Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-31 / 256. szám, péntek

| FIERRE CAMES LEVELE A PÁRIZSI AUTÓSZALONRÓL | újdonság Kevés Franciaországban mindig nagyon fontos esemény az autószalon megrendezése. A gépkocsiipar Franciaország vezető iparága, és a franciák lelkesednek az autóért. A Párizsban nemrég befejeződött autószalon a szakértők szerint nem volt „korszakalkotó", ax igazi újdonságokat az ember egyik kezén megszámolhatta. Összesen 10 francia, 11 német, 12 amerikai, 27 angol, 14 olasz, 4 japán, 3 szovjet éx 1 csehszlovák típust állítottak ki. Már évek óta ritka az új találmány; a gépkocsiszerkesztok a kényelmet és biztonságot fokozó apró technikai újításokkal tökéletesitik az eddigi modelleket. Ez jellemezte a párizsi kiállítást is. Három újdonság A francia kiállítók részéről három újdonság került bemutatásra. A C i t r o e n DS.—21-ben az elektronikus szabályozó lehetővé teszi, hogy minden egyes hengerbe megfelelő mennyiségű üzemanyag juthasson. Ennek következtében 20 százalékkal növekszik a sebesség. A DS.—21-es maximális sebessége óránként eléri a 175— 185 km-t. A Peugeot bemutatta a 304. típust, amely a kiváló 204-es folytatása. Sebessége eléri az óránkénti 150 km-t. Igen jó hírnév előzte meg, csak az ára kissé borsos: 11 400 frank (egy vasmunkás átlagos havi bére 1000 frank). A Renault, amely jó eredményeket ér el R—4, R—6, R— 16 típusokkal, most bemutatta az R—12-est. Az a vélemény róla, hogy mindenben közepes: minősége, kivitelezése és ára egyaránt. De a Renault márka már önmagában is garanciát jelent. Nincs új típus a S i m c á n á 1 sem, de legtöbb modelljénél a sebesség fokozására irányuló törekvés tapasztalható. Szép j'apón kocsik A külföldiek közül az olaszok F i a t-kocsikkal, az angolok számos sportmodelljükkel, valamint a németek konkurálnak elsősorban a francia autóiparral. Egyre nagyobb vetélytársaik azonban a japánok. A kocsik minősége és kivitelezése, mérsékelt áraik csábítóak. Az egyedüli hátrányuk (de vajon meddig?) a hiányos szervízszolgálat. A Honda N—360, amely 135 km-es sebességgel fut 6395 frankba kerül, tehát nem drágább, mint a szerény Renault 4, (6735 frank), amely csupán 110 km-es sebességet ér el. A Renault 10, amely sebesség tekintetében a Hondához hasonlítható (maximálisan 135 km/ó) 8980 frankba kerül. Az amerikai kocsik továbbra is szédítően nagyok, fényűzőek, óriási a sebességük és az áruk. A szalon legolcsóbb kocsija a C i t r o e n—26. V. 5984 frankba kerül. A legdrágább kocsi a Ford 26. M., ára 21790 frank. A Skoda S. 100-at 7990 frankért árulják. Ez aránylag olcsó. A V o 1 k s w a g e n—1300 7980 frankba kerül, a Skodánál sokkal gyengébb Re n a u 1

1— 6 pedig 8560 frankba. Hatszor több autá Fejlődik a gépkocsiipar, a francia termelés 20 százalékkal emelkedett ebben az évben, és eléri az évi 2 millió Autót. A Renault 1969-es évi termelése több, mint egymillió személygépkocsi. A Citroen-műveket a múlt héten hagyta el a milliomodik kocsi. A frank leértékelése kissé meggyorsította a gépkocsikivitelt. Annak ellenére, hogy a fran cia gépkocsipark 30 év alatt 2 millió 270 ezer autóról 12 millió 400 ezerre emelkedett, az európaiak közül a franciák a legkevésbé „autós nemzet". Ennek két oka van: 1. A gépkocsi drága, s a francia benzin a legdrágább a világon. A különféle terhek, illetékek és adók megnehezítik az aut&s életét. 1969-ben min den egyes gépkocsi 1275 frank adójövedelmet jelentett az államnak (megfelel egy jó szakmunkás egyhavi bérének) . • 2. A francia úthálózat a világ egyik legjobb és legszebb úthálózata volt, ma azonban nagyon kevés a megfelelő autóút. A kormány ezért elhatározta az útépítés meggyorsítását. Öt éven belül 2000 kilométer út építését magánépítőkre bízta (eddig az úthálózat a Híd- és Útépítő Hivatal hatáskörébe tartozott). Ezek a magánútépítők „hídvám" rendszert akarnak bevezetni 35 évre. Ezzel a rendszerrel szinte visszasüllyedünk a középkorba. Az autó, az utazás szenvedély. Minden évben 360 000 francia szenved országúti balesetet, és az autószerencsétlenségek okozta halálos áldozatok száma évi 14 000. És e számok évről évre emelkednek ... Száraz, hosszú őszünk van az idén. Meleg, kellemes. Az ember még szívesen kiül a ház elé a folyópartra a fák elszínesedő lombjaiban gyönyörködni. De reggelenként azért már érzi, hogy közel van az elmúlás, hogy a természet a maga módján már búcsúzik. Hajnalonta gomolyog a köd s pereg az .elsárgult lomb. Ahogy végigmentem a Csallóközön, le egészen a Garam torkolatáig, mindenhol ezt az elcsendesedést láttam. Csak a szövetkezetek földjein más a kép. Ott még nem érezni, hogy az emberek, ahogy a természet, készülnének a télre. Persze készülnek, de munkával. A szőlőkben, a kukoricásokban és a cukorrépatáblákon a termést takarítják be, odébb az őszi szántást, és az ősziek vetését végzik. Ez az utóbbi kettő — úgy tűnik — mintha nem lenne olyan nagyon fontos. Talán azért, mert a jövőnek szól, s az emberek nem érzik annyira a súlyát. Persze nem mellékes, sőt nagyon is fontos munka. Az ember azonban olyannak teremtődött, hogy a szeme arra fordul, ahol a készet látja; azt nézi, azt veszi legelőbb számba. S talán most ez a leglényegesebb: hogy ami megtermett, maradéktalanul és idejében kerüljön fedél alá. Az idei termés — a kukorica s a cukorrépa is — valóban olyan szép, hogy kár volna minden szemért. A kulcsodi szövetkezet eseE

gy érdekes, kissé hátborzongató könyvet olvastam a minap. Arról „tudósított", mit várhat az emberiség a 2000. esztendőtől. Bevallom, hogy az ezredforduló élelmiszer mérlegének böngészésekor elszomorodtam. Nem sok optimizmus volt abban a tanulmányban. Alapvető kérdését valahogy így lehetne összegezni: vajon lesz-e elég tápláléka 2000-ben a földkerekség hatmilliárd lakosának? Mert a futurológusok szerint akkor már ennyien leszünk. Az egyik fejezetben a szerző feltette a kérdést: ezek után vajon ki tekinthető az emberiség jótevőjének? Szónoki kérdés volt, mert a felelet is mindjárt ott volt: „Az emberiség jótevőjének ezután az tekinthető, aki ma ott két kalászt termel, ahol tegnap ínég csak egy termett." Ezek és ezekhez hasonló furcsa gondolatok foglalkoztattak, miközben a diószegi magnemesítő állomásra készültem látogatóba. j Munka | A nemesítő állomás udvarán fiatal lányok dolgoznak. Egy, szinte, miniatűr cséplőgépen gabonát csépelnek. Szinte játékszernek nézem a gépet. Az azonban, amit a lányok, meg az állomás többi dolgozója végez egyáltalában nem játék. A dolgozószobákhoz a magtáron át vezet az út. Itt a gabonaillat, meg a vegyszer szag (talán éppen vetőmagot pácoltak) gyerekkori emlékeket idézett fel bennem. Búzavetés előtt egy nappal milyen készülődés volt nálunk mindig! Pedig az apám csak egy talpalatnyi búzát vetett. A múlt nyári termés apró zsákokban pedáns rendben sorakozik. Minden egyes zsákocskán cédula; a nemesítő munka nagy pontosságot igényel. És kitartást. Szarnák István mérnök 1943-ban lett magnemesítő. C yr i 1 H a r a j mérnök, az igazgató két évvel később, 1945ben jegyezte el magát ezzel a hivatással. Bizonyítani akarom, hogy legalább egy búzafajtát én is ismerek, így azt kérdem Haraj mérnöktől, termesztik-e még valahol a „Bánkútit"? Azt a fajtát, amit az én gyerekkoromban a gazdák annyira dicsértek. — Hol van már a Bánkútil — tárja szét kezét a mérnök. Az állomás fő feladata a bútében ez hatványozottan érvényes. Az ember azt hihetné, hogy ez a hosszan tartó szárazság visszavetettte a fejlődésben a cukorrépát, a kukoricát, hogy gyengébb lett, mint más, csapadékban bővelkedő években. A valóság azonban rácáfol az ilyen feltételezésekre. A kulcsodi szövetkezet 10 hektáros tábláján több mint ötven vagon cukorrépa termett, ami 500 mázsás