Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

U.tij e g y z.e t a Szovjetunióból 1 N I V3 Í2 O 1 P" Zsdánov kolhoz? — Itt van szomszédban, — mondták Krasznodarban | új ismerőseink a i fogadás estéjén. [Azért a biztonság 'kedvéért mindjárt 'azt is hozzátettek: —fó lenne, ha reggel már hétkor indulhatnánk. Indultunk is fél nyolckor, mégis elmúlt XI óra mire a közepesnek nevezett Zsdanov Kolhoz központjának udvarába berobogtunk. Most nem foglalkozom a tájlefrással, mert Kubányról, a Szovjetunió egyik éléskamrájáról már korábban elmondtam egyet-mást. Az egykori kozákok fiai, unokái, pedig már nem szőrén ülik meg a félvad paripákat, hanem a traktorok, gépek nyergébe még párnát is tesznek. Ez az utóbbi persze nem az elkényelmesedés, hanem a fejlődés eredménye. Egyébként a 6733 hektáros kolhozt semmiképpen nem tarthattuk közepesnek. Ezt persze már az utólagos ismeretek alapján állítom. Egyrészt azért nem közepes, mert a Szovjetunióban az ötvenezernyi mezőgazdasági üzemre átlagosan 4200 hektár termőföld jut, s hozzá kell tennem, hogy a szovhozok általában nagyobb területeken gazdálkodnak, mint a kolhozok. A 6733 hektáros Zsdanov Kolhoz, tehát már nagyságánál fogva sem közepes, az eredményeket tekintve pedig... ígér sokai. M^g aztán a míitrágyaeílátás állandó növekedése. Tavaly még (tiszta tápanyagból számítva) egy mázsa sem jutott egy-egy hektárra, a következő ötéves tervben már a dupláját szeretnék adni, mondván, azt még inkább meghálálja a föld. Istállótrágya szintén nem sok jut egy-egy hektárra, mivel a kolhoz elsősorban a baromfitenyésztésre és a tehéntartásra specializálta magát, amit abból is láthatunk, hogy a múlt évben 100 hektárrra számítva csak 80,3 mázsa húst adtak el. Talán éppen azért nem lettek elsők a raionban. 231 tojás mínderi tyúktól Ha már az állattenyésztésnél tartunk, szóljunk a kolhoz baromfitenyésztéséről is. Elsősorban a tojástermelésről. Tavaly a tervet 155 százalékra teljesítették. Egy-egy tojóstyúkra 231 tojás jutott. De még ezt is kevésnek tartják. Szerintük, ha a Japánnal és az Angliával közös, valamint a saját kísérleteikből kitenyésztett fajtákat állítják be, akkor az egy tyúkra eső évi tojáshozam rövidesen meghaladhatja a háromszázat. A brojlerok nevelésében talán még a tojástermelésen is túltesznek. Nem járhattuk be az egész telepet, de benéztünk a keltetőbe, a 25 000 csirke „otthonába", (ilyen még három van a központi telepen), a tízezres ketreces tojatóban. A rend, a tisztaság mindenütt meglepő volt. Az már kevésbé, hogy az állattenyésztésben még a mérnök-zootechnikus is nő. hozzá kell tenni, hogy a Szovjetunióban az igazi tejtermelő gazdaságok ott találhatók, ahol nagykiterjedésű legelők vannak. Legintenzívebben természetesen a Balti-tenger menti területeken, és nem kis részben Moszkva környékén, ahol ezt már a szükséglet is megkívánja. Segély, hitel; beruházás Számunkra érdekes volt, hogyan jut a kolhoz a hitelhez, milyen méretű a beruházás, mennyi ehhez az állami támogatás, milyen a kamatláb stb. Nos, a beruházás nagyságát illetően meg kellett lepődnünk. Tavaly például csupán az építkezési beruházás összege 775 ezer 300 rubel volt. (koronában megközelítőleg tízszer anynyi érték, azaz 7 753 000 korona). Ehhez még hadd mondjam meg, hogy ebben az építkezési beruházásban a kolhoz mint termelő egység beruházásain kívül (istálló, magtár, útépítés stb.) a futballpályától kezdve a családi házak építéséig ínég sok minden benne van. S próbáljuk ezt az összeget úgy elképzelni, hogy nálunk a tervezéstől a teljes kivitelezésig mindent a kolhoz építő csoportja készít el, tehát lényegesen nagyobb értéket „teremtettek", mint amennyi a tényleges pénzkiadás. A beruházást illetően a másik meglepetést az állami támogatással kapcsolatos válaszuk okozta. Azt kérdezték — mi az? Talán rosszul kérdeztük — gondoltuk — és megpróbáltuk másképp magyarázni, máLA R O S O K ^ANYAVILÁGBÓL Bármennyire szerettem volna elkerülni a száraz adatokat, bizonyítékként mégis papírra kívánkozik legalább néhány. Nem Vettek elsők Tavaly nagy versenyben voltak. hogy kerületükben az első helyre kerüljenek. Még másodikok sem lettek, bár elismerésre méltó eredményeket értek el a kaukázusi rajonban (kerületben). Gabonából tavaly 37,3 mázsás átlagos hektárhozamot értek el több mint 3000 hektár területen. A kukorica még ennél is jobban sikerült; 67 mázsa volt az átlag. Igaz, cukorrépából csupán 373 mázsa termett hektáronként, de megjegyzem, náluk kevés a csapadék, az öntözésre egyelőre nincs lehetőség. Kiválóan termett az egyik fő növényük, a napraforgó. Hektáronként 27,7 mázsával fizetett. Hát még a dinnye! Meg is hívtak dinnyeszezonra, —mondván. olyan dinnyét mint náluk, talán sehol a világon nem termelnek. Kár, hogy ottlétünk idején még csak a fényképekről láthattuk a gazdag termést. De ezeknek a színes felvételeknek a látására is összefutott szánkban a nyál. Mégegyszer visszatérek a búzához, mert a kolhoz elnöke, Alekszandr Alekszandrovics Mamonov is erről beszélt talán a legtöbbet. Ugyanis az egyik nagyobb parcellán csak 25,9 mázsa termett hektáronként, a másik többszáz hektáros táblában pedig 45,7 mázsa volt az átlag. Van tehát tartalék még náluk is. Különösen a Kaukázus és az Auróra, ez a két búzafajta Az 1300 tehenet is nők gondozzák, fejik. Nem is akármilyen eredménnyel. Az átlagos évi tejhozam 3440 liter volt, az idén ennél többre számítanak. Persze ezt a többet az anyagi érdekeltségre alapozzák. Ennek is két oldala van. A mennyiség növelése még nem jelenti teltétlenül a fejő keresetének növekedését, mert itt a termelési költség is nagy szerepet játszik. Nem is akárhogyan. A kettes számú farmon például csak 3352 liter tejet fejtek tehenenként, mégis éppen itt érték el a legnagyobb fizetéseket. Néhány fejőnő átlagos havi keresete meghaladta a 250 rubelt. Igaz, hogy 100 liter tej termelési költsége náluk volt a legalacsonyabb — 12,94 rubel. A hármas számú farmon 3714 liter volt a tehenenkénti átlag, a kereset mégis kisebb volt, mint a kettesben, mert a hármas farmon az állomány és a takarmányozási lehetőség 4000 liternél is több tejhozamnak felelt meg. Ugyanakkor a hármas farmon a 3714 literes tejhozam mellett is 16,89 rubelbe került 100 liter t^j. Az persze már más lapra tartozik, hogy a kaukázusi rajon legjobb fejője, Zoja Alekszejevna Laszkina a hármas farm egyik istállójából került ki. Tavaly tehenenként 4337 literes fejési átlagot ért él. Meg is kapta érte a megérdemelt kitüntetést. A tejjel kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy egy hektárra számítva 580 liter tejet adtak el. Hangsúlyoztam, hogy a baromfitenyésztés és a tehéntartás az állattartás két fő ágazata. Ennek ellenére is „csak" 580 liter tejet adtak piacra hektáronként. Am ehhez pot létesíthetnek, ugyanakkor az állami hitelekből — megokolt esetekben — a szükséglet szerint hozzájárulhatnak. Megjegyzem, nem kamatmentesen, de alacsonyabb kamatlábbal, mint nálunk. Tehát eszerint az egészséges vállalkozó szellemnek tágabb a tere, mint a mi esetünkben. Már azért is, mert a törlesztés és a kamat fizetését a távlati beruházások esetében az állam csak akkor kezdi realizálni, amikor e beruházott hitelösszeg megtérülése elkezdődik. Ez lehet 3—6 év, sőt több is. 11 helységből Hfkét kisváros a Zsdanov Kolhoz a múlt évben jelentős összeget fordított családi házak építésére. Most hadd részletezzem: a 6733 hektáros gazdaság — a tanyákat leszámítva is — M helységből állott. A kolhoz a fejlődésben mór ott tart, hogy valamennyi be kerüljenek az „áttelepültek". öregek és fiatalok ilyenformán hangzott el a kolhoz vezetőihez. — Hogyan gondoskodnak a kolhoz öregjeiről, nyugdíjasairól? — Mivel, milyen intézkedésekkel nyerik meg a fiatalokat, hogy bekapcsolódjanak a kolhoz munkájába, sokoldalú tevékenységébe, vagyis hogy a kolhoz hasznos tagjaivá váljanak? Egy korábbi írásban már beszámoltam arról, hogy a kolhoz fogalmát nem lehet a mi egységes földművesszövetkezetünk fogalmával azonosítani. Ott egy zárt területen, jelen esetben a 6733 hektáros Zsdanov Kolhozban minden probléma sokkal szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint a mi szűvetkezeM falvainkban. Ez nem jelenti azt, hogy_ae állami, a közgazdasági hogy arról a pénzről van szó, amelyiket az állam olyképpen ad a beruházónak, hogy azt nem kell visszafizetni. így sem értették. Azaz nem is érthették, mert nálunk ilyen nincs. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, — amint az a későbbiek folyamán kiderült, — hogy a kolhozok az anyagi támogatást, vagy inkább talán a gazdaság ökonómiáját illetően hátrányosabb helyzetben vannak, mint a mi szövetkezeteink. Egyszerűen arról van szó, hogy a jövedelemből lényegesen kisebb a befizetés az állami alapokba, s fgy a kolhoznak módja van saját alapjainak megfelelő feltörésére. Ha ezt a bankban gyűjti, ő kapja érte a kamatot. De a kamatról majd később. Száz és száz ismerőstől hallottam (nálunk Csehszlovákiában), hogy ezzel az állami segéllyel, (szubvencióval) kapcsolatosan lehet és van is visszaélés. Ugyanis elég gyakori, hogy éppen azok a mezőgazdasági üzemek jutnak előnyős segélyhez, amelyek a legminimálisabban járultak hozzá annak a segélyalapnak a növeléséhez. Elméletileg talán így is helyes. De ^ gyakorlat mást igazol. Rászoktatjuk egyes szövetkezetek (spekuláns) vezetőit, hogy csak sírni kell és jön a segély. Ebből persze nem nagyon lesz sem kenyér, sem hús, sem tej, sem tojás. Csak az érdemtelen, pénzügyi lehetőségek kihasználása fokozódik. Gondolhatnánk, hogy eszerint a kolhozok beruházási lehetősége kisebb, mint nálunk a szövetkezeteké. Hát nem. Mert — mint említettem — a kolhozok a kisebb befizetés következtében nagyobb beruházási alalakásban bevezethetné a vizei, a gázt. De hát az óriási távolság, az elszórtan fekvő tanyák ezt nagyon költségessé tennék, és a gazdaság szempontjából sem lenne nagy értelme a beruházásnak. Ezért pár évvel korábban amellett döntöttek, hogy a tanyavilágot fölszámolják. Nem erőszakosan. Korábban említettem, hogy tavaly a beruházások jelentős része családi házak építésére ment. Aligha kell magyarázni, hogy ezeket a családi házakat nem a tanyavilágban építik. Úgy tervezték, hogy két kisvárosban telepedjék le a tanyavilág lakossága. Az is felmerült, mi legyen azokkal, akik nem akarnak a 2, 4, 8 lakásegységes házakba költözni, hanem külön akarnak építkezni. Ezeknek is megadják a lehetőséget és az építkezési kiadásokban támogatja őket a kolhoz. Eddig a 11 településből négyet már beolvaszthattak a központba. Hangsúlyoznom kell, a tanyákról központba kerülteket semmiféle gazdasági hátrány nem érheti, sőt mindent megtesznek annak érdekében, hogy mind ökonómiai szempontból, mind az ellátás terén lényegesen jobb helyzetszarve.I másodlagos K I. >et játszanak az illetékes teriilet gazdasági-politikai életének formálásában. Sőt, nagyobb befolyást gyakorolhat a terület mindennemű fejlődésére azzal, hogy — mint említettem — annak a zárt egységnek minden gondja, problémája a helyi vezetésre hárul. A tanács politikailag és gazdaságilag egyaránt felelős a körzetébe tartozó területért, lakosságért, ebbe beleértve a mindennapi ügyek intézésén túl a távlati tervezést is. De hadd térjek vissza a kolhoz öregjeire. Náluk sem fenékig tejföl a kolhoztagok nyugdíja. De helyi viszonylatban bizonyára jobban gondoskodnak a nyugdíjasokról, mint nálunk. Egyrészt pénzzel segítik őket — megkapják a háztáji földet, termelési áron vásárolhatnak kenyérgabonát, nem fizetnek fuvart, szállítási költséget a kolhoznak. Talán éppen ebből, az öregekről való gondosk -dásból is következik, hogy a fiatalok is otthon érzik magukat a faluközösségben. Haraszti Gyula