Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN mm I I E a 1969. augusztus 17. A NAP kel: 4.41, nyugszik: 18.54 órakor. A HOLD kel: 9.07, nyugszik: 20.22 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük jACINT — MILICA nevű kedves olvasóinkat • 1769 ben halt meg GIU­SEPPK BAZZANI olasz fes­tő, az olasz rokokó egyik legjobb mestere (szül.: 1690) • 1849-ben KOSSUTH LAjOS az 1848—49. évi magyar szabadságharc és forradalom vezére Orsová­nál elhagyta Magyarország teriiletét • 1944-ben ezen a napon érték el a szovjet csapatok a kelet-porosz ha­tirt. VÁLASZ LEVELEKRE Nemrégi számunkban olva­sóink véleményét kértük ki a Vasárnapi Cj Sző tartalmát, szerkesztését és kézbesítését illetőn. Azúta számos levelet kaptunk. A bennük foglalt hasznos észrevételekkel a ké­sőbbiek folyamán majd la­punk hasábjain foglalkozunk. Közülük most csak négy leve­let veszünk ki, valamennyi a 700 éves Királyhelmecről né­hány hét előtt közölt írással kapcsolatos. Dr. Barabás J 6 z s"e f Kassa! olvasőnk kifogásolja az évszámot, mely szerint L6­rántffy Zsuzsanna 1691 ben lett volna a város firnője. ho­lott már 1660. április 18-án elhunyt. Nos, a szerkesztőségi manó ismét beavatkozott... Elnézést kérünk olvasőinktől. Kovács Ilona eperjesi olvasónk és egy névtelen (Olvasó, aki magyar aláírás­sal) szemrehányó hangon ki­fogásolják, hogy a cikk szer­zője a Királyhelmecen élt ne­ves emberek között nem em­lítette meg Mécs Lászlő köl­tőt. Példaként említi, hogy szlovák honfitársaink nem szé­gyenkeznek pap költőik és íróik miatt. Helyt kell adnunk en­nek az észrevételnek is. Bár milyen oknál fogva is maradt ki Mécs László neve, a költő művével kitörölhetetlenül be­írta nevét a város történel­mébe. Ezt a mulasztást őszin­tén beismerjük. Kemecheig László királyhelmeci olvasőnk nem egészen ért egyet a háborús és a felszabadulás utáni évekkel kapcsolatban felsorolt személyek tevékenységének az értékelésével. Kifogásolja, hogy I.ecző Mihály becsületes, helytálló kommunista érdemei­nek méltatása kimaradt az írásból, ugyanakkor néhány személy méltatásának indoko­latlanul nagy helyet szentelt a szerző. Egy írás sohasem lehet mentes a szerző egyéni benyo­másaitól, élményeitől, szemlé­letétől és a probléma vizsgá­latának szemszögétől. S bár a mulasztások pótlására csu­pán e szerény keret áll ren delkezésünkre, köszönjük olva­sóink hasznos észrevételeit. A Vasárnapi Űj Sző követke­ző számában részletesen is­mertetjük a polgári ás politi­kai (bíróságon kívüli) rehabi­litációról készülő törvényja­vaslatot a Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságának a magyar nemzetiségre vonatko­zó beterjesztésével együtt. Riportot közlünk a dunai gátépítőkről és Egy legenda nyomában címen írást Sáros­fáról. A következő számunkban ismertetjük a Vasárnapi Gj Szó rendkívüli tip-verseny fel­tételeit, amelyet szeptember­ben sorra kerülő csehszlo­vák—magyar világbajnoki se­lejtező labdarúgó mérkőzés alkalmából rendezünk. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ILLÚZIÓK NÉLKÜL Alig néhány hónapja azt kérdezte egyik ismerősöm, hogy lát­tam-e már az új százkoronást. Feleletet sem várva az orrom elé tartott egy vadonatúj ötven koronást. Mikor látta, hogy nem derü­lök, „használati utasítást" adott a vicchez: ne nevess, ne sírj, gondolkozz! Nem szoktam megjegyezni a vicceket, de ez nyilván megragadt az emlékezetemben, mert amikor a múlt héten Szlová­kia gazdasági fejlődésének statisztikáját olvastam, eszembe jntott az előbb említett „használati utasítás". A statisztika egyes megál­lapításai valóban gondolkodásra késztetnek. A gyakorlati életben már régóta tapasztaljuk, hogy szaporodik a hiánycikkek száma, és emelkednek az árak. Ogy is mondhatnám, a statisztika végered­ményben csak ezt a napi tapasztalatunkat összegezte: vagyis egy­szerűen tükrözte a valóságot. S nagyon jő, hogy ezt teszi! Még ak­kor is, ha egyeseket megdöbbent a valóság ilyen mérvű feltárása. Megszoktok, hogy „becsomagolva" kaptuk a kedvezőtlen megállapí­tásokat. De kinek használt az ilyen gyakorlat? Társadalmunk már rég felnőtté érett, szívesebben fogadja a nyílt, őszinte beszédet, a valódi tények feltárását. Ez utóbbi jobban késztet a gondolko­dásra, majd a kedvezőtlen jelenségeket meggátló cselekvésre. Tény, hogy gazdasági fejlődésünk látlelete kedvezőtlen. Nem ju­tottunk közelebb a sokat emlegetett gazdasági egyensúly kialakítá­sához. A fejlődést gátló okok közül most csupán az egyiket — az átlagbérek és a munkatermelékenység növekedése közötti arányta­lanságot — említem, mert ez mindannyiunkat érzékenyen érint. „Az irányelvek szrint a szocialista szektorban a béreknek 5 száza­lékkal kellene emelkedniük. Az első félévben 8,7 százaléknyi az emelkedés. Az iparban az átlagbérek emelkedése 7,5 százalékos, holott a munkatermelékenység mindössze 2,3 százalékkal növeke­dett". E néhány szám világosan mutatja, hogy a munkatermelé­kenység, a legfontosabb gazdasági mutatónk — amely lényegében a munka hatékonyságának fokát, a gazdasági fejlettség színvona­lát jelzi — nem növekedik a feltételezett ütemben. Megjegyzem, hogy még a kimutatott növekedés is extenzív jellegű, mert például az iparban a növekedést elsősorban létszámemeléssel és nem a munkatermelékenység fokozásával érték el. A bérek növekedése tovább táplálja a kereslet és a kínálat közötti feszültséget, a pia­con kevés az áru, így nem tudjuk kielégíteni a lakosság vásárlás) igényeit. Általános jelenség; az üzemek — termelési költségeik növekedése arányában — önkényesen felemelték egyes termékeik árát. fgy az 6 nyereségük nem csökkent. A kormány szigorított intézkedései és a vezérigazgatóságokkal kötött szerződések lefé­kezték ezt a nem kívánatos jelenséget, de ez a megoldás csupán átmeneti jellegű. Véglegesnek csak az a megoldás fogadható el, ha közgazdasági szabályozókkal kényszerítik az üzemeket a ter­melési költségek csökkentésére, és előnytelen lesz számukra lét­számemeléssel biztosítani a termelés növekedését. Féléves gazdasági fejlődésünk tükre világosan bizonyítja a kor­mány stabilizációs intézkedéseinek szükségességét. Azok, akik mégis úgy gondolták, hogy „ezzel befellegzett a gazdasági reform­nak", visszatér a bürokratikus utasításos irányítási rendszer, bizo­nyára megnyugvással tagadták Černík elvtárs televíziós interjúját. A szövetségi kormány elnöke kijelentette: „A gazdasági reformnak semmi esetre sincs vége, hanem születése kezdetén, megvalósítása kezdetén vagyunk. Mint társadalmi tevékenységünk más területén, a gazdasági reformról is sokat beszéltek és keveset tettek. így ke­letkeztek a nagy illúziók". A kormány erélyes intézkedései nem népszerűek, megtépázzák az alaptalan illúziókat, de a célt, a gaz­dasági egyensúly kialakítását szolgálják. Ezért kell világosan meg­mondani, hogy nálunk a hatékonyság tokozása nemcsak ökonó­miai, hanem politikai feladat is, mivel gazdaságunk fejlődésétől függ életszínvonalunk, egyéni jólétünk alakulása is. CSETŐ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KIJÓZANODÁS VAGY SAKKHÚZÁS? Kiesinger nyugatnémet kancellár washingtoni látogatását a nyu­gati sajtó jelentős része propagandalogásnak minősítette: ugyan­is alig néhány héttel a választások előtt találkozott Nixonnal. Kiesinger számára a nyugatnémet választók egy részénél már az is jó bizonyítvány, hogy az amerikai elnökkel megvitatott kér­désekben teljes volt a nézetazonosság. Ráaadásul eldicsekedhetett azzal is, milyen fontosságot tulajdonít Nizon a kormányának: megállapodtak a Fehér Ház és a Schaumburg-palota között köz vetlen telefonösszeköttetés (ágynevezett forró drót) létesítésében. Ezzel a bonni kancellár leszerelheti a választási hadjáratban azokat az ellenfeleit, akik azt híresztelik, hogy az Egyesült Ál­lamok az NSZK háta mögött a Szovjetunióval egyezkedik. A Frankfurter Allgemeine értesülése szerint a Ni­zon—Kiesinger