átlagos hektárhozamnak felel meg. Igaz, hogy a kiszántáshoz — ahogy Gaál Sándor mérnök, a szövetkezet alelnöke mondta — két traktort kellett az eke elé állítani. Az idén a cukorrépa betakarítás nem gyerekjáték. Az effajta nehézségek azonban a lényegből mit sem vonnak le. Az ötszáz mázsás hektárhozam önmaga helyett beszél. Hasonlóan szép termést adott a kukorica is. — Még nem törtük le mind — mondja az elnök —, de az eddigiek alapján csodálkoznék, ha nem lenne meg a száz mázsa hektáronként. Az őszi vetések állapota azonban kedvezőtlenebb. A hosszú szárazság itt már erősen érezteti hatását. A táblák nagyon „foltosak"; de ez a kisebb baj, mert itt legalább látni, hogy milyen a vetés. Sokkal rosszabb a helyzet a homokosabb talajokon, ahol a mag ugyan kicsírázott, de — mivel nincs a talajban nedvesség — nem tudott megkötni. Kellene az eső, ha csak pár milliméternyi is, nagyon kellene. Esetleg fel lehetne haszza- és árpanemesités. Régebben több féle növény nemesítésével is foglalkoztak, újabban azonban itt is tért hódít a specializálás. A két gabonafélén kívül még a lucerna tartozik az ő hatáskörükbe. — Mennyi ideig tart, amíg „elkészül" az elismert fajta? — Hosszú ideig. Ez itt olyan laboratórium, ahol nagy-nagy türelemre van szükség. Kenyér— nemesítek Tegyük fel, hogy — akárcsak Szarnák mérnök, — a nemesítő elhatározza, az eddigi fajtáknál nagyobb hozamú és fagyállóbb búzafajtát tenyészt ki. Életéből erre a munkára testvérek között is legalább 15 évet rá kell áldoznia. Az első fázis — a nemesítés! munka — hat évig tart. És kilenc évig tart még a kísérletezési fázis, amikor eldől, hogy nagyobb területeken (természetesen még mindig kísérleti parcellákon) beváltja-e a növény a hozzáfűzött reményeket. — Milyen fő tulajdonságokkal keli ma rendelkeznie a búzának? Mondjuk a Csallóközben vagy a Mátyusföldön meghonosítandó búzának? — Először is: nagyobb hektárhozamot kell hogy adjon, mint az előtte termesztett fajta... — ... a nagyhozamú szovjet fajtákat egyáltalában még túl lehet szárnyalni?... És véleménye szerint a búzatermelésben hol van liektárhozain-„plafon"? — Jósolni nem szeretnék. Csak annyit hadd jegyezzek meg — mondotta Szarnák mérnök — hogy búzából jó talajon a 70 mázsás hektárhozam nem irreális. Ismerek egy esetet, 1968-ban történt, hogy egy körülbelül két hektáros parcellán 82 mázsás hektárhozamot értek el. És hadd ismételjem meg azt a közismert tényt, hogy 1968-ban a dunaszerdahelyi járásban — tehát nagy területen — 41 mázsás volt az átlag hektárhozam. Visszatérve az előbbi kérdéshez: elsősorban is egy az eddiginél nagyobb hozamú fajta kitenyésztésére törekszem. De egymagában ez még nem elég. A korszerű búza szalmaszilárdságánálni — már ahol van — az öntözőberendezéseket is. Ami a csapadékot illeti, arról Lami Miklósnak, a hetényi szövetkezet elnökének is valami hasonlót mondott. Talán annyival toldotta meg. amenynyivel a hetényi szövetkezet talajviszonyai eltérnek a csallóközi földekétől. A hetényi határ jelentős részén ugyanis futóhomok található. Dél-Szlovákiában ez majdnem egyedülálló jelenség. De csak a laikus szemlélőnek. A gazdaembernek, aki ezen termeli meg a kenyeret, már egészen más. Nem érdekesség, hanem komoly gond. Az Idén pedig különösen. A termésre a hetényiek nem panaszkodhatnak. A kukoricatermesztést — nem sok szövetkezet dicsekedhet vele —* teljesen gépesítették. A hektárhozamok is jóknak mutatkoznak. A homokos részeken kezdték meg a betakarítást. Ezen a táblán 45 mázsa termett morzsolt állapotban. Az átlagos hektárhozam azonban eléri majd az 50 mázsát, mivel a többi táblán jobb termésre számítanak. Cukorrépát 45 hektáron termesztenek, s az átlagos hektárhozam 350 mázsa körüli. Mint ahogy annyi más helyen, a szőlő az idén Hetényen is bő termést adott 16 vagonra kötöttek szerződést, de ezt a mennyiséget módosítani kellett, mégpedig 