Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-12 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL A jó bor előfeltétele a tisztaság Lassan vége a szüretnek. Ilyenkor megsokszorozódnak a tennivalók. Gazdag termés ígérkezik, azonban a nagy­mérvű rothadás megnehezíti az új termés tárolását. Használat előtt a hordók tisztaságát a következőképpen vizsgáljuk meg: a hordó nyílásán belefújunk, vagy nyitott tenyérrel ráütünk. Ennek hatására a levegő megmozdul, ekkor megszagoljuk. Ha a hordó jó, használható, akkor bor vagy kénszagot éizünk. Az alkalmatlan hordóból viszont ecetes, dohos, mindenképpn kellemetlen szag árad. A hordó tisztaságának, vagy fertőzöttségének megállapítá­sára nagyon jó szolgálatot tesz, ha a hordóba égő gyertyát bocsátunk, amely ha elalszik, a hordó fertőzött, szennyes. Gyenge penészedés esetén előbb hideg, majd szódás-lőgus forró vízzel, ezt követően tiszta forrő vízzel, s végül hideg vízzel mindaddig öblögetjük, amíg abból teljesen színtelen, szagtalan vizet nem nyerünk. A mosást azért kell hideg víz­zel kezdeni, mert a forró víz hatására a dugók pórusai kitá­gulnak, szétnyílnak, és így a szennyeződés még mélyebbre szívódik a hordó dongáiba. » Régebbi keletű penészedés esetén a hordó fenekét kivesz­szük, a szennyezőiíés így könnyebben és tökéletesebben el­távolítható. Ha a penész, dohosodás mélyen a dongákba ette magát, akkor késsel, hordókaparóval, vagy gyaluval távolítjuk el a megfertőzött részt, majd a már említett hi­deg, forró, szódás-lúgos vízzel alapos kezelés alá vesszük. Később hideg vízzel áztatjuk, öblögetjük. Nagyobb üzemek­ben a hordókat gőzkazánokkal szokták gőzölni, ez sokkal hatásosabb fertőtlenítési módszer. Alkalmazása főleg szeny­nyesebb hoidóknál indokolt. >r Az új hordókat is igen gondosan kell előkészíteni a must erjesztésére. Ellenkező esetben az új bor könnyen csersavat, növényi gyantákat, faízt stb kaphat. Az új hor­dókat árnyékos helyen két-három napig hideg vízzel áztat­juk, utána 3—4-szer forró, majd szódás-lúgos vízzel forráz-, zuk, ezt követően meleg és hideg vízzel öblögetjük, és vé­gül ismét 3—4 napig hideg vízzel áztatjuk. Áztatás után a hordókat akonanyílással lefelé csurgói a állítjuk, majd ha a hordóból minden víz kicsöpögött és a hordó belseje kiszáradt, akkor bekénezzük, lehetőleg azbeszt kénszelet­tel. r A hordók tisztításához csakis olyan anyagokat használ­junk, amelyek nem hagynak maguk után különféle szago­kat, ízeket. KÁSA MIHÁLY A gyümölcsös is hálás a trágyáért Itt van az ősz. Örülünk a gazdag szüretnek, a nagy­szerű gyümölcstermésnek, ám nem árt, ha éppen most megemlítjük, hogy szakszerű trágyázással még nagyobb terméseredményeket is elér­hetünk. Sokan még ma is úgy vélik, hogy a gyümölcs­fákat nem szükséges trá­gyázni, méginkább nem mű­trágyával. A gyümölcsfák a silányabb talajban is szépen fejlődnek, viszonylag jó ter­mést hoznak. Igen ám, de évtizedes tudományos kísér­letek bizonyítják, hogy a gyümölcsfa is jobban terem, há a tápanyag egy részét már készen kapja. A gyü­mölcsfák trágyázása mégin­kább szükségessé vált ott, ahol a fák sűrűn vannak ül­tetve. Ebben az esetben fennáll az a veszély, hogy a gyökerek teljesen fölszív­ják a talajtáperőt és meg­felelő utánpótlás hiányában lényegesen csökken a ter­méshozam. Nálunk ezzel a kérdéssel különösen érdemes foglal­kozni, mivel saját termésből távolról sem tudjuk fedezni a gyümölcsszükségletet. A kereslet és a kínálat közötti különbség azonban lényege­sen csökkenne, ha gyümöl­csöseinktől sem sajnálnánk a trágyaféleségeket, rend­szeresen pótolnánk a táp­anyagszükségletet. Egyébként a trágyázás mellett szól az az egyszerű és kézzelfogható tény is, hogy ha például a gyümölcs­fákat jól trágyázott zöldsé­ges, vagy melegágy helyén ültetjük el, a szokásostól jó­val nagyobb terméshozamot érünk el. A műtrágyaféleségeken kí­vül legjobb, ha trágyalével öntözzük meg a gyümölcsö­seinket. Ennek egyik előnye, hogy könnyebben a gyöke­rekhez jut. A nitrogént vi­szont ipari trágya alakjában juttatjuk a földbe és lehe­tőleg késő ősszel vagy kora tavasszal, hogy a fa nedv­keringésének megindulása­kor máris értékesíthesse. K. L. BARKÁCSOLÓKNAK Sok helyen a régi hálószobabútorokat átalakítják, és az ágyakból heverőket készítenek. Az éjjeliszekrényekből rendszerint ágyneműtartó készül. Azonban használhatjuk őket eredeti formájukban is, a heverő egyik végénél elhe­lyezve. Ha kevés a hely, egymásra is tehetjük őket (lásd a képen). Ügyes kezű barkácsolok az ágyakból sajátkezűleg is csi­nálhatnak modern fekhelyet. Az ágyak magas támláját le­fűrészeljük. A rugózat változatlanul megmarad. A matraco­kat színes kárpitanyaggal bevonjuk. A heverőhőz oldalt egy keskeny deszkalapot erősít­hetünk zsanírokkal. Ezen helyez­hetjük el este az olvasólámpát, az ébresztőórát, a könyvet stb. Reggel pedig, amikor az ágyne­műt elrakjuk, a lapot leenged­jük. család # otthon DIVAT MINDENKI VÁLASZTHAT 1. Karcsú termetüeknek ajánljuk a kockás szövetből varrott, háromnegyedes1 sportkabátot a rávarrott zsebekkel. 2. Teltkarcsúaknak előnyös ez a csinos modell, a kétoldalt elhelyezett gom­bokkal. 3. Fiatal lányok iskolában és munkában egyaránt jól kihasználhatják a kétrészes ruhát a rakott szoknyával. 4. Kismama-ruha, meleg gyapjúszövetből vagy jlanellből. HÁZTARTAS TÖLTÖTT SERTESDAGADÜ Hozzávalók: 1 kg sertésdagadó, 10 dkg zsír, 15 dkg küvér füs­tölt hús, 2 db zsemle, 2 db tojás, 15 dkg sertésmáj, 5 dkg vö­röshagyma, egy kisebb gerezd fokhagyma, törölt bors, majorán­na, pirospaprika, só, 2 dl tej. A sertésdagadót kicsontozzuk és hegyes késsel a közepén szétnyitjuk. A következő tölteléket készítjük hozzá: a tejben áztatott és jól kifacsart zsemlét egy tálba tesszük. Beleütjük a tojást, hozzáadjuk a megdarált májat, a fUstölt szalonnát, a fi dkg zsírban megpirított hagymát és fokhagymát, azután meg­sózzuk, megfűszerezzük és az egészet jól összekeverjük. Ezt a tölteléket betöltjük a dagadóba, a hús végét zsineggel össze­kötjük, és a tölteléket a húsban egyenletesen szétnyomkodjuk. A tetejét kissé megsózzuk és a fennmaradt zsírban lassan piros­ra sütjük. Időnként a saját levével (vagy egy kevés vízzel fel­öntve) locsoljuk. Tálalás elüti a zsineget eltávolítjuk, a húst felszeleteljük, saját levével kissé meglocsoljuk és hagymás bur­gonyasalátával tálaljuk. BAKONYI SERTÉSSZELET Hozzávalók: BH dkg sertésfelsál vagy — dió, só, 10 dkg zsír, pi­rospaprika, 25 dkg gomba, S dkg vöröshagyma, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt. A sertéshúst 10 szeletre vágjuk, jól kiverjük, megsózzuk, lisztben megforgatjuk és mindkét oldalán halványra sütjük. Az­után egy megfelelő nagyságú lábasba tesszük. A megmaradt zsír egy részében a finomra vágott hagymát sárgára pirítjuk, azután hozzáadjuk a paprikát, elkeverjük és 2 dl vízzel felönt­ve 2—3 percig pároljuk. A megmosott és cikkekre vágott gom­bát 3—4 percig pirítjuk a zsírban, amelyben a hússzeleteket sütöttük, majd a lábasba tesszük a húshoz és ezzel együtt pá­roljuk. Végül elkeverjük a tejfölben a lisztet, ráöntjük a húsra, és így forraljuk még kb. 5 percig. Köretnek galuskát vagy ma­karónit adunk hozzá. DEBRECENI SERTÉSBORDA Hozzávalók: 90 dkg sertéskaraj, 6 dkg zsír, 15 dkg vöröshagy­ma, 12 dkg debreceni, 5 dkg füstölt szalonna, só, pirospaprika, 3 dkg sűrített paradicsom, egy kevés köménymag, 1 gerezd tok­hagyma. 2 dkg liszt, 15 dkg zöldpaprika, 12 dkg friss paradi­csom, 75 dkg burgonya. A húst 10 egyenlő nagyságú szeleire vágjuk, jól kiverjük, mindkél oldaláról hirtelen kissé megsütjük, majd egy megfelelő nagyságú lábasba tesszük. A fennmaradt zsírban megpirítjuk a vöröshagymát és fokhagymát, beleszórjuk a pirospaprikát, a finomra őrölt köménymagot, és végűi beledobjuk a 12 cm vas­tagra vágott füstölt szalonnát, valamint a karikákra vágott deb­recenit. — A burgonyát meghámozzuk, vastagabb szeletekre vágjuk, felét rárakjuk u hússzeletekre, megsózzuk, betakarjuk a karikára vagdalt paradicsommal és zöldpaprikával, azután rá­öntjük a szalonnával pirított debrecenit, erre ismét burgonya szeleteket teszünk és kissé megsózzuk. A sűrített paradicso­mot egy kevés vízzel elkeverjük, ráöntjük és az egészet fedő alatt puhára pároljuk. KÉS, OLLÓ gyerek kezébe NEM VALÓ! Ezt tartja a régi közmondás. És ha átnézzük a gyermekbal­esetekről vezetett nyilvántar­tást, az első percben azt mond­juk, igazuk van azoknak, akik nem engedik meg, hogy a gyer­mek ollót, kést vegyen a kezé­be, mielőtt iskolába megy. Igen ám, de ennek is megvan a hátránya. Ugyanis, ha a gyer­mek otthon nem tanulta meg forgatni a kést, ollót, ügyetle­nül bánik vele, és ha az iskolá­ban a kézimunka órán vagy a politechnikai oktatáson ezeket a szerszámokat kell használnia, könnyen megsérülhet, mivel nincs gyakorlata. Ügyes és értelmes gyereknek már ötéves korban megenged­hetjük, hogy ollóval figurákat vágjon ki papírból vagy baba­ruhát szabjon. Természetesen amíg olló van a kezében fel­ügyelünk rá. Kisfiunk is meg­próbálhat szalonnát vágni, nem túl éles bicskával. Mind az olló, mind a kés használatára meg kell tanítanunk a gyere­ket. Először magunk mutatjuk meg nekik, hogyan kell azokat kézbevenni, melyik az élük, és figyelmeztetjük őket az esetle­ges veszélyekre. A beteg szoba­növények ápolása A késő őszi és a téli hóna­pokban, amikor kevesebb a napfény, gyakran előfordul, hogy egy-egy szobanövényünk levele kezd elsárgulni vagy száradni. A növény szemmel láthatóan beteg. Ennek többfé­le oka lehet: napfényhiány, vízhiány, füstös levegő, kiélt föld vagy bizonyos nyomele­mek hiánya. Ezen úgy segíthe­tünk, hogy ősszel a világokat az ablakba vagy az ablak kö­zelébe tesszük, hogy minél több fényt kapjanak. Az öntözést korlátozzuk, azaz a szükségnek megfelelően látjuk el a növé­nyeket vízzel. Ha a földje ned­ves, nem szükséges mindennap meglocsolni, — Egyes növé­nyek nagyon érzékenyek a tö­mény cigarettafüstre; levelük lekókad, megsárgul, ha a helyi­séget nem szellőztetjük rend­szeresen. — Az őszi átültetést idejében végezzük el. A házi­gazdának kell tudnia, hogy egy-egy szobanövény milyen régen nem volt átültetve. Te­hát ezt a munkát mindenütt a szükségnek megfelelően kell elvégezni. — Ha a növény le­velei minden látszólagos ok nélkül kezdenek sárgulni vagy barnás folt keletkezik rajtuk, ez azt jelenti, hogy a talajból bizonyos nyomelemek hiányoz­nak. Ezt mesterségesen kell pótolnunk. Ilyen esetben hasz­náljuk az OBM elnevezésű nö­vénytápszert, amelyet 1:100 arányban felhígítjuk és ezzel öntözzük meg a beteg növényt két-három hetenként egyszer. Ha szükséges, hígabb oldattal hetenként egyszer is meglo­csolhatjuk. A szobanövények leveleiről rendszeresen töröl­jük le a port nedves szivaccsal vagy puha ronggyal. MINDENKINEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom