Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-01 / 257. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | Libanon és a közel-keleti válság Közel két hete Libanon első helyen szerepel a világhírek­ben. A semleges, vallásilag heterogén arab ország úgy sodró­dott bele a közel-keleti eseménysorozatba, hogy a libanoni hadsereg körülzárta és tűz alá vette a Dél-Libanonban letele­pedett palesztinai gerillák táborait, hogy megbénítsa a Liba­non területéről izraeli katonai és polgár hatóságok ellen raj­taütésszerű támadásokat végrehajtó palesztinai szabadsághar­cosok akcióképességét. A libanoni hadsereg akciója igen nagy bonyodalmakat okozott mind az arab államok táborán beiül, mind az amúgy is indult belpolitikai válságban szenvedő Libanon politikai és társadalmi életében. A testvérháború meg­akadályozására lázas diplomáciai tevékenység indult meg az egyes arab országok között, s a jő közvetítő szerepét Kairó játssza. Az eddigi egyetlen pozitív eredmény — a tűzszüneti megállapodás — ellenére Bejrútban még szórványosan ropog­nak a jegyverek és bombák robbannak, de nyugodtabb a han­gulat, a politikai körökben higgadtabban szemlélik a fejlemé­nyeket, s reményt látnak az arabközi konfliktus békés elsi­mítására. A történtek tüzetesebb elemzése azonban arra mutat, hony Libanonban nem csupán belső arab ügyről van szó. 1989 XI. 1. # Miért éppen Libanon? Kégebbi, Libanonnal foglalko­zó kommentárjainkban nemegy­szer rámutattunk, hogy Libanon sajátos szerepet játszik az arab világban. Lakossága fele-fele arányban muzulmánokra és ke­resztényekre oszlik, a mohame­dánoknál mind a siita, mind a szunnita ág erősen képviselt, a keresztények között domináló katolikus egyháznak szintén nagykiterjedésű képviselete van (római és görögkatolikusok, maroniták, egyesült koptok, ör­ménykatolikusok stb.), görög­keletiek és egyéb, nem »ómá­hoz tartozó egyházak. Ez a tar­ka etnikai kép is arra enged következtetni, hogy ebben az arab államban nehéz közös ne­vezőre hozni a különféle nép­csoportok érdekeit. Viszont félt­ve őrzi sajátos jólétét és bé­kéjét. Libanon évek óta semleges politikát folytat. Semlegességét azonban nem tekinthetjük va­lamilyen különlegesen pozitív jelenségnek: e passzív semle­gesség spanyolfal az erős nyu­gati kapitalista befolyás ken­dőzésére, ugyanakkor gátló té­nyező a környező arab világ nemzeti felszabadító mozgalmá­ban. A semlegesség Libanonnak létszükséglete is — a hetero­gén belső erők valamilyen ösz­szefogója. Feladása — a liba­noni politikusok szerint — az erőegyensúly felborulását okoz­ná, esetleg újabb polgárhábo­rú rémét idézné fel. így aztán Libanon objektíven az arab vi­lág egyik leggyengébb láncsze­me lett, s az arabok ellenségei ki is használják a helyzet adta lehetőségeket. % Keresd Amerikát A libanoni hadsereg és a pa­lesztinai szabadságharcosok el­lenségeskedése régebbi keletű, de a múltban inkább szórvá­nyos jelenség volt, s nem öl­tött ilyen méretet. A nyár vé­gén az évszaki esőzések elől menekülve számos palesztinai gerillaharcos települt át a Her­mon hegység lábától a jDrdán mellékfolyóinak vidékére, de a libanoni hadsereg ellenállásá­ba ütköztek. A libanoniak ugyanis Szíriába akarták szorí­tani a palesztin partizánokat. Nyílt titok, hogy a libanoni kormány fél hivatalosan támo­gatja Jasszer Arafatot, a Pa­lesztinai Felszabadító Szervezet parancsnokát, mert attól tart — s nem alaptalanul —, hogy Izrael Libanonon torolja meg a palesztin kommandóknak liba­noni területről kiinduló izraeli bevetéseit. Intő példa volt iz­raeli kommandóknak télen a bejrúti nemzetközi repülőtér el­len végrehajtott diverzáns tá­madása. Így aztán az arab né­pek ellenségei — Libanon szo­rult helyzetét kihasználva — éket verhetnek az arab álla­mok közé. A libanoni belviszály Inter­regnum közepette tört ki. Ka­rami miniszterelnök ugyanis már hónapokkal ezelőtt beadta lemondását, de még mindig nem került sor űj kormány ki­nevezésére. A semlegességi po­litika megőrzése vagy feladása — ez volt az a nehéz kérdés, amely miatt tavaly ősszel a Jafi-kormány, tavasszal pedig a Karami-kormány lemondott. Ka­rarai tehát ügyvezető kormány­főként tárgyal Libanon arab szomszédaival, s kijelentése szerint nem lenne hajlandó új kormányt alakítani. Libanonban — a jelek sze­rint — máris felbomlott a bel­ső egyensúly. A jobboldalt, va­lamint a keresztények zömét képviselő pártok határozottan Nyugat-barátok, s ebből a szem­pontból szorgalmazzák Libanon semlegességének megőrzését, az ország távoltartását az arab mozgalmaktól. A közép- és bal­oldali pártok, melyek főként a mohamedánokat képviselik, to­vábbá a szintén társadalmi erő­vé nőtt ifjúság viszont mind­inkább követeli a semlegesség feladását, a palesztinai szabad­ságharcosok hivatalos tá­mogatását is, s Libanon rész­vételét az Arab Liga akcióiban. Kinek kedvezett a libanoni semlegesség, bizonyítja ezt az amerikai kormánykörök nyílt célzása, hogy az Egyesüli Ál­lamok részt venne egy libanoni polgárháború megakadályozásá­ban. 0 Józanságra intő figyelmeztetés Amerikai kormánykörök, ame­rikai nagykövetek félreérthe­tetlen célzással egy amerikai beavatkozásra, jigal Állon iz­raeli miniszterelnök-helyettes­nek az a kijelentése, hogy „Iz­rael nem nézné tétlenül a li­banoni változást, s minden se­gítséget megadna a bejrúti kor­mánynak a semlegesség megőr­zésére", a New York Times-nak az a megjegyzése, hogy „az amerikai Közel-Kelet-szakértők nem biztosak abban, hogy Iz­rael és mások távoltartják ma­gukat a libanoni válságtól, a NATO-flottának sebtiben a Föld­közi-tenger keleti részén meg­rendezett feltűnő hadgyakorla­ta arra enged következtetni, hogy a területszerzésre törek­vő izraeli kormánykörök mö­gött álló amerikai körök Liba­nont mindenképpen távol akar­ják tartani az arab világtól. A libanoni arabok többsége, még a keresztények jelentős része is azonban rokonszenvez fajtest­véreivel, s nem akar tétlen szemlélő lenni. Éppen ezért önbizalmat ön­tött a hazafias arabokba, s ki­józanítóan hatott az amerikai diplomáciai cselszövökre a szovjet vezető köröknek a TASZSZ útján tolmácsolt kije­lentése, mely többek között le­szögezi: „Nem igazolható egy nagyhatalom semmiféle külső beavatkozása a libanoni esemé­nyekbe. A Libanoni Köztársa­ság — arab ország, amelyet szo­ros kötelékek fűznek a többi arab államhoz, és az arab ál­lamoknál senki sem oldhatja meg jobban a Libanon körül támadt problémákat. Ök jobban ismerik a maguk érdekeit és célkitűzéseit." A francia, angol és több más nyugati kormány is osztja ezt a nézetet, s így az Egyesült Államok magára marad a libanoni nép elleni cselszövésében. A Libanonban immár 21 éve élő mintegy 120— 200 ezer pa­lesztinai menekült tekintélyes erőt képvisel. Mint ahogy a li­banoni kormány erkölcsi köte­lessége arab testvéreik támoga­tása, úgy a palesztin gerillák­tól ls elvárhatja az őket befő gadó állam szuverenitásának tiszteletben tartását. A palesz­tin szabadságharcosok az utób­bi időben nyilván azért aktivi­zálódtak, mert az arab kormá­nyok mind gyakrabban hangoz­tatják a közel-keleti viszály bé­kés, politikai megoldását, s a menekültek attól tartanak, hogy kihagyják őket a kérdés rendezéséből. A közel-keleti helyzet ezért sürgős lépéseket követel a no­vember végére bejelentett négy­hatalmi tárgyalásoktól. LÖRINCZ LÁSZLÓ Előkészületek az ENSZ-jubileum megünneplésére New York — Az ENSZ-köz­gyűlés csütörtöki plenáris ülé­sén folytatták a világszervezet 25 éves fennállásának megün­neplését előkészítő bizottság ál­tal előterjesztett javaslat meg­vitatását. A felszólalók kifej­tették, hogy a javaslatban fog­lalt megállapítások és ajánlá­sok jó alapot szolgáltatnak ah­hoz, hogy az ENSZ hasznos munkával ünnepelje meg a je­lentós jubileumot. A csütörtöki ülésen felszólalt Magyarország képviselője, aki hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tu­lajdonít az ENSZ 25 éves fenn­állása megünneplésének. Lengyelország képviselője kormányának azt a véleményét juttatta kifejezésre, hogy az ENSZ fennállásának 25. évfor­dulója alkalmából mozgósítani kellene valamennyi tagállamot a nemzetközi biztonság meg­erősítését célzó intézkedések kidolgozására. V. Sz. Szmirnov, a Belorusz SZSZK képviselője kjielentet­te; a 25. évforduló megünnep­lésének legjobb módja az vol­na, ha a lehető leggyorsabban megoldanák az ENSZ előtt álló halaszthatatlan nemzetközi problémákat. Uganda küldöttje azt fejte­gette, hogy az ENSZ-ben egyre növekvő feladatot játszanak a gyarmati rendszer összeomlása következtében felszabadult af­rikai országok. Felszólalt a vitában még ja­pán, Olaszország, Brazília, In­dia, Hollandia és több más or­szág képviselője. A koreai kérdés vitája Az ENSZ politikai bizottsá­gának csütörtöki ülésén foly­tatták a vitát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a koreai kérdés megvitatására va­ló meghívásáról. A délelőtti ülé­sen hangzott el Kuzmin belo­rusz, a délutáni ülésen pedig Poljanicsko ukrán küldött fel­szólalása. Mindketten rámutat­tak arra, hogy a nyugati hatal­mak, különösen pedig az Egye­sült Államok magatartása húsz év óta akadályozza a koreai kérdés eredményes megvitatá­sát az ENSZ-ben. Elfogadhatat­lan feltételek támasztásával meg akarják akadályozni a KNDK képviselőinek meghívását a koreai kérdés ENSZ-beli meg­vitatására. A két küldött, valamint a csü­törtöki ülés sok más szónoka követelte, hogy minden előze­tes feltétel nélkül, tanácskozá­si joggal hívják meg mindkét Korea képviselőit. Más küldöttek — Dahomey, Gabon és Ausztrália képviselői — ellenezték a 24 szocialista és fejlődő ország fenti értel­mű határozati javaslatát, sőt az ausztráliai megbízott támadta a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot. A csütörtök délutáni ülésen megejtett szavazás után a 24 szocialista és fejlődő ország határozati javaslatát 40 küldött­ség szavazta meg. Ötvenöten el­lene foglaltak állást, 27 kül­döttség tartózkodott a szava­zástól. A nyugati javaslatot 65 küldöttség fogadta el. Ellene 31 küldöttség szavazott, 26 pe­dig tartózkodott a szavazástól. A szavazás eredményének ki­hirdetése után Malik szovjet képviselő felszólalásában meg­állapította: ez alkalommal sem fogadták el a koreai kérdés eredményes megvitatása szem­pontfából kedvező javaslatot. Véget ért a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka Genf — Csütörtökön este — szokatlanul hosszú ülésnap után befejezte munkáját a gen­fi leszerelési értekezlet nyári ülésszaka. A küldöttek hat órán keresztül fejtették ki észrevéte­leiket a tengerfenék és térsége atomfegyver-mentesítéséről be­terjesztett módosított szovjet— amerikai szerzödésteivezettel kapcsolatban. A záróülésen a delegációk elhatározták, hogy a módosí­tott szerződéstervezetet megvi­tatás végett az ENSZ-közgyülé­se elé terjesztik. A közgyűlés előtt a tervezetet a politikai bizottság fogja megvitatni. A konferencia résztvevői ezenkí­vül jóváhagyták a leszerelési bizottság idei jelentését, ame­lyet szintén a világszervezet közgyűlése elé terjesztenek. Genfben arra számítanak, hogy a konferencia következő ülésszaka 1970 febiuárjában nyílik meg. Befejeződött a bonni kormányprogram vitája Bonn — A Bundestag csütör­tökön késő este befejezte a kormánynyilatkozat megvitatá­sát. A vita végén még egyszer összecsapásra került sor Brandt kancellár és az ellenzék vezér­szónoka, Barzel között. Brandt kifejtette: kormányának komoly szándéka, hogy az NÜK-val is megállapodást kössön az erő­szakról való lemondásról. Nem­csak az NSZK-t, hanem más államokat is érint — mon­dotta —, hogyan reagál az NDK a bonni javaslatokra. Re­méli, hogy az NSZK-val baráti viszonyban lévő kormányok nem fogják megnehezíteni a bonni fáradozásokat. A CDU/CSU-nak, amely állan­dóan a külpolitika folyamatos­ságát firtatja, Brandt azt mond­ta: a folyamatosság nem jelent egyenes vonalat. Idézte Momm­sent: „Az által is le lehet tér­ni a helyes útról, ha az ember túlságosan ragaszkodik az egyenes úthoz". Befejezésül hangsúlyozta a kancellár nem anól van szó, hogy kormánya „minden áron" kísérleteket akar végezni, hanem arról, hogy nem fél a kísérletektől. Barzel a CDU/CSÜ nevében kijelentette, pártja nem járul hozzá Brandt politikájához. Ez a politika nem képviseli a fo­lyamatosságot. Felelőtlen provokáció Moszkva — A moszkvai Prav­da beszámol az angol rendőr­ségnek a londoni szovjet keres­kedelmi képviselet egyik dol­gozója ellen elkövetett provoká­ciójáról. A rendőrség október 3-án reggel letartóztatta j. Szlepcovot, a képviselet dolgo­zóját és öt napig fogva tat tót­tá. Csak a Szovjetunió külügy­minisztériumának tiltakozása után, október 7-én bocsátották szabadon. Szlepcovot elenged­ték anélkül, hogy figyelmeztet­ték volna a szovjet nagykövet­séget, pedig a diplomatának azonnali orvosi segítségre lett volna szüksége, mivel szívroha­mot kapott. Szlepcovot arra akarták kényszeríteni, hogy árulja el hazáját és politikai okokra hivatkozva kérjen mene­dékjogot Nagy-Britanniától. Kennedy nem vádlott Boston — Massachussetts ál­lam legfelsőbb bírósága csütöi­tökön úgy határozott, hogy Kennedy szenátor autóbaleseté­nek ügyét elzárja a közvéle­mény elől. A tanúk — közöttük Kennedy — vihetnek magukkal ügyvédet a további tárgyalások­ra, amelyek az áldozat, Mary Jo Kopechne halálának körül­ményeivel kapcsolatosak. Ezt Kennedy követelte. Visszauta­sította viszont a legfelsőbb ál­lami bíróság Kennedynek azt a kérését, hogy a tárgyalást ne James Boyle edgartuwni kerü­leti bíró vezesse, akit Kennedy „elfogultnak" tart. Kennedyt — a csütörtöki hatáiozat sze­rint — nem tartják vádlottnak, s a további tárgyalásokat vizs­gálati jellegűeknek, nem pedig vádhatóságlaknak minősítik. IONASZ VILDZSUJUNASZ, a Litván SZSZK Legfelsőbb Taná­csának elnökhelyettese fogadta a CSSZBSZ küldöttségét, ame­lyet Ladislava Besserová, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a Népi Kamara képvise­lője vezet. MILOSLAV HRUŠKOVIČ, a szövetségi kormány elnökhe­lyettese, miniszter, valamint Jozef Černý mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, akik részt vesznek Algéria nemzeti ünnepének ünnepségein, tegnap Algírba érkeztek. WILLY BRANDT, az új nyu­gatnémet kancellár tegnap amerikai különrepülőgéppel Nyugat-Berlinbe érkezett, ahol részt vett egy munkásszervezet értekezletén. ü THANT ENSZ-főtitkár no­vember 3-án fogadja Georgij Beregovoj és Konsztantyin Feoktyisztov szovjet űrhajóso­kat, akik látogatásra az Egye­sült Államokba érkeztek. ARGENTÍNÁBAN tegnap foly­tatódott a kétnapos kormány­ellenes általános sztrájk. Cor­dobában a szakszervezetek ti­lalma ellenére sztrájkoltak a munkások. A sztrájk csak rész­leges. JUAN LECHIN, volt bolíviai alelnököt, a bányászok vezérét, a rendőrség Peruban letartóz­tatta, amikor álnéven Bolíviába akart átjutni. Ovanda bolíviai elnök utasítására két héttel ez­előtt kiutasították az országból. MEDICI új brazíliai elnököt tegnap beiktatták hivatalába. Első beszédében azt ígérte, hogy az országban felújítja a demokráciát és rendezi az or­szág gazdasági problémáit. HEALEY angol hadügyminisz­ter hétfőn hivatalos látogatás­ra a Német Szövetségi Köztár­saságba utazik. Elsősorban a nyugat-európai védelmi közös­ség kialakításáról fog tárgyal­ni. VENEZUELÁBAN a kormány rendelete értelmében katonaság és rendőrség ellenőrzi az ösz­szes iskolát a tanítók sztrájkjá­val kapcsolatban. Kedd óta diáktüntetések vannak az or­szágban. A FINANCIAL TIMES jelenté­se szerint Nagy-Britannia kivi­tele Kínába 85 százalékkal emelkedett az idén. 1968 első kilenc hónapjában az angol vállalatok 20,1 millió, idén vi­szont 37,88 millió font sterling értékű árut szállítottak Kíná­ba. BRÜSSZELBEN október 27-től 30-ig spanyol kormányküldött­ség tárgyalt Spanyolországnak a Közös Piachoz való csatlako­zásáról. A kiadott közlemény szerint az esetleges megállapo­dást vitatták meg. Új spanyol kormány Madrid — Franco tábornok új kormányt nevezett ki. A kor­mány élén továbbra is a spa­nyol diktátor áll, aki az állam­fői, miniszterelnöki és a fegy­veres erők főparancsnoki tisz­tét is betölti. A miniszterelnök­helyettes továbbra is Blanco tengernagy marad. A 18 spa­nyol minisztérium közül 14 élé­re új ember került. Hadügy­miniszterré Gregorio Lopez Bra­vot, belügyminiszterré Thomas Garicano Gonit nevezték ki Franco tábornok elnökletével az új kormány pénteken meg­tartotta első ülését, amelyen a kormánynyilatkozat előkészíté­séről tárgyalt. Jól éresült kö­rökben arra számítanak, hogy Spanyolország igyekszik majd közeledni a nyugat-európai ál­lamokhoz. Sztrájkok Olaszországban Róma — Olaszországban a gazdasági, politikai és társa­dalmi életet továbbra is a sztrájkhullám bénítja. Csütörtö­kön összetűzések voltak Milá­nóban a sztrájkolok és a ren­dőrség között. Nápolyban 14 000 közalkalmazott szüntette be munkáját. Az OKP torinói szer­vezetének titkára elítélte a szélsőségesek által provokált zavargásokat. Rumor miniszterelnök teg­nap a belügyminiszterrel és igazságügyminiszterrel tárgyalt a sztrájkmozgalomról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom