Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1969-09-02 / 206. szám, kedd
NAGYKÖVESDI PANASZOK Gáspár Viktor, a hnb elnöke. Még mindig felfedezetlen i.Kelet" az ország Kassától keletre elterülő sarka, a szőlőkkel bűvölő vidék, a Tisza táj, a Tokaj-vonulat. Nagykövesd előtt várromot lát a szem, s rögtön asszociál is az idegen: nagyszerű szabadtéri színpad válhatna — nem is olyan nagy befektetéssel — belőle. Az 1300 lakosú községnek persze nem ez a legnagyobb gondja. Gáspár Viktor, a hnb elnöke máris nyilatkozza: — Épül az új kultúrházunk, |969-re tervezték átadását de toindig akad valami hiba. Pedig a községnek nemcsak a kulturális igényeit elégítené ki az új épület. Emeletén színpad lesz, öltözőkkel, de a földszintet a hnb, a szövetkezet, a posta kapja. A kultúrház maga után vonja majd Nagykövesd szellemi fölpezsdülését. Legnagyobb problémájuk az üzlethálózat és a közszolgáltatások. És a most következő panasszal a gálszécsi JEDNOTA illetékesei felé fordulunk: Nagykővesdnek nincsenek megfelelő üzlethelyiségei. A hentes például otthon, saját lakásának egyik helyiségében, nem megfelelő higiéniai feltételek között kénytelen a húst kimérni! Ugyanez vonatkozik a kocsmára is. A Jednota ígér, ígér, de aztán semmit sem tart be. Legutóbbi tettük: május el sején kellett volna átadniok egy új büfét. Lassan beköszönt az ősz s a büfé sehol? A sürgető levelekre még csak nem is válaszolnak! A hnb elnökét és a vezetőséget hiháztatja a falu népe, pedig Gálszécsen van a hiba. A falunak nincs annyi pénze, hogy építsen! A helyzet tarthatatlan — és elképesztő. Kevés hasonlóval találkozunk az országban! A ivóvíz is problémát jelent. Nagykövesdnek egyelőre nincs fertőtlenített ivóvize. 1970 vagy 1971 körül van rá remény, hogy a vezeték ide is elér, de addig marad a mostani helyzet? Az 1300 lakost számláló kelet-szlovákiai község népe rekkenő hőségben dolgozott a földeken, mikor ott jártunk. A nagykövesdiek túlnyomó többsége becsülettel kiveszi részét a termelésből. Viszonzásul mit kapnak? Majd csak azután történik sürgős intézkedés, ha tífuszt okoz az ivóvíz, vagy öszszeömlik a provizórikus hentesüzlet és- nem lesz ho! a húst kimérni? Feltételezzük, hogy Gáspár Viktor, a hnb elnöke igazat mondott. Közzétesszük tehát Nagykövesd panaszát, és várjuk a gálszécsi Jednota válaszát. Reméljük, velünk nem bánnak úgy, mint a nagykövesd iekkel (bt) £pül a kultúrház. ímm A tenger kincsei nyomában Elsüllyedt vitorlások, a tenger fenekén lékeiten megbúvó hajók — évszázadokkal ezelőtt, főleg a gyarmatosítás kezdeti szakaszában, ezek jelentették a tenger kincseit az ember számára. Kutatóexpedíciók és vakmerő vállalkozások közös célja volt a nemesfémekkel, drágakövekkel megrakott hajók felszínrehozása. A tenger kincse, mint fogalom, napjainkban egészen új tartalmat nyer. A technika hallatlan iramú fejlődése, az emberiség rohamos szaporodása a szárazföldön rendelkezésre álló energiahordozó- és nyersanyaglelőhelyek ésszerű feltárásán kívül új lehetőségek felkutatását is megköveteli. (Kolár Péter felvételei.) Fényszórószeme, markolókarmok... A tengerek kutatására nem véletlen tényezők irányították a figyelmet. Világos, hogy egy-egy kőolajlelőhely körzetei nem ismernek határt a víz és a szárazföld között. Éppen a kőolaj volt az az energiahordozó, amely nem egy esetben a tengerre irányította a geológusok figyelmét. A partvonal ugyanis — mint a gyakorlat megmutatta — nem lehet egyben határvonala a kőolaj-előfordulásoknak is, sőt nagyon valószínű, hogy sok millió — vízzel borított, a partoktól távoleső — négyzetkilométernyi tengerfenék rejt magában kőolajat, s még számos más nyersanyagot. A Föld 510 millió négyzetkilométeres felületén 361 millió négyzetkilométeren van tenger, rengeteg nyersanyagkincs rejtekhelye. Ha csak néhány évvel ezelőtt kerültek volna a nyilvánosság elé a holnap tengeralatti létesítményeinek terveiről készült rajzok, akkor mindenki azt hitte volna, hogy egy új utópista film kellékeit látja: utcák és kikötői berendezések a tenger fenekén, lakott négyemeletes óriásbóják, amelyek vízbe süllyedt világítótornyok ként az óceán nagy mélységeiből egészen a víz szintjéig nyúlnak fel, bányák, atomerőművek és mindezek között az összeköttetés biztosítására szolgáló páncélozott tengeralatti járművek, amelyek szokatlan sebességgel száguldanak a fekete mélységben, nyomukban egy sereg terepjáróval, amelyek — fényszórószemekkel és markolókarokkal felszerelve — lánctalpaikon nehézkesen vonszolják magukat az óceánfenék hegyein és katlanaiban ... Ma azonban már komolyan kell vennünk e képeket: itt tengerkutatók és bányamérnökök megalapozott javaslatairól és terveiről van szó. Ezek a konstrukciók az egyre fejlődő mélytengeri technika gépei lesznek; segédeszközül szolgálnak majd egy tervhez, amelyURJÍHAK. BORZASZTÓ VV£G£T£S£ KÉTSÉ&BETSELT ELHATA'ROZA'SRA BÍRJA , H£NR!£1T£-£T. MEASZOKIK.' ACSELEDSED MIND BÓRTIFNORE, A VIHAROS ÉJSZAKÁN MÉA/S SIKERÜL KILOPAKODNIA A KASTÉLYBÓL. A HAVASOK FELÉ VESZI ÚTJÁT, REMÉLI.HO&Y JUON TAFLE KUNVHŐJA'BA/V MENEDÉKRE TALAL. NEM HALLOTT A PA'SZTOR CSAL A D TRA6ÉD/AJA'RÖL : JUON VAK KOLDUSKÉNT J ARJA AZ ORSZA'AUTAT, MARIORAT A SZORNVŰ CSAP*IS SÍRBA V/V£. HAJNALODIK, MI NE CÉLHOZ ÉR. TART AJTÓRA TALAL, A SEOBAÍBAN -HALOTT NÉMASA'D. HOVA MEHETNEK MÁSHOVÁ? NINCS SENKIM A VILA'RON. IT KELL MARADNOM. CS. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE S E BO K IMRE RAJZA nek célja, hogy egy „második földet" fedezzen fel... Vándorló óriásbój'ák Kezdjük talán az óriásbójákkal. Közülük az elsőt, a Fllp-et az amerikai haditengerészeti kutatás megbízásából a közeljövőben építik meg. Négyfőnyi személyzetével, 90 méteres mélységben sodorják majd magukkal ezt az óriásbóját a nagy tengeri áramlatok. Felső részében, amely mintegy 16 méternyire emelkedik ki a víz szintje fölé, négy egymásfölötti emeleten laboratóriumokat és lakóhelyeket rendeznek be. A bója közepén, annak teljes hosszában, egy cső húzódik'végig. Ez a felvonóakna, amely lehetővé teszi, hogy a személyzet gyorsan leszállhasson a bója vízszintalatti szakaszaiba és ott az ablakokon át figyelhesse a tenger élőlényeit, s különböző méréseket • végezhessen. A bója legalsó részében víztartályok vannak, ez az a nehezék, amely ezt az óriás „keljfeljancsit" függőleges helyzetben tartja. A bóját az üzembe helyezés pontjáig vízszintes helyzetben vontatják a tengeren. Ott töltik meg a ballaszttartályokat, s ennek következtében a test függőleges helyzetbe billen át. Ezután átengedik sorsának, a szeleknek és a tenger áramlatainak. Ha az ilyen bóják beválnak, az óriásbóják újabb, fejlettebb sorozata követi őket. Ezek egy része már több száz méter magas lesz és legalább 30 beépített emeletet foglal magába. A ma még mindenesetre fantasztikus elképzelésnek számító végcél egy olyan lakható „cső", amely a tenger felszínétől egészen annak lenekéig — tehát négy, öt esetleg nyolc kilométernyi mélységig — nyúlik le. A Flip nek jelenleg mindenekelőtt a tenger alatt közlekedő járművek helyzetének bemérését kell szolgálnia. A személyzet négy tagja zavartalanul hallgathatja le a tenger zajait, sőt, hangszalagra is felveheti azokat. A zajokat osztályozni, majd pedig egy elektronikus számítógép emlékező-tároló egységében elraktározni is lehet. A Flip-bóják feladatai közé tartozik az is, hogy útjuk mentén pontosan feltérképezzék a tengerfeneket. Ez egyébként az oceanográfia egyik legfontosabb feladata, mert mielőtt a tenger kincseinek a hasznosítására és a tengerfenék „megművelésére" egyáltalán csak gondolhatnánk is, mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, milyenek ott a terep- és a talajviszonyok. A mai napig a tengerfenéknek mindössze kb. öt százalékát térképezték fel a. feltáráshoz szükséges részletességgel. Ami a világtengerek „domborzatáról" rendelkezésre álló adatoknak a pontosságát illeti, ez annak az állapotnak felel meg, amilyenek a szárazföldekről a múlt században készült térképek voltak. Ahhoz, hogy a tengeralatti tájak minden részletét feltérképezhessék és fel is rajzolják, 40 hajónak legalább 10 éven át kellene pontosan előírt, viszonylag szűk rácsozatú hálózat mentén járnia a tengereket. Szerelő automaták A szovjet mélytengeri kutatások során merült fel egy olyan újszerű tengeralatti járművekből álló flotta megépítésének a gondolata is, amelynek feladata a tengerfenék felkutatása lenne. Közismert dr. J. Piccard TTieste-jének szenzációs mélytengeri expedíciója, amely a Mariana-árokban csaknem 12 ezer méterre szállt le, tudjuk, hogy az amerikaiak egy Aluminaut típusú járművel kísérleteznek, amelyet 5000 méter mélységű merülésre terveznek, az amerikai Woods Hole Oceanographic Institution megkezdte az Alvin építését, amely lényegében a tengerfenéken mozgó kormányozható megfigyelőállomás lesz. Kaliforniában épül a RUM (Remote Underwateir Manipulator), ez az ember nélküli, televíziós kamerával és távvezérléssel (8 km-es kábelen keresztül) ellátott jármű. A RUM 6 km mélységből szed fel kőzet- és üledékmintákat; a vezérlés egy mérnök feladata, aki a televízió képernyőjét figyelve irányítja a jármű mozgását. Ezeket a gépeket, s a hasonló, víz alatt működő bányászati és egyéb berendezéseket azonban össze ls kell szerelni, s működésüket ellenőrizni és irányítani kell. Természetesen nem arról van szó, hogy az ásványi kincsek feltárásával kapcsolatos munkát kizárólag egy ember végezze el. A műveletek jelentős részét automaták végzik majd, amelyeket egyrészt távirányítással, másrészt előre beállított program alapján működtetnek. Továbbra is az ember feladata marad azonban a víz alatti létesítmények szerelése, az ott elhelyezett gépegységek üzembe helyezése. E feladat megoldása különleges búvárgömbök kidolgozását teszi szükségessé, amelyekben a mélytengeri berendezések építői biztonságban végezhetik munkájukat. Ennek a készüléknek mindenekelőtt tökéletes védelmet, vízszigetelést kell nyújtania. E követelmény teljesítése meglehetősen nehéz, mert néhány ezer méter mélységben már több száz atmoszféra nyomás hat a gömbre és ez nyomásálló, gondos szigetelést kíván. A búvárgömböt mozgékony, csuklós elemekből összeállított, irányítható karokkal kell ellátni. A berendezésben helyet foglaló szerelő állandó rádiókapcsolatban áil majd nemcsak a víz felszínén levő irányítóközponttal, hanem a körülötte levő búvárgömbökben tevékenykedő munkatársaival is. Külön követelmény, hogy a gömb belsejében normális összetételű, nyomású és nedvességtartalmú levegő legyen. S végül egy nagyon fontos tényező: mozgékonyság függőleges és vízszintes irányban egyaránt, a szerelés közben pedig mozdulatlan állapot. Bányák a víz alatt A vízre épült olajfúró tornyok ma már Venezuelában éppen olyan megszokottá váltak, mint a Kaspi-tenger partján. A tokiói Yatawa Művek ún. mélységi baggerekkel már napjainkban is kitermel vasércet a tengerfenékről. Az Egyesült Államokban valóságos „tengerfenéki aranyláz" van: a Shell-cég az Alaska előtti Csendes-óceáni vizekben arany után kutat. DélAfrika búvárhajókkal keresi a híres kék gyémántföld tengeralatti folytatását. Kaliforniában „tengerfenék-porszívót" terveznek, vagyis olyan szívóbaggert, amely a tengerfenék fantasztikusan gazdag rnangántelepeít kiaknázhatja. Ha egyszer már megállapították, hogy hol terülnek el az ásványokban leggazdagabb tengerfenék-területek, akkor a következő lépés csak az lehet, hogy a tengeralatti talaj kincseinek a kiaknázására a leggazdaságosabb módszereket is megtalálják. Amerikai tudósok például már dolgoznak is annak a feladatnak a megoldásán, hogy miként lehet a tengerfenék talajából kirobbantott kőzeteket szívó-kotró és mélytengerjáró hajók segítségével öszszegyűjteni és a szárazföldre szállítani. , Láthatjuk tehát, hogy az emberiség a legjobb úton halad abban az irányban, hogy bolygónkon az utolsó fehér foltok egyikét, a tengerek mélyét is birtokába vegye. M. S. 3X33. 1989. IX. 2.