Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1969-08-26 / 200. szám, kedd
Nixon elhalasztja a további csapatok kivonását Dél-Vietnamból rban VIHAR ELŐTTI CSEND ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN? um London — A hétfői angol lapok kommentálják Nixon ama döntését, hogy egyelőre elhalasztja további csapatok kivonását Dél-Vietnamból. A Times szerint a bejelentés meglepetést okozott és ellentétben áll azzal a válasszal, amelyet Rogers külügyminiszter mindössze négy nappal korábban adott egy sajtóértekezleten. Nixon arra hivatkozott, hogy mérlegelni kívánja a legutóbbi „ellenséges támadások" jelentőségét, Rogers viszont négy nappal ezelőtt elismerte, hogy nem lenne bölcs dolog az augusztus 11én és 12-én megkezdődött támadósoknak túlságos jelentőséget tulajdonítani a kilenc hétig tartó viszonylagos nyugalom után. Most Nixon pontosan Ilyen jelentőséget tulajdonit a támadásoknak — Írja a Times. A Sun meghökkentőnek mondja az elnök bejelentését a jobboldali Daily Telegraph viszont lelkesen üdvözli, mint „a keménység első jelét hónapok óta, és felhívja Nixont, necsak Délkelet-Ázsiában, hanem Európában ls fokozza a fegyverkezést. A Morning Star szerint Nixon bejelentése aggodalomra ad okot, mert az amerikai agreszszió újabb jokozásának előjátéka lehet. A lap megjegyzi, hogy bár az Egyesült Államoknak nincs semmiféle jogcíme arra, hogy Vietnamban legyen, vezetői felháborító feltételeket támasztanak még a jelentéktelen csapatkivonásokat illetően is. Az Egyesült Államok, miközben mindent megtesz a párizsi tárgyalások szabotálására, azt hangoztatja, hogy nem hajlandó kivonni újabb csapatokat, amíg Párizsban nem érnek el haladást ... Párizs — A Figaro washingtoni tudósítója Šan Clementeből, a nyári Fehér Házból küldött tudósításában Nixon döntését kommentálva megállapítja: erre a döntésre Nixont Pak Csöng Hi dél-koreai elnökkel és Cabot-Lodge nagykövettel folytatott tárgyalással késztették. Pak Csöng Hi azt bizonygatta Nixon előtt, hogy a csapatkivonások csak „jelbátoríthatják a kommunistákat", és az Egyesült Államokat olyan helyzetbe hozza, hogy előbb-utóbb „több Vietnammal kell szembenéznie. Cabot-Lodge, a Vietnammal foglalkozó értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetője pedig azt hangsúlyozta az elnöknek, hogy újabb csapatvisszavonás bejelentése fontos alkudási eszköztől fosztja meg az amerikai küldöttséget a tárgyalásokon. Szerinte mindaddig nem érnek el haladást a párizsi értekezleten, ameddig az Egyesült Államok nem érteti meg világosan, hogy „eltökélt a harc folytatására, ha az ellenség nem tesz engedményeket." A szabadságharcosok fokozzák támadásaikat Saigon — A vasárrtap folyamán öt amerikai katona vesztette életét és 24 sebesült meg a szabadságharcosokkal történt összecsapások során. Saigontól északnyugatra a hazafiak kétórás harcot vívtak az amerikaiak 25. gyalogos divíziójával. Súlyos harcokra került sor Dau Tieng térségében is, ahol végül az amerikai légierőnek és a tüzérségnek kellett beavatkoznia. An Khe térségében a szabadságharcosok egy hidat támadtak. D. POLJANSZKIJ szovjet miniszterelnök-helyettes tegnap fogadta Dimény Imrét, a Magyar Népköztársaság mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterét. A hivatalos közlemény szerint a tárgyaláson, amely baráti légkörben zajlott le, a tudományos-műszaki együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. A BECSI egyetemen hétfőn ötnapos világkonferencia kezdődött, melynek témája: az egyetem és a béke problémája. HORGOS GYULÁNAK, a Magyar Népköztársaság kohó- és gépipari miniszterének vezetésével vasárnap kéthetes tanulmányútra küldöttség érkezett Moszkvába. A tárgyalások folyamán az együttműködés néhány problémáját vitatják meg. SZÖULBAN több ezer diák tüntetett a dél-koreai alkotmány megváltoztatása ellen, amely lehetővé tenné, hogy Pak Csöng Hit immár harmadszor válasszák meg köztársasági elnökké. A rendőrség drasztikus módszerekkel, gumibottal és könnyfakasztó gázzal oszlatta szét a tüntetőket. A MAROKKÓI hivatalok vasárnap bejelentették, hogy feltartóztattak négy spanyol és három portugál