Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-31 / 256. szám, péntek

Az új magyar film Beszámoló az V. Magyar Játékfilmszemléről Szlovák szerző bemutatkozása Komáromban Ján Solovič: Ez aztán a meglepetés — a MATESZ komá­romi művészegyüttesének bemutatója RÉGI IGAZSÁGOT mondunk, amikor azt állítjuk: egy nemzet kultúrájának, * művészetének a rangja nem függ az ország nagyságától, lakosságának a számától, sem a világpolitiká­ban betöltött szerepétől. A mű­vészet ugyanis egyike azoknak a területeknek, amelyen a vi­lágszerte íolyó hatalmas ver­sengésben a legkisebb ország is győzelmet arathat. így van ez például a filmművészet terén is, ahol a jugoszláv, a lengyel és a csehszlovák filmet köve­tően az utóbbi években a leg­őszintébb hangon jelentkező magyar filmművészet is magára hívta a figyelmet és a nemzet­közi élvonalba tört. A magyar filmművészet ma­napság egyike a legérdekeseb­beknek, hisz sok olyan problé­mát tárgyal, melyek csak a szo­cialista társadalom keretein be­lül jelentkeznek és ezekre a kérdésekre adott válaszok új hangvételt, új színt jelentenek a szocialista országok filmmű­vészetében. Az egyes társadal­mi rétegeket érintő fontos és igazi problémák felvetése, ezek művészi ábrázolása, az újszerű társadalmi mondanivaló, az ön­vizsgálat és önkritika a magyar filmművészetben egy új szemlé­let, gondolkozásmód filmjeit te­remtette meg. Ez az érzés bi­zonyosodott meg bennünk az idei V. Magyar Játékfilmszem­lén is, ahol a műsorra tűzött filmekből többé-kevésbé teljes képet nyerhettünk a magyar filmművészet újabb irányzatai­ról, legjelentősebb rendezői egyéniségeiről és ígéreteiről. A pécsi magyar játékfilm­szemle — mely immár ötéves múltra tekint vissza — tulaj­donképpen kettős szerepet tölt be: a bemutatott filmekkel (versenyfilmek, ősbemutatók) áttekintést ad a magyar film­gyártás mai helyzetéről, a szemlével egyidőben zajló érte­kezleteken, vitákon, kerekasz­talbeszélgetéseken pedig felmé­ri a magyar filmművészet ered­ményeit, vázolja problémáit. Ez a számvetés már eleve magá­ban hordja a jövő programját is. A KÉTNAPOS központi vita során — mely meglehetősen lassan bontakozódott ki — kü­lönösebben új szempontok nem­igen merültek fel. Talán azért, mert Rényi Péter: Kérdező kor — kérdező film? és Vitányi Iván Pályakezdőink valóságlá­tása című vitaindító előadásá­ban a felvetett problémát több szempontból elemezve a kér­dést csaknem teljesen kimerí­tette. Rényi Péter előadásában a filozofáló, vagyis politizáló film problémáit elemezte. Alig­ha vitatható az a megállapítá­sa, miszerint a filmnek mint nagykorú és intellektuálisan teljes értékű művészetnek segí­tenie kell megfogalmazni ko­runk kérdéseit, ki kell vennie a részét a kérdések megoldásá­ból. A megújuló Európa szocialis­ta országaiban jelentősen meg­nőtt a film feladata és társa­dalmi szerepe, örvendetes, hogy a magyar film a szórakoztatás funkciójának a kereteit átlépve az új szolgálatába szegődött és társadalomformáló tényezőként hat. Nem véletlen hát, hogy vi­lágszerte neves kritikusok egy­re többet beszélnek a magyar „új hullámról", a „magyar is­koláról", melynek lendületes fejlődése tovább tart. A magyar filmművészetben óriási teret és szerepet kaptak a napjaink tár­sadalmi és eszmei kérdéseivel politikusán foglalkozó művek. Olyan filmek ezek, melyek a filmművészet legsajátabb eszkö­zeivel