Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-21 / 274. szám, péntek

A MUNKAVERSENY SEGÍT A FELADATOK TEUESÍTÉSÉBEN KONDÁSOK IVADÉKA A falu végén, a nagydomb és a kavicsbánya mögött hú­zódik meg a sajószárnyai szö­vetkezet gazdasági udvara. A lenyugvó őszi nap sugarai egy percre még bíborvörös színbe öltöztetik az egymás mellett sorakozó épületeket, az udvar víztócsáit, hogy aztán egyszer­re szakadjon rájuk az estho­mály. Sem a lenyugvó nap, sem az este megérkezése nem jelenti az itt dolgozók munkájának a befejezését. A tehénistállók­ban fejik a te heneket, a ser­tésistállóban Csák józsi bá esi a malaco kat, illetve a kocákat eteti. Amikor jóllak nak, Józsi bá esi literes edényben vizet visz nekik, s amikor elfo­gyasztják, ismét megmeríti az edényt. — Szomjasak — mondja, amikor észreveszi, hogy figye­lem. — Igaz, vederrel is eli­bük önthetném, csakhogy ak­kor többet ártanék, mint hasz­nálnék. Józsi bácsinak nem idegen ez a foglalkozás, bár itt, a szö­vetkezet sertésistállójában csak három éve, nyugdíjazása óta dolgozik. — Apám, nagyapám is pász­torember, kondás volt — em­lékszik Józsi bácsi. Gyermekko­romban én magam is erre a sorsra jutottam, és elmondha­tom: megszerettem. Pedig ak­kor 100 km-re is elhajtottuk a sertéseket makkra. Ahol ért az este, ott töltöttük az éjszakát. A szabad ég "alatt. Csak az ól­mos esők beálltával kerültünk haza. Lapsapusztáról 1930-ban ke­rültek a faluba. Józsi bácsi csaknem négy évig napszámos­kodott, majd ismét elszegődött pásztorembernek, ezúttal a Csernák-féle uradalomba. A fa­lu szélén egy kis házban lak­tak. A katonai behívó válto­zást hozott életébe. Közvetle­nül a felszabadulás előtt ke­rült csak haza. S amikor elné­multak a fegyverek az erdé­szetben, mint favágó vállalt munkát. Mintegy 20 évet töltött el itt. Ez alatt az idő alatt munkájáért többször részesítették elisme­résben. Nyugdíjba is innen ment. Egy évig a szövetkezet­ben gyalogmunkásként dolgo­zott, majd egy szép napon azt mondta neki a vezetőség: — Józsi, te értesz a sertések­hez. Szükségünk volna ott rád. Vállald el. Elvállalta. Hogy a kocák „teljesítménye" milyen volt ak­kor, arról jobb nem beszélni. Tavaly azonban a 25 kocától átlagban már 19,8 malacot vá­lasztottak el. Ez dicséri leg­jobban a 66 éves Csák József munkáját. — Valaki azt gondolja, hogy a sertésgondozáshoz nem kell tapasztalat és szakértelem. Pe­dig ez nincs így — mondja. Mindehhez azonban még az is szükséges, hogy a gondozó lel­kiismeretesen elvégezze a mun­káját. Csák József négykor kel, és ellés idején néha este 10 óra után kerül csak haza. A idén 40 kocát gondoz Vityilló bácsi segédletével. Bár a kocák nagy része előhast, így is elérik a kocánkénti évi 19 malacot. Ez lényegében annyit jelent, hogy terven felül mintegy 200 malacot választanak el. Ez pe­dig szép jövedelmet hoz a kö­zös pénztárába. — Igen lelkiismeretes a mi sertésgondozónk — summázza véleményét Rencsok László zooteclmikus. — Minden elis­merést és dicséretet megérde­mel. Az égen eltűnnék a csilla­gok. Csák Józsi bácsi részére is befejeződött a nap. Pihenni tér, de korán reggel ismét az istállóban lesz, mert a tarka koca ellését várja és íierii sze­retné, ha valami baj történne. NÉMETH JÁNOS A FÜLEKI KOVOSMALT üze­mi pártbizottsága legutóbbi ülé­sén az idei terv teljesítésével és a jövő évi feladatokkal fog­lalkozott. A pártbizottsági ta­gok előtt Jakab Gyula vállalati igazgató részletezte a helyze­tet. Egyebek között rámutatott, hogy bár a múlt hónapi tervet eredményesen teljesítették, az évi terv megvalósításában hiány mutatkozik. Ez az üzemen belüli okok mellett nagyrészt a más vállalatokkal folytatott ko­operáció, a munkaerőhiány és egyéb objektív nehézségek miatt keletkezett. Az utóbbi idő­ben azonban a javulás jelei mu­tatkoznak a kooperáiásban, s várható, hogy az üzemből a na­gyobb kereset reményében fő­leg az ún. melléktermelésbe el­távozott dolgozók egy része visszatér régi munkahelyére, s így minden jel arra mutat, hogy esetleg egy szabad szombat le­dolgozásával sikerül maradék­talanul megvalósítaniuk az ez évre kitűzött feladatokat. Ami a jövő évi tervet illeti, annak előkészítését jó előre, már márciusban megkezdték. Az egyes részlegeken még ak­kor kidolgozták a szükséges adatokat. A lehetőségek alapos felmérése alapján állították össze javaslatukat, amely 1969­hez viszonyítva a termelésnek 5,5 százalékos növekedésére számított. Kiderült azonban, ho^y a vezérigazgatóság által az árutermelés növelésével szemben támasztott igények en­nél jóval nagyobbak. Tény, hogy a piac áruellátásának biz­tosítása megfeszített igyekeze­tet követel minden egyes üzem dolgozóitól. Jól tudjuk, milyen fogyatékosságok mutatkoznak jelenleg az áruellátásban. Más­részt azonban figyelembe kell venni a reális lehetőségeket, és a tervben valóban megvalósít­ható feladatokat kell kitűzni. Korszerűsítés és a dolgozók lét­számának bővítése nélkül az ál­taluk javasoltnál nagyobb mér­tékben nemigen lehet a terme­lést növelni. „Több #rut akarunk a piacra adni, de a konkrét lehetöségek­I án Bahýf még ma, 73 éves korában is különös bal­szerencsének tartja, hogy kato­nakönyvében annak idején vö­rös betétlap volt. Ez azt jelen­tette, hogy mozgósítás esetén azonnal behívják. Végigküzdöt­te az első világháborút, a cseh­szlovák légióval körülutazta a világot, azután odahaza, Krem­nickán kis földecskéjén végig­küszködte az első köztársasá­got, az ún. szlovák államot és végül a vörös betétlap miatt 49 éves korában újból behívták a felkelőkhöz. Kora miatt az őr­csapathoz osztották be, Zólyom­ban őrizte az állomást, a közeli vasúti hidakat és alagutakat. A felkelők nagy visszavonu­lása idején Bahýf bácsit vissza­vezényelték Besztercebányára, majd annak kiürítése után Har­manecre. Ott a papírgyár köze­lében őrizte az ideiglenes ka­szárnya bejáratát, amikor a pa­rancsnok behívatta és töltött neki két pohárka szilvóriumot. Akkor tudta meg BahýT bácsi, hogy tűzvonaiba került. Mire a másodikat leöntötte a torkán, már hallatszottak a német ak­nák becsapódásai. Visszavonuláskor a harmane­ci völgybe zsúfolódott a felke­lők hadserege. A törzskar, a ka­tonák, a partizánok, a mene­Közös erővel kel alá nem támasztott felada­tokat nem szeretnénk a tervbe bevenni, nehogy a bizonytalan kooperálásra a mi dolgozóink fizessenek rá" — hangoztatta az igazgató. MÁR MOST MEGÁLLAPÍTHA­TÓ tohát, hogy az idei felada­tok megvalósítása és a jövó évi terv teljesítése maximális erö­feszítést követel meg az üzem dolgozóitól. Még inkább kieme­li ezt az a tény, hogy a foko­zptt feladatok megvalósítását 90 százalékban a munkaterme­lékenység növelésével kell biz­tosítaniuk. Ennek a célnak el­érése megkívánja minden lehe­tőség és tartalék kiaknázását, egyebek közt a munkafegyelem megszilárdítását, a munkaidő kihasználását, a munka jobb megszervezését és a nyers­anyagellátás folyamatos bizto­sítását. Az igazgató kiemelte, hogy nemcsak a munkások ese­tében kell a munkafegyelem megszilárdítását szorgalmazni, hanem a különféle vezetői posz­tot betöltők, a műszakiak és a hivatalnokok esetében is. Első­rendű fontosságúnak tekintik a technikai részleg átszervezését, hogy jobban megfeleljen külde­tésének, az eddiginél hatható­sabban foglalkozhasson a ter­melés technológiai fejlesztésé­vel, konkrét felelősséget visel­jen az egyes gyártmányok ter­meléséért. Az irányítás átszer­vezésével számos dolgozót más, hasznosabb munkára lehetne felszabadítani. Az üzemben nem egy olyan munkakör van, amit nélkülözni lehetne anélkül, hogy annak hiányát a termelés vagy az alkotó tervezői munka megérezné. A múltban ugyanis nemegyszer megtörtént ebben a vállalatban is, hogy egyes mun­kaköröket csak azért létesítet­kiiltek, a kiszabadított üldözöt­tek Donovaly felé, az erdők sűrűjébe tartottak. A repülő­gépek azonban utolérték a me­nekülő oszlopot. Gyakorlatilag itt, ebbe a szűk völgybe szorult tömegre zúdított bombazápor­ral, gépfegyver- és aknatüzzel sikerült a németeknek a legsú­lyosabb csapást mérniük a fel­kelőkre. Bahýf bácsi is ott me­nekült a többiekkel, a repülő­gépek elől a sűrűbe húzódva, két ismerősével együtt kereste a kiutat a vészből. Nem tartot­ta magát sosem valami hősnek. Elszorult a szíve a rengeteg el­dobott felszerelési tárgy, fegy­ver, megsemmisített gépkocsi, ágyú, tank láttán. Belátta ugyan, hogy ez a vég, itt már aligha segít valami is, de fegy­verét, és három kézigránátját mégsem dobta el. Amíg ő egyenruhában van, mint kato­nával bánnak vele, ezt tudta a veterán, és addig ő is mint ka­tona áll szemben bárkivel. Csak amikor már teljesen re­ménytelennek látszott minden, bőrig ázva behúzódott Selce községbe egy ismerőséhez, aki­től civil ruhát kapott, ide csak kétszer naponta jött német jár­tok, hogy bizonyos személyeket olt elhelyezhessenek. Nem ki­elégítő a vezető dolgozók" el­osztása az egyes műszakokban; míg az első műszakot túlságo­san „megszállják" a vezetők, addig a második műszakban na­gyon kevesen dolgoznak. AZ ÜZEM VEZETŐSÉGE látja a meglevő problémákat s eze­ket a legfőbb cél, a termelő­munka fejlesztése érdekében igyekszik megoldani. A termelés fokozott feladatai megvalósítására minden lehe­tőséget igyekeznek kihasználni a füleki Kovosmaltban. Ezek között egyik legfontosabb sze­repe a szocialista munkaver­senynek van, melynek kibonta­koztatására a CSKP Központi Bizottsága szeptemberi felhívá­sa szellemében nagy gondot fordítanak. A munkaversennyel kapcsolatban Štefan Strama, az üzemi szakszervezeti tanács el­nöke tájékoztatott. „Szükségét éreztük annak, hogy vallalatunkban felélénkít­sük a dolgozók munkalendüle­tét és megszilárdítsuk a munka­fegyelmet — jelentette ki Stra­ma elvtárs. — Lemaradtunk egyes termelési feladatok telje­sítésében, keresnünk kellett a jobb eredmények elérésének minden lehetőségét. Ezért a vál­lalat igazgatójával és a párt­szervezeti bizottság elnökével hármasban mérlegeltük a szo­cialista munkaverseny fejleszté­sének lehetőségét. Azt tartot­tuk szem előtt, hogy a verseny reális legyen, ne váljék formá­lissá, hanem ténylegesen hoz­zájáruljon az eredmények el­éréséhez." A tanácskozás alapján kidol­gozták a vállalatban a szocia­lista verseny irányelveit. Ezek között legfontosabbak, hogy a őr, úgyhogy ki lehetett kerülni a veszélyes találkozást. Ahogy a járőr elment a faluból, Bahýf bácsi ötödmagával nekiindulta hazafelé vezető útnak. Ismét Harmanec felé került, amikor az alagutat őrző német igazol­tatta. Nagy szerencséje volt: az ajándékba kapott civil ruha zsebében igazolvány is volt. Érvényes, igazi, még csak nem is hamisított. Csak « mikor ha­zaért, akkor látta, mitől men­tette meg az a zsebben talált papiros. Kremgičkát a németek tartot­ták megszállva, Bahýr házában vlaszovisták voltak elszállásol­va. Bahýl a szomszéd faluból üzent feleségének, hogy jön. Az asszony erre jó juhtúrós galus­kát főzött, amire jól csúszik az ital. A katonák belaktak, ittak rá nagyot, nem tudták mire vél­ni a nagy vendégszeretetet. Eb­be a jó hangulatba sodródott bele mintegy véletlenül a haza­térő Bahýf. Ü is evett, ő is ivott, mintha a szomszédból jött volna csak át. Otthon volt. A Kremnička közelében ásott hosszú tankcsapda erdőszéli részén akkor végezték ki az er­dőkben, falvakban összefogdo­verseny konkrét és megalapo­zott legyen, rendszeresen érté­keljék és ellenőrizzék, s ne en­gedjék meg benne az ösztön­szerűség elharapózását. Az irányelveket megtárgyalta a szakszervezeti tanács, utána megvitatták az egyes gazdasá­gi központokban. Ezzel biztosí­tották a munkaverseny célkitű­zésének összehangolását. Névre szólóan meghatározták a gaz­dasági vezetők feladatait. A gazdasági problémákat ők is­merik a legjobban, ők hivatot­tak arra, hogy iránvítsák a munkaversenyt. A s -'.erveze­li tanács a műhel ittságok és az egész szakszi v.eti ak­tíva bekapcsolásává irra tö­rekszik, hogy a huss. . időre szóló feladatokon kívül rövid lejáratú kötelezettségeket vál­laljanak a dolgozók a felsza­badítás 25. évfordulója és Le­nin 100 éves születési jubileu­ma alkalmából. „A verseny fejlesztésében el­ismerésre méltó segítséget nyújt az üzemi pártbizottság egyes tagjain és az alapszerve­zeti pártbizottságokon keresztül — folytatta a tájékoztatást Strama elvtárs. — Ügyszintén hozzájárul a verseny sikeréhez az ifjúsági szervezet és a nő­szövetség üzemi bizottsága. Még korai lenne a verseny rész­letes eredményeiről beszélni, de azt máris megállapíthatjuk, hogy az augusztusi és a szep­temberi lemaradás után a múlt havi tervet sikeresen teljesítet­tük, és ebben része van a ver­senyző dolgozóknak és a kol­lektíváknak is." A FÜLEKI KOVOSMALT ver­senyre hívta fel a járás válla­latait az idei tervfeladatok ma­radéktalan megvalósítására és a jövő évi árutermelés felada­tainak növelésére. Az idén min­den nehézség ellenére a terve­zettnél 2 millió koronával több terméket akarnak piacra adni, jövőre pedig az a céljuk, hogy 1969-hez viszonyítva 36 millió korona értékű áruval növelik az árutermelést, QAL LÁSZLÓ sott partizánok, katonák, szö­kevények, menekültek első öt­ventagú csoportját. Mindig va­sárnap délelőtt. Novemberben, decemberben, januárban, feb­ruárban ... Összesen 747 em­bert, köztük 211 nőt és 59 gyer­meket gyilkoltak meg. Fischer­né besztercei zsidóasszonyt, aki a kivégzésnél csak megsé­rült, és néhány óra múlva fel­ocsúdott, kikapaszkodott sírjá­ból, egy akácfa tövéig vonszol­ta magát és segítségért kiáltott — még egyszer kivégezték. Nem földelték el, csak hóval takarták be a holttesteket, hi­szen rövidesen újabb transz­port jön ... v Szomorú emlékeket ébresz­* tenek a téli vasárnap délelőttök Kremničkán. Bahýf bácsi gyakran gondol arra, hogyha nem találta volna an­nak idején zsebében azt az igazolványt, ma ő is a tank­csapdában fekszik, néhány lé­pésnyire házától. Pedig csak sorkatona volt, egy a sok közül, olyan korosztályból, amelynek már be sem kellett volna vo­nulnia, ha nincs az a szeren­csétlen vörös betétlap. Hány iiozzá hasonló fekszik Kremnič­kán a 747 között? VILCSEK GÉZA mélyvonatokra is kiírhatnák, hogy „emberek szállítására va­ló" ... Az utóbbiban persze még a figyelmeztetés ellenére is sokan kételkednének. NAGY ÁLLOMÁS ­NAGY SÖR Az , ember léptenroyomon olyan jelenséggel találkozik, melynek értelmét hiába keresi. Legutóbb például a pozsonyi fő­pályaudvar talponállójában bá­multam értetlenül, amikor kö­zölték velem, hogy pikoló sört nem adnak, csak nagyot. Hiá­ba igyekeztem megmagyarázni, hogy nekem ennyi is elégi — Kis poharaink ninciéiiek — mondta a pénztárosnő. Azt sem titkolta el, hogy az utasok — és ők is —- ezért nagyon so­kat bosszankodnak, de hiúba. Éppen ideje, hogy az újságban is szóvá tegyék! f, I. MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Nemrég Losonc főutcáján sé­tálva fékező személyautó kere­kének csikorgása ütötte meg a fülemet. Odapillantva már csak azt láttam, hogy egy kislány el­vágódik az úton a hirtelen fé­kező gépkocsi mellett. Elhűlt bennem a vér, de amikor lát­tám, hogy a lányka nyomban fel is pattan, némiképp megköny­nyebbültem. Igaz, a gyalogjáró felé menekülő leányka erősen sántított, ami felkeltette aggo­dalmamat. De csak az enyémet, a gépkocsivezetőjét nem, az ugyanis mintha mi sem történt volna, tovább indult. Csak ami kor intettem neki, hogy álljon meg,, szállt ki kocsijából. A rémülten zokogó kislány a combját fájdította; csak; közelé­be szplgdva láttam, hogy 8—10 éves lehet, s, a bőre kreol, vagy­is cigánygyerekről van szó. Ta­lán az autó vezetője éppen ezért nem tartotta szükséges­nek, hogy kiszálljon a kocsiból. Ce%uzaje^zeteň Bar arra hivatkozott, hogy a kis­lánynak nem lehet különösebb baja, hiszen talpra állt. Egy bá­mészkodó asszonytól még biz­tatást is kapott: „Ügy kell neki. miért nem vigyáz! Ezek a disz­nók mindig az úton futkároz nak!" — mutatott a fájdalma­san zokogó kislányra, s a má­' sik két lánykára, akik a nagy ijedtségtől előbb elfutottak, de közben visszamerészkedtek. (Az igazsághoz tartozik, hogy az eset a „zebrán" történt.) A három kislány aztán eltá­vozott. /4 kocsi Vezetője f oly tütta útját. A bámészkodó asz szony is elvonult... Lényegé ben tehát semmi különös nem­történt ... '• PRÍMA ALMA, MEGENNIVALÓ Pozsonyban at-egyik uicai al­maarus asztalán egy kis táblán olvastam a furcsa szöveget. Az illető állítólag príma almát árult, méghozzá megennioaló'. Már a „príma" jelzőt is elég rendhagyónak találtam: sehogy sem értettem, miért idegen szó­val fejezi ki az alma tulajdon­ságát. Talán idegenforgalmunk fellendítéséhez kíván hozzájá­rulni ezzel? Mindez persze alig­ha mondható különösnek a gyü­mölcs másik feltüntetett tulaj­donságához viszonyítva: „meg­ennivaló". Igazán nem értem, mi a különös azon, ha egy al­ma megennivaló. Azt meg vég­leg nem tudom, miért kell ezt még külön hangsúlyozni is. Egyszóval olyasmiről igyeke­zett meggyőzni az embereket ez a mondat, amit anélkül is tud­nak, hogy figyelmeztetnék Okét rő. Ilyenformáii akár a sze­Kremnička! találkozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom