Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-12 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Gólya - probléma: i. „Bandi most tanulnod kell, és nem mehetsz szórakozni" A legtöbb egyetemen és főiskolán októberben kezdődik a tanév. Kassa, Pozsony, Prága és a többi egyetemi város sok tizezer tanulni vágyó fiatalnak ad lehetőséget, hogy elérjék a kitűzött, nagy kezdőbe­tűs „Célt", vagyis azt, hogy egyszer majd mérnök, pedagógus, orvos, jogász vagy éppenséggel közgazdász legyen belőlük. Nagy dolog, ha valakit a sikeres érettségi után felvesznek az egye­temre, a főiskolára. Az embernek megnő az önbizalma, biztonságérzete. Akárhogy is vesszük, egyetemistának, főiskolásnak lenni a sok-sok kö­telesség mellett társadalmi rangot is jelent. A dolgok azonban sohasem olyan egyszerűek, amilyennek számos esetben mutatkoznak. Nem gyerekjáték egyik napról a másikra életinó dot változtatni! Az új környezet, a nyelvi nehézségek, a középiskolától eltérő oktatási módszerek egészen más, az eddigitől eltérő életritmust követelnek. Annak érdekében, hogy a lehelő legkevesebb elsőéves „gó­lya" főiskolai tanulmánya fusson „zátonyra", megkértünk néhány felsőbb évfolyamos egyetemistát: adják át tapasztalataikat azoknak, akik az idén lépték át először az Alma Mater kapuit. Szalay Endre, negyedéves orvostan­hallgató: „Az első tanév elején az egyik tanárunk kijelentése szerint az orvosi fakultáson két dologra van szük­ség — jó fejre és erős ülöizinokra. Hogy itt, nálunk sokat kell tanulni, az biz­tos. A középiskolán szerzett tudás leg­feljebb kiindulási alapul használható fel. Csak ebből a tudásból megélni itt nem leheti Nehezen szoktam hozzá az új t&oítási és tanulási módszerekhez. Középiskolás koromban napi egy-két órai tanulás elég volt ahhoz, hogy ki­tüntetett legyek. Itt viszont egy-egy gyakorlatra majdnem annyit kell ta­nulni, mint középiskolán egy félévi ismétlésre. Ezt nem elrettentő példa­ként mondom. Én úgy segítettem maga­mon, hogy alaposan és rendszeresen tanultam. Ha vizsgára készülök, akkor tanulok és olyankor más nem is léte­zik számomra. Volt egy évfolyamtár­sam, aki minden este a Centrálba járt sörözni... és már két éve nem va­gyunk kollégák ... Nagy veszély a ba­rátok csábítása, de mindig tudni kell, mit és mennyit szabad! Az eddigi sike­res tanulmányaimat annak tulajdoní­tom, hogy képes vagyok kimondani: „Bandi, most tanulnod kell és nem me­hetsz szórakozni!" És állom a szavam! Pedig de jó lenne elmenni egy sörre, moziba, klubba vagy akár egy rande­vúra. Hozzánk minden évben nagyon sok elsőst vesznek fel. Tavaly 220-at, eb­ben az évben 360-at Persze az is igaz, hogy nagyon jól működik a rosta. So­sem sajnáltam és nem is sajnálom, hogy magyar iskolába jártam. Ha va­laki tőlünk lemarad, nem fejezi be az egyetemet, és történetesen épp magyar iskolában érettségizett, az nem a nyel­vi nehézségek miatt történik! Emiatt nálunk nem lehet elakadni! Nálunk csaknem minden tanár tud magyarul és az elbíráláskor nem a kiejtést, hanem a tudást veszik figyelembe!" Kura Sándor, negyedéves joghallga­tó: „A város rengeteg csábítást rejt magában. Ha egy vidéki fiatal a város forgatagába kerül, ösztönösen biztos pontok után kutat. Ha ezt nem találja meg, baj van! Az első pillanattól fogva a rendsze­res munka a fontos. Előadásról elő­adásra, gyakorlatról gyakorlatra kell tanulni. Bár az előadások látogatása nem kötelező, ezek elmulasztásának luxusát azonban egy elsős nem en­gedheti meg magának! Nem szabad példaként venni azt, hogy a szlovák kolléga háromszor kevesebbet tanul, inkább össze kell szorítani a fogakat és bizonyítani! Nincs jobb érzés, mint a siker öröme. Nem szabad kétségbe­esni a nyelvi nehézségek miatt. Félév alatt ez a nehézség megszűnik, utána pedig a szakirodalom keresésekor csak hasznára válhat az embernek. Az el­sősök problémáinak megoldásában so­kat segíthetnek az Idősebb hallgatók. Nem hiszem, hogy lenne köztünk olyan, aki elfordulna a segítséget, ta­nácsot kérőtől." Grendei Lajos, másodéves bölcsész­hallgató: „Néhány pontban sűríteném a mondanivalómat: 1. Legfontosabb a rendszeres tanulás, az erős önfegyelem, és önmegtagadás. 2. A nyelvi nehézség nem lehet nehéz­ség! Fő hangsúly a tudáson, nem pedig a tudás elsajátításának eszközén van! 3. Nagy szerepet játszik a saját szor­galomból elsajátított kiegészítő anyag. Nem elég csak a „többet akarni" és „többnek lenni" igényt hangoztatni! Csak úgy lehetünk többek, hogy min­den kínálkozó alkalmat megragadunk tudásunk és műveltségünk elmélyítésé­hez. 4. A magyar főiskolások és egyáltalán a főiskolások erkölcsi elkötelezettségé­nek tudatosítása elsőrendű tényező és energiaforrás. Állandóan szem előtt kell tartani, hogy nekünk nagyon is konkrét társadalmi küldetésünk van: mi vagyunk felelősek a csehszlováki­H \ Ai ó­F !ÍAPK ! ai magyar társadalom jövő értelmiségé­nek arculatáért. Amilyenné képezzük magunkat, olyan lesz a jövő értelmisé­günk!" A. NAGY LASZLO M.em esthajnalcsillag, nem szobor, hanem — zene­kar. Nem szépséggel, csillogás­sal, hanem zenével hódítanak. A csehszlovákiai magyar fiata­lok legutóbb a kéméndí NYIT­en találkoztak velük. Az együttes februárban ala­kult. Azóta több nyilvános fel­lépésük is volt — több díjat: első s második helyet mondhat­nak magukénak. A szőgyéni „Ki mit tuď'-on a zenekar második helyre került, az énekesük pe­dig elvitte a pálmát. Libádon és Ebeden is jó helyezést értek el. A míg a Vénus eljutott idáig, ** nem volt könnyű dolguk. Igaz, hogy az indulásnál a CSE­MADOK is segített 2000 koroná­val, de ez nagyon kevésnek bi­zonyult. Utána a csatai szövet­kezettől kértek segítséget, anya­gi támogatást, de az ígéretnél — egyelőre — többet eddig még nem kaptak. Szöszi, Dzsoni, Levi, Jokóka és Jancsika azt állítják, hogy a zenekarra nagyon ráférne egy villanyzongora is, csakhát ahhoz pénz kell. Elárulták még, hogy szeretik a lányokat, per­sze csak a zene után, a mákos tésztát és a beatet. Kedvenc együttesük a Beatles, Monkees, Illés és a Rolling Stones. Pró­bálni hetenként kétszer-három­szor szoktak. T ovábbra is jó fellépéseket, szép lányokat, sok rajon­gót kívánunk hát az öt fiatal csatai zenésznek. (varga ŕ./ A esetei Vénus Az ember és az oroszlán Egyszer az oroszlán nagy büszkén ezt ordítozta az álla­toknak: — Én vagyok a legvitézebb a világon, engem senki nem bír legyőzni. — No-no! — morogta neki a sánta medve, amelyet valami­kor egy juhász baltája sebesí­tett meg. — Van tenálad vité­zebb valaki! — Ki az, és hol van? — vi­csorított az oioszlán. — Az ember az, a síkságon lakik. Eredj hozzá, s majd meg­látod, milyen erős. A sörényes el is indult meg­keresni vetélytársát. Útközben egy erdő mellett kocsiba fo­gott lovakat látott. — Kik vagytok? — ordított rájuk. — Lovak — felelte csende­sen az egyik. — Ki fogott a kocsi elé? — Az ember. Neki visszük ezt a kocsi fát. Hűha, az az ember tényleg erős lehet — morogta az állatok királya. — Nem lehet vele tréfálni. — Hol Van most? — Az erdő szélén. Vermet ás, állatokat akar azzal a csap­dával fogni. Az oroszlán odament az em­berhez. Az éppen végzett a gö­dör ásásával, s bizony meg­ijedt az oroszlántól. — Mit akarsz tőlem? — kér­dezte. — Meg akarok veled mér­kőzni, mert azt hallottam, hogy te vagy a legvitézebb a világon. — Jól van — mondta az em­ber. — De előbb versenyezzünk távolugrásban. Ha győzöl, azt tehetsz velem, amit akarsz. — Elfogadom — ordított a vad — kezdd te! S az ember ugrott egy nagyot a verem fe­lé. Egy ággal megjelölte med­dig jutott. Aztán következett az orosz­lán. Természetes, messzebb ug­rott, mint az ember. Pont a verembe esett. Ott az ember agyonverte. Szlovák mese nyomán BUDAI JÓZSEF Szögletes szemek JÁN NAVRÁTIL Házunknak szögletes szeme van. Ezért szögletes szem­üveget hord. Az utcának is szögletes szeme van, szögletes szemüveggel. A szemüveget szorosan a házak szemére te­szik. Az egyik szem az én szobámba néz. Tegnap, amikor észrevette, hogy meséskönyvemben szakállt és kalapot festettem az egyik bácsinak, összevonta a szemöldökét. Ég­színkék homlokán fekete fellegek tornyosodtak és esni kez­dett. Ma házunk előtt labdáztam Milossal. Milos magasra rúgta a labdát. A ház és az utca fefelni akart, de szerencsétlen­ségünkre, fefük összeütődött, és az én szobámon eltört a ház szemüvege. Milos nem tehet róla. En fütyültem egyet, vége lett a meccsnek és hazaszaladtunk. Á betörött szem­üvegen át szellő suhan a szobámba, és könyvemben lapoz­gatott. A szakállas, kalapos bácsit kereste. Ki festette ezt a képet? Háromszáz esztendővel ezelőtt élt egy festő Spanyolországban. Murillo volt a neve. Nagy festő volt. Gyönyörű festményei voltak, és csak úgy tódult hozzá a sok tanítvány. Egyszer műtermébe érkezve igen szép képet talált ott. A fest­mény asszonyfejet ábrázolt. — Ki festette ezt a képet? — kérdezte tanítványait Murillo. Senki sem felelt. — Sebestyén — szólt ekkor a festő — te egész éjszakán át itt voltál. Láttad, hogy ki festette ezt a képet? Sebestyén, a fekete rabszolga, éjszakáit a műteremben töltötte. Most így válaszolt: — Nem. A műteremben senkit sem láttam. — Hát akkor ki festette a ké­pet? A rabszolga nem válaszolt. Eljött megint az éjszaka. Min­denki eltávozott a műterembúi. Sebestyén közel húzta ágyát a képhez és elaludt. Reggeli három­kor azonban felkelt Sebestyén. Odalépett a képhez és belemerült nézésébe. Majd festeni kezdett Nem is gondolt többé az tdö mú­lására. Egyszerre hátratekintett s kit látott? Murlilot tanítványai köze pette. — Sebestyén — kiáltotta Muril­lo — tudod-e, hogy jeles festő vagy? Hogyan tanultál meg feste­ni? — ön tanított engem — felelte ä rabszolga. Én? Nem emlékszem, hogy tanítottalak volna. t— De számos órát adott többi tanítványának, s velük együtt én is a műteremben voltam — felelte Sebestyén. — Nos, jobb festő vagy, mint bárki más tanítványaim közüli — Mihez kezdjünk ezzel a fiú­val? Mit szeretnél, Sebestyén? — kérdezte a nagy festő. Pénzre van-e szükséged? — Tedd szabaddá atyámatl — felelte a szolga. — Te nem csak nagy festő, ha­nem egyben jó fiú ls vagyl — mondta Murillo. — Nemcsak atyá­dat szabadítom fel, hanem téged is. Ezentúl nem vagy már rab­szolgám. Murillo és Sebestyén együtt dolgoztak ezentúl és sok képet festettek. (M. Gy. ford.) TÖRD A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A ; VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk el­ső része (nyíl irányában folytat­va). 14. Mutatószó. 15. Éjjeli, táncos szórakozóhely. 16. Bibliai személy. 17. Rejtvényünk befejező része (nyíl Irányában folytatva). 19. Azonos betűk. 20. Lövést ad le. (ék. hiba). 21. Kiejtett betű. 22. Holdon. 23. Dékl 24. Helyeslő szó. 26. Műszak. 27. Laoszi nép­törzs. 29. Angol költő. 30. Itter­blum vegyjele. 32. A azonos be­tűk között. 33. Korlátozást. 36. Hiányos rög. 37. Energia. 39. Égi­test. 40. Holland orvos, anatómus. 41. Rövid nyári nadrág. 43. Ösz­szeadást kifejező szó. 44. Jugosz­láv napilap. 45. Varróeszköz. 46. Latin és. 47. Helyrag. 49. Villany­tűzhely. 50. Kellemetlen szag. 51. Becézett női név. 53. Az emberi­ség egyik legnagyobb szocialista gondolkodója. 54. Zola regénye. FÜGGŐLEGES: 2. Gyermekem. 3. Hit betűi. 4. R-el a végén műte rem. 5. Ügynök-e? 6. Lenke, Ró­zsi, Sára, Ágnes, Anna. 7. Terem szlovákul. B. Málna közepe. 9. Sort. 10. Gyakori igevégződés. 11. Vízinövény. 12. Ismert brazil lab­barúgó volt. 13. Indium vegyjele. 17. Rejtvényünk második része (nyíl Irányában folytatva). 18. Olyan tárgy, amelyen lyuk van. (Az első kockában kettős betű). 20. Shakespeare egyik hőse. 25. Azonos mássalhangzók. 27. Ingo­vány. 28. Csipkés fodordísz a női ruha nyakkivágásánál. 31. Kenyér németül. 33. Váratlan fordulat színdarabban. 34. Területegység ét R. S. N. É. 35. Hiányos tara. 38. Strázsa. 39. Tiltőszó. 42. Királyi szék. 44. Neves magyar labdarú­gó. 45. Angol súlymérték és egy rövid magánhangzó. 48. Vércsator­nája. 49. Bőgés szlovákul. 50. Adomány szlovákul. 51. Ismeretlen adakozó névjele. 52. Papírmérték (ék. hiba). 53. Azonos betűk. 54. Asszony. Beküldte: LŐRINCZ LÁSZLÓ, Berencs KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Cadillac, Eldorado, Moszkvics, Fiat, Alfa Romeo, Giulia, Volvo, Citroen, Opel, Rekord, Škoda, Simca. KIK NYERTEK Két hete megjelent fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvju­talomban részesülnek: Tőig Mária, Stomfa, Lénárt László, Királyhel­mec, Sturc Sándor, Léva, Csapó Ferenc, Bajcs, Póda Sarolla, Lak­szakállas. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: ÚJ Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10. A csatai VENUS együttes. Majláth László (ének), Harváth József (rit­mus gitár), Mészáros József (basszus­gitár), Urbán Tibor (szólógitár), Hi­ros Imre (dob), és aki hiányzik: Szur­di József, hangtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom