Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-11 / 240. szám, szombat

Az elvi kérdésekben nem lehet két szék között ülni (Folytatás a 2. oldalról) mai rendelkező népet. És hány embert sikerült megtévesztenie, milyen nemzeti egységet ért el7 Ogy tekintliet-e a marxista az ilyen nemzeti egységre, mint po­zitív társadalmi jelenségre? Minfi­sítheti-e valaki a kommunista párt Központi Bizottságában az ilyen osztályszempontot nélkülöző, antimarxista bázison kialakult egységet a társadalom haladó ele­mének? Ismét láthatjuk a társa­dalmi jelenségek osztályszempon­tot mellőző antimarxista értelme­zését. Milyen jóindulatú. Nem aka­rok címeket osztogatni, de felté­telezem, hogy jőindulatről van sxfi. És ezért említem, játszik a fogalmakkal. Egyedül a legális, demokratikusan választott szervet képviselhette — mondotta itt Slá­vik. Tultak valamit erről a múlt év augusztusában? Melyik volt itt az egyedül legális, demokratiku­san választott Központi Bizottság? A vysočanyl — amit Itt elítéltünk? Igen? Ez volt egyedül legális? És azt is megmondtuk, hogyan volt „demokratikus", és hogyan volt „legális". Így közelítik meg a fo­galmakat. Vagy Mlková elvtársnő azt mondja: ô mint képviselő fo­gadalmat tett, és ezt a fogadalmat betartotta. És ez a képviselő nem tagja a kommunista pártnak? Ha én mint kommunista leteszem a képviselői fogadalmat és a parla­ment vezetője arra kényszerít, hogy kommunista meggyőződésem ellen cselekedjek, akkor mi köt, a képviselői fogadalom, vagy a kommunista meggyőződésem. Min­den nemzeti szocialista vagy ag­rárpárti tudta, hogy ebben a par­lamentben az agrárpártot képvise­li. Csak a kommunista képviselő gondolta, hogy más valakit kép­visel. Tehát azért beszélek ezek­ről a dolgokról. hoev tisztázzam ezeket, mivel bizonyosan létezik >• emberek között is az osztály­szempontoknak ilyen mellőzése. Devalválták valamennyi rétőta be­vált fogalmukat Sajnos ugyanez volt a helyzet Dubček elvtársnál is. Mint itt hal­lották, azt mondta: január után itt nagyon erős kritikai szellem fej­lődött ki. Ez Igy első pillantásra helyes. És most: milyen kritikai szellem? Valamilyen absztrakt? Ez a becsületes kommunisták bí­rálása volt. Akik sok mindennel nem értettek egyet a múlt idő­szakban. Ez a volt kizsákmányoló osztály kritikai szelleme és a K-231, valamint a Brodský és ha sonlók, a Svitákok kritikai szelle­me volt. És én mindezt egy kalap alá veszem és azt mondom: a kri­tikai szellemet mindnyájan úgy ér­telmezzük, mint kritikai szellemet. De köszönjük szépen a társadalmi problémáknak ilyen marxista ér­telmezését. Dubček elvtárs azt mondta: a probléma az erők kvantiflkációjá­ban volt. Csak ebben különböz­tünk? Csak abban, hogy szociális taellenes erők nagyobbak vagy kisebbek, veszélyesebbek vagy sem? Valaki már a viták során említette a tüzet. Ha azt látom, hogy a szomszéd tetőn tfiz támadt, vagy már ég az egész ház — ez a kvantiflkáció kérdése. Nem a tűz, a veszély, hanem a kvantifl­káció kérdése. A tűzoltókat akkor hívom, amikor már az egész tető leégett. Nem a kvantiflkáció kér­déséről, vagy találgatásról van szó, hanem arról, hogy ezek ellen az erők ellen elvi harcot kell foly­tatni. És minél kisebbek, minél gyengébbek, annál könnyebb a párt harca. Minél nagyobbak, an­nál bonyolultabbak és megerölte­tőbbek ezek a harcok. És azok az elvtársak, akiket bíráltunk, nem akartak ezek ellen az erők elleu harcolni — ex a lényeg. Vagy nem akartak, vagy nem tudtak. Vagy angyalt akartak játszani, akit min­denki tisztel, aki mindenki felé jó és szép akart lenni. Nem a kvan­tifikációról volt szó. hanem arról, hogy marxista módon kellett vol­na megközelíteni a pártot és > munkáshatalmat fenyegető ve­szélyt, és e veszély elleni harc kérdését. És itt Ismét látható ezek­ben az ügyekben Dubček elvtárs minden osztályszempontot mellő­ző, antimarxista álláspontja. Dubček elvtárs azt mondja: ki ikarta alakítani a pártban a lő pozitív áramlatot. Én 1988 augusz­tusáig nem voltam az elnökség­ban. Aztán bekerültem az elnök­ségbe és a végrehajtó bizottság­ba ls. Ebben a végrehajtó bizott­ságban kissé Agy festett a hely­zet mint a bikaviadalon, habár ilyesmit még nem láttam, de el tudom képzelni magamnak. Vala­hogy így volt a párt vezetőségé­ben. Órákat töltöttünk egyetlen "(érdes körül — sokszor éjszaka is — az elemi ügyektől viszont féltünk. És a tárgyilagos helyzet aránya 6:2 volt. Az a kettő Dub­ček és Smrkoviký. Tehát milyen pozitív áramlatot akart egyesíte­ni? Mindnyájan, akik Itt ülnek, az a hat is, akik ott voltnnk, azo­nos álláspontot foglaltunk el, de e kettőnek más volt a vélemé­nye. Kikényszerítettünk valami­lyen határozatot, és azt minde­nekelőtt az első titkárnak kellett volna végrehajtania. Én elutaztam Bratislavába, ez ide az oda, és nem volt aki a határozatot végrehajtsa. Tehát kérdem Önöket, milyen pozitív áramlatról volt szó? Pozi­tív áramlat Smrkovskýval? Itt Ül­nek az elvtársak a végrehajtó bi­zottságból. Mondják meg, hogy csak egyszer is más volt-e a helyzet. Kell egy kis becsületessé­get találni ezekben az Ügyekben. Különösen, ha itt ülnek azok az emberek, akik ezt ismerik. Tehát ha mi felülbíráljuk a társadalmi jelenségeket, akkor ennek alap­ja — és ez munkánk számára rendkívül fontos — a helyzet marxista elemzése, marxista szem­lélet a kis és nagy jelenségekben is. Elhanyagoltunk minden iskolá­zást. A marxizmus, az már ela­vult valami amihez nem kell visszatérni, ami túlhaladott. Ma az elit kormányozza a társa­dalmat, és nem tudom még mi mindent hallnttunk a tudományos frontról. Milyen — bocsánat — képtelenségeket mondtak nekünk a nagyon tanult és marxista szempontból nagyon műveletlen emberek. Nem ismétlődhetnek meg a múlt hibái Vissza kell térnünk a marxista szemlélet alapjához. Nem úgy, hogy amit Marz 100 évvel ezelőtt írt, az ma is pontosan érvényes. Ez régi ismert ügy: ez módszer, szemlélet, látásmód, elemzés. És ez a módszer él, helyes, becsüle­tes, semmi jobbat világunk nem tanított, semmi jobbat nem lá­tunk. És ezért vissza kell bozzá térnilnk, fel kell újítani az egész rendszert, vagyis az eszmei politi­kai nevelést, hogy megtanítsuk erre a szemléletre az embereket és a mi funkcionáriusainkat is. Egyeseket joggal zártunk ki a pártból. Aki az ellenséges oldalon áll, nemcsak ebben a szervben, hanem a pártban is, annak itt nincs keresnivalója. Tekintet nél­kül arra, hogy milyen volt a megelőző fejlődése. Úgyhogy a dokumentum, amelyet irányelv­ként jóváhagytak, arra törekszik, hogy ilyen marxista állásponton elemezze a nálunk kialakult idő­szakot. Ez nem a tökéletesség csúcsa. Továbbra is elemezni fog juk az ügyeket és más szakaszo­kon is tanulni fogunk. Tökélete­sítünk, lehet hogy a részleteket módosítjuk, de azok a főbb dol­gokban, amelyek ebben a doku­mentumban rögzítődtek, és ame­lyeknek be kell hatolniuk a párt­ba, helyesek. Fontos, hogy a párt­ban az egyes részeket ne válasz­szák el egymástól, hogy senki ne válogassa ki azt, ami neki a leg­megfelelőbb, mint a mazsolát a kalácsból. Nézzék meg mivel Ijesztgetnek bennünket, mit beszél­nek kint, és a burzsoá propagan­da itthon. Visszatérés a staliniz­mushoz, visszatérés az ötvenes évekbe. A társadalomban nem lé­tezik gépies visszatérés. Buta len­ne, aki ezt mechanikusan akarná csinálni. De azt, hogy visszaté­rünk a marxi—lenini alapelvek hex, azt nem szégyelljük, azt büzskén hirdetjük. De nem térünk vissza semmiféle hibához, torzu­láshoz, butasághoz és hasonló dolgokhoz. Ezért az a rész is, amelyben az 1968 januárját meg­előző időszakról beszéltünk, vég­telenül fontos, nemcsak az embe­rek tudata számára, bansm azért mert ez további munkánk hídfő­je, hogy ne ismételhessük meg a múlt hibáit. A macska, ha egyszer megégeti magát, másodszor már nagyon vigyáz. És a társadalom, a párt, ha hibát csinált, ezt ne tegye? Mindezekben az időszakok­ban látni kell, ml volt a pozitív, és mi volt a negatív. És ebből kell levonni a tanulságot egész pártunk és az egyes szervezetek konkrét munkája számára. Ogy vé lem, hogy e tanácskozás és e do­kumentum elvszerűsége tartalmaz­za ezt a kifejező vonást. Termé­szetesen ezzel az ember sok el­lenséget szerez magának, sok bí­rálatot stb., ha elvszerűen viszo­nyulunk ezekhez az ügyekhez. Amikor ezekről a kérdésekről az elnökségben Dubček elvtárssal vi­tatkoztunk, azt mondtuk: igen, az emberi kapcsolatokban sok min­den elismerhető, még a szenti­mentalizmus is. De ott, ahol a pártról, a nemzetről, az államról, a közös ügyről van szó, ott már nem lehet szentimentalizmus po­zíciójára helyezkedni. Ott kizáró­lag elvszerűségre, objektivitásra és olyan iokú objektivitásra van szükség, aini lehetővé teszi, hogy az emberek ítéletet mondhassa­nak. Cs úgy gondolom, hogy az okmány, amit jóváhagytak és az itt lefolyt tanácskozás ezt igazol­ta. A mástél év egyik tanulsága számunkra az is, hogy alapvető kérdésekben nem lehet meghál rálni, nem szabad letérni az elvi álláspont útjáról. Ha Smrkovský elvtárs 1968 elején, amikor végre nagy nehezen elszakadt Novotný­tól, csak egy kicsit visszatért vol­na azokhoz a kiadványokhoz, amelyek Marx, Lenin elveit tar­talmazzák az elvszerüségről, nem tévedt volna el ennyire. És má< sok sem tiivedtek volna el ennyi­re. Ez az egyik Sgy. A másik, hogyan fogunk dol­gozni lent a járásokban, az üze­mi szervezetekben, a kerületek­ben. Az emberekkel végzendő mnnkában valóban nagy érzékeny­ségre van szükség. Mi nem va­gyunk mészárosok, a ml pártunk nem vágóhíd. Élő emberekkel, ér­zékeny emberekkel kell dolgozni, és itt nagy szerepe van az érte­lemnek és az érzelemnek. Ogy, hogy ezek miatt a pártban okvet­lenül megoldandó politikai kér­dések miatt ne odázódjék ntás konkrét kérdések megoldása. A dolgokat természetesen politikai­lag kell megoldani, de ugyanak­kor legfőképpen napireden kell tartani a nép életkérdését. Ez az értelme a felhívásnak is, amely­ben üdvöz-öltük az ostravai bá­nyák és egyes más üzemek kezde­ményezését. Elvtársaki Most sor kerül a kerületekben és a járásokban a plenáris ülések megrendezésére. Nagyon kérem a vezető titkáro­kat, hogy a politikai kérdéseken kívül vessék fel a gazdasági kér­déseket is. A plénumra adandó legszebb válasz az lenne, ha az üzemek kommunistái és többi dol­gozói körülnéznének munkahelyü­kön, hogy mit tudnának meg'en'ni és mivel tudnának segíteni. Nem formális dolgokról van szó. de tudjuk, hogy mindenütt mutatko­zik számos tartalék és hiányos­ság. A becsületes emberek, a kommunisták és a pártonkívüliek ez irányban a szó nemes értel­mében vállalásokat tehetnek és kezdeményezést fejthetnek ki ar­ra nézve, min és hogyan lehetne javítani. Egész sor olyan dolog van, amit szűk keresztmetszetű­nek szokás nevezni. Hogy ezek miért szűk keresztmetszetűek? Miért nincs belőlük elég? Sok he­lyen rendelkezésre áll a nyers­anyag is meg a termelési poten­ciál is. De vége, nincs tovább, nem dolgoznak. A másik műszak­ra nem marad ott senki, vagy csak egészen csekély számban. Bár lényegében ez csak szervezési kérdés. Nem mondom, hogy min­denütt, de vannak nyersanyaggal kapcsolatos és egyéb problémák is. Nem tndjuk ezt megoldani? Nem tudjuk? Olyan textiinagyha­talom, mint Csehsxlovákia — bo­csánat a hasonlatért, de minde­nütt ezt hallani — egy ilyen textil­nagyhatalom nem tudna elég női fehérneműt gyártani? Nem tudjuk ezt megszervezni? Nem tudunk még egy műszakot sem megszer­vezni? Természetesen nemcsak er­ről az egy dologról, hanem más­ról is szó van. Pedig ott nem kell új miniszterre vagy új kormányra vagy ehhez hasonlóra várni. Te­hát kézbe kell venni ezeket a kérdéseket. Biztos, hogy kl fo­gunk dolgozni valamilyen koncep­ciót, mindarra vonatkozóan, ami­ről Itt beszéltünk, és úgy gondol­juk, hogy egy plénum majd ki­mondottan ezekkel a kérdésekkel fog foglalkozni. Reméljük, hogy a szükséges anyagok feldolgozá­sa megtörténik olyan ütemben, hogy ezt a plénumot valamikor november végén vagy december elején megtarthassuk. Reméljük, hogy az új garnitúrákkal kissé másként megy majd a munka. De nem várhatunk tovább. Most, ami­kor, a Központi Bizottság közzé­tette ext a felhívást a politikai problémák minden fontossága mellett is az a fontos, hogy a ke­rületi és a járási szervezeteink sorra kerülő aktívaüléseiken és majd azntán az üzemekben nagy igyekezetet fejtsenek ki, főképp a gyenge helyeken, hogy a dolgo­zók és a gazdasági szervek a le­hető legnagyobb mértékű kezde­ményezést fejtsék kl, legalább a legfájdalmasabb kérdések gyors kiküszöbölésére. Itt van például a felszabadulás 25. évfordulójával kapcsolatban kibocsátott felhívás. Valóban nagy tartalékokkal ren­delkezünk. Ezt értékelni fogják az emberek, ha a politikai proble­matika mellett a dolgoknak ext az oldalát is sikerül megszervez­nünk. A gazdasági szervek e fel­adatat önállóan a pártszervezetek nélkül nem tudják teljesíteni. Szükséges, hogy a kezdeménye­zés tőlünk, kommunistáktól indul­jon kl. Gondolom, ez a Központi Bizott­ság pártunkat nagy lépéssel ve­zette tovább ahhoz, amit mind­annyian kívánunk — a politikai nyugalomhoz és konszolidáció­hoz, a gazdasági nyugalomhoz és konszolidációhoz — és ehhez megteremtette a politikai és ká­derteltételeket. Ax elkövetkező időszak mindany­nyiunkat, az egész pártot a mun­kája szerint fogja káderezni, elv­társak. Aszerint, ki és hogyan (og dolgozni. Összpontosítsuk figyelmünket a gazdasági kérdésekre is Az itt lefolyt vita főképp a po­litikai és a káderproblémákra összpontosult. Nem kár, nem hiba ez. Ezek a problémák itt megvol­tak. Nem jutottunk hozzá azonban — talán az idő rövidsége miatt — a társadalomban felmerült és az előttünk álló, égetően konkrét problémák megtárgyalásához. Ezek ha röviden is, de bsnne fog­laltatnak a jelentésben. Csakhogy elvtársak, ezektől is lügg egész további életünk. Valamennyi fel­tornyosult problémát meg kell ol­danunk, mégpedig egyidejűleg. Minden szervezet — és emiatt kez­detben már kissé bosszankodtam is — a kerületi, a járási és más szervezeteink is kevés figyelmet szentelnek a gazdasági problé­máknak. A politikai kérdések mel­lett napirendre kell kerülnie va­lamennyi egyéb konkrét problémá­nak is, elsősorban a gazdasági és termelési kérdéseknek. Ezt sürge­tően napirendre kell tűzniük a pártban, a szakszervezetekben és a tübbi társadalmi szervezetben, valamint a kormányban és a gaz­dasági szervezetekben. Ha a párt ennek a társadalomnak a motor­ja, akkor ennek a motornak vala­mennyi irányító szervén keresztül foglalkoznia kell ezekkel a kér­désekkel. Tehát, hogy az egész pártban necsak politikai és káder­kérdésekről folyjon a vita, hanem egyszersmind arról is, mi van a gyárakkal, a termeléssel, a közel­látással, ml van a rendetlenséggel, hogyan működnek a hivatalok, mi­lyen a munkaidő, a munkaerkölcs stb. Ettől függ életünk, elvtársak. Végül is a nép széles réteget nem aszerint Kélnek majd meg ben­nünket, hogy Smrkovský elvtársat és másokat kizártuk a Központi Bizottságból vagy sem, hanem aszerint, hogyan fognak élni, ho­gyan halad a termelés, hogyan si­kerül biztosítani a közellátást stb. Vagyis minden energiánkat a gaz­dasági helyzet megjavítására kell fordítanunk. Oj embereket nevez­tünk kl a kormányba, éspedig nem azért, mert akik távoztak, vala­mennyien alkalmatlanok, vagy hogy mindannyian valamiféle jobboldaliak. Oj embereket java­soltunk, hogy ne terheljék őket a régi koncepciók és a régi gya­korlat, ezért tehát rendkívüli energiával foghatnak hozzá a munkához. Csakhogy egyetlen kor­mány vagy pár miniszter sem vál­toztatja meg ezt a helyzetet. Az egész párt összes szervezeteinek, mindenütt, a kerületekben, a já­rásokban, valamennyi munkaha­lyen, kell üzembe helyeznie ezt a motort. S ezen a motoron keresz­tül valamennyi további társadal­mi, gazdasági és állami szerveze­tet. Ogyhogy végül tőlünk, mint egésztől függ az, hogyan rendez­zük ezeket a dolgokat. A hibákat jóvá kell tenni mind a szerveknél, mind az egyének­nél, ás ha becsületes a magatar­tásuk — le van zárva ez a feje­zet. És az egész pártban, elvtár­sak, igy kell eljárni. Nem pedig úgy, hogy ott valahol az egyik helyen volt tíz szent, akik vagy a saját fejük után foglaltak el he­lyes álláspontot, vagy valahol meghúzódva ültek, és ezért nem foglaltak el helytelen állispon tot és így hát a többi tetves bir­ka volt, amelyek közül egyet ki­választok ha úgy tetszik nekem, a másikat meg pürölnl togom a végtelenségig. Ennek semmi köze se lenne sem a kommunista er­kölcshöz, sem ax e kérdésben el­foglalt kommunista magatartás­hoz. Mi, mint a Köxponti Bizott­ság ezekkel az ügyekkel ma tlsz­teségesen leszámoltunk, így ezt az alsőbb szervek irányába is ki­terjesztjük, és az embereinktől szintén megkívánjuk, hogy a dol­gokkal szemben hasonló állást foglaljanak el. A további kérdés ezzel össze­függésben, bogy azon a bázison, amelyet Központi Bizotságunk ki­dologzott, a májusi irányelvek bá­zisán, a mai Központi Bizottság határozatainak bázisán folytatjuk a párt további egységesítését. Azt mondjuk: a párt egységesítése. Szóbelileg mindannyian emellett vagyunk. Tudjuk, hogy hiányzott Itt az egység azokból az okok­ból, amelyekről hosszadalmasan beszéltünk. Hogyan fertőzte, bomlasztotta a pártot stb. ax a másik központ — a jobboldali erők. Ezek ellen harcot folyta­tunk. Itt esxmeileg nincs megal­kuvás. Eszmei megalkuvás nincs. A második köxpontot és mindazt, ami ezzel összefügg, politikailag te kell győznünk, politikailag fel kell számolnunk. Tény, hogy ép­pen az ez ellen folytatott harc­ban más csoportosulások is kia­lakultak, keletkeztek. Számos he­lyen. Ogye tndnak róla? Van erre bizonyos ntalás a beszámolóban is. Nem egy sikon. De elvtársak, azt is meg kell mondani, hogy ma egy központon kívül a párt­ban egyetlen más sem fog létez­ni. Néhol az emberek túlságosan igényesek az emberekkel szem­ben. Másoktól kristálytiszta Igaz­ságot követelnek és lehordják minden elkövetett hibájáért. Ott tévedtél és amott tévedtél. Én nem támogatom a toleranciát, ha elvi hibákról van szó, de nem va­gyok a kétféle mérce híve sem, egyik az én számomra, a másik pedig más számára. Ismert az a lenini gondolat, hogy a szocializ­must olyan emberekkel kell épí­tenünk, amilyenekkel rendelke­zünk. Nevelni kell őket, segíteni kell nekik, hatna kell rájuk. Pár­tunkból mégha akarnánk, akkor sem csinálhatnánk arkangyalszek­tát. Egyikünk sem Uyanfajta. Ax emberekkel bánni kell tudni, se­gíteni kell nekik hibáik leküzdé­sében — ez az igazán nagy ügy. Még egy kérdésről szeretnék be­szélni, ami itt lebeg a levegőben és az egész pártot érdekli — ez az emberekhez való viszony, ho­gyan viselkedtek augusztusban. Ezen a téren is vannak, akik jó­indulatúan vagy kevésbé jóindu­latúan csörtetik kardjukat, aho­gyan éppen megfelel. Ennek el­felejtem, annak pedig emlékszem. Ezt pedig tejbe verem. Nagyon szabadon bánnak ezzel. Nekünk meg kell egyeznünk egy közös mértékben, egy közös mércében. Azt gondolom, hogy ez a Központi Bizottság már a jóváhagyott je­lentésben létrehozta ext a meg­egyezést. Látták, hogyan ingott meg ebben ax ügyben a felsőbb vexetőség is. Ext elitéltük és meg­változtattuk határozatát. És most mit kívánunk az emberektől oda­lent, akik hallgattak a pártszer­vekre, a társadalmi szervekre, a kormány- és parlamenti szervek­re? Ezért ítélhetjük el őket? Tel­jesen világos, hogy az ember nem értékelhető csupán azzal a rövid idővel, ami Itt volt, nem lehet mérce az az egypár nap, egy vagy két hét, hogy vajon ingado­zott-e vagy helytelenül mérlegel­te-e az ügyeket. Egész életét felül kell bírálni. Ez az egyik ügy, a másik pedig az, hogyha ax elmúlt időszakban helytelen magatartást tanúsított, hogyan tudott azon űr­rá lenni. A politikai magatartások megvi­lágosodtak, kitisztulnak és most az a fontos, hogy azon a szaka­szon, ahol vagyunk, azon a szeles arcvonalon, ahol állunk, munkát mutassunk tel. Végüjls az embert a becsületes munka igazolja a legjobban. A gyakorlat bizonyítja ezt. Én bízom pártunk erejében, bixom a becsületes kommunisták többségének egészséges tömegé­ben Pártunk már sokkal rosszabb helyzeteket Is átélt. Olyanokat, amelyeket nem ls lehet asszeha­sonlltanl ezzel. És mégis kibírta és mégis nyert. Ma pedig mai az elkötelezett és érett emberek olyan gárdájával rendelkezünk, hogy valóban csak a mi szervező és politikai képességeinktől függ. milyen gyors léptekkel haladlia tunk előre. A* Ilyen légkörben könnyen előfordulhat, hogy nem eléggé tapintatosan intéznék el ax ügye­ket. Ezt megmnndtuk a májusi plénumon, éspedig az irányelvek­ben. És ehhez vissza kell térni. A kommunista párt nem karddal csinálja a politikát. És a nevelés ax szintén nem az elfűrészelés kérdése, nem a bosszú, a revans kérdése, nem a személyi számlák kérdése. Van Ilyen veszély Is, ezért beszélek róla. Sok elvtár­sunkat megrágalmazták, télreállí­tották, személyüket megalázták. És ez emberi tulajdonság — most alkalmam van rá, most meg fize­tek. Az emberi életben — ha ez a kocsmában történik — legyen, mert ahogy mondani szokás, ex a megszokott emberi gyengeség. De a politikában nem történhet meg, nem szabad megtörténnie. Sé­relmet sérelemmel nem lehet vlsa­szafizetni. Mert politikai párt va­gyunk. Az egyedüli módszer ezen a téren az, hogy növeljük a poli­tikai munkát, növeljük politikai munkánk színvonalát. Már sok mindent tettek e célból, és ax itt­lévőknek — úgysxólván sxemély sxerint — kösxönetet lehet mon­dani axért a nagyon áldozatkész, megerőltető munkáért, amelyet valamennyi szakasxon végeztek. Axt hiszem, hogy a Jelentésben szerényen becsültük tel ax elvég­zett munka mennyiségét. Azonban még sokkal nagyobb mennyiségn munka vár ránk. Még nagyon ala­csony sxlnvonalú a sxervexő mun­ka és politikai nevelőmunkánk rendszere. Ogyszőlván nem léte­zik nevelési rendszer. Ogyszőlván nem létezik munkastílus. Az el­nökségtől kezdve minden szerv improvizált, úgy, ahogy a helyzet kényszeríti. Tehát Itt a munka javítása nagyon lényeges. Vezető párt vagyunk, a társadalom vezető ereje. Milyen ez az erő? Hogyan dolgozik? Milyen emberekkel dol­goxik? Mert esxerlnt mozdul meg a társadalom. Rajtunk kívül ezt senki nem csinálja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom