Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

ELSŐ LÁBNYOMOK A HOLDON 1969. július 21-én 4 óra 42 perckor Neil Armstrong az első földlakó kilépett a Holdra, kitűzte az USA lobogóját a holdfelszínen. Az ember meghódította a Holdat! Ez a „hódítás" nem csupán egy űrhajózási nagyhatalom nevében történt. Bátran állíthatjuk: Armstrong abban a pillanatban az egész emberiséget képviselte. Az emberiség védnöksége alá került örök égi kísérőtársunk. „Meghódítása" nem a véletlen műve volt, hanem a világ tudományos összefogásának és mérhetetlen erőfeszítésének az eredménye. M a Holdon is Földre való biztonságos visszatérésük; 2. olyan technológia kifejlesztése, amely lehetővé teszi a nemzeti érdekek érvényesítését a kozmikus térben; 3. előnyszerzés az Egyesült Államoknak a kozmikus térben. Az APOLLO-terv végrehajtása sikerrel járt. Ki gondol ma már arra, hogy mintegy 24 milliárd dollárba került? Ki merészelne azzal érvelni, hogy a néhány órás holdlátogatásra fordított összeget talán célszerűbben is fel lehetett volna használni az amerikai városok korszerűsítésére vagy mondjuk a rákkutatás kibővítésére? Igaznak bizonyult az APOLLO védelmezőinek az érve: mit érne, ha bármennyi milliárdot is fordítanának a rák kiküszöbölésére, ha nem ismerjük a feléje vezető utat? A Holdra vezető üt viszont ismeretes ... Nem célszerűtlen Egy mintegy 40 tonnás tömegnek a Földről a Holdra való juttatása nem gyerekjáték. Olyan rakétát kellett kifejleszteni ennek érdekében, amilyet csak Werner von Braunra, korunk egyik legtapasztaltabb rakétakonstruktőrjére bízhattak. A SATURN 5. bebizonyította, hogy a német származású neves tudós hibátlanul teljesítette feladatát. A 85 méter magas rakéta több mint 2 800 000 kg súlyával valóságos óriás. Óriási persze a teljesítménye is. Elsó fokozata 3 410 000 kg vonóerőt fejt kl. Hajtóműveinek tizem anyagfogyasztása fantasztikus: az indulás utáni első 150 másodperc alatt másodpercenként 15 tonna hajtóanyagot emészt fel; (összehasonlításul: a személykocsi másodpercenként csak 2—3 gramm üzemanyagot fogyaszt.) A mérhetetlen áldozatokkal felbocsátott APOLLO 11. útja nem volt célszerűtlen. Nem csupán az ember kozmoszba jutásának további szakaszát nyitotta meg, hanem a tudomány és a technika eddigi eredményeinek nagy felülvizsgálója is lett. Választ adott arra, miként váltak be az elektronikus számítógépek által szolgáltatott adatok, „jóváhagyta" a televíziós technikusok kameráit és távközlési útjait, bebizonyította az elektronika és a műszeripar gyártmányainak az űrhajósok egészségi állapotára vonatkozó előrejelzéseit. Egyszóval: kifősI Az APOLLO 11. emblémája A „legjárhatóbb" út Minden csoda három napig tart — ezt állítja egy régi népi mondás. Van ebben valami igazság, hiszen az első szputnyik felröpítése után már Gagarin űrrepülését sem tartottuk oly „izgalmasnak", és minden nagyszerűsége ellenére a holdraszállást is mintegy „természetesnek" vettük. Aligha kételkedett valaki abban, hogy sikerül. Pedig hát a tudósok a megmondhatói: az embernek a Holdra szállítása, majd a Földre visszájuttatása lényegesen bonyolultabb, mint egy kutatószonda kiküldése. A nehézség már abból is adódik, hogy az űrhajósok számára életkörnyezetet — levegőt, ételt, vizet, elegendő térséget, sugárvédelmet — kell biztosítani. Induláskor és visszatéréskor nem lehet mértéken felüli a túlterhelés és mi több: gondoskodni kell a biztonságos földreérésröl. Az ember holdutazása szempontjából három lehetőség jött számításba: • egy komplett űrhajó repülése a Földről a Holdra és vissza a Holdon való leszállással: U egy űrhajó két vagy több részének egymástól független ra/tja a Földről a Föld körüli pályára, ahol az egyes részek a kozmikus térben összekapcsolódnak, és közösen folytatják útjukat a Holdra; • egy komplett űrhajó közvetlen repülése a Földről a Holdra; az utóbbi közelében az űrhajó körpályára tér, egy része leszáll a Hold felszínére, míg. az űrhajó fő része a Hold körül kering. A műveletek elvégzése után az űrhajó fő része az emberekkel együtt visszatér a Földre. A harmadik megoldás, „a holdpályán való találkozás" viszonvlag gyenge rakétát igényel, ezzel szemben a „földkörüli pályán való találkozás" mintegy kétszeresen nagyobb súlyú rakétával számol, nem is beszélve az első lehetőségről, amely ugyan egyszerű, ámde igen erős hordozórakétát tételez fel. Az amerikaiaknak tehát inkább a harmadik lehetőség marad. Az elmúlt évek története bizonyítja, hogy a NASA szolgálatában álló szakkádereik küldetésüket rendkívüli mértékben teljesítették. Az APOLLO-terv az amerikai polgári űrhajózás harmadik és végső fázisa. A hivatalos jelentés szerint célja: 1. amerikai kutatók l&szálliígástaianul atvégezte a feladatát. A tudósokat és a nagyközönséget azonban ennél még jóval több is érdekli. Például az, milyen lehetőségek nyílnak a Holdon való huzamosabb tartózkodás számára, milyen eredetűek a holdkráterek, milyen az ottani közetek struktúrája, van-e, volt-e vagy lehetséges-e egyáltalán élat a Holdon, élnek-e ma ott mikroorganizmusok, előfordul-e a holdfelszínen víz. milyen a Hóid légköre, lehetséges lesz-e a jövőben a Hold gazdaságos „kihasználása" stb. Az első holdlátogatás természetesen nem ad választ valamennyi tisztázatlan kérdésre, viszont új ötleteket szolgáltat egy későbbi utazás tudományos programjának előkészítése számára. Mert nem kétséges, hogy a következő Hold-expedíció nem várat sokáig magára. Speciális „ismeretlenek" Az utóbbi években a holdszputnyikok által készített fényképek tanúsága szerint a Hold felszínén valamikor létezhettek patak- és folyóvölgyek. Ez arra mutat, hogy a Holdnak valamikor a jelenleginél sokkalta sűrűbb és egyúttal bizonyára vastagabb légköre volt. Vastagabb, mert egy alig néhány méternyi vékonyságú légréteg nem tette volna lehetővé azt, hogy a víz megmaradjon a felszínen ... De vajon hogyan veszítette el a Talajminta vételére különleges eszköz állt Armstrong rendelkezésére. A felszínről, mélyedésekből kiemelt anyagot ezzel helyezte a légmentesen zárt tartályba. Hold majdnem teljesen a légkörét? A Holdra történő leszálláshoz elengedhetetlenül szükséges az égltést nehézségi erőterének rendkívül pontos Ismerete. Az utóbbi években végzett kutatások során elkészült a Hold felszínének nehézségi tér képe. Kitűnt, hogy a nagy medencék középső része alatt hatalmas tömegkoncentráciők (n<i»uuak| találhatók. Keletkezésüket illetően többféle álláspont alakult ki. Mik tulajdonképpen a masconuk? Honnan származnak? Az egyik elmélet hívei szerint a holdkráterek és medencéket kozmikus tömegek becsapódása keltette, maguk a masconok pedig az ilyen tömegeknek a maradványai. A másik elmélet védelmezői azt állítják, hogy a medencék és a kráterek geológiai eredetű képződmények, lávaömlésekkel, a szilárd kéreg felszakadásával, vulkanizmussa! magyarázhatók, és a masconok is a Hold belsejében végbemenő geokémiai átalakulásoknak, magma-kristályosodásoknak vagy egyéb, de végső soron belső eredetű okoknak a következményei ... Kinek van igaza? A Holdon létesítendő laboratóriumok első feladata kétségtelenül a holdfelszín geológiai és geofizikai megismerése lesz. Ide tartozik a holdtalaj hőáramlás-anomáliáinak, valamint elektromágneses tulajdonságainak vizsgálata, továbbá a holdrengések tanulmányozása ... A természetes eredetű holdrengések és a mesterségesen {robbantások útján j keltett rengések hullámainak tanulmányozása révén a jövőben alapos ismeretek szerezhetők majd a Hold belső felépítéséről, egyszersmind a Hold ásványtelepeiről is. Tanulmányozni kell a Nap és a Föld árkeltő hatásának következményeit a Holdat alkotó kőzetekre, különös tekintettel a már eddig is gyakran megfigyelt gázfeltörésekre, tranziens jelenségekre. Az élet keletkezése és fejlődése szempontjából fontos lesz megvizsgálni, vajon léteztek-e nagyméretű, szerves molekulák égi kísérőnk felszínén ... Betegségeket hozhatnak a Holdról Az L'Europeo egyik minapi számában ezt olvastuk: Az űrhajósok, akik majd leszállnak a Holdra, visszatérve veszedelmes csirákat hozhatnak magukkal. Von Braun, a NASA űrhajózási központjának igazgatóMi ezt mondja: — A Holdról származó csirák új betegségek járványait zúdíthatják ránk. Ss mivel t földi élet még sohasem volt földön kívüli csírák hatásának kitéve, nem lesz meg bennünk • szükséges, természetes védekezés ... Az űrhajósokat és jármüvüket ismeretlen baktériumok fertőzhetik meg. Ha ezek túlélik a visszautat és éghajlatunk alatt elszaporodnak, vajon mi történik? Walter W. Kemmerer doktor, a biokémiai osztály vezetője ezzel összefüggésben így nyilatkozott: — Védelmi intézkedéseink « Földön ismert organizmusokra és életformákra korlátozódnak. Nagyon nehéz lenne védekezni olyasmi ellen, amit még nem ismerünk. A szakértők szerint meglepetés lenne, ha a Holdon az élet valamilyen formáira lelnénk, de mindenesetre azt javasolják, hogy a visszatérő űrhajósokat vesztegzár alá kell helyezni, nehogy titokzatos járványok terjedhessenek el a Földön. Ezért a Holdra leszállt űrhajósokat visszatérésük után nyilván egészen másképpen fogják fogadni, mint előbbi űrhajóstársaikat. Ogy tudjuk, több napra karanténba kerülnek. Mindössze két ember lesz kapcsolatban velük. Családjuk csak üvegfalon át láthatja őket. Az űrhajósok által hozott holdminták 50—80 napig maradnak karanténban, és a legkülönbözőbb állatokat és növényeket teszik ki hatásuknak, miközben tudósok vizsgálják, vajon kialakulnak-e baktériumvagy gombatelepek? Különösen alkalmasak ezekre a kísérletekre azok az állatok, amelyeket császármetszéssel vettek kl at anyatestből, vagyis amelyek teljesen steril környezetben voltak. A Hold meghódítására irányuló újkori törekvés 1957. október 5-én vette kezdetét, amikor a Föld körül kezdett keringeni az első szovjet szputnyik. Az USA számára eí a párbajra hívás jele volt és az amerikai közvélemény is ilyen irányú befolyást gyakorolt a rakétatechnikusokra. Ezek nem is késlekedtek. Amikor azonban 1957. december 6-án — sok milliónyi tv-nézők szemeláttára — kiröpítették a Vanguard rakétát, már a második szputnyik is keringett a Föld körül Lajka kutyával a fedélzetén. A versengés azóta is folytatódik. Ezt bizonyítja a Luna 15. minapi repülése is. A két kozmikus siker természetesen nem csupán a tudósokat és a műszakiakat lelkesíti, hanem a nagyközönséget is. Tudatosítja, hogy a holdraszállás az emberiség lehetőségeinek a szemléltetője. És ebben látja legnagyobb jelentőségét. Az, hogy Armstrong, majd utána Aldrin ráléphetett a Hold felszínére, az ember képességének, az általa kibontakoztatott tudománynak, technikának és szervezésnek a világsikere. Az APOLLO 11. utasainak a Holdon való leszállása azonban - amint ANTON HYKISCH szlovák publicista megjegyezte — igen nagyfokú igényességével és fantasztikumával egyúttal az emberiség képtelenségét is demonstrálta. - Tizenkét év alatt képesek vagyunk mozgósítani a nagyhatalmakat arra, hogy elérjük a legközelebbi égitestet — írta. — Ugyanakkor nem tudunk tudományosan megbirkózni saját bolygónk problémáival, nem tudjuk megérteni szükségleteit, biztosítani ellátását és minimális módon sem jótállni létéért... D. J.