9 vagonnal. A legtöbbet az ezerjó adta, hektáronként 65 mázsát. Az ősziek vetésével azonban már más a helyzet. Nagyon száraz a föld. 460 hektár búzát és 50 hektár őszi keveréket vetnek. Szeretnék, ha e hó végére minden mag a földbe kerülne ... — gs — nak is jónak kell lennie. Mfts szóval: fontos, hogy a búza ne dőljön le. A mai gépesített gazdaságokban ez elsődleges, követelmény, hogy kombájnnal aratható legyen. És ezen felíH az általam nemesített búzának szükség esetén még a szélsőséges alföldi éghajlatot — a szigorú fagyokat — is bírnia kell. Az utóbbi években aránylag enyhe telek voltak, a búzavetések nem fagytak ki. Sajnos, az ilyen telek nem ismétlődhetnek a végtelenségig. Élő lexikon benyomását keltik a nemesitők. Tudják, melyik országban milyen műtrágya adagolással, melyik fajtából milyen termést értek el. Szarnák mérnök közben csak úgy mellékesen kiselőadást tart arról, van-e jövője az öntözéses búzatermelésnek. Megjegyzi, hogy még az öntözésre alkalmas búzafajta kinemesítése is megoldatlan probléma. És mennyi még a megoldatlen kérdés! Mennyi még a tennivaló! Hiszen az ezredforduló veszedLhnesen közeledik. Szarnák mérnök pillanatnyilag két fajtajelölt „csiszolásán", nevelésén fáradozik. A mikroparcellákon áronként 70—80 kg-os termést ér el ezekből, ami azt jelenti, hogy hasonló körülmények között a hektáronkénti hozam 70—80 mázsa lehetne. A nemesítő reméli — és bizonyára vele együtt a szövetkezetesek is — hogy a minősítő bizottság a szigorú kritériumok ellenére is az elismert vetőmag fajták közé sorolja majd a két fajtajelöltet. Cyril Haraj mérnök árpafajtái — a Dvoran ós a Sladar már elismert, hivatalosan is nyilvántartott vetőmagok. Keresztezéssel elérte, hogy az előbbinél a termelők — természetesen megfelelő növényápolással, trágyázással — 45 mázsás hektőrhozamot könyvelhettek el. Hét százalékkal több ez, mint amennyit a szintén kiváló Valtické fajtából elértek. A csúcshektárhozam pedig nem kevesebb, mint 37 mázsa. A mérnök legutóbbi sikeres műve az 1967-re kinemesített Sladar. Részben ezért, részben az előző sikerei elismeréseként az állomás igazgatója állami kitüntetést kapott. | Remény j Ha összehasonlítjuk, hogy a hektárhozamok milyenek voltak a mi gyermekkorunkban, és milyenek napjainkban, mindjárt nem látjuk olyan sötét színekben a jövőt. Annak idején a kisparaszt örült, ha holdanként tíz—tizenkét mázsa gabonája termett. Azaz: hektáronként húsz—huszonöt mázsa. Ha egy-egy szövetkezetben ma csak ilyen hektárhozamot érnek el, a tagság „katasztrofálisan rossz termés"-re panaszkodik. Tehát vannak még tartalékok. És vannak még emberek, akik szembe kívánnak szállni a világot fenyegető veszéllyel, akik azt tartják: a föld az eddigi kétszeresét, háromszorosát is megteremheti. — Sokat beszélnek mostanában arról, vajon köztársaságunk önellátó lehet-e egykor gabonából — mondja Szarnák mérnök. — Szlovákia kenyérgabonából már önellátó. És országos viszonylatban is — a nagyhozamú búzafajták vetése révén — 1968-ban például mintegy félmillió tonnával csökkenthettük a behozatalt... — Nem lehet ezt megúnni? — kérdeztem a mérnököt, miközben arra gondoltam, hogy egy fél élet kell szinte ahhoz, hogy az ember betakaríthassa élete munkájának termését. Hogy elgyönyörködhessen a hullámzó vetésben, amelyről azt mondhatja: én nemesítettem. — Van nekem egy ismerősöm — felel a mérnök —, ő is magnemesítő, tanítóm volt. Most már régesrég nyugdíjban van. Ha meglátogatom néha, ezzel kezdi: „Csak azon tűnődöm, vajon hogyan érték el az oroszok, hogy a Bezosztaja olyan nagy termést hoz? Ilyen emberek a mag nemesitők, akik számára életcél, hogy holnap két kalász teremjen ott, ahol tegnap csak egy termett. TÓTH MIHÁLY A legújabb csehszlovák kocsi, a Skoda—lfíU a párizsi kiállításon. (A szerző felvételit) ti Oszi munkák idején LÁTOGATÁS KÉT SZÖVETKEZETBEN