Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-19 / 194. szám, kedd

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! KEDD BRATISLAVA XXII. ÉVFOLYAM # Ára 50 fiflér A felkelés szelleme kötelez Az antifasiszta harcosok és a népi milícia tagjainak szlovákiai értekezlete A Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő negyedszázados évfor­dulója alkalmából az SZLKP és Antifasiszta Harcosok Szlová­kiai Szövetségének Központi Bizottsága rendezésében tegnap délután tartották meg Bratisla­vában az ellenállásban és az SZNF-ben részt vett harcosok, valamint a népi milícia képvise­lőinek szlovákiai értekezletét. Minden járás elküldte képvise­lőit a Kultúra és Pihenés Park­jában megtartott nagygyűlésre. Az emelvényen helyet foglalt az SZLKP KB, valamint az SZSZK kormányának küldöttsége Šte­fan Sádovský elvtársnak, az SZLKP KB vezető titkárának vezetésével. A volt partizánok találkozója a CSKP és a Szovjetunió élteté­sével kezdődött. Miloš Hru­S o v s k ý, az Antifasiszta Har­cosok Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a volt partizánok és a né­pi milicisták nagyon örülnek ennek a találkozónak. A párt vezetői most azoknak a vélemé­nyét hallhatják a politikai és gazdasági kérdésekről. akik fegyverrel a kézben harcoltak a népi hatalom megteremtésé­ért. Štefan Sádovský elvtárs be­számolója után Ondrej Klo­koč, az SZNT elnöke olvasta feldr. Gustáv Hasiknak az értekezlet résztvevőihez inté­zett levelét. Štefan Sádovský elvtárs beszéde Engedjék meg, hogy önöket, az ellenállási mozgalom részt­vevőit és a népi milícia tagjait Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából a leg­szívélyesebben üdvözöljem. Eb­ből az alkalomból szeretném nagyra értékelni azt is, hogy az ellenállók és a népi milícia tag­jai hazánk felszabadulása után a reakciós erőkkel köztársasá­gunk szocialista jellegéért foly­tatott harcban és különösen a döntő jelentőségű 1948 február­jában hűségesen támogatták a kommunista pártot és hogy önökre, az önök áldozatkészsé­gére pártunk a szocializmus építésének további éveiben is teljes mértékben számíthatott. Tisztelt Elvtársak! Ezt a szlo­vákiai gyűlést akkor tartjuk, amikor a Szlovák Szocialista Köz'ársaság munkássága, pa­rasztsága, értelmisége és egész népe a Szlovák Nemzeti Felke­lés 25. évfordulójának méltó megünneplésére készül. A Szlovák Nemzett Felkelés, mint a szlovák nép újkori tör­ténetének tömegméretű politi­kai és fegyveres harca — né­pünk nemzeti tudatának állan­dó erőforrása. Csehszlovákia népei ezzel járultak hozzá a má­sodik világháborúban a német fasizmus legyőzéséhez és a vi­lág haladó erőinek győzelmé­hez. A felkelésben összekapcso­lódott a szlovák nép nemzeti és szociális problémáinak meg­oldása az általános haladás fel­adataival, amelynek útjában a német fasizmus jelentette az egyik legnagyobb akadályt. Szlovákia Kommunista Párt­ja, mint a szlovák antifasiszta harc legkövetkezetesebb és leg­szervezettebb politikai ereje völt a felkelés előkészítésének és a felkelésnek ösztönzője és vezető tényezője. Népünk saját tapasztalataiból ismeri a német fasizmus bestiá­lis arcát. Pernyévé vált falvak, megölt hazafiak, bestiális tö­meggyilkosságok KremnlCkán, Nemeckán és másutt bizonyítot­ták, hogy kivel van dolgunk. Népünk tudatából kiirthatatlan az a felismerés is, hogy a nyu­gati burzsoá, demokrata nagy­hatalmak, Anglia és Franciaor­szág nem vállalták Csehszlová­kia állami függetlenségének és népei szabadságának szavatolá­sát, hanem kiszolgáltatták őket Hitler kénye-kedvének. Ez a tény, valamint az, hogy a Szov­jetunió volt az európai földré­szen az egyetlen erő, amely képes volt megállítani a fasisz­ta Németország terjeszkedését, magától értetődővé tette a Szov­jetunióhoz fűződő szövetség esz­méjét, amely a szlovák nép an­tifasiszta küzdelmének és a Szlovák Nemzeti Felkelésnek legáltalánosabb alapeszméjévé vált. A szlovák munkásság és a dolgozó nép a felkelésben lehe­tőséget látott arra, hogy meg­oldja az alapvető szociális kér­déseket, megszüntesse a vagyo­nos osztály privilégiumait és az úi államban megszilárdítsa az összes problémák megoldásánál a dolgozó ember pozícióját. A felkelés megváltoztatta Szlovákia egész politikai szer­kezetét és ezáltal beavatkozott Csehszlovákia politikai szerke­zetébe is. Megbukott a szlovák fasiszta kormány. A Szlovák Nemzeti Tanács betiltotta vala­mennyi fasiszta párt és szerve­zet tevékenységét. A szlovák burzsoázia politikailag és erköl­csileg hitelét vesztette, ezért távoznia kellett a nemzet élé­ről. A hatalmi-politikai pozí­ciók a munkásosztály javára alakultak. Ez a tény a szlovák politikai életben megteremtette Szlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe megszilárdításá­nak objektív feltételeit. A felkelésben érvényesítették a szlovák nemzet önmegvalósu­lásának és egyenjogúságának alapelveit, mint a szlovák anti­fasiszta Nemzeti Front egyik programpontját és így a politi­kai életből eltűntek azok az erők, amelyek a csehszlovakiz­must védelmezték. A felkelésben rakták le a né­pi szervek rendszerének, a nemzeti bizottságoknak alapjait, amelyek a mai napig is bizo­nyítják életképességüket és le­hetővé teszik, hogy a néptöme­gek részt vegyenek a közigaz­gatásban. Az úgynevezett csehszlovakiz­mus helyett a felkelésben meg­hirdették a csehek és szlová­kok kapcsolata testvéri rende­zésének eszméjét, a két nemzet egyenjogúsága alapján. A Szlovák Nemzeti Felkelés azzal, hogy megvalósította a forradalmi demokratikus válto­zásokat, megszilárdította a nemzeti bizottságok és a Szlo­vák Nemzeti Tanács pozícióját. Azzal, hogy következetesen ér­vényesítette a két nemzet egyenjogúságának alapelvét, amely az állami együttélés alapelve, felszámolta a cseh­szlovák államiság burzsoá ér­telmezésének egyik tartóoszlo­pát. A nemzeti felszabadító harc egyik jelentős tényezője volt az a bizalom, amellyel a szlovák nép viseltetett a Szovjetunió és annak hadserege iránt. A szlovák határok felé közeledő szovjet (Folytatás a 2. oldalon) Gustáv Húsúk elvtárs levele a nagygyűlés résztvevőhez Tiszteit Elvtársak! A szlovák ellenállás harcosat, partizánok és a népi milícia tagjai, fogadják szívélyes üdvözletemet. Azért jöttek össze, hogy megemlé­kezzenek a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójáról, s hogy is­mét, napjaink bonyolult helyzete közepette is kifejezésre juttas­sák eltökéltségüket, hogy továbbra is védelmezik és továbbfej­lesztik népünk forradalmi vívmányait, amelyekért annak idején nemzeteink legjobb fiai harcoltak és áldozták életüket a szovjet par­tizánokkal és katonákkal, valamint más nemzetek haladó gon­dolkodású harcosaival egyetemben. Eltökéltségünk különös jelentőségű éppen ezekben a napokban, amikor a szocialistaellenes, a szovjetellenes és a jobboldali opportunista eleinek ismét válságok előidézésére tesznek kísérle­tet, hogy így ássák alá a párt és az állam vezetőinek, népünk többségének a konszolidáció és az égető feladatok pozitív megol­dását célzó törekvéseit. Éppen ezekben a napokban látjuk szükségét anuak, hogy em­lékezetünkbe idézzük azokat a vágyainkat és célkitűzéseinket, amelyeknek nevében népünk 25 évvel ezelőtt fegyvert ragadott, hogy harcoljon a szabadságért, a társadalmi igazságért — a Jofob jövőért. Akkor elsősorban a két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlo­vákok alkotta egységes csehszlovák állam felújítása lebegett a szemünk előtt, olyan állam felújítása, amely a társadalmi igazsá­gosság alapjaira épül, s amely a jövőben a Szovjetunióval való szoros szövetségre és barátságra,, mint szabadsagunk megbízható kezességére támaszkodik majd. Népünk nácizmus elleni heroikus harcában a döntő erő Csehszlovákia Kommunista Pártja volt, amely egyébként is — mint a német fasizmus elleni harc vezető ereje — vezette népünket a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaiban is, és a szovjet hadsereg által felszabadított hazánkban társadal­munk elismert vezető erejévé vált. Ezeket az alapvető értékeket, amelyeken államunk léte áll vagy bukik, azért említem meg, mert a jobboldali és az antiszocialista elemek összpontosított táma­dása éppen ezek ellen irányult, meggyalázva és sárba tiporva ezeket az értékeket. Teljesen világos előttünk, hogy mit akarunk. Az utat és a kiu­takat a CSKP KB májusi plénumán kitűzött realizációs irányelv mutatja. A gazdasági életünkben és az életünk egyéb területein felmerülő problémákat fokozatosan fogjuk megoldani. Tudjuk, hogy ez az ország egészséges alapokon nyugszik, s megvan min­den feltétele a jelenkor adta problémák gyors megoldására, hogy megbízható szövetségesei és barátai vannak. Konstruktív munkánk­hoz békét és nyugalmat akarunk. Meggyőződésem, hogy nagygyűlésüknek résztvevői — a Szlovák Nemzeti Felkelés és a februári győzelem forradalmi hagyatéká­hoz hű ellenállási harcosok, partizánok, a népi milicisták — ma is úgy, mint nemegyszer a múltban, a becsületes kommunisták­kal, a szocializmus híveivel együtt gyakorlati tettekkel támogat­ják a párt és az állam vezetőit azoknak az Intézkedéseknek az alkalmazásában, amelyek a békét és a rendet biztosítják a szo­cialista hazánk megszilárdításának és további fölvirágoztatásá­nak érdekében. Dr. GUSTÁV HUSÁK, a CSKP KB első titkára Az utóbbi napokban párt- és kormányszerveink, társadalmi és tömegszervezeteink, valamint személyesen az ország legfel­sőbb vezetői is számos felhívás­ban, nyilatkozatban szólítottak fel a rend és a nyugalom fenn­tartására. E felszólítás indo­koltságát szükségtelen bőveb­ben magyarázni: kritikus ese­mények évfordulójához érke­zünk, s fennáll annak a ve­szélye, hogy egyes ellenséges elemek ebből az alkalomból törvénybe ütköző akciókat szer­veznek. Márpedig nem néhéz elgondolni, milyen következmé­nyekkel járhatnak egy politikai és gazdasági feszültségben élő ország számára az elégedetlen­séget szító zavargások. Újra csak elmélyítenék azt a válsá­got, amelyből mielőbb szeret­nénk kilábalni. Mindennapi életünk égető szükségszerűsége, hogy a tár­sadalmi viszonyok normalizálá­sához végre megteremtsük a kellő feltételeket, s alapos megfontoltsággal, sokkal körül­tekintőbben lássunk hozzá gaz­dagabb szocialista mánk és hol­napunk építéséhez. A világ mai rendjétől adódik, hogy termé­szetesen vannak, akik ebben nem támogatnak, sőt inkább feltartóztatnának bennünket. Befolyásuk annál nagyobb, minél rendezetlenebbek viszo­nyaink, minél több a gondunk­bajunk, s minél kisebbek ered­ményeink. Tudjuk, problémáink igen megsokasodtak, s eredmé­nyeink nincsenek összhangban igényeinkkel. Hiába nőnek azonban igényeink, ha dolgain­kat s főként munkánkat nem mus építésének azon a posztján, amelyen szorgos munkával kel­lett letenni a garast. Higgadtsá­gából, Józanságából s egy ki­csit szükségszerű óvatosságából nem zökkentették kl még a ta­valyi nacionalista támadások sem. Munkájának mércéje köte­Saját érdekünkben tudjuk úgy rendezni, hogy egy­re nagyobb mértékben kielégül­jenek. Úgy vélem, a közelmúlt egyik legnagyobb pozitívuma, hogy az ország problémái nyíl­tan szőnyegre kerültek, s a ve­zetés olyan emberek kezébe összpontosult, akik a tudomá­nyos megismerés mai fokának minden kínálkozó lehetőségét ki­használva igyekszenek rendezni dolgainkat. Először is tudják rangsorolni a problémákat, tud­ják felmérni a lehetőségeket s meghatározni ezek kihasználá­sának a módját. A siker elsőd­leges titka a korszerű Irányítás. A második, hogy ez az Irányí­tás érvényesülhessen s elkép­zelései konkrét munkában va­lósuljanak meg. Jóleső érzés tudni, hogy a csehszlovákiai magyarság be­csülettel állt helyt a szocializ­lességónek mércéje volt, s ez — kevés kivételtől eltekintve — vonatkoztatható politikai maga­tartására is Harcos mozgalmi múltja, a falu szocialista átépí­tésében betöltött úttörő szere­pe s nem utolsósorban nemzeti­ségi léte iránytű volt számára a politikai hovatartozás és a szocialista nemzetköziség értel­mezésében. A szocializmuselle­nes és az antikommunista irány­zatok távolról sem nyilvánultak meg körében olyan mértékben, mint az ország más területein, s ha szükségét is érezte a de­mokratizálásnak — elsősorban a nemzetiségi kérdés igazságo­sabb megoldása érdekében, ezt nem juttatta kifejezésre türel­metlenül és elvtelenül, mint egyebütt a hajdani idők vér­szemet kapott visszavágyói tet­ték. Ezeket a különbségeket nem lehet látni és nem tudo­másul venni. S ma eszerint kell véleményt formálni. Nehéz napok elé nézünk. Párt- és állami szerveink rend­kívül szigorú intézkedéseket fo­ganatosítottak a rendbontókkal, a nyugtalanságot szítókkal szemben. Akik megkísérlik, hogy törvénybe ütköző tetteik­kel ismét válsághelyzeteket idézzenek elő, azokra a törvény szerinti szigorú Igazságszolgál­tatás vár. Semmi sem súlyosbít­hatná helyzetünket annyira, mint a politikai válságok egy esetleges újabb láncolata. Ugyanakkor semmi sem válna nagyob hasznunkra, mint az ak­tív munkához szükséges egész­séges, nyugodt légkör kialakí­tása. Ezt elősegíteni tehát most legsajátabb érdekünk. Az ország politikai és gazda­sági helyzetében már mutat­koznak a párt- és az állami ve­zetés konszolidációs törekvései­nek eredményei: internaciona­lista kapcsolataink rendezése, a párt egységesítése és vezető szerepének növelése a pártépl­tés lenini elvei alapján s az in­flációs tendenciák megfékezése. Ezek az eredmények rajtunk is múltak. Tegnap éppúgy, mint holnap vagy holnapután. SZABÓ GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom