Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

a megkezdett úton A múlt hibái sok nehézséget okoztak £ Több mint 1500 alapszervezetben mintegy 100 000 tag fejt ki aktív munkát # Gazdag lesz a barátsági hónap műsora # Mintegy ezer üzemi szervezet újítja fel munkáját # Lenin szellemében % Az észt kultúra bemutatkozik A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség hazánkban nagy szerepet töltött be már az első köztársaság idején is. Küldetése és jelentősége a felszabadulás után még jobban megnövekedett. A múlt évi események következtében az antiszocialista és szovjetellenes erök igyekeztek aláásni a szövetség jelentőségét és tekintélyét, de terveik, szándékaik nem sikerültek, kudarcot vallottak. Az elmúlt időszakkal és a jövővel kapcsolatban Karel Šavef elvtársnak, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága vezető titkárának tettünk fel néhány kérdést. • A múlt évi események milyen kihatással voltak a CSSZBSZ munkájára? — Kétségkívül negatív hatással. Ahogyan az egész társadalmi életünket Igyekeztek felforgatni az ellenforradalmi, antiszocialista, szovjetellenes erők, valamint a jobboldali opportunista elemek — és nem egyszer válságos helyzetet idéztek elő — a szövetség munkájára is káros hatással voltak. Minden szépítés nélkül meg kell mondanom, hogy a tagság fele kilépett a CSSZBSZből vagy pedig passzivitásba vonult. Ez a megállapítás viszont nem jelenti azt, mintha a szövetség szétesett volna. A sok-sok támadás, pszichológiai és nemegyszer fizikai nyomás ellenére szövetségünk már a múlt év szeptember első napjaiban aktívan fellépett és hozzáfogott sorainak rendezéséhez. — A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága az említett időben a szervezetek elnökeit és titkárait kerületi aktívára hívta össze. Itt megmutatkozott, hogy a járásokban a szövetség egészséges magvai megmaradtak, és készek síkra szállni a moszkvai szerződés megvalósításáért. Ezen az aktíván tűztük ki a legközelebbi feladatokat is. Ennek megfelelően még szeptemberben a járási aktívák ülését tartották Bratislavában, Nyitrán, Komáromban, Dunaszerdahelyen, Trencsénben stb. Októberben a helyi szervezetek vezetőségei is üléseztek. Novemberben az NOSZF 51. évfordulója alkalmából már sor került az első kultúrpolitikai rendezvényekre is. A kerületi értekezleten elhatároztuk a tudatos politikai munka megkezdését. Ezeket az intézkedéseket a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottsága november 4-én megtartott plenáris ülése is jóváhagyta. A CSSZBSZ járási vezetőségei a szóban forgó időben legtöbb esetben nem kapták meg a normális támogatást még az olyan helyeken sem, ahol azt a legjobban vártuk volna. Mindezek mellett azonban tény az, hogy a szövetség munkája Szlovákiában nem szűnt meg, és ma már 1500 alapszervezetben mintegy százezer tag fejt ki tevékenységet és rendezte a tagdíját. Hogy állításomat tényekkel igazoljam: járási szervezeteink 55 hangversenyt rendeztek szovjet művészek és művészi csoportok részvételével. Közvetítésükkel több mint 4500-an — mintegy 300 fiatal — keresték fel a Szovjetuniót. A barátsági vonattal 300 szlovák és magyar anyanyelvű tanító járt Lenin szülőhazájában. Augusztus végéig a járási bizottságaink és az alapszervezeteink több mint 60 békeünnepélyt rendeztek. Hat szlovákiai országos szemináriumot, 250 előadást és 400 beszélgetést is tartottak. Számos baráti találkozót szerveztünk a szovjet hadsereg tisztjeivel, illetve katonáival is. • A közeljövőben milyen feladatokat tűzött maga elé a CSSZBSZ? — Ma már a munkakörünk kibővült. Azonkívül, hogy üzemi szervezeteket alakítunk, a falusi szervezeteinkről sem feledkezünk meg. Ezek részére mind járási, mind pedig országos szinten megfelelő agitációs és propagandaanyagot kell biztosítanunk, hogy eredményes nevelő és kultúrpolitikai munkát végezhessenek. Emellett az év végéig reánk váró feladatokat négy pontban jelölném meg. Készülünk az NOSZF 52. évfordulója megünneplésére, az észt kultúra napjaira, Kelet-Szlovákia felszabadulásának 25., a csehszlovák—szovjet kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködésről szóló szerződés megkötésének 26. évfordulójára. A