Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

» I » * A jövő embere? Aram Keborkian január óta kéthetenként a párizsi Orly repülö§j térről New Yorkba utazik. Keborkian úr ugyanis New Yorkban dol, gozik és Párizsban lakik. A hosszú V utat repülőgéppel teszi meg és szavai szerint ez ^ így kényelmesebb, mintha földalattin vagy vo 11 nattal utazna párizsi munkahelyére. Párizsban egy jogi iroda főnöP ke és kizárólag amerikai társasá|K gok és magánszemélyek ügyeivel foglalkozik. Közben azonban a New York-i jogi egyetem tanári állást ajánlott fel neki és ő az ajánlatot elfogadta. Mivel régi állását is meg akarta tartani, úgy döntött, hogy egyszerre mindkét munkakört ellátja. Elmondotta, hogy eleinte szokatlan volt az utazás, reggel négykor kelt fel és este kilenckor feküdt le. Most már megszokta a szokatlan életrendet. Szereti New York-i munkahelyét, magát a várost is megkedvelte, de hiányzik felesége, hót gyermeke és zongorája. Feleségemet és gyermekeimet ritkán látom, de annál becsesebb az együttlét — mondotta. Egyébként tanári fizetésének nagy részét az utazási a fordítja. Keborkian Philadelphiában született egy örmény bevándorló családjában. 24 éves koráig az Egyesült Államokban élt, majd a strassbourgl egyetemen folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg feleségével, megnősült és Párizsban telepedett le. Továbbra is amerikainak érzem magam, úgy mint mindenki, aki az Egyesült Államokban született, vallja. International Herald Tribúne Filatelisták és gépfegyverek Hogyan tud Biafra külföldi valutához jutni, hisz a gyakorlatban teljesen megszűnt a biafrai export? Sme a valutaszerzés egyik módja. A világ bélyegpiacán nagy mennyiségben jelentek meg biafrai bélyegek, s ezek segítségével növeli Biafra valutabevételét. A külföldi filatelisták tanácsait megfogadva Biafra ügyesen elkerüli a veszélyes buktatókat. Először is nem túl gyakran bocsát ki bélyegeket, különben a filatelisták nem vennék komolyan, s Ilyen bélyegek előtt egy-kettő összezsugorodna a piac. Az európai bélyeggyűjtés egyik fő központja Amszterdam. Az egy utcában összpontosuló bélyegkereskedésekben a legolcsóbb biafrai bélyeggyűjtemény egy lepkéket ábrázoló kis kollekció, 14 shillingbe kerül. A bélyegkereskedők szerint a viszonylag magas ár ellenére a biafrai bélyegek iránt jóval nagyobb a kereslet, mint bármely más afrikai ország bélyegei iránt. Ennek az a magyarázata, hogy egy átlagos bélyeggyűjtö úgy vélekedik: ha a bélyeg drága, akkor bizonyára ritkán fordul elő, s így azzal a reménnyel vásárolja meg, hogy ára csakhamar felszökik. Kiszámították, hogy ha a biafrai bélyegek iránti kereslet a mai szinten marad, Biafra a legközelebbi 12 hónapban 650 ezer font sterling jövedelemre tehet szert postabélyegek eladásával, a következő években pedig, amikor a biafrai bélyegek már nem fognak újdonságnak számítani, mintegy félmillió font sterlingre számíthat. Ennyi pénzen aztán sok fegyvert lehet vásárolni. West Africa Christine Keeler emlékiratai Egy londoni női fejdíszpályázaton mutatták be ezt a „Phönix-madárnak" nevezett kalapkreációt. Ogonyok A: o> vi a. . <b to M a, Ki t 'O Q> =J) 31 A stuttgarti Wilhelma Állatkertben „nagy esemény" történt: egy orangutang „kislány" jött világra. A majombébit azonban anyja eltaszította magától, s ezért az újszülöttet Gundi Scharpf, egy állatápoló felesége vette gondozásába. Az orangutáng bébit öthetes korában annak rendfe-módja szerint pezsgővel meg is keresztelték. A „keresztanyaságot" Patin Hawa, egy Heidelbergben tanuld qhanai diáklány vállalta. Quick Mint tudjuk, a világ lakossága állandóan gyarapodik, s ezért újabb és újabb tápláléktorrásokra van« szükség. Erre gondolva a tudósok mind sűrűbb pillantásokat vetnek az óceán felé. Az óceánban megszámlálhatatlan mennyiségű baltömeg lakik, rengeteg a táplálkozásra alkalmas moszatféle, s itt élnek bolygónk állatvilágának legnagyobb példányai: a bálnák. Éppen a bálnák, a cethalak terelték magukra a bal timore-i Pinkhton professzor figyelmét. A tudós érdekes javaslattal állt el6. melynek ez az értelme: Egy kék bálnának ugyanannyi húsa van, mint húsz szarvasmarhának együttvéve. Mivel a szarvasmahát farmokon tenyésztik, Pinkhton javasolta, hogy a bálnát is tenyésszék óceáni farmokon. Ennek módiáról, t főként ai ilyen „farmok" elhelyezéséről egyébként a természet már gondoskodott. A déltengereken sok a korallsziget, az atoll. Az atoll lényegé ben korallgyűrű, melynek átmérője néha kilométerekkel mérhető. Belsejében mély öböl, lagúna, s csak keskeny csatorna kö tl össze az óceánnal. Ha a bálna kat ide kergetnék ebbe az öböl be, majd az öblöt elzárnák, ezzel lényegében el is készülne a farm. Moszkvai Pravda Ingrid S tenger fiatal fotomodell „élő képkeretként" egy kiadóvállalat pályázatán. Spiegel Bálna tenyésztés — farmokon Christine most meglehetősen szerényen él. Kétszobás lakásban lakik az előkelő Belgravia negyed közelében, de nem egyedül: otthonát egy barátnőjével osztja meg. Egy svéd producer filmszerepet ajánlott fel neki. Visszautasította. Nem azért, mert megijedt, hogy a svéd filmben meztelenül kell szerepelnie, hanem kijelentette: elfog laltsága nem engedi. Ugyanis az emlékiia tait írta. Erről szívesen beszél. Azt mondja, egy teljes évre volt szüksége a munkához. Fiát a szüleihez küldte vidékre, napokon át ki sem mozdult, a házból, csak írt. Gondosan ellenőrzött minden adatot, a Halloway bör tönben töltött idő megtanította, hogy minden kijelentést alá kell támasztania. Akik olvasták írását, azt mondják, nagyon gördülékeny és jó, tulajdonképpen meglepő egy iskolázatlan fiatal nőtől, aki mint egy kommentátor mondja: „csak szép tudott lenni". John Profumoról, a brit kormány volt hadügyminiszteréről nem akar beszélni. Ö most népjóléti kérdésekkel foglalkozik. Fennmarad azonban a kérdés, megjelentetik-e egyáltalán az emlékiratokat. Mert emlékezzünk csak az angol irodalom történetéből: a Fanny Hillről szóló regényt is kivont karddal fogadták. Sok év telt el, míg Angliában kinyomtathatták a regényt. Könynyen előfordulhat tehát, hogy Christine Keelernek is hazáján kívül kell kiadót keresnie. Evening Standard ••••^•••••••••IWWWilHHIIIWili lllrtd WflIWi'il i i li "iiiiľ'iwwnmm mim MII • Christine Keeler, Anglia egyik leghírhedtebb mnnekenje, callgirlje bejelentette, hogy rövidesen megjelenteti emlékiratait. Christine hatszáz oldalon kívánja elmondani élményeit — gyermekkor ától kezdve egészen az ismert politikusokkal és a felső tízezerhez tartozókkal lejátszódott botrányáig. Christine Keelerre mint Profumo miniszter botrányának főszereplőjére emlékszünk. A brit miniszter a parlamentben kijelentette, hogy semmi köze sem volt a szép tnanekenhez, de később kiderült, hogy nem éppen plátói kapcsolat tűzte Christine-hez, aki még barátja úszómedencéjében is meztelenül fürdőzött. A miniszternek le kellett mondania, a botrány pedig hónapokon át háborgatta a brit társadalmat. Christine védnöke, dr. Stephan Ward öngyilkos lett, maga Christine pedig börtönbe került bizonyos kijelentései miatt, melyeket nem tudott bebizonyítani. Most úgy határozott, hogy megírja emlékiratait. Az „Egy mégis meghált" címet választotta, bizonyára Stephen Wardra emlékezve. Christine azt mondja, hogy hatszáz oldalas emlékiratait „nagyon őszintén és szégyenkezés nélkül" írta meg. Éppen ez az, amitől a brit felső tízezer fél. Az emlékiratról azt mondják, hogy ez újabb „Fanny Hill" lesz, vagyis „egy kurtizán memoárjai". Christine azonban, akit úgy emlegetnek, hogy 27 éves létére még mindig hihetetlenül szép, — védekezik. Mosolyogva mondotta az újságíróknak: „Micsoda Fanny Hill, ugyan kérem. Négy év alatt mindöszsze tizenkét szeretőm volt, már ez is sok?"