Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-25 / 226. szám, csütörtök

VAN MIT ELLENŐRIZNI... Beszélgetés Miroslav Skaloš jogásszal, a rozsnyói járási népi ellenőrzési hivatal vezetőjével • Mint a járási hivatal vezetője hogyan látja a népi ellenőrzés jelenlegi helyzetét? — Népi ellenőrzésiünk pillanatnyilag problémákkal küzd. Munkánk megszervezésében elsősorban a múlt tapasztalataira építünk, szorosan együttműködve a jnb valamennyi ügyosztályával és plénumával. Ez utóbbi pillanatnyilag az irányító felettes szervünk is. Ebben az évben ez ideig a népi ellenőrzéssel foglalkozó egyetlen szlovákiai jellegű tanácskozás sem volt. Nem kapunk irányító és munkafeladatokat megjelölő leiratokat és a kerületek megszűnése óta a járások közötti kapcsolatok is megszűntek. Fogalmunk sincs arról, hogy mit tesznek a járásokban a népi ellenőrzés vonalán. • Ez a helyzet nincs negatív hatással az aktivitásra? — Az aktivitással kapcsolatban más a helyzet. A negatívumok elsősorban terveink összeállítását nehezítik, míg az aktivitásra és ennek Csökkenésére a választások eltolódása hatott, elsősorban a helyi nemzeti bizottságokon. • Ebben az évben milyen nagyobb méretű ellenőrzési akciókat hajtottak végre és milyen fogyatékosságokat észleltek? — Elsősorban a melléktermelési ágazatot említeném. A jnb egyes ügyosztályaival közösen négy felülvizsgáló csoportot szerveztünk a való helyzet felmérésére. Problémákkal bőven találkozunk. A szövetkezetek melléktermelési ágazatában alkalmaztak pl. olyan egyéneket, akiknek munkaviszonya nem volt felbontva előző munkaadójukkal. Megtörtént, hogy járásunk egyik földművesszövetkezete olyan más járásbeli munkásokat irányított egy további járásba dolgozni, akiket soha nem is látott. A szabad, nem kategorizált órabérek lehetővé teszik a magas keresetet. Így nem csoda, hogy járásunkban az egyik melléktermelési ágazat vezetője ügyvéd, havi négyötezer koronás fizetéssel, vagy az egyik segédmunkás tanító. A kőművesek havi öt-hatezer koronát keresnek, ami egy bányásznak is dicséretére válna. Ugyanakkor azonban azt is el kell mondani, hogy a melléktermelési ágazat az elmúlt évben hétmillió korona tiszta jövedelmet hozott járásunk szövetkezeteinek és ebben az évben csak az első fél évben már 5 milliót. Felülvizsgáltuk járásunk útjainak minőségét A poros út kevés, ellenben az aszfaltozott utak minősége nem megfelelő. Az aszfalt gyorsan feltöredezik, nem bírja a fagyot, a karbantartásra az előirányzottnál sokkalta több pénzre van szükség. Legutóbb az üzlehálózatot vettük aprólékos vizsgálat alá. A higiéniai követelményeket, a tervteljesítést, az előírt ár betartását és az áruellátást ellenőriztük elsősorban. Az anyagot most dolgozzuk fel, és megteszsziik a szükséges intézkedéseket. A legközelebb a szolgáltatásokat fogjuk ellenőrizni, elsősorban a ráfizetéses ágazatokat. További jelentős munka lesz az iskolai étkezdék felülvizsgálása. Elsősorban az ételek kalóriaértékét, a mennyiséget, az étkezdék higiéniáját és felszerelését, valamint a gazdálkodást vesszük mikroszkóp alá. Elkészítettük állásfoglalásunkat az év végi zárszámadások értékelési módjához. Ennek lényege, hogy a jő okát is ellenőrizni kell. Például ha egy építővállalat 102 százalékra teljesíti tervét, ezt árdrágítással is elérheti. Tehát a számlák felülvizsgálata és ellenőrzése is szükséges. • Miután összegezték egy felmérés tapasztalatait, mi a további teendő? — Az észrevételeket tartalmazó jegyzőkönyvet a járási nemzeti bizottság illetékes ügyosztályára juttatjuk, ahol megteszik a konkrét lépéseket a hibák helyrehozásához. • Az önök részéről az ügy lezárul? — Nem. Az illetékes járási ügyosztálytól jelentést kapunk a hibák helyrehozására tett intézkedésekről, és félévenként rendszeresen felülvizsgáljuk a fogyatékosságokat orvosló Intézkedések gyakorlati végrehajtását is. • A lakosságtól kapnak panaszokat? — A lakosság panaszai elsősorban az egyes ügyosztályokra kerülnek. Ha súlyosabb esetről van szó, mi is megkapjuk, és természetesen kivizsgáljuk. Elsősorban a szociális segélyek, a nyugdíjak és a rokkantsági járadékok ügye kerül hozzánk. Itt azonban mindenkor az orvosi szakvélemény alapján kell eljárnunk. Máris többen fordulnak hivatalunkhoz a bíróságon kívüli rehabilitáció ügyében. E kéréseket azonban a törvény megjelenéséig Csupán nyilvántartjuk, és majd érkezési sorrendben intézzük el. • A helyi nemzeti bizottságokkal milyen a kapcsolatuk? — Velük együtt készítjük elő az egyes ellenőrzéseket. Ök ismerik közvetlenül és legjobban a helyi viszonyokat, és így fel tudják hívni a figyelmünket az általános problémákra. Az ellenőrzések eredményeit ők is megkapják. Az elnökökkel rendszeres összejöveteleken találkozunk, s megbeszéljük terveinket és tapasztalatainkat. EGRI FERENC llüülllll Rakjunk össze ejy falucskái mozaikokból Megetted egymitüát, megittak fe£et A helyes eszmei nevelés érdekében A SZOVJETUNIÓBAN JÄRT PEDAGÓGUSOK FELHÍVÁSA A napokfian szlovákiai pedagógusküldöttség járt a Szovjetunióra!!. Azok nevében, akik a küldöttségfien a dunaszerdahelyi járásból vettek részt Méry, Somogyi és Greksa elvtárs, felhívással fordult a dunaszerdahelyi járás pedagógusaihoz. Felhívásuk arra vonatkozik, hogy a pedagógusok az iskoíákBan következetesen a marxista—leninista szelTemSen végezzék munká jukat. Nevelőmunkánk — írják több'ek között — nagy_ jelentőségű, különösen a mi járásunkban, ahol magyarok és szlovákok együtt munkálkodnak a szocialista társadalom felvirágoztatásán. Ránk, pedagógusokra, nehéz és komoly feladat hárul, amelynek teljesítésére csak azok képesek, akik felelősséget éreznek munkájukért. A pedagógus az új nemzedék formálója. E bonyolult munka egyenes jel le mű és határozott világnézettel rendelkező emb'ereket, nevelőket Igényel. Akik szoclaltstaelíenes nézeteket hirdetnek vagy vallanak, nem valók az iskoláktía. 1969 IX. 25. SAJÁT SZEREPKÖRBEN A SZAKSZERVEZETEK aktuális problémáinak és feladatainak a CSKP Központi Bizottsága májusi plénumának realizációs irányelvei egy teljes, külön pontot szentelnek. Kétségtelen: a párt ezzel is ki akarta — és akarja — hangsúlyozni a szakszervezeti mozgalom sajátos szerepének fontosságát mind a konszolidációs folyamat eddigi — s további — szakaszában; mind pedig a januári politika pozitívumainak mielőbbi, rugalmas továbbfejlesztésében. Természetes hát, hogy a Forradami Szakszervezeti Mozgalom járási tanácsai és üzemi bizottságai mostanában aktívákon és gyűléseken az elmúlt másfél évben végzett tevékenységüknek fény- és árnyoldalait mérlegelik, különös tekintettel a párt májusi realizációs irányelveire s a szakszervezetek tavaszi országos kongresszusának határozataira. A tárgyilagos ítéletalkotás érdekében azonban tudatosítanunk kell, hogy mi is jellemezte az FSZM tevékenységét 1968 előtt? Nem titok: többnyire csupán a központi, direktív intézkedések továbbadásában kapták az akkoriban oly gyakori váltókarszerepet. Munkájukból általában hiányzott az önállóság, az érdekvédelmi küldetés teljesítése. Társadalmi szerepkörük hatásfoka fgy messze elmaradt attól a szinttől, mely a szakszervezeteket megilleti. Igaz, az újszerű érvényesülési-tevékenységi formákat kereső január föloldotta ezeket a fogyatékosságokat, viszont megnyilvánult egy másik véglet. Tavaly augusztus óta a szakszervezet több ízben úgy lépett fel, mintha legfontosabb küldetése az önálló politikai tevékenység lenne. Ez pedig tévedés, ismét egy újabb túlkapás, csakhogy ezúttal ellenkező előjellel, mint fanuár előtt. Sajnos, szép számmal akadtak szakszervezeti vezetők és tagok, akik hitelt adva ezeknek a megfontolatlan tetteknek és szavaknak, a kommunista párttal, illetve a Nemzeti Fronttal szemben álló ellenzék táborába sodródtak. Jó példa erre a „szakszervezetek kommunisták nélkül"-akció, melynek következményeképpen az elmút esztendőben országszerte mintegy hatszáz üzemi szakszervezeti bizottság vezetőségében „kaput zártak" a kommunisták előtt! Senki sem kívánja, hogy a szakszervezetek visszatérjenek az elavult, merev munkaformákhoz, hogy szakítsanak az újszerű, a progresszív irányvonallal. Gátat kell azonban vetni mindazoknak, akik a hazafiasság pajzsával pozitív munka helyett belpolitikai válságokat provokálnak! Elpolitikusaink már számos esetben nyilvánosan leszögezték: mai gazdasági s politikai helyzetünknek csak a higgadtság és a becsületes munka jelentheti az egyetlen hasznot. Meg kell hát győzni mindenkit akinek ezzel kapcsolatban bármilyen okból téves vagy ellenkező véleménye van az extremitások céltalanságáról. Arról, hogy társadalmunkban a szakszervezet nem ellenzék, hanem a dolgozók tényleges érdekeit szem előtt tartó partner. Ebben a szerepkörben ügyel az általános életszínvonal vagy az árak szintjének alakulására, gondoskodik a tagok szociális jogairól; kulturális, egészségügyi vagy egyéb időszerű kérdésekkel foglalkozik... 1968 januárja épp e téren nyitott nagy lehetőségeket a szakszervezetek előtt, hogy konkrét munkával s gyakorlati eredményekkel bizonyítsák létjogosultságukat, erejüket. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSKP kölcsönös viszonyát alapszabályzat rögzíti, melyben egyértelműen — a Nemzeti Front platformján — elismerik a párt vezető szerepét társadalmunkban. Ennek értelmében a szakszervezetek tevékenységének iránytűje mindig Csehszlovákia Kommunista Pártjának egy-egy határozata. Természetes hát, hogy a májusi realizációs irányelvek tizenharmadik pontja gyakran szerepel mostanában a különböző szakszervezeti gyűlések vitájában. Ez pedig több mint csak egy jó jel, mert a párt fenti irányelvei, az egységes fellépés szükségességén túlmenően, határozottan fölhívják a figyelmet a szakszervezetben tömörülő dolgozók tényleges problémáinak mielőbbi megoldására. Itt pedig pozitív gyakorlati tennivaló bőven akad! MIKLÓSI PÉTER Qebrődre úgy juthat ed az " utazó, hogy a Jászót Szepsivel összekötő műútról lekanyarodik egy hepehupás, poros, de annál hangulatosabb, fák között vezető útra, s alig háromkilométentyi szakasz megtétele után célba is ért. Mit lát? A szó legnemesebb értelmében vett igazi falunak nevezhető települést. A végiggördülő gépkocsi után sokáig száll még a por, de agyonaszfaltozott világunkban ez már inkább ro•mantika, s nem bosszúság. A falut patak választja ketté, fürdőző kacsákkai és libákkal a hátán. A környék csupa kő, csupa barlang, csupa forrás. Minden kerítés mögül virágok nyújtják színes fejeiket. Ha Illyés Gyula történetesen nem Firenzében, hanem Debrődön jár, bizonyára itt írja meg szép versét: ... Megyek az utcán, a villasoron, tűzvész dühe csap ki az ablakokon. Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház előtt a sok kis kert lett lobogás. Rózsa, futórózsával teli ág lángol ki a kertek rácsain át... A csend olyan mély és annyira élvezhető itt, mint már nagyon-nagyon kevés helyen ebben az országban, ezen a kontinensen. Szilvafák kínálják zamatos gyümölcsüket, de már a színekkel is jóllakhat az arrajáró. Mégyszázkilencven lelket számlál ez a színmagyar falucska. A laikosok száma azonban évről évre fogy. A városok, a zajláshoz közelebb fekvő gócpontok, az iparvállalatok felszippantják a debrő<lieket, pedig gazdag falu ez. Jól működő, anyagiakban nem szűkölködő szövetkezete van. Az elmúlt esztendőben egymillió korona értékben vásárolt Debrődön a lakosság. Szakács József hnb-elnök szavaival élve: „Megettek egymilliót, megittak félmilliót." Ez a ruásik adat arról tanúskodik, hogy Debrődön rendkívül rokonszenvesnek találják az „alkohol nevű" folyadékot, és ez nem a legörvendetesebb dolog. De ezen a téren is van remény a javulásra, megfelelőbb — nem kocsmai jellegű — szórakozást bizttísító épület létrehozásával. A lapfokú iskola és óvoda, szépen megépített és jól felszerelt tűzoltószertár található itt. Szinte mindenkinek van jó karban levő háza vízvezetékkel, fürdőszobával. Az orvosi ügyelettel eddig nem voltak különösebb bajok, jászóról vagy Szepsiről érkezik szükség esetén az orvos. A hnb-nek hetenként egyszer van itt fogadónapja, egyébként a jászéi körzethez tartoznak. Az évi beruházás 60—70 000 koronát tesz ki, legutóbb például a temetőt kerítették be ebből a pénzből és a forrás környékét hozták rendbe. A debrődi forrás termálvízű, télen sem fagy be, a karszt-talajból fúrja elő magát évszázadok óta A világgal autóbusz köti öszsze a debrődieket. A busz napjában többször fordul, erre igazán nem lehet panasz. A debrődieket kerüli a betegség. A tiszta levegő lenne az oka? A csend és a nyugalom? A

kulturális élet a CSEMADOK-szervezet segítségével, és a falut meglátogató szepsiek vagy mások közreműködésével folyik. A kultúrházat eladták a JEDNOTÁ-nak, mert ott üzleteket, közszolgáltatási egységeket rendeznek be. A fiatalok a tűzoltószertárban jönnek össze, de tervbe van véve egy szép új kultúrház megépítése is. A szövetkezet és a falu közösen építené ... A debrődiek rendszeresen járnak a MATESZ jászói előadásaira, s örömmel üdvözlik a Kassán létesülő magyar színházat. A faluban számos magyar lap és folyóirat jár, a hazaiakon kívül Magyarországról is, és bár színmagyar emberek lakják a falut, olvassák a szlovák lapokat is néhányan. Szeretettel emlegetik Pruszák Zoltánnét és a szepsi iskolát: több alkalommal látogattak el irodalmi estet tartani közéjük. Az elnök megjegyzi: vezető egyéniségek kellenének a faluba. Olyanok, akik magukkal tudnák ragadni a lakosságot, főleg a fiatalokat. Akkor megélénkülne a kulturális élet. A krónika szerint a tizenharmadik század eJső la* lében alakult jászói prépostsághoz csatolták, adományként, a mai Debrőd területét, amely akkor még valószínűleg lakatlan, erdős rész volt. Jó források és legelők voltak errefelé, s az erdőirtás után alkalmasnak találhatták a területet, mert hamarosan benépesült. Az első család egy Ádám nevű család volt, a forrás melletti Ádám-gödörben lakott. Aztán szegedi juhászok jöttek, fik alkotják tehát Debrőd gerincét. A debrődiek beszédén ma is érezni még a Szeged környékén annyira jellemző ö-zést, a krónika állítását ez a tény bizonyítja a legékesebben. A falunak gazdag hagyománya van. Mondák, legendák szállnak szájról szájra, vagy a szorgalmas elnök jóvoltából — kerülnek papírra. íme, egy mondává rangosult régi történet, mely „Elődeink egyik humoros ötlete" címen került be a krónikába: „Az egyik nyár derekán nagy szárazság volt. A községen átfolyó patak teljesen kiapadt. Összeült tehát az elöljáróság, és megállapította, hogy a patak a föld alá szökött. Sokan mondták: történt már hasonló eset, s akkor megkeresték az elveszett vizet. Gyorsan közmunkát hirdettek tehát, s a falu apraja-nagyja napokig ásott a forrás körül. Természetesen felbukkant a víz. Csak akkor, miután megértették a közlekedő edények törvényét, rendelték el a munka beszüntetését. Mindebből a kocsmárosnak származott haszna, aki váltig hajtogatta: A vizet csakis „vizesen" lehet keresni. Az idősebbek meg ma is babonásak. Számos babona uralja a falut, az egyik például a szemmel verés, vagy ahogyan itt mondják, a szemverés. Ennek értelmében megronthatják merev ránázéssel a szép láiíyokat, aikik csakis úgy szabadulhatnak meg az átoktól, ha szenes vízzel lemossák őket. A

faluról kapott adatokat, történeteket, tájékoztatókat Szakács József elnöktől kaptam. Az elnök 1944ben gimnáziumban érettségizett Kassán. Hosszú évek óta kőművesként dolgozik, öntudatos, faluját szerető embert ismertem meg benne. Délutánonként, ha az autóbusz hazahozza munkahelyéről, az írógéphez ül, hogy a debrődiek ügyes-bajes dolgait intézze. Ha optimizmusa a lakosságra is átszáll, nem lehet semmi baj ebben a szép kis faluban. t bt)