Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

^OOOOOOOgOÖÓÖÖÓOOOó é

vfo

rd

u

lÓk So o o Önarckép (1658 körül) REMBRANDT (1606-1669) A

paraszti családból származó holland festő minden Idők egyik legnagyobb művésze. Első művei 1620 táján születtek. A festmények mellett már ekkor készített rézkarcot, tollrajzot, grafikát. Művészi érdeklődésének középpontjában kezdettől fogva az emberábrázolás állt. Önmagáról és feleségéről: Saskiáról alkotott kltünö arcképei hamar ismertté tették a nevét. Első nagyszabású művei, a hagyományos csoportarckép műfaját új felfogásban ábrázoló Tulp doktor anatómiája, A hajóépítő mester és felesége életvidám kettős képe, a ruhátlan emberi test szépségét költőien tükröző Danaé, s a barokk kompozíciójú Az angyal elhagyja Tóbiás családfát — sikerekben gazdag korszakának legjelesebb emlékei. Az Effeli őrjárat című munkáját, amely az egyetemes emberi kultúra egyik maradandó emléke lett, kortársai és megrendelői élesen bírálták. A fény és árnyék ellentétére épített festmény mozgalmassága, első látszatra bonyolult szerkezeti felépítése, mély színeinek bensőséges rajongása szokatlanul hatott az egyenlő megvilágítású, a szereplőket egyenlő hangsúllyal bemutató csoportarcképek divatjának korában. Az akkori sikertelenség és hőn szeretett feleségének a halála (1642) magányossá tette a mestert. Egyre gyakrabban a város szegénynegyedeiben találta meg modelljeit. A negyvenes évek közepétől jelenik meg képein egy fiatal lány — későbbi élettársa — akiről csodálatosan szép portréit festette. A társadalom elesettjel iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktól és festésmódtól eltérő szuggesztív módszere elidegenítették gazdag polgári megrendelőit. A század derekán anyagi csődbe került. Házát eladta, művei szétszóródtak. A város szegényei közé húzódott. Ez az Időszak művészetének újabb csúcsát jelentette. A magára maradt és anyagi gondokkal küzdő mester életének utolsó éveiben még két megrendítő remekművel — az utolsó Önarckép és a Tékozló fiú hazatérése című alkotásával — zárta le gazdag munkásságát. Rembrandt már korai korszakában igen sok arcképet, fej- és alaktanulmányt készített szüleiről, közvetlen környezetéről, az utca jellegzetes figuráiról. Állandóan sokat rajzolt, a művészettörténet legnagyobb rajzművészei közé tartozik. Számára a rajz nemcsak festményt és rézkarcait előkészítő eszköz volt, hanem ezekkel egyenértékű, önálló művészet Az emberi jellem, a lélekRembrandt: Saskia az ablak előtt ülve és kedélyállapot tükröződésének ábrá-. zolási lehetőségeit pszichológiai tanulmánynak is tekinthető korai munkáin " kísérletezte ki. A hagyományos témákat már ekkor egyéni átélés és sajátos művészi megformálás hatja át. Kompozíciói kis méretük ellenére a monumentalitás érzetét keltik. A harmincas évek második felében készült műveit fokozott mozgalmasság, drámaiság, a formák erőteljes plasztlcitása és a pillanatnyi mozgás érzékeltetésére való törekvés jellemzi. I Sámson megvakitása, Az angyal elhagyja Tóbiás családját, Ábrahám áldozata stb.) Az ebben az Időszakban készült képel közül kiemelkedik a Danaé című festménye, az életteli női akt ábrázolásának remeke. Életének úgyszólván mindegyik szakaszában festett önarcképet. Ezek között különösen jelentős helyet foglalnak el az élete utolsó éveiben született munkái, amelyek megrázó képet adnak a művész belső világáról, vívódásairól, keserűségéről és arról, hogy minden megpróbáltatás és szenvedés ellenére sem vesztette el életkedvét. Munkásságának utolsó szakaszában csaknem kizárólag ecsettel dolgozott. A szín lett művészi kifejezésének legfőbb eszköze. Egyre nagyobb hangsúlyt nyert képein a vörös szín, amely a meleg szürkés árnyalatok melleit fokozott erővel hat. Bródy Sándor a Rembrandt című regényében többek között ezeket írja: „Nem festett diplomatákat és politikusokat, hanem igaz embereket, akik kibeszélték magukat az úgynevezett Interbestiális nyelven. Tehát azzal az idiómával, amely nem egy nemzet vagy faj nyelve, hanem közös minden emlős állatéval, tehát minden emberével ts... beszédéhez rendelkezésre állott: Muzsika, Fantázia, Erő, Plasztika, Poézis. És ami van együtt és egyszerre." A művészettörténet jelenleg Rembrandtnak mintegy 600 festményét, 1400 rajzát és 279 rézkarcát ismeri. A világ a napokban emlékezik meg a nagy művész halálának a 300. évfordulójáról. , zsa) MADÁCH (1823-1894) T

egnap, október 4-én múlt 105 éve, hogy meghalt Madách Imre, a kiváló magyar költő, drámaíró, publicista és politikus. Számunkra e nap egy másik eseményt is emlékezetünkbe idéz. Ma öt éve, hogy Alsószregován, a Madách centenárium alkalmából megnyílt a Madách Múzeum. A kettős évforduló mellett napjainkban Madách Imrére Irányul a figyelem azért ls, mert a bratislavai Nemzeti Színház rövidesen bemutatja a nagy költő halhatatlan müvét: Az ember tragédiáját. Madáchról nehéz újat mondani. Élete, munkássága közismert. Érdemes azonban megvizsgálni — ez most, a pozsonyi bemutató kapcsán ls gyakran felmerül —, hogy pesszimista vagy optimista mű e Az ember tragédiája? Életének szomorú fordulatai, valamint az a tragikus kor, amelyben élt, Madáchot a pesszimizmusra tette hajlamossá. A diákévek és a magának vallott haladó eszmék viszont optimizmussal töltötték el. Madách lelkében az optimizmus harcban állt a pesszimizmussal, mint ahogy említett müvében is a jó és a rossz, az Igaz és a hamis küzd örökösen egymással. Az ember tragédiája nemcsak családi és társadalmi rajz, hanem Madách világnézeti válságának a kivezetője is. Ezt az ls bizonyítja, hogy mire müvét befejezte (1860. március 26.) messze túl Jutott azon a régebbi felfogásán, hogy „Ádám a teremtés óta folyvást más és más álakban felenik meg, de alapjában ugyanazon gyarló féreg marad, a még gyarlóbb Évával oldalán ..." A nemzeti függetlenség, a jobb jövőbe vetett hit, a kiábrándultság és a pesszimizmus helyett a küzdés és bízás elvéhez térítette vissza. Erről a Tragédia utolsó sora tanúskodik a legkifejezőbben: „Mondottam ember: küzdf és bízva bízzál". A Madách kérdésben ls a marxista Irodalom-tudománynak van igaza, amely — ellentétben a Madách művét kizárólagosan pesszimistának nyilvánító polgári és dogmatikus felfogással — Az ember tragédiájában nemcsak a pesszimizmus, a csalódás, a csüggedés művét, hanem a pesszimizmussal, a csalódással és a csüggedéssel való makacs szembeszegülés pátoszát ls látja. Ezt mind a Madách évforduló, mint a Tragédia bemutatója kapcsán érdemes újra és újra hangsúlyoznunk... A másik évforduló alkalmából csak annyit: az alsósztregovai Madách Múzeum hat helyiségből áll. Öt helyiségben képek, fényképek, kéziratok és más dokumentumok láthatók. Az anyag Madách Imre életét, munkásságát, környezetét, a kort, az akkori társadalmi viszonyokat érzékelteti s felvonultatja mindazokat, akik Az ember tragédiája keletkezését valamilyen formában befolyásolták. A múzeum megrajzolja Madách Iről, politikai és emberi arcélét, ugyanakkor hozzásegít a Tragédia Jobb megértéséhez. A hatodik szobában, az úgynevezett „oroszlánbarlangban", a család tárgyi emlékeit állították ki. Itt van Madách eredeti tintatartója és sok más becsesereklye. A falakon portrék, tájképek. Mindegyik bútordarab, mindegyik kép a költőt idézi. A szoba, ahol Madách nagy művét írta, és általában az egész múzeummá berendezett egykori Madách kastély eredeti formájában őrzi a halhatatlan költő emlékét. Az emlékszobákat a megnyitása óta eltelt öt év alatt már igen sokan megtekintették belföldtől és külföldről egyaránt. A Madách Múzeum mindenki számára gazdag élményt nyújt. (

b) GANDHI (1869-1948) I

ndiai politikus és közíró. Hivatalnok családjából származott. Főiskolai tanulmányait a londoni egyetemen végezte. Hazájában visszatérve az I. világháború után a nemzeti függetlenségi mozgalom legnépszerűbb vezetője lett. Az ő kezdeményezésére kezdték meg az indiai nemzeti felszabadítási mozgalom egyik sajátos formáját, a brit hatóságokkal való együtt nem működés kampányát. Az angol hatóságok több ízben bebörtönözték, s több ízben folytatott éhségsztrájkot. Tanításának — amely az Indiai Kongresszus Párt Ideológiájának alapjává vált — jellemző vonásai: az erőszaknélküliség (elvetette az osztályharcot is), a kasztrendszer elitélése, illetve tagadása, a hindu-mohamedán ellenségeskedés helytelenítése, a faluközösség és a kézműipar fejlesztése. Életművének legjelentősebb eredménye az volt, hogy nagy tömegeket tömörített az antiimperialista nemzeti harc táborába. Az indiai nép már életében Mahatma Inagy lélek) névvel illette. Emlékét hívei szentként tisztelik. Kevés nála ellentmondásosabb személyiséget ismer a történelem. Kevés politikust értékeltek olyan ellentétesen, néha még egyébként egymással egyetértő, egyazon világnézetet vallő emberek ls. Kevés embernek adatott meg, hogy százmilliókat indítson addig soha nem látott méretű és módszerű harcokba — és szerelje le vagy fordítsa vissza őket, ha úgy látta indokoltnak. Kevés ember vállalt nála jelentősebb szerepet politikai küzdelmekben és ugyanakkor kevesen voltak a kiemelkedő államférfiak közül olyan Jelentéktelenek mint ő: koldusszegény aszkéta, élete végéig. önmagát Jellemző írásaiban többek között így írt: Szegény kéregető vagyok. Földi javaim: hat fonóorsó, börtön-edények, egy kecsketej-csupor, hat háziszövésü ágyékkötő, törülköző és a hírnevem, amely nem sokat ér."... „Nincs magánvagyonom, és mégis úgy érzem, hogy talán én vagyok a leggazdagabb ember a világon... Ám nevessen ki a világ, amiért minden tulajdontól megfosztottam magamat. Számomra ez a vagyontalanság nyereség ..." „Nem állítom magamról, hogy bármiféle új elvet vagy elméletet teremtettem volna, csupán csak megkíséreltem, hogy magam módján alkalmazzam napi életünkre és gondjainkra az örök igazságot.... Egész filozófiám, ha ezzel a kérkedő névvel illetnének, abban van, amit mondtam. De ne hívjátok azt „gandhizmusnak", nincs itt szó semmiféle izmusról, s nincs ennek szüksége terjedős irodalomra vagy propagandára." A „ghandizmus" mégis terjedelmes irodalmat szült. Az általa írt művek több mint két tucatnyi vaskos kötete mellé még egy hatalmas könyvtárra valót. Szinte pontosan kortársa Leninnek, akit fizikailag majdnem egy emberöltővel élt túl. Ghandi két világháború korának volt a politikusa. Százmilliók bálványa, hatalmas tömegek mozgatója, irányítója. De amíg Lenin hatalmas erejével nyugtalanná tudta tenni, felzaklatni az addig beletörődő tömegeket, Gandhi bár birtokában volt a „nyugtalanítás" nagy képességének, egyben leszerelte azokat, akiket csatasorba hívott, és akik gyakran feltétel nélkül követték. A sors iróniája, hogy az erőszakmentesség apostola életét erőszakos halállal végezte: egy hindu nacionalista merénylő ölte meg 1948-ban. Gandhi eszméi hazájában ma is élnek és hatásosak. Elválasztani bennük a jót a rossztól, Gandhi alakjában az óriást a fellegekben járótól, a reálisan szemlélőt a földhöz tapadtól — izgalmas, egyben kötelező feladat. A most száz éve (1869 október 2-án) született Gandhi sok szempontból elavult volt már amikor élt. Több szempontból viszont még ma ls érdekes, aktuális. (al