Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-12 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Pat Dellat London egyik legismertebb állatkölcsönzöje. Csak látszatra él veszélyes környezetben. Jelenlegi lakótársai, egy elefántbébi és egy oroszlánkölyök, igen békés természetűek, s minden reggel csókkal kö­szöntik. Az üzlet jól megy, s egyelőre mindhármuknak „van mit tejbe aprítaniuk." QU1CK Veszélyes foglalkozás a képlopás A Scotland Yard egyik osztálya a műkincslopás és a pénzhamisítás eseteivel foglalkozik. Ez az osztály több kisebb csoportra osdlik, melyek külön-külön foglalkoznak képlopás, a műkincshamisítás, porcelán- és pos­tabélyeglopás kivizsgálásával. A csoportokat Ros feliigyetó irá­nyítja, aki az utóbbi időben két újabb csoportot épített ki. Ezek nagy se­gítséget nyújtanak a rendőrségnek, nemcsak Nagy-Britanniában, de más országokban ls. Az első csoport ki­zárólag a festmények, régiségek és más értékes műkincsek lopásának eseteivel foglalkozik, a másik meg a bélyeglopás eseteivel. Az első csopoitot 1968-ban alapí­tották, amikor Európában hirtelen emelkedni kezdett a művészi tárgyak lopásának száma. Megállapították, hogy a tolvajok zsákmányukat leg­gyakrabban Nagy-Britanniában adták el. A Nagy-Britanniából ellopott képe­ket viszont európai országokban ad­ták el, míg az angol eredetű régisé­geket az Egyesült Államokban. Ezért szükségessé vált, hogy a Scotland Yard szakosított csoportot építsen ki, mely együttműködne a többi ország rendőrségével is. A csoport az Interpol National Central Bureau közvetítésével minden egyes esetről a világ valamennyi or­szágát értesíti. Ezenkívül természete­sen Nagy- Britannia össze rendőrhiva­talát is tájékoztatja. Nyilvántartanak minden jelesebb képzőművészeti al­kotást, valamint azokat a bűnözőket is, akik ilyen tárgyakat lopnak, vagy ezekkel kereskednek. A csoport szo­rosan együttműködik azokkal a szak­emberekkel, akik szakértői véleményt mondanak az elveszett, illetve meg talált tárgyak valódiságáról és érté­kéről. Tavaly a Scotland Yardnak ez a nagyon gondosan felépített cso­portja több mint 100 ezer márka érté­kű ellopott festményt talált meg. Meg kell említenünk, néhány évvel ezelőtt még titkaság számba ment Nagy-Britanniában, hogy ellopott mű­kincset megtaláljanak. A bűnözők számára nagyon von­zóak a gazdag bélyeggyűjtemények is. A bélyegeket nagyon könnyű el­adni, mivel a rendőrségnek nagyon kevés adata van az egyes gyűjtemé­nyekről. Az ilyen lopásokkai foglal­kozó csoport nyilvántartást fektetett fel az értékesebb gyűjteményekről, szakemberekkel, biztosító társaságok­kal dolgozik együtt. FRANKFURTER RUNDSCHAU Rommel-kincs" titka ff 1943 szeptemberében an­gol hadihajók Korzika part­jainál elsüllyesztettek egy német hajót. Az eset nem keltett nagy feltűnést. A szövetségesek kezére került náci katonai levéltá­rak anyaga szerint a Föld­közi-tenger fenekére küldött német hajó valószínűleg minden idők legmesésebb hadizsákmányát, az ún. Rom­mel-kincset szállította. Rom­mel katonái az észak-afrikai hadjárat idején óriási érté­keket — aranyat, ékszert, drágaköveket, ritka műkin­cseikéi zsákmányoltak. A Paris-Match becslése szerint a „Rommel-kincs" értéke több mint 30 milliárd arany­frank. Legendák fonták körül a „Rommel-kincs" történetét. A kincs helyére vonatkozó hihetetlén találgatások lát­tak napvilágot. Lázba hozták a kincskeresőket, de az eddi­gi kísérletek kudarcot val­lottak. A francia lapok nemrégen ismét emlegetni kezdték a „Rominel-kincset". Jean Pe­retti korzikai békaember-ha­lász egy nagy halat üldözve a víz alatt mintegy 12 mé­teres „barlangra" bukkant, amelynek fém rácsozató alatt — mint mesélte — több leplombált ládát pillan­tott meg. A „barlang" gondos meg vizsgálása váratlan ered­ménnyel járt. „Vacca sziget közelében több mint 15 mé­ter mélységbén víz alatt, ha Iászok több ágyúlövedékei, valamint az első világhábo­rú idejéből származó rozs­dás horgonyt találtak — hangzott a lakonikus szöve­gezésű hivatalos közlemény. ... Ettől függetlenül, a, korzikai halászok hisznek benne, hogy a „Rommel­kincs" valahol a közelben hever. KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Karl-Heini Fran­ké 52 éves stutt­garti díszletfes­tö és festőmű­vész négy tán­cosnő szerepel­tetésével csalo­gatja a látoga­tókat müveinek kiállítására. A kiállítás korunk számos bizarr jelenségét tükrö­zi. A hiányos öl­tözékű táncos­nők közül kettő jamaicai, kettő pedig dániai. SPIEGEL . ... .iaá) Művészet minden alkalomra A dél-szudáni törzsek élete szorosan összeforr a népművészettel. Elkép­zelhetetlen, hogy gyer­mekszületés, temetés és hasonló ünnepélyes al­kalmak esetén ne szere­peljenek rituális táncok, énekek. E vidékeken a képzőművészetnek is igen nagy szerepe van. így például Bahr el­Gazal tartományban a dinka törzs a sírha lmo­kon megörökíti az el­hunyt életét. A törzs hí­res faragó mesterei fába metszik a megboldogult rokonainak és hozzátar­tozóinak, valamint az el­hunyt életében vadásza­tokon elejtett különféle állatoknak kiszínezett alakjait. A művészet különféle betegségek gyógyításá­ban is nagy szerepet kap. Egyes délkelet-szudánl törzsek lány vagy fiú megbetegedése esetén a mosamba-da táncot lej­tik. Tökből vájt dobok, tamburák és sajátos vo­nóshangszerek csendes zenéje kíséretében a sá­mán, a varázsló belép a beteg hajlékába és körül­füstöli őt. Ez addig tart, amíg a kunyhó falánál táncolók extázisba nem esnek. Ebben a pillanat­ban a varázsló, vagy ahogy itt nevezik, a ka­gur nyílsebesen kifut a kunyhóból, s a helyi ha­gyomány szerint magával viszi a betegséget okozó összes rossz szellemet. Még látványosabb az a három hétig tartó ünnep­ség, amellyel a núbiai he­gyeket lakó törzsek egyi ke, a miri a fiúk férfivá érését ünneplik meg. Az egybegyűltek a kimbalát táncolják, ez a szó a törzs nyelvén fiatalságot jelent. A fiúk hagyomá­nyos öltözetben — bika­szarvval a fejükön, pál­malevél ágyékkötővel — felsorakoznak és lendü­letes táncba kezdenek. Midegyikük a jobb kezé­ben dobot, a bal kezében pedig bikafarokból font ostort tart. A pásztortör­zsek hiedelme szerint a bika az erő és a termé­kenység megtestesítője. A fiúk sorjában á sámán elé járulnak, aki korbács­ütést mér hátukra. Ettől kezdve felnőtteknek te kintik őket. AL GUMHURIA Egy lengyel körül­vitorlázta a világot LtlONID TELIGA 1967. január 25-én OPTV nevű vi­torlásán elindult Casablancából, hogy körülhajózza a világot. A Kanári szigetekre vitorlázott, onnan pedig Barliadoson át a Panama-csatornához. Átjutott a Csendes-óceánra, s a Galápagos- és a Marquises­szigetek érintésével Tahitira ért. Itt üthúnapos pl­henfit tartott, megjavította hajóját, inajd folytatta útját, s kikötött a Fiji-szígeteken. Ausztráliában, Sydneyben egy lengyelországi szállítmány — fel­szerelési tárgyak, élelmiszer stb. — várta, az auszt­ráliai kormány azonban arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az Opty idegen bajó, „amelyet egy Ausztráliával szemben ellenséges érzületű ka pltány vezet". Teltga ezért nem kapott engedélyt a kikötésre. Elhatározta, hogy a Fiji szigetekről a Torres-szoroson át nyugati irányban hajózik Afrika nyugati partjáig. Teliga sohasem aludt egyfolytában többet két óránál. Maga is csodálkozott, hogy Fijlből való kifutása óta csak egy kilót fogyott, annak ellenére, hogy élelmiszeradagját igencsak lecsökkentette. Főleg rizst és tésztaféléket evett és sűrített tejet ivott. Amikor 1969. január 6-án a MON1USZKO nevű len­gyel hajóval találkozott, már csak egy rizsadagja volt, és ivóvize is megposhadt. Fokváros magasságában két hétig tartó pokoli viharba került. Megbetegedett. Harminckilenc fokos lázfii injekciókkal saját maga csillapította. Márciu ­ban végre Dakarba ért. Rendbe hozta hajóját, majd Las Palmason (Kanári-szigetek) át hosszú utazá­sinak kiindulópontjára, Casablancába indult. MAGYAR SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom