Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-01 / 231. szám, szerda

Álhatatosság a kommunisták elkötelezettségének az előfeltétele A CSKP FUNKCIONÁRIUSAINAK PRÁGAI AKTÍVÁJÁRÓL A prágai J. Fučík Kultúra és Pihenés Parkjában hétfőn a CSKP funkcionáriusai prágai aktíváján mintegy 12 000 ember vett részt. A jelenlevők hosszan tartó tapssal üdvözölték L. Štrougalt, a CSKP KB elnökségi tagját, a CSKP KB cseh irodá jának elnökét és A. Kapeket, a CSKP KB cseh irodájának titkárát, valamint a munkaelnökség további tagjait. 0. Matéjka, a városi pártbizottság vezető' titkára bevezetőben ismertette, hogy hétfőn a reggeli órákban a nagy prágai üzemek pártaktívája pozitív szellemben vitatta meg a C "<P KB szeptemberi plénumának határozatait és, hogy 19 elvtársat negatív magatartásuk miatt kizártak, illetve felmentettek a CSKP városi bizottságának szerveiben való tisztségéből. TV HALLGATÓ LETTEM A föbeszámolót L. Štrougal, a CSKP KB cseh irodájának elnöke tartotta. Az idei év áprilisától szeptemberéig terjedő időszakot úgy Jellemezte, mint átmenetet a reformizmusból a marxi—lenini gyakorlatba kivetve a szociáldemokratizmus és a nacionalizmus minden elemét. Olyan átmenet, melyben a bizonytalanságot felváltotta az igazság. Ezért szükséges szólni nemcsak arról, mire van szükségünk, hanem arról is, hogyan teljesítik a kommunisták a kitűzött feladatokat. Ez pedig a párt politikai, eszmei, szervezési és személyi intézkedéseinek marxi—lenini alapon való felújításában rejlik, olyan módon, hogy a CSSZSZK újra és szilárdan a szocializmus pozícióin álljon. A továbbiakban meg kell szilárdítani a párt vezető szerepét és az államhatalmat. meg kell oldani a gaz dasági problémákat és fel kell újítani a bizalmat a testvéri szocialista országok és a Szovjetunió iránt. Hangsúlyozta, hogy ezek a feladatok továbbra is a pártmunka gerincét képezik. A CSKP KB szeptemberi plenáris ülése — mondotta — a közelmúlt események nyílt felmérésével hozzájárult a pártba vetett bizalom megszilárdításához, egységének megerősítéséhez, s példát mutatott az alacsonyabb fokú szerveknek az ellenzéki elemektől való megtisztulásra. A szocializmus ellenségei az ülés eredményeire úgy reagálnak, hogy „vége a január utáni politikának". Igazuk van abban, hogy az ő jaA NAGY NÉMET KÖLTŐ három prózai tanulmányát jelentette meg a Magyar Helikon. Mindhárom Heine legérettebb korszakából, az 1831-ben bekövetkezett párizsi emigráció idejéből való. Heinének ezek a müvei a Németország demokratikus átalakulásáért folytatott küzdelem jegyében születtek a reakció, a szolgalelkű fíliszterszellem, a hamis hagyományokból táplálkozó filozófiai nézetek ellen. Heine élesen szembehelyezkedik a konzervatív szellemtörténeti irányzatokkal, nemzeti tettként magasztalja Luther bibliafordítását és ennek hatását a német irodalmi nyelv kialakulására, és a német filozófia forradalmi magvát Kant és Hegel műveiből bontakoztatja ki. Sziporkázóan elmés irónia, tudományos alaposság és mély felelősségérzet jellemzi ezeket az írásokat, melyek a német nemzeti öntudat és a nemzeti önkritika harmonikus egységének legszebb példái, és éppen ezért jelentősen hozzájárultak a XIX. századi demokratikus és forradalmi mozgalmak kibontakozásához. Megfosztja magát a gondolkodás és a szellemi álmélkodás gyönyörűségétől az, „akit félrevezet a szerző" lrónikus stílusa, és a műveket viccgyűjteménynek, vagy felháborítóan léha destrukciónak fogja fel. Ebbe a csapdába nem nehéz beleesni — már nagy emigráns — sorstársa és ellenfele, Ludwig Börne német radikális polgári publicista is csupa panasz: „Semmi sem szent neki, az igazságban csak a szépséget szereti, nincs hite." A heinei irónia értelmezése nemcsak ennek a három prózai alkotásnak — A romantikus iskola, A vallás és filoifcfia németországi történetéhez, Ludwig Börne —, hanem az egész életműnek a kulcskérdése, elöljáróban próbáljunk bepillantani meghökkentő mélysénuár utáni politikájuknak van vége. Hiba volt, hogy a párt régi vezetősége nem tudta nyíltan felszámolni elsősorban az ötvenes évek hibáit; ezeket elhallgatta, ám az ellenzék ezeket felnagyította és a szocializmust vádolta. A szónok hangsúlyozta, hogy az emberek nem tűrik a féligazságokat és mindenben tisztán akarnak látni. A párt mostani vezetősége éppen erre igyekszik. Strougal elvtárs beszéde után dr. Borkovec lépett fel és kifejezte, hogy Prága Városi Nemzeti Bizottságának kommunistái és képviselői egyetértenek azzal, hogy a CSKP KB soraiból el kell távolítani az ellenzéki jobboldali politika híveit. A felszólalók között volt A. Kapek elvtárs, a CSKP KB cseh irodájának titkára. A többi között hangoztatta: „Az ellenségnek nem sikerült a pártot legyőzni, mert az még csak jobban megszilárdult." Azután válaszolt néhány kérdésre, melyet az aktíva résztvevői feltettek neki. Felszólalását azzal a figyelmeztetéssel fejezte be, hogy a párt új vezetői nem olyan népszerűnek, mint a távozók. „De van egy nagy előnyük, — mondotta —, hogy igazi kommunista politikájukat egyértelműen érvényre juttatják. És ezért annál nagyobb bizalomban és tiszteletben lesz részük." Az aktíva harmadik vészében a résztvevő funkcionáriusok álláspontot fogadtak el, melyben teljes mértékben azonosítják magukat a CSKP KB szeptemgeibe. Tudvalevő, hogy az irónia már Heine fellépése előtt is divat volt, a romantika divata, melynek falánk térhódítása ellen Hegel is fellépett Esztétikájának előszavában. Hegelnek az iróniát elmarasztaló irónikus stílusa mégis sejteti, hogy valamiféle csapóajtón azért szívesen bebocsátaná ezt az általa oly művészietlennek tartott elvet a szellemi életbe, de mert a műszót kompromitálták a romantika csélcsap lovagjai, a komikus fogalmához folyamodik és azt állítja ,„az ironikus és komikus különbségéről, mindez azon a benső tartalmon múlik, mely szétrombolódik." A komikum tehát az értéktelen tartalmakat rombolja szét, az irónia pedig az értéktelen én vagdalkozása az önkényesen kiválogatott tartalmak között. HEINE IRONIKUS — ön lrónikus módszerét az író történelmileg szükséges átmeneti pozíciója és egyéni elszigeteltsége határozza meg. A zsidó származású Heine érzelmeiben, kultúrájában és teljes világszemléletében hamar elszakad a zsidóságtól, német költő lesz, de nem ússza meg belső törés nélkül: a kezdet kezdetétől szembetalálja magát a konzervatív, keresztény nacionalista közszellemmel, és a kívülről jött és gyanakvással fogadott ember éles tekintetével, kényelmetlen tisztánlátással fedezi fel a „német nyomorúság" igazi okait. Helyzetét tovább bonyolítja franciaországi emigrációja; elfogult honfitársai szemében most már nemcsak „Idegen", hanem frankaromán is. Benne pedig kísérteties bonyolultsággal vegyül a honvágy elviselhetetlenságének és szükségességének érzése: , beri plénumának és a CSKP ' prágai városi bizottsága plénumának eredményeivel és határozataival. Ebben főleg azt értékeli, hogy április óta igen sokat tettek a politikai helyzet konszolidálása érdekében. „Az aktíva résztvevői megelégedéssel fogadják és értékelik a központi és városi pártbizottságoknak azt a jelentős elhatározását, hogy szakítani kell azokkal az emberekkel, akik nézeteikkel és tevékenységükkel a párt és a szocializmus számára ártalmas, ellenséges politikát folytattak," — mondja ki a határozat. A továbbiakban teljes támogatásukról biztosítják az új pártvezetőséget élén dr. Gustáv Husák elvtárssal és biztosítják arról is, hogy a prágai kommunisták készen állnak a nagy és igényes feladatok teljesítésére. Az ülésről üdvözlő táviratot küldtek E. Famira elvtársnak és értékelték a Praga Autógyár 99 dolgozójának és a Čechyben megtartott tavalyi októberi gyűlés résztvevőinek állhatatos magatartását. Az aktíva ugyanakkor köszönetet mondott a hadsereg, a rendőrség és a népi milícia tagjainak becsületes magatartásukért. Az aktíva az Internacionáléval zárult. Csehszlovák hadtörténeti kiállítás (CSTK) — Szófiában, a bolgár hadsereg központi házában magas rangú bolgár és más szövetséges hadseregek tisztjeinek jelenlétében Stépán Bunzák vezérőrnagy, a szófiai csehszlovák katonai kirendeltség ügyvivője, a csehszlová-k néphadsereg fennállásának 25. évfordulója alkalmából hadtörténeti kiállítást nyitott meg, amely a hadsereg keletkezését, harcait és a csehszlovák katonák politikai nevelését mutatja be. Több mint 10 éve van már tv-készülékem — írja Sági Túth T. ipolysági munkatársunk —, amely már nagyon sok ]6 szórakozást, tanulást jelentett számomra. Az utóbbi hetekig csaknem állandó nézője voltam a televíziónak. Jó néhány hétóta azonban mér csak hallgatója vagyok. Estéről estére csak csíkokkal teli képernyőt látok és találgatom, vajon este ki lene órakor vagy esetleg csak tízkor átalakulnak e a csíkok képpé, készülékemnek nincs hibája, csak 220 voltos áramra lenne szüksége. Ilyen erősségű áram azonban Ipolyságon az esti órákban már második hónapja nincs. Pedig villanyszámláinkat idejében kiegyenlítjük és a tv nemrég felnmeit díját is pontosan fizetjük. Csak éppen nem látunk semmit, mert az áramszolgáltatás illetékesei nem tesznek semmit annak érdekében, hogy végre megfelelő erősségű áramot kapjanak a fogyasztók. Pedig ennek biztosítása az ö kötelességük lenne. SOK A KÓBOR KUTYA Komáromy Dezső a sintérek problémájáról ír. Dunaszerdahelynek — írja — 1938-ig hivatalos sintére volt. Azzal volt megbízva, hogy a bárca nélküli kutyákat összefogdossa. Ezzel azt érték el, hogy nem volt olyan kutya, mely ne lett volna nyilvántartva. Mintegy három éve Ismét megkezdték a kutyák összeírását. Két alkalmazott járta a házakat, de csodálatosképpen alig találtak adóztatás alá eső házőrzőt. Az ebtulajdonosok természetesen veszettség ellen sem oltatják be házőrzőiket. Panaszkodnak a postások is, hogy sok a kóbor kutya, melyek különösen a kerékpáron Járók épségét veszélyeztetik. Kár, hogy a slntér állást megszüntet ték. FURCSA SORSJÁTÉKOK Az utóbbi években a sorsjegyek áradat^ lehetővé teszi azt, hogy hazánk polgárai kielégíthessék játékszenvedélyüket. A havonta sorsolásra kerülő állami sorsjegyek mellett piacra kerülnek Intézmé nyek, vállalatok, sport- és egyéb rendezvények alkalmi sorsjegyei Is, — írja SÓLYOM L A S Z L 0 losonci olvasunk. Ám játsszon, aki