Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-02 / 206. szám, kedd

CSEHSZLOVÁK-SZOVJET KERESKEDELMI KAPCSOLATOK (II.) A kölcsönös árucsere struktúrájának elemzése IRTA: JAN T A B A Č E K, KÜLKERESKEDELMI MINISZTER 1969 IX. 2. A csehszlovák—szovjet árucsere-forgalmat az 1966. október 5-én Prágában megkötött, az 1968—1970. évekre érvényes hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény alapján bonyolítják le. Ez a csehszlovák külkereskedelem legnagyobb hosszú lejáratú egyezménye, amely 80 milliárd koronás forgalmat irányoz elő. A kölcsönös forgalomnak 1970-ben az 1966. évhez viszonyítva 1,5-szeresére kell növekednie, s el kell érnie az évi 18,4 milliárd koronát. 1968-ban a Csehszlovákia és a Szovjetunió közti árucsereforgalom terjedelme 14,7 milliárd korona volt, ebből a csehszlovák kivitel 7,26 milliárd koronával, a behozatal pedig 7,46 milliárd koronával részesült. A behozatal fokozásával sikerült nagymértékben kiegyenlíteni, amely az elmúlt években keletkezett clearingcsúcsot. A Csehszlovákia és a Szovjetunió TtözöttV árucsere-forgalom a legnagyobbak közé tartozik a világon és megközelítőleg olyan, mint Franciaország és az Egyesült Államok között bonyolítódik le. A Szovjetunióba irányuló csehszlovák kivitel struktúrája A Szovjetunióba irányuló exportunk fő árucsoportját a gépek és berendezések képezik, amelyeknek részaránya az elmúlt évben elérte az 55,5 százalékot. Ezek a szállítmányok mintegy egyötödében fedezik a Szovjetunió ez irányú behozatali szükségletét. A csehszlovák gépipari export döntő tételeit komplett vállalati berendezés sek, vasúti kocsik, gépkocsik, élelmiszer- és könnyűipari berendezések, szerszámgépek, távközlési berendezések, hajók, energetikai és elektrotechnikai berendezések, valamint motorkerékpárok képezik. A Szovjetunióba szállított gépipari berendezések közé tartoznak elsősorban fémmegmunkáló gépek, vegyipari és petrokémiai üzemi berendezések, szívókotrók, hajók, Dieselmotorok, villamosok, továbbá a villamos és motoros távolsági mozdonyok, tehergépkocsik, motorkerékpárok, háztartási gépek stb. Ezeket a gyártmányokat illetően hazánk a Szovjetunió legfontosabb külföldi partnerei közé tartozik. A csehszlovák gépipari szállítmányok elősegítik a szovjet nyersanyagok kitermelését, új üzemek építését, a közlekedési hálózat kibővítését és a közszolgáltatások javítását. A nagy szovjet megrendelések nagymértékben serkentőleg hatnak gépiparunk számos ágának fejlődésére, mert a szovjet piac ma is gépipari gyártmányaink legnagyobb értékesítési helye. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk második legnagyobb csoportját alkotják az ipari közszükségleti cikkek. Az 1968as évben ezek képezték a Szovjetunióba irányuló kivitelünk 22,8 százalékát. A gépekkel és gépi berendezésekkel együtt 75,8 százalékot tettek ki, vagyis megközelítőleg annyit, amenynyit a nyersanyagok, tüzelőanyagok, egyéb anyagok és az élelmiszerek foglalnak el a Csehszlovákiába irányuló szovjet exportban. Gyakorlatilag tehát az egész szovjet nyersanyag- és élelmiszerszállítmányokat feldolgozó iparunk késztermékeivel fedeztük. Az utóbbi években nagymértékben megnövekedett a csehszlovák közszükségleti ipar kivitele. A Szovjetunió lett a konfekció, cipők és számos egyéb könnyűipari cikk legnagyobb külföldi átvevője; s még állandóan növeli ez irányú megrendeléseit. Ez lehetővé teszi számunkra számos szükséges nyersanyag és élelmiszer behozatalát. A nyersanyagok, üzemanyagok és segédanyagok csehszlovák kivitelében jelentős tételt képviselnek a kőolaj- és gázvezetéki csövek, a hengeráru, a kábelek. Ide tartozik az uránérc szállítása is. A Szovjetunióból származó csehszlovák import struktúrája A csehszlovák árubehozatal összetétele az utóbbi évtizedben viszonylag változatlan. A Szovjetunióból átvett áru döntő többségében „nyersanyag, üzemanyag és segédanyag", amelyek ma a szovjet import mintegy 60 százalékát képviselik. Nehéz felbecsülni ennek óriási jelentőségét a csehszlovák népgazdaság .szempontjából; bajosan találnánk az utóbbinak olyan ágazatát, amely nem igényelné a szovjet nyersanyagot. Népgazdaságunk stabilizálási alapját képezi és behozatala egyebek között elősegíti gazdasági fejlődésünk problémáinak megoldását. Ez vonatkozik a kőolajra, az alumíniumra, a vasércre, kőszénre, a foszfátokra, a gyapotra, a horganyra, az azbesztre stb. Hogy elképzelésünk legyen a nyersanyag import nagyságáról, szeretném megjegyezni, hogy a csehszlovák behozatalban szereplő áru összsúlya 1968-ban 56,5 millió tonna volt, s ebből a szovjet anyagok súlya — a kőolajat beleszámítva — elérte a 24,8 millió tonnát, azaz több mint 43 százalékot. Szemléletes a szovjet és a csehszlovák szállítmányok kölcsönös viszonya is. Exportcikkeink szállítási súlya az elmúlt évben 1,1 millió tonna volt, azaz 22-szer kisebb, mint az importált szovjet árué. Ez a viszony nagyon szemléletesen türrözi behozatalunk és kivitelünk szerkezetét. Tekintettel arra, hogy egyes nyersanyagok behozatala körül különféle feltevések és nézetek keringenek, lényegesebben szeretnék foglalkozni behozatalunk problémakörével. Előnyös behozatal Elsősorban a szovjet kőolajról kell szólnom. Behozatali értéke 1968-ban 957 millió korona volt. Szállítása az 1969. évben az eredeti mennyiséggel szemben — a hosszú lejáratú szerződéstől eltérően, amely évi 8,8 millió tonnát irányoz elő — további 500 000 tonnával növekszik, vagyis eléri a 9,3 millió tonnát. Az egyezmény értelmében az 1967—1970. években összesen 40 millió tonna kőolajat veszünk át. Csehszlovákia a „Barátságkőolajvezeték" rendszerében résztvevő országok között a legnagyobb átvevő. A vezeték üzembe helyezésétől 1968. augusztus l-ig összesen 32,8 millió tonna kőolaj érkezett hazánkba; felépítése nagy megtakarítást jelent, építési költségei két év alatt visszatérültek. A szovjet kőolaj szállítása mérhetetlen jelentőségű számunkra, alapanyaga a petrokémiai iparnak, származékai pedig — a kokszot helyettesítően — olcsó tüzelőanyagul szolgálnak a kohóiparban és egyéb üzemekben. Egy tonna szovjet kőolaj árát 15,16 rubelben szabták meg. Amennyiben az 1 rubel = = 18 korona paritás szerinti árat vesszük alapul, egy tonna szovjet kőolaj megközelítően 273 koronába kerül, plusz loco Slovnaft. Egy tonna kőolaj a tőkésországokból 1 dollár = 30 korona paritás mellett sokkal többe kerülne. A szovjet földgáz-szállítmányok elősegítik a népgazdaság ésszerűsítését és hatékonyságát. A szállítások a nagynyomású gázvezeték útján bonyolítódnak le, amelyet a Szovjetunióval közösen 1967-ben létesítettünk. A csehszlovák szakasz a vágsellyei Duslo üzembe torkollik, s onnan Bratislavába és egyéb városokba vezet. A gázbehozatal nagy növekedést mutat. 1967-ben kb. 300 millió köbméter volt, 1968-ban már 600 millió köbméter, ebben az évben pedig el kell érnie az 1 milliárd köbmétert. A gáznak — mint olcsó tüzelőanyagnak — az importja jelentős megtakarításokat eredményezett az üzemekben, és mint a nagyvárosok tüzelőanyaga hozzájárul a légkör tisztaságának javításához. A szovjet vasércszállítások képezik a csehszlovák kohóipar nyersanyagbázisát, mely több mint 80 százalékban szovjet érccel dolgozik. A behozatal ebben az évben is fokozódik s eléri az 5,4 millió tonnát. Komolyproblémát jelent a vasérc szállítása. Bizonyos előrehaladást jelent itt, hogy évről évre növelik az ércek fémtartalmát és a nyersvas behozatalát. A hitelegyezmények Az 1960. évvel kezdődően Csehszlovákia több hitelegyezményt kötött a Szovjetunióval, amelyek alapján kooperációs kapcsolatok létesültek a két ország között; ezek értelmében Csehszlovákia bizonyos mértékben részt vesz a fenti nyersanyagok termelésének bővítésében. Ezeknek az egyezményeknek az a céljuk, hogy biztosítsák a Csehszlovákiának oly nélkülözhetetlen nyersanyagok fokozott szállítását, ellenértéküként árunkat szállítjuk és egyúttal segítségére vagyunk a Szovjetuniónak abban, hogy megkezdhesse és fejleszthesse a beruházási szempontból igényes termelést a közlekedés szempontjából gyakran igen távolfekvő körzetekben. A következő hitelegyezményekről van szó: 1960-ban 268 millió rubel értékben együttműködési egyezményt kötöttünk a fekete- és színeskohászat terén. Célja az, hogy elegendő kapacitások épüljenek fel a szovjet ércbányákban és kohókban. A Szovjetunió arra kötelezte magát, hogy 1966-tól 1968ig évente 30 000 tonnával több alumíniumot, 15 000 tonnával több rezet, 9000 tonnával több ólmot. 6000 tonnával több horganyt és 1,8 millió tonnával több vasércet fog szállítani iparunknak. Az említett fémek szállítmányai túlszárnyalják a szerződésben meghatározott mennyiséget. 1963-ban együttműködési egyezményt kötöttünk a szovjet kőolajtermelés bővítésére, hogy 1970 után évente fokozatosan 5 millió tonnával több szovjet kőolajat kapjunk. Ennek az egyezménynek a keretében Csehszlovákia az 1966 és 1974 közti években 500 millió rubel értékű különféle árut szállít a szovjet partnernek. A hitel visszatérítése kőolajban 1973ban kezdődik, ám a fokozott szállításokra már 1971-ben sor kerül. Ez a 2 százalékot kamatozó hitel 1984-ig térül vissza, a fokozbtt szállítások azonban 1990-ig folytatódnak. 1968-ban a szovjet földgázszolgáltatással kapcsolatban került egyezménykötésre. Ennek értelmében hazánk részt vesz a szovjet gázvezeték felépítésében, s ennek keretében 1968— 1970-ben 2 százalékos hitelre teherautókat és csöveket szállítunk 40 millió rubel értékben. A Szovjetunió ezt a hitelt — fokozott gázszállításokkal — 1970—73-ban fizeti vissza. Ezek a hitelek távlatilag biztosítják a csehszlovák népgazdaságnak a hatékony fejlődés szempontjából fontos nyersanyagokat. Nagy jelentősége van népgazdaságunk szempontjából a szovjet gépek és berendezések behozatalának is, amelyek a csehszlovák importnak csaknem 25 százalékát képezik. A csehszlovák behozatal további fontos csoportját képezik a szovjet élelmiszerek, amelyeknek részaránya 16 százalék. Első helyen áll a búza. Szemléltetőül: szovjet szállítmányok fedezik Csehszlovákia gabonaszükségletének több mint 50 százalékát. Hazánk minden lakosára 110 kg — Szovjetunióból behozott — gabona esik. Felrobbant az akna. „. * Štefan Kačala és felesége. Tőketerebes főutcáján, kertes családi házban találkoztunk a nyári szabadságát töltő Stefán Kačala elvtárssal, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadító harcok egyik részvevőjével .. . Itt él feleségével, a járási nemzeti bizottság építésügyi osztályának jogásza. Já-, rásszerte sokan ismerik, hiszen csaknem naponta járja a falvakat, hogy a törvényességnek érvényt szerezzen és a vitás vagyonjogi kérdésekben igazságot szolgáltasson. Nem ismeretlen munkakör ez számára, mert a területi átszervezést megelőzően Királyhelmecen hat esztendőn keresztül ellátta a járásbíróság elnöki tisztségét. Kačala elvtárs kedvünkért készségesen magára ölti a régi egyenruhát, mellén hét katonai — köztük az SZNF — kitüntetéssel, s a partizán- és felszabadító harcok eseményeire emlékezik. — Huszonöt esztendővel ezelőtt Martinban szolgáltam a páncélos hadosztály kötelékében. Ott már augusztus 26-án kezdetét vette a felkelés... A ml kaszárnyánkban székelő vezérkart — amely makacs ellenállást tanúsított — a helyszínen felszámoltuk s elhatároztuk, hogy a német fasiszták ellen folytatunk harcot. • Hol volt egységük az SZNF napján, augusztus 29-én? — •A felkelést szervező és irányító szervekhez eljutott elhatározásunk híre és számítottak ránk... Az utasításoknak megfelelően már a felkelés első napján Zsolnára indultunk három tankkal és egy löveggel, hogy elfoglaljuk a katonai parancsnokság épületét. A volt parancsnok „meglepett", nem volt szándékában a felkelők oldalára állni. Estére már a mi felügyeletünk alatt állt a parancsnoksági épület és a kaszárnya. Ezután a város mögött foglaltunk harci állást. Másnap reggel megrohamoztuk a pénzügyi palotát, ahol a fasiszták székeltek. Itt könyörtelen harc alakult ki, végül is kifüstöltük az ellenséget. Pánikszerűen menekültek, de a városon kívül társaink ellátták a bajukat. Mint sikeres tűzpárbaj után a harcos a pihenés néhány pillanatában, az ^emlékező Stefán Kačala is megtörölgeti izzadtságtól gyöngyöző homlokát. — De nem volt megállás — folytatja. — A cellulózgyár kéményébe golyószórós fasiszták fészkelték be magukat. Kettélőttük a gyárkéményt, s a fasiszták eszeveszetten menekültek a gyárból. Egy részük a csatornákban rejtőzött. Itt négy foglyot ejtettünk, akiket átadtunk a martini parancsnokságnak. Később tankunkat a íubochňai harctérre vezényelték. A fasiszta tankok erős ellentámadása következtében kénytelenek voltunk meghátrálni és alakulatunk Dolný Kubln térségében, majd az istebnél téglagyárnál foglalt harci állást /Tóthpál íelvétele) Dolný Kubínt közben elfoglalták a fasiszták, de csak rövid időre. Az elszánt, nagyon bátor szovjet partizánok segítségével kizavartuk a fasisztákat a városból. Még arra sem volt idejük, hogy magukkal vigyék azt a katonai rádióautót, melylyel a Szlovák Nemzeti Felkelés ellen szították a lakosságot. • Nem volt arra példa, hogy valaki „hitt" az ellenséges propagandának? — Sajnos, akadtak ilyenek is. Jól emlékszem, habár nem tudom hová valósi volt, az egyik megtévesztett és beszervezett civil lakos, parasztembernek álcázva, kapával a vállán gyakran elsétált tüzelőállásaink körül. „Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik" mondja a közmondás. Sajnos, ennek az árwlónak a „korsója" elég megkésve tört el. Később szereztünk arról tudomást, hogy társaink „likvidálták", de elég sokáig kémkedett a fasiszták javára. Talán éppen az ő „érdeme" volt, hogy az egyik szeptemberi reggelen a németek nagy túlerővel támadtak ránk Krafovany és Dolný Kubfn felől. Pontosan tudták, hol állnak a ml tankjaink. Heves golyózáport szórtak ránk, de a ködös hajnal lepte alatt sikerült helyet változtatnunk. Igen nagy tűzharc közben jutottunk be az erdőbe. Támadásra nem készülődhettünk, mert a Kubín felől KraIovanyba vezető egész útszakaszt elfoglalták a németek. • Meddig maradtak az erdőkben? — Elég hosszú ideig, habár itt sem voltunk tétlenek. Innen is számtalanszor borsot törtünk a németek orra alá. Véleményem szerint nagy szerencsénk volt abban, hogy a tapasztalt és a harcokban nagyon áldozatkész szovjet partizánok testvéri, önzetlen barátsággal támogattak bennünket .. Néhány társammal csak néhány hónap után kerültünk ki a sűrű hegyi erdőkből. Az új esztendőt is ott töltöttük. Fázva, gyakran éhezve, meleg ruházat hiányában teljesítettük a partizánokra háruló feladatokat... Megkönnyebbülten fellélegeztünk, amikor a szovjet hadsereg oldalán harcoló csehszlovák felszabadító egységek elérték a Tátra vidékét. • Akkor tért hn-a otthonába? — Erről szó sem lehetett, egyáltalán szándékomban sem volt. A partizánharcokban, fiatal korom ellenére úgy megedződtem, hogy a továbbiakban is részt vállalhattam a felszabadító csatákból. Jelentkeztem a csehszlovák hadseregbe ... Március 7-én Poprádon öltöttem magamra a „Svoboda hadsereg" katonáinak egyenruháját, de fájó, nem sokáig harcolnattam ... Másnap este, felderítő úton német akna robbant lábaim alatt, s azóta csak egyik lábam igazi.. , ifTiT ik RELLÉRT A felkelő katonák tankja. (Az SZNF Múzeuma fotóarchívumából)