eszmecsere fő témája a kelet-nyugati viszony volt. Minden más probléma alárendelt szerepet játszott. A bonni kor­mány is látja, hogy ha nem akar a világpolitikában teljesen elszi­getelődni, nem lehet akadályozója a kelet—nyugati közeledésnek, az európai problémák rendezésének. Kiesinger egyetértett azzal az amerikai állásponttal, miszerint a fegyverkezés korlátozása hozzájárulhatna az európai kérdések megoldásához. Nizon kifej­tette előtte, hogy Nyugat-Európát nem veszélyezteti senki, és ezért fokozatosan csökkenteni fogják az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok létszámát. Kérdés, hogyan reagál erre a bonni kormány, Ha saját katonai potenciáljának növelésével akarja maid pótolni a távozó amerikai egységeket, akkor ez további militari­zációt jelent, és növekedik a nyugatnémet befolyás a NATO-ban. Ez csakis fokozott feszültséget idézhet elő Európában. A bonni kancellárt amerikai sajtóértekezletén megkérdezték, ml a véleménye a neonáci NPD-ről. Kiesinger kijelentette, reméli, hogy a közelgő választásokon az NPD nem szerez annyi szavaza­tot, hogy bejuthasson a szövetségi parlamentbe. Ha mégis sikerül­ne, teljesen kizártnak tartja, hogy a pártja, a kereszténydemokra­ták bármilyen koalícióra lépjen az NPD-vel. Kiesinger legfigyelemreméltóbb válaszát a Stuttgarter Zeitung tudósítójának adta a német—lengyel határokkal kap­csalatban. A kancellár beismerte, hogy az 1937-es német határok követelése nélkülöz minden realitást. A Zycie Warszawy ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság történetében először fordult elő, hogy a kancellár elhatárolja magát az 1937-es határok követelésétől, amely alapja volt a hiva­talos bonni revizionlzmusnak. Az igaz, hogy Kiesinger ezt a kije­lentését az amerikai közvéleménynek és nem saját pártja tagjainak szánta. Ennek ellenére azt bizonyltja, hogy a bonni politikának is figyelembe kell vennie a realitásokat és előbb-utóbb fel kell adni a revizionista dogmákat, ha az NSZK valóban hozzá akar járulni az európai problémák rendezéséhez. Egyre több politikus veti fel az európai biztonsági rendszer megteremtésének szükségességét. Ez azt bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés országainak javaslatai jelentős visszhangra találtak. Politikai megfigyelők szerint, a hosszabb ideje előkészített szov­jet—amerikai eszmecseréknek ez lesz egyik fő témáia Néhány hét múlva választások lesznek az NSZK-ba i. Nincsenek illúzióink, és nem reménykedünk alapvető változásokban, de egy új kormány talán nagyobb határozottsággal fordíthat hátat elődei tévedésének és térhet reális útra, ami megkönnyíthetné az enrőpai problémák rendezését. SZŰCS BÉLA A szovjet fegyveres erök politikai aolgozóinak küldöttsége au­gusztus 11-én látogatást tett Bratislavában. A képen Peter Co­lotka, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZSZK miniszterelnöke A. A. jepisov tábornokot fogadja. Felvétel: Ján Valko - ČSTK A héten fejeződött be a Román Kommunista Párt kongresszu­sa, amelyen a pártunkat képviselő küldöttséget fosef Kempný, a CSKP Központi Bizottságának titkára vezette. A képen: Nico­lae Ceausescu, az RKP főtitkára a kongresszusi tanácskozás szünetében losej Kempnývel beszélget. (Agerpress felvételei A nyugatnémet neonácik erősen aktivizálódtak az őszi parla­menti választások előtt. Mind nyíltabban lépnek fel revansista követeléseikkel a választási kampányban. Erre reagál a de­mokratikus közvélemény, amely ellentüntetéseket szervez a Thaddent követő neonácik ellen. Képünk tízezer düsseldorfi antifasiszta tüntetéséről készült. (Zentralbild felvétele) Anglia tüntetően „kivonul a Szueztől keletre" elterülő térség­ből, közben igyekszik összekovácsolni a Perzsa-öböl olajvidékein fekvő törpe fejedelemségek és emigránsok brit vezetésű katonai szövetségét. (Laphír) JOHN BULL TRÓJAI FALOVA (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)

Next

/
Oldalképek
Tartalom