vizsgálják, elemzik a kor, az ember és a társadalom, pon­tosabban a szocialista társada­lom izgalmas, ellentmondásos kérdéseit. Olyan általános em­beri kérdéseket érintenek, mint például az életstílus átalakulá­sa, az elidegendés, az ember magányérzése, a közöny és a közömbösség, a társadalmi és egyéni felelősség stb. Nagy eré­nye a magyar filmnek, hogv minden vonatkozásban — tar­talomban és formában egyaránt — újat, korszerűt tud adni. A szemlén szereplő nyolc versenyfilmet — Feldobott kő, Fényes szelek, Tiltott terület, A Pál utcai fiúk, Fejlövés, Próféta voltál szívem, Ismeri a szandi­mandit?, Isten és ember előtt — a múlt év szeptemberétől az ez év szeptemberéig elkészült és bemutatott húsz játékfilmből a Magyar Film- és TV Művésze­tek Szövetségének játékfilm­szakosztálya titkos szavazással választotta ki. A versenyfilmek legtöbbjére a korszerűség, az új meglátás és művészi színvonal jellemző. Olyan filmek ezek, melyek a valóságból, vagy a valóság apropójából vetnek fel és elemeznek társadalmi kérdé­seket. Az V. Magyar Játékfilm­szemle társadalmi fődíját a can­nes-i fesztiválon is nagy sikert aratott Feldobott kő nyerte, melynek rendezője és operatő­re, sőt a forgatókönyv egyik írója is Sára Sándor. A mű a magyar falu átalakulásának a valóságra épülő „víziója". A Feldobott kő történetében — mondotta a rendező — az a kérdés izgatott, hogy a külön­féle, kevésbé kedvező történel­mi körülmények között mennyi­re lehet cselekvőképes az em­ber. Az alkotás erőteljes, a do­kumentumfilm erejével hat, el­bűvöl ritka megjelenítő erejé­vel, légkörének hitelességével. A magyar tanyavilágot felidéző képsorai lenyűgözőek, lírai rea­lizmus hatja át ezeket. Sára filmje igazán művészi, rangos alkotás, mely méltán vívta ki a zsűri legnagyobb elismerését. Kiváló a színészi alakítás ls. Balázsovits Lajos, Nagyezsda Kazassian és Todor Todorov já­téka). A SZEMLE KÜZÖNSÉGDljÁT a világ egyik legszebb gyer­mektörténetéből, Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című regényé­ből készült film kapta. A ren­dező Fábri Zoltán a regény si­keres filinrevitelével szinte pá­ratlan munkát végzett: tömör, a regénnyel egyenrangú, meg­ejtő filmet készített, amire jog­gal figyelt fel a világ. A film érdekessége, hogy Fábri a re­gény pesti „srácait" egy angol iskola diákjaival játszatta el, akik emlékezetes alakítást nyújtanak. A rokonszenves al­kotás ez évben bekerült az Os­car-díjra jelölt öt legjobb film közé. Ez a tény önmagáért be­szél! Jancsó Miklós 1947 táján ját­szódó Fényes szelek című film­je egy forrongó, lelkesedéssel és nekigyürkőzéssel teli kor­szakból meríti témáját: a népi kollégisták életét, vitáit, har­cait mutatja be, ám nem meg­történt eseményeket visz vá­szonra, hanem a valóság motí­vumait használja fel a monda­nivaló kifejtésére. A Magyaror­szágon is nagy „vihart" kavart film Cannes-ban és Velencében sem maradt visszhang nélkül. A filmmel kapcsolatban elhang­zott elragadtatott és elmarasz­taló vélemények viszont a ren­dező jó szándéka felől nem hagynak kétséget. Figyelmet érdemlő alkotás a filmszemle többi versenyfilme is: Cyarmathy Lívia első munká­ja, az Ismeri a szandi-mandit? című filmszatíra, mely jelenünk önkritikája, humoros, fanyar, szatirizált formában. Egy vegy­ipari üzem belső életét, a me­chanikus napi munkából a kü­lönböző hobbyk-ba menekülő fiatalokat mutatja be — ironi­kus hangvétellel. Gábor Pál: Tiltott terület cí­mű debíitáns munkájának alap­jául egy valóságban megtörtént eset szolgált: a cselekmény kö­zéppontjában egy ipari üzem égése áll. A film dokumentum­szerű hitelességre törekedve bo­nyolult problémákat fejteget: az emberi kapcsolatok összetett kérdését elemzi, azt vizsgálja, kit terhel a felelősség s meddig terjed az egyén felelősségválla­lása. Társadalmi problémákat fejteget Bacsó Péter Fejlövés című filmje is, melynek törté­nete az alkotó nyilatkozata sze­rint egy rendőrségi hírből szár­mazik, tehát megtörtént esetet dolgoz fel. Az alkotás olyan fiatalokról szól, akik nem talál­ják meg a helyüket az életben. Űj-y érzik, bezárult körülöttük a kör, kilátástalan helyzetükből egyetlen kivezető utat találnak: a halált. Súlyos vád ez a cél­talan, eszmények nélküli, szél­sőséges fiatalokra. Somogyi Tóth Sándor regé­nyéből készült Zolnay Pál film­je, a Próféta voltál szívem, mely egy széthulló életű újság­író történetét tárja elénk s ezen keresztül a mai értelmiség lel­kivilágát ábrázolja. Ugyancsak mai kérdésekkel — a Magyar­országon élő görög emigránsok életével, beilleszkedésével a társadalomba — foglalkozik Makk Károly rendező Isten és ember előtt című filmje is. Az érdekes témájú film a várako­zásnak nem tett maradéktala­nul eleget: a lendületes kezdet, a finom lírai megoldások nem hatják át az egész filmet. A stí­lus a cselekményvitel során megtörik, a filmben felülkere­kednek a kegyetlen verekedé­sek, durvaságok s ezek túlzott hangsúlyozása visszás hatást vált ki. Hiteles viszont a színé­szi alakítás: a jugoszláv Szlo­bodanka Markovics, Balázsovits Lajos, Psota Irén és az azóta már közülünk eltávozott Görbe János játéka. NÉHÁNY SZÓVAL feltétlenül említést kell tennünk a szemle műsorán ősbemutatóként sze­replő filmekről is (Imposzto­rok, Sziget a szárazföldön, Is­ten hozta, őrnagy úr. Ünnepna­pok, Szemüvegesek, Virágvasár­nap, Az idő ablakai, Nagy kék jelzés.). Máriássy Félix Prónav Pál, az 1919 után fellépő hír­hedt fehér terrorista alezredes naplójának a részleteire építet­te az Imposztorok történetét. Kár, hogy a rendező az önma­gában is szatirikus naplót még karikírozta, így a mű önszati­rizáló ereje helyenként megtö­rik és mesterkéltté válik. A do­kumentumfilmes Elek Judit első filmjének a témája a magá­nyosság, az öregség. A Sziget a szárazföldön című különös hangvételő film a magukra ma­radt idős emberekről szól, akik szinte teljesen izoláltan élnek társadalmunkban. A kissé von­tatott lírai filmben Kiss Manyi játssza a főszerepet, egysze­rűen, a tőle megszokott hűség­gel. A modern film meghatározá­sára tart igényt Simó Sándor első filmje is, a Szemüvegesek, mely mai fiatalokról és problé­máikról szól. Érdekes és mél­tán számíthat közönségsikerre Fábri Zoltán új filmje, az Ör­kény István elbeszélése, illetve drámája alapján készült Isten hozta, őrnagy úr, melyben Lati­novits Zoltán és Sinkovits Imre felejthetetlen alakítást nyújt. Említésre méltó a két női sze­replő: Fónay Márta és Venczel Vera játéka is. Az ősbemutatón szereplő néhány filmet vázlato­san érintve nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a Kuczka Péter forgatókönyve alapján, Fejér Tamás rendezésében készült el­ső magyar tudományos-fantasz­tikus filmet, Az idő ablakai cí­mű sci-fit sem. A science-fic­tion legfőbb törekvése az izga­lomkeltés — kezdetben ennek nincs is híján, de a folytatás­ban már alábbhagy ez a feszült­ség. A különös történet a 22. században játszódik, de a ma emberének a felelősségét kutat­ja. Az V. Magyar Játékfilmszem­lén ősbemutatóként szereplő filmek azt tanúsítják, hogy a magyar filmművészet elkötelez­te magát a haladás és a szo­cializmus ügyének, nem állt meg félúton, fejlődése lendü­letesen folyik tovább, új, erőtel­jes és művészi alkotásokkal bi­zonyítja a nemzetközi filmmű­vészetben kivívott rangját. MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy a magyar film az elkövetkező hó­napokban újabb kimagasló film­alkotásokkal gazdagodva ezt a nemzetközi hírét öregbíteni fog­ja és további eredményeket ér el. A pécsi filmszemlén látot­tak alapján ez nem lehet két­séges! TÖLGYESSY MÁRIA Oj szlovák szerző mutatko­zott be a Magyar Területi Szín­ház komáromi színpadán: ján Solovič, akinek nevét a hazai magyar közönség idáig főleg a pozsonyi televízió képernyőjén keresztül ismerhette meg. A szerző most sem tagadta meg önmagát és előző alkotásaihoz hasonlóan ezúttal is komoly társadalmi problémára mutat rá, éspedig a szülő és a gyerek közötti viszony ellentmondásai­ra, valamint a különböző gene­rációk más-más életfelfogásá­ból adódó fonák helyzetekre. Ezúttal a könnyed hangvételt választotta, mert legtöbbször a felszínen maradva a szatíra és irónia eszközeivel szövi a cse­lekmény szálait. Nem heroizál, a történet mögött nem keres mélyebb értelmet, viszont min­den kertelés nélkül, őszintén tárja elénk a torzulásokat, s ezzel a nézőnek jó szórakozást, tanulságot és okulást biztosít. Alkotása ezért — úgy mint elő­ző művei — kissé a publicisz­tikára is emlékeztet: ugyanis addig időszerű, míg a felvetett probléma valamilyen formában nem oldódik meg. Ezt a vígjá­tékot az ehhez hasonló művek mércéjével kell mérnünk, s ilyen szempontból megállapít­hatjuk, hogy e darab színrevi­telével nem választott rosszul a színház dramaturgiája. Konrád Józsefre, a vígjáték rendezőjére várt az a feladat, hogy a fordulatokban nem ép­pen gazdag, néha „televízió stílusra" emlékeztető, tehát kis területre méretezett darabot az adott körülményekhez képest lendületessé, pergővé tegye. Olyan eszközöket kellett igény­be vennie, melyek megfelelnek a játék hangvételének, vagyis nem sodorják azt a bohózat és harsányság partjai felé. Ez leg­többször sikerült is, csupán né­hány esetben emelhetünk ilyen jellegű kifogást. Sajnos a da­rab első részének hiányossá­gait, amikor több helyen a néző lankadó figyelmét csak néhány bemondás tartja fenn, neki sem sikerült kiküszöbölni, s így itt néhány unalmas jelenet látha­A híres belga hegedűművészről, Eugéne Ysaye ről elnevezett ka maraegyüttes ízlésesen összeállí­tott. kellemes műsorral mutatko­zott be a bratislavai hangverseny­közönségnek. A belga együttes kifinomult ka­marazenék ul túrával rendelkezik. Gondosan kimunkált hangzáskép, összehangoltság, nagyfokú művé­szi fegyelem és felelősségtudat ... talán ezek volnának a vonóskar legjellegzetesebb tulajdonságai. Megalapozottan és megbízhatóan játszanak, anélkül, liogy játékuk technikai elemei előtérbe kerül­nének. Nem rekednek meg a ré­gieskedés bsklyójában, a régi mu­zsikát a mai ember szellemi és zenei igényeivel közelítik meg. A müsornyitó Vivaldi szimfóniá­ban (G dúr) még valami „kötötte" a művészeket, mert tolmácsolásuk­ból a kielégítő előadás ellenére is hiányzott az önfeledt muzsikálás varázsa, a belső meggyőző erő, ami minden pro-Jukcló alapját ké­pezi. l)e ez a későbbiek folyamán csupán kezdeti elfogultságnak bi­zonyult. Jean Marié Leclatr d-moll hege düversenyéhez már sokkal szemé­lyesebb hangon, nyitottabb lélek­kel közeledtek, a hegedűszólót az tó. A második rész írói és ren­dezői szempontból sokkal sike­rültebb, több a találó megoldás, habár néhány ügyes rendezői ötlet, gondosabb elhelyezés ese­tén nagyobb hatást is kiváltha­tott volna. A nagy kedvvel játszó sze­replőgárda közül Palotás Gabt (Kaczkáné j játékát dicsérhet­jük. A szigorú, de meleg szívű anyós és nagymama szerepét egyszerű eszközökkel, jól for­málta nieg. Lőrincz Margit (An­gyalka) az elején a szerep által megkívánt beállítottsághoz ké­pest túlzottan komolynak, fá­radtnak látszott, kissé nehezen oldódott fel. A játék további ré­szében azonban egyre otthono­sabban mozog, s ezáltal teljesít­ménye is színesebbé, értékeseb­bé vált. Siposs Ernő (Kanyar) figurája gondosan megformált alakítás, nála talán néhány esetben a sokrétűbb színészi eszközök hiánya kifogásolható. Udvardi Anna ezúttal kisebb szerepben igazolta jellemábrá­zoló készségét. A fiatalok játékában sok a lendület, de sajnos előfordul mesterkéltség is. Teljesítmé­nyük ott értékes igazán, ahol a temperamentum kellő mérték­tartással is párosul. Ilyen szem­pontból a tapasztaltabb Ropog József [Csulij alakítása a leg­elfogadhatóbb. Petrécs Anni (Mici) alakításáról az előbb em­lített kifogásokon kívül elisme­rően szólhatunk. Pöthe István bemutatkozása nem volt siker­telen, igaz ezúttal „testresza­bott" szerepben léphetett szín­padra. Az első szereplésekben legggyakrabban előfordult hiá­nyosságokon kívül különösen beszédkultúrája hagy még ma­ga után nagyon sok kívánniva­lót. Platzner Tibor díszlettervei­ről ezúttal is a dicséret hang­ján beszélhetünk. A jól elren­dezett, ízléses háttér tág teret biztosított a játéknak. A bemutató végén zúgott a vastaps, s ez azt bizonyítja, hogy a közönség ezt a vígjáté­kot kedvezően fogadta. SZILVÁSSY JÓZSEF együttes kitűnő művészi vezetője, Lola Bobesco adla elő finom, ár­nyait muzikalitással. A Corelli szám (Sarabande, Gigue, Badine­rie) az est egyik gyöngyszeme volt. A miisor második fele érdekes és jellegzetes módon példázta, hogy a közönség kedvező vissz­hangja. a kapcsolat eleven árama a művészek és a hallgatók között milyen nagy mértékben befolyá­solja a művészek teljesítményét. A meleg siker hatására vendége­ink egyre oldottabban muzsikáltak, játékukat egyre jobban áthatotta a felszabadult érzés, a közvetlen ség, amelynek hiánya kissé elsá­pasztotta a Vivaldi szimfóniát. Három utolsó műsorszámuk igen jó zanel atmoszférában hangzott el. Orlando dl Lasso: Apróságok kiskönyve (két szerelmes dal, két egyházi és két vidám ének), Gio­acchino Rossíni elbűvölő szonátá­ja (C-dúr, 3-as szám) és végül Benodetto Marcello három részes kompozíciója (Introdukcia, Aria, Presto). Belga vendégeink jó! sikerült hangversenye kellemes színnel gaz­dagította kamarazenekari élmé­nyeinket. HAVAS MÁRTA Felvételünk a vígjáték egyik jelenetét eleveníti fel. Balrál­jobbra: Lurincz Margit, Palotás Gabi, Sípos Ernő, Ropog József és Petrécs Anni. (Nagy László felv.J Az „Ensemble Eugéne Ysaye" vendégszereplése Bratislavában

Next

/
Oldalképek
Tartalom