számunkra fontos események bekerülnek a barátsági hónap programjába is, és így KII Az Új Szónak nyilatkozik íir. KAROL ŠAVEĽ, a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára elérjük, hogy e hónap rendezvényei nem lesznek olyan formálisak, mint azok sok esetben a múltban voltak. • Hogyan készülnek az alap-, illetve az üzemi szervezetek a barátsági hónapra? — Hadd említsek meg a sok közül legalább egyet. A bratislavai Dimitrov Vegyiművekben például megrendezik a szovjet írók fordításban megjelent műveinek kiállítását, találkoznak a szovjet hadsereg képviselőivel, és az észt vegyipar szakembereivel tartanak eszmecserét. Bemutatják a szovjet képzőművészek húszas években készült műveinek reprodukcióit, beszélgetés keretében a Szovjetunióban járt elvtársak elmondják tapasztalataikat stb. Az üzemi szervezet tagjai az említetteken kívül részt vesznek az észt művészeti csoportok hangversenyén is. Kelet-Szlovákiában — ahol sok helyen a barátsági hónapra esik a felszabadulás 25. évfordulója is — bizonyára még gazdagabb programja lesz a csehszlovák—szovjet barátsági hónapnak. Egyébként elegendő fényképsorozatunk is van, úgyhogy egy kis munkával szemléltető kiállítást lehet összeállítani a szovjet emberek, az egyes szövetségi köztársaságok életéről. Amint már említettem, minden járásban vannak olyan tanítók, vagy más foglalkozású emberek, akik a közelmúltban a Szovjetunióban jártak és tapasztalataikról a nyilvánosság előtt beszámolhatnak. Több szovjet film is rendelkezésükre áll. • A CSKP KB határozata értelmében lehetőség nyílt az üzemi szervezetek újjászervezésére is. Mi e téren a helyzet? — Az 1965 januárjában hozott párthatározat — amely az üzemekben ténykedő tömegszervezetek felszámolását célozta — kedvetlenül fogadta szövetségünk is. így számunkra nagy volt az öröm, amikor az új pártvezetőség az április 22-i ülésén ezt a határozatot hatálytalanította. Ma a szövetség városi és járási bizottságainak van mit tenniük, hogy az üzemekben újjászervezzék, életrehívják a CSSZBSZ üzemi szervezeteit. Az eddigi részleges jelentések szerint szeptember végéig több mint 400 üzemben — mintegy 30 000 taggal alakultak meg a szövetség szervezetei. Úgy gondolom, hogy az év vévéig 1000 üzemi szervezetet alakítunk meg, illetve szervezünk újjá. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ennek nagy politikai jelentősége van, mivel az üzemekben dolgoznak a szocializmus igazi építői, a Szovjetunió elvhű barátai. Dicséretre méltó az is, hogy az újból életre hívott szervezetek elsőrendű feladatuknak tekintik a munkaprogram kidolgozását és annak teljesítését. Mi, a központi bizottságban mindent megteszünk azért, hogy a belső használatra kiadott híradónk még több konkrétumot közöljön a Szovjetunió életéből. A járási bizottságok feladata lesz, hogy az alapszervezetek ezeket kellően fel is használják. • Milyen távlati tervet tűzött ki a CSSZBSZ Szlovákiában? — Munkánkat hazánknak a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulója szellemében irányítjuk, a nevelő és kultúrpolitikai munkánk vezérfonala Lenin születésének 100. évfordulója lesz. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egész 1970-es évre vonatkozik. A Lenin-témájú akcióink már januárban megkezdődnek és 1970. december 12-én fejeződnek be. Részben önállóan, részben a többi tömegszervezettel karöltve Leninről három szemináriumot és egy szimpóziumot rendezünk. Azt akarjuk, hogy a jövő évben minden járásban egy vagy két, Lenin életével foglalkozó kiállítást rendezzenek. Ezzel párhuzamosan több érdekes filmet mutatunk majd be Lenin életéről. Emlékérmet, bélyegeket stb. hozunk forgalomba, illetve adományozunk. Az illetékes osztályokon már készülnek az előadások vázlatai. Egyszóval, bízom abban, hogy szövetségünk a jubileumi lenini évben pozitív szerepet fog betölteni, úgy, ahogy azt pártunk tőlünk megkívánja. NÉMETH JÁNOS A TEGLAGYARTAS PROBLÉMAI Mikor szűnik meg az egy helyben topogás ? A szlovákiai népszaporulat következtében felmerülő lakásproblémák szükségessé teszik, hogy évente — az állami és szövetkezeti lakásépítések feladatainak megoldása mellett — mintegy 16 00U családi ház épüljön fel. Ehhez viszont bővíteni kell a hagyományos építőanyagokat, elsősorban a téglát gyártó üzemek kapacitását. Az előre gyártott elemek felhasználása egyelőre minimális az egyéni lakásépítkezéseken. A

korszerű termelési kapacitások elégtelen kihasználása és csak igen lassú fejlesztése az utóbbi időben fokozta a falazó anyagok szükséglete és termelése között fennálló aránytalanságokat. 1967-ben 956 millió daiab égetett téglát, (illetve téglaegységre átszámított tetőfedő cserepet stb.) termeltünk, 1968ban ellenben — a 6 millió darabos tervezett kapacitásnövekedés ellenére is — alacsonyabb volt a termelés, mint 1967-ben. Ez a kedvezőtlen fejlődés ebben az évben is folytatódik. 1968-ban 40 millió darabos termelésnövekedéssel, ebben az évben pedig már 80 millió darabos növekedéssel számoltunk. A valóság azonban az, hogy a termelés ez év első felében 36 millió darabbal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Tehát a téglagyárak termelése Szlovákiában egy helyben topog, sőt csökken, s így egyre mélyül az aránytalanság a rendelkezésre álló eszközök és a szükségletek között. Igen bonyolultak ennek az állapotnak az okai. 1968ban a téglagyárak fokozatosan áttértek a gáz-, illetve az olajtüzelésre, aminek a munkafeltételek javításán kívül magával kellett volna vonnia a termékek minőségének javulását és 70 millió darabbal való növekedését is. Ugyanígy a felújított téglagyárak is ez évben több mint 40 millió darabbal kellett volna növelniük a termelést. A kapacitások növekedése azonban nem nyilvánul meg a termelés növekedésében, sőt ennek az ellenkezője tapasztalható. Nyíltan meg kell mondanunk azonban, hogy a leszállított gépek és a technológiai berendezések teljesítménye nem kielégítő, emellett a kézi munka pótlására külföldön használt gépeket nálunk nem gyártják, s behozataluk a tőkés országokból nehézségekbe ütköz. A kapacitások elégtelen kihasználásának és a termelési eredmények csökkenésének oka részben az ötnapos munkahét bevezetése is. Ez zavart okozott az agyagipari készítmények szárításának és égetésének folyamatosságában, illetve e problémának a megoldása a termelés azonos volumenének fenntartása mellett megkövetelte a dolgozók számának növelését. Végül csökkent a munkaerkölcs a politikailag feszült helyzetben, ugyanis már hosszabb ideje nem támasztanak különösebb igényeket a dolgozókkal szemben, s mindez károsan érezteti hatását a téglagyárak munkájában. Ebből a kellemetlen helyzetből csak úgy lábolhatunk ki, ha a téglagyárak egész éven át folyamatosan termelnek, és csökkentik a dolgozók számát, elsősorban a termelés racionalizálásával. A felújított és újonnan épült téglagyáraknak az új technika alkalmazásával olyan munkatermelékenységet kellene elérniük, hogy két-három dolgozóra legyen szükségük egymillió téglaegység előállítására. Természetesen ezt csak a munkafegyelem és a munkaerkölcs jelentős megszilárdításával, az irányító szervek munkája szintjének emelésével s végül a szervezési struktúra végleges rendezésével lehet elérni. A beruházások és az egyéni lakásépítkezések igényeit nem tudják kielégíteni a meglevő téglagyárak. Ezért a tervek 1975-ig az 1968-as termelési kapacitások több mint 20 százalékos növelésével számolnak, ami több mint 160 millió téglaegységnyi többletet jelent. Ugyanakkor az 1969—75-ös években abbahagyják a termelést a korszerűtlenné vált üzemek, illetve azok, melyeknek körzetében kimerültek az agyagkészletek; ez a kiesés kb. 100 millió téglaegységnyi veszteséget jelent. Jóllehet a termelésnövekedés nagyobb, mint a csökkenés, így sem sikerül teljes mértékben kielégíteni a falazó anyagokban mutatkozó szükségleteket. Ezt a hiányt ezért Szlovákiában úgy próbáljuk pótolni, hogy bővítik a nem égetett falazó anyagokat előállító kapacitások beruházási programját. E megoldás eredményeinek 1973—75-ben kellene megmutatkoznia. Feltételezések szerint azonban még 1973ban sem tudjuk teljes mértékben fedezni a szükségleteket, még mindig körülbelül 50 millió téglaegység hiányzik majd. Ezzel szemben 1974—75-ben új építőelemgyárak megnyitásával biztosítani szeretnénk, hogy a termelés kapacitása meghaladja a szükségleteket. MILAN BARBUS