Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-25 / 226. szám, csütörtök

Mi újat tartalmaz a készülő lakástörvény Kétségtelen, hogy a lakáshiányt elegendtr lakás nélkül a legtökéletesebb törvény sem oldhatja meg. Be sokat segíthet. A készülő lakástörvény már eddig is sok vitára szolgáltatott okot. • MILYEN VÁLTOZÁSOKAT TARTALMAZ A TÖRVÉNYTERVEZET? Az eddigi törvénnyel szemben a változások elsősorban a vállalati lakásokra és a családi házakra vonatkoznak. A vállalati és szolgálati lakásokkal — a szakszervezetek üzemi bizottságának előzetes jóváhagyásával — kizárólag a vállalatok rendelkeznének. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a vállalatok teljesen függetlenül, tehát a nemzeti bizottságok beavatkozása nélkül gazdálkodnának lakásaikkal. • A VÁLLALATI LAKÄS A törvényjavaslat természetesen a vállalati lakások fogalmát is pontosan meghatározza. Olyan épületekben levő lakásokra gondol, amelyeket a vállalat saját anyagi eszközeiből épített fel, vagy más szervezettől vett át. Ide tartoznak a nemzeti bizottság lakásalapjából — vállalati lakások céljára — kiutalt lakások is. A feltétel csupán az, hogy'az épületeket, amelyekben ezek a lakások vannak, a vállalatok maguk kezeljék és tartsák karban. Ezeket a lakásokat tehát kivonják majd a nemzeti bizottságok kiutalási jogköréből, hogy a vállalatok teljésen szabadon rendelkezhessenek velük. • Ml TÖRTÉNIK ABBAN AZ ESETBEN, HA A VÁLLALAT MÁS SZERVEZETTŐL VAGY AKÁR A NEMZETI BIZOTTSÁGTÓL OLYAN HAZAT VESZ ÁT, MELYNEK EGYIKMÁSIK LAKÓJA NINCS MUNKAVISZONYBAN A TULAJDONOSSAL? A javaslat értelmében ezek a lakók továbbra is ottmaradhatnak azzal a korlátozással, hogy a lakáscserét csak az a vállalat engedélyezheti, amely a házzal rendelkezik. Mihelyt az ilyen lakás megüresedik, azonnal vállalati lakássá válik. És minthogy a nemzeti bizottságok nem gazdálkodnak majd a vállalati lakásokkal, a távozó lakók sem kérhetik tőlük más lakások kiutalását. Kivétel csak abban az esetben tehető, ha a vállalati lakás lakójának közérdekből kellene kiköltöznie lakásából. Ebben az esetben a lakó a nemzeti bizottság lakásalapjából tarthat igényt pótlakásra. • A VÁLLALATI LAKÁS IS LEHET TÚLMÉRETEZETT? A nemzeti bizottság nem kíséri majd figyelemmel, túlméretezett-e valamelyik vállalati lakás vagy családi ház. Ebben az esetben csupán a vállalat javaslatára foganatosíthat megfelelő intézkedéseket. • MILYEN MÉRTÉKBEN BŐVÜL A CSALÁDI HÁZAK TULAJDONOSAINAK JOGKÖRE? A javaslat értelmében a családi házakkal kizárólag tulajdonosaik rendelkeznek. Nagykorú gyermekeik (tekintet nélkül arra, családosak-e vagy sem) vagy szüleik a megüresedéstöl számított hat hónapon belül beköltözködhetnek családi házukba, sőt azt üdülési Célokra is felhasználhatják. E határidőn belül a tulajdonos bárkinek bérbe is adhatja a házában megüresedett lakást. A nemzeti bizottság csak akkor rendelkezik az ezekben a házakban levő üres lakásokkal, ha tulajdonosaik a hat hónapos határidőn belül nem élnek jogaikkal. De a nemzeti bizottságnak még ebben az esetben is figyelembe kell vennie a lakás kiutalásánál a tulajdonos javaslatát. • Ml TÖRTÉNIK, HA A CSALÁDI HÁZBAN MEGÜRESEDIK VALAMELYIK LAKÁS? A készülő intézkedések értelmében a háztulajdonos ebben az esetben sem köteles a nemzeti bizottságnak bebizonyítani, hogy a megüresedett lakásra a saját vagy a gyermekei részére van szüksége. Az a helyzet is tarthatatlanná válik, hogy a családi ház lakója előnyösebben lakik, mint a ház tulajdonosa. A törvényjavaslat minden körülmények között teljes mértékben tiszteletben tartja a háztulajdonos és családja akaratát, illetve érdekeit. Ha ezek után a nemzeti bizottság a háztulajdonos kívánságát teljesítve megszünteti valakinek a bérleti jogát, akkor a bérlőnek természetesen más lakást kell kiutalni. Ebből származnak a legnagyobb bonyodalmak, mert — amint ismeretes — üres lakásokban nem bővelkedünk. • MILYEN MEGOLDÁS KÍNÁLKOZIK EBBEN AZ ESETBEN? A törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva igyekszik a háztulajdonosnak segítségére lenni, hogy mielőbb beköltözhessen családi háSába. Ezért kimondja, hogy azoknak a bérlőknek, akik a családi házban laknak, vagy akik belátható időn belül a saját erejükből is biztosíthatnak maguknak lakást — a nemzeti bizottság a megfelelőnél kisebb lakást Is kiutalhat. • MILYEN ELVEK ALAPJÁN RÉSZESÍTIK MAJD ELŐNYBEN A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A LAKÁSIGÉNY LÖKET? Döntő természetesen az igény és bejelentésének a sorrendje. Ám az elsőbbség továbbra ls az alacsony jövedelmű és sokgyermekes családoké lesz. A legújabb elv szerint tekintettel kell lenni a nemzeti felszabadító harcokban szerzett érdemekre is. És persze a fiatal házaspárokra ... • MELY ESETEKBEN NEM LESZ KÖTELES A NEMZETI BIZOTTSÁG PÓTLAKÁSOKAT KIUTALNI? Például a visszaélések, csalások esetében. Mondjuk, ha valaki eladja családi házát és megígéri, hogy kiköltözik belő le, de ígéretét nem hajlandó betartani. De az sem tarthat igényt pótlakásra, akinek megszűnt a bérleti joga. Továbbá az sem, aki jogtalanul költözik be a vállalati lakásba vagy családi házba, illetve az, aki a családi ház tulajdonosával szerződésileg megállapodott egy bizonyos határidőben a lakás elhagyására vonatkozóan, majd azzal az ürüggyel, hogy a nemzeti bizottság nem utalt ki neki más lakást, nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelességét. A spekuláció tehát nem fizetődik majd ki. Az új törvény valószínűleg nem oldja meg maradéktalanul a lakásokkal kapcsolatban . jelmerült problémákat. De ha valamennyi követelménynek nem ís tesz eleget, minden bizonnyal nagy előnyt jelent majd a vállalatoknak és a családi házak tulajdonosainak, akik a törvény hatályba lépésétől kezdve önállóan, saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak vagyonukkal. KARDOS MARTA AZ ŐSZ VARAZSA (Vavrek felvétele) Miért nem foglaEf ák el a nácik Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat AZ ÉVEK MÚLÁSÁVAL újabb és újabb tényeket ismerünk meg a hitleri Németország hódító terveiről. Ezek a dokumentumok is azt bizonyítják, milyen fontos, döntő szerepe volt a Szovjetuniónak a hitleri Németország legyőzésében. Hitler 1941 júliusában kijelentette, hogy az ellenség, azaz a Szovjetunió már gyakorlatilag elvesztette a háborút. Hasonló szellemben nyilatkozott a náci propaganda is. A náci csapatok a háború első napjaiban sikereket értek el. A német sajtó ebben az időben már arról írt, hogy a vörös hadsereg ereje megtört és a szovjetek már az utolsó tartalékokat vetik harcba. Július 24-én arról számoltak be, hogy a német katonák megközelítették Moszkvát. A hitleristák már ekkor előkészületeket tettek a meghódított terület közigazgatási irányításának megszervezésére. Abból a meggyőződésükből indultak ki, hogy ahol a német katona egyszer megveti a lábát, onnan már nem hátrál. A Szovjetunió területét négy részre osztották, élQ'ktyn birodalmi biztosokkal. A nácik következetesek voltak, a kinevezéseket nemcsak a már elfoglalt területek biztosainak adták át, hanem azon területek vezetőinek is, amelyeknek elfoglalását még csa.k tervezték. így például Siegfried Kaschet Hitler Moszkva birodalmi biztosává nevezte ki. Merész tervek A nácik biztosra vették a Szovjetunió meghódítását és Moszkva elestét, s ezért új agresszív akciókat készítettek elő. A szovjet hadsereg által zsákmányolt dokumentumok között található a 32-es számú utasítás. Ez azokat a terveket tartalmazza, amelyeket közvetlenül a Szovjetunió fegyveres erőinek legyőzése után hajtottak volna végre. A terv szerint a győzelem után Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elleni háború következett volna. A nácik ebből a célból Európában és Nyugat-Afrikában támaszpontokat akartak létesíteni. Hatvan hadosztályt a Szovjetunió megszállt területén állomásoztattak volna, a Wehrmacht többi erejét a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elleni háborúban és a „gyarmati feladatok" megoldásában akarták használni. A német hadsereg első számú stratégiai feladata lett volna Észak-Afrika, Gibraltár, Ciprus,.. a Szuezi-csatorna, valamint a közel-keleti országok elfoglalása. E hadműveleteket még a Szovjetunió elleni háború utolsó szakaszában elő akarták készíteni. 1941. július 28-án a nyugati német hadsereg pa rancsnokávai közölték, hogy a közeljövőben hadműveletet indítanak Gibraltár meghódításáért. A legnagyobb jelentőséget Egyiptom és Palesztina meghódításának tulajdonították. Irakot már a meghódított szovjet területről akarták megtámad ni. Ügy tervezték, hogy a Szovjetunió Kaukázuson túli területeit 1941 augusztusáig elfoglalják. Egy további stratégiai terv szerint a náci csapatok Afganisztánon keresztül megtámadták volna Indiát. Az erre vonatkozó hadművelet előkészítésére Hitler 1941 februárjában adott parancsot. A náci Németország vezetői azt feltételezték, hogy e tervek megvalósítása után NagyBritannia megadásra kényszerül. Az erre vonatkozó dokumentumok hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunió meghódítása után a tervek valóra váltása csak a Szovjetunió meghódítása után válik lehetségessé. Nagy-Britannia megszállása után a nácik támadást terveztek az Egyesült Államok ellen. Először az USA keleti részén városokat bombáztak volna. A támadó repülőgépek az Azoriszigetekről, a Kanári-szigetekről és a nyugat-afrikai partvidékről szálltak volna fel. Az erre vonatkozó terv az Ikarosz fedőnevet kapta. Ezekről a támaszpontokról még egy hadműveletet akartak végrehajtani, melynek célja a Panama-csatorna elfoglalása volt. Azzal számoltak, hogy Brazília hajlandó támaszpontokat biztosítani a náciknak az Egyesült Államok elleni támadásokra. Hitler a haditengerészet parancsnokainak 1941. július 25-én tartott tanácskozásán kijelentette, hogy az Egyesült Államok megtámadását a Szovjetunió katonai veresége feltételezi. Azt mondotta, készen áll, hogy energikus akciót indítson az Egyesült Államok ellen, de csakis a keleti hadművelet befejezése után. A Szovjetunió megszállásával még egy tervüket — Franciaország felszámolását — kapcsolták össze. Franciaországot több részre akarták osztani, Burgundiában „SS mintaállamot" akartak kiépíteni. Hasonló terveik voltak Belgiummal, Hollandiával és Dániával is. Miért nem valósultak meg? A Szovjetuniót nem sikerült meghódítaniuk. A szovjet katonák hősiesen védekeztek. Már a háború első napjaiban rácáfoltak a villámháborúról hirdetett náci elméletre. A német csapatoknak sikerült behatolniuk a Szovjetunió területére, de mindenütt ellenállásba ütköztek. A szovjet katonák megvédték hazájukat, kikergették a náci megszállókat, akikre saját országukban mértek végső csapást. Ezzel az emberiséget borzalmas sorstól mentették meg. (R. P.j Cirkusz a szüreti ünnepségen A modrai vasárnap délelőtti allegorikus menet minden bizonnyal érdekesebb és szebb volt, mint amit a délutáni szüreti ünnepségen láttam. Bár lehet, hogy én vagyok borúlátásom előidézője, mert ugyebár, ne menjen a szüretre, aki nem iszik! Egy kis „murcitól" rózsaszínűnek láthattam volna a világot, én azonban nem szeretem a murcit. Igy hát maradt i nézelődés, az élménygyüjtés. A város és a k.ürnyék életében nem mindennapi eseményről volt szó. A gépkocsik végeláthatatlan sora kanyargott Pozsonytól egészen Modráig. A célhoz érve, a forgalmi dugóban akár órák hoszszat is elálldogálhatott a türelmes, attrakcióra váró gépkocsivezeté. Az autóból kiszállva, a főutcán és a főtéren a sokaságban csak lépésről lépésre lehetett előrehaladni. A szőlői iirtükkcl díszített sátrakban ekkor már alig lehetett valamit kapni, csak a must és az újbor csörgedezett kiapadhatatlanul. Hogy hány hektoliter fogyott el egy nap alatt? Ki tudja? Egy bizonyos, a hatása meglátszott. Az embereket jókedvre derítette, kö tekedésre késztette, a „nap hősei" fáradtan támaszkodtak a kerítésnek, pultoknak, sátraknak. A gyerekeket a vattacukor, a körhinta, a lövölde és a csecsebecséket áruló cigányasszonyok érdekelték a leginkább. Különben pultjaikon található volt minden: mübűrszoknya, melltartó, indián toll, osztrák rágógumi, bugylibicska, karperec, játékóra, művirág és ki győzné sorolni mi minden. Természetesen borsos áron. Bár a rezesbanda teli tüdőből fújta, a tengeri malacok elég bárgyú képpel bámultak maguk elé, míg „gazdasszonyuk" fennhangon azt bizonygatta, hogy a planéta minden ember sorsát megjósolja. A lövöldében sok volt a pif puf. gyűltek az ötkoronások a kasszában, de nyerni aligha lehetett, legfeljebb papírrózsát vagy jojó-labdát. Dehát végeredményben nem is t nyeremény volt a lényeg. Ez a karcolat nagyon hangulatos, derűlátó lehetne, s frappáns csattanóval is végződhetne, ha • főtér végén nem várta volna i sziiretelôt az, ami már nem szórakozás, hanem hátborzongató. Cirkuszosok: minden valamirevaló vásáron ott vannak, minden búcsúra elmennek, innen sem hiányozhattak. Sebhelyes, gyűrött, ötven körüli férli agitálja a jónépet: „Tessék, tessék, utolsó előadás, soha vissza nem térő alkalom, bátor férfiak, vakmerő nők, ki vállalkozik medvénk legyőzésére? Ki birkózik meg a kígyónkkal? A legyőzőket ötszáz korona jutalom várjál" Ötszáz korona . . sok pénz, főként azoknak, akik reggel óta már nem egy százast leengedtek a torkukon. Szóval jelentkeztek: egy lábán alig álló, rongyos ruhába bújtatott hosszúhajú fiatalember és egy hirtelenszőke, nadrágkosztümös lány. A belépődíj csekély tlz korona. S már bent is vagyunk. Toldozottfoltozott ponyva a fejünk felett, leülni nincs hová, tehát lábon várjuk a „cirkuszt". Kezdetben néhány zsonglőrmutatvány, szegényes, dilletáns. Aztán egy ajtót hoznak be, s egy tízéves kislány jelenik meg a porondon. Bejelentik, hogy az érkező fiatalember késsel, baltával dobálja köriil figuráját. A kislány az ajtó elé áll. Láthatóan remeg, minden dobásnál megrezzen, becsukja szemét. A kések repülnek, belefúródnak a fába. Vége a mutatványnak. A gyerek kitámolyog a sátor elé, leül a földre,, és sírva fakad. |ön a medve és ellenfele. Egymásnak eresztik őket, a medve erősebbnek bizonyul, mérgesen neki-nekíugrik az ismeretlennek, s jó néhányszor nyakon teremti. A birkózás döntetlenül végződik. Az ötszáz korona a „cirkuszigazgató" zsebében marad. Aztán hívják a kislányt: „Visszavonom jelentkezésemet, azt kívánják ugyanis, hogy levetkőzzem bikinire, nálam semmi ilyesmi nincs, nem vagyok hajlandó levetkőzni. Különben ezt nem mondták meg előre". A közönség felzúdul: „Csalás, csalás, adják vissza a pénzünket." Persze a pénzt nem adják vissza, az emberek fütyülnek, kiabálnak, méltatlankodnak. A helyzetet meg kell menteni. Előlép a „főnök", egy fiatalembert húz be karjánál fogva. A II

ú láthatóan fél. Nem akar megbirkózni'az öt méter hoszszú kígyóval. Az igazgató unszolja, ígéri a pénzt. Végül kötélnek áll, jobban mondva beiekényszerítik. Le sem kell vetkőznie. De a látványosságra éhes közönség a tíz koronáért látni is akar valamit. Igy azután lekerül az ing, a ládából előveszik az undorító csúszómászót és a fiú nyakára csavarják. Pár pillanat az egész, a szorítást mi nem érezzük, csak azt látjuk, hogy a fiú hanyatt vá gódik, az „alkalmazottak" odarohannak, kiszabadítják. Bennünket kiterelnek, s hogy mi történik az után, ki tudja. A közönség neki ront a ponyvának. El Innen, minél előbb. Tíz koronáért ennyi szürnyűséget, embertelenséget. Most már csak az érdekelne, ki adja minderre az engedélyt! OZORAI KATALIN 1969 IX. 25.