akar és akinek felesleges pénze van! Nem is ebben van a hiba, hanem a sorsjátékok felelőtlen lebonyolításában. Például... A múlt évben kibocsátott Slovan Bratislava sorsjegyek húzását többször Is elhalasztották. Mi errefelé nem Is tudjuk, kisorsolták-e már őket. A brnói kerékpár-világbajnokság, valamint a tátrai sívilágbajnokság sorsjegyeinek húzását is elhalasztották. És ha azután ki is sorsolják ezeket, a húzásról kiadott nyereményíistákat „elfelejtik" azokra a helyekre Is elküldeni, ahol a sorsjegyeket árusították. Így a legtöbb esetben a sorsjegytulajdonosok nem szereznek tudomást a húzás eredményérői. Ennek a felelőtlen munkának elejét kellene venni. FA ÉS BOKOR NÉLKÜLI BEREK Losoncon az lrtvány dűlőn szép. modern városnegyed, a Pionír be rek épült — írja szintén S Ó L Y O M L Ä S Z L Ú Losoncról. A kilenc hatalmas bérházból épült városrészhez bár aszfaltozott, de eléggé poros út vezet. Van már rendszeres autóbuszjárat is ide. Az ottlakók azonban hiányolják, hogy az útjuk nincs fásítva. Sehol egy pad, egy árnyas hely, aho) az elfáradt dolgozók, idősebb nyugdíjasok megpihenhetnének. Az érdekeltek elsősorban lombos, ár nyékos fák telepítését kérik, mert ez szolgálná érdeküket, és a városszépítés sem látná kárát. A város vezetőségén múlik, hogy az új városrész Jakóinak e szerény és jogos kívánságát mikor teljesítik. Meggyőződésünk, hogy az érdekeltek társadalmi munkával készségesen részt vennének a fák kiültetésével járó munkában. MIT TEHETNÉNK? kérdezi levelében Kovács Kázmér mérnük Zselízrő). La kőházunkat Sz. I,. és társai június 10-én este megtámadták és 350 te tőcserepet törtek össze rajta. A tulajdonos az esetet jelentette a csendörsé jen, ahol azt a felvjlá gosltást kapta, mivel kiskorúakról van szó, nem tehetnek semmit. Az esetet a városi nemzeti bizottságon is jelentették, ahol megígérték, hogy a panaszt kivizsgálják, s a kárt a szülőkkel megfizettetik. De eddig nem történt ez irányban semmi sem. A hiányzó cserepek helyén beázik a lakás és a festés máris tönkrement. A járási építővállalat sem vállalta a javítást, mert állítólag nincs elég oserepe, Mit tehetnénk, ho-<y „biztos fedél" alá juthassunk? egyszerre kellelt elhatárolnia a reakciós romantikának és kora szektáriánusan haladó mozgalmainak népiességétől. Magányát, mely emigrációs társai közt jobban gyötörte, mint odahaza, annak köszönhette, hogy a harmincas években egyedül vette észre, amit Marx később tömören így fogalmazott meg: „Mi filozófiai kortársai vagyunk a jelennek, anélkül, hogy történelmi kortársai lennénk." A vallás és filozófia történetének legüdítőbb oldalai azok, ahol párhuzamot von a klasszikus német filozófia és a francia irodalom legnagyobb alakjai között. Emigrációs társai nem is gyanították, hogy tervezett forradalmukkal olyan állapotokat hívnak életre Németországban, amelyek Franciaországban és Angliában már elavultak. Heine korlátoltan elvhű sorstársai azonban sohasem jutottak el idáig, megmaradtak egy időszerűtlenül fennkölt republikánizmusnál, és ennélfogva a gúnyt sem értették meg, amely Heine pszeudokirálypárti sorai mögül is minduntalan kikandikált a forradalmi szellem. Utójag sem igazolható Heine minden megalkuvása: de megérteni öt abból a csak első pillantásra ellentmondásos tényből kell, hogy miközben kifejezésmódban, sőt olykor tartalomban is, komoly engedményeket tett forradalmi meggyőződése rovására, egyre fokozódó érdeklődéssel fordult a szocializmus akkori ideológusai és a munkásmozgalmak felé. Szalonképessé tette magát, hogy szalonképtelen témákról beszélhessen. Heine magyar nyelven megjelent 'műve, olvas mányos formában közel hozza a magyar olvasóhoz a XIX. század társadalmi és eszmei ellentmondásalt, amelyek a század harmincas éveiben legélesebben Németországban jelentkeztek. HAMAR KALMAN sóvárgás szülőhazája után, melyet azonban minduntalan el kell marasztalnia a választott országhoz hasonlítva. Elszigeteltségének másik forrása különös világnézetű pozíciójában rejlik: túljutott a polgári forradalom dilemmáin, felismerte, hogy a kommunizmusé a jövő, de ő maga félt ettől a jövőtől, amely után áhítozott. Művészileg ez a meghasonlott helyzete — mint Lukács György alapvető tanulmányából tudjuk — abban a kettősségben nyilvánul meg, hogy az objektív művészetért rajongott, de korának és önmagának ellentmondásalt csak szélsőségesen szubjektív stílussal hidalhatta át. Heine a romantikának csak egyetlen központi gondolatához maradt mindvégig hű: a népiességéhez. Költői gyakorlatban sosem szakadt el a népdalok hagyományaitól, és elméletileg is mindig elismerte a romantikának azt az érdemét, hogy — Goethe és Herder nyomdokait követve — az érdeklődés középpontjába állította a népi formákat és a népdalkutatást. Heine helyzete azonban ezen a téren Is ellentmondásos volt: a romantika azúrt folyamodott a nép költészetéhez, hogy szembeállítja a nép örök, naiv, romlatlan egyszerűségét az újkori polgáriIpari fejlődés természetellenes romlottságával. Heine viszont túlontúl városias és túlontúl okos volt ahhoz, hogy besétál: jon a romantikus antikapitalizmusnak ebbe a keskeny és piszkos zsákutcájába. Heine kapitalizmusellenességét sohasem fordította az ipari és civilizációs fejlődés ellen, mert felismerte ennek előnyeit és feltétlen szükséges voltát. Az ő népiessége tehát nem a középkor áhítatos tiszteletében gyökerezett, hanem a saint-simoni talajban, abban a határozott óhajban,, hogy „E földön legyünk boldogok" — ehhez viszont nem hit, remény és szeretet kell, hanem „cukorborsó mindenkinek!" Vallomásaiban kigúnyolja őfelsége, a nép udvari lakájait, akik uralkodójukat szépnek, jónak és intelligensnek magasztalják. Heine szilárdan meg volt gyö- ződve ennek az ellenkezőjéről. Majd akkor lesz szép, ha nyilvános fürdőket építünk, és szappant is adunk neki. Akkor lesz jó, ha elegendő harapnivalóhoz jut, és akkor lesz intelligens, ha vajas kenyere mellé iskolákat is kap. Heine csöppet sem hízelget a népnek, ellenkezőleg, ma már olykor viszolygunk attól a hangtól, ahogyan a nép szellemi elmaradottságát bírálja. Igazán nem ezt várja a jámbor olvasó egy népies költőtől, aki ráadásul nagy forradalmár is. Ám ne feledjük, hogy Heine gazdasági és szociális okokkal magyarázta a nép elmaradottságát. A forradalmi népről mindig a legnagyobb lelkesedéssel szólt: az 1830-as és 1848-as eseményeket kommentálva, nagy tisztelettel emlékezet meg a barikádok népéről, amely halálmegvető bátorsággal kaparta ki a tűzből a gesztenyét a burzsoá* zia számára. Heine polemikus okokból viszolygott olyan hangosan a néptől: a liberális és utópista szocialista „népbarátok" frázishajhász, és ettől idegen népimádatával szegült így szembe. EZZEL ISMÉT elérkeztünk a heinei irónia forrásaihoz: irodalmi és politikai népiességét Vallás és filozófia