Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-06 / 210. szám, szombat

BABI TIBOR BULGÁRIÁI UTIJEGYZETE MfWM E

mlékszem, a kora délutáni órákban fogytak el kö röttünk a hegyek. Friss hajnali órában hagytuk el a fővárost. Kanyargó szerpentinutakon robogott a kocsi, majd az Iszkra völgyében. A folyó hirtelen hatalmas tóvá áradt. Egy, az országút fölé ágaskodó szikla tövében a kocsiveze tő erősen fékezett. Megálltunk. Előbb azt hittem, valami hídhoz érkeztünk. Dehogy is. Masszív, mégis karcsú betongát gázolt bele a tó vizébe, jó kétszázhúsz méter hosszan, míg elérte a túlsó partot. Csak most jöttem rá, hogy mesterségesen kiképzett víztároló medence tükrét bámulom. Tizenhárom kilométer a hossza, szélessége eléri a két kilométert is. A gát erősen a mi árvái gátunkra emlékeztet. A hatalmas víztömeg nyomása öt vízi erőművet tart működésben. A tároló medencében Rárom falu rozzant viskói tűntek el. A gátba kétszázhúsz ezer köbméter betont építettek bele. A medence több mint hatszázhetven millió köbméter vizet tárol. A tó nemcsak az erőművek működtetéséhez szükséges energiát szolgáltatja, hanem egyben Szófia ivóvízszükségletét is biztosítja. A hatalmas víztükör megkettőzte az égboltot. Alul is, fölül is égbolt és tündöklő nap. A hatalmas gát tövében, az áttetsző vízben ezüst hasú halak úszkáltak. Tovább robogtunk. S

iamokov városában megcsodáltunk egy török dzsámit, a korai barokk építészet remekét. A padló csupa szőnyeg, drága kelimek, a falakon gazdag ornamentika, mégis sivár, világ nélküli vonalak szabályos összevisszasága. De kár, hogy az izlám száműzte imaházaiból a festömüvészetet. így nem maradt utána más, csak néhány mecset, karcsú minaret, kupolás fürdő, s a rettenetes török hódoltság emléke. Félt a bálványimádástól, de évszázadokon át a rabszolgatartással rokon feudális erő szak kultuszát űzte. Délben értük el Borovec fürdőt, a Rila hegységnek ezt a csodálatosan nyugodt, fenyőillattal áradó zugát. Ott ebédeltünk egy kis vendéglő teraszán. Nyár volt. Augusztus. A távoli hegyek ormán vakító, fehér hó csillogott. Aztán már csak lefelé vitt áz út, míg Pazardzsikon innen és tú! végképp elfogytak a hegyóriások és a dombok. Plovdiv felé robogtunk, de mielőtt elértük volna a nagy tráciai síkságnak ezt a kapuját, Bulgária leggazdagabb gyümölcstermő vidékén, Kricsim földön haladtunk át. |#ricsim föld központja egy " tizenhatezer főnyi lakosságú város, maga Kricsim. Eléggé jelentős ipari központtá épült. A „Vitamina" konzervgyár évente negyvenezer tonna paradicsomot, szőlőt és különféle gyümölcsöt dolgoz fel. ötvenkettőben fejezték be egy papírgyár építését. A Vidék férfilakossága főleg itt talál munkaalkalmat és foglalkozást. Amerre a szem ellát, köröskörül mindenütt szőlő és szőlő, valóságos alma és barackfa erdők. Édes, húsos őszibarack. Zöldség és kukorica. Gabonát alig látni. Egy rövid időre betértünk a kricsimi földművesszövetkezet gazdasági udvarába. Az irodahelyiség hűvös csendjében elbeszélgettem V a szil Grozdanov elvtárssal, a szövetkezet pártszervezetének titkárával, aki egyben a traktoros brigád vezetője is és Becso Bencsev elvtárssal, a főagronómus helyettesével. Aki ismeri a Csallóköz és a Mátyusföld kitűnően szervezett gazdag szövetkezeteit, nemigen hivatkozik külföldi példákra. Hiszen a gabonafélék hektárhozama az utóbbi nyolc-tíz év folyamán szinte megkétszereződött. Biztosítva van a takarmányalap. Egészséges állatállományt nevelnek. Megnövekedett a tejhozam. A sertésállomány annyira felduzzadt, hogy a szövetkezetek nemrégen még értékesítési problémákkal küszködtek. Megkezdték a nagyabb termelési sikerekkel bíztató szakosítást is. És mégis ... A kricsimi szövetkezet gyümölcs- és zöldségültetvényei láttán az az érzésem, hogy a szakosításról sokszor csak beszéltünk, de keveset tettünk érte. Ezer hektáron nem is termelnek itt mást, csak zöldséget, gyümölcsöt és legfeljebb kukoricát. Táblaszámra terem az ízes paradicsom, paprika, padlizsán, karfirl, zöldbab és más zöldségféle. Az őszibarack- és almafák valcságos erdejét láttam. Van a szövetkezetnek állatállománya te, de azt a lehető legkisebbre szorította, összesen százhúsz tehenet tart. Négy szövetkezettel összefogva tart fenn egy sertésfarmot, amelynek állománya összesen nyolcszáz darabra rúg. A természeti feltételek és az éghajlat főleg a gyümölcstermesztésnek és a zöldségtermelésnek kedvez. A gabonatermelés és az állattenyésztés itt pazarlás és meggondolatlanságszómba menne. A kertészkedésből és a gyümölcstermelésből kifolyólag a szövetkezetnek ezerkétszáz tagja van, és ezt a rengeteg embert foglalkoztatni tudja. Igaz, hogy a munkaerők nyolcvan százaléka asszony. A dolgozók átlagos életkora negyvenöt év, tehát zömükben munkabíró, csúcsteljesítményekre képes emberek. * szövetkezet 1950 ben léte** sült. A kollektivizálás ideijén a helyi szerveik és pártszervek teikintettel voltak a helyi feltételekre, s figyelembe vették a vidék gyümölcs- és zöldségtermesztő jellegét. Megőrizték és továbbfejlesztették a hagyományt. Nálunk a Mátyusföldön, a Vág jobb partján, Negyed, Zsigárd, Vágfarkasd vidékén és Csallóközben ilyesmire nem voltunk tekintettel. A mezei kertészek szétszéledtek az ország minden tájára; szövetkezeteink pedig mindmáig érzik a hozzáértő kertészek és szakemberek hiányát. Itt. a kricsimi szövetkezetben ma tizenhat főiskolai szinten végzett kertészagronómus gazdálkodik, és ezenkívül húsz középiskolai szinten képzett szakember van a szövetkezetben. Ha arra gondolok, hogy a mi mátyüsíöldi és csallóközi szövetkezeteinkben alig bír megragadni egy-egy főiskolát vagy középiskolát végzett szakember, elborít a szégyen. A szövetkezet termésének nyolcvan százalékát külföldi piacokon adják el. Ki ne ismerné a hatalmas, Bulgáriából érkező zöldségszállító kocsikat. Végigrobognak a Balkán-félsziget, Közép-Európa és a nyugati országok útvonalain. Viszik, hozzák az aranyat érő zöldséget és gyümölcsöt, Bulgáriában egyenest azt mondják: bolgár aranyat. Csakhogy ez a bolgár arany nem is maga a zöldség és a gyümölcs, és nem is csak a természeti feltételek, a jól termő, öntözésre alig szoruló föld és kedvező éghajlat termelik ki, hanem elsősorban a bolgár kertészek szorgalma, szakértelme, tudományos szinten irányított gazdálkodása. Ez az igazi bolgár arany! H |a meggondolom, hogy nálunk a bratislavai zöld ségpiacon még augusztus elején is hét korona volt egy kilogramm paradicsom ára, és ráadásul nem is volt kapható, s ha meggondolom, hogy a nagy ipari centrumok munkássága szezon idején is nélkülözi a gyümölcsöt és a zöldséget, még jobban szégyellem magam. Hiszen a Csallóközben és a Mátyusföldön is van kitűnő termőföld. Az éghajlat is kedvező, csak éppen a hozzáértő kertész és munkaerő a kevés. Ugyanakkor sopánkodunk, hogy a déli járásokból nagy a munkaerő elvándorlás. Hát igen: ezerezerkétszáz hektáron gazdálkodó gabonatermelő és állattenyésztő szövetkezet, ahol a nehéz munkaműveleteket gépek végzik el, legfeljebb száz, százhúsz munkaerőt köt le. Tízszer kevesebbet, mint a kricsimi kertészkedő, gyümölcstermelő szövetkezet, nem beszélve arról, hogy eszünk ágába se jut építeni olyan hatalmas gyümölcsfeldolgozó üzemet és konzervgyárat, mint a kricsimi „Vitamina". Elbúcsúztam Vaszil Grozdanov és Becso Bencsev elvtárstól, majd a padlizsánültetvényben kapálgató asszonyoktól, és tovább robogtunk Plovdiv felé. Útközben azon tűnődtem, hogy a nagy tráciai síkság, Dobrudzsa és a folyóvölgyek, tehát a mezőgazdaságilag számbajöhető jól termő vidék Bulgária területének körülbelül egyharmadát teszi ki. Szlovákiában is körülbelül ugyanez az arány. Mégis mezőgazdasági termékek behozatalára szorulunk. A motorberregésen át szinte előre hallottam az ellenérveket: — Na, jó — jó, de az ég hajlat, a természeti feltételek! Igaz, irigylem kissé ezt a tenger közelségétől hűsített, párás levegőt, ezt a húsos gyümölcsöket érlelő déli napot. Mégis azt mondom, hogy az igazi termőföld, a szorgalom, az igazi napfény pedig a szaktudás és a szakértelem. S én elsősorban ezzel találkoztam Kricsim földön. Tovább robogtunk a kitűnően aszfaltozott úton. A messzeségben feltűntek Plovdiv tornyai, s a város felett ágaskodó hegytetőn a felszabadulás emlékét megörökítő hatalmas szobor körvonalai. Egy szovjet katona gránitba vésett szobra. B á n y á s z ü n n e p s é g e k Kelet-Szlovákiában ICSTK) — A 20. — jubileumi — bányásznap ünnepségeinek előkészületei már elérték tetőpontjukat a kelet-szlovákiai vasércbányákban is, amelyek iparunk számára fejtik és dolgozzák fel félkészárúnak a vasércet, a rezet, a piritet és a mangánt. Az ünnepségek szeptember 12-én kezdődnek, Szepesség bányászközpontjában, Iglón, a vállalati Igazgatóságon rendezett ünnepi aktívával, amelyen mind a hét gömöri és szepességi bányavállalat képviselve lesz. Az ünnepségek szombaton, szeptember 16-án folytatódnak Rozsnyón, Rudňanyben, Nižná Slanán, Smolníkhan, Slovinkyben és Švábovcén a helybeli bányaüzemek ünnepi üléseivel. A köztársasági elnök az idei bányásznapon 34 dolgozót fog kitüntetni a Munka Vörös Zászlaja és a Munka Vörös Csillaga érdemrenddel, továbbá 122 dolgozót „Példás dolgozó", 10 tanoncot pedig „Példás ipari tanuló" jelvénnyel jutalmaznak. A legnagyobb szabású ünnepségre Nižná Slanán kerül sor, amely a gömöri bányavidék egyik legrégibb központja. Itt az ünnepségek alkalmával lerakják egy új ipari üzém alapkövét. Az új üzemet — amely 200 millió korona befektetést igényel — egy kassai építővállalat építi fel, a gépi berendezést pedig a pferovi gépgyár szállítja. MIRŐL ÍRNAK mf tribúna ĽEíl W^ÚjJU EÖJJ33 ww Igazságos mércét a káderpolitikában A Tribúna 34. számának vezércikkében, — amelynek Oldricli Svestka a szerzője — a hazai helyzet konszolidálásának meggyorsulásáról Ir. § ves t ka elvtárs a többi között megállapítja, hogy a kommunista párt politikájában mindenkor nagy szerepet játszott a káderpolitika. Leszögezi. „Ma a leghatározottabban vissza kell hívni tisztségükből azokat, akik nem értenek egyet a párt politikájával, vagy akiket elsősorban terhel a felelősség az előző időszak fejleményeiért. Nincs más megoldás, ha biztosítani akarjuk a párt politikájának megvalósítását. A jobboldal és a kétkulacsos politika képviselői nem jelentenek garanciát eredményes előrehaladásunkhoz. A káderpolitikának azonban a lehető legigazságosabbnak kell lénni, tekintettel kell lenni az egyes párttagok fejlődésének egészére, az akkori pártvezetés hibáira és tetteire, hogy sok százezer kommunistát félrevezettek. A mércének igazságosnak és tárgyilagosnak kell lenni. Nem lenen helyes, ha — amikor a párt tagjait felelősségre vonja — a káderokat úgymond „kisef>erné". Ugyancsak nem lenne helyes kiemelni és támogatni azokat, akik szóban egyértelműen kiállnak a párt mai politikája mellett, de nem rendelkeznek elegendő tehetséggel, vagy teljesen tehetségtelenek, és a tisztségviseléshez nincs meg a szükséges erkölcsi vagy más tulajdonságuk. Az emberek értékelésekor pártunk jelenlegi vezetése nem azt akarja, hogy politikai dolgozóinkat „célba vegyék": távol áll attól a vezetés, hogy megismételje a jobboldal és az antiszocialista erők módszereit. Sajnos, ilyen esetekre hírközlő eszközeinkben ma is van példa, noha erre nincs szükség, mert elegendő olyan bizonyíték áll rendelkezésünkre, amelynek alapján megbízhatóan értékelhetjük az egyes emberek és a régi pártvezetés tevékenységét az elmúlt időszakban. Az igazságos értékelést „fent" kell kezdeni, ha azt akarjuk, hogy „lent" is igazság legyen" — írja O. Svestka. A lap vitaoldalán közli Varga lános cikkét a Csemadokról. Varga kifejti, hogy a Csemadok programjának egyik alapvető elemét az internacionalista nevelés képezi. Egyebek között határozottan leszögezi azt is, hogy a Csemadok sem azelőtt, de ezután sem kíván jól vagy rosszul értelmezett politikai párttá válni. Munkájában a pártosság elvének következetes betartását tartja szem előtt, ami abban nyilvánul meg, hogy a Csemadok feltétlenül elismeri a kommunista párt vezető szerepét és a párt határozatait magáévá teszi. A megtévesztett pedagógusok Az idei tanév elején űr. /aromír Hrbek professzor, a Cseh Szocialista Köztársaság néhány nappal ezelőtt kinevezett új oktatásügyi minisztere szólott a cseh pedagógusokhoz. Beszédét közölte a prágai rádió és televízió, és szinte valamennyi napi íap ismertette. Olvasóinkat már tájékoztattuk a cseh pedagógusok körében megindult differenciálódásról, arról, hogy számos cseh pedagógus a sajtóban nyíltan feltárta az egyes iskolákon menyilvánuló egészségtelen jelenségeket. Az oktatásügyi miniszter tanévnyitó beszédéből kitűnik, hogy a cseh pedagógusok nagy táborát három csoportra lehet osztani. Az első csoportba azok áz elvtársak tartoznak, akik egész életükben, a legnehezebb pillanatokban sem vesztették el a helyes orientációt, hűek maradtak a marxizmus—leninzmus és a proletár nemzetköziség eszméihez, amiért az elmúlt időszakban gyakran a terror és támadások céltáblái voltak, árulóknak, kollaboránsoknak bélyegezték őket. Iskolapolitikánkban ezekre a kipróbált, harcedzett káderekre fogunk támaszkodni. Valamennyiüket rehabilitáljuk és becsületes, elvhű állásfoglalásukért méltó elismerésben részesítjük őket — közölte Hrbek miniszter. A második csoportba tartozik a tanítóság legnagyobb része, amely átmenetileg a megtévesztő tájékozatlanság áldozatává vált. Ingadozásukért nem vonjuk őket felelősségre, és üldözni sem fogjuk. Nem lenne helyes, ha a megtévesztett áldozatokat büntetnénk akkor, amikor a félrevezetők sokszor a párt és az állam magas beosztású tisztségviselői közül kerültek ki. Azonban ezek a még meglevő és ható homályosságok és eltérő nézetek egy tanítót sem jogosítanak fel kötelessége elhanyagolására. Nem engedjük, hogy ifjúságunkat a kétiakiság és köpönyegforgatás szellemében neveljék. A harmadik csoportba azok a tanítók tartoznak — főképpen az egyes fakultásokon és tudományos intézetekben —, akik sugalmazták, kezdeményezték és szervezték a revizionista, antikommunista és a szovjetellenes akciókat. Ez nem nagy csoport, de befolyása Jelentős. E csoportba tartoznak a párt és az állam ellenségei, és velük szemben eszerint fogunk eljárni. Az ellenséggel nem tárgyalunk, hanem teljes erőnkből felvesszük vele a harcot, hogy elszigeteljük, hogy legyőzzük és politikailag, valamint ideológiailag szétzúzzuk —- mondotta a cseh oktatásügyi miniszter. A Tvorba interpellál Szeptember 3-án megjelent a Tvorba című politikai, tudományos és kulturális hetilap első száma. Jifí Hájek, a lap főszerkesztője vezércikkben foglalkozik az idei augusztusi események tanulságaival. Josef Hotmar, a lap főszerkesztő-helyettese interpellációképpen három kérdést intéz dr. Cestmír Císarhoz, a Cseh Nemzeti Tanács elnökéhez, aki augusztus 28-án beszédet mondott a prágai televízióban. Hotmar konfrontálja dr. Císaf múltheti megállapításait tavalyi közéleti szereplésével. Megkérdezi dr. C. Císáŕtól, hogy 1968 augusztus előtt, amikor magas párt- és államtisztségeket töltött be, milyen politikai koncepciót követett, miképpen ügyelt arra, hogy az egészséges szocialista fejlődéssel ne élhessenek vissza az antiszocialista és ellenforradalmi erők. „Erre a kérdésre hiába keresem a választ az ön akkori beszédeiben" — írja J. Hotmar. Majd második kérdésében hiányolja, hogy a CSNT tevékenységéről közzétett publikációkban nem kaphat az olvasó tájékoztatást arról sem, milyen intézkedéseket tett a CSNT a-párt Központi Bizottsága áprilisi és májusi plénumon bekövetkezett „politikai változás" után. „Ellenkezőleg — írja a Tvorba szerkesztője — egészen más jellegű információm van például az ön mindmáig magyarázat nélküli üzenetéről a nemzethez, amelyet 1968 augusztusában búvóhelyéről, a cseh „hazafiak" közreműködésével juttatott el nyilvánossághoz. Olyan időben küldte ön ezt az üzenetet, amikor az alkotmányos tényezők többsége helyén teljesítette megbízatását, ott, ahová a nép bizalma állította őket." A harmadik kérdésben a CSNT elnöke arra kap felszólítást, hogy „talán már itt az ideje annak, hogy mint a CSKP KB akkori titkára, aki felelős volt a szerkesztőségekben dolgozó kommunisták munkájáért, nyilatkozzon arról, miként irányította ezt a munkát". tsm-j 1HBS Wí B. 4