Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1969-09-19 / 221. szám, péntek
Védjegyük a jegesmedve A Szlovákiai Mélyhűtő Vállalat bratislavai 01-es üzemének udvarán egymást váltják az autók. Ezek egyrészt húst, zöldséget, gyümölcsöt, vagyis nyersanyagot szállítanak, másrészt a hütőkocsik — az üzletekbe viszik a kész, ízlésesen csomagolt árut. Mielőtt a vállalat védjegyével ellátott gépkocsik elhagyják az üzem kapuját, az ellenőrző „állomáson" megmérik, mennyi a fagypont alatti hőmérsékletük, megfelel-e az előírásnak. František Mártis mérnök, az üzem igazgatója, aki éppen az udvaron tartózkodik, ezekkel a szavakkal fogad: — Nyersanyag ezidén van bőven, de nincs elegendő dolgozónk. Legalább 40—50 nőre és szakemberre volna szükségünk. Köszönet a Duna utcai magyar középiskola diákjainak, akik délutánonként 20-30-an eljöttek segíteni. Amikor befejezi gondolatát, szünetet tart, majd mosolyogva folytatja. — Persze tudom, hogy nem ezzel kellett volna kezdenem, gyen az akár zöldborsó, akár földieper. Az igazgatóhoz látogatók, illetve ügyfelek érkeznek. így hát az üzem munkacsarnokain keresztül Viliam Suchter, a termelési és műszaki osztály vezetője kalauzol. A bejáratnál éppen a Szovjetunióból érkezett marhahúst rakják szállítócsigára, amely a hűtőterembe viszi, onnét pedig feldolgozásra, illetve mészárszékekbe kerülnek. Az első munkacsarnokban ládákban áll a paprika. A gépek azonban nem dolgoznak. — A paprikamosó- ésj osatályozógép munkaerőhiány miatt nem üzemel — mondja bosszúsan a kísérőm. — Pedig az itt dolgozó asszonyok 8 óra alatt megkeresik a 40—50 koronát. Az emeleten már más kép fogad. A 400—500 kiló nyersanyagot tároló mélyhűtőszekrény egyikéből fagyasztott gyümölcsvelőt szednek ki az aszszonyok, majd nagy kartondobozokba rakják. A „szomszédban" pedig lecsó készül. — Egy-egy csomagba 30 dkg felszeletelt paprika és ugyanA zöldpaprika csomagolása dehát éppen az előbb mértük fel a helyzetet. Üzemünk a „Minőségi üzem" megtisztelő cím tulajdonosa, s ezt mindenáron szeretnénk megtartani. Az üzem jelentős termelési tervet tűzött maga elé. Nem kevesebb, mint 300 tonna fagyasztott gyümölcsöt és 140 vagon különböző zöldséget — beleértve a csemege-kukoricát is akarnak tárolni, Illetve piacra ad;ni. — Gyártmányaink 13—15 százaléka exportra készül. Ez nagykereskedelmi árban 3 millió 457 000 koronát tesz ki. Svédországban, Ausztriában és Nyugat-Németországban is ismerik, és mondhatom, megbecsülik készítményeinket, leannyi paradicsom kerül — tájékoztat készséggel egy pirospozsgás, fehérkendős asszony. — Csomagolás után a négy mélyhűtő alagút egyikébe kerülnek, onnét pedig a raktárba. — Elégedett lesz-e vele a vásárló? — kíváncsiskodók. — Minden bizonnyal — adja meg a választ Suchter elvtárs. — A zöldség és a gyümölcs megőrzi teljes vitamintartalmát. Máskülönben pedig mind a feldolgozásra kerülő nyersanyagot, mind pedig a készárut szigorú laboratóriumi vizsgálatnak vetjük alá. Az üzemben két műszakban dolgoznak és a zöldség- és gyümölcs szezon befejeztével további 500 tonna Az előírt súlynak meg kell len ni fagyasztott készételt gyártanak, például a pacallevest, marhagulyást, juhtúrós sztrapacskát stb. Egyszóval megtalálható itt ma már a készítmények egész sora. Az üzem vezetősége azonban nincs megelégedve, sok üzlet nem rendelkezik hűtőpulttal, így nem rendelhetnek fagyasztott árut. Pedig télen igazán jól jönne a friss zöldség és a fagyasztott gyümölcs. — Az üzemünk 17 éve létesült — folytatja a kísérőm. — A berendezések elavultak. A jövő évben sor kerül az átépítésükre, illetve korszerűsítésükre is. Az automata és a félautomata gépek növelik majd a munka termelékenységét. — A Szlovákiai Mélyhűtő Vállalat szeretne Bratislavában egy elárusító helyet nyitni — veszi át a szót az igazgató, aki éppen visszajött az üzembe. — Itt nemcsak fagyasztott árut, hanem fölmelegített készárut is vásárolhatnak a vevők. Bár erre nagy szükség volna, mindmáig nem találtunk megértésre. Az üzemben látottak és hallottak alapján leszögezhetjük, hogy a kivitel szempontjából a termelők olyan nemes zöldség és gyümölcsfajtákat termeljenek, amilyeneket a külföldi üzletemberek keresnek. Például a kerti málna termesztésével, amely a legjobb kiviteli cikkek egyike — nálunk úgyszólván teljesen felhagytak. A ribizlibői sem terem annyi, mint amennyi a feldolgozó iparnak kellene. Nagy szükség volna hűtőpultokra és kis méretű hűtő-tehergépkocsikra is. — Mi azért optimisták vagyunk — mondja búcsúzóul az igazgató. — Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jó hírnevünkön ne essék csorba, s a vásárlók is elégedettek legyenek. Védjegyünk a jegesmedve, a hideg jelképe, s egyúttal a jó áru kezessége is. NÉMETH JÁNOS Ki tudja, miért te síik? E héten egy rokonomnál voltam látogatóban Pozsony egyik új lakónegyedében, és ott önkéntelenül egy furcsa jelenetnek lettem a szemtanúja — írja dr. Re in el J áno s n é olvasónk. Azt már többször hallottam, hogy idősebb asszonyok és férfiak a szeméttartályokban kotorásznak. De hogy még jól öltözött fiatal lányok is akadjanak, akik követik az idősebbek e nem higiénikus példáját, arra nem mertem volna gondolni. Pedig így van! Két 14—15 éves, csinos fiatal lány csupasz kézzel turkált az utcán elhelyezett szeméttartályokban. Ezek nem tanultak higiéniáról az iskolában? Nem gondoltak a tisztaság legelemibb szabályaira és a fertőzés okozta betegségekre? De mit kereshettek ott? Már többször jártam Svédországban, és mindig az ottani tisztaságra figyeltem fel a legjobban. Ott, nem szabad a szemetet csak úgy a tartályokba dobni. Ezt zacskókba kötve szabad csak a tartályokba dobni. De nincs is ott légy! Ezért döbbentett meg az, hogy nálunk, ahol valóban nem lehet a szeméttartályok tisztaságáról beszélni, még mindig akadnak guberálók, méghozzá fiatal, csinos lányok! Megy o gőzös, megy a gőzös ... Néhány hete annak — írja Morovics Lajos komáromi olvasónk —, hogy Keszeli Ferenc az ŰJ IFJÚSÁG hasábjain rövid megemlékezést írt a Vágsellye—Negyed között közlekedő „államvasút" áldatlan állapotáról. Bizonyára azért írt erről a valóban megrázó élményű utazásról, mert még nem utazott a Komárom—Gúta között közlekedő szerelvényen. Azon ugyanis valóban megrázó élményben lenne része. Az utasok nem ok nélkül látták el a „göcse", „préri-expressz", „kórófütéses" jelzővel a Gútára „csak" egy óra alatt befutó szerelvényt. De nem ls pöfög be mindig egy óra alatt... Van úgy, hogy csak két óra alatt teszi meg ezt a távolságot. Például az, amelyik délelőtt 10 órakor indul Komáromból. Mert ez a szerelvény bámulatosan sokat tolat fel és alá. Tetszett oz interjú Figyelmesen elolvastam az ÚJ SZŰ-ban V. Biľak elvtárssal, a CSKP Központi Bizottsága eln elsőc kisvéros. Kisváros a • maga előnyeivel és hátrányaival együtt. Van szállodája, étterme, közel van ide a gombaszögi kőbánya, • állomásán megáll a gyorsvonat, továbbá kulturális és szórakozási lehetőségek is vannak a városban .. . Egyszóval mindent talál itt az ember, ha egy kicsit jobban körülnéz. Engem elsősorban a szövetkezet érdekelt. Az, hogy milyen is egy ilyen kisváros mezőgazdasága, hogy van-e valami különbség a falusi efsz-ek és az itteni között, s ha van, mi az: és egyáltalán milyen lehetőségek vannak a gazdálkodásra a városi vagy a félig-meddig városi körülmények között?! Nos, ha az ember nagyon igyekszik, hát talál különbségeket, de azok olyan elenyészőek, hogy említeni is alig érdemes. Ha mégis van ilyen, akkor az elsősorban a munkaerőkérdés. Nincs elég fiatal a szövetkezetben. De hát hol van?! Nagyon kevés helyen dicsekedhetnek ezzel. Persze, ha csak ennyit mondanék róla, leszűkíteném a problémát. Mert azért mégiscsak más, és bonyolultabb itt a helyzet. A falukban az egyensúly — gondolok a munkaerőellátottságra — úgy-ahogy mindig helyre billen, ha vannak is kisebb-nagyobb kilengések. A kisvárosi szövetkezetekben a mérleg nyelve már nehezebben igazodik a helyére. S így van ez Pelsőcön is. Bartus Gizella, a szövetkezet közgazdásza legalábbis ezt állítja, de hasonló véleményen van a szövetkezet zootechnikuPELSÖCI HELYZETKÉP Szövetkezet a kisvárosban sa, Ambrus István is. Különösen most, hogy sok a munka, amikor egyszerre több munkáskézre volna szükség, érzik ezt. Ennek ellenére a pelsőci szövetkezet, ami a termelési eredményeket illeti, nem áll a legrosszabbul. A két fennsík közé beékelt területeken a gazdálkodás extenzív jellege törvényszerű. Az 1300 hektáros mezőgazdasági területből mindössze 365 hektár a szántó. 690 hektár a legelő és 226 hektár a rét. Az ilyen termelési feltételek természetesen azt vonják maguk után, hogy az álattenyésztés válik a fő termelési ágazattá. A meglevő rétek és legelők minősége azonban még nem adja meg a lehetőséget arra, hogy az állattartás intenzívvé váljék. Egyelőre ugyanis a rét- és legelőművelés nálunk még gyerekcipőben jár. Csupán a természetes adottságokat értékesíthetik. Azok pedig ritkán elégítik ki és fedezik egy-egy gazdaság igényeit. C z Pelsőcön is így van. A ™ növénytermesztés mutatói azonban arról tanúskodnak, hogy arányosak a járási átlaggal. Az idén 87 hektáron termeltek búzát és 81 hektáron árpát. A búza átlagos hektárhozama 23,5, az árpáé pedig kerek 21 mázsa volt. Továbbá 63 hektáron termelnek szemes kukoricát, 41 hektáron pedig silókukoricát. Kukoricából 34 mázsát terveztek hektáronként. Ezenkívül termelnek még cukorrépát és mákot is. Az idén a mák nagyszerűen bevált. A 11 hektáros táblán a tervezett 8,5 mázsa helyett elérik a 10— 11 mázsát, ami jelentős különbözet. A cukorrépa általában minden évben szép termést ad. Az idén hektáronként 450 mázsát terveztek, és ez minden bizonnyal meg is terem, ha tekintetbe vesszük, hogy volt év, amikor 1 hektárról átlagban 650 mázsát is betakarítottak. Már említettem, hogy a Pelsőci Egységes Földművesszövetkezetben az állattenyésztés a fő termelési ágazat. Most nézzük meg, hogy is néz ki ez a valóságban? Főképp szarvasmarha-tenyésztéssel és juhtenyésztéssel foglalkoznak. 408 szarvasmarhát és több mint 600 juhot tartanak. Ebből 198 a tehén, és 233 az anyajuh. Van a szövetkezetnek még 209 sertése is. Baromfitenyésztéssel nem foglalkoznak. A termelékenység vizsgálatakor az derül ki, hogy — bár a feltételek: rét, legelő megvannak — eléggé magasak az önköltségi mutatók. Az átlagos tejhozam például 6,22 liter, és egy liter tej előállítási költsége 2,10 korona, ami bizony elég magas. Az ember azt hinné, hogy ahol ilyen sok a rét és legelő, ez sokkal alacsonyabb. Hogy miért van ez így, arról már korábban szóltam. A rét- és legelőművelés eléggé munkaigényes és költséges. S ha meg is terem a takarmány, a betakarítással is elég gond van. S az idén az esőzések is jelentős kárt okoztak. Mikor ott jártam, szeptember első napjaiban, még a második kaszálás kint volt, és ilyen viszonyok között a minőség sem az, amit a takarmányozás szempontjából jónak lehetne mondani. Ha mennyiségileg meg is van a takarmány, értéke akkor sem éri el a kívánalmakat, mivel az eső a tápanyagok java részét, főleg a fehérjéket kilúgozta. A juhtenyésztésben már kedvezőbb a helyzet, mégpedig azért, mert a juhok a takarmánnyal szemben igénytelenebbek, és főleg azért, mert a gyengébb minőségű takarmányokat is jól értékesítik. Ez megmutatkozik a lenyírt gyapjú mennyiségében és a sajttermelésben is. Egy juhtól átlagban 3 kiló gyapjút és 8 kiló sajtot nyertek. Ezek a szövetkezet fő bevételi forrásai. Természetesen ide kell még számítani a sertés- és niarhahizlalásból származó jövedelmet is. A szövetkezetnek jelenleg 96 tagja van, és a munkaegység értéke húsz korona. így működik tehát egy kisvá' rosi szövetkezet. Sikerei és gondjai nagyjában-egészében ugyanazok, mint a többi szövetkezeteké. —gs— nökségi tagjával, a Központi Bizottság titkárával folytatott beszélgetésről szóló cikket — írja levelében Matyi József, a Radi Hnb elnöke. Mi, az alsóbbfokú szervek tagjai — írja — mindig is hű és harcos tagjai voltunk kommunista pártunknak és azok vagyunk ma is. Az első köztársaságban már a húszas években megkezdtük a párt építését és harcoltunk annak fejlesztéséért. Mi éreztük és féltünk attól, hogy a szocialistaellenes erők kerekednek felül, kihasználva a kommunista párt, illetve egyes vezetőinek határozatlanságát. Való igaz, amit Bifak elvtárs mondott, hogy egyes szervek megtévesztő politikai jelszavakkal léptek a nyilvánosság elé. Én, mint a párt régi harcosa, aki 1928 óta vagyok a párt hü tagja, nem tudtam belenyugodni abba, ami nálunk tavaly az országban történt és ezért helyeseltem az öt szocialista testvérállam tettét, hogy segítségünkre siettek. Remélem, hogy pártunk vezetői megtalálják azt az utat, amelyen mennünk kell, hiszen ez valamennyiünk érdeke. Meddig lehet ezt bírni? — kérdi Kovács Imre komáromi olvasónk. A víz kellemes dolog — írja —, főleg a nyári kánikulában, ám nagyon kellemetlen is tud lenni. Ezt e kellemetlenséget sajnos már sokszor el kellett tűrnünk valakinek a jóvoltából. Nálunk ugyanis az I. számú lakónegyedben a . 17. számú házban időnként eldugul a vízlevezető csitorna s ennek következtében « szennyvíz elönti az alsó folyosót és a pincéket. A bűzt, ami ilyenkor terjeng, sajnos nem tudtam „lefényképezni", de azt hiszem, ezt mindenki el tudja képzelni. Mindezzel azonban az illetékesek nem törődnek. Nem számít nekik 21 család egészsége és nyugalma. Nem bántja őket az, hngv e családok pincéjét ellepi a szennyvíz, pedig télre burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt és sok egyebet szeretnének benne tárolni. Fél község a fejlődés útján Pozsonytól mintegy 20 kilométernyire fekzsik Fél község., Lakosainak száma alig kétezer. Ezek a száraz tények azonban még nem fejezik ki a község nagyarányú fejlődését — írja Mózes Imre féli olvasónk. 1945 előtt a falu túlnyomórészt nádfedeles házakból állt. 1948 után aztán hatalmas változáson ment át. Egyre jobban csinosodott, épült. A hatvanas évek elején már teljesen eltűntek a nádfedeles vályogházak, helyettük egészséges téglaházakat építettek. Ma már Félben textil-, cipő- és élelmiszerüzlet, vaskereskedés, vendéglő, cukrászda és gyógyszertár is van. Felépült az orvosi és fogorvosi rendelő, van borbélyüzlete, postája, könyvtára. A község új kultúrházában rendszeres filmvetítés is van. Ez év végére tervezik a KisDunán átvezető új híd befejezését is. Iskolája egyelőre — sajnos — csak 5 évfolyamú, reméljük azonban, hogy az illetékesek ezen is változtatnak. Ezek az adatok főleg az építkezés szempontjából bizonyítják Fél község fejlődését, ez azonban nagyjából kifejezi a lakosság életszínvonalának az emelkedését ls.