halászhajót, amelyek marokkói felségvizeken halásztak. London — Az angol fővárosban az az általános vélemény alakult ki, hogy az elmúlt, aránylag nyugalmas napok után ismét kiéleződhet a helyzet Észak-Írországban. Az északírországi kormányt nyugtalanítják azok a hírek, amelyek szerint Nagy-Britannia kormánya egy minisztert szándékozik Belfastba küldeni, hogy felügyeljen az észak-írországi miniszterek tevékenységére. Minderről azonban eddig nem történt döntés, a kormány csak fames Callaghan belügyminiszter helyszíni szemléje után dönt. Az angol liberalisták vezetője, feremy Thorpe viszont kijelentette, hogy Észak-Írország kormánya nem képes angol egységek nélkül fenntartani a rendet, s éppen ezért logikus, hogy egy londoni miniszter utazzék Belfastba. A Munkáspárt és Wilson miniszterelnök az észak-írországi fejleményekkel kapcsolatban óvatoskodva foglal állást, attól tart ugyanis, hogy ismét éles bírálatok érik a munkáspárti kormányt. Észak-Írországba a napokban munkáspárti képviselők egy csoportját küldték terepszemlére. Az észak-írországi közvéleményt nyugtalanítja többek között az a tény is, hogy túlvontatottan halad azoknak a fegyvereknek az összegyűjtése, amelyet a múltban az úgynevezett „tartalékrendőrség" használt, melynek tagjai a szóban forgó fegyvereket odahaza tartották, így azután a kormány mintegy 10 000 puska, géppuska és revolver felett nem tarthatott fenn ellenőrzést. A döntés, hogy ezeket a fegyvereket be kell szolgáltatni, helyeslést váltott ki, viszont a beszolgáltatás vontatottan halad, mert nincsenek megfelelő helyiségek raktározásukra. A politikai megfigyelők mindennek ellenére úgy vélik, hogy Észak-Írországban mindaddig nem rendeződik a helyzet, amíg nem oldják meg a sürgető szociális és gazdasági problémákat. Még mindig napirenden a frank Párizs — A L'Aurore című párizsi lap tegnapi számában éles kritikát közöl az ország pénzügyi politikájával kapcsolatban, és kétségbe vonja, hogy a frank leértékelése meghozza a kívánt eredményeket. A lap leszögezi, hogy három hét elteltével vissza kell térni azokhoz az indítékokhoz, amelyek Külföldi sajtó az SZNF 25. évfordulója ünnepségeiről Az Afrikai Egység Szervezetének VI. konferenciája előtt 1969 VIII. 26. Addis Abeba — Addis Abebában szeptember 6-án megkezdődik az Afrikai Egység Szervezetének VI. konferenciája. A napokban már megérkeztek a konferencia első résztvevői. Feladatuk a"~'rztu3 27-ig kidolgozni a ko. icia programját és elkészítőn, az anyagot a legmagasabb szintű tárgyalásra. A legfontosabb problémát azoknak az új módszereknek a keresése jelenti, amelyekkel sikerülne legyőzni az immár két éve tartó nigériai válságot. A szervezetnek ugyanis mindeddig minimális eredményt sem sikerült elérnie a szemben álló felek közeledése szempontjából. A Kommentárunk Az amerikai nagyvárosok bűnözési viszonyai és egyes vidékek nyomora — ez a két probléma nehezedik évtizedek óta az amerikai lakosságra és a hatóságokra. Látjuk, hogy minden új amerikai kormányzat e problémák megoldását ígéri, de megbízatása végén rendszerint megállapítja, hogy a helyzet rosszabb, mint kezdetben volt. Nem is kell messzire mennünk a történelembe, Johnson elnök szintén hangoztatta e két kérdés megoldásának rendkívül nagy fontosságát, bár ezen a téren áldatlan örökséget hagyott utódjának. Különösen az ország déli részén sok a munkanélküli és nagy itt a nyomor. A munkanélküli segély és a társadalmi hozzájárulás viszont sokkal kisebb, mint a gazdagabb amerikai vidékeken és a nagyvárosokban. Az Egyesült Államokban je'enleg négymillió felnőttnek és hatmillió gyermeknek fizetnek segélyt. Még így is több mint 13 millió amerikai él olyan családokban, melyeknek egy főre jutó évi jövedelme nem éri el a négyszáz dollárt. Az utóbbiak fele néger, bár a négerek az amerikai lakosságnak csak 12 százalékát alkotják. E társadalmi igazságtalanság természetesen méginkább kiélezi a faji ellentéteket. Nixon elnök mind a bűnözés kérdését, mind a szociális problémákat meg akarja oldani. Már január végén megbízta az igazságügy-minisztériumot, hogy dolgozza ki a bűnözés ellegutóbbi ülés, amelyen a nigériai, illetve a biafrai kérdés állt az előtérben, nem hozott eredményt. Hasonló a mérlege a szervezet úgynevezett tanácsadó bizottságának is, amelynek az elnöke Hailé Szelasszié etiópiai császár. A nigériai szövetségi kormány a konferenciát megelőzően kikérte 42 tagállam véleményét arra vonatkozóan, hogy a ta nácskozás napirendjéről törölni kellene a nigériai kérdést. Ugyanakkor viszont tény, hogy ez a probléma már régen túllépte az ország határait, s komoly akadálya lett az afrikai egység megteremtésének. Budapest — A Magyar Hírlap hétfői számában kivonatot közöl Oldfich Cerník miniszterelnök beszédéből, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából mondott Veľké Karlovicén. Megemlékezik Cerník miniszterelnök beszédéről a „Hétfői Hírek" című lap is. A „Tükör" című hetilap egy egész oldalt szentelt a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának. A cikkíró hangsúlyozza a felkelés nemzetközi, proletár internacionalista jellegét s hozzáfűzi, hogy a partizánegységekben a cseheken és szlovákokon kívül más nemzetek fiai is harcoltak. Szófia — A bolgár sajtó szintén nagy figyelmet szentel a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának. A „Rabotnicseszko Gyelo" című lap részletes tudósítást közöl a ján Žižka partizánbrigád volt tagjainak Veiké Karlovice-i találkozójáról. Ebből az alkalomból részleteket közöl O. Cerník miniszterelnök beszédéből. Varsó — A „Trybuna Ludu" című lengyel lap, amely részletesen beszámol az SZNF 25. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekről, részleteket hoz Cerník miniszterelnök beszédéből, kiemelve azt a szakaszt, amelyben a szövetségi kormány miniszterelnöke a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külpolitikai irányvonaláról beszél, s megállapítja, hogy annak alapja a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal való szoros, megbonthatatlan barátság. Görög újságírók tiltakozása Athén — A „Vradini" című athéni esti lap élesen bírálja és ellenzi az új görög sajtótörvény tervezetét. A tervezet, amely a sajtóminisztérium felügyelete alá helyezné az újságírókat, élénk tiltakozást váltott ki az athéni újságírószövetség és számos lap részéről. leni harc tervét. Időközben megtörtént az első ilyen konkrét intézkedés, s úgy döntöttek, hogy az első csatát Washingtonban indítják meg, s az itteni tapasztalatokat majd a többi Nixon szociális programja nagyvárosban is felhasználják. Nixon elnök aztán augusztus első felében ismertette szociális programját, amely a munkanélküliek és az alacsony jövedelmű családok segélyezésében mutatkozó eddigi szétforgácsoltságot van hivatva megszüntetni, s minden állampolgárnak biztosítania kell bizonyos minimális jövedelmet. A kongresszus jóváhagyására váró program bejelentésével Nixon a lakosság legrosszabb helyzetű rétegeinek nyomorát akarja enyhíteni, mérsékelni akarja a fehér lakosság és a néger lakosság többsége közti különbségeket, s nem utolsó sorban népszerű akar lenni az amerikai lakosság körében. Nixon szorgalmazza az egységes segélyrendszert, amely biztosítaná, hogy az Egyesült Államok bármelyik részéban azonos körülmények között élő család azonos támogatást nyerjen. Nixon programja szerint egy négytagú családnak évi 1600 dolláros jövedelmet biztosítanának. A segély juttatásának feltétele az illetékes munkaügyi hivataloknál való nyilvántartás, valamint az, hogy a segély élvezője ne utasítson vissza olyan munkát, amilyent számára a munkaügyi hivatal megfelelőnek tart. A segély élvezője köteles beiskolázáson és más foglalkozási ágra való átképzésen részt venni, ha erre a munkaügyi hivatal felszólítja. Az említett feltételek nem vonatkoznak az öreg, beteg emberekre és hatévesnél kisebb gyermekről gondoskodó anyákra. A kormány számítása szerint e program megvalósítása négymilliárd dollár pótlólagos kiadásokat igényel. Egymilliárd dollárt a szövetségi kormánynak a maga jövedelméből kell folyósítania, hárommilliárd dollárt pedig az egyes amerikai államoknak kell rendelkezésre bocsátaniuk. Számítanak rá, hogy Nixon programjának megvalósítása után 22 millió 400 ezer személynek folyósítanának segélyt, s a pótlólagos kiadások több mint 40 százaléka a néger lakosság szociális támogatására irányulna. Nixon elképzelései szerint a program 1970. július 1-én lépne érvénybe. Az amerikai kongresszus ősszel vitatja meg. Már most nyilvánvaló, hogy a programot mind a kongresszusban, mind az egyes amerikai államokban bírálat éri. Nixon programja szerint ugyanis csak kicsit javulna a nagyvárosi szegénység helyzete, mert a nagyvárosokban a segélyek nagyobbak, mint az ország déli részén. Rockefeller például azzal érvel, hogy a segélyek egyesítése nem veszi tekintetbe, hogy a nagyvárosokban nagyobbak a létfenntartási költségek, minta mezőgazdasági vidékeken. A pótlólagos kiadásokhoz is nehéz lesz elnyerni a kongresszus jóváhagyását. Nixon nyíltan beismeri, hogy egyelőre nem tudja, miből fogják fedezni a kiadásokat. Abban bízik, hogy tovább tart a gazdasági konjunktúra, tehát a jövedelmi adóból származó állami bevétel ls nagyobb lesz. Természetesen az amerikai szegénység soraiból is bíráló hangok hallatszanak. Túl kevésnek tartják a négytagú családnak meghatározott évi 1600 dolláros minimális jövedelmet, s arra mutatnak rá, hogy Nixon programja ugyan valamelyest enyhíti, de nem szüntetheti meg a nyomort. Jelenleg az a fontos, mi marad meg egyáltalán az eredeti programból. Nixon számára a szociális program rendkívül fontos politikai ügy, amelynek jelentősége túllépi az Egyesült Államok kereteit. Az amerikai kormánykörök végre szeretnének véget vetni annak a dilemmának, hogy a világ egyik leggazdagabb országában milliószámra vannak olyan szegények, akiknek jövedelme a létminimumot sem éri el. JAN BLANSK? szükségessé tették ezt a lépést, illetve fel kell vetni a kérdést, vajon mi lesz akkor, ha ez a „jól bevált gyógyszer" nem használ. A cikkíró idézi Pompidou nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy a leértékelés csupán az első lépés a helyzet megoldása felé, s hogy a kormánytól újabb hatékony intézkedések foganatosítását várja. ChabanDelmas nyilatkozatát is felsorakoztatja a lap Pompidou elnök kijelentése mellé, aki azt állítja, hogy a leértékelés abból a megállapításból született, hogy a frank valóban elvesztette értékének egy részét a külföldi piacokon. A további nyilatkozatot az egyik legérdekesebbtől, Giscard d'Estaing pénzügyminisztertől idézi a francia lap, aki egyszerűen leszögezte, hogy a pénz értékéről nem lehet dönteni, hanem azt mindössze meg lehet állapítani. S azok után a megrázkódtatások után, amelyek Franciaországot a múlt évben érték, a frank értéke eltávolodott annak elméleti értékétől. A „L'Aurore" felteszi tehát a kérdést, vajon miként vélekedjék ezekről a magyarázatokról: Tény az, hogy 1963-tól a helyzet állandóan romlott, és a kormánynak ezt semmiféle intézkedéssel nem sikerült megakadályoznia. A lap végül leszögezi: ebből a nehéz helyzetből csak úgy lehet kiutat találni, hogy az egész nemzet összefog. Kétséges azonban, hogy a jelenlegi kormány képes-e az ország népét egy ilyen összefogásra ösztönözni. Tiltakozási hullám Bonn — Németország Nemzeti Demokrata Pártja (NPD) elnökének, Adolf von Thaddennek választási körútját viharos fasisztaellenes tüntetések kisérik országszerte. Vasárnap Bielefeldben tüntettek az újnáci pártvezér ellen, s az éles füttykoncert szinte lehetetlenné tette, hogy von Thadden megtartsa a beszédét. Hasonló helyzet alakult ki szombaton Flensburgban és Recklinghausenben is. A bonni politikai pártok mindeddig azonban csupán arra szorítkoznak, hogy különböző felhívásokban figyelmeztetnek a neonácizmus veszélyességére. Von Thadden pártjának választási gyűlései erős rendőri fedezet alatt zajlanak le. A szombati, illetve vasárnapi tüntetések során a rendőrség 30 személyt letartóztatott és sok tüntetőt megsebesített. Kongresszusi London — Nagy-Britannia Kommunista Pártja 31. kongresszusára készül, amely november 15-én ül össze. A kongresszus tárgyalásának napirendjén elsősorban a párt politikája szerepel majd mind belpolitikai, mind külpolitikai viszonylatban. Jelenleg a párt alapszervezetei a végrehajtő bizottság által kidolgozott határozati javaslatokról tárgyalnak.