Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-23 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó
NEGYED ÉVSZÁZADA A * •• ** • * *» j ovo hidjan Magyar tannyelvű tanonciskola kellene Nagykapos... A vnb-n Kenyherz Gyula tanács-elnöktől és Cap István mérnöktől érdeklődünk: mi változott Kaposon egy kerek negyedszázad alatt? — A környéken a legtöbb változás talán éppen nálunk történt: 1948-ig nagyon nehéz időszakot vészeltünk át, 1960-ig járási székhely voltunk, építettünk egy téglagyárat, nálunk alakult az egykori eperjesi kerület első mezőgazdasági szövetkezete, a város határában épült a Vajáni Hőerőmű, hétnyolc év alatt kétezer fővel emelkedett a lakosság száma, ennek arányában kellett megoldanunk a lakásproblémát is. És ezek csak a legfontosabb változások. .. A gyors változásoknak árny- és fényoldala egyaránt van. Nagykapos számára kétségtelenül nagy pozitívum a hőerőmű közelsége, hiszen annak népgazdasági szerepe és küldetése már most is túlnőtte a kaposiak legmerészebb háború utáni városfejlesztési terveit. Sajnos, a lakásépítkezéssel egy, időben nem tudták biztosítani a szolgáltatások s az üzleti hálózat bővítését. A közrendészetben is a járási „ranglétra" legaljára kerültek... 1 — Terveink? Elsősorban üzleteink, korszerűsítése, óvoda, új iskola építése. Talán sikerül munkalehetőséget biztosítani az ide költözött lányok és asszonyok számára is. A Vaján-ll átadása sok mindenre kötelez bennünket is. Szó van arról, hogy a hőerőmű saját üzemi tanonciskolát létesít. Szeretnénk, ha ez lagalább részben magyar tannyelvű lenne! Az ország ütőere Kelet-Szlovákia iparosításának nyitánya Ahol az ég a földet éri Szirének éneke? Szirénfalva — eldugott falucska, neve a görög mitológiában szereplő tengeri szirénekre emlékeztet, akik énekükkel elbűvölték az arra hajózó tengerészeket. De nemcsak a település neve miatt támadt ez a benyomásom. A 700 lakosú Szirénfalva énekesei, táncosai, színjátszói majdnem huszonöt éve szórakoztatják a nagykaposi környék lakosait. Már 1949-ben bemutatták az első magyar nyelvű színdarabot, hogy aztán évről évre szórakoztassák a falu emberét. A szirénfalvai ember azonban nemcsak színdarabokat játszik, hanem olvas, művelődik is. Kétezer kötete van a helyi könyvtárnak. S ami meglepett: az ilyen szempontból gyakran elmarasztalt fiatalság is majdnem mindennapi vendége Matyi Dezső könyvtárának. Különben már tíz éve működik a kultúrház épületében az ifjúsági klub. Az öregebbek is gyakori vendégei a klubnak. Azt mondják, még fiatalnak érzik magukat. Akárcsak az 57 esztendős Tóbiás István, aki tagja a falu népi tánccsoportjának. A csoport három évvel ezelőtt alakult, s 1967-ben első díjat nyert a gombaszögi találkozón. Tizenhatan vannak a csoportban 35 évtől 70 évig. A falu hírnevét öregbítette a 65 esztendős Gilányi Bertalanné, aki több népdalversenyen szerepelt. S eszünkbe jut a zselízl szereplésük. Hiába fordultak a járáson fűhöz-fához, még csak meghallgatásra sem találtak. Igy a kopottas, maguk készítette ruhákban voltak kénytelenek fellépni... Fáj ez a közöny a szirénfalvai műkedvelőknek. Igaz, Szirénfalva távol esik a járási székhelytől. Sokak szerint olyan messze, hogy ott már az ég a földet éri. De csak messziről nézve, mert a helyszínen eltűnik az „ég", s a földön a mindennapi nehéz munkában megedzett szorgalmas emberekkel találkozunk, akik időt és fáradságot nem kímélve, nagy szeretettel művelik, ápolják a kultúrát a központtól távol eső vidéken. Érdemes lenne felfigyelni rájuk I A Vajáni Hőerőmű makettje. A gyártásvezető: ŠTEFAN HLINICKÝ mérnök alig 28—29 éves fiatalember. A háborúról, a felszabadulásról így csupán gyermek-emlékei vannak, de arra nagyon jól emlékszik, hogy 1946-ban a kelet-szlovákiai községek harminc százalékában még nem ismerték a villanyáramot ... Talán őt is az a pillanat indította el az elektromérnöki pályán, amikor először tapasztalta a villanyáram óriási előny,eit a kormos cilinderű petróleumlámpával szemben ... De nem csak ő... A környék lakossága büszke az ország zavartalan villanyáram-vérkeringését biztosító Vajáni Hőerőműre. Szívesen, örömmel dolgoznak itt az emberek. Különben aligha lett volna lehetséges, hogy az 1962-ben nagyrészt még csak képzeletben, tervrajzokon élő villanymű 1966-ban már teljes kapacitással üzemeljen! Hlinický gyártásvezető egy kis zsebtérképre mutat: — A Vajáni Hőerőmű az ország villanyáram-hálózatának egyik legfontosabb láncszeme. A most épülő új, második részleg befejezése után pedig gyakorlatilag Csehszlovákia áramellátásának ütőere lesz. Sőt! Szükség esetén a szomszédos KGST-tagállamok bármelyikét is segíteni tudjuk, — És a nyersanyag? — A legfontosabbat: a szenet a Szovjetunióból kapjuk. Sok munkát és időt takarítunk meg azzal, hogy a Don-medencei antracitot Csernyőn nem kell átraknunk, hanem a széles nyomtávú vasút egészen az üzemi szénraktárakig vezet. Vizet pedig a környező folyókból a hőerőmű kedvező fekvése biztosít. — Kelet-Szlovákia számára mit jelent a hőerőmű? — Az iparosítás nyitányát. Eddig éppen az energiahiány volt e vidék lassú ütemű ipari fejlesztésének egyik oka. Már ma is képesek vagyunk áramot termelni az itt létesítendő új üzemeknek, de a hőerőmű második részlegének befejezése után a helyzet még kedvezőbb lesz. A gyártásvezető szobájából éppen az épülő Vaján Il-re látni. Baggerek, földgyaluk birkóznak az agyagos földdel és a leendő villanytelep egyetlen biztos pontja egyelőre csak a megkezdett gyárkémény. Büszkén mesélik a vajániak: 300 méter magas lesz, Közép-Európa legmagasabb kéménye I ... A környék levegőjének tisztaságát és a közeli Tokaji-hegyvek termőföldjét korszerű, nyugati szűrőberendezés védi majd a szennyeződéstől. A hőerőmű mai „szénfogyasztása'' 1,2 millió tonna évente. A Ií-es üzembehelyezése után — természetesen — ez a szükséglet is megkétszereződik. A szovjetek azonban zavartalan szénszállítást ígértek, s így minden remény meg van arra, hogy a villanyáramfejlesztésben a jövőben sem lesz kiesés. A mérnök az órájára pillant. — A gyűlés... — mondja. — Az ország ütőerét kézben tartani sok gond, nagy felelősség! Arcáról azonban látom: öröm is!... Tizenötmilliós vagyon A 700 éves város Az életkor tíz évvel alacsonyabb az országos átlagnál p; acot a mu nkaerőnek Csernyőtől alig két kilométerre fekszik Kistárkány. A föld terméséből élt ennek a falunak a népe, ki a magáéból, ki a máséból. A föld felé fordult a felszabadulás után is. Csak hát az elszegényedett embereket vonzotta a biztos havi kereset is, sokan mentek munkára és szakmát tanulni. Különösen akkor, amikor Csernyőben megindult a nagy építkezés, 2 km-re a falutól. Ebből talán arra következtethetnénk, hogy az 1950-ben alakult efsz kezdettől fogva komoly problémákkal indult útnak. Gondból bizony akadt elég, de a legkisebb gond éppen a munkaerőhiány volt. Sokkal inkább hiányzott a megfelelő számú és minőségű állatállomány. A 920 hektárra alig 100 szarvasmarha jutott. És a gazdasági felszerelés? A szövetkezet vagyonának az értéke még 1953-ban sem érte el az egymillió koronát. Sajátossága ennek az efsz-nek, hogy az irányítás mindjárt kezdetben jobbára a középparasztok kezébe került. A fejlődést illetően alig akadt vetélytársa. Ez máig is elmondható róla. Lelesz után ők építették az első (a leleszinél jóval korszerűbb) kultúrházat. Elsőnek kerítették be a gazdasági udvart. Most olyan gépszínt és gépjavítóműhelyt építettek, hogy bármelyik gépállomás megirigyelhetné. Vagyonuk értéke több mint 15 millió korona. A környéken vitathatatlanul a kistárkányi szövetkezetesek gazdálkodnak a legbelterjesebben. Hektáronként 3600 koronát fizettek a bérekre. Mezőgazdasági termelésből ez még nyugat-szlovákiai viszonylatban is elég magas. Belterjesítik a gazdálkodást, hogy mindenki munkához jusson, lehetőleg egész éven át. Ezért nem kívánkoznak el a fiatalok Kistárkányból. Ezért van az is, hogy az efsz-ben nagyon kedvező az átlagos életkor. Legalább tíz évvel alacsonyabb, mint az országos átlag. Gazdagodik, erősödik a szövetkezet, Hasonlóképpen a tagok. Ez meg is látszik a falu arculatán. Illetve annak csak egyik részén. Szépek, korszerűek, jól berendezettek az új családi házak. (Csaknem mind új.) De az utcákon nyaktörő gödrökben, sötétben bukdácsolhat este az ember. Állítólag a nemzeti bizottság bevételéből történő elvonás arányában adhat segélyt Terebes. Mi lenne, ha azt a párszázezer korona adót a szövetkezet a helyi nemzeti bizottságnak fizetné? Utóvégre, amit az efsz ad, azt a falu adja. S ha ilyen alapon a tartozik-követel mérlege jobban kiegyensúlyozódna, a 25 éve kapott szabadság is édesebb lenne. Az elmúlt hetekben sokszor került szóba Királyhelmec — Bodrogköz szíve. Nem véletle nül, hiszen most ünnepelte fennállásának 700. évforduló ját. A napokban pedig új jubileumra készül. E hónap 25- én lesz 25 éve, hogy a városkát a szovjet hadsereg felsza badította. Nem mindennapi volt az a felszabadulás. Amikor Csapnál megindult a front nyugat felé, a gyors előrenyomulást a királyhelmeci országút biztosíthatta volna. A németek már kivonultak a térségből, magyar katonák nagyobb része civilre cserélte a komiszt, a környékbeliek pedig félve és bizakodva várták a nagy napot- Szóval tiszta lett volna a terep, ha ... Egyetlen katona maradt az útkereszteződésnél beásott ágyú mellett. És rengeteg lövedék. S a katona, mint egy megszállott lőtte és lőtte a bacski országútat. Órágig tartott ez az ádáz küzdelem Királyhelmec előtt. Egészen addig, amíg a katona hátulról golyót nem kapott a szívébe. Talán máig is titok, hogy ki tette, de a városért tette, az bizonyos. Negyedszázaddal ezelőtt tehát új úton indult el a városka fejlődése. No nem rohamosan, legalábbis az olyan kisvárosokhoz viszonyítva nem, ahol az ipar sürgette a fejlődést. Furcsa, de igaz, hogy a járás székhelyének semmilyen számottevő üzeme nem volt. Igaz, máig sincs. Nincs tehát helybeli piaca a munkaerőnek. Közben ugyan mégis történt valami a városfejlesztésben. Felépült a korszerű kórház, a kultúrház, meg egy miniszálloda. Iskola és mozi is kellett volna, de nem futotta eddig a költségvetésből. Mióta nem járási székhely, talán még kevesebb a beruházás ... Keresve is nehéz lenne egy olyan fekvésű várost találni az országban, mint KirályhelmecIgaz, hogy folyó nem folyik rajlu keresztül, de közel a Tisza, a Latorca, a Bodrog és néhány éven belül a város határát szeli majd át a bodrogközi főcsatorna. Megvan a lehetőség, hogy üzem, sőt üzemek épüljenek a városban és környékén. Sajnos, még az is kérdés, felépül-e az ígért bútorg/ár. Huszonöt év óta Királyhelmecen sok minden épült. De egyetértek Magyar elvtárssal, aki szerint: — Távolról sem annyit, mint amennyire' szükség lenne. i
