Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-02 / 232. szám, csütörtök

Vadászok versenye Szent Hubert az egyik legkülönösebb szent, és így hívei ré másképp nevezhetők hívőknek, mint a földi halandók általában. Nem az eszmék rabjai, hanem a tényeké. Szent Hubert ugyanis a vadászok védőszentje, s míg az divatban volt, november harmadikán tartották az ünnepét. Hogy miért, arról nincsenek pontos információim. Ellenben utánanéztem, miféle ember volt az a Szent Hubert, és azt is megnéztem, hogyan, milyen körülmények között lett szentté. Hát a dolog — mármint a szentté válás — eléggé bonyolult és hosszadalmas folyamat volt. Ugyanis a vadászok eme védőszentje a VII. század második felében született, mégpedig hercegi családban. A feljegyzések szerint ifjúságát IIL Theodorik és Pippin udvarában töltötte, s ahogy az egyes forrásmunkák megemlékeznek róla, „egészen a világi hiúságnak élt." Hogyan lett mégis szent? Egyszer — éppen nagypéntek napján — vadászott, és vadászat közben látott egy szarvast, amelynek agancsai között kereszt volt. Erre egyszeriben megtért, majd felesége halála után a papi pályára lépett. Később püspök lett, állítólag ő térítette meg az Ardennekben lakó pogányokat is. Ezért, ha választhatok, én Inkább Dianát választom. Diana ugyanis sokkal vonzóbb, és sokkal érdekesebb, bár őt nem avatták szentté. Nem is volt rá szükség, hiszen istennő volt. A mese próbája A vadászat nagy szenvedély, de csendesen nyilvánul meg. A szavak nem, csak a mozdulatok gyorsasága, a szemek villanása jelzi a vadász jelenlétét. S ez még akkor is így van, ha a vadászok lövészversenyre készülnek. Itt sem a beszéd, hanem a cselekvés a lényeg. Összpontosítani a célra, mindig csak összpontosítani, kitartóan és fáradhatatlanul, mert csak így lehet sikert elérni. S ez mindennél fontosabb. Mert az ilyen lövészversenyeken lehet csak igazán bizonyítani azt, amit egyéb alkalmakkor olyan szépen és érdekfeszítően mesélnek el. A verseny a mese jiróbája. Ha itt helyt áll a vadász, meséi hitelt nyernek. S ki ne akarná, hogy mindazt, amit elmond, el is higgyék a hallgatók?! Visszapillantás Rozsnyón nagy hagyománya van a vadászok lövészversenyének. Az idén már a tizennyolcadik alkalommal rendezik meg ezt a vetélkedőt. A tizennyolc év rendezvényeiről dr. Szlopovszky Tibor állatorvos, a verseny egyik lelkes szervezője és rendezője beszélt. — Ha visszagondolok az első versenyekre, akkor a legkedvesebb, a legmaradandóbb emlék és élmény a vadászok határtalan lelkesedése. Nem volt semmink. Az első versenyt kezdetleges körülmények között rendeztük. A lőteret az állami gazdaság biztosította. A hiányos technikai felszerelést pótolta a lelkesedés. A versenyek nagy tömeget vonzottak; egy-egy verseny olyan volt, mint valami búcsú. Ott volt a fél város. Később az első lőteret az állami gazdaság viszszavette tőlünk, és csak ezután kezdtük építeni a mostanit. Ezt már úgy építettük, hogy minden tekintetben kielégítse a követelményeket. Rengeteg munkát fordítottunk a lőtér kiépítésére. A környezet nagyszerűen megfelel a célnak, és a legigényesebbek ízlését is kielégíti. Technikailag is sikerült úgy berendezni az egyes lőállásokat, hogy nyugodtan rendezhetnénk nemzetközi versenyeket is. Egyelőre azonban azt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy olyan fiatal és tehetséges vadászokat sikerült felnevelnünk ebben a környezetben, akik nagyszerűen megMegszámolják a találatokat állták a helyüket az országos versenyeken is. Edzés szombat délután Egy padon ülök a lőtér kellős közepén. Hátam mögött a Nyerges haragoszöld vonulata, alattam pedig a város, a Varga-dombon felépült új negyedével, amely szánalmasan kopárnak tűnik innen. Csak csupasz falak látszanak, sehol egy fa, sehol egy bokor. Gyorsan nőtt ide ez az új negyed, a természet nem tudta tartani vele a tempót. De idővel biztosan pótolni fogja a késést. A versenyre készülő vadászok több állásban edzenek. Itt fent a sörétes puskák durrognak, lent a golyóspuskák száraz robbanásai csapódnak