Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-16 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
A GAZDASÁGILAG ELMARADOTT TERÜLETEK • Nem vagyok a számok híve. Ebben az esetben azonban érdekelnének a részletek is. — A magyarlakta járások: Dunaszerdahely, Galánta, Komárom, Érsekújvár, Léva, Rimaszombat, Losonc, Kassa, Rozsnyó és Tőketerebes az állami költségvetésben előirányzott összegen kívül 1968-ban 183,7 millió koronát, és az idén 153 millió koronát kaptak. Az 1968-ban kapott összegből 91,8 millió koronát az előnyös területi beruházásra, 39,8 millió koronát a helyi jelentőségű — vízvezetékek — építkezésekre, 34 millió koronát az elmaradott területek fejlesztésére — a kormány 271/68 iendelete alapján—, és 18,1 millió koronát az iparitanulő-otthonok berendezésére fordítottak. Az idén előirányzott összegből az előnyös beruházásokra 53,6 millió koronát, az elmaradott területek fejlesztésére 69,3 millió koronát és az iparitanuló otthonok berendezésére 30,1 millió koronát fordítanak a terv szerint. Az ukrán- és a ruszinlakta járások — Bártfa, Homonim, Svidník, Ölubló — 1968-ban 48,2 millió koronát kaptak, ebből az előnyös beruházásokra 13,2 millió koronát, a vízvezetékre és más helyi jellegű szükségletek kielégítésére 14,4 millió koronát, az elmaradott vidékek fejlesztésére 13,7 millió koronát, és az iparitanuló-otthonok berendezésére 6,9 millió koronát költenek. • Véleményem szerint az állami dotáció eddig eléggé elaprózódott, és nem mindenkor szolgálta az elsődleges társadalmi érdekeket... — Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy jövőre és a következő években is számítunk az elmaradott teFoto: ÚJ SZÓ - Tóth pá I A népgazdaság fejlesztésének biztosítása terén a pénzügy, és különösen az állami költségvetés igen jelentős helyet foglal el. A gazdasági fejlődés, annak rugalmassága — viszont az aránytalanságok és a lemaradások is — legkifejezőbben a pénzügyi és költségvetési viszonyokban tükröződnek vissza. Munkatársunk, Kerekes István felkereste dr. ĽUDOVÍT VAŠKOVIČ elvtársat, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminiszterének helyettesét, és megkérte, válaszoljon a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztésével összefüggő kérdésekre. Beszélgetés dr. ĽUDOVÍT VAŠKOVIČ elvtárssal, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminiszterének helyettesével a lehetőségetnek megfelelően fejlődnek • Hogyan szorgalmazzák a szlovák nemzeti szervek a déli járások iparosítását? Mit tudna mondani az eddig elért eredményekről? >—; Pénzügyi politikánk — szlovákiai viszonylatban — már évek óta a gazdaságilag kevésbé fejlett, mondhatnánk elmaradott területek fejlesztésére, támogatására irányul. A politikai-gazdasági célkitűzések megvalósításának legfőbb eszköze a dotáció és a szubvenció. Igy például az állami költségvetésből juttatott támogatással sikerült a beiu-. házókat megnyerni olyan vállalatok és üzemek építésére, mint az érsekújvári Elektrosvit, a Tornaijai Ruhagyár, az Ipolysági Pieta, a Gútai Gépgyár, a dunaszerdahelyi Tesla, a Svidníki és a Szobránci Fémfeldolgozó Üzem, az Ubfai Gombgyár stb. — A szlovák nemzeti szervek ugyanakkor tudatában vannak, hogy az elmaradott területek magasabb szintté emelése — s nemcsak a magyar- és ukránlakta területekről van szó — még nagy erőfeszítéseket és jelentős összegeket igényel. Az állami költségvetésben erre a célra tartalékoltunk és a jövőben is tartalékolunk bizonyos eszközöket. Természetesen a népgazdaság prosperálásának, de főleg annak megfelelően, hogyan alakul Szlovákia pénzügyi gazdálkodása. Azokat az anyagi eszközöket, amelyek a szlovák szervek rendelkezésére álltak, a járási és a kerületi nemzeti bizottságok igényeinek megfelelően — figyelembe véve a problémák megoldásának sürgősségét — elosztottuk a vállalatok és a nemzeti bizottságok között. A beruházások előkészítésének, a kapacitások biztosításának megfelelően a legnagyobb anyagi támogatást a lévai, az érsekújvári, a rimaszombati, a bártfai, a homonnai és a svidníki járás kapta. Ezek a járások ugyanis — a lakosság életviszonyainak javítására irányuló apróbb beruházások biztosításán kívül — nagy figyelmet szenteltek az ipartelepítésnek, vagyis az új munkalehetőségek megteremtésének. rületek fejlesztésével. Azonban szem előtt tartjuk a kormány 1969. szeptember 30-án jóváhagyott 292. számú határozatát. Ennek értelmében úgy választjuk meg a dotáció formáit, hogy ezek jelentősebben járuljanak hozzá azon területek központjainak kiépítéséhez, ahol az adottságok alapján erre felkészültek, ahol meg kell oldani a nők foglalkoztatottságát és végeredményben, ahol ezek társadalmi szempontból valóban szükségesek. —- Az állami támogatásnak alapvetően azokra az akciókra kell összpontosulnia, amelyek hatékonyak és a társadalom számára nélkülözhetetlenek. Ezzel összefüggésben át kell értékelni a megkülönböztető ismérveket, vagyis hogy: mi jellemző az elmaradott és mi a kevésbé fejlett területekre. Ezeket ugyanis nehéz demarkációs vonallal elválasztani. Tíz évvel ezelőtt egyes falvakat még elmaradottaknak minősítettünk, ma azonban ez a minősítés már nem helytálló. Az elmaradottnak minősített falvak arculata egészen megváltozott. • Az állami költségvetés nem elégíthet ki minden igényt. Vannak-e egyéb lehetőségek a gazdasági és kulturális igények realizálására? — A társadalmi, Iskolai, egészségügyi és egyéb szükségletek kielégítését nagyobb részt eddig is a nemzeti bizottságok költségvetésében biztosították. A nemzeti bizottságok gazdálkodásának három éve érvényes rendszere — pénzügyi-gazdasági önállóságuk keretében — lehetővé teszi, hogy ún. „pótforrásokat" létesítsenek, és ezeket használják fel a gazdasági és a kulturális fejlődés meggyorsításához. A délszlovákiai járások nemzeti bizottságai — amelyek területén fejlett a mezőgazdaság — jelentős összegeket sze-. reznek a szövetkezetek és állami gazdaságok adójából, amelyek a többi bevétellel együtt nagymértékben elősegítik a városok és falvak — az elmaradott területek fejlesztését. Mondhatok példákat ls. Ilyen formában tavaly az érsekújvári járás 27,6 millió koronára, a komáromi járás 20,7 millió koronára, a dunaszerdahelyi járás 23,7 millió koronára, a galántai járás 17,6 millió koronára tett szert. E „pótforrások" keretében a nemzeti bizottságok számára lehetőség nyílik, hogy állami támogatás nélkül megoldják a helyi problémákat. Ezek a példák arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti bizottságokon is meg kell szigorítani a pénzügyi politikát. A nemzeti bizottságok mai jelszava: ne csak az állammal, hanem önmagunkkal szemben is legyünk szigo-. rúbbak! • Nem minden járás rendelke-i zik olyan adottságokkal, hogy fedezze a szükségleteket... — Ez igaz. 'Nincsenek minden járásban olyan lehetőségek — főleg Szlovákia keleti részén, ahol az ipari és mezőgazdasága termelés alacsonyabb szinten mozog —, hogy saját pénzügyi forrásaik felhasználásával tudnák meggyorsítani a fejlődést. Éppen ezért a központ pénzügyi politikájának a jelenlegi objektív feltételekből és a helyi források egyenletlen megoszlásának tényéből kell kiindulnia. A jóváhagyott költségvetés keretében ezért aránylag nagyobb állami támogatásban részesítjük azokat a nemzeti bizottságokat, amelyek kevesebb helyi forrással rendelkeznek. Ez kitűnik a következőkből: Szlovákiában a nemzeti bizottságok nem beruházási költségeinek 59,2 százalékát fedezzük az állami költségvetésből, viszont az ezirányú állami beruházás a svidníki járásban 81,5 százalékot, a homonnai járásban 79,4 százalékot, és a bártfai járásban 66 százalékot tesz ki. A jövő évi költségvetésben a nemzeti bizottságok gazdálkodása 5 százalékkal — ezzel szem-s ben a svidníki járásban 7 százalékkal, a homonnai járásban 7,8 százalékkal és a bártfar járásban 9 százalékkal növekszik. A jelenlegi gazdasági helyzetben az elmaradott nemzetiségi területeken nem csupán a pénz a döntő. Rendkívül fontos az anyagi és kapacitási feltételek megteremtése. Pénzügyi politikánknak ezért továbbra is abból kell kiindulnia, hogyan biztosítható hatékonyabban az említett területek fejlesztése — a lakosság igényeinek kielégítése. jelentős hadtörténeti intézményekkel rendelkezünk. Ilyen a központi hadtörténeti intézet két múzeuma Prágában (az első köztársaság megalakulásáig a vártéri múzeum, az újabb történetet pedig a vítkovi múzeum mutatja be), a besztercebányai SZNF Múzeum, s a legújabb, a Duklai Múzeum. Bár az utóbbi két intézmény monotematikus jellegű, alkotóik mégis átfogóbb kép bemutatására törekednek, és mind a szlovák nemzeti felkelést, mint a kárpát-duklai hadművelet tágabb összefüggéseiben igyekeznek bemutatni. A Duklai Múzeumot az idei duklai ünnepségek keretében nyitották meg. Maga a Duklai Múzeum a svidníki szovjet hősi emlékmű közelében a városszéli korszerű házak sora mellett áll. Modern építészeti stílus jellemzi az épületet, amely henger alakú, és a kiállítási térsége körfolyosó formájú. A múzeum kiállítási anyaga a duklai hadműveletet az európai népek ellenállási mozgalmának nemzetközi keretébe illeszti. A kiállítási térség jobboldalán az írásbeli és fényképdokumentumok kaptak helyet, baloldalt pedig a tárgyi emlékek sorakoznak. A dokumentumok a hadművelet rendkívüliségét bizonyítják, mivel ez a szlovák nemzeti felekelés hatására, ennek megsegítésére, az eredeti stratégiai tervek megváltoztatása alapján zajlott le. Érdekes anyagot találunk itt az első csehszlovák hadtestben végzett politikai munkáról; személyi okmányok emberközelbe hozzák a holt kiállítási anyagot. A tárgyi emlékek azt is bizonyítják, hogy felette korszerű haditechnika ellen kSzdöttek a felszabadító seregek. Az legfiatalabb MÚZEUM akkor legmodernebb német hatcsövű aknavető lövedékei, a már akkor rakétarendszeren alapuló „Panzerschreck" nevű tankelhárító kézi fegyver és más fegyverek bizonyítják, hogy a német hadvezetőség mindazt a legmodernebbet, ami rendelkezésére állt, itt vetette be. A múzeum anyaga azonban nem csupán a duklai hadműveletre irányítja a figyelmet. A hadművelet alapján tárja a látogató elé, hogy a Varsói Szerződés keretében együttműködő hadseregek testvéri szövetsége nem űjkeletű, hanem logikus és szükségszerű folytatása a fasisztaellenes összefogásnak. Itt látjuk a többi között a magyar néphadsereg első egyenruháját, más szövetséges hadseregek felszerelési tárgyait és dokumentumait a háború óta napjainkig. Mind a csehszlovák, mind a szövetséges hadseregek mai felszerelése és fegyverei érzékeltetik a jelent is. A közös hagyományokra utal az az ajándék is, amelyet a megnyitáskor a múzeumnak adományozott a szovjet, a magyar és a többi katonai küldöttség. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy például a Magyar Tanácsköztársaság székesfehérvári emlékművének kicsinyített mását adományozta a múzeumnak, ami rendkívül jól beleillik a múzeum jellegébe. Az új múzeum célszerűségéről s hasznosságáról tanúskodik az a dokumentum is, amelyet megnyitásakor az országos ifjúsági ás gyermekszervezetek stafétája hozott ide és helyezett el. Ebben az okmányban a gyermekek azt írják, hogy a duklai hősök eszményképükké válnak, és az ő példájukra fogják ápolni a nemzeteink és a Szovjetunió népei közti barátságot. VILCSEK GÉZA