Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

Kiképzésen SZEGÉNY Két barát találkozik, az egyik fején nagy daganat. A társa megkérdi: — Mondd, mitől van a feje­den ez a daganat? — A gondolataim miatt? — Miért, mit gondoltál? — Azt, hogy a feleségem nem talál el, ha hozzámvágja a sodrőfát... J3f r ~ 'v — Ha azt mondom, futás, akkor először mellre tessz ük a kezünket, de a sajátunkéra Novák, a sajátunké­ra... (V. Renčín karikatúrája) Műszaki humor ALBERT EINSTEIN nevez Ön természettudósnak? — kérdezték egy alkalom­mal Einsteintől, a nagy német fizikustól. — Egy példával válaszolnék — mondta Einstein. — Ha egy természettudósnak van egy bolhája, akkor egy papírlapra he­lyezi, aztán táparancsoi: „Ugorj!" — és a bolha valóban ugrik. Ezután a tudós lemetszi a bolha lábait, aztán újra a pa­pírlapra helyezi, és ráparancsol: „Ugorj!" — de a bolha nem ugrik. Ezután a természettudós a kísérlet eredményeit napló­jába vezeti ekképpen: „Ha egy bolhának levágjuk a lábait, süket leszi" BLAISE PASCAL A francia matematikus, fizikus és filozófus szellemes ember volt. Egy alkalommal egy barátja egy bizonyos kövér em­berről beszélt, aki roppant tudatlan volt. —Nem ls értem — mondta — hogyan oly nagy testben oly kevés ész. — Ez nem is olyan érthetetlen — felelte Pascal. — Én, mint fizikus, mondhatom, vannak testek, amelyeknek nagy a terjedelmük viszont befogadóképességük csekély. LOUIS PASTEUR Louls Pasteur laboratóriumában éppen a himlőbaktériumo­kat vizsgálta, amikor váratlanul belépett hozzá egy előkelő úi párbajsegédje. Az uraság ugyanis úgy érezte, hogy a tudós megsértette őt. Pasteur nyugodtan végighallgatta a párbajse­gédet és megjegyezte: „Ha egyszer párbajra hívnak, jogom van megválasztani a fegyvert. Itt van két lombik. Az egyikben himlőbaktériumok vannak, a másikban tiszta víz. Ha az ura­ság, nki önt hozzám küldte, hajlandó saját választása szerint kiinni az egyik lombik tartalmát, én kiiszom a másikat. A párbajból nem lett semmi. •••HBMHHMWM A villamoson . i • c V VI SP^ ŕ - - u - \ mi ' <\. ÍI.1 í | j qsy 1 íSÍ: — Mondja, mikor született maga? Micso­da? 1895. február 20-án? Akkor engedje meg, hogy mosolyogjak. Én ugyanis 1895. január 10-én születtem. Tehát adja át a he­lyét nekem, fiatalember! (Dikobraz) KÉT AUTÓS BESZÉLGET — Képzeld el, tegnap 46 per­cig jártam körbe a váiosban, amíg találtam szabad parkoló­helyet. — Ne csüggedj, barátom. Mit mondhatott Noé, aki 40 napig bolyongot, míg talált olyan he­lyet, ahol „parkolhatott"! Kovács boldogan meséli — Képzeld csak, a felesé­gemnek tízévi házasságunk után fia született. — Gratulálok — feleli Sza­bó —, és ki a kisfiú apja? Kovács témesen felháboro­dik, és úgy ordít, hogy az egész utca összefut! — Hát ez a legnagyobb szemtelenség. Hogy mered meg­kérdezni tőlem, amikor elme­séltem, hogy a feleségemnek tízévi házasságunk után fia született, hogy ki a kisfiú ap­ja? — Nem értem — igyekszik Szabó lecsillapítani —, miért vagy olyan dühös. Azt hittem, tudod. MONTE CARLÓBAN A monte carlói játékkaszi­nó előtt beszélgetnek ketten. — Nem igaz, hogy innen mindenki pénz nélkül távozik! Láttam egy illetőt, aki ötven­ezer frankot taitott a kezében, amikor eltávozott. — És mennyi volt neki, ami­kor idejött? — Százezer frank ... PÁRBESZÉD ERNEST RUTHERFORD Az angol fizikus egyik előadásán a tádium bomlását mutat­ta be. A cinkszulfid ernyő hol felvillant, hol pedig elsötéte­dett. Rutherford a jelenséget igen szabatosan magyarázta meg. „Önök most láthatják, hogý nem látnak semmit. És, hogy miért nem látnak semmit, azt mindjárt meglátják." IRINYI JÁNOS A zajtalanul gyúló foszforos gyújtó feltalálója a múlt szá­zad hatvanas éveinek vége felé nőül vette özvegy Dobainé Ba­ranyai Herminát. A lakodalom után nagy névnapi ünnepélyt tartott, amelyre, mint ezüstmennyegzőre hívta meg barátait. . A meghívottak csodálkoztak ezen, és egyikük fel is vetette a kérdést: — Miéit nevezed ezt az ünnepséget ezüstlakodalomnak, hi­szen csak néhány napja esküdtetek? — Mert huszonöt esztendővel ezelőtt akartam feleségül ven­ni az asszonyt — felelte Irinyi. KARL FRIEDRICH GAUSS A nagy német matematikus egy alkalommal egy birtokos kastélyába volt hivatalos. A házigazda büszkén mutatta a tu­dósnak a birtokát. A hatalmas legelőn birkanyáj közeledett. — Mit gondol, professzor úr, körülbelül hány birka halad itt? — kérdezte a házigazda. Gauss végignézett a nyájon, zsebébe nyúlt, egy kis cédulát és ceiuzát vett elő, és számolni kezdett. Néhány jegyzéket készített, aztán megszólalt: — Pontosan megmondom önnek! 524 állat halad a nyáj­ban. A gazda elámult. Meg is kérdezte a tudóst, hogyan tudta ezt ilyen gyorsan kiszámítani. — Ö, ez egyszerű! — válaszolt Gauss —, csupán a birkák lábainak számát kellett néggyel elosztani. I — Drágám, én érted minden­féle őrültségre is képes len­nékl — Igazán, Péter? Bizonyítsd be! — Rendben van. Elveszlek feleségül! - Bármerre néiek, mindenfelé sexuá­iis jelenetek fogadnak ... Nebelspalter - Tudod, valamikor ilyen golyóval tixenhá-,. rom métert dobtam, persze akkor még nem volt a lábamhoz kötve. (J. Pop rajza)^

Next

/
Oldalképek
Tartalom