Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

S 1 Az utóbbi években o TV, a reklám, az újságfelhívások útján kellett kérni a tüzelőanyag vásárlóit, hogy szerezzék be a tüzelőt, már nyáron. A szénbányákban elszállítatlan szénhegyek tornyosultak. Jómagam arról tudósítottam olvasóinkat, hogy Handlován még akkor is szabad szombatot kellett bevezetni, amikor nem járt, sőt, néha bevezették a szabad hétfőt is. A szénbányászat dolgozói új alkalmazási lehetőségeket kerestek, mert érezték a szakma konjunktúrája lejár, nincs jövője. A munkaerötoborzás megszűnt, sőt, a bányák más elhelyezkedési lehetőségeket kezdtek keresni a bányászok számára. Arról cikkeztünk, hogy milyen ipart kellene létesíteni a mai bányák helyén, hogy az emberek ne maradjanak munka nélkül. Az új tüzelőanyagforrások — kőolaj, atomenergia annyira elkápráztatták, hogy fel sem merült a kérdés, kell-e a szén, a lényeg, az volt, rentábilis-e a szénfejtés. Ha nem rentábilis, nem kell. Inkább fizetünk azért, hogy ne bányásszanak, mintsem a kibányászott szénre is ráfizessünk még, amikor drága pénzért tárolni kell az eladatlan széntömeget. Az olajfütés gazdaságosabb, tisztább, jobb, kényelmesebb. És olcsóbb. A p i a c mutatja majd meg, kell-e szén. Hiába irányoz elö valamilyen magas szinten meghatározott terv szénfejtést, ha a piacnak nem kell, akko az a terv rossz és el kell vetni. Irányítsa a piac a szénfejtést, majd meglátjuk, kell-e a szén vagy sem. Egész eddig a pontig eljutottunk a közelmúltban az új gazdaságirányítási rendszer „bejáratása" során. És ekkor beütött a tavalyi tél. Az emberek dideregtek a központi fűtéses házakban, az iskolák szüneteltek, a gyárak hajszolták a szenet, mert raktáron alig volt, kimerültek a tartalékok, a szénhiány miatt sok helyütt csökkent a termelés. Most itt állunk a kánikulában a szénraktár bejárata előtt, fuvarost hajszolunk, hogy mielőbb tető alatt tudjuk szénadagunkat, amely kevés, rossz is, sorakozni is kell érte. Ha van. Mert nem mindig van. A strandon lubickoló gyerekek máris örülnek, amikor a felnőttektől a széngalibáról hallanak beszélni, hogy majd csak lesz szénszünet a suliban ... Néhány hónap múlva megkezdődik a fűtési idény. A szénbányászat egyik legnagyobb szakembere, a Szlovákiai Szén- és Lignitbányászati Tröszt gazdasági igazgatója így sóhajt fel a riporter füle hallatára: „Ha ez a jó meleg idö nem húzódik el késő őszig, bizony olyan rossz telünk lesz, amilyen ebben az országban még nem volt.. az esz „Az ördögbe is, — szól a nagy tudású közgazdász megfeledkezve gyerekszobájáról, éppúgy, mint a szénraktár előtt sorakozó utcaseprő. — Hát két éve nem kellett ez a vacak szén, most meg enynyire kell? Megbolondult tán a világ?!" Az indulatszavak kivételével ugyanezt mondja a gazdasági statisztika is: két éve nem kellett a szén, most meg kell. Logikátlan, de így van. Miért nem volt 1967-ben szükség szénre? Miért volt belőle túltermelés? Miért nem rendeltek a megrendelők? •i Az üzembe helyezés előtt akkori• • ban álló új gyárak a legkorszerűbb fűtési rendszerre számítottak, olajfütésre. Ehhez mérték terveiket és a jövőt illetően nem terveztek be maguknak szilárd tüzelőanyagot. Ugyanakkor 40 százalékkal több olajfűtéses tüzelőanyag-fogyasztó bázis (fűtőtelep, hőerőmű, üzemi erőmű stb.) jött létre, mint amennyit kőolajbehozatalunk képes volt ellátni.(!) A vállalatokat a gazdasági mechanizmus játékszabályai a raktározott anyagok mennyisége szerint sújtják. Minél több van valamiből raktáron, annál nagyobbak a veszteségek. Saját maguk termelte áruból és vásárolt áruból egyaránt. Csökkentik tehát a szénkészleteket is. Maximálisan 22 napra látják el magukat szénnel. rf A kisfogyasztó látja, hogy szén" bői van elég, nem készít tartalékot. Igy viselkedik a piac. Logikusan. De figyelem! Logikus-e az, hogy 40 százaA SZÉNNÉL lékkai több olajfűtéses központot terveznek, mint amennyi olaj rendelkezésre áll, vagy állhat? Nem, ez nem logikus. De ezt a piac, a megrendelő nem láthatja. O megrendel. Ezt csupán az láthatja, aki összegez - a tervező bizottság. összegezés, összhangba hozás, ez a legfelsőbb tervezési intézmények feladata. Igen ám, de ha egyszer a piac diktál és nem a tervező intézmény, akkor hiába összegez és hoz összhangba a tervező intézmény. Még ha a legmagasabb is. Ha a terv nem mérvadó, akkor a megrendelő megrendel mindennemű összhangra való tekintet nélkül... És ekkor kezdődik a hirtelenében feltörő ösztönösség pokoltánca. Hogyan válaszol a szénbányászat a lőanyagot illetően. Sok létesítmény nem tervezett szénfűtést, és most mégis szenet használ. Más szóval: az ok a tervezés lebecsülése, illetve hiánya az elmúlt kétéves időszakban. Mármint a tudományos tervezésé. Mert elképzelés és konkrét tervezés, az két dolog. Komoly piackutatáson, az energetikai és a tüzelőanyag-mérleg alapos elemzésén alapuló tervezésre gondolok. Őszintén megmondom, a tervezést jelenleg annyira mellékvágányra szorították, hogy az szinte hihetetlen. Most nemrég javaslatot kellett benyújtanunk a kormánynak, és képzelje, a szénszükséglet adatai egyszerűen nem álltak rendelkezésre. Nem tudtuk, kinek mennyi szénre lesz szüksége. Egyszeri, rendkívüli vizsgálatot kelDerűlátásra még két-három évig nincs ok így járunk, ha ésszerű piackutatás helyett illúziókba ringatjuk magunkat... Szóban: tudományos irányítás — gyakorlatban: a tervezés csődje piac ilyen viselkedésére? Alkalmazkodik hozzá. Ha nem kell szén, nem fejtünk. Hárommillió tonnával csökkenti a fejtést. Lefékezi a bányafejlesztést. És itt történik a fő hiba: A fejlesztést a bányaiparban nem lehet rövid lejáratú piaci ingadozás alapján fékezni, vagy szorgalmazni. A nyersanyagipar csak hosszú lejáratú, tudományosan megalapozott koncepciók alapján fejlődhet, nem pedig pillanatnyi kereslet és kínálat alapján. A bányászat nem közszükségleti ipar, amely kereslet híján egyszerűen leállít egy futószalagot, s a fellendüléskor ájra megindítja. Ha a bánya nem készít elö új frontokat, feltárásokat - két-három évre leáll még at egyszerű újratermelés is. Ennek ellenére a szénbányászat is a piacon érdekelt, nem a terven. Közben más ágazatokban megnövekednek a bérek, a bányászat előnyös volta megszűnik. Az emberek elhagyják a bányászatot, méghozzá nemcsak a „konjuktúralovagok". hanem a jóhiszemű fiatal szakemberek is, akik jövőjüket féltik és most, fiatal korban még képesek más hivatásra átképezni magukat, azután, magasabb korban már késő lenne. Igazuk is van. Tehát: a szénfogyasztó iparvállalatok és a kisfogyasztók a korszerű fűtőanyagokban bíznak, erre számítanak és nem rendelnek elég szenet, s igazuk van. A bányászat logikusan reagál a csökkent keresletre és igaza van. Az emberek elhagyják a szénbányászatot - és szintén igazuk van. Mindenkinek igaza van. Csak éppen mindennek következtében beüt a „krach". A kőolajról későn tűnik ki (a tervek ignorálása folytán), hogy nem elég, az új gyárak ezért mégiscsak a szenet választják fűtőanyagul. Egyre kevesebb a raktáron a szén. A kisfogyasztó is megijed és készleteket kezd halmozni. Az üzemek is megijednek és készleteket kezdenek halmozni. Politikai bizonytalanság van az országban, s az üzemek jól tudják, hogy o politikai feszültség bajokat okoz a közlekedésben, s ezért nm 22 napra, hanem hosszú időre ellátják magukat szénnel. A készletek nemhogy elfogynak, de kevésnek bizonyulnak. A bányászatot fel kell lendíteni hiszen a piac ismét „megbolondult". Igen ám, de a bányászat fejlesztése leállt, s mint mondottuk, nem olyan egyszerű az, mint megindítani a futószalagot. Most újra „mindent bele"! Van-e ésszerű kiút? A legilletékesebbek egyikét, Jozef M a x i a n mérnököt, a szlovákiai és a hodoníni szén- és lignitbányák főökonómusát kérdezzük meg, lát-e ésszerű kiutat a jelenlegi helyzetből. - A jelenlegi problémák gyökere válaszolja J. Maxian - abban rejlik, hogy nem valósultak meg hiánytalanul számos üzem elképzelései a folyékony tüzelett ebben az ügyben lefolytatnunk, Hát így állunk... Egyszerűen bebizonyosodott, hogy a spontán megrendelésekre a bányászat nem támaszkodhat, hanem csak ésszerű, hosszú lejáratú elemzésekre ... - Bocsánat, hogy közbevágok, de tudományos tervezésről már jó ideje beszélünk. Véleményem szerint az emberek bizalma megrendült az ilyen érveléssel szemben. Van rá biztosíték, hogy a jövőben kikerüljük a buktatókat és valóban tudományos elemzésre alapítjuk a tervezést? - Ne feledjük, hogy a bonyodalom olyan időszakban keletkezett, amikor nem volt eldöntve tervezés, vagy piac lesz-e a mérvadó. Ez a bizonytalanság, az általános közgazdasági légkör nem kedvezett a tervezésnek, és a piac döntő szerepére irányította a fejlődést... - De az olvasó úgy tudja, hogy valamiféle arany középút is létezik, egy helyes arány a piac és a terv között, ezek összhangja ... - Igen, ez helyes elképzelés, de nem a valóság. 1967. óta egyértelműen a piac diktált, nem a terv. Országos viszonylatban. Itt, Szlovákiában sikerült ugyan átmentenünk az eredeti koncepciót, a 6 millió 600 ezer tonnás évi szénfejtés tervét tavaly is, de a közvélemény a tanúm, hogy mennyire támadták ezt a mennyiséget is, főleg a rentabilitás érvével. Már-már úgy volt, hogy közel egymillió tonnával csökkentjük a fejtést itt Szlovákiában is, mert úgymond, nem kifizetődők a bányák. - És kifizetődők? - Ez fogas kérdés. Mi a rentabilitás? Szerintem az, ha valamely üzem eladja termékeit és az eladásból eredő bevételével fedezni tudja saját szükségleteit. Most, éppen most, a szénre való sorakozások idején látszik a legmeggyőzőbben, hogy a szén eladható áru. A külszíni bányák, amelyek természetesen kifizetődőek, mint látjuk, nem képesek fedezni a szükségletet. Marad a behozatal. A behozott szén drágább, mint a szlovákiai bányák szene. Míg a külszíni hazai fejtéssel szemben nem rentábilis fejtésünk, a behozatallal szemben rentábilis. - Az árképzés is közrejátszik a rentabilitásban - Igen. Az árak a szénfejtési költségek átlagán alapulnak. Tehát a drága mélyfejtés és az olcsó külszíni fejtés költségeinek átlagán. A külszíni bányák ezért rendkívüli nyereséget könyvelnek el. Ezzel a rendkívüli nyereséggel egyenlítik ki a mélyfejtés ráfizetését. A helyzet e téren a következő: Hatöbb szénre van szükség, mint amennyit a külszíni bányák adni képesek, akkor a behozatali szénnél olcsóbb szlovákiai szénfejtés rentábilis. - Ez, azt hiszem, világos. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban megkérem még, mondja el véleményét a következő, azt hiszem fontos, problémáról: tudjuk, hogy a múltban, az adminisztratív irányítás idején annál „jobfrf volt, minnél erősebben kizártuk a gazdasági gyakorlatból a piac szerepét. Ismeretes, hogy ez túlzott és tarthatatlan, végeredményben káros centralizmushoz vezetett. Azután az ökonómiai irányítás került előtérbe, s tavaly tanúi lehettünk, hogy annál „jobb" színben tűnt egy-egy vezető, minél erőteljesebben elvetette mindezt, ami a múlt gyakorlatával összefüggött, tehát a tervezéssel is. Ismét átestünk a ló túlsó oldalára. Jelenleg nagy a nyomás a szénbányászat fellendítésére, mindenáron növelni kell a fejtést. Nem áll-e fenn a veszély, hogy ismét visszaesünk a ló innenső oldalára? Hogy csak a központi intézkedések szabják meg a teendőket, a piac szerepe, a rentábilitás stb., ismét - az ügy kárára — a háttérbe szorul. Hiszen, úgy vélem, előnyei vannak a tervnek is, a piac figyelembe vételének is . . . - Igaza van, valóban valamiféle - „mantinelizmus" jellemző a fejlődésre. Sajnos, gyakran azt tartjuk jónak, minél erősebben elrugaszkodunk mindattól, ami a múltban volt. Mindenestül. Amikor a tervszerűség egyes hibáiról volt szó, hajlamosak voltunk elvetni a tervezést mindenestül. Ma igazán odajutottunk, hogy teljesen lealacsonyítottuk a terv szerepét. S ez kétségtelenül káros jelenség. Hiszen még a tőkés is tudja, hogy tervezésre szükség van. Sőt, a megbízható piackutatáson alapuló tervei pontosabbak a miénknél, főleg vállalati szinten. A tapasztalatokból azonban mi is okultunk. Ismerek számos vezetőt a központi szervekben, s tudom, ismerik a helyzetet és ezért ma már nem engedhetik meg a hibák megismétlődését. A felelősök, úgy tudom, azon vannak most, hogy határozott intézkedésekkel vessünk véget az áldatlan helyzetnek és a további fejlődést precíz elemzések alapján szabjuk meg. - Befejezésül, kérem, mondja el, mit tesznek a szlovákiai szénbányák, hogy segítsenek megoldani a jelenlegi súlyos helyzetet? - Mint mondottam, itt Szlovákiában sikerült átmenteni a tervezettszénmenynyiséget, s nem csökkentettük a fejtést lényegesen. A beruházások többé-kevésbé folyamatosak. Ezenfelül, megállapodást kötöttünk a válságos helyzet megoldása érdekében, hogy a tervezett 6 millió 600 ezer tonna szén helyett 6 millió 797 ezer tonna szén fejtését vállaltuk. Nem feledkezünk meg arról sem, ami a tavaly előtérbe került, a rentabilitásról, a gazdaságosságról, a minőségről sem. A kékkői szénbányákban például éppen a rentabilitás követelményének következményeképpen szükségessé vált fokozni a szén hőértékét és gondoskodni eladásóról az eddigi piacon kívül is. Mindkét követelmény továbbra is napirenden van. Biztosítva van a kékkői szén eladása akkor is, ha a jelenlegi vásárló más tüzelőanyagra térne át. A szénfejtés növelésére jelenleg kifejtett igyekezet nem fogja fékezni a minőségi és a gazdaságossági törekvéseket. A szükségletek és a kínálat egyensúlya kb. három éven belül áll helyre. Akkor azután az eddiginél erősebben kerülnek előtérbe a minőségi és a gazdasági követelmények. De semmi esetre sem engedjük meg a helyzet ismételt romlását. A bányászkolloktívók ma jobbak, mint az extenzív fejlesztés idején voltak... Most ismét meg akarjuk nyerni a fiatalokat a bányászszakma számára. Ismét a szakma preferálására van szükség, szociális biztonságukra, hogy öt—tíz év múlva ne legyen ismét emberben hiány. Október végéig a munkaerő, kérdésben elkészül az intézkedési terv. Ismét vonzóvá akarjuk tenni a bányászszakmát, de nem a pillanatnyi helyzet miatt, hanem azért, mert a szilárd tüzelőanyag még évtizedekig szükséges és fontos nyersanyag lesz. Nem a pillanatnyi konjunktúráról, hanem a zökkenőmentes folytonosság biztosítósáról van szó. Szén tehát lesz, csakhogy nem azonnal és nem hűbelebalázs módjóra. Ésszerű és szélesebb körben megfontolt követelmények, hoszszú lejáratú tervezés alapján. A szénbányászat ismét reagál a piac követelményére, de többé nem hajlandó feladni koncepcióját pillanatnyi bizonytalanságok, elképzelések, tisztázatlan modellek, sem megfontolatlan nyomósok alapján. Mi is azt kívánhatjuk csak, hogy a szénbányászat a jövőben ne a politikai ingadozásokra reagáljon, hanem a tüzelőanyag-mérleg pontos adataira, a pontosan felmért szükséglet legyen fejlesztésének alapja, nem pedig a valóságtól elrugaszkodott elképzelések, fantazmagóriák. Sem a bürokratikus centralizmus idején tapasztalt politikai avanturizmus, sem a tavaly tapasztalt ökonómiai illúziók nem használnak e fontos ágazat fejlődésének és az egyenletes szénellátásnak. Ennek csak a józan megfontoltság, a tudományos megalapozottság, a precíz és pontos mérlegek, a megbízható piackutatás és a felelősségteljes tervezés használ. S ez nemcsak a szénbányászatra érvényes. VILCSEK GÉGA