Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

„Szovietszkij Sport" című szovjet sportlap gyakran foglalkozik az iskolai testne­velés problémáival. Az egyik számában az iskoláskorú gyerekek szívpanaszait próbálja megmagyarázni. Talán a mi tanítóink szá­mára sem árt idézni néhány megszívlelendő gondolatot az említett újság elgondolkoztató cikkéből. A lap mindenekelőtt megállapítja, hogy az elmúlt évek­ben az egész világon elszaporodtak a szívbetegségek és szívrendellenességek. Régebben ezeket a tüneteket csak az idősebb korosztályúaknái észlelték, ma pedig nemcsak középkorú embereknél fordulnak elő szívrendellenessé­gek, hanem ilyeneket tapasztalnak már a főiskolásoknál, sőt a közép- és általános iskolás fiataloknál is. Az utóbbi években sok tudományos kísérlet győzhetett meg minket arról, — folytatja a szovjet lap —, hogy a hosszas fizikai tétlenség rossz hatással van az élő szer­vezetre és különösen a fejlődésben lévő fiatalok belső szerveire. Ezek a tudományos kísérletek bebizonyították azt is, hogy a mozgáshiány különösen káros az olyan emberekre, akik csak szellemi munkával foglalkoznak. Ezért kell nagy gondot fordítani az iskolások életmód­jára, amelyből majdnem teljesen hiányzik a mozgás. Sok pedagógus a rossz viselkedés egyik tünetének tartja, ha a gyermek az iskolai szünetben sokat mozog, játszik, ug­rál, holott ez a gyermek nagyon fontos fizikai szükség­lete. Vannak olyan tanárok és igazgatók, akik még jó Időben sem engedik ki a levegőre a gyermekeket, hanem a szünetekben az iskolai keskeny folyosón sétáltatják őket katonás rendben, az intenzívebb mozgáslehetőség szinte teljes kizárásával. — A gyermeklélektan alapvető feladata az, hogy örömet tudjunk szerezni a gyermekeknek az iskolában eltöltött évei alatt. Ha azonban a gyermeket megfosszuk az aktív fizikai mozgás szabadságától, akkor elvesszük tőle az iskolai öröm tekintélyes részét. A gyermek csak akkor ül vissza jókedvvel az iskolai padba, ha a szünetben jól kiugrálta magát, levezette mozgásenergiáját. Uslnszkij, a nagy szovjet pedagógus ezzek kapcsolatban a követke­zőket mondotta: „Engedjék meg a gyermeknek, hogy mo­zogjon. A gyermek sok figyelemmel hálálja majd meg ezt a mozgási szabadságot." Sajnos még sok olyan pedagó­gus van, aki nem hisz ebben az igazságban. Áz egyik tantestületi értekezleten egy tanítónő beszá­molt első negyedévi iskolai munkájáról. Elmondta, hogy milyen nagy munkát végzett az első osztályban, ahová a gyermekek az óvodából kerültek. Amikor először beültek az iskola padjába, elevenek, mozgékonyak, nyughatatla­nok, játszadozók voltak. Csak nehezen lehetett ráncba szedni őket. Egy negyedév múlva azonban rájuk sem le­hetett ismerni. Csendesek, nyugodtak lettek, s úgy köz­lekedek a folyosón és a lépcsőházban, mint a felnőttek. A Szovietszkij Szport a beszámolóval kapcsolatban megjegyzi: ez a tanítónő tehát meg volt elégedve ne­gyedéves munkája eredményével. Mi ehhez csak azt fűz­zük hozzá, hogy nagy munka lehetett, amíg ezeket az eleven, mozgékony gyerekeket „nyugdíjasokká" változ­tatta! És mindezt egy tapasztalt pedagógus mondja, aki meg van győződve módszere helyességéről, és akinek szaktárgya a biológia. Minden pedagógus legfőbb kötelessége az, hogy a gye­rekektől ne zárja el a mozgás lehetőségét. Az iskoláskorú fiataloknak sokat kell mozogniuk, mert csak így tudnak fejlődni természetüknek megfelelően. A gyerekek tehát minél többet és minél elevenebben mozogjanak az iskolai •zűrietekben. MOZGÁST A GYEREKNEK! Az iskoláskorú gyerekek szívpanaszai •A fizikai tétlenség rossz Itatással van a szervezetre Mennyit kapnak ? Az egyik cseh napilap azzal a kérdéssel fordult az I. ligás csapa­tok edzőihez, hogy mondjanak va­lami közelebbit a labdarúgók pre­mizálásával kapcsolatban. A