Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-14 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

I A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. szeptember 14. A NAP kel: 5.19, nyugszik: 17.59 órakor. A HOLD kel: 8.09, nyugszik: 18.45 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük SZERÉNKE — ĽUDOMIL nevfi kedves olvasóinkat • 1769-ben született ALE­XANDER HUMBOLDT huma­nista német természettudós és világutazó ( + 1859) • 1904-ben halt meg MEINIG ARTÚR, a századvégi Buda­pest egyik legkeresettebb építésze, a volt Wenckheim­palota (ma Szabó Ervin Könyvtár), valamint a Ke­reskedelmi és Iparkamara építője, a tőketerebesi And­rássy-mauzóleum tervezője (szili.: 1835). BELPOLITIKAI KO M M E ŇĽ*!* U N K SZERKESSZÜK EGYÜTT! Olvasóink részéről a múlt­ban többször is felmerült a rövidebb írások, hírek igé­nye. Nem csupán azért, mert nem mindenki olvassa szívesen a hosszú cikkeket, hanem életünk egyre gyor­suló ritmusa is a tömör hír­adást helyezi előtérbe. Hisz sokan jobbára munkába me­net, munkából jövet, vona­ton, autóbuszon, villamoson, ebéd és vacsora közben bön­gészik az újságot. Ezt a tényt széles körű felmérések bizonyítják. A rövid, tömör hírek, írások mellett szól az is, hogy a hosszú írások a ter­jedelmet lekötve szűkítik a tájékoztatás lehetőségét. Századunk embere pedig kí­váncsi, érdeklődése sokol­dalú. Ennek kielégítése csak úgy lehetséges, ha szélesít­jük a tájékoztatás témái skáláját is. Hasonló elgondolások ve­zéreltek, amikor elhatároz­tuk, hogy vasárnapi szá­munkban bevezetjük Hazai Tükör című egész oldalas ro­vatunkat. íme, mai számunk 5. oldalán első ízben jelent­kezünk vele. Várjuk olvasóink vélemé­nyét, észrevételeit. Ezen túl pedig várjuk ol­vasóink együttműködését. Szeretnénk, ha ezt a rova­tunkat valóban együtt, kö­zösen szerkeszthetnénk, prülnénk, ha olvasóink a köztársaság minden tájáról jelentkeznének rövid, érde­kes híradásukkal. Hazai Tükrünk valóban csak akkor tükrözheti hazánk életének gazdag, sok színű, érdekes eseményeit, ha ezekről rova­tunk hírt kap. Milyen híreket, tudósítá­sokat várunk olvasóinktól? Érdekes eseményekről a község, a szövetkezet, a gyár, az iskola . életéből, a termelésből, a kereskede­lemből, a közlekedésből.. • Érdekességeket a tömegszer­vezetek tevékenységéből, a környék történelmi múltjá­ból. Nehéz is lenne mindent felsorolni. Ezt már olva­sóinkra — munkatársainkra bízzuk. Legyen ez a rovat a közös munkánk eredménye! A borítékon, kérjük fel­tüntetni: Vasárnapi Oj Sző, Hazai Tükör, Bratislava, Gorkij utca 10. BÉREK ÉS ÁRAK A számítógépnek nincs szíve. Csak „agya" van, amely — elektronikus agy. Gép. Előnye, hogy érzelmektől, egyéni ér­dekektől mentes válaszokat adhat. És ad is. A pénzintézetek számítógépei érdekes, első pillantásra szin­te hihetetlennek tűnő adatokat szolgáltatnak. Például: a múlt évhez képest az idén jelentősen — csaknem 14 százalékkal — fokozódott az ország lakosságának a jövedelme. Jóval több ez, mint amennyire gazdaságunk irányítói számítottak. Milyen következményekkel jár országos viszonylatban a jö­vedelmek — nominálbérek — ilyen tervszerűtlen fokozása? A közgazdászok már eddig is évről évre figyelmeztettek a kielégítetlen vásárlóerő veszélyeire. Már tavaly is milliárdok­ban fejezték ki azt az összeget, amelyre a kiskereskedelemben nem volt kellő árufedezet. Ma ez az összeg nagyobb, mint valaha. Országos viszonylat­ban 15 milliárdot tesz ki, szlovákiai méretben pedig mintegy 4 milliárd koronára nincs árufedezet. Alapjában véve ennyit árulnak el a „gépagyak", amelyek országos eredményekről, a globális helyzetről tudósítanak. Nem törődnek azzal, mi következik ebből a kisjánosok és a nagypéterek számára. Nem törődhetnek azzal, hogy az egy­egy ágazatban 18—20_ százalékkal fokozódott nominálbérből a kereső csak magát tartja-e el, vagy öt-hat gyermekéről is gondoskodnia kell. A statisztika a nagy számok törvényeivel manipulál, így nemegyszer megtörténik, hogy a kisember — az egyén — a nagy bérnövekedésekről olvasva felsőhajt: „Én ezt nem érzem. Ellenkezőleg ..." És felsorolja, hogy egy-egy árucikknél mennyivel növeked­tek az árak. A legutóbbi felmérések szerint a munkás- és az alkalmazott családok létfenntartási költségei (a KSZT tájékoztatása sze­rint) kis híján 4 százalékkal növekedtek. Ezzel szemben az iparban a bérek az év elejétől május végéig 7,6 százalékkal emelkedtek. Ebből az következik, hogy az iparban dolgozók reálbére 3,6 százalékkal emelkedett. Első pillantásra tehát nincs semmi baj, hiszen ez a tény egyúttal az életszínvonal növekedésének is a bizonyítéka. Csakhogy: más az, ha egy 3000 koronás havi fizetésű jöve­delmi kategóriánál növekszik 7,6 százalékkal a fizetés és más,, ha ez a bérnövekedés egy 900 koronás fizetésre vonatkozik. És az se mindegy, hogy az említett dolgozó hány lélekszámú családról gondoskodik. A kormány mindezeket a tényezőket figyelembe véve a szakszervezetekkel együttműködve hatékony intézkedéseket kíván hozni, hogy meggátolja az aránytalanságok fokozódását. Ugyanis amellett, hogy egyre — és sok helyen szipte ellen­őrizhetetlenül — emelkednek az árak, az áruhiány is sok gon­dot okoz. Ezért a kormány a probléma megoldása során két irányba kíván hatni. Egyrészt a termelés növelését akarja hathatós gazdasági eszközökkel előmozdítani, másrészt pedig a nagykereskedelmi árrendszerben és a bérpolitikában igyek­szik rendet teremteni. A két problémakör egymással szorosan összefügg. Ma — sajnos — még sok kérdés nem tisztázódott. Egyes vállalatok — holott termelésük a múlt évi termelés színvonala alatt maradt — bizonyos helyeken a béreket 15—20 százalék­kal növelik. A béremelkedés tovább fokozza az áruellátásban •nutatkozó feszültséget. És itt kezdődik az a kérdés-labirin­tus, amelyből meg kell találni a kivezető utat. T. M. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Fenyegetések légkörében... A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának hu­szonegyedik évfordulója jó alkalom arra, hogy méltassuk az ország szorgos népének sikereit, felvázoljuk a perspektívákat, bepillantást nyújtsunk a jelen-jövőt formáló hétköznapjaiba. De jó alkalom a múlt, a sokéves nehéz küzdelem felidézésére is, amely a gyarmati sorban sínylődő koreai nép számára meg­teremtette a lehetőségeket, hogy békés alkotó munkának szen­telhesse erejét. Ha a népgazdaság eredményeit, a társadalmi fejlődést az adott körülmények figyelmen kívül hagyásával értékelnénk, ko­rántsem kapnánk hiteles összképet arról a hatalmas erőfeszí­tésről, amellyel a szüntelen provokációk és háborús fenyegeté­sek közepette élő koreai nép megteremtette a szocialista tár­sadalomépítés alapjait. Csupán a közelmúlt eseményeit lapozgassuk fel, s szembetű­nik, hogy az országot kettéosztó harmincnyolcadik szélességi foktól délre, ahol az Egyesült Államok a második világháború befejezése óta a katonai támaszpontok egész sorát létesítette, mindent elkövetnek a KNDK elszigetelésére, és agresszív terve­ket szövögetnek. A panmundzsonj fegyverszüneti egyezmény kétségkívül a vi­lág békeszerető és haladó erőinek nagy győzelme volt. Ogy tűnt, hogy a gyilkos testvérháborút a két koreai állam közele­dése, az ország újraegyesítésére való kétoldalú törekvés váltja fel. Nos, a későbbi fejlemények ennek szöges ellentétét bizo­nyítják. Nem is olyan régen a Pueblo-ügy élezte ki a helyzetet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság partjai közelében. Jól emlékszünk Nixon elnök harcias kijelentésére: Az Egyesült Államok nem engedi, hogy negyedrangú hatalmak packázzanak vele! Á fenyegetés nem váltotta be a hozzá fűzött „reménye­ket". Ä Pueblót követően az EC-121-es amerikai kémrepülőgép sem teljesíthette küldetését, a koreai légvédelmi erő a legvég­sőbb megoldástól sem rettent vissza. A Fehér Ház ekkor, erejét fitogtatva látványos flottaösszpontosításokat hajtott végre a KNDK partjai közelében, s elhangzott Nixon újabb, dacszülte kijelentése is, amellyel a felderítő repülések folytatása mellett foglalt állást. Talán mondanunk sem kell, hogy mindez nem szolgálja az ország újraegyesítésének ügyét, amely a KNDK kormányának legfontosabb célkitűzései közé tartozik, s amelyek érdekében számtalan felhívást tett közzé, a különböző megoldások sereg­nyi variációját javasolta. Szöulban az ilyen kezdeményezések elől fintorogva zárkóznak el. Pak Csöng Hi füle más „muzsi­kához" szokott, legutóbbi washingtoni látogatása alkalmából is „kinyilatkoztatta", hogy hallani sem akar a támaszpontok korlátozásáról, esetleg csapatkivonásokról. S ha Pák Csöng Hi így látja jónak, bizonyára oka is van rá! ... A szöuli diák­tüntetések, az országszerte elhatalmasodó tiltakozási hullám, amely újraválasztása és ezzel összefüggésben az alkotmány megváltoztatása ellen irányul, mindennél jobban rámutat a bábrendszer belpolitikai válságára, amely előbb-utóbb kényte­len lesz beismerni foltozott-toldozott politikai koncepciójának teljes csődjét, B. P. I. Dr. Christian Barnard híres dél-afrikai sebész, aki a történe­lemben először ültetett át emberi szívet. Felvétel: CSTK A Nixon-kormány megígért szociális intéz­kedései ellenére állandóan emelkednek a lét­fenntartási kiadások az Egyesült Államokban. sima leszállás nélkül (A Daily World rajza) Bulgária felszabadulásának 25. évfordulófát ünnepelte. A szó­fiai ünnepségeken Oldfich Cerník miniszterelnök vezetésével csehszlovák párt- és kormányküldöttség vett részt. A képem Szófia lakossága Cerník és Z.sivkov elvtársat élteti. [BTA felvétele) Szívroham következtében elhunyt Ho Si Minh, a Vietnami De-, mokratikus Köztársaság elnöke. A képen: Díszőrség az elhunyt ravatalánál. (ČSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom