Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-23 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

A SZABAD A felszabadulás mérföldkő Beszélgetés Ján Vargával, a terebesi jnb osztályvezetőjével Nagy járás a terebesi... A közigazgatás sem egyszerű, hiszen a Terebesi járás Nemzeti Bizottság politikai, társadalmi s gyakorlati fennhatóság alá csaknem száz község és város tartozik. Sok a gond, a probléma, de bőséggel akad öröm és eredmény is. Az 1944-es vészterhes esztendőben a Vereckei-szoros környékén az aknák és o lövedékek korábban kezdték kopasztani a Kárpátok lomblevelű fáit, mint az ősz. Már augusztus vége felé szállingóztak a hírek a hátországba, hogy az áttörhetetlennek mondott védelmi vonal ökörmező fölött fabatkát sem ér. Október közepén a szovjet csapatok már ott álltak Kelet-Szlovákia kapuja - Csap előtt. Duklánál akkor már napok óta folyt az ádáz küzdelem, Dél-Magyarországon pedig győzelmesen törtek előre a felszabadítók. Csupán Csap előtt állt meg a front. A Tisza és a Latorca sarkantyúinál épült kapu-városkát már csaknem letörölték a föld színéről: a hathetes harc és a bombázás nyomán egyetlen ép háza icm maradt. Gazdagon termett a föld abban az esztendőben, a környék lakossága mégis éhezett. A malmok az utolsó órákig a katonaságnak őröltek, az ősziek betakarításába pedig beleszóltak a bombázók s a fülsiketítő vadászgépek. A földön,a levegőben minden pillanatban ott leselkedett a halál. A németek csordában hajtották el a vágásra alkalmas állatokat, vittek minden elvihetőt. Vitték volna az embereket is. És akkor már vihettek volna nemcsak annyit, amennyit a háború a környékbeliekből otthon hagyott, hanem sokkal többet. Naponta száz és száz katona cserélte fel a komiszt bármilyen rongyos gúnyával. Nem akart tovább menni a fasisztákkal. Hiába rendezett szinte naponta hajtóva• Varga elvtárs, mit jelen tett a terebesi járás számára 1944 ősze? — Politikai fordulatot és gazdasági mérföldkövet. A felszabadulás kedvezően hatott az emberek lelkiállapotára, hiszen ismét béke lett, vége az állandó nélkülözésnek, vérontásnak, halálfélelemnek ... 1944 ősze egyúttal nagyon fontos mérföldkő, ahol vidékünk gazdasági és műveltségi visszamaradottságának fölszámolása elkezdődött. • Ogy tíinik: ez utóbbi jobban sikerült. • .? — Igen. Terebes környéke iparilag — sajnos — ma is még az ország legelmaradottabb területe. Az olyan nagyarányú ipari beruházások ellenére is, mint például a Vajáni Hőerőmű vagy a terebesi PREFA. Az iparosítás mai foka azonban távolról sem fedi még a szükségletet. 1945 előtt e vidék egyetlen gyára: a terebesi cukor földolgozó-üzem volt! R Az idei ősz bizonyára po lilikai-társadalmi munkában fiiidényt jelent... — Természetesen. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok ünnepségei után, a felszabadulás negyedszázados évfordulója hatványozott szervezési munkát igényel. A nemzeti bizottságok a helyi párt- és társadalmi szervekkel karöltve mindenütt emlékünnepségeket szerveznek. Szeretnénk, ha minél több faluban és községben bekapcsolódna a lakosság a Mindig az élvonalban Ahol az első kombajn megjelent Bodrogközben Aligha akad még egy olyan község Bodtogközben, ahol a 25 év előtti felszabadulást követő esztendőkben úgy fellendült volna a gazdasági és társadalmi élet, mint Leleszen. Több oka volt ennek. Államosították az eyházi birtokot, megváltozott a Major-lakók élete. Néhány éven belül már nem lakott 3—4 család az egypitvaros cselédházakban, magánlakást kaplak vagy építettek az egykori cselédek. Korszerűt. Tény, hogy a volt Major-lakók élete változott meg a legszembetűnőbben, de a falu fejlődése is rohamos volt. Nincs még egy olyan mezőgazdasági jellegű falu, ahol a lakosság számarányát tekintve annyi lenne a mesterember és az értelmiségi (az utóbbi természetesen csak a felszabadulás után j mint Leleszen. Csaknem minden második ember kitanulta az ács, kőműves vagy asztalos mesteiséget, s ezeknek a háború után virágzott. Leleszen már a legelsők között megalakult a gépszövetkezet. 1948-ban még csak ilyen volt, de nekik ez is segített. Egy év múlva már az efsz-ben volt a falu nagyobb része. És ezen a szakaszon is megindult a fejlődés, nem is akárhogyan. Éveken át az ország legjobbjai között fojlaltak helyet. Ök építették az első szövetkezeti klubot az országban, a legelső kombájnokat is az ő földjükön látták meg a bodrogköziek. Két-három évi pangás után újra az élvonalba tört a falu szövetkezete. A mezőgazdasági termelés eredményeit a 15—20 év előttivel már furcsa is összehasonlítani. Leleszen, ahol már a múlt köztársaságban is „tudtak" kommunista bíiót választani, most is tudják a kommunisták, hogy merre kell fordítani a falu szekerének rúdját. dászatot a Szálasi-különítmény. A rejtekhelyeken már fegyverek is voltak ... Azóta 25 év telt el. Az egykori háborús élményeket a béke és építés negyed évszázadának eredményei, sikerei gazdagítják ... CSKP KB szeptemberi plénumának versenyfelhívásába. Egy ilyen nagy járásban különösen fontos lenne ez. Szeretnénk, ha nemzeti bizottságaink ezúttal is bebizonyítanák: többnyire nem a „föntről" kapott segítségtől, hanem az „alulról" jövő kezdeményezéstől függ egy-egy országos akció sikere. • Milyenek a tapasztalataik a hnb-k és jnb-k újszerű, kétlépcsős irányításában? — Alig három-négy hónap után nehéz egyértelmű véleményt mondani. Ügy tűnik, a központi irányítás leegyszerűsödött, de az év első feléhez viszonyítva viszont megnőtt a minisztériumok hatásköre. Nagy körültekintésre és alapos mérlegelésre van szükség a körzeti hivatalok létrehozásánál is. A mai átmeneti időszak befejeztével azonban minden bizonynyal nem csak egyszerűbb, hanem olcsóbb és rugalmasabb lesz a közigazgatás. • Befejezésképpen arra kérjük: nevezze meg az ország első felszabadítutt területén működő hnb-k legjobbjait!? — Rendkívül nehéz kérdés, mert bármerre járjon is az ember — mindenütt rengeteg pozitív változást talál. Ez pedig kétségtelenül a nemzeti bizottságok jó munkájáról tanúskodik. Ha azonban külön is meg kell neveznem néhány hnb-t az ország legkeletibb, először felszabadult területéről, úgy talán BORSÁT, IIOf.YT. ABARÄT, CSlCSERT és S7.1R1ÍNFALVÁT említeném. A jómódú dolgos nép A lakosság száma: két évszázada változatlan A visszavonuló németek 1944 novemberében Csicseren akarhatták megbosszulni Kapós elvesztését, mert heves gyújtogatás kíséretében hátráltak az előrenyomuló szovjet katonák elől. Az eredmény: a fél falu pusztító lángok martaléka lett! . . . Mi történt azóta a községben? Sokat változott, fényesedett az arculata. Újjáépültek a leégett házak; a kerteket mindenütt egykor fényűzést jelentő tarka vaskerítés Határolja el egymástól a helyi nemzeti bizottság 360 ezer koronát fordított a földutak portalanítására; a járdákat ostorlámpás, neonfényes közvilágítás szegélyezi; fölépült egy kultúrház, melynek belső berendezési költségeit a tizennyolcmillió korona értékű anyagi alappal büszkélkedő szövetkezet vállalta. - Jómódú, dolgos nép lakik itt - jellemzi a lakosságot Deák Péter hnb elnök. Tizennyolc személygépkocsi és ötvenhat motorkerékpár-tulajdonost tartunk számon. Jól fizetett az idei termés is, a szövetkezetben, így huszonnyolc koronát kap a tagság munkaegységenként. Nem véletlen hát, hogy minden harmadik házban tévékészülék van. Ritka-érdekes állandóságot mutat a lakosság száma. Egy 1800-ból származó följegyzés 1200 helyi lakost említ és ez a szám lényegében azóta sem változott: ma is ugyanennyi ember lokja Csicsert! Évente négy-öt lakodalmot ülnek, ami azonban a legfontosabb: e házasságok rendre jól sikerülnek, hiszen az utóbbi esztendőkben egyetlen házaspár sem vált el. Mint mindenütt, itt is akad néhány nyílt, megoldást váró kérdés. Különösen Csicser asszonyai várnak mielőbb ipari munkaalkalomra, mert foglalkoztatottságuknak mai aránya bizony nagyon gyér. Az üzlethálózat bővítésének kérdése már megoldódni látszik: a tervek szerint jövőre egy áruház építését kezdik meg a faluban. A látottakból mi szűrhető le tanulságképpen? Deák Péter tömören fogalmaz: - A községfejlesztésben sosem a szavak, hanem a tettek mérvadóak. Társadalmi összefogással, a lakosság bizalmának megnyerésével sok nehéznek tűnő munka elvégezhető. Az elnöknek igaza van, A fölszabadulás óta nagyon sokot változott a község. A

" l" B * • művelodesi házban: „notsraíom" Nem kell csologatni oz embereket A nagykaposi művelődési házban szinte teljes „nőuralom" van, a mezőváros kulturális munkájának Irányítói és felelősei — asszonyoki . . . Kerek tíz éve már, hogy Sziszük László n é a kultúra helyi lámpásának" nehéz szerepét, a művelődési ház vezetését vállalta. — Tíz éve, az indulásnál az volt a problémánk, miképpen csalogassuk ide az embereket... Ma pedig sokszor azon törjük a fejünket, hogy az érdeklődők között miképpen osszuk el helyiségeinket. Hetente többször haladóknak és kezdőknek angol és német nv,elvtanfolyamot rendeznek, a CSEMADOK hatvan tagú énekkara is náluk próbál, rendszeresítették a főző- és varrótanfolyamokat, nyolc év alatt tizenhárom tánciskolái tanfolyamot indítottak, a szülők kérésére megvalósították a ritmikai oktatást, próbaidőt kell biztotítani a kultúrház saját zenekarának is, mert november elsejétől szombatonként, bevezették az öt órai teákat. A helyi ifjúság többször ismételt kérését sikerült ezzel teljesíteni. A fentieken kívül — természetesen — számos egyéb szervezői munka is Sziszák Lászlóné feladata. Havonta legalább egyszer színielőadást biztosít, n lakosság igényli az esztrádinűsorokat és a neves táncdalénekesek szereplését is. „Tüzet szüntess!'' A szőke tiszt mosolygott Emberemlékezet óta nem volt olyan borongós, ködös, esős ősz a Latorca mentén, mint akkor, 1944-ben. Szirénfalvát csaknem körülkerítette az árvíz. A víz foglya volt a falu, de méginkább azok, akik ezt a falucskát „védték". November 19-én éjszakára már csak néhány magyar meg kárpátaljai ruszin katona maradt a faluban, reggelre azok is civilekké vedlettek át. Azért november 20-án, hétfőn a helybeli férfinép mégiscsak „elfoglalta" biztonságosabb helyét, mert ki tudhatja, nem csap-e le rájuk egy újabb különítmény? Pásztor János egy szalmakazalban talált fedezéket. Már-már elszunditott meleg búvóhelyén, amikor erős puskoropogás hasított a természet nagy öszi csöndjébe. A lövedékek a szalmakazlat is érték. Pásztor János az élniakarás ösztönös sugallatára kiordított a csatazajaba: - Tüzet szüntess! Újra kiáltott s kilépett. A puskaropogás elnémult. Előbb egy, majd több fegyvercső meredt felé. Majd alakok közeledtek a ködben. Még pár lépés az élet, de mozdulni sem bír. Arcán halálfélelem. Egy katona ráköszön: - Zdrasztvuj tovariš. És a szőke tiszt arcán mosoly suhan át. Válaszra várnak A konzervgyár sok mindent megoldana Nagytárkánynak mintegy 14 000 lakosa van. Itt is, más falukhoz hasonlóan, a takaros új házak hirdetik az erre járó idegennek a fejlődést. Oj középületek is ékesítik a falut. A kilencéves alapiskola 1964-ben készült el, ugyanebben az évben adták át az üzletet és nemrég új vendéglő nyílt. A faluban állami gazdaság működik, s közel van Ágcsernyő is, ezért a férfiak részére bőven akad megfelelő munkalehetőség. Néhány évvel ezelőtt a faluban a Dohánybeváltó Vállalat működött, amelyj mintegy 100 személynek, többnyire nőnek, biztosított munkát. Ezt a hivatalt azonban Tőketerebesre helyezték s helyette tyúkfarmot létesítettek, ahol jóval kevesebb a munkaalkalom. A helyi pártszervezet ezért a nagyobb munkalehetőség biztosítása érdekében javasolta az illetékeseknek, hogy építsenek fel itt egy konzervgyárat, amely egyúttal megoldaná a környékbeli szövetkezetek gyümölcsértékesítési gondjait is. Erre a javaslatra nem kaptak még választ. A falu vezetőinek ezentúl legnagyobb gondja az elhanyagolt úthálózat, valamint a kultúrház hiánya. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezt a hiányosságot rövid időn belül orvosolják.