prágai együttesek edzői számokban is ki­fejezésre juttatták válaszukat, míg a többi cseh csapat vezetői csak sejtették a tényállást. Szlovákiában erről diszkréten hallgatnak. íme néhány gondolat az edzők nyilat­kozatából. Pluskal (Bohemians): „Nekem személyesen soknak tűnik a fut­ballisták „tiszteletdíja", ha össze­hasonlítom azzal, amit annak ide­jén mi kaptunk. Egyesületünkben egy ligamérkőzésért 150 koronát kapnak a játékosok. A hazai győze­lemért 1200 korona, az idegen pá­lyán elért győzelemért 1600 korona orémium illeti futballistáinkat. Ä döntetlenért a felét kapják." Rýgr (Teplice): „Teplicén az elő­írásoknak megfelelően jutalmazzuk 'abdarúgóink teljesítményét. A győ­zelemért 800, a döntetlenért 400 koronát kapnak a játékosok. Az összeget azonban nem egyformán osszuk szét, hanem teljesítmények szerint. Van úgy, hogy egy játékos 1100 koronát kap, míg a másik esak 500-at." Neduídek (Slávia): „Tizennégy­•izres nézőszámmal hazai győzele­mért 1200 korona illeti a játékoso­dat. Ha nagyobb a látogatottság, Hivekszik a prémium is. A rajtpénz 150 korona. Navara (Sparta): „Az alapkáder­ba tartozó 12 játékos 800 korona \-alóriapénzt kap havonta. A pré­miumoknál különbséget teszünk az 'i'thon, és az idegenben elért győ­riemért. Egy otthoni győzelemért .5 000 koronát kapnak a játékosok s a tartalékok. Tizenhétezer nézőn felül minden ezer néző után még ' 000 korona illeti a csapatol. Ter­mészetesen a tartalékok csak a telét kapják. A mérkőzésen szere­ielt játékosokat pontozzuk, és a legtöbb pontot elért játékos kapja a legnagyobb prémiumot, jelenleg Migas éri el a legjobb átlagot." Mint már említettük, a többi csa­patok edzői nem árulták el a pré­miumok magasságát egyesületük­ben. Az elmondottak után azonban nem nehéz megállaptíani, hogyan is áll a jutalmazás más egyesüle­tekben. A FÜLEKI BIRKÓZÓKIRÁLY Füleken és környékén büszkeséggel emlegetik a nevét. Harminc éve irá­nyítja a város birkózósportját. .Tizen­hat esztendős korától a bátor és az erős emberek sportjának a szerelmese. Nem anyagiakért, nem a karrier miatt lép hétről hétre még most is szőnyeg­re a ma már 46 esztendős Hegedűs Lajos. A sport, a birkózás Jelenti szá­mára a felüdülést, ez ad neki újra és újra életerőt a mindennapi munká­hoz, az élethez. Sportolás, birkózás nélkül el sem tudná képzelni az éle­tét... Tizenhat éves korában került Fü­lekre, de már akkor tehetséges birkó­zó volt. Dr. Papp László, a híres ma­gyar edző és szakember kezei alatt próbálgatta szárnyait. Nagy jövőt jó­soltak neki. Aztán jöttek a háborús esztendők, ami nem volt hasznára a fiatal versenyzőnek. Maga sem tudja, hogy hányszor volt Észak-Magyarország bajnoka. Többször nyert a csehszlovák országos egyéni bajnokságokon ezüst- és bronzérmet. 1951-ben tagja volt a kassai Lokomo­tíva országos bajnokságot nyert csa­patának. Ekkor egy évig Kassán bir­kózott. Felfigyeltek rá a csehszlovák szakemberek is. Beválogatták a hel­sinki olimpiára készülő válogatott ke­retbe. Különböző okok miatt azonban nem ment el az edzőtáborba, így nem került ki az olimpiára. Szívesen emlékezik vissza a kassai Lokomotívában töltött egy évre, ahol nagyon megbecsülték őt. 1951 után végleg Füleken telepedett le. Edző, versenyző (nem is akármilyen, hiszen mind a mai napig is alig talál legyő­zőre a II. ligában, ahol a Fülek sze­repelj, vezető és intéző volt egy sze mélyben. Sohasem panaszkodott, nem sajnálta szabad dejét, mindenét a bir­kózásnak szentelte. Néha már odáig ment, hogy a családi „béke" is fel­borult. Nem bánta meg azonban, sike­rült meghonosítania a birkózást Fü­leken ... Hogy milyen gyökereket vert ez a sportág a dél-szlovákiai magyar kis­városban, arról az eredmények be­szélnek a legjobban. Már évek óta rendre megnyerik a II. liga szlovákiai csoportját, de az I. ligába való ju­tásért rendezett selejtezőkön nem vesznek részt, mert az esetleges felju­tás olyan problémákat jelent számuk­ra, mint az utazgatás, amely két-há­rom napot is igénybe venne. Ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, mert a lelkes füleki birkózók minden való­színűség szerint a tiszta amatőrizmus utolsó mohikánjai... Mint néhány évvel ezelőtt, — ami­kor a füleki futballisták az I. ligába jutásért küzdöttek — a nemrégen Cho­mutovban lebonyolított első ligában nem szereplő csapatok országos baj­nokságán megkérdezték Hegedűs La­jostól, hogy mondja már meg végre, hogy hol is van az a Fülek, hol tanul­tak meg ennyire birkózni (Fülek nyer­te ugyanis ezt a bajnokságot). Az ér­deklődők nem akarták hinni, hogy fü­leki körülmények között is elérhetők ilyen nagyszerű eredmények. Pedig sok minden elérhető a sportban, csak akaratra, kitartásra, megértő embe­rekre, lelkes vezetőkre és egy kis anyagi támogatásra van szükség. Hegedűs Lajosék kitartottak, s meg­érte. Országszerte úgy emlegetik Fü­leket, mint a szlovákiai birkózósport egyik fellegvárát. Büszkék ls erre a környék lakói. A két gyár és a vnb minden támogatást megad a birkózók­nak, s a város lakói az egyes találko­zókon való részvétellel fejezik ki el­ismerésüket a füleki erős emberek­nek. Nem ritkaság, hogy egy-egy ta­lálkozót 4—500 ember szurkol végig. Füleken a birkózás az első számú sport . . . — Már talán említettem, nem az anyagiakért birkózunk — mondotta fiatalos lendülettel Hegedűs Lajos. — Ez olyan sportág, amely nem jövedel­mez. Havonta 200 korona kalőriapénzt kapunk, mert ugyebár a birkózónak enni is kell... De neín a pénz a fon­tos számunkra, hanem a sportolás öröme. A füleki birkózókirály lelkesen be­szélt a birkózásról és általában a sportról. Szerinte sportolás nélkül el­satnyul, eltunyul az ember, nehézkes­sé válik testileg és lelkileg is. Elhit­tem neki, hogy a munkahelyén a spor­tolás következtében százszázalékosan jobb teljesítményt nyújt. — Lehet, hogy a sport fanatikusa vagyok — fűzte tovább a gondolatot a birkózó-edző —, de nagy élvezet számomra, amikor a szőnyegen egy jó fogás után két vállra fektetem az ellenfelemet. Ez olyan boldogság, amit pénzzel nem lehet megfizetni. Legalábbis nekem nem. Hát ilyesmit sem mond mostanában minden sportoló. Talán ez a sportsze­retet és becsvágy hiányzik a mai fia­talokból. Hegedűs Lajos azonban meg­nyugtatott: az ő keze alól kikerülő tehetséges füleki birkózók rendelkez­nek ezekkel a tulajdonságokkal. Illés, Mészáros és a többi fiatal példája ezt bizonyítja. Harminc évet töltött a füleki birkó­zószőnyegen Hegedűs Lajos. Amikor megkérdeztem, nem gondol-e vissza­vonulásra, azt felelte: el sem tudja képzelni, hogy egyszer abbahagyja. Saját bevallása szerint még nagyon fiatalnak érzi magát testben és lélek ben egyaránt. Mindenki abbahagyja egyszer. He­gedűs Lajos is. Hogy mikor, az a jövő titka. Addig is sok sikert a szőnye­gen és az életben, füleki birkózóki­rály! TOMI VINCE mmpi ÚJ szú Kiadja Szlovákio Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gály i»án és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utco 10 Teleion: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20 Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 r gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308 Journal Kiadóhivatal Bratislava, Volgogradská 8. Nyon.ja o Pravda Nyorrdavcllalo* bratislavai üzeme. Bratislavai Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislavo, Jesenského 12. Telefon . 551-83. Előfizetési díj havonta 14.7U korona, a Vasárnapi Üj Szó negyedévre 13 korona.^ Terjeszti a Posla Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače Brati­slava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom