Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-30 / 255. szám, csütörtök

A LÁTOGATÁS HAZÁN K EGÉSZ N ÉPÉN E K ÉRDEKEIT SZOLGÁLTA (Folytatás ax 1. oldalról) luk, hogy ebben az esetben nem udvariasságról van szó, ha­nem a csehszlovák és a szov­jet kommunisták és állami szer­vek teljes egységéről, azonos­ságáról kölcsönös kapcsola­taink alapvető kérdéseivel, a kommunista pártok munkájá­nak kérdéseivel, a nemzetközi politika és a nemzetközi kom­munista mozgalom kérdéseivel kapcsolatban. Az ezt a nézet­azonosságot kifejező nyilatko­zat jelentős dokumentum, amellyel mindenekelőtt párt­szervezeteinknek kellene fog­lalkozniuk. Mindnyájunknak mérlegelni kell, hogyan fogjuk a nyilatkozat egyes részeit fo­kozatosan átvinni a gyakorlat­ba, mert ebben gyakorlatilag ki van Jelölve politikai és gazda­sági fejlődésünk útja. Ha meg akarjuk érteni párt­ós állami küldöttségünk szov­jetunióbeli látogatásának jelen­tőségét, és helyesen akarjuk ér­tékelni eredményeit, hangsú­lyozta Husák elvtárs, vizsgál­nunk kell a szélesebb összefüg­géseket. Már gyakran beszél­tünk — ebben a teremben is — a válságos helyzetekről, ame­lyekbe Csehszlovákia különö­sen a múlt évben és részben ínég ebben az esztendőben is került. Ezek a válságos helyze­tek súlyosan érintették nemzet­közi kapcsolatainkat is, megza­varták testvéri kapcsolatainkat a többi kommunista párttal, a többi szocialista országgal. Egy ilyen kis ország számára, mint Csehszlovákia, ez nem jelenték­telen kérdés. Megkezdtük az ünnepségeket abból az alkalomból, hogy a szovjet hadsereg 25 évvel ez­előtt felszabadította Csehszlo­vákiát. A cseh és a szlovák nemzet történelmének olyan alapvető, hosszú ideig megol­datlan problémái oldódtak meg, mint a nemzeti lét, a nemzeti és az állami fejlődés lehetősé­ge, a szociális kérdések, a mun­kásosztály és társadalmunk dol­gozói helyzetének a kérdései. Tudják, milyen bonyolult volt fejlődésünk útja 1918 után, mi­lyen tragikus helyzetbe kerül­tünk 1938-ban és 1939-ben, ami­kor felszámolták a csehszlovák államot és leigázták népeinket. Ezekből a tapasztalatokból von­tuk le azt a következtetést, hogy a csehek és a szlovákok nemzeti biztonságát, a csehszlo­vák állam létét a legjobban a Szovjetunióhoz fűződő szövet­ség biztosíthatja. Hála a Szovjetunióval való együttműködésnek és szövet­ségnek és kommunistáink száz­ezrei érdemes munkájának, folytatta Husák elvtárs, lehe­tővé vált, hogy fokozatosan megoldjuk népeink és társadal­munk második alapvető kérdé­sét is — a dolgozó nép hely. zetének kérdését, a szocializ­mus építésének kérdését. Az el­múlt években figyelemreméltó eredményeket értünk el a tár­sadalom osztályátépítésében, az ipar, a mezőgazdaság és a kul­túra fejlesztésében, a szocialis­ta építésben. Igaz, előfordultak fogyatékosságok és hibák is, amelyeket 1968-ban igyekez­tünk helyrehozni és megoldani. Az, amit az elmúlt év esemé­nyeiből kötelesek vagyunk ele­mezni és legjobban bírálni — nagyon leegyszerűsítve — az, hogy az események fejlődése odavezetett, hogy elkezdték aláásni nemzeti és állami biz. tonságunk alapjait, s úgy vé­lem, hogy állami létünk, vala­mint belső társadalmi rendsze­rünk alapjait is. Mindazt, amire pártunk és népünk 1945 óta tö­rekedett, hogy elérje állami lé­tünk biztonságát, a dolgozó em­ber helyzetének és élete fejlő­désének biztonságát —, aláás­ták és kétségbe vonták. Lénye­gében a csehszlovákiai szocia­lista társadalom elleni összees­küvésről, a kommunista párt, e társadalom vezető ereje elleni összeesküvésről, a Szovjetunió­hoz fűződő külpolitikai kapcso­lataink elleni összeesküvésről volt szó. Ez a nálunk keletke­zett válságos helyzetek, a tár­sadalmunkban keletkezett fe­szültség alapja. Ez volt az alap­ja az előző félreértésnek és fe­szültségnek köztünk és a Szov­j'etunió, valamint a többi szo­cialista ország között. Szovjet barátaink csakúgy, mint bará­taink a többi szocialista ország­ból minden találkozáskor kife­jezték aggodalmukat a cseh­szlovákiai fejlemények miatt, bírálóan nyilatkoztak arról a könnyelműségről, amellyel az akkori pártvezetőség többsége szabad teret biztosított a nyil­vánvalóan e'lenséges, s a kü­lönféle opportunista és revizio­nista erőknek is. A CSKP KB ez évi áprilisi ölé­se — mondotta Husák elvtárs — végre meghatározta azt az utat, amely kivezeti pártunkat és egész társadalmunkat a válságos hely­zetből. Az azóta eltelt néhány hónap alatt sikerült elérnünk a belpo­litikai konszolidáció bizonyos fo­kát. Igaz, hogy a konszolidációt nem érhetjük el és nem szilár­díthatjuk meg csupán az antiszo­cialista és a jobboldali opportu­nista erők ellen folytatott politi­kai küzdelemmel, amely erők szándékosan feltordulást szervez­tek országunkban. Ezeket az erű­ket, amelyek egész pártunkat és egész népünket veszélyes hely­zetbe sodorták, az elmúlt hóna­pok alatt eltávolították a politi­kai életből, tehát nem várhatják, hogy valami hátsó ajtón vissza­térhetnek. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy ezt a politikai küzdelmet be kell fejezni, hogy ne ismétlőd­hessenek meg a múlt esztendő veszélyes helyzetei, hogy ne le­hessen népeinket ismét tragikus helyzetbe sodorni. A CSKP KB szeptemberi plená­ris ülésének rövid elemzése meg­mutatta fejlődésünk okait, szaka­szait és következményeit, különö­sen 1968 januárja után. Foglalko­zott a szövetségeseinkhez és a testvérpártokhoz fűződő kapcso­latokkal is. Gyakran beszéltünk már erről nyíltan, és semmi okunk nincs arra, hogy ezt ne tegyük ma is. Amikor a testvéri szövetséges pártok és államok már nem lát­tak lehetőséget arra, hogy értel­mes egyezségre jussanak a párt akkori vezetésével, amikor látták, hogy nem harcolnak a kifejezet­ten ellenséges erők ellen, hanem ellenkezőleg, szabad utat nyitnak ezeknek, és hogy a szocialista társadalom Csehszlovákiában szél­sőségesen válságos helyzetbe ke­rült, amely veszélyezteti az egész szövetséges tábort, akkor kény­szerből és fájó szívvel küldték hozzánk a szövetséges katonasá­got. Azért küldték, hogy segít­senek megállítani ezt a fejlődést, hogy segítsenek a becsületes kom­munistáknak megvédeni Csehszlo­vákiában a munkásosztály vívmá­nyait és nemzetközi kapcsolatain­kat. Ezért pártunk Központi Bi­zottságának szeptemberi ülése Is úgy jellemezte a katonaság bevo­nulását, mint a népUnknek nyúj­tott internacionális segítséget, mint a kommunista pártunknak és szocialista társadalmunknak nyújtott segítséget. Természetesen a másfél évi op­portunista és ellenséges propa­ganda, amelyet nálunk a tömeg­tájékoztatási eszközök és a sajtó terjesztett, a nacionalista és a soviniszta hisztéria még sok em­ber fejében kísért olyan fogal­makkal, amelyekkel az ellensé­ges erők képviselői megszállás­nak minősítették a baráti kato­naság bevonulását. Ezeket a kér­déseket mindenekelőtt a pártban és az egész lakosság körében tisztázni kell. Ez volt a kulcs­kérdések egyike, amelyekkel kap­csolatban állást kell foglalni és amelyet helyes irányba kell te­relni. Husák elvtárs beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a párt- és állami küldöttség Szov­jetunióban tett látogatása során teljes mértékben felújult a köl­csönös bizalom. Ma sem mi, sem szovjet barátaink nem kételked­nek abban, hogy mint hűséges barátok állunk egymás mellett, mint azonos társadalmi rendszerű államok, amelyeknek nemzeti, szociális és politikai érdekei meg­egyeznek, és közöttünk nincs sem­miféle ellentét. Kis állam vagyunk — s ebben a viharos világban, amelyben Impe­rialista fenevadak is élnek —, gondolnunk kell népeink bizton­ságára, vagyis a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkra és szövet­ségünkre, s ezt védeni és támo­gatni saját érdekünk. Szovjet barátaink lehetővé tet­ték, hogy meglátogassuk a Koz­modromot is, ahol megmutatták a kozmikus és a haditechnikát. Ez nem volt olyan hely, ahova ki­rándulni járnak, de előttünk sem­mit nem titkoltak. A tudomány, a technika ered­ményei, a bonyolult gépek és mű­szerek, amelyeket láttunk, nagy hatást tettek ránk. Azt mondhat­juk, hogy ha ma Európában és a világban brkn van, ha az ame­rikai és más imperialisták nem mernek nagyobb méretű háborút kezdeni, akkor az mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a Szov­jetunió és hadserege olyan erő­vel rendelkezik, amellyel nem le­het tréfálni. Ürülünk annak, hogy ilyen erős állam szövetségesei va­gyunk. Ezzel kapcsolatban szeretnék' néhány szót mondani azokról a szovjet katonákról, akik ideiglene­sen a mi területünkön tartózkod­nak — folytatta Husák elvtárs. Néhány ember szemében ez is szálka, vagy szálka volt. Azon­ban mint a Varsói védelmi Szer­ződés tagjainak, szövetségeseink­kel együtt nekünk is hozzá kell járulnunk a szocialista térség és határai biztosításához. Megmoníl­tuk Moszkvában, hogy Csehszlová­kia nyugati határa az egész szo­cialista tábor köz.ös határa és vé­delmét közös kötelességnek tart­juk. A szovjet hadsereg katonai ala­kulatai, amelyek ideiglenesen ha­zánkban tartózkodnak, barátaink és szövetségeseink alakulatai, elv­társaink, akik a mi biztonságunk védelme miatt vannak itt és nem más célból. Ezen a helyen is szólni akarok a kommunistákhoz, minden becsületes cseh és szlo­vák emberhez, hogy teremtsenek baráti légkört az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó szovjet kato­nai egységek számára. A tanácskozásokon sok időt szenteltünk a nemzetközi kérdé­seknek. Ebben is teljes egységet értünk el. Az európai biztonság kérdései nem közömbösek sem nekünk, sem a szovjet elvtár­saknak. Éppen ezekben a na­pokban tartják meg tanácskozá­sukat Prágában a szocialista or­szágok külügyminiszterei, ame­lyen ezekről a kérdésekről tár­gyalnak. Prága ismét kezdi visz­szanyerni jó hírnevét a szocia­lista világban. Megbeszéléseinken nagy gon­dot fordítottunk — mondotta a CSKP KB első titkára —, a gaz­dasági problémákra és a köl­csönös gazdasági kapcsolatok­ra. Egyes emberek itthon és különösen a külföldön olyan híreket terjesztenek, mintha a csehszlovák gazdasági élet a csőd szélén állna. Nyíltan meg­mondjuk, hogy nehézségeink vannak, de ugyanolyan nyíltan megmondjuk, hogy a csehszlo­vák gazdaság alapjai egészsége­sek. Rendelkezünk kiépített ipari bázisokkal, tehetséges, szakképzett emberekkel, és megtaláljuk azokat a tehetsé­ges embereket is, akik szervez­ni tudnak. Ezért nem probléma, hogy a konszolidáció gazdasá­gi téren is gyors ütemben ha­ladjon előre. Miért beszélek ezekről a kérdésekről éppen a Szovjetunióban tett látogatá­sunkkal kapcsolatban? Azért, mert a Szovjetunió egyik leg­jelentősebb gazdasági partne­rünk. Nyíltan meg kell mondani: jó kereskedelmi és gazdasági partner. Tudják, hogy mi min­dent mondtak az elmúlt évben és ebben az évben is ezzel kap­csolatban a Szovjetunióról. Meggyaláztak mindent, mintha valami elmaradt államról lenne szó, mintha a kölcsönös keres­kedelemre ráfizettünk volna. Ha ezt a szocializmus nyugati ellenségei mondják, akkor az érthető. Valamilyen nyugatné­met folyóirat pl. azt írta, hogy Husák a bűnbánók Ingében ment Moszkvába. Küldöttségünk tagjai tudják, hogy senki nem kívánt tőlünk bűnbánatot, hogy a szovjet elvtársak úgy tanács­koztak velünk, mint elvtársak­kal és barátokkal. S az elvtár­sak között mindenkor a kölcsö­nös tiszteletbentartás elve volt az érvényes, ahogyan ebben az esetben is. Nagyon meggyalázták a Szov­jetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat. E látogatás al­kalmával is meggyőződhettünk a Szovjetunió magas közgazda­sági színvonaláról. Ha a csehszlovák gazdaságot meg akarjuk szilárdítani, hang­súlyozta Husák elvtárs, ha az elkövetkező években meg akar­juk teremteni a lehetőségeket a gyors ütemű fejlődésre, akkor ezt mindenekelőtt csak a szov­jet gazdasággal szoros együtt­működésben érhetjük el. A szovjet elvtársak nagy megér­tést tanúsítottak átmeneti ne­hézségeink iránt. Megvitattuk és nagyon konkrét módon zár­tuk le a jövő évi együttműkö­dést érintő kérdéseket. Nyíltan meg kell mondani, hogy a szov­jet nép megértésével és segít­ségével találkoztunk, ami a je­lenlegi nehézségek leküzdését, valamint gazdasági életünk táv­lati átépítését és fejlesztését illeti. Az 1971—1975. évi ötéves tervben a normális kereskedel­mi kapcsolatokon kívül lehető­ségek nyílnak az előnyös szako­sításra és a kooperációra. Tő­lünk függ, hogy a szovjet fél­nek ezt a jóakaratát és ajánla­tát hogyan fogjuk tudni kihasz­nálni, hogyan tudjuk az ügye­ket úgy megszervezni, hogy a megegyezések az üzemekben gyakorlattá váljanak. Ezzel a következő ötéves terv­ben lehetőség nyílik népgazdasá­gunk további jelentős fejlődésé­re. Ezzel függ össze a tudomá­nyos-műszaki együttműködés el­mélyülése, amelyet eddig szintén csak hiányosan használunk ki. Arra fogunk törekedni, hogy a Szovjetunió nagyvonalú ajánlatát, miszerint vállalja e fontos ágaza­tokban a szakemberek kiképzését és a szoros együttműködést — teljes mértékben kihasználjuk. Tehát a csehszlovák párt- és állami küldöttség tanácskozásai mind politikai, mind gazdasági és külpolitikai téren nagyon pozití­vak voltak és ezekkel elégedet­tek lehetünk. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy mindnyájunk becsületes munkájára van szükség, mert a nálunk elburjánzott felelőtlenség kiirtása sok munkát igényel. Hasonló gondot kell fordítani gazdaságunk irányítására is a leg­felsőbb helyektől a műhelyekig és az egyes munkahelyekig. Itt is azt kell néznünk, ki az, aki megfogja a munka végét, hogy segít vagy nem segít, mert a gaz­dasági térre most olyan tényezők hatolnak be, amelyek nem tevé­kenykedhetnek a politikában. A gazdasági terület azonban nem jelent valami rezervációt a jobb­oldali és az antiszocialista ele­mek számára. Ezért mindenütt hangsúlyozni fogjuk a felelőssé­get, a fegyelmet, és az embere­ket aszerint fogjuk értékelni, ho­gyan segítenek a pártnak céljai elérésében. Pártunk Központi Bizottságának szeptemberi ülése felhívással for­dult a dolgozókhoz. Ez a felhívás kedvező visszhangot keltett a munkások és a technikusok kö zött, valamint a falvakon is. A nagy üzemek és a kis munkahe­lyek is növelték feladataikat, és be akarják hozni az ez évi lema­radásokat, s ezért a szabad napo­kon is dolgoznak. Husák elvtárs köszönetet mon­dott mindazoknak, akik feláldoz­zák szabad idejüket, javítják mun­kateljesítményüket, s így segíte­nek, hogy kikerüljünk ebből a mai nem éppen könnyű gazdasági helyzetből. Ez az igazi hazafias­ság. Ha már a hazafiasságról beszé­lünk: szovjetunióbeli útunk során felkeltette érdeklődésünket a szov­jet emberek büszkesége államuk­ra, szocialista társadalmukra és eredményeikre. Náluk a szocia­lista hazafiság nem áll ellentét­ben a nemzetköziség érzésével, hanem ellenkezőleg, segít a tár­sadalom építésében. Nálunk elér­téktelenedett ,,a nemzeti büszke­ség". Számos ember elvesztette nemzeti büszkeségét. A saját né­pe munkaeredményei miatt érzett büszkeséget. És mindig csak más­felé tekinget. A inásik szSlsőség a nacionalista h'Mt*-!*. Tahát ezen a téren is. a tzt -iii«sta ha­zafiság értelmezésien" a saját néphez fűződő visxonv'ian, a sa­ját szocialista társad»'o-nhoz va­ló kapcsolatban is sokat tanulha­tunk a szovjet emberektől. A csehszlovák—szovjet kapcso­latok képezik társadalmunk alap­jait, politikai és gazdasági iejlő­désünk alapjait. Ebből következik, hogy fel kell számolnunk minden szovjetellenes megnyilvánulást, amely az emberek tudatában né­ha még felmerül, s amelyek nem­csak kommunista meggyőződé­sünk szemponjtából kártékonyak, hanem közvetlenül a cseh és a szlovák nemzeti érdekei ellen irányulnak. A szovjeteilenesség maradványait, amivel a jobbolda­li burzsoá propaganda fertőzte meg társadalmunkat, következete­sen fel kell számolnunk. A Szovjetunióban tett látogatá­sunk után még nyugodtabban és még nagyabb biztmisággal folytat­juk a pártunk áprilisi, májusi és szeptemberi plénumán megkezdett irányvonalat. Népünk biztonságér­zettel tekinthet a jövőbe. Husák elvtárs beszéde befeje­ző részében köszönetet mondott a szovjet elvtársaknak és a szovjet népnek a csehszlovák küldöttség baráti fogadtatásá­ért, s a gyűlés nevében és an­nak jóváhagyásával elvtársi üd­vözletét tolmácsolta a Szovjet­unió Kommunista Pártjának és a szovjet népnek. ÜLÉST TARTOTT A CSKP KB ELNÖKSÉGE A csehszlovák-szovjet barátság bebizonyította életképességét (ČSTK) — Ülést tartott teg­nap a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának elnöksége. Dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára tájékoztatott a párt- és állami küldöttségünk szovjetunióbeli hivatalos baráti látogatásának lefolyásáról és eredményeiről. Husák elvtárs beszámolt a csehszlovák és a szovjet párt­és állami küldöttség közötti megbeszélésekről. A tárgyalá­sok kiterjedtek a politikai, a gazdasági, a kulturális és a védelmi kérdések széles köré­re. A tárgyalások folyamán iga­zolást nyert a teljes nézetazo­nosság. A kölcsönös bizalom és a testvéri megértés légkö­rében lefolyt megbeszélések a közös csehszlovák—szovjet nyi­latkozat aláírásában csúcsosod­tak ki. A CSKP KB elnöksége Husák elvtárs beszámolójának megtár­gyalása után teljes mértékben jóváhagyta küldöttségünk maga­tartását és nagyra értékelte a csehszlovák és a szovjet küldött­ség közötti tárgyalások eredmé­nyét. Ezekben az eredményekben kifejezésre jut az a tény, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió testvérországok, melyeket köl­csönösen összekapcsol a közös rendszer azonossága, a marxista —leninista ideológia, ax egységes célok és érdekek. Ezek az ered­mények bizonyítékai annak, hogy a közösen kiontott vérrel megpe­csételt és a Nagy Október eszméi alapján, valamint a közös forra­dalmi harc dicső hagyományainak szellemében fejlődő csehszlovák— szovjet barátság nehéz próbát állt ki, és bebizonyította életképessé­gét. A CSKP KB elnöksége hangsú­lyozta, hogy a párt- és állami küldöttségünk szovjetunióbeli lá­togatásának eredményei döntő lépést jelentenek a kölcsönös bizalom kölcsönös elvtársi segít­ség és támogatás, valamint a te­vőleges internacionalista szolida­ritás szilárd alapján nyugvó csehszlová—szovjet kapcsolatok további elmélyítéséhez. Egyszers­mind jelentős hozzájárulás az or­szágaink közötti kölcsönös együtt­működés megszilárdításához a po­litikai, a társadalmi és a gazda­sági élet minden területén. Nagy internacionalista segítséget jelen­tenek a Szovjetunió részéről a jelenlegi nehézségeink leküzdésé­jben és a szocialista társadalmunk további sikeres fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakításá­ban. A CSKP KB elnöksége valamennyi kommunistához pártszervhez és szervezethez, úgyszintén a Nem­zeti Front valamennyi szervezeté­hez fordul, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 52. év­fordulója alkalmából és egész további tevékenységükben minden igyekezetük a dolgozók interna­cionalista nevelésére, a népeink és a Szovjetunió népei közti ba­rátságnak a küldöttségünk szov­jetunióbeli látogatása eredményei és doknmentumai alapján való fejlesztésére irányuljon. A CSKP KB elnöksége megtár­gyalt azonkívül néhány időszerű politikai-gazdasági kérdést. A CSKP KB elnöksége őszinte kö­szönetet mond mindazoknak a dolgozóknak, akik válaszul a CSKP KB szeptemberi plénuma ál­tal közzétett felhívásra az elmúlt munkaszüneti napokon munkábd léptek. A külügyminiszteri értekezlet részvevői Prágában (ČSTK) — Ma kezdődik Prá­gában a budapesti felhívást aláíró szocialista országok: Bulgária, Magyarország, Len­gyelország, Románia, a Szovjet­unió és Csehszlovákia külügy­minisztereinek az európai biz­tonsági konferenciát előkészítő értekezlete. Tegnap délután küldöttség élén megérkezett a csehszlovák fővárosba Corneliu Manescu, á Román Szocialista Köztársaság, Andrej Gromiko, a Szovjetunió, Ottó Winzer, az NDK külügy­minisztere, Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügy­miniszter-helyettese, Ivan Ba­sev, a Bolgár Népköztársaság és Sztefan Jedrychowski, a Len­gyel Népköztársaság külügymi­nisztere. X.

Next

/
Oldalképek
Tartalom