bele az erdők nyugalmába. A hangulat már most is izzó. Sorozatokat lőnek. Egy sorozat — tizenöt lövés. Ez az állás a batéria. A két legjobb sorozatot értékelik. Ha meggondolom, hogy egy lövés átlagban 2—2,50 koronába kerül, hát nem is valami olcsó szórakozás ez. Ehhez még talán csak azt tenném hozzá, hogy egy versenyző az ilyen verseny alkalmával 200 töltényt is „elfogyaszt." — Megér ennyit a verseny? — kérdeztem az egyik vadásztól. — Még többet is — válaszolt. — Ha nem nyer, akkor is? — Akkor is. Mindenki nem nyerhet. — Mennyi töltényt használ el évente — kérdeztem egy másiktól. — Pontosan nem tudom megmondani, körülbelül 5—6 ezret. Aktív versenyző vagyok. — S ha nem versenyezne? — Akkor nem tudom. De versenyzők. Alkonyat előtt még kipróbálták a tornyot is, s mire elcsendesedett a lőtér környéke, öreg este lett. A verseny A délelőtt olyan volt, mint a félérett narancs: sárgászöld. Vagyis vadászszínü. S ezen a reggelen^ olyan volt a Nyerges alatti vadászlak környéke, mint egy óriási hangyaboly. Nyolc óra helyeit úgy tíz óra felé sikerült csak rendet teremteni a rendezőknek. Nem mintha nem lett volna a vadászversenyzőkben elég fegyelem, da ilyenkor az ismerősöknek ezerféle megbeszélni valójuk akad. El kell mondani gyorsan a legérdekesebb vadászélményeket, és azt is meg kell beszélni, hogy milyenek az esélyek. A hangulat olyan, mintha egy nagy jelentőségű labdarúgó-mérkőzés előtt állnánk. Mikor a társaság katonásan felsorakozik, a verseny rendezői röviden figyelmeztetnek mindenkit a biztonsági előírásokra és a verseny szabályaira. S ezután mászás fel a dombra, a lőállásokba. Most már komolyra megy a játék. Tegnap délután még a versenyzők megengedhették maguknak, hogy egyet-egyet mellédurrantsanak. Ma minden találat aranyat érő. Mivel a legérdekesebbnek az agyaggalamb-lövészet ígérkezik, itt telepszék le. Itt fenn a domb legtetején öt lőállás van a batériára, de itt lövik a skeet-et is. valamint a toronylövést. Mindegyikét külön is díjazzák, s a három szám összesítése adja a negyedik versenyszámot, a háromtusát. Lent a golyós puskáké lesz t A szerző felvétele) a szó. összesen nyolc számban versenyeznek. A versenyen nemcsak vidám perceket él át az ember — bár abból van több —, hanem apró tragédiákat is. De ezek a tragédiák olyanok, amelyekon a közönség derül, és csak a szenvedő alany bosszankodik. A jó lövőket mindjárt észreveszi az ember. Nyugodtak, higgadtak. Az egyik ilyen biztos kezű versenyzőt figyeltem. Az első sorozat nagyszerű volt: 14 találat. De a második nem sikerült. A második állásban úgy kérte a galambot, hogy elfelejtette megtölteni a kétcsövűjét. Egy üres kattanás — és vége. Utána négyszer hibázott. Hát ilyenek a kis tragédiák. Vagy egy másik. Fiatal emberről van most is szó. Lövöldöz, de semmi eredmény. Előbb csak a puskát szidja, azután a bírókat, csak önmagáról feledkezik meg. Közben'pedig az arca — mert nem szorította jól be a puskát — olyanra feldagadt, mintha méh csípte volna meg. De oda se neki. Csak tölt és lő. És dagad a képe ... Az ebédszünet után már csak azok folytatják a versenyt, akiknek némi esélyük van. A golyós puskák versenye már véget ért, csak itt van izgalom. S nekem kétszeresen is van, mivel az öcsém is versenyez, és lőtt két olyan soorzatot, ami megéri az izgalmat. Harminc lehetségesből 27 találata van, és vezet. De vannak még, akik nem adták fel a versenyt. Végül napszállta ufán ketten állnak 27-en. A másik versenyző jozef Slovák, tapasztalt, országos versenyeket megjárt lövész. Egy tizes sorozatban állapodnak meg a szétlövésnél. Az eredmény: 7—7 találat. Most már addig megy, amíg valaki hibázik ... S aki hibázott, nem az öcsém volt. Eredmények A nyolc kategóriában mintegy 150 versenyző mérte össze exejét, és az alábbi eredmények születtek. Batéria 2X15, első Gál László, 27 pont; batéria 1X15, első dr. Švihorík Jozef, 14 pont; háromtusa (agyaggalamb), első György Miklós, 25 pont; háromtusa (golyós puska), első Balcó

( Karol mérnök, 226 pont; vaddisznó (golyós puska) első Balcó K. mérnök, 07 pont; nyírfajd, (kis öbű goiyós puska), ing. Balcó K. 196 pont; róka (nők) kis öbű golyós puska, Oravecová Mária, 1Ô5 pont; légpuska, Stupák Július, 69 pont. Epilógus helyett Szép volt ez a verseny, szép volt az a kiállítás is, amelyen a közönség a legszebb trófeákat láthatta. A rozsnyói vadászokat dicséri az egész vállalkozás, amely azt példázza, de egyben bizonyítja is, hogy így is lehet. Mindent összevetve elégedettek lehetünk, elégedett lehetek. Csak egy valami zavar. S ez a következő: délben vettem egy adag gulyást, amit szarvasból készítettek, és találtam benne egy sörétet. Sokáig forgattam ujjaim között, mert ilyet még nem tapasztaltam. Ugyanis mind ez ideig abban a hitben éltem, hogy a nagyvadat golyóval lövik ... Ha azonban ezzel a söréttel a vadászok — ami könnyen ki"telik Szent Hubert híveitől — csak a riportert akarták megtréfálni, akkor az előbbi gyanúsításért szíves elnézésüket kéri: GAL SÁNDOR S Z ü LÖ K. N -E „VE L .ŐK -F-A GYEREKEK AZ ORSZÁGÚTON Alig van nap, hogy az újságok ne közölnének hírt valamilyen tragikus gyermekbalesetről. A balesetek legtöbbje az országutakon történik, tehát a gyerekek közlekedési balesetek áldozatául esnek. Mivel a balesetek többsége — véleményem szerint — elkerülhető lenne, az alábbiakban szóljunk a közúti gyermekbalesetek okairól. Fejtegetésünket kezdjük a kerékpározó gyerekekkel, akik szerintem a közúti forgalom legfegyelmezetlenebb részvevői. A nyílt országutakon hajmeresztő példáit láthatjuk annak, hogy a gyerekek mennyire nincsenek tisztában a közúti forgalom szabályaival, legtöbbjük talán azt sem tudja, hogy ilyenek egyáltalán vannak. Országúton gyakran találkozhatunk kerékpározó gyerekek csoportjával, akik az úttest mindkét oldalát a legnagyobb nyugalommal „birtokukba veszik" és hol egyenkint, hol csoportokban, cikcakkban száguldoznak a robogó járművek előtt. Ezeket gyakran megállásra kényszerítik. Mivel a kanyarokban is szabálytalanul haladnak, a gépkocsivezetőnek minden tudását és ügyességét össze kell szednie, hogy az úttest bal oldalán kerékpározó gyerekekkel össze ne ütközzék, halálra ne gázolja őket. Falvakon áthaladva, nem egy esetben tapasztalható, hogy a nyitott falusi udvarokból pöttömnyi gyerekek kerékpárral szélsebesen kihajtanak az úttestre a gyakran fékezni képtelen autó vagy autóbusz elé, anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetnének az országútra. Nem nagy megfontoltságra vall az olyan eset sem, amikor az idős nagyapa alig 4—5 esztendős unokáját a forgalmas országúton akarja „beavatni a kerékpározás rejtelmeibe". Nem jók a tapasztalatok a kis űrtartalmú motorkerékpárokon közlekedő fiatalokkal sem, akik még hajtási jogosítvánnyal nem rendelkeznek és ezért a közúti forgalom legelemibb szabályait sem ismerik. Ok ugyancsak elkövetik azt a hibát, hogy nem az úttest jobboldalán közlekednek, hanem néha csoportosan haladnak egymás mellett, lehetetlenné téve az előzést a mögöttük haladó nehéz járművek számára. Mellékutakról, dűlőutakról és udvarokból a legkisebb körültekintés nélkül ráhajtanak az országútra, mert nem tudják, hogy az ott haladó járműveknek haladási elsőbbségük van. Nem egy, kismotorkerékpáron közlekedő fiatal olyan könnyelmű vállalkozásba kezd, hogy megkísérli a gépkocsikat megelőzni, percekig robogva az úttest baloldalán és veszélyeztetve ezáltal a saját testi épségét és a szembejövő forgalom részvevőit. Kisvárosokban a kerékpározó gyerekek nagy előszeretettel veszik igénybe a kizárólag gyalogosan közlekedők számára fenntartott járdákat és veszélyeztetik az ott haladók, valamint a házakból a járdára lépők testi épségét. Az előnyszabály ismerete hiányában ezek Kuíturális hírek • Maria Callas Dallasban, Kennedy elnök halálának hatodik évfordulóján ez év novemberében, az opera gálaestjén a Traviata címszerepét énekli. Híresztelések szerint Callas így akar bosszút állni Jacqueline Kennedyn, aki „elragadta" tőle Onassis görög hajómágnást. A milánói Scala, a párizsi opera és sok más színház ostromolja a kitűnő énekesnőt, aki minden szerződési ajánlatot elutasított. Most mégis leszerződött, s éppen a távoli dallasi operába. O Valerij Gavrilin fiatal szovjet zeneszerző operát írt Gogol Revizorának motívumaiból. • Az Egyesült Államokban Walt Disney nagy alkotásait idéző bélyegsorozatot hoztak forgalomba. Sohasem örökítették még meg ilyenformán filmművész emlékét. a gyerekek a járdáról bármi kor az úttestre hajtanak, nem egyszer valósággal a gépjármű vek kerekei alá. Az is igei gyakran előfordul, a gyereke szürkület után sem hagyják ab ba a kerékpározást, annak el lenére, hogy kerékpárjukoi elöl nincs lámpa, hátul pedif a kötelező fényvisszaverő pi ros prizmaiiveg. A kerékpározó és motorke rékpározó gyerekek szabály sértései arra engednek követ keztetni, hogy többségük nen fegyelmezetlenségből közieke dik szabálytalanul, haneiT azért, mert nem ismeri a sza bályokat. Nem elég tehát, ht a szülő megvásárolja gyerme kének a kerékpárt vagy kis motorkerékpárt, szükséges gon doskodnia arról is, hogy a gyer mek a legelemibb közúti for galmi szabályokat is megismer je. Ma már csaknem minden családban akad vizsgázott jár művezető, aki a gyermeket ki oktathatja a helyes közlekedés ről. Ennek biztosítása — véle menyem szerint — minden szü lő elemi kötelessége, hiszen a gyermek testi épségéről van szó. Helyes lenne, ha a szüld addig nem engedné kerékpározni gyermekét, amíg meg nem győződött arról, hogy az a közúti lorgalom őt érintő szabályait jól ismeri. Persze, problémát okoznak a gyalogosan közlekedő gyerekek is. Mégpedig azért, mert a közutat nem mindig a közlekedés céljaira veszik igénybe. Márpedig a szülőnek kötelessége lenne gyermekét figyelmeztetni arra, hogy az országút nem játszótér! A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szülők sok esetben nem törődnek azzal, hol és hogyan játszik gyermekük. Nem ritkaság, ha a gépkocsin közlekedő ember olyan gyerekekkel találkozik, akik az úttest teljes szélességét igény be véve heves labdarúgó- vagy kézilabda mérkőzést játszanak, esetleg futkároznak. Ám az is gyakran megfigyelhető, hogy a gyerekek még csak szabályosan haladni sem tudnak az országúton. Országutaink mellett kékre festett, fehéren írott szöveget tartalmazó kerek közlekedési táblák láthatók, szlovák nyelvű szövegük: Chodci choďte vlavo!, a gyalogosok számára tartalmazza az utasítást: Járókelők, haladjatok baloldalon) A gyermekek nagyon sokszor ezt az utasítást is figyelmen kívül hagyják. Az utasítás értelmében ugyanis, ha valaki gyalogosan az úttest bal oldalán halad, hátulról nem veszélyeztetik őt a menetirányban, tehát a jobb oldalon haladó járművek, mert elhaladnak mellette, a szembejövő járművek elől pedig a gyalogos az úttest bal szélére húzódva, kitérhet. Nem ilyen egyszerű ez, ha a gyerekek csoportosan haladnak az úttest bal oldalán. Ha hárman-négyen mennek egymás mellett, elzárják a szembejövő forgalom számára az utat, a mögöttük haladó járművek számára pedig lehetetlenné teszik az előzést. Legjobb tehát libasorban haladni az úttest bal oldalán, mert így a gyalogosok nem képeznek forgalmi akadályt és főleg nem teszik ki magukat életveszélynek. Végezetül szólni szeretnék az egészen kicsi gyerekekről, akiket esetenként a szülök teljes felügyelet nélkül hagynak az országúton. Ez óriási felelőtlenség! Nem gyakori jelenség ugyan, de nemegyszer előfordul, hogy 3—4 éves vagy még kisebb gyerek tipeg az országúton. Ugyancsak nagyon helytelenítem, hogy nem egy faluban, ahol nincsenek járdák, az országutat korzóként h

asz

nálják. A fentebb elmondottakat öszszegezve újfent hangsúlyozzuk, a gyermekekre az országúton vigyázni kell. Felügyelet nélkül ne hagyjuk őket a közúton! Ha azt akarjuk, hogy az országút ne legyen gyermektragédiák színhelye, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a gyerekek az őket érintő közlekedési szabályokat ismerjék. Ezekkel a szülőknek, pedagógusoknak, a közbiztonsági szervek illetékes dolgozóinak kell őket megismertetniük. SÁGI TÖTH TIBOR