Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
Ä Detvai Gépgyár elmaradott vidéken létesült, a Pofana környéki tanyák világában, mezőgazdasági területen. A gyár fejlődésének tapasztalatai megmutatták, hogy észszerű tudományos vezetés mellett nem szükségszerű az aránytalan ráfizetés a „bejáratott" üzemekben. Dél-Szlovákia feltehetőleg az ipari fejlesztés küszöbén áll és ezért nem lesz hiábavaló felidézni egy fejlődő üzem kudarcainak és sikereinek okait... RÁFIZETÉSSEL INDULT Kezdetben, amikor még a bruttó termelés értéke volt a fő mutatószám — tehát az extenzív fejlesztés volt előnyös — a gyár nagv ráfizetéssel dolgozol t. A fő hiba a gyártmány fajta meghatározása körüli bizonytalanság volt. Még 80 százalékra sem sikerült a terv teljesítése, száz korona értékű áru elkészítésére 161 korona 70 fillért fordítottak. 1958-ban sikerült először teljesíteni a ter vet, annak is csupán tárgyi mutatóit, de még távolról sem a nyereség és az önköltség tervét. Mai szemmel eleve elveszett vállalkozás volt a Detvai Gépgyár, hiszen rentabilitásról sző sem lehetett. Persze, a rentabilitás akkoriban még nem volt szállóige ... A mai gazdasági elvek figyelembe vételével ez a gyár meg sem születhetett volna. De ne ítéljünk elhamarkodottan, mert a kapkodás a gazdaságban rossz tanácsadó. Gondolkozzunk el a tíz év előtti helyzeten mai észjárással. Kétségtelen, hogy a rövidlejáratú gazdaságosságot célzó számítások egyértelműen a gépgyár további üzemeltetése ellen szóltak. Ma ilyen eredmé nyek láttán — főleg „kávéházi politikus" szinten tárgyalva — gyorsan készek lennénk az ítélettel: ilyesmi nem tűrhető, ez viszi romlásba gazdaságunkat, itt folynak el millióink, le kell az ilyen üzemet állítani, bezzeg egy kapitalista nem vállalkozna ilyen ostobán. Az ilyen következtetések számára valóban minden alap megvolt. EXPORT 4 VILÁGRÉSZ 45 ORSZÁGÁBA Mármost nézzük higgadtabban a dolgot. Valóban a vállalkozás ostobasága volt-e minden JUBILÁL A DETVAI GÉPGYÁR ÜZE A KÖZEPÉN Tizenöt évvel ezelőtt egyesült a hricnovi és a detvai üzem, hogy megalakuljon belőlük a ma már közismert gépgyár, amelynek termékei jó hírnévnek örvendenek, mind a hazai, mind a külföldi piacon. baj okozója, vagy 'másvalami? Ha végigmegyünk a rengeteg hiba és ráfizetés okain, rövidesen rájövünk, hogy nem a vállalkozás maga volt rossz. Elvégre a DC—50-es dömperek — amiket akkoriban az üzem gyártott — jól elkeltek a piacon, szükség volt rájuk. A fő hiba a termelési profil bizonytalansága volt, egyszer ezt, egyszer amazt kellett gyártani. És főleg az önköltségek. Vezetéselméletnek híre-hamva sem volt, tudományos elemzések helyét ösztönös próbálkozások foglalták el. És itt van a kutya elásva! Nézzük csak a további fejlődést: egy évre az első tervteljesítés után, amikor saját szerkezetű kotrógépeket kezdenek gyártani — egyszeriben csökken az önköltség, a külföldi piacon is versenyképes kezd lenni az áru. A gyár ma autóbaggereket 13, a HON jelzésű rakodógépeket pedig négy világrész 29 országába exportálja! Versenyképes áron és versenyképes kivitelben. Hogyan volt ez lehetséges? Az ösztönszerű próbálkozásokat felváltotta a tudományos vezetés. Szerkezeti változtatások, munkaszervezési intézkedések, berendezések korszerűsítése — ez lett a munka tartalma. De ezt a tartalmat az indokolt szükségszerűség szabta meg, nem a jámbor óhajok, a merev számok, légből kapott feladatok. A szükségszerűséget a piac, az árak, az önköltségek határozták meg. Amikor megszületett ez a kapcsolat a vállalati érdek és a piac között, szükségszerűen befelé, a belső hibák kiküszöbölése irányába fordult a figyelem. A hatvanas években az új irányítás alapelvei már körvonalazzák a tevékenység progresszív irányát és ez jó útmutató volt. Hadd említsünk még néhány adatot, amely bizonyítja, mekkora hibát vétettünk volna, ha tíz évvel ezelőtt hűbelebalázs módjára elveszejtettük volna ezt az akkor ráfizetéses üzemet: 1962-ben a gyár 38 millió 800 ezer korona értékben