Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-31 / 256. szám, péntek

Takarékosság A

i Állami Takarékpénztár minden ősszel megrendezi az immár ha gyományos takarékossági napokat. Az elgondolás, a szándék félreérthetetlen: a dol gozúkat takarékosságra buzdítani, a készpénzt, a nem realizált jövedelmet betétek formájában bevonni. A betétek célszerűségének hangsú lyozása bizonyára felesleges. Előnyös a dolgozók számára, mert az átmenetileg szabad pénzeszközeiket a takarék megőrzi egy későbbi időpontra, amikor a piacon megtalálják a keresett árucikket. Célszerű a társadalom szániára, mert a dolgozók ideiglenesen szabad pénzösszege nem hever kihasználatlanul, hanem a bankon keresztül befolyik a gazdasági körforgásba és így a népgazdaság fejlődését szolgálja. Természetesen egész más kérdés a takarékossági napok eredményessége. Mennyi a takarék érdeme abban, hogy az emberek a pénzüket betétre helyezik? Hisz ez inár csak eredmény, lecsapódás. Az első fellétel, hogy az embernek munkája, jövedelme legyen. Méghozzá ulyan, hogy a mindennapi létszükséglet fedezése mellett félre is te hessen, gyűjthessen fokozódó igényei kielégítésére, drágább cikkek vásárlására. De hisz ezt a pénzt, jövedelmet takarék nélkül is erre fordítaná . .. Igen, ez mind így igaz. Az se biztos, hogy a betétek növekedése elsősorban vagy jobbára a takarékpénztár dolgozóinak érdeme. A takarékossági napoknak mégis iné lyehb az értelme, még akkor is, ha néhol forinaiságoktól sem mentesek. A takarékosság értelme, jelentősége sokkal nagyobb, semhogy azt a betétek csökkenéséből vagy emelkedéséből le lehetne mérni. A takarékosság nem a takarékpénztárban kezdődik ... A takarékosság eiső számú követelmény a legalapvetőbb cinbe ri tevékenységben, a létfenntartáshoz szükséges javak előállításában — tehát a termelésben. Termelési eredmények csak ott érhetők el, ahol megfelelően takarékoskodnak az idővel, az anyaggal. Kevesebb idő alatt, kevesebb anyagból előállított termékek jelentik e téren a haladást, a fejlődést, mert ez egyúttal a termelés növelését, az előállítási költségek csökkenését jelenti. így jut több áru olcsóbb áron a piacra. A fogyasztó jövedelmének kisebb részéből fedezheti létfenntartási szükségleteit, többet fordíthat tartós közszükségleti cikkek vásárlására, kulturális célokra, üdülésre, utazásra... I

gy megkönnyebbül az ember élete, mert az anyagilag hozzáférhető gé pek helyettesítik munkáját a háztartásban, több szabad ideje marad művelődésre, szórakozásraA fejlett gazdaságban — egy bizonyos fokon — éppen ez a takarékosság teszi lehetővé, hogy a társadalom egyre fokozódó igényeinek kielégítésére is mód nyílik rövi debb termelési idő alatt. Ennek eredménye az ötnapos munkahét, a heti munkaidő folyamatos csökkenése, s ler iiiészetesen a szabad idő növekedése. A szabad időt pedig a marxizmus nagyjai a társadalom legnagyobb kincsének tekin telték. Annál is inkább, mert a termelés fejlettségének az eredménye. Ezen túl lehetővé teszi az ember — a termelő számára, hogy szabad idejét továbbképzésre használhassa, ami újra csak a termelés tökéletesítésében, javulásában, fejlődésében csapódik le. A takarékosság tehát nem csupán emberi tulajdonság, hanem gazdasági követelmény. Persze, jó ezt a tulaj dunságot az emberekben — lehetőleg már kiskoruktól kezdve kifejleszteni és továbbfejleszteni. így átülöbben jut majd érvényre a gaz dasági életben is. Jelenlegi gazdasági nehézségeink — kissé leegyszerűsítve — éppen oda vezethetők vissza, hogy nem tudunk kellőképpen gazdálkodni, de nyugodtan mondhatjuk: takarékoskodni az idővel, az anyaggal, az emberi energia val. A takarékosság szorgalmazása tehát sohasem volt időszerűbb, mint a mai helyzetünkben. A takarékpénztár csak egy a sok állami intézmény kö ziil. A takarékossági napok egy láncszemet alkotnak abban a törekvésben, amely gazdasági életünk fellendítésére irányul. Ha valamennyi gazdasági szervezet követné a takarék példáját és a ta karékosság elvét nemcsak hirdetné, hanem érvényesítené is, az eredmény aligha maradna el. T

ársadalmi rendszerünk ugyan megteremtette a kereseti, takarékossági lehetőségeket, de meg kell teremteni a feltételeket, hogy a dolgozó jövedelméért a piacon ineg is kapja a keresett árut. A takarék szerepe ilyen vonatkozásban nem szorítkozik csupán a realizálatlan jö vedelem összpontosítására. A takarékosság végső sorún a munkahelyen csapódik le. Az az ember, aki betétjét növeli, takarékoskodik, munkahelyén is igyekszik jobb munkával nagyobb jövedelemre szeri tenni. A takarékosság tehát nem csupán lecsapódás, eredmény, hanem ösztönző is. A takarékossági napok értelmét is ebben látjuk. ZSUKA LÁSZLÓ Iparfejlesztés rimaszombati méér% ir MUNKAHELY- ÉS MUNKAERŐHIÁNY EGYIDEJŰLEG * LASSÚ FEJLŐDÉSRE MÓDOSÍTOTT ÉLETMÓD ir ÜJSZERÜ IPARFEJLESZTÉS SZÜLETIK? * A FIÖKUZEMEK JÁRÁSA Jól választott Néphadseregünkben nemcsak közkatonákra, altisztekre van szükség, hanem hivatásos tiszthelyettesekre, tisztekre is. Vlastimir Hanke őrmester nemrég került ki a műszaki tiszthelyettesi iskolából, és a közelmúltban lépett szolgálatba az egyik katonai egységben. Ebből az alkalomból néhány kérdésre kértünk választ a fiatal tiszthelyettestől. Q Milyen körülmények közölt határozta el, hogy hívatásos katona lesz? — A Spolana vállalat üzemi iskolájában vegyésznek tanultam. Amikor elvégeztem tanulmányaimat, a járási katonai parancsnokságról felkerestek és azt mondták, hogy menjek katonai iskolába. Amikor mindent jól meggondoltam és megfontoltam, kitöltöttem a jelentkezési ívet: így lettem hivatásos katona. 0 Véleménye szerint a katonaság jó egzisztenciát biztosít a fiataloknak? — Ez szerintem természetes, hisz nagy érvényesülési lehetőség nyílik a hadseregben tiszthelyettesi iskola elvégzése után, amelv kétéves szakipari iskolai végzettségnek felel meg. A tanulási idő alatt teljesítettem a kétéves tényleges katonai szolgálatot is. 0 Beosztása mellett lehetősége van-e továbbtanulásra? — Az egységnél vegyi előadó vagyok. Ez volt a tervem is. Ami a továbbtanulást illeti, erre nálunk van lehetőség. Már most látogatom a hivatásos katonák részére megszervezett továbbképző tanfolyamot, amely érettségi vizsgával fejeződik be. # Elégedett-e új parancsnokaival? — A tisztek, vagyis a feljebbvalóim mindenben segítségemre vannak. 9 Végezetül mit mondana a még civilben lévő fiataloknak? — Néphadseregünknek nagy szüksége van a fiatal káderekre. Persze a hivatásos katonai élet sok nehézséggel jár, kitartást és önfegyelmet követel meg. Szerintem ezek a tulajdonságok sok fiatalban megvannak és így kiváló tiszthelyettesek válhatnának belőlük. Ezért csak azt tudom mondani, hogy kövessék példámat. —né— Furcsa helyzet alakult ki a rimaszombati járásban: a közismerten gyér iparú járásban (amelyről a Nemzetgyűlés különbizottsága is megállapította, hogy elmaradott) munkaerő hiány jelentkezik. A járás 6250 dolgozója jár más vidékre munka után, ugyanakkor az itteni üzemek 1500 munkahelyet kínálnak. Munkaerőhiánnyal küzd a Hnúšťa Likier-i Vegyiművek, a Váhostav állományából 150 ember hiányzik, a Kohászati Építővállalatot fokozatosan 25 ezer dolgozó hagyta ott, és csak 6000 maradt, kevés az ember a Detvai Gépgyár tiszolci üzentében, amely az idén megkezdte az autóbaggerek gyártását. A klenőcl víztároló építésén napi 20 koronás különélés! pótlékot fizettek, térítették a lakásköltségeket, mégis kevés az emberük.... Azok az intézmények, amelyek objektívan felmérték a járás helyzetét, megállapították, hogy a járásban igenis szükség van iparfejlesztésre. A munkaerőhiány fő oka az, hogy többnyire átmeneti jellegű munkát kínálnak a járáson belül, míg más iparvidékeken az emberek állandó és elönyösebb munkát találnak. Ezért folytatódik a „kivándorlás" — évente 800-an hagyják el a járást. A megoldást mind a járási pártbizottság ipari osztályán, mind a jnb építési osztályán egy nagyüzem idetelepítésében látják. Egy baj van csupán: nehéz a követelményt megindokolni, amikor a meglevő üzemek is munkaerőhiánnyal küszködnek. $ Vándorélet A járásból minden hétfőn több ezer ember felkerekedik, hogy munkahelyére utazzon és csak pénteken térjen vissza. A vonalok, autóbuszok többnyire Ostravára, Opavába, Lubeníkbe, Kassára, Podbrezovára, Piesokba, Breznóba, de Prágába is viszik az embereket. (Itt csupán a távolabbra utazókról beszélünk, hiszen a közelbe utazók esetében természetes, hogy a járáson kívül keresnek munkát: a járás néhány faluja közelebb van Fülekhez, mint Rimaszombathoz, Gömörhorka, vagy Rozsnyó közeléből természetesen ide járnuk dolgozni, még ha lakhelyük a rimaszombati járáshoz tartozik is.) A messzire utazó munkások különös életmódjával már foglalkoztunk lapunkban. Számukra természetesen előnyös a különélési pótlék, és a szabad idő hossza. Az esetek többségében nem beszélhetünk négy napnál hosszabb munkahétről. Ezek az emberek már évtizedek óta arra rendezték be életmódjukat, hogy a járáson belül, vagy lakhelyük közelében nem kapnak stabil munkát. Nem hisznek a helyi iparfejlesztésben. Ez nem is csoda: az első köztársaság idején elhanyagolt vidék volt ez, annak maradt a megszállás alatt is. és a felszabadulás után húsz évig ugyancsak határmenti vidéknek tartották. Ennyi tapasztalat nem ad okot a bizalomra. S ha létre is jön a járásban valamiféle új üzem, éppen az, hogy új, bejáratási nehézségeket hoz magával (lásd. a cukorgyár), tehát alacsonyabb keresetet is kínál, mint a „befutott" iparvidéken folytatott munka. % Hogyan volt másutt? Más elmaradott vidék iparosítása során a rimaszombati gyakorlattól elütő jelenségeknek voltunk tanúi. Árva, Kysuce, a Felső-Garam vidékének iparosítása során a háború után, amikor alacsonyabb volt az átlagos életszínvonal és ezeken a vidékeken katasztrofális volt a helyzet, az emberek nem nézték stabil, előnyös-e a kínálkozó munka. Azok az emberek, akik az árvái gátat, a nižnái üzemet, a kysucai csapágygyárat építették, az építkezés befejezése után átképzésen mentek keresztül, és a felépült üzemben vállalhattak munkát. A szövetkezetesítés ezerszámra szabadított fel munkaerőket az ipar számára, s ezek az emberek örültek, hogy munkahelyet kaptak. Az új létesítmények az extenzív fejlesztés miatt még más vidékekről is „felszívták" a munkaerőket — így a rimaszombati járásból, is. Ezek az emberek is stabil munkahelyet találtak az új üzemekben. A gyári munka elönyösebb volt a természet szeszélyeitől nagyobb mértékben függő mezőgazdasági munkánál, a fix fizetés, a modern környezet, a biztosítás stb. összehasonlíthatatlanul elönyösebb volt a szántás-vetésnél az akkoriban ingadozó, alig-alig talpra álló szövetkezetben. Csakhogy amikor a rimaszombati járás fejlesztésére kerülne a sor, már megváltozott viszonyokban élünk: az életszínvonal igényei magasabbak, az ember elönyösebb munkát keres, amely ha otthon nincs, másutt megtalálható, a szövetkezetek talpra álltak, jól fizetnek, a biztosítás már nem üzemi kiváltság, a korszerűség betör a falvakba. Az üzemeknek nein elég a segédmunka, szakképzett erőkre van szüksége, hiszen a műszaki fejlődés is előrehaladt. A szakképzett ember pedig, ha már évtizedek óta befutott viszonyon között másutt dolgozik, nem jön vissza, hogy újra a kezdeti nehézségekkel küszködjön, s negyven-ötven évesen újrakezdjen. A mai iparfejlesztés már nem mehet a háború utáni módon. Ez nyilvánvaló, s ez okoz a rimaszombati járásban bonyodalmakat. 0 Próbálkozások Az idén örömteljes mozgolódás tapasztalható a rimaszombati járásban az iparfejlesztés terén: a második negyedévben megkezdték az autóbaggerek gyártását Tiszolcon, ahol a Detvai Gépgyár fióküzemet létesített. Konrádovcén ugyancsak az idén megkezdte a munkát a kőbánya, amely az eddig NyugatNémetországból behozott vegyipari szűröanyagot gyártja. Korszerűsítették a téglagyárat, amely most már földgázra működik és naponta 2 vagon szenet takarít meg. Folytatódik a klenóci víztároló építése. Végérvényesen megoldódott az eredetileg nagyüzemi mosodának szánt gyárépület sorsa is: a Zvoleni Húsipari Vállalat fióktizemet létesít itt, amely a járás egész hústermelését képes lesz feldolgozni. Rimaszombatban tervezik a Nógrádi Textilművek új üzemét. A járási iparvállalat megkezdte a Detvai Gépgyár számára a HON rakodógépek kanalainak a gyártását. Várgedéu megindult a formatéglák gyártása, az Ozsgyáni Állami Gazdaság megkezdte a tégla gyártását. Rekonstruálják a Tornaijai Textilgyárat — amely ugyancsak fióküzem —, és átépítik a Rimaszombati Konzervgyárat. Készek a tervek egy nagy panelgyár létrehozására, amely már 1970-ben évi 600 lakás számára készíthetne elemeket, s később a losonci, a rimaszombati és a rozsnyói járás építkezéseit ellátná épületelemekkel. Korszerűsítik és bővítik az autójavító üzemet is . .. így összegezve nagy és sokoldalú fejlődés képe tárul elénk. Azonban az iparosítás időszakától eltérő gyakorlat ez: nem egy nagyüzem létrehozása egyetlen nagy beruházással, hanem korszerűsítés, a meglevő alap fejlesztése, sokoldalú szerteágazó beruházások. Semmi nagyszabású, erőt meghaladó, hanem sok kicsi, reális, lehetőségekhez mért beruházás. (g) Azonban ... • A konkrét helyzet ismerete híján az iparfejlesztésnek ez a „rimaszombati módja" szinte eszményinek tűnhet. Mivel azonban a kivándorlás tovább tart, a munka utáni utazás folytatódik, a járás déli része továbbra is az ország egyik legelmaradottabb vidéke — úgy látszik lesznek e módszerneK fogyatékosságai is. A leglényegesebb azonnal szembe tűnik: a járásban a Likieri Vegyimüveken kívül nincs egyetlen önálló gazdasági egységet^ képező vállalat sem. Csupán nemrég kaptunk hírt arról, hogy a cukorgyár leszakadt anyavállalatától és önálló lesz. A többi gyár azonban fióküzem. A Trencséni Ruhagyárnak, a Liptovský Mikulás-i Konzervgyárnak, a Zólyomi Húsipari Üzemnek, a Detvai Gépgyárnak stb. működnek itt üzemei. „Hosszú távon", persze, megvan az elméleti lehetősége annak, hogy ezek a fióküzemek idővel vállalatokká nőnek. Az iparosításban szerzett tapasztalataink azonban azt mutatják. hogy az elmaradottság csak elmaradottságot szül és a különbség a fejlett országrészek és e járás színvonala között gyorsabb fejlődés esetén ls növekedni fog (lásd: Szlovákia fejlődése az országos átlagnál magasabb ütemben nem eredményezte a csehországi színvonal elérését, mert az a nagyobb koncentráció folytán növelte előnyét). A nagy kivándorlással kombinált fejlődés nagyon hasonlít az A. Novotnýféle elképzelésekhez. (Amikor a kysucai falvakon áthaladva látta az új házakat, megjegyezte, lám, milyen szépen fejlődik ez a vidék azon a pénzen, amit az emberek Ostravában keresnek. ) Ilyesmit Rimaszombatban sem tekinthetünk pozitívumnak, hiszen tudvalevő, hogy a dolgozó bérében munkája értékének csupán csekély része tükröződik, a megteremtett érték ott gyarapodik, ahol előállították. A rimaszombati járás fióküzemei, mivel nem önálló gazdasági egységek, a bennük megteremtett értéket a járáson kívül székelő vállalat javára írják. Igaz, ezek a vállalatok — főleg a zólyomi húsipar és mindenekelőtt a Detvai Gépgyár — különféle beruházásokkal és munkalehetőség nyújtásával meghálálják ezt, de az érték zömével saját érdekeik szempontjából rendelkeznek és nem a járásfejlesztés érdekel szempontjából. # Ai ember érdekei Mint láttuk, összecsap a járásfejlesztési és a vállalati érdek. De mi a dolgozó ember, a rimaszombati járás elmaradott vidéke lakosának az érdeke? Állandó és az országos színvonalat elérő munkahely — erre van szükség elsősorban. A fióküzemekben szerzett tapasztalatok — főleg az építőiparban — azt mutatják, hogy az anyavállalatok keveset törődnek a munkaerők állandósításával. A Kassán, vagy a Besztercebányán székelő vállalat nem érzi kellőképpen szükségét annak, hogy stabil munkahelyet biztosítson. Évtizedek során megszokták, hogy itt munkaerő amúgy is van bőven, nem kell különösebb gondot fordítani megtartására. Ez azonban az utóbbi időben — főleg a Kohászati Építővállalatban — megbosszulja magát: az emberek inkább messzire utaznak, de igényeiknek megfelelő munkát találnak, s így az építővállalat munkaerőhiánnyal küzd. A munkaerőügyi osztály a vállalat székhelyén van, kirendelt munkatársa nincs a helyszínen, s így többnyire a mestereken múlik, hogy valakit megtartónak-e, vagy hagyják elmenni. Nem akarhatjuk a mestertől, hogy nagyvonalú munkaerő gazdálkodási politikát űzzön — elég az ő baja az anyaggal, a szervezéssel. Más j)edig nem törődik azzal, hogy helyben olyan feltételeket teremtsen a dolgozóknak, amelyek kielégítenék igényét és stabil munkaerővé tennék. Ezért és az áldatlan kivándorlási és munka utáni utazás okozta egyéb, főleg szociológiai vonatkozású visszahatások miatt igazat kell adnunk Haltmann elvtársnak, a jnb építési osztálya vezetőjének, aki az iparfejlesztés problémáját így foglalta össze: „Hiába, egy nagyüzemre van szükség, helyi vállalatra, amely stabil munkát biztosít, saját kádereket nevel és országos színvonalon képes jutalmazni a munkát." í VILCSEK GÉZA