Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-06 / 210. szám, szombat

ÚJ KÖZTÁRSASÁG AFRIKÁBAN Az elmúlt hét egy újabb afrikal-arab államfordulat győzel­mével végződött: nemzeti érzelmű katonatisztek csoportja megdöntötte a líbiai monarchiát és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. A puccs a gyógykezeltetésen Törökországban tartózkodó' I. Idrisz király távollétében zajlott le, s bár a 78 éves exuralkodó angol beavatkozás segítségével remélt vissza­térni országába, a jelek szerint nincs sok reménye a restau­rációra, mert Anglia kereken visszautasította a beavatkozást. fíUD 1989 IX. 6. # Felülkerekedett a nemzeti érzés Az 1951 óta független, rop­pant nagy területű, de csak 1 millió 700 ezer lakosú Líbia je­lentéktelen tagja maradt volna az arab országok közösségének, ha az ötvenes évek végén nem fedezik fel legnagyobb kincsét: az olajat. Addig rászorult az egykori gyarmattartó, Anglia kölcsöneire, s az ENSZ kezde­ményezésére kikiáltott függet­lensége csak névleges vplt. 1961-ben tárták fel az első olaj forrásokat, de 1964-ben Lí­bia már 22 millió tonna kőola­jat fejtett, s így az olajterme­lő országok között fontossági sorrendben a 11. helyre került. Amerikai, angol és francia olaj­társaságok a koncessziók birto­kában további lelőhelyeket tár­tak fel, s így Líbiában már több mint 600 olajkút működik. Ta­valy 125 millió tonna olajat bá­nyásztak Líbiában, mely így megelőzve Kuwaitot a 2. olaj­termelő országgá lépett elő. Bár a külföldi monopóliumok elég olcsón jutottak a líbiai olajhoz, a szenusszita uralko­dóház és a vele rokont vagy más érdekszövetségbe levő lí­biai „nagy családok" roppant jövedelemre tettek szert: tavaly például 800 millió dollárt ho­zott a líbiai olaj. A monarchia kezdetben hazai műszaki értel­miség nevelésére, iskolahálózat létesítésére (a lakosság 90 %-a írástudatlan volt) fordította ezt az összeget, aztán Idrisz király kezdeményezésére erős fegy­verkezés emésztette fel a mil­liókat. Anglia az 1973-ban le­járó védelmi egyezmény kereté­ben már eddig 200 millió font (egy líbiai font kb. 26 koroná­nak felel meg a hivatalos ár­folyam szerint) értékű fegyvert,­az utóbbi időben páncélosokat szállított Líbiának. Az olajjö­vedelemből a legkevesebb a nép szociális igényeinek kielégítésé­re jutott, s ez fokozta az elé­gedetlenséget, noha nem a leg­főbb oka volt a monarchia megdöntésének. 0 Kitörés az elszigeteltségből Az a tény, hogy Líbia export­jának 99 százalékát az olaj al­kotja, és szükségletelnek 80 százalékát a közös piaci orszá­gokból, valamint az Egjaesült Államokból és Angliából beho­zatallal elégítette ki, eléggé bi­zonyítja, hogy a sivatagos, ter­méketlen Líbia gazdaságilag a külföldre volt utalva. Viszont az a tény, hogy a királyi rendszer sokáig elzárkózott a többi arab állam, valamint a szocialista országok elől, csupán elmélyí­tette Líbia nyugati függőségét. 1. Idrisz király nem volt kor­látolt uralkodó. Ismerte a köz­hangulatot, a különféle belső irányzatokat és törekvéseket, s határozottan Nyugat-barát poli­tikáját —, különösen az utóbbi évek tömegmozgalmainak hatá­sára — megpróbálta össze­egyeztetni az arab nemzeti moz­galmak el nem kötelezett er­kölcsi támogatásával. Ezt az irányt követte a palesztinai kér­désben is. Egyes források szerint I. Id­risz nem zárkózott el a köztár­sasági államforma elől, sőt biz­tos volt benne, hogy halála után köztársaság lép a királyság he­lyébe, ám olyan köztársaságra gondolt, amely más talajba ül­tetné át a monarchia vezéresz­méit. Nem bízott trónörökösé­ben, unokaöccsében, Hasszán el-Rida hercegben, aki gyöngé­nek, túl határozatlannak bizo­nyult. Idrisz tudta, hogy az új líbiai értelmiség, amelynek megszületését valójában ő mozdította elő, egyszer a mo­narchiára tör, s bevonja Líbiát az arabok nemzeti mozgalmába. Valóban a líbiai értelmiség műve a királyság megbuktatá­sa. Tripoliban a múltban asze­rint váltakoztak a kormányok, melyik értelmiségi irányzat ke­rekedett felül: a Nasszer-barát avagy a baathista. Jdrisz mind­két irányzattal sjemben állt, de konzervatív politikájában szem előtt tartotta a pillanatnyi re­alitást. A királyság megszünte­tése után a hatalmat gyakorló Forradalmi Parancsnoki Tanács kiáltványa minden kétséget el­oszlat afelől, hogy az új líbiai rendszer az arab nacionalista mozgalmak részese akar lenni, ki akarja vezetni az országot az •lőző politika okozta elszige­teltségből. # Erősödik az arab nemzeti front A líbiai Forradalmi Parancs­noki Tanács ismertette legkö­zelebbi célkitűzéseit, melyek között a „szocialista köztársa ság", az „igazi demokrácia" megvalósítása, a „nemzeti mél­tóság msszaállítása", a „szoci­ális és gazdasági elmaradottság felszámolása" szerepel. A jelen­legi vezetők azonban még min­dig anonimitásban dolgoznak. A tanács vezetőjeként ismert Sveirib ezredes ugyanis bizo­nyos források szerint nem az új rendszer vezetője, a hata­lomátvétel egyik részvevője ugyan, de személyével eltere­li a figyelmet az új rendszer tényleges vezetőiről. Lehet, hogy a köztársaság híveinek nyert ügye van. A lakosság lel­kesen az új rendszer mellé állt, fokozatosan enyhítik a rendkí­vüli intézkedéseket, s minimá­lisan kevés személyt kellett in­ternálniuk a király hívei közül. Az exkirály, noha vissza akar térni, a jelek szerint nem szá­míthat külföldi segítségre. A nyugati országokat, első­sorban az Egyesült Államokat, Angliát és Franciaországot azonban nyugtalanítja olajérde­keltségeik sorsa. Bizonytalan a Wheelus Field-i amerikai légi­támaszpont sorsa. Amerika — jaZ új líbiai rendszer kérésére — hajlandó volt elhalasztani tervezett líbiai hadgyakorlatát, s a támaszpont 14 ezer főnyi személyzetéből több százan el­hagyták Líbiát. Washington, London és Párizs várakozó ál­láspontra helyezkedett: a hala­dó arab országok kezdeményező lépései után úgy fest a helyzet, hogy a Tripoliban akkreditált valamennyi külföldi képviselet felvette a kapcsolatokat az új rendszerrel, s ezzel de facto el­ismerték a köztársaságot. LÖRINCZ LÁSZLÓ Szovjet történész a modern revizionizmusról Moszkva — T. Szajfullin al­ezredes, a történettudományok kandidátusa, a Krasznaja Zvez­da pénteki számában átfogóan elemzi a modern reviziontzmus forrásait és elméleti, valamint gyakorlati megnyilvánulásait. A revizionizmus társadalmi alapja — állapítja meg a szer­ző — az a bomlasztó befolyás, amelyet a burzsoázia az ellen­tétes társadalmi-gazdasági rendszer világméretű harca kö­zepette a proletariátusra gya­korol. Mint a kínai példa is mutatja, a nemzetközi munkás­osztály küldetését a „baloldali" revizionisták szembeállítják a parasztsággal és a nemzeti fel­szabadító mozgalmakkal. A revizionistákat, jobb, és „baloldaliakat" egyaránt az jel­lemzi, hogy csupán a nemzeti, sajátos, különös jegyeket hang­súlyozzák és tagadják a szocia­lizmus építésének általános tör­vényszerűségeit. A jobboldali revizionisták különböző álmo­delleket propagálnak a „humá­nus", a „nemzeti", a „demok­ratikus" szocializmusról. A mao­isták pedig odáig mennek, hogy azt állítják: „A nagy kul­turális forradalom elhomályosí­totta a párizsi kommünt és a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat." sffc SSfi A Szovjetunió vezetői (a képen előtérbaa Brezsnyev, Podgor­nij. Koszigin és Szuszlov elvtársak) a VDK nagykövetségén adóztak Ho Si Minh emlékének. (TASZSZ— ČSTK felv.) A Szovjetunió elismerte a Líbiai Arab Köztársaságot A Forradalmi Tanács intézkedései az ország védelmére Moszkva — A Szovjetunió hi­vatalosan elismerte « Líbiai Arab Köztársaságot — jelentet­ték be Moszkvában. Mint az er­ről szóló közlemény megálla­pítja, „a szovjet kormány a lí­biai nép iránti baráti érzések­től vezéreltetve hivatalosan el­ismerte a Líbiai Arab Köztársa­ságot". Csütörtökön Bulgária és Kuba is bejelentette, hogy elismerik a Líbiai Arab Köztársaságot. Egy párizsi jelentés szerint Fekini, egykori líbiai miniszter­elnök közölte, hogy teljes tá­mogatásáról biztosította az új líbiai rendszert. Fekini az ál­lamcsínyt törvényesnek tartja s meggyőződése, hogy az új rend­szer meghozza Líbia részére a tényleges függetlenséget és a szociális igazságot. A londoni Daily Express gö­rögországi különtudósítója in­terjút készített Idrisz exkirály­lyal. Az angol lapban megje­lent interjú szövege szerint Id­risz elhatárolta magát magán­titkárának, Omar Él Selhinek londoni tevékenységétől. Nincs szüksége semmiféle segítségre, — jelentette ki a trónfosztott király. Ennek némileg ellentmonda­nak azok a kairói sajtójelenté­sek, amelyek szerint a volt ki­rály nemcsak Nagy-Britanniá­tól, hanem Görögországtól és Törökországtól is katonai segít­séget kért uralmának helyreál­lításához, de kérését mindenütt visszautasították. A Líbiai Forradalmi Tanács ugyanakkor bejelentette, hogy a forradalmi rendszer felké­szült minden esetleges restau­rálási kísérletre és csírájában elfojtja azt. A tanács utasítot­ta a légierő vezérkarát, hogy repülőgépei állandóan körözze­nek az ország légiterében, és bármikor készen álljanak egy esetleges külső beavatkozás visszaverésére. Tripoliban egyébként közöl­ték, hogy 10—17 óráig törölték a kijárási tilalmat. Ma kezdődik az afrikai csúcstalálkozó Addisz Abeba — Az Afrikai Egység Szervezetének miniszte­ri értekezlete után Addisz Abe­bában ma nyílik meg az afrikai állam- és kormányfők csúcs­értekezlete. Az etióp fővárosba már megérkeztek az afrikai ál­lamok vezetői, köztük Bume­dien ezredes, az Algériai Forra­dalmi Tanács elnöke, az Afri­kai Egység Szervezetének ügy­vezető elnöke. A szervezet miniszterei a csü­törtökön este befejezett érte­kezletükön fCleg a gyarmatosí­tás elleni harc meggyorsításá­nak szükségességét és az afri­kai államok közötti szorosabb politikai együttműködés kérdé­seit vitatták meg. Ezenkívül na­pirenden szerepel Egyenlítői Guinea kormányának a kérése, melyben a sikertelen puccskísér­let, valamint a spanyol hivatal­nekoknak és szakembereknek az országból történt kiűzése után segítségéért folyamodik. Az afrikai állam- és kor­mányfők legutóbb tavaly októ­berben Algírban tartottak csúcs­értekezletet. NAGYKÖVETRABLÁS RIO DE JANEIRÓBAN Rio de Janeiro — Csütörtö­kön délután Rio de Janeiróban ismeretlen tettesek elrabolták az Egyesült Államok brazíliai nagykövetét. A 61 éves diplomata, miután ebédjét otthonában elfogyasz­totta, visszaindult hivatalába. Az egyik fordulóban elegáns ko­csijának útját kopott kis Volks­wagen állta el, amely szemta­núk vallomása szerint Sao Pau­ló-i rendszámat viselt. A kocsi­ból négy fegyveres ugrott ki, kettő közülük sakkban tartotta a nagykövet sofőrjét, a másik ket­tő betuszkolta a diplomatát a Választások Norvégiában Stockholm — Vasárnap és hétfőn Norvégiában parlamenti választásokra kerül sor. A par­lamenti választásokon a kor­mánykoalíciót alkotó négy bur­zsoá párt, valamint az ellen­zékben lévő Szociáldemokrata Párt indul. A hírügynökségi jelentések szerint az immár végetérő vá­lasztási kampány ezúttal na­gyon mérsékelt volt, maguk a norvégiai lakosok is „unalmas­nak" mondják. A választást kampány során a vetélkedő pártok leginkább a fiatal vá­lasztók megnyerésére fektették a súlyt. A norvég választók 150 par­lamenti képviselőt választanak meg. A nemzetgyűlés jelenlegi összetételét tekintve a kor­mánykoalíció 80, míg az ellen­zékben levő Szociáldemokrata Párt 70 képviselője foglal ben­ne helyet. Volkswagenbe, kloroformmal elkábította, majd ismeretlen helyre szállította. A rablást végrehajtó személyek egy leve­let hagytak hátra, amelyben kö­zölték, hogy Elbrick nagyköve­tet azért rabolták el, mert „a kizsákmányolás szimbólumá­nak' tartják, és élete a továb­biakban a Brazíliában jelenleg hatalmon lévő katonai junta ke­zében van. A juntától 15 politikai fogoly szabadon bocsátását követelték azzal a további feltétellel, hogy azok biztonságban elhagyhassák az országot. Követelik továbbá, hogy a dokumentumot, amely a követelést és egyben a brazí­liai rendszer bírálatát is tartal­mazza, tegyék közzé e sajtó­ban, ismertessék a rádióban és a televízióban. A feltételek tel­jesítésére, illetve válaszadásra 48 órát adtak, közölve, hogy negatív választ, illetve a hiva­talos szervek hallgatása esetén az amerikai nagykövetet kivég­zik. Rio de janeiróban rendkívüli minisztertanácson vitatták meg az ügyet. Az amerikai külügy­minisztérium azonnal érintke­zésbe lépett a brazíliai vezető­séggel és nem kétséges, hogy a viszonylag gyors intézkedése­ket az erőteljes amerikai nyo­más váltotta ki. Pénteken hajnalban a hatósá­gok — a nagykövet elrablói kö­vetelésének megfelelően — át­adták a manifesztum szövegét a sajtó képviselőinek, noha a politikai foglyok szabadon bo­csátásáról még nem nyilatkoz­tak, a hírügynökségek jól ér­tesült forrásokra tudni vAUk, hogy erre is hamarosan sor ke­rül. VASZILIJ KUZNYECOV, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese fogadta Kiicsi Aicsi japán külügyminisztert, aki csütörtök óta Moszkvában tar­tózkodik. Aicsit Koszigin mi­niszterelnök is fogadta. AZ ANTIFASISZTA Harcosok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának küldöttsége, mely Ladislav Stasko titkár ve­zetésével látogatást tett a Szov­jetunióban, tegnap hazautazott Moszkvából. A JAPÁN rendőrség letartóz­tatta jositako Jamamotót, a to­kiói egyetem diákját, a japán diákmozgalom radikális veze^ tőjét. Jamamoto állítólag veze­tő szerepet játszott a januári diákzavargásokban. NAGY-BRITANNIÁBAN 6,4 százalékkal emelték az esti is­kolák 46 500 tanítójának fizeté­sét. NIXON építésügyi kormánybi* zottságot nevezett ki, melynek feladata a szövetségi építkezé­sek terveinek ellenőrzése. Egy­úttal elrendelte a tervezett ál­lami építkezések 75 százalékos korlátozását. PÉNTEKRE virradó éjjel is­mét feszültebbé vált a helyzet Belfasztban, Észak-Írország fő­városában. A protestáns és ka­tolikus tüntetők barikádokat emeltek, amelyeket később brit csapatok távolítottak el. Leg­frissebb jelenések szerint pén­tek reggel ismét álltak a bari-> kádok. JAIME DE PINIES, Spanyolor-i szág ENSZ- nagykövete levelet intézett U Thant főtitkárhoz és panaszt tett amiatt, hogy Nagy­Britannia nem hajlandó őszinte és mindent átfogó tárgyalások­ba bocsátkozni Spanyolország­gal Gibraltár jövőjéről. SILÉS Bolívia elnöke csütör­tökön kijelentette, hogy kormá­nya és a fegyveres erők készek elejét venni az országot fenye­gető gerillatevékenység újbóli megindulásának. Az elnök sza-i vai azt követően hangzottak el, hogy Inti Peredo, Ernesto Che Guevara egykori parancsnok­helyettese rádióüzenetben je­lentette be a partizánharcok felújítását. TEGNAPRA virradó éjjel az amerikai Maine szövetségi ál­lamban levő Loring légitámasz­pont közelében lezuhant és el* égett egy B—52-es óriás bom-< -bázó. Az amerikai légierő rienf közölte, volt-e nukleáris fegy-i ver a lezuhant repülőgép fe­délzetén. TÍMÁR MÁTYÁS miniszterei-' nök-helyettes és más hivatalos személyiségek jelenlétében teg< nap Szurdi István belkereske­delmi miniszter megnyitotta a Budapesti őszi vásárt. A vásá­ron 490 állami és szövetkezeti vállalat, valamint 81 kistermelő mutatja be termékeit. LENINGRÁDBAN október U tői 5-ig több mint 300 újság­író találkozik a világ minden részéből Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából. A BOLGÁR nemzetgyűlés el­nöksége ratifikálta a bolgár—; magyar barátsági, együttműköf dési és kölcsönös segítségnyúji tási szerződést. DEVVEY amerikai rakéta-tor­pédóromboló fedélzetén tűz ke­letkezett. A hajó Toulon fran­cia kikötőben horgonyzott, öt tengerész megsebesült. Pompidou hétfőn Bonnba érkezik Párizs — Pompidou francia" elnök hétfőn indul első külföl­di látogatására, mint a francia állam vezetője. Bonnban Kie­singer kancellárral elsősorban a Közös Piac csúcsértekezleté­ről fog tárgyalni. Párizsi poli­tikai körök nem tartják való. színűnek, hogy a találkozón megoldják a vitás kérdéseket. Ennek oka a közeledő nyugat­németországi választások és Franciaország gazdasági prob­lémái. A megfigyelők rámutat­nak, hogy a két ország merő­ben ellentétes állást foglal el Nagy-Britannia közös piaci tag­ságát illetően. Pompidout Chaban-Delmas miniszterelnök, Schummnn kül­ügyminiszter és Ortoli pénz­ügyminiszter kíséri el Bonnba. [CSTKj

Next

/
Oldalképek
Tartalom