Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-11 / 214. szám, csütörtök

Hogyan oldják meg a lakáskérdést a rozsnyói járásban ? Az idén 280 lakást építenek O A családihóz-építés iránt főleg szövetkezeti tagok és értelmiségiek érdeklödnek $ A téglaellátáshoz nagyban hozzájárulnak a kisüzemek £ Tetőfedéshez bádogot is használnak 0 Kevés a csempe 0 Rőcén termőtalajra fognak építeni? Miből biztosítják a már meglevő lakónegyedek közművesítését A LAKÁSKÉRDÉS MEGOLDÁSÁRA országszerte rendkívül nagy gondot fordítunk. Különféle intézkedéseket foganatosítunk a minél jobb eredmény érdekében. Ám a probléma végleges megoldásáról talán soha" sem lehet szó, hiszen a lakáskérdés mindig lesz. Nemcsak azért, mert a családok száma állandóan növekszik, és egy-egy lakás nem örökös, hanem azért is, mert az emberek igénye változik. A mai lakáshiány nem kis mértékben annak is következménye, hogy régen soktagú családok kis házakban — olykor egyetlen helyiségben — laktak, ma viszont mindenki — jogosan — összkomfortos lakásra vágyik. Mindezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha napjaink égető lakáskérdéséről beszélünk. A probléma megoldása során az egyes járásokban különféle nehézségekbe ütköznek. A rozsnyói járás lakáskérdésének megoldása közben felmerülő nehézségekről és az elért eredményekről a jnb építésügyi osztályán érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy az idén a járás területén 80 lakás épül. Ebből 60 kommunális, 132 szövetkezeti, 88 pedig üzemi lakás. Július végéig 96 lakást adtak át — 24 kommunális, 24 szövetkezeti és 48 üzemi lakást. Ez azt jelenti, hogy az átadásban a ter= vezettel szemben lemaradás mutatkozik. Július végéig ugyanis 156 lakást kellett volna átadni. A Poprádi Magasépítő Vállalat ugyan azt állítja, hogy az év végéig pótolja a lemaradást, de a jnb véleménye szerint ez az ígéret már csak azért sem lehet reális, mert az említett építővállalat kapacitásának uagy részét a Magas-Tátrában köti le. Az építésügyi osztály illetékeseinek nézete szerint előreláthatólag mintegy 30 lakás átadását halasztják majd el... A lakásépítés tervének teljesítése az építőválialatnak elsőrendű érdeke, mivel tőle függ a vállalat alkalmazottainak a prémiuma. Ez a gyakorlat bizonyos torzulásokat okoz. Vagyis egyéb építkezések — például iskolák, üzletek — elhanyagolásához vezet. így történik meg, hogy az új lakónegyedek házai ugyan elkészülnek, de a boltok, óvodák és más épületeik nem. — AZ UTÖBBI IDŐBEN különösen előtérbe kerül a magánlakás-építkezés. Ez a rozsnyói járásra is vonatkozik. Pontosabban szólva: újból növekszik a családi házak építése iránti érdeklődés. Az ötvenes években ugyanis sok családi ház készült magánépítkezéssel, de két-három évvel ezelőtt csökkent ez az építkezés. Tavaly és az idén azonban ismét sokan kezdtek niagánépítkezésbe. Érdekes, hogy a múlttal ellentétben jelenleg főleg szövetkezeti tagok és értelmiségiek — például orvosok, tanítók — építenek családi házakat. A jnb tavaly 200 ilyen lakás felépítésére adott ki engedélyt. 167 építését kezdték meg. Ez évben 180 ház épül fel magánépítkezéssel — ebből július végéig 95-be már beköltöztek. A lakásépítéshez természetesen anyag kell — mindenekelőtt tégla. A rozsnyói járásban elsősorban a rozsnyói és a rőcei téglagyár biztosítja a téglát. Az utóbbi két éve kezdte meg újra a termelést — egy ideig állt, mert üzemeltetése nem volt kifizetődő. Nagy segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságok mellett létesült kisüzemek téglagyárai is — például a gocovói és a Krásna Hôrka Dlhá Lúka-i. A FAANYAG BESZERZÉSE tekintetében a rozsnyói járás lakói aránylag nem ütköznek nehézségekbe, mivel a helyi erdők rendelkezésre állnak. Sokkal nehezebb a tetőfedéshez szükséges anyagokat beszerezniük. Újabban nagy segítséget jelent az építkezőknek a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű, mely tetőfedéshez bádogot biztosít. A cement beszerzése bizonyos hónapokban — főleg áprilisban és májusban — ugyan problémát okoz — általában azonban nem hiánycikk. Sokkal nehezebb beszerezni az előregyártott elemeket — legalábbis a magánépítkezőknek. Kavics általában van a járás területén. A legnagyobb hiánycikkek közé tartozik a csempe és a kövezet. Megfelelő szakembereket a magánépítkezők mindig tudnak biztosítani. Főleg kőművest és ácsot. A hnb-k kisüzemei és a szövetkezetek melléktermelése keretében mintegy 500 szakember dolgozik. Nagyon kevés a víz- és a gáz-, vajamint a villanyszerelő a járás területén. KÜLÖN FIGYELMET ÉRDEMEL a telek beszerzése, illetve a birtokjogi viszony rendezése. Kivált városban, például Rozsnyón és Rőcén. A járás székhelyén csak úgy tudnak új házakat építeni, ha régleket bontanak le. Ez viszont azt jelenti, hogy azok lakóit el kell helyezni. Rőcén az új házak építéséhez 32 hektár termőtalajt kellene feláldozni. Ezt a helyi szövetkezet természetesen ellenzi. Az ügyet a Földművelésügyi Minisztérium tárgyalja. A jnb építésügyi osztálya tisztában van a termőtalaj védelmét biztosító törvény jelentőségével, ugyanakkor azt is mérlegelni kényszerül, hogy a bontások helyén építendő házak lényegesen drágábbak. Tulajdonképpen két rossz közül kell választania: a meglevő házak lebontása vagy a termőtalaj feláldozása. A lakásépítés velejárója a víz, a gáz, a villany, megfelelő utak és a kanalizáció. Mindezt, sajnos, korántsem tudják maradéktalanul biztosítani az új házak lakói számára. A múltban ugyanis erre nagyon kevés pénzt kaptak a nemzeti bizottságok. Újabban ugyan minden épülő lakásra 14 000 koronát kapnak, de ez még mindig kevés. Legalább a duplájára lenne szükség, mert a 14 000 koronából a múltból örökölt hibákat is helyre kell hozni, vagyis a már meglevő lakónegyedek teljes felszerelésére is sokat kell még áldozni. 1970-ben például Rozsnyón, Rőcén, Dobšinán és Jolsván akarják befejezni a már meglevő negyedek közművesítését. A jnb építésügyi osztálya szerint a lakáskérdés megoldásában nagy szerepet játszhatna új építőanyagok bevezetése, vagyis egyes iparágak nagyobb kihasználása. Főleg a kémia vívmányait kellene jobban értékesíteni. Ez persze nem oldható meg egyetlen járáson belül. MINDENT EGYBEVETVE elmondhatjuk, hogy a rozsnyói járásban — faluhelyen — a lakáskérdés nem okoz különösebb gondot. Annál nagyobbak azonban a járás városaiban. Ennek oka az említett telekhiányban, a bontásokkal járó nehézségekben és a már meglevő lakónegyerek teljes felszerelése hiányéban rejlik. A kérdés mielőbbi megoldásához fontos lenne, hogy a nemzeti bizottságok az új negyedek közművesítéséhez lakásonként ne 14 000 koronát kapjanak, hanem annak kétszeresét. Végül a maradéktalan építőanyag-ellátás jeienthet hathatós segítséget. FÜLÖP IMRE Ol vaso Sin k i r j a KÁR HOGY MÁR VÉGE ... Befejeződött a KI KICSODA nagy nyári rejtvénypályázatunk. Naponta érkeznek a megfejtések, számuk több ezerre tehető. A versennyel kapcsolatban több levelet kaptunk olvasóinktól. Nem tudok szavakat összeszedni — írja Füle A n d r á s n é Mihályiéról — amive) ki tudnám fejezni köszönetünket ezért a kedves szórakozásért, amiben részünk volt, kár, hogy már vége. Izgatottan vártuk a vasárnapi számot s reméljük, hogy a jövőben ismét ehhez hasonló kedvtelésben lesz részünk. Rusznyák* Eva kéméndi olvasónk hasonló hangnemben ír: Engedjék meg, hogy gratuláljak Önöknek az ötletért és a rejtvényverseny megvalósításáért. Nagyon kellemes, izgalmas és egyben tanulságos játék volt. Kár, hogy ilyen hamar véget ért. Remélem, hogy a közeljövőben is indítanak hasonló versenyt. Kár, hogy már az utolsó fordulót küldöm fel, írja Munka Béla. csucsomi olvasónk. Pályázatuk jó szórakozást nyújtott. A jövőben szívesen venném és el is várjuk a hasonlóan szórakoztató rejtvénysorozatokat. Különösen a hosszú téli estékre gondolok. Juhász Mihályné gelei olvasónk levelében olvassuk: Örömmel veszünk részt az olvasók számára rendezett KI KICSODA c. rejtvényversenyben. Vártuk a vasárnapi számokat s izgultunk, sikerül-e megfejteni a feladott kérdéseket. Nálunk a család három tagja kapcsolódott bele a versenybe, amellett, hogy előfizetői vagyunk lapjuknak, még külön is megvettük a vasárnapi számot s a harmadik szelvényt rokoni alapon szereztük be. Ifj. Górász József rimaszombati olvasónk írja: Az ÚJ SZÖ számomra már olyan, mint egy darab kenyér, tehát nélkülözhetetlen. Megpróbáltam én is megfejteni a képrejtvényeket. Nem azért játszottam, hogy esetleg nyerjek, nekem ez játékot, szórakozást jelentett, izgalomban tudott tartani. Kellemes hét hét volt részemre. Mi is örülünk, hogy rejtvénypályázatunk megnyerte olvasóink tetszését. A sorsolás terminusáról még külön írunk. MEGÉRTETTÉK Albert László katonaolvasónk írja: Pártgyűlésünkön megvitattuk a párt és a kormány helyes politikáját. Két fiatal katona komoly feleletet adott azoknak, akik felforgató tevékenységet végeznek országunkban. Tettükkel bizonyítottak s beléptek a párt tagjai közé. Leloczky és Kfucka elvtárs ajkáról meggyőzően hangzott: Elvtársak, köszönjük a bizalmat és ígérjük, hogy a párttagságunkból eredő feladatokat teljes odaadással teljesítjük. Ök fiatalon megértették, hol a helyük, és megvetik azokat, akik zavarják nyugalmunkat, barátságunkat a Szovjetunióval és a szocialista tábor baráti népeivel. ILYEN BARÁTSÁG IS VAN Ágcsernyőn szombaton és vasárnap is esett, de a munka nem szünetelt — írja levelében Varga Ervin töketerebesi olvasónk. Aki az utóbbi hetekben nem járt hazánknak e keleti csücskében, el sem tudja képzelni azt a helyzetet, mely kialakult Ágcsernyőn. A sínpárokon a szovjet árut szállító vagonok százai vesztegeltek kirakásra várva. Hol kell most jobban a sok szorgos kéz, mint éppen ittl A munkások és hadseregünk kelet-szlovákiai alakulatainak tagjai az SZNF 25 évfordulójának tiszteletére rendkívüli műszakban dolgoztak. A megfeszített emberi igyekezet meghozta a várt eredményt. A napi teljesítmény átlagosan 36 000 tonna átrakott szovjet áru, ami 11000 tonnával több a tervezett napi normánál. Külön ki kell emelnünk a néphadsereg terebesi alakulata tartalékos katonáinak az átrakodásnál tanúsított igyekezetét. 1720 tonna vasércet és ún. feketefémet raktak át. Ágcsernyőn szombaton és vasárnap szlovákok, csehek, magyarok, ukránok, cigányok rakták csehszlovák vagonokba a szovjet árut. KIT TERHEL A FELELŐSSÉG? Érdekes problémára mutat rá Komárom y Dezső dunaszerdahelyi olvasónk. A dunaszerdahelyi szeszfőzdére panaszkodik. Elvittem a- már kiforrt cefrét a helybeli szeszfőzdébe — írja — de meglepetésemre a szeszfőzde nem működött s a cefrét nem vették át. Később találkoztam a főzéssel megbízott elvtárssal, akitől megtudtam, hogy az üzem azért nem működik, mert nem kapták vissza a szeszt ellenőrző mérőt. Többszöri kutatás után kitudódott, hogy a mérő a Stará Boleslav-i Kovopodnikban van hitelesítés céljából, s hiába sürgetik őket, nem küldik vissza. Ez nagy hanyagság, az állam is károsodik, a termelők pedig házi főzésre vannak kényszerítve, ami egészségtelen és kihágásnak is számít. • 1969. IX. 10. 1 / alamikor, gyermekkorom* ban a jó clinnye- _és dohánytermesztőt messze környéken ismerték. Olyan szakma ez, melyet nem lehet könyvből megtanulni. Sok-sok év gyakorlata kell hozzá. A mai fiatalokat nem vonzza ez a szakma. A Bajcsi Állami Gazdaság dinnyeföldjén két idős emberrel beszélgetünk. Horváth Imre Negyeden született, a dinnyetermesztés „fortélyát" az édesapjától sajátította el. De nemcsak 6, hanem további hat testvére is. Kilencéves korában már az anyalai határban őrizte a dinynyét. Természetesnek tartotta, hogy az apja szakmáját választja. Az első világháború előtt az egyházi birtokon főként a hevesi dinnyetermelőket alkalmazták. Ezek a családok féltve őrizték a dinnyetermesztés „titkát". Kora tavasztól késő őszig földkunyhóban laktak a hatalmas dinnyetáblák szélén. Mindenesek voltak, művelték, őrizték és árulták is a dinnyét. Ősszel aztán visszamentek a szülőfalujukba. A Horváth család nevét a két •Jágháború között a hét fiú '°tte ismertté az érsekújvár— Párkány körzetben. Ma már mind öreg emberek, csupán Imre bácsi dolgozik még a szakmában. A hét testvér 29 gyermeke közül már egy sem választotta ezt a foglalkozást ... — Ki akar ma kora tavasztól késő őszig a határban bukdácsolni, ha nyolc óra alatt könnyebb munkával ugyanazt a pénzt megkeresheti... A hatvan esztendős Imre bácsi a dinnyetermelők alkonyáról beszél. A háború előtt Bajcson 8—10 család foglalkozott dinnyetermesztéssel. Az A dinnyeföldet járva a két idős ember szakelőadással felérő emlékezésbe kezdett. Aprólékosan felsorolták, hogy 1951től mely táblákon termesztettek dinnyét, milyen növény után ültették, és mikor volt a legkedvezőbb az időfárás. Az 1953-as évre nem szívesen emDinnye terme lök ulkonyíi... ? ötvenes évek elején számuk kettőre apadt. Horváth bácsi 1951-ben „társult" Psenák Lászlóval, aki ma 58 éves, és azóta közösen termesztik a dinynyét a gazdaság bajcsi részlegén. A két idős ember ma kora hajnaltól dinnyét „szüretelt". Ök csak kiválasztják és levágják az éretteket, majd öttagú női csoport hordja össze rakásba a termést. Ma körülbelül száz mázsát szállítanak a felvásárlónak. Az idén tíz hektáron görög, egy hektáron sárgadinnyét termesztenek. Görögdinnyéből két fajtát, a dunatájit és a hevesit termesztik. Azt mondják, az előbbi édesebb, az utóbbi nagyobbra nő. Elmagyarázták az egyes fajták ismertető jegyeit, de mikor egymás mellé tesznek három haragoszöld görögdinnyét, még véletlenül sem találom el, melyik a dunatáji fajta. lékeznek, 43 hektár termését szinte teljesen elverte a jég és tönkretette a peronoszpóra. Két év múlva viszont rekordtermést értek el. Hektáronként több mint 220 mázsát szállítottak piacra. Az idén ts eléri a hektárhozam a 200 mázsát. — Nagyon lényeges a talaj előkészítése.- Tarlóhántás, közép- és mélyszántás szükséges. Legjobb a dinnyét, árpa után termeszteni. — Az ültetés tdejét az időjárás határozza meg. Rendszerint május 8—,10 körül kezdjük a palántázást. — Az öntözésről különbözők a vélemények. Egyesek azt mondják, kell, mások, hogy nem szabad öntözni a dinnyét. Szerintem nem szükséges, de lehet. Viszont nagyon jól meg kell választani az időpontot. Mert ha az öntözés után néhány napra kiadós esőt kap a növény, akkor nem kell dinynyét szüretelni. Az idős emberek négy évtizedes tapasztalatot hasznosítanak munkájukban. Safnos, a dinnyetermesztő csoportban csupán nők dolgoznak, nincsen itt fiatal ember, akinek átadhatnák a tapasztalataikat. Mert ebben a szakmában minden munkának — a melegágy készítéstől az érett dinnye kiválasztásáig — megvan a maga titka. Nem elég csupán elmagyarázni, megmutatni egy-egy müveletet, jó eredményt csak megfelelő gyakorlat után lehet elérni. Dél-Szlovákiában a dinynyetermesztők szinte kivétel nélkül idős emberek. A bajcsi gazdaságban ma csupán két részlegen termesztenek dinynyét, s félő, hogy az öreg nyugdíjba vonulásával megszakad a hagyomány. Ez a tény nem aggasztja különösképpen a gazdaság vezetőit. Azt mondják „hiszen dinnyéből úgyis csak 25, kertészetből és dohányból pedig 40 ezer koronát is jövedelmez egy hektár". Egyrészt ez az oka, hogy évről évre kevesebb a piacon a dinynye. A fővárosban egy-egy dinnyeszállítmány szinte órák alatt elfogy. Akinek nem jut az ízletes csemegéből, bosszankodva kérdezi: miért nem termelnek többet? Imre bácsi az ismert közmondással válaszol: a pénz beszél ... Szavaiban ott bújkál a szakmáját szerető idős ember keserűsége. A dinnyetermesztés alakulása iránti aggódásukat a közelmúltban családi találkozón fejtették ki a Horváth testvérek. Ersekúfvárott a Bástya borozóban találkoztak a hajdani dinnyetermesztők. A hat Horváth testvér közül Ferenc Párkányban, Imre és Gyula Bajcson, László Ebeden, Lajos Negyeden és János Magyarországon él. A hetedik testvérük, István már nem él. Az ismert dinnyetermesztő család tagjai szomorúan állapították meg, hogy megszakadt a családi hagyomány, egyetlen fiú sem választotta az édesapja szakmáját. A dinnyetermesztés fénykora már csak emlék... — A termelés rohamos csökkenése az ötvenes évek elején következett be, amikor 60 fillérért vásárolták fel tőlünk a dinnye kilój'át. Ekkor hagyta ott a dinnyészek zöme a szakmát, ^mondja Imre bácsi. Az idén 1,50 korona körül mozog a felvásárlási ár. A fogyasztók kétszer ennyit is fizetnek kilójáért ... 5

valahol ebben a tényben kellene keresni a lehetőséget, legalábbis késleltetni a a hazai • dinnyetermesztés alkonyát ... Persze az éjszakát a hajnal követi... De ilyen merész álmokat még a legbizakodóbb idős dinnyetermesztők sem szőnek. CSETŐ JÁNOS