Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-21 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

GUSTA VO A.GU1RRE BUENOS AIRES! LEVELE NEONÁCIK vr és Capek regényhőse pórt és 02 NPD között olapvető különbség von: 01 NSDAP kezdettől lógva „tekintélyuralmi párt" voM, eziel szemben az NPD állítólag elkötelezte magát a demokráciának. 6, von Thadden, egyáltalán nem vezér, hanem úgymond demokratikusan választott és elmozdítható elnök. Thadden igyekezett bebeszélni oz újságíróknok, hogy pártjában nem egyedül ő, hanem az elnökség, sőt általában az egész tagság dönt. Az újságírók ezt még lehetségesnek is tartották, mert könnyű lehet , a megállapodás, hisz ofinyi régi náci verődött össze az NPD-ben. Thadden további állítását megmosolyogták: állítólag az NPD nem akarja megszüntetni a bonni állam demokratikus rendszerét, hanem védelmezni akarja „mindenféle totalitástól", és demokrotikus úton kívánja elérni céljait... Arra a szemrehányásra, hogy pártjában régi nácik vannak, Thadden azt válaszolta: „Ugyan kérem, hol nincsenek ...?" Felháborodott, mert pártjót szemrehányásokkal illetik azért, hogy német nemzeti. Védekezésül arra hivatkozott, hogy a Bundestagban képviselt három párt egyike sem mondott le eddig az 1937. évi német határokról, tehát indokolatlon, hogy ugyanezért megbélyegezzék az NPD-t. Ezzel kapcsolatban aztán Thadden hangoztatta, hogy az NPD az egyetlen nyugatnémet párt, amely kitortóan törekszik a német békeszerződés „precíz formájú" megkötésére. Azt állította, hogy a hajdani Németország területén nem egy, de nem is két szuverén német állam létezik. Bár előbb nem volt hajlanhogy az okkori szövetségesek nem a nácizmus, hanem Németország ellen viseltek hadat, s ezért valamennyi emigráns áruló. Thadden hozzáfűzte, hogy minderről felvilágosítják oz NPD ifjúsági részét (a párttagok negyedrésze 16 és 29 év közti fiatal), s azt is megmagyarázzák nekik, hogy Hitler tájékozatlanságból eredő hibái okozták a németek vereségét: túlbecsülte saját erejét és lebecsülte a kommunizmus erőit, miután egyetlen célja a kommunizmus megsemmisítése volt. Thadden nyílván úgy vélte, hogy ezzel igazolhatja Hitler agresszív háborúját, mert oz következik belőle, hogy Hitler semmivel sem volt rosszabb, mint bármelyik régi vagy jelenkori antikommunista. A megtévesztett emberekre ezzel bizonyára tud hatni. Aztán szóba kerültek a neonácik választási kilátásai. Thadden szerint az NPD 0 szeptember végi választásokon a szavazatok 8—10 százalékát szerezheti meg. Ezt fél évvel ezelőtt mondta. Má még derűlátóbb. Ennyi szavazat nagyon is elég lenne, mert az NSZK-ban a pártok akkor érvényesíthetik parlamenti képviseletüket, ha a szavazatoknak legalább öt százalékát megszerezték. Az NPD ellenfelei (legalábbis választási ellenfelei szintén számítanak a neonáci pórt választási sikerére. Szerintük ugyan a 12 százalékos szavazatnyerés túlhajtott becslés, de a szavazatok öt-hat százalékát bizonyára megszerzik. Von Thadden egyelőre beéri ennyivel. Úgy látszik nem felelt meg a várokozásnak oz a propagandafogás, Pavel Günsberg nyugat-bei lini levele dó e kérdésről nyilatkozni, mégis kifejtette „elméletét": A nemzetközi jogilag sem az NSZK, sem az NDK nem létezik szuverén államként, még kevésbé szerepel Nyugat-Berlin különálló politikai egységként. Ezzel szemben ma, éppúgy, mint a múltban, egyetlenegy Németország létezik az „ismert Határokon" belül, ez a Németország hibákat követett el s ezért elvesztette a háborút. A győztesek hadseregei most évek Hosszú során át megszállás alatt tartják. E*ért ideje a tárgyalóasztalhoz ülni, s a békeszerződésről tárgyalni. Azt is megszabnák, hol vannak most Németország északi, déli, nyugati és keleti határai. Thadden nyilván úgy véli, hogy a harmadik birodalom háború előtti, tehát 1939. szeptember 1-e előtti határait kellene szem előtt tartani. \ München és az 9 r 1 emi igransoK Ezzel összefüggésben megemlítendő, amit Thadden úr két évvel ezelőtt ugyanabban a körben mondott. Akkor ugyanis " kijelentette, hogy a müncheni egyezmény nemzetközi jogilag érvényes dokumentum, melynek rendelkezései máig is érvényben vannak, s ezért a „csehek már húsz éve jogellenesen megszállva tartanak Németországhoz tartozó területet". Annak idején „elméletét" fejtegetve Thadden még szidta az egykori német emigránsokat. Eleinte kelletlenül elismerte, helyes volt, hogy elhagyták az országot. Persze csak az 1939. szeptember 1-e előtti emigrálással értett egyet. Thadden szerint ugyanis e nappal megkezdődött a háború, és Németország az emigránsok hazája is - halálos veszélyben forgott. Ezért elítélendőnek tartja, hogy ezek az emberek nemcsak megfutamodtak, hanem még folytatták is aknamunkájukat Hitler ellen, amivel a háború kitörése után nemcsak szűkebb hazájuk, hanem általában Németország ellen vétettek. Egy különösen fegyelmezetlen újságíró - nyilván csehszlovák lehetett - akkor közbekiáltott: „ .. . Thomas Mann, Albert Einstein, Siegmund Freud is . . .?" Von Thadden nem válaszolt. Csupán arról igyekezett meggyőzni az újságírókat, hogy az NPD lehetséges betiltásának vitára bocsátásával 0 falra festették az ördögöt. Feltételezték ugyanis, hogy ezzel az állami tisztviselők, a Bundeswehr és a Grenzschutz továbbszolgáló katonái soraiból a neonáci párt annyi hívét tántorítják el, hogy az NPD nem lesz képes áthágni az ötszázalékos gátat és bekerülni az parlamentbe. Nehogy késő legyen Bárhogy is legyen, Thadden már fél év előtt is meg volt győződve pártja választási sikeréről. Az említett sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy az NPD valamennyi bonni politikár pártot szavazatszerzési bázisának tekinti. Ügy véli, hogy az NPD-re eső szavazatok több mint kétharmadát a szociáldemokrata párt, egynegyedét a CDU/CSU uniópárt, a többit meg a liberális Szabad Demokrata Pórt adja. Az utóbbi hetekben a nyugatnémet sajtóban ugyan mind gyakrabban lótnak napvilágot komoly intelmek, ám a cikkek szerzői kicsinyes érvekkel tompítják az érvek élét. A választási kampányban Kiesinger kancellár és a bonni politikai pártok más hangadó politikusai is támadták az NPD-t. Ez azonban csak úgy hat, mintha követ dobnának a vízbe, a veszélyt aligha mérsékeli. <J/alahol azt az érvet hallottam, hogy helytelen dolog szorgalmazni az NPD betiltását. A neonáci párt állítólag azért nem lehet illegális, mert magának kell lelepleznie szándékait a nemzet előtt, maga magát kell lehetetlenné tennie és diszkreditálnia. Azt mondják, kerüljenek csak 6e a neonácik a szövetségi gyűlésbe, egész vonalon leégnek, mert parlamenti tapasztalatok nélküli szájhősök. Am mihelyt az újonnan megválasztott szövetségi gyűlésben feltűnik von Thadden és a többi neonáci fejes, sokan fogják mondani Capek regényhősével, a magát a szalamandrák elleni háború fő okozójának tartó Povondra úrral együtt: hát már itt is itt vannak. A szerencsétlen Povondrának akkor mór késő volt. Ha a történelemnek nem lennének rossz tanítványai, most még nem kellene, hogy késő legyen... Buenos Aires, ji

Ĺ nyolcmillió kosú arJjfeti, főváros, llfy'elý

7 ben /

1 ipará0.k zalé) Del-Amenkának az a része, amelyet ABC-államak nevén szoktak emlegetni (Argentína, Brazília, Chile), s amelyhez a közéjük ékelődő kis Uruguayt is méltán hozzátartozónak számíthatjuk, hirtelen nőtt kamaszhoz hasonlítható — korán fejlett végtagjaival nem tudtak lépést tartani egyéb szervei. Már 44-es cipőt hord — azaz 18—20 emeletes házai vannak, de szervezete, politikai berendezése évtizedekkel elmaradott. Nagy városai között a legmodernebb JET-gépek bonyolítják le a közlekedést, ám az ország nagy részén még mindig az ökrösfogat a legbiztosabb közlekedési eszköz. Akinek sietős a dolga, jól teszi, ha lóháton teszi meg az utat a kétszáz kilométerre levő postaállomásra. **AS AKCtf VAROSOK Argentína, az említett négy ország legfejlettebbike, például Csehszlovákia területénél huszonkétszerte nagyobb területen fekszik, de csak kétszer annyi kövezett útja van, mint Csehszlovákiának. Argentínának gumiba ágyazott ablakokkal és ajtókkal, hűtőberendezéssel ellátott expresszvonatai is vannak (még a Ganz és tsa gyártmányai), hogy az átszelt sivatagok pora be ne hatolhasson a légmentesen lezárt kocsikba, ám helyi járatú autóbuszai rögtön leállnak, ha a legkisebb eső fellazítja az utat, s ha kiadós volt az eső, napokig vesztegelnek azon az útszakaszon, ahol utolérte őket. Az ország népessége nem természetes szaporodás révén érte el a mai mintegy 24 milliós lélekszámot, hanem jórészt e századi bavándorlás következménye. A kamaszos hirtelenséggel megnőtt lakosság 75 százaléka városlakó. A több termény és az állattenyésztés tekintetében a világranglistán előkelő helyen álló argentin mezőgazdaság csuk hatmillió embert foglalkoztat közvetlenül. Argentína városai tehát nem európai jellegű arányos és fokozatos fejlődéssel keletkeztek — nem a tanyák váltak előbb faluvá, majd lassan urbanizálódtak, hanem a falu fejlődési fokát átugorva a tanyák egyszeriben városokká váltak. Ez a jelenség általános közlekedéspolitikai okok következménye. Nem a vasútvonalak igazodtak a városokhoz, hanem ott keletkeztek városok, ahol a vasútállomást kijelölték. Ide szállították a környék terményeit, hogy a vagonokban elkerüljenek a folyami vagy tengeri kikötőkbe és a nagyobb piacokra. Ott viszont rögtön üzletek létesültek, ahol a környékbeliek nagyobb választékban szerezhették be szükségleteiket. Később irodák, lerakatok, kisebb-nagyobb feldolgozó üzemek létesültek, megkezdődött az építkezés, amelynek eredményeként a vasútállomás megnyitását követő öt-hat év alatt rendezett kis város keletkezett. A városrendezésnek itt kialakult, szigorú szabályai vannak. Középen parkosított főtér, körülötte több emeletes városháza, bank, rendőrhivatal, mozi, közmegvilágítás stb. A házakat már kezdetben emeletesnek építik. Az utcákat — itteni általános szokás szerint — sakktáblaszerűen, százméterenkénti keresztutcákkal hozzák létre, amelyek közül minden negyedik szélesebb, s ezt avenldának sugárútnak nevezik. A lakosság száma olykor még kicsi, s a város főterén kötelességszerűen felállított San Martin szobortól (a függetlenséget kivívó argentin nemzeti hős) negyedórái gyaloglásra már a végeláthatatlan legelők kezdődnek. Benn azonban szabályos városi élet folyik — üzleti forgalom, kávéház, mozi, és természetesen labdarúgómérkőzés, melyet a „városban" tartózkodó környékbeliek segítenek izgalmassá tenni. A kisablakos, zsuppfödeles, földszintes házakkal szegélyezett egyetlen hosszú utcából álló, gyakran azonban nagy lélekszámú, közép-európai falutípus itt teljesen hiányzik, a fejlődés átugrotta ezt a fokot. tmO NACIONA1I2MUS A lakosság túlnyomó része európai származású, főként olasz és spanyol eredetű. A közép-európaiak a lakosság 22 százalékát alkotják. Ám nem valamilyen évszázados, hatodik vagy nyolcadik nemzedéket képviselnek. Az már rég feledésbe merült. Az „eredetet" itt csak a második nemzedékig tartják nyilván. „llijo de alemán", vagy „nicot de poláco" — német fia, lengyel unokája. Utána már argentinnak számít az illető. Legtöbbnyire már a második nemzedék is teljesen asszimilálódott. Argentínnek lenni tehát egy hatalmas és sokszfnü gyűjtőmedencéhez tartozást jelent. Igy tehát a sajtóban és a politikában oly sokat emlegetett „nacionalizmus" nem jelent egyebet, mint Argentína fejlesztését, építését, s ennek érdekében minél több használható szakember behívását az országba. Európai értelemben vett hangos és szenvedélyes naclolizmus csak a válogatott labdarúgó-mérkőzéseken nyilvánul meg. Délen és északon még mintegy 650 ezer fajtiszta indián él, túlnyomóan a dzsungelek eldugott falvaiban, évszázados elmaradottságban és szándékos elzárkózottságban, s Igy természetesen elkorcsosodottan. A többi részük már keveredett a lakosággal, s utódaik alkotják a mezőgazdasági munkások zömét. Ez a 650 ezer indián azonban furcsa és érthetetlen sértődöttséggel elzárkózik a civilizációt jóindulatúan kínáló argentin hatóságok elől. Pedig nem harciasak, békés jóindulatot tanúsítanak az odatévedtek iránt. Maguk állítják elő eszközeiket és szinte teljes autarkiában, önállóságban élnek. Emlékeik és régi ismereteik elmosódtak — ezt a tudósok, társadalombúvárok is egyöntetűen megállapították. Ösztöneik és tudatuk mélyén talán még élnek annak szörnyű emlékei, amikor fajuk nagy részét, különösen a harciasabb déli törzseket tervszerűen, szinte hajtóvadászattal irtották. Ezek a Pizarro rémtetteire emlékeztető események* részben a századforduló táján zajlottak le, amikor hely és biztonságos terjeszkedési lehetőség kellett a fejlődő Argentínának. Az argentinok tudat alatti rossz lelkiismeretére vall, hogy történelemkönyveiket olvasva vagy az indiánkérdésekről beszélgetve velük rögtön Igy védekeznek: „Még mindig háromszor annyi indián őslakónk van, mint a tízszerte népesebb Egyesült Államoknak". Igen, különös és furcsa országnak tűnik Argentína, ha alaposan szemügyre vesszük. Én azonban azt hiszem, hogy minden ország történelme ilyen. Minden országnak van valami szégyellnivalója. Még egy megfigyelésemet szeretném közölni: Argentínának négy nemzeti ünnepe van, Brazíliának öt, Chilének hat, Uruguaynak nyolc, Csehszlovákiának. Franciaországnak és az Egyesült Álla moknak azonban csak egy. Ügy látszik, minél rövidebb egy ország történelm" annál több a nemzeti ünnepe.