Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-11 / 214. szám, csütörtök

Állásfoglalás a testvérpártok leveléhez DOKUMENTUM A KOLDER ELVTÁRSSAL FOLYTATOTT, TEGNAPI SZÁMUNKOAN KÖZÍLT BESZÉLGETÉSHEZ Az utóbbi hónapokban testvérlapjainkban aránylag elég gyakran jelennek meg az 1968. évi fejlődés sok vonatkozására fényt derítő, új adatokat és tényeket tartalmazó dokumentumok és megnyilatkozások. Sajnos, az Oj Szó, tekintettel terjedelme re, mely hozzávetőleg fele a Rudé právo és a Pravda terjedelmének, továbbá tekintettel sajátos helyzetére, hazánkban az egyetlen magyar nyelvű napilap, sokrétű feladataira, ezeket a dokumentumokat csak kivonatosan tudja közölni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezen a fölünk nem függő helyzeten változtassunk és ilyen esetekben elérjük az egyes lapszámok terjedelmének bővítését. Addig ts kérjük olvasóink megértését. Az alábbiakban D. Kolder elvtársnak az Űj Szó tegnapi számában megjelent tanúságtételét kiegészítjük egy ezzel összefüggő további dokumentummal. CSKP KB ELNÖKSÉGÉNEK Prága A CSKP KB elnöksége 1968. július 8-i — a szocialista országok testvérpártjai vezetőségének elnökségünkhöz intézett levelével foglalkozó — tanácskozásának határozata alapján előterjesztem írásos véleményemet. Figyelmemet a szovjet elvtársak levelére összpontosítom, mivel tartalmilag az a legkifejezőbb. Az SZKP Politikai Bizottságának levelében foglalt aggodalmakkal lényegében egyetértek, bár a végbemenő megújhodási folyamat számos negatív jelenségének oka a mi tapasztalataink szerint más. A levél tulajdonképpen mai válságunk jelenségeit a CSKP KB májusi plénumának értékelésével egybehangzóan, valamint az első titkár beszámolójával, a vitával és végül az elfogadott határozattal egybehangzóan emeli ki. Már ezért ls úgy vélem, nem érezhetjük magunkat sértve, ha a csehszlovákiai események fejlődése az utóbbi időben barátainknál aggodalmat vált ki, ami nem azonosítható nyomás gyakorlásával, vagy belügyeinkbe való beavatkozással. Az ember és egy politikai párt még kevésbé az, amit magáról gondol, vagy amit magáról hirdet. Nem aszerint értékelik, hogy mit akar vagy mit szándékozik tenni, hanem, hogy mit tesz a valóságban és tetteivel milyen objektív hatást gyakorol a társadalomra itthon és a határokon' kívül. Nyíltan ba kell vallanunk, hogy a januári plénum utáni események fejlődése gyakran lényegesen eltér a CSKP KB plénumának eredeti célkitűzéseitől, vagy az elnökségnek határozatokban kifejezett és a CSKP KB első titkárának felszólalásaiban megjelölt törekvésektől. Az események fejlődése nálunk lényegesen eltért azoktól az információktői é

s nyilatkozatoktól, amelyeket testvérpártjainknak tettünk (pl. a CSKP KB küldöttségének 1968. januárjában tett moszkvai látogatása alkalmával adott első információk, drezdai ígéreteink a sajtót, a rádiót és a televíziót illetően, Budapesten a magyar elvtársakkal történt tanácskozásokon vallott hasonló állásfoglalások stb.). Ez szükségszerűen azt a benyomást kelti, hogy a helyzet fejlődése ellen tétben áll nyilatkozatainkkal és határozatainkkal, hogy az ügyeket nem tartjuk kézben, hogy van egy erő, amely arra kényszerít bennünket, amerre nem akarunk menni, hogy minden kijelentésünk és határozatunk ellenére kénytelenek vagyunk meghátrálni, tehát engedünk a nyomásnak és nincs elegendő erőnk ahhoz, hogy ez ellen védekezzünk. A CSKP KB elnökségében is az a vélemény, hogy e helyzet oka nem a „dühöngő ellenforradalom", ahogy a szovjet elvtársak gondolják. Az okot abban látom, hogy a párt vezetősége vagy képtelen, vagy nem akarja az új, demokratikus feltételek között a megegyezés értelmében biztosítani a szervek határozatában megjelölt ideológiai, politikai és különösen szervezési célokat. Ezen a téren több önkritikára lenne szükségünk, és a testvérpártftk előtt tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Teljes mértékben egyetértek a szovjet elvtársaknak a CSKP KB májusi plénumán hozott döntései megvalósítására vonatkozó bírálatával, és véleményem szerint ez munkánkra teljes mértékben érvényes januártól egészen a mai napig. Prágában, 1968. július 11-én Vegyük csak például a „2000 szó"-val kapcsolatos állásfoglalásunkat. Mit tettünk mint elnökség azért, hogy állásfoglalásunkat megértsék? Mennyi zavart okoztak az egész pártnak maguk a CSKP KB elnökségének tagjail Elegendő volt egy karikatúra a folyóiratokban, egy erélyes kommentár a televízióban és a rádióban ahhoz, hogy az elvtársak elforduljanak vagy hallgassanak. Annak okát, hogy képtelenek vagyunk biztosítani a megállapított politikai-ideológiai és szervezési célokat, abban látom, hogy az adminisztratív diktatórikus méltatlan pártirányítás kétségtelenül helyes felszámolása után mindeddig nem sajátítottuk el a politikai munka formalizmustól mentes, tartalmilag is valóban demokratikus módszereit. Az irányító munka kevéssé hatékony voltához kétségtelenül hozzájárul az, hogy a pártvezetőség nem egységes, továbbra is tart az ún. kabinetpolitika gyakorlata, és közben úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna, mintha élvonalban haladnánk, de közben letértünk akcióképességünk alapjairól — a demokratikus centralizmus elvéről. Hiszen péndául az elnökség vagy a Központi Bizottság határozatait azok sem tartják kötelezőnek, akik elfogadták. A párt vezetőségében közömbösen nézzük és hagyjuk, hogy szabadon támadhassák és gyalázhassák azokat, akik a határozatok végrehajtását biztosítani akarják. Az elfogadott határozatok védelmére vagy megvalósítására egyetlen lépés sem történik. Még a legdemokratikusabb rendszer is megkövetel bizonyos szervezői törekvéseket és ideológiai, politikai összhangot a kitűzött cél felé vezető úton. Még a legdemokratikusabb rendszer is megköveteli, hogy megfelelő következtetéseket vonjanak le a fegyelmezetlenségből, az elvtársiatlan kapcsolatokból. De mi" a határozatok szervezett biztosítása helyett, a rendszeres ideológiai és politikai munka helyett belenyugszunk, hogy a határozatokat aszerint ítélik meg, hogy konzervatívak-e vagy progresszívek-e, és már kezdettől fogva kétségessé teszik a pártban, hogy egyáltalán teljesíteni kellene a határozatokat. Teljesen egyetértek a levélben kifejtett nézettel, miszerint a határozatlanság, az egység hiánya és a passzivitás politikai katasztrófához vezethet. Ez az aggodalom különösen azért indokolt, mert más oldalról akciókat szerveznek és nyomást gyakorolnak a KB elnökségén kívül is. Sőt, a CSKP kerületi konferenciáinak előkészítése és lefolyása során megmutatkozott, hogy bizonyos akciókat (a konferenciákkal fenntartott telefonkapcsolat, a küldöttek megválasztására vonatkozó ultimatív követelések stb. j egy központban készítették elő és egy központból irányították. Egyetértek azzal az értékeléssel is, hogy a becsületes és a párthoz hű kommunisták nyilvános lejáratása a CSKP KB határozatai és az első titkár kijelentése ellenére is szabad teret kap a tömegtájékoztatási eszközökben, sőt ezeket a támadásokat központilag szervezik és irányítják (lásd: Kodaj, Bifak, Svestka, lndra esetét), és így olyan légkör alakul ki, hogy az ilyen nézetekkel folytatott bármilyen vita következménye a botrányos rágalmazások, hazugságok és féligazságok lavinája anélkül, hogy a pártvezetőség közölné a való tényenyeket, vagy hogy bárkit határozottan megvédene. Megújulási folyamatunkban jelenleg valóban kialakult a félelem légköre, amely az ötvenes évek bírósági botrányaira emlékeztet. Szemléltető téma erre a Kodaj tábornok ellen folytatott kampány, akí a „2000 szó" című felhívással kapcsolatban a Nemzetgyűlésben nyilvánosan lényegében nem mondott semmi mást, mint a pártvezetőség néhány tagja a CSKP KB elnökségének tanácskozásán. Ebben a hisztérikus légkörben még a legfelsőbb párt- és állami funkciókban levő elvtársak is taktikáznak, változtatják nézeteiket, csakhogy elkerüljék a gyalázó nyomást. így kerül sor olyan jelenségekre, hogy változtatják nézeteiket a demokratizálódási folyamat alapvető értékelésével kapcsolatban, amelyre szerintük gyakorlatilag a legfőbb veszélyt a bal- és a jobboldal jelenti egyaránt. Hogy ezek a dolgok nem növelik pártunk tekintélyét sem Itthon, sem külföldi barátainknál, az egészen természetes. Tehát egészen érthető, hogy testvérpártjaink, az események alakulását figyelve, olyan következtetésekre juthatnak, hogy nálunk mindez az antiszocialista erők fokozódó megerősödését jelenti megújhodási folyamatunkban. Törvényszerű jelenségnek tartom a nézetek jelenlegi megoszlását a pártban és a társadalomban. Visszatükrözi az ellentéteket, amelyek a január előtti viszonyok által kiváltott társadalmi válságok megítélése és megoldása során keletkeznek. Ogy vélem azonban, hogy pártunk törekvése, amely a viszonyok fokozatos konszolidációját, társadalmi életünk igazi demokratizálódását célozza, nemcsak a problematika bonyolultsága és e folyamat irányításához szükséges akcióképességünk és hatékonyságunk hiánya miatt nehéz, hanem azért is, mert a ini taktikai-politikai fellépésünkkel szemben állnak a jobboldal szervezett és jól irányított ellenakciói mind a pártban, mind a párton kívül, és ebben nem kis mértékben segítenek neki a baloldali szektáns támadások ls. Meggyőződésem, hogy a párt belső életének demokratizálódása összeférhetetlen a frakciók, áramlatok és csoportok létével, hogy éppen ezek negálják a demokráciát, megbénítják azt, lehetetlenné teszik a szabad véleménycserét, többnyire tisztességtelen módszerekkel kiélezik a kapcsolatokat a párt funkcionáriusai és tagsága között, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy kialakuljon a kommunisták akcióegysége. A szovjet elvtársaknak az a meggyőződése, hogy az antiszocialista elemek támadásait külföldről irányítják, nem elegendő; ezt bizonyítékokkal kellene alátámasztani. Ilyen súlyos ügyekről nem lehet csak találgatások vagy elképzelések alapján beszélni. Ezt a meggondolást sem lehet azonban egyszerűen elutasítani, annyival kevésbé, mivel az utóbbi időben a CSKP KB elnökségében megvitatott számos jelentésben rámutattak a közvetlen külföldi kapcsolatok lehetőségére. Itt helyénvaló megemlíteni azt a pártelnökségben néhányszor megismételt és ez ideig nem teljesített követelést, hogy a belügyminiszter terjesszen elő áttekintő állambiztonsági információt. , Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogyan befolyásolják tömegtájékoztatási eszközeink a hazai közvéleményt a nyugati polgári lapokból vett idézetekkel, amelyek tendenciózusan magyarázzák helyzetünk fejlődését, és így bő lehetőségük van arra, hogy beavatkozzanak a hazánkban végbemenő demokratizáciős folyamatba. Ez nem lenne annyira tragikus, ha a pártvezetőség valóban befolyásolni tudná a tömegtájékoztatási eszközöket, és ha ezek ellen a nézetek ellen felsorakoztatnánk ellenérveinket. A gyakorlati hatás azonban jelentéktelen, és úgy tűnik, mintha letértünk volna álláspontunkról. A szovjet elvtársak levele erre is helyesen mutat rá. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az SZKP és a további négy testvérpárt vezetőségének aggodalmát indokoltnak tartom. Már magába véve az az ellentét, amely a CSKP KB elnökségének nyilatkozata és a helyzet fejlődése között mutatkozik, feljogosít erre az aggodalomra. A hozzánk érkezett levelek nem minősíthetők belügyeinkbe vpló beavatkozásnak. Ogy értelmezem ezeket, mint figyelmeztetést a súlyos veszélyre, melyet a párt vezetőségében még mindig nem merünk beismerni sem, nemhogy célszerűen védekezni tudnánk ellene. A kommunistaellenes irányzatok megerősödése — amelyek ma a legjobban veszélyeztetik a demokratizációs folyamat további fejlődését — döntő mértékben a pártvezetőség gyenge akcióképességének és határozatlanságának a következménye, nevezetesen, hogy nem tud vele szembeszállni, továbbá, képtelen az új, demokratikus feltételek között ideológiailag, politikailag és szervezésileg biztosítani az elfogadott határozatok megvalósítását. Az a mi eddigi proklamatív vezetési módszerünk gyakorlatilag megbénította a párt akcióképességét. A levéllel kapcsolatos állásfoglalás nem függhet csupán a CSKP KB elnökségétől, nemcsak azért, mert megvitatása során ebben a szervben különféle, sőt ellentétes nézetek merültek fel. Nagyon komoly elhatározásról van szó nemcsak a megkezdett megújhodási folyamat sorsa, hanem pántunk egész további fejlődése a csehszlovák állam egész jövője szempontjából. Egyértelműen elítéltük a kabinetpolitikát. Olyan fontos kérdésben, mint a szocialista országokhoz és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatunk, a kabinetpolitika valósággal bűn lenne. A Központi Bizottság januári plénumának határozatában eldöntötte: az egyes problémák megoldásával összefüggő ellentétek esetében a KB elnökségének tájékoztatnia kell a CSKP KB elnöksége egyes tagjainak nézeteiről és magatartásáról a CSKP KB plánumát Ezért javasolom, hogy késedelem nélkül hívják össze a CSKP KB plenáris ülését, a CSKP KB minden tagjának mutassák meg a testvérpártok levelét, mellékelve az elnökség minden tagjának álláspontját, és azt. amiben az elnökség megegyezett és amiben a nézetek eltérőek. A CSKP KB plénuma adjon megbízást pártunk küldöttségének vagy küldöttségeinek az azonnali tárgyalásokra. 4

Teljes egyetértéssel tá• mogatom az SZKP KB levelének következtetéseit, hogy valóban komolyan el keli gondolkodni a felett, hogy a jelenlegi válságos időszakban nemcsak az „általános egység" a fontos, hanem a párt és a társadalom egészséges erőinek egysége. Ezért kezdjük meg valóban az elnökségben az erők akcióképes egyesítését. Ha szavaink fedezete a tett lesz, a párt megért bennünket, és a demokratizációs folyamat tovább fejlődhet a szocializmus alapján a párt vezetésével. C A levéllel kapcsolatos ál^ • lásfoglalásunknak megfontoltnak és bölcsnek kell lennie. Megfogalmazása során nem eshetünk az ideiglenes szovjetellenes pszichózisba, melyet nálunk jelenleg mindenféle féligazságokkal, rágalmakkal, csalásokkal alakítanak ki, és amelyeket készségesen és nyugati forrásokból átvéve hoznak nyilvánosságra és terjesztenek tömegtájékoztatási eszközeink. Pártvezetőségünk tekintélyének megszilárdítása azon az áron, hogy kiélezzük a kapcsolatot a CSKP és az SZKP, pártunk és a szocialista országok kommunista pártjai között, soha nem volt az ország munkásosztályának, nemzeteinek, egész dolgozó népének érdekét szolgáló politika. Nem volt és ma sem az. A járható út belső problémáink erélyes megoldása a barátainkkal való elvi és becsületes tanácskozás és egyenjogúság alapján, tiszteletben tartva a szocialista országok közös érdekeinek érinthetetlenségét. A testvérpártok levelének megvitatásával összefüggésben felmerül az a kérdés, melyre a Központi Bizottság elnökségének világos választ kell adnia: Ki felelős azért, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a tények és a levél tartalmának ismerete nélkül a közvéleményben ellenséges hangulatot teremtenek a baráti pártok, a szocialista tábor országai ellen? DRAHOMÍR KOLDER s. k. Befejsies 'hez közeledik a tökcterebesi új konzes agyár építése. Az eredeti tervek szerint már részt kellett volna vállalnia az idei termés feldolgozásában, azonban miután a homonnai Cliemkosluv dolgozói nem tudták betartani az építés időtervét, erre aligha kerül sor. (Tóthpál felvétele) 1969 IX. 11.