Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-09 / 186. szám, szombat

Először az Elet és csak azután a Művészet E. F. BURIAN HALHATATLAN EMLÉKÉNEK 1969 VIII. 9. Amikor tíz évvel ezelőtt egy forró augusztusi napon a gyászmenet megállt a prágai Nemzeti Színház patinás épülete előtt, önkéntelenül is eszembe jutott a múlt. Hiába is írják a mai lapok, hogy a cseh színház óriása volt, hiába sugározza a rádió és a televízió magasrangú közéleti személyiségek mél-. tató beszédeinek rikító bokrétáját, ez a halhatatlan halott, soha sem ült az ország első színházának rendezői pultja mögött, jóllehet ö érdemelte volrja meg ezt a kitüntetést a legjobban, ő a hivatottak között a leghivatottabb! És a valóság kikényszerítette hivatalos elismerések zuhataga bizonyos fokig a színházi vasfüggöny szerepét töltötte be, hogy egy nagy ember, egy nagy művész és utolsó pillanatáig nagy forradalmár életének bíborban égő sebhelyeit elrejtse, valamint azokat az igazságtalanságokat is leplezze, amelyeket nem egy esetben a díszszónokok egyike vagy másika követte el Emil František Burian nemzeti művésszel szemben. A világ minden táján géniuszként ünnepelték volna még életében, nálunk azonban a halottak ünneplése kényelmesebb. Sajnos, ezek olyan idők voltak, amikor bizonyos Íratlan törvények szellemében a fák nem nőhették túl az erdőt! E. F. Burian is ebben a korban vívta harcát mint színházigazgató és költő, mint zeneszerző és szervező, mint ember és kommunista, hogy a művészet igazával s egyben szépségével változtassa meg a világot, s hogy művészete mindenkor az életünket átformáló, megnemesítő forradalmi gondolatot szolgálja. Hogy ki volt, honnan jött, mit akart és álmaiból, terveiből mit valósított meg, arról már sokan írtak, többek közt jómagam is. Ogy vélem azonban, hogy minden eddigi ismertetés ellenére mégiscsak a jó öreg Goethe szavai azok, amelyek a Lenin szellemét idéző E. F. Burian tevékenységét a legjobban jellemezhetnék, mégpedighogy: „Minden elmélet szürke, barátom, csupán az Élet aranyfája zöld!" Ezért tudott E. F. B. különböző elméleteket idejében sutba dobni s ezeket mindig újabbakkal és újabbakkal helyettesíteni. Éppen ezért kezdte negyven éven át újból és újból harcát egyetlen nagy szerelmének a haladás igazának győzelméért színpadon, irodalomban és zenében egyaránt. Elsősorban azonban az őt körülvevő társadalomban. Ezért is lépett be Szinte gyerekfővel a kommunista pártba. Emil František Burian, világhírű cseh művészdinasztía leszármazottja volt, s örökölt adottságai mellett művészi tehetségének lényege csak elmélyítette benne a humanizmus eszméit. S ez volt az egyik oka annak, hogy sok más kortársával együtt igen fájdalmasan viselte népének elnyomását, a kimúló Habsburg monarchia Utolsó éveiben, csakúgy mint az első világháború esztelen vérontását. Lelkesen köszöntötte ő is a nemzeti felszabadulás napjait, majd kiábrándulva az uralomra jutott cseh burzsoázia önző, kegyetlen kapzsiságából, a proletár forradalom vörös lobogója alatt találja meg véglegesen helyét. Mint művésznek a vers, a dráma, a tömegszavalat és a színház a fegyvere. így válik a voice-bande nagymesterévé, majd a cseh színház mágusává. A tanoncévek, a hányódások, és a bizonyítások korszaka után végül is saját színházában, a D-Színház deszkáin, helyeseBben mondva szavaló pódiumán törekszik hosszú éveken át valóra váltani elképzeléseit. A D-színház, amely 1933 őszén D-34 elnevezéssel nyitotta meg kapuját a forradalmi holnap közönségének, drámaírójának, színészeinek és rendezőinek. Ebben a színházban a klasszikusok és a kortársak: Shakespeare, Villon és Beaumarchais nsak úgy mint Josef Kajetan Tyl és K. H. Macha, Puskin és Balzac, vagy Goethe és Wedekind, Gorkij és Pagogyin, akárcsak a többiek, mindig a mflról szóltak a mához, nem másképpen mint az EFB által feldolgozott és színpadra vitt középkori cseh népijátékok dalai és aforizmaszerű bölcs gondolatai. Csapásait pontosán mérte a haladó kultúra, a kommunista eszmék ádáz ellenségeire. Nem is csoda tehát, hogy a hazai reakció éppen úgy gyűlölte őt mint a barbár náci hordák gauleiterei. Mindenen túl törvényszerűség is volt abban, hogy a hitleri megszállás idejében Terezinbe, onnan pedig Dachauba kerül. Majd innen 46 tavaszán a Cap Arcona nevű kiselejtezett hajóra, ebbe az úszó koncentrációs táborba hajtják, melyet a brit királyi légierő bombázói, jóllehet, tudták, hogy ezen a rozsdamarta hajóroncson akárcsak többi társa, Európa E. F. Burian 1959 — / halála elölt) legbátrabb antifasisztái szenvednek, előre megfontolt szándékkal és egy bombaszőnyeggel a Balti tenger hullámsírjába temették. Az elsüllyesztett kísértet flotta húszezer foglya közül csupán néhány százan, s köztük a csodával határos módon E. F. Burián is, menekültek meg, hogy a forradalom fáklyalángját az új Európában is lobogtassák. A felszabadulás után a cseh szocialista színjátszás Heraklesze nem azt kapta a rendszertől, amit megérdemelt volna. A hízelgők és a talpnyalók a színházépületek, igazgatói kinevezések mellett kövér szubvenciókat is kaptak. A kellemetlen és konokul következetes kommunista E. F. Burián viszont egy pincehelyiségben kezdte élőről mind azt, amit a hitleri erőszak elpusztított. Az állandó pénzhiány következtében azonban a csőd Damoklesz kardjaként lebegett állandóan színháza felett. Am mindez EFB-t nem tántorította el szándékától, hogy színházával a régi álmokat valóra váltő társadalmi rendszert segítse. Tisztában volt azonban azzal is, hogy az új színházlátogatóhoz másképpen kell szólnia, mint a háború előtt. S habár ismerte a modern színház minden illúziót keltő dramaturgiai, rendezői és technikai kellékét, melyet Csehszlovákiában éppen 6 vett elsőként igénybe, közvetlenül, egyszerű, azonnal érthető szavakkal akart szólni az új közönséghez. Kérte a cseh drámaírókat, írjanak az új színház, az új színészek és rendezők de főleg az új közönség számára, drámát, vígjátékot vagy szatírát. Kért, könyörgött, keresett s Jő maga is megírt néhány színdarabot. (Miért élsz V. Stha?, Még nem késő a boldogságra, Választófal, stb). Üjból és újból kísérletezett. De nem egyszer, amikor már egy bizonyos utat megtett és eredményekkel is dicsekedhetett volna, állásait feladta, s élőiről kezdett mindent. Hányszor, de hányszor hallotta, hogy hűtlen lett önmagához. Bírálták következetlenségét, elmarasztalták s jőhéhányan bukásaiból hamis következtetéseket vontak le. Az igazság azonban más volt, s ez az igazság már kézzelfoghatóbb, láthatóbb meg érthetőbb is mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt volt. EFB mindig következetes volt és hű önmagához, ha ez a hűség a kommunizmus eszméihez való hűsséggel volt azonos. Sohasem hagyta el őrhelyét, végvári vitézként vívta harcát, gyakran „barátai" és védnökei ellen. Nem egy ízben úgyszólván egyedül, néhány hű hívével, csapásokat osztogatva jobbra-balra, menetelt a kitűzött cél felé. Sok barátja, de tán még több ellensége volt. Az emberek ugyanis nem szívesen hallgatják az igazságot, főleg, ha ez számukra kellemetlen. EFB pedig mindig és mindenhol az igazat mondta. Még a prágai Várban is, a köztársasági elnök és más prominensek jelenlétében. így a 1957. november 5-én a Vár Spanyol termében is megvédte a két világháború közti cseh művészi avantgarde becsületet, elítélte ezek megbélyegzését, beolvasta művelődéspolitikánk irányítóinak vaskos hibáit, majd a nagyszámú ünnepi gyülekezet előtt büszkén vallotta: „Mi, az úgynevezett modernisták nem változtattunk színt sem lobogót negyvenötben. Nekünk erre szükségünk nem volt. A mi színünk mindig a vörös és az is marad. Semmi más szín hozzánk nem illik!" Tíz éve, hogy elment közülünk, tíz emberélet munkájának torzóját hagyva ránk örökül. Tíz éve várjuk, hogy életműve, amely világítótorony volt s egyben fényszóró is, megérdemelten kerüljön végre napfényre. Mert az ő színházával új fejezet kezdődött a cseh színház történetében, mert az 6 színházával kezdődött a szocialista színjátszás korszaka, mégpedig a tőkés társadalmi rend kellős közepében ... Lehet, hogy nem volt az első, sem az egyedüli, de minden esetre a legnagyobb volt, óriási! És negyed évszázadon keresztül az ő színháza jelentette a haladás eszméjének művészi propagálását. Ezért is hatott életműve barátra és ellenségre egyaránt, ezért nyomta rá nagy egyéniségének a bélyegét a kortárs cseh színházakra. „Csupán a közönyösökre és a tunyákra nem tudott hatni" írja róla egyik leghivatottabb méltatója, de ezek szerencsére nem csinálják a művészetet és nem változtatják az életet." Sajnos, az illető sokban tévedett. Mert ezek a közönyösök butaságukból fakadó irigységükkel és rosszakaratukkal ártani tudtak és még ma is tudnak a művészetnek, s megronthatják a legjobbak, a legigazabbak életét. Ezt különben saját magán tapasztalhatta Emil František Burián is, akiről bajtársa és barátja Adolf Hoffmeister szellemesen mondta ki a végső szentenciát: önmagánál is gyorsabb' volt! BARSI IMRE Kulturális hírek • Toulonban tartották meg Franciaországban a tengerről készített filmek fesztiválját. Az „Aranyhorgony" díjat M. Francois tudományos filmjének Ítélték. A film témája a korzikai búvárok élete. A második díjat egy olyan film nyerte el, amely az űrhajósok tengerre ereszkedését örökíti meg. • Ötven éve alapították a moszkvai Filmművészeti Főiskolát. Fél évszázad alatt 4500-an fejezték be a főiskolán tanulmányaikat, köztük olyan nevessé vált filmalkotók, mint Szergej Bondarcsuk és Grigorij Csuhraj. • Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző A Loudoni ördög című operájának ősbemutatóját néhány hete tartották meg a hamburgi Staatsoperben. Azóta Stuttgartban ls előadták a müvet, augusztus 14-én pedig Amerikában, az új-mexikói Santa Feben mutatják be. A varsói premier 1970 áprilisában lesz. • ••••••••••••••• - Ú J F i L M E K • ••••••••••••••• A 4-es labor örültje Akik ezekben a napokban nézik meg ezt a filmet, egy kicsit talán neheztelni fognak alkotóira. Ugyanis most, a hirosimai tragédia évfordulójának napjaiban sokan érzékenyebbek az olyan történetekre, mint amilyet ebben a komédiában is megismerhetünk. Igaz, egy ütődött professzor bágyasztó találmánya körüli hercehurcát még nem kellene összefüggésbe hozni az atomhalál borzalmaival, de a filmben néhányszor utalnak arra, hogy az emberi zsenialitás sok vívmányát milyen groteszk módon legelőször a hadászatban, a pusztításban akarják általában felhasználni. A neheztelést természetesen nem ennek a kardinális problémának a felvetése indokolja, hanem későbbi elhallgatása, csöndes mellékvágányra terelése. S ennek következtében a film témája, a bevezető lendületes képsorok után, valósággal ellaposodik, azaz pontosabban: egészen más régiókban elevenedik meg egy attraktív módon kivitelezett bűnügyi históriaként. A bevezető gondolat nlapFantomas I., II. Ez a két film, Fantomas és Fantomas a Scotland Yard ellen, azok közül való, amelyekre egyesek azt mondják, hogy emeletes ostabság, mások pedig: ennél izgalmasabbat még nem láttam. A horror ugyanis kire-kire különböző hatást tesz: a józanabbak lebecsülik, a különféle hajlamúak pedig élvezik. André Hunebelle rendező dicséretére legyen mondva, A Quiller-memorandum Azt hiszem, a látszat olykor a filmben csal csak igazán! Mert néha kétszeresen, sőt többszörösen csal. Ebben a kémtörténetben például arról van szó, hogy egy rendkívüli képességekkel és főként bátorsággal megáldott angol ügynök a nyugatnémet újnácik központjának leleplezésére vállalkozik, s feladatát végre is hajtja. Az első számú látszat (a filmet, a fényárnyék játékot ne számítsuk) maga rettenthetetlen hős kezére játsző cselekmény, amely által szinte emberfelettivé válik, a másik pedig az az alaptalan politikai progresszivitás, amelynek jegyében az egész akció lezajlik. E film tanúsága szerint ugyanis arra kellene következtetni, hogy az angol hírszerző Tánc Hitler főhadiszállásán Hitler hajdani lengyelországi főhadiszállása, a Mazuri-tavak környéke, napjainkban a turisták kedvelt kirándulóhelye. Ez az izgalmas környezet a színtere Jan Batory lengyel rendező új filmjének, mely Tánc Hitler főhadiszállásán címmel kerül vetítésre. A modern stílusú lélektani film története a mában játszódik, a konfliktusok gyökerei azonban a közelmúltba nyúlnak vissza. A film rendezője szigorú tárgyilagossággal érzékelteti, miként gépiesedik el az emlékezés, a közelmúlt valósága hogyan válik történelemmé. A film azonban nemcsak erről szól. Több síkon mozog. A tehetséges rendező két fiatal, Anka és Waldek szerelme kapcsán szemlélteti a mai ifjúság problémáit, érzés- és gondolatvilágát. A két fiatal különböző környezetben és körülmények közt növekedett, életfelfogásuk és — szemléletük is eltérő. Az ifjúság problémáit érintve a rendező bírálja a jómódú „aranyifjúság" különcködő magatartását. A film harmadik síkja, a megelevenedő múlt: egy idegen német turista, aki egykor részt vett a bunkerek építésében. Egyénisége, jelenléte még inkább kifejezésre juttatja a két fiatal ellentmondásos vonzalmát, eltérő életstílusát és gondolatvilágát. A tílm alkotói a két fiatal szerelmének emlékét Idézve kapcsolatot próbálnak teremteni a múlttal, igyekezetük azon(francia) ján a néző így legfeljebb csak hozzágondolhatja a háborúellenes szándékot, de valójában nem erről van szó ebben a filmben. A jókedvre, előzékenységre, illetve az Igazmondásra serkentő, cigarettahamu segítségével előállított kotyvalékot íizérek bandája akarja megszerezni, de minden erőszakukon és furfangjukon túltesz az együgyűnek vélt, ám valójában igen talpraesett vegyészprofesszor. A kalandosságot és az izgalmat maximális mértékig fokozni akaró szerzők (forgatókönyv — René Cambon regénye nyomán: fean Halain, rendezés: Jaques Besnard) bár nem eredeti ötletekkel, de a sűrített cselekményességgel s egy-egy figura találó jellemzésével le tudják kötni a néző figyelmét. S miután igyekezetükben néhány kitűnő színész is segítette őket: Jean Lefebure, Pierre Brasseur, Bemard Blier és Maria Latour, végeredményben olyan film született, amelyen az egyéni fenntartásoktól eltekintve, kellemesen lehet szórakozni. (francia-olasz) hogy az iszonyat ezúttal humorral párosul, illetve enyhül, tehát ez a két szömyfilm a gyengébb idegzetűek számára sem alkalmatlan. Megtekintésükre egyébként még egy ürügyet is elmondhatunk: Jean Marais és Louis de Funé'-, valamint MylPne Demongcot játsszák benne a főszerepeket. Végül kivitelezésüket illetően meg kell hagyni: hozzáértő emberek csinálták. (angol) ügynökségek önfeláldozóan harcolnak az újnácizmus ellen. Ezt azonban nemcsak maga a valóság cáfolja, hanem az az egyszerű tény is, hogy ennek a filmnek nyugatnémet szinkrováltozatában az angol detektívek távolról sem újnácikat, hanem kommunistákat üldöznek. A filmben így válik a politikából üzlet s a fikcióból valóság... Mellesleg, magáért a filmért is kár, hogy így van. Rendezője, Michacl Anderson érti a mesterségét s a szereplők, közt is sok rokonszenves színész van. Fáradozásuk ezek után csak arra jó, hogy a James Bond-filmekhez hasonló szórakoztatással ámítsák a nézőt. Is zóf (lengyel) ban — minden jószándék ellenére — sikertelen marad s a történet helyenként erőltetett és mesterkélt. Jan Batory ábrázolásmódja hatásos, stílusa riportszerö, modern. A szereplők játéka ls figyelemreméltó. Külön említést érdemel a vonző egyéniségű fiatal főiskolai hallgató, Maja Wodecka (Anka szerepében), a fiatal Olgierd Lukaszewícz (Waldek) és Andrzej Lapicki (német turista). Kár, ho^v a film a gondos rendezés és a czínészek tehetséges játéka ellenére is csak az átlagos színvonalú filmek közé sorolható. —f/m— • ÖR1ÁS1 HŐSÉGEK MEXIKÓBAN Mexicáll városából és környékéről a lakosok ezrei a hegyekbe menekültek a majdnem 52 fokos katasztrofális hőség elől. A Reuter hírügynökség jelentése szerint az utóbbi hetekben 94 ember, túlnyomórészt gyermekek estek áldozatául e nagy hőségnek. d FILMSZÍNHÁZ NŐKNEK Varsóban „Femina" néven új színház nyílt, mely — mint nevéből ts látható — elsősorban a gyengébb nemet hivatott szórakoztatni. Műsorán főleg szerelmi témájú lírai filmalkotások szerepelnek. A nézők közt azonban meglepően sok a férfi. á l