Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-11 / 240. szám, szombat

Az elvi kérdésekben nem lehet két szék között ülni (Folytatás a 2. oldalról) mai rendelkező népet. És hány embert sikerült megtévesztenie, milyen nemzeti egységet ért el7 Ogy tekintliet-e a marxista az ilyen nemzeti egységre, mint pozitív társadalmi jelenségre? Minfisítheti-e valaki a kommunista párt Központi Bizottságában az ilyen osztályszempontot nélkülöző, antimarxista bázison kialakult egységet a társadalom haladó elemének? Ismét láthatjuk a társadalmi jelenségek osztályszempontot mellőző antimarxista értelmezését. Milyen jóindulatú. Nem akarok címeket osztogatni, de feltételezem, hogy jőindulatről van sxfi. És ezért említem, játszik a fogalmakkal. Egyedül a legális, demokratikusan választott szervet képviselhette — mondotta itt Slávik. Tultak valamit erről a múlt év augusztusában? Melyik volt itt az egyedül legális, demokratikusan választott Központi Bizottság? A vysočanyl — amit Itt elítéltünk? Igen? Ez volt egyedül legális? És azt is megmondtuk, hogyan volt „demokratikus", és hogyan volt „legális". Így közelítik meg a fogalmakat. Vagy Mlková elvtársnő azt mondja: ô mint képviselő fogadalmat tett, és ezt a fogadalmat betartotta. És ez a képviselő nem tagja a kommunista pártnak? Ha én mint kommunista leteszem a képviselői fogadalmat és a parlament vezetője arra kényszerít, hogy kommunista meggyőződésem ellen cselekedjek, akkor mi köt, a képviselői fogadalom, vagy a kommunista meggyőződésem. Minden nemzeti szocialista vagy agrárpárti tudta, hogy ebben a parlamentben az agrárpártot képviseli. Csak a kommunista képviselő gondolta, hogy más valakit képvisel. Tehát azért beszélek ezekről a dolgokról. hoev tisztázzam ezeket, mivel bizonyosan létezik >• emberek között is az osztályszempontoknak ilyen mellőzése. Devalválták valamennyi rétőta bevált fogalmukat Sajnos ugyanez volt a helyzet Dubček elvtársnál is. Mint itt hallották, azt mondta: január után itt nagyon erős kritikai szellem fejlődött ki. Ez Igy első pillantásra helyes. És most: milyen kritikai szellem? Valamilyen absztrakt? Ez a becsületes kommunisták bírálása volt. Akik sok mindennel nem értettek egyet a múlt időszakban. Ez a volt kizsákmányoló osztály kritikai szelleme és a K-231, valamint a Brodský és ha sonlók, a Svitákok kritikai szelleme volt. És én mindezt egy kalap alá veszem és azt mondom: a kritikai szellemet mindnyájan úgy értelmezzük, mint kritikai szellemet. De köszönjük szépen a társadalmi problémáknak ilyen marxista értelmezését. Dubček elvtárs azt mondta: a probléma az erők kvantiflkációjában volt. Csak ebben különböztünk? Csak abban, hogy szociális taellenes erők nagyobbak vagy kisebbek, veszélyesebbek vagy sem? Valaki már a viták során említette a tüzet. Ha azt látom, hogy a szomszéd tetőn tfiz támadt, vagy már ég az egész ház — ez a kvantiflkáció kérdése. Nem a tűz, a veszély, hanem a kvantiflkáció kérdése. A tűzoltókat akkor hívom, amikor már az egész tető leégett. Nem a kvantiflkáció kérdéséről, vagy találgatásról van szó, hanem arról, hogy ezek ellen az erők ellen elvi harcot kell folytatni. És minél kisebbek, minél gyengébbek, annál könnyebb a párt harca. Minél nagyobbak, annál bonyolultabbak és megeröltetőbbek ezek a harcok. És azok az elvtársak, akiket bíráltunk, nem akartak ezek ellen az erők elleu harcolni — ex a lényeg. Vagy nem akartak, vagy nem tudtak. Vagy angyalt akartak játszani, akit mindenki tisztel, aki mindenki felé jó és szép akart lenni. Nem a kvantifikációról volt szó. hanem arról, hogy marxista módon kellett volna megközelíteni a pártot és > munkáshatalmat fenyegető veszélyt, és e veszély elleni harc kérdését. És itt Ismét látható ezekben az ügyekben Dubček elvtárs minden osztályszempontot mellőző, antimarxista álláspontja. Dubček elvtárs azt mondja: ki ikarta alakítani a pártban a lő pozitív áramlatot. Én 1988 augusztusáig nem voltam az elnökségban. Aztán bekerültem az elnökségbe és a végrehajtó bizottságba ls. Ebben a végrehajtó bizottságban kissé Agy festett a helyzet mint a bikaviadalon, habár ilyesmit még nem láttam, de el tudom képzelni magamnak. Valahogy így volt a párt vezetőségében. Órákat töltöttünk egyetlen "(érdes körül — sokszor éjszaka is — az elemi ügyektől viszont féltünk. És a tárgyilagos helyzet aránya 6:2 volt. Az a kettő Dubček és Smrkoviký. Tehát milyen pozitív áramlatot akart egyesíteni? Mindnyájan, akik Itt ülnek, az a hat is, akik ott voltnnk, azonos álláspontot foglaltunk el, de e kettőnek más volt a véleménye. Kikényszerítettünk valamilyen határozatot, és azt mindenekelőtt az első titkárnak kellett volna végrehajtania. Én elutaztam Bratislavába, ez ide az oda, és nem volt aki a határozatot végrehajtsa. Tehát kérdem Önöket, milyen pozitív áramlatról volt szó? Pozitív áramlat Smrkovskýval? Itt Ülnek az elvtársak a végrehajtó bizottságból. Mondják meg, hogy csak egyszer is más volt-e a helyzet. Kell egy kis becsületességet találni ezekben az Ügyekben. Különösen, ha itt ülnek azok az emberek, akik ezt ismerik. Tehát ha mi felülbíráljuk a társadalmi jelenségeket, akkor ennek alapja — és ez munkánk számára rendkívül fontos — a helyzet marxista elemzése, marxista szemlélet a kis és nagy jelenségekben is. Elhanyagoltunk minden iskolázást. A marxizmus, az már elavult valami amihez nem kell visszatérni, ami túlhaladott. Ma az elit kormányozza a társadalmat, és nem tudom még mi mindent hallnttunk a tudományos frontról. Milyen — bocsánat — képtelenségeket mondtak nekünk a nagyon tanult és marxista szempontból nagyon műveletlen emberek. Nem ismétlődhetnek meg a múlt hibái Vissza kell térnünk a marxista szemlélet alapjához. Nem úgy, hogy amit Marz 100 évvel ezelőtt írt, az ma is pontosan érvényes. Ez régi ismert ügy: ez módszer, szemlélet, látásmód, elemzés. És ez a módszer él, helyes, becsületes, semmi jobbat világunk nem tanított, semmi jobbat nem látunk. És ezért vissza kell bozzá térnilnk, fel kell újítani az egész rendszert, vagyis az eszmei politikai nevelést, hogy megtanítsuk erre a szemléletre az embereket és a mi funkcionáriusainkat is. Egyeseket joggal zártunk ki a pártból. Aki az ellenséges oldalon áll, nemcsak ebben a szervben, hanem a pártban is, annak itt nincs keresnivalója. Tekintet nélkül arra, hogy milyen volt a megelőző fejlődése. Úgyhogy a dokumentum, amelyet irányelvként jóváhagytak, arra törekszik, hogy ilyen marxista állásponton elemezze a nálunk kialakult időszakot. Ez nem a tökéletesség csúcsa. Továbbra is elemezni fog juk az ügyeket és más szakaszokon is tanulni fogunk. Tökéletesítünk, lehet hogy a részleteket módosítjuk, de azok a főbb dolgokban, amelyek ebben a dokumentumban rögzítődtek, és amelyeknek be kell hatolniuk a pártba, helyesek. Fontos, hogy a pártban az egyes részeket ne válaszszák el egymástól, hogy senki ne válogassa ki azt, ami neki a legmegfelelőbb, mint a mazsolát a kalácsból. Nézzék meg mivel Ijesztgetnek bennünket, mit beszélnek kint, és a burzsoá propaganda itthon. Visszatérés a stalinizmushoz, visszatérés az ötvenes évekbe. A társadalomban nem létezik gépies visszatérés. Buta lenne, aki ezt mechanikusan akarná csinálni. De azt, hogy visszatérünk a marxi—lenini alapelvek hex, azt nem szégyelljük, azt büzskén hirdetjük. De nem térünk vissza semmiféle hibához, torzuláshoz, butasághoz és hasonló dolgokhoz. Ezért az a rész is, amelyben az 1968 januárját megelőző időszakról beszéltünk, végtelenül fontos, nemcsak az emberek tudata számára, bansm azért mert ez további munkánk hídfője, hogy ne ismételhessük meg a múlt hibáit. A macska, ha egyszer megégeti magát, másodszor már nagyon vigyáz. És a társadalom, a párt, ha hibát csinált, ezt ne tegye? Mindezekben az időszakokban látni kell, ml volt a pozitív, és mi volt a negatív. És ebből kell levonni a tanulságot egész pártunk és az egyes szervezetek konkrét munkája számára. Ogy vé lem, hogy e tanácskozás és e dokumentum elvszerűsége tartalmazza ezt a kifejező vonást. Természetesen ezzel az ember sok ellenséget szerez magának, sok bírálatot stb., ha elvszerűen viszonyulunk ezekhez az ügyekhez. Amikor ezekről a kérdésekről az elnökségben Dubček elvtárssal vitatkoztunk, azt mondtuk: igen, az emberi kapcsolatokban sok minden elismerhető, még a szentimentalizmus is. De ott, ahol a pártról, a nemzetről, az államról, a közös ügyről van szó, ott már nem lehet szentimentalizmus pozíciójára helyezkedni. Ott kizárólag elvszerűségre, objektivitásra és olyan iokú objektivitásra van szükség, aini lehetővé teszi, hogy az emberek ítéletet mondhassanak. Cs úgy gondolom, hogy az okmány, amit jóváhagytak és az itt lefolyt tanácskozás ezt igazolta. A mástél év egyik tanulsága számunkra az is, hogy alapvető kérdésekben nem lehet meghál rálni, nem szabad letérni az elvi álláspont útjáról. Ha Smrkovský elvtárs 1968 elején, amikor végre nagy nehezen elszakadt Novotnýtól, csak egy kicsit visszatért volna azokhoz a kiadványokhoz, amelyek Marx, Lenin elveit tartalmazzák az elvszerüségről, nem tévedt volna el ennyire. És má< sok sem tiivedtek volna el ennyire. Ez az egyik Sgy. A másik, hogyan fogunk dolgozni lent a járásokban, az üzemi szervezetekben, a kerületekben. Az emberekkel végzendő mnnkában valóban nagy érzékenységre van szükség. Mi nem vagyunk mészárosok, a ml pártunk nem vágóhíd. Élő emberekkel, érzékeny emberekkel kell dolgozni, és itt nagy szerepe van az értelemnek és az érzelemnek. Ogy, hogy ezek miatt a pártban okvetlenül megoldandó politikai kérdések miatt ne odázódjék ntás konkrét kérdések megoldása. A dolgokat természetesen politikailag kell megoldani, de ugyanakkor legfőképpen napireden kell tartani a nép életkérdését. Ez az értelme a felhívásnak is, amelyben üdvöz-öltük az ostravai bányák és egyes más üzemek kezdeményezését. Elvtársaki Most sor kerül a kerületekben és a járásokban a plenáris ülések megrendezésére. Nagyon kérem a vezető titkárokat, hogy a politikai kérdéseken kívül vessék fel a gazdasági kérdéseket is. A plénumra adandó legszebb válasz az lenne, ha az üzemek kommunistái és többi dolgozói körülnéznének munkahelyükön, hogy mit tudnának meg'en'ni és mivel tudnának segíteni. Nem formális dolgokról van szó. de tudjuk, hogy mindenütt mutatkozik számos tartalék és hiányosság. A becsületes emberek, a kommunisták és a pártonkívüliek ez irányban a szó nemes értelmében vállalásokat tehetnek és kezdeményezést fejthetnek ki arra nézve, min és hogyan lehetne javítani. Egész sor olyan dolog van, amit szűk keresztmetszetűnek szokás nevezni. Hogy ezek miért szűk keresztmetszetűek? Miért nincs belőlük elég? Sok helyen rendelkezésre áll a nyersanyag is meg a termelési potenciál is. De vége, nincs tovább, nem dolgoznak. A másik műszakra nem marad ott senki, vagy csak egészen csekély számban. Bár lényegében ez csak szervezési kérdés. Nem mondom, hogy mindenütt, de vannak nyersanyaggal kapcsolatos és egyéb problémák is. Nem tndjuk ezt megoldani? Nem tudjuk? Olyan textiinagyhatalom, mint Csehsxlovákia — bocsánat a hasonlatért, de mindenütt ezt hallani — egy ilyen textilnagyhatalom nem tudna elég női fehérneműt gyártani? Nem tudjuk ezt megszervezni? Nem tudunk még egy műszakot sem megszervezni? Természetesen nemcsak erről az egy dologról, hanem másról is szó van. Pedig ott nem kell új miniszterre vagy új kormányra vagy ehhez hasonlóra várni. Tehát kézbe kell venni ezeket a kérdéseket. Biztos, hogy kl fogunk dolgozni valamilyen koncepciót, mindarra vonatkozóan, amiről Itt beszéltünk, és úgy gondoljuk, hogy egy plénum majd kimondottan ezekkel a kérdésekkel fog foglalkozni. Reméljük, hogy a szükséges anyagok feldolgozása megtörténik olyan ütemben, hogy ezt a plénumot valamikor november végén vagy december elején megtarthassuk. Reméljük, hogy az új garnitúrákkal kissé másként megy majd a munka. De nem várhatunk tovább. Most, amikor, a Központi Bizottság közzétette ext a felhívást a politikai problémák minden fontossága mellett is az a fontos, hogy a kerületi és a járási szervezeteink sorra kerülő aktívaüléseiken és majd azntán az üzemekben nagy igyekezetet fejtsenek ki, főképp a gyenge helyeken, hogy a dolgozók és a gazdasági szervek a lehető legnagyobb mértékű kezdeményezést fejtsék kl, legalább a legfájdalmasabb kérdések gyors kiküszöbölésére. Itt van például a felszabadulás 25. évfordulójával kapcsolatban kibocsátott felhívás. Valóban nagy tartalékokkal rendelkezünk. Ezt értékelni fogják az emberek, ha a politikai problematika mellett a dolgoknak ext az oldalát is sikerül megszerveznünk. A gazdasági szervek e feladatat önállóan a pártszervezetek nélkül nem tudják teljesíteni. Szükséges, hogy a kezdeményezés tőlünk, kommunistáktól induljon kl. Gondolom, ez a Központi Bizottság pártunkat nagy lépéssel vezette tovább ahhoz, amit mindannyian kívánunk — a politikai nyugalomhoz és konszolidációhoz, a gazdasági nyugalomhoz és konszolidációhoz — és ehhez megteremtette a politikai és káderteltételeket. Ax elkövetkező időszak mindanynyiunkat, az egész pártot a munkája szerint fogja káderezni, elvtársak. Aszerint, ki és hogyan (og dolgozni. Összpontosítsuk figyelmünket a gazdasági kérdésekre is Az itt lefolyt vita főképp a politikai és a káderproblémákra összpontosult. Nem kár, nem hiba ez. Ezek a problémák itt megvoltak. Nem jutottunk hozzá azonban — talán az idő rövidsége miatt — a társadalomban felmerült és az előttünk álló, égetően konkrét problémák megtárgyalásához. Ezek ha röviden is, de bsnne foglaltatnak a jelentésben. Csakhogy elvtársak, ezektől is lügg egész további életünk. Valamennyi feltornyosult problémát meg kell oldanunk, mégpedig egyidejűleg. Minden szervezet — és emiatt kezdetben már kissé bosszankodtam is — a kerületi, a járási és más szervezeteink is kevés figyelmet szentelnek a gazdasági problémáknak. A politikai kérdések mellett napirendre kell kerülnie valamennyi egyéb konkrét problémának is, elsősorban a gazdasági és termelési kérdéseknek. Ezt sürgetően napirendre kell tűzniük a pártban, a szakszervezetekben és a tübbi társadalmi szervezetben, valamint a kormányban és a gazdasági szervezetekben. Ha a párt ennek a társadalomnak a motorja, akkor ennek a motornak valamennyi irányító szervén keresztül foglalkoznia kell ezekkel a kérdésekkel. Tehát, hogy az egész pártban necsak politikai és káderkérdésekről folyjon a vita, hanem egyszersmind arról is, mi van a gyárakkal, a termeléssel, a közellátással, ml van a rendetlenséggel, hogyan működnek a hivatalok, milyen a munkaidő, a munkaerkölcs stb. Ettől függ életünk, elvtársak. Végül is a nép széles réteget nem aszerint Kélnek majd meg bennünket, hogy Smrkovský elvtársat és másokat kizártuk a Központi Bizottságból vagy sem, hanem aszerint, hogyan fognak élni, hogyan halad a termelés, hogyan sikerül biztosítani a közellátást stb. Vagyis minden energiánkat a gazdasági helyzet megjavítására kell fordítanunk. Oj embereket neveztünk kl a kormányba, éspedig nem azért, mert akik távoztak, valamennyien alkalmatlanok, vagy hogy mindannyian valamiféle jobboldaliak. Oj embereket javasoltunk, hogy ne terheljék őket a régi koncepciók és a régi gyakorlat, ezért tehát rendkívüli energiával foghatnak hozzá a munkához. Csakhogy egyetlen kormány vagy pár miniszter sem változtatja meg ezt a helyzetet. Az egész párt összes szervezeteinek, mindenütt, a kerületekben, a járásokban, valamennyi munkahalyen, kell üzembe helyeznie ezt a motort. S ezen a motoron keresztül valamennyi további társadalmi, gazdasági és állami szervezetet. Ogyhogy végül tőlünk, mint egésztől függ az, hogyan rendezzük ezeket a dolgokat. A hibákat jóvá kell tenni mind a szerveknél, mind az egyéneknél, ás ha becsületes a magatartásuk — le van zárva ez a fejezet. És az egész pártban, elvtársak, igy kell eljárni. Nem pedig úgy, hogy ott valahol az egyik helyen volt tíz szent, akik vagy a saját fejük után foglaltak el helyes álláspontot, vagy valahol meghúzódva ültek, és ezért nem foglaltak el helytelen állispon tot és így hát a többi tetves birka volt, amelyek közül egyet kiválasztok ha úgy tetszik nekem, a másikat meg pürölnl togom a végtelenségig. Ennek semmi köze se lenne sem a kommunista erkölcshöz, sem ax e kérdésben elfoglalt kommunista magatartáshoz. Mi, mint a Köxponti Bizottság ezekkel az ügyekkel ma tlszteségesen leszámoltunk, így ezt az alsőbb szervek irányába is kiterjesztjük, és az embereinktől szintén megkívánjuk, hogy a dolgokkal szemben hasonló állást foglaljanak el. A további kérdés ezzel összefüggésben, bogy azon a bázison, amelyet Központi Bizotságunk kidologzott, a májusi irányelvek bázisán, a mai Központi Bizottság határozatainak bázisán folytatjuk a párt további egységesítését. Azt mondjuk: a párt egységesítése. Szóbelileg mindannyian emellett vagyunk. Tudjuk, hogy hiányzott Itt az egység azokból az okokból, amelyekről hosszadalmasan beszéltünk. Hogyan fertőzte, bomlasztotta a pártot stb. ax a másik központ — a jobboldali erők. Ezek ellen harcot folytatunk. Itt esxmeileg nincs megalkuvás. Eszmei megalkuvás nincs. A második köxpontot és mindazt, ami ezzel összefügg, politikailag te kell győznünk, politikailag fel kell számolnunk. Tény, hogy éppen az ez ellen folytatott harcban más csoportosulások is kialakultak, keletkeztek. Számos helyen. Ogye tndnak róla? Van erre bizonyos ntalás a beszámolóban is. Nem egy sikon. De elvtársak, azt is meg kell mondani, hogy ma egy központon kívül a pártban egyetlen más sem fog létezni. Néhol az emberek túlságosan igényesek az emberekkel szemben. Másoktól kristálytiszta Igazságot követelnek és lehordják minden elkövetett hibájáért. Ott tévedtél és amott tévedtél. Én nem támogatom a toleranciát, ha elvi hibákról van szó, de nem vagyok a kétféle mérce híve sem, egyik az én számomra, a másik pedig más számára. Ismert az a lenini gondolat, hogy a szocializmust olyan emberekkel kell építenünk, amilyenekkel rendelkezünk. Nevelni kell őket, segíteni kell nekik, hatna kell rájuk. Pártunkból mégha akarnánk, akkor sem csinálhatnánk arkangyalszektát. Egyikünk sem Uyanfajta. Ax emberekkel bánni kell tudni, segíteni kell nekik hibáik leküzdésében — ez az igazán nagy ügy. Még egy kérdésről szeretnék beszélni, ami itt lebeg a levegőben és az egész pártot érdekli — ez az emberekhez való viszony, hogyan viselkedtek augusztusban. Ezen a téren is vannak, akik jóindulatúan vagy kevésbé jóindulatúan csörtetik kardjukat, ahogyan éppen megfelel. Ennek elfelejtem, annak pedig emlékszem. Ezt pedig tejbe verem. Nagyon szabadon bánnak ezzel. Nekünk meg kell egyeznünk egy közös mértékben, egy közös mércében. Azt gondolom, hogy ez a Központi Bizottság már a jóváhagyott jelentésben létrehozta ext a megegyezést. Látták, hogyan ingott meg ebben ax ügyben a felsőbb vexetőség is. Ext elitéltük és megváltoztattuk határozatát. És most mit kívánunk az emberektől odalent, akik hallgattak a pártszervekre, a társadalmi szervekre, a kormány- és parlamenti szervekre? Ezért ítélhetjük el őket? Teljesen világos, hogy az ember nem értékelhető csupán azzal a rövid idővel, ami Itt volt, nem lehet mérce az az egypár nap, egy vagy két hét, hogy vajon ingadozott-e vagy helytelenül mérlegelte-e az ügyeket. Egész életét felül kell bírálni. Ez az egyik ügy, a másik pedig az, hogyha ax elmúlt időszakban helytelen magatartást tanúsított, hogyan tudott azon űrrá lenni. A politikai magatartások megvilágosodtak, kitisztulnak és most az a fontos, hogy azon a szakaszon, ahol vagyunk, azon a szeles arcvonalon, ahol állunk, munkát mutassunk tel. Végüjls az embert a becsületes munka igazolja a legjobban. A gyakorlat bizonyítja ezt. Én bízom pártunk erejében, bixom a becsületes kommunisták többségének egészséges tömegében Pártunk már sokkal rosszabb helyzeteket Is átélt. Olyanokat, amelyeket nem ls lehet asszehasonlltanl ezzel. És mégis kibírta és mégis nyert. Ma pedig mai az elkötelezett és érett emberek olyan gárdájával rendelkezünk, hogy valóban csak a mi szervező és politikai képességeinktől függ. milyen gyors léptekkel haladlia tunk előre. A* Ilyen légkörben könnyen előfordulhat, hogy nem eléggé tapintatosan intéznék el ax ügyeket. Ezt megmnndtuk a májusi plénumon, éspedig az irányelvekben. És ehhez vissza kell térni. A kommunista párt nem karddal csinálja a politikát. És a nevelés ax szintén nem az elfűrészelés kérdése, nem a bosszú, a revans kérdése, nem a személyi számlák kérdése. Van Ilyen veszély Is, ezért beszélek róla. Sok elvtársunkat megrágalmazták, télreállították, személyüket megalázták. És ez emberi tulajdonság — most alkalmam van rá, most meg fizetek. Az emberi életben — ha ez a kocsmában történik — legyen, mert ahogy mondani szokás, ex a megszokott emberi gyengeség. De a politikában nem történhet meg, nem szabad megtörténnie. Sérelmet sérelemmel nem lehet vlsaszafizetni. Mert politikai párt vagyunk. Az egyedüli módszer ezen a téren az, hogy növeljük a politikai munkát, növeljük politikai munkánk színvonalát. Már sok mindent tettek e célból, és ax ittlévőknek — úgysxólván sxemély sxerint — kösxönetet lehet mondani axért a nagyon áldozatkész, megerőltető munkáért, amelyet valamennyi szakasxon végeztek. Axt hiszem, hogy a Jelentésben szerényen becsültük tel ax elvégzett munka mennyiségét. Azonban még sokkal nagyobb mennyiségn munka vár ránk. Még nagyon alacsony sxlnvonalú a sxervexő munka és politikai nevelőmunkánk rendszere. Ogyszőlván nem létezik nevelési rendszer. Ogyszőlván nem létezik munkastílus. Az elnökségtől kezdve minden szerv improvizált, úgy, ahogy a helyzet kényszeríti. Tehát Itt a munka javítása nagyon lényeges. Vezető párt vagyunk, a társadalom vezető ereje. Milyen ez az erő? Hogyan dolgozik? Milyen emberekkel dolgoxik? Mert esxerlnt mozdul meg a társadalom. Rajtunk kívül ezt senki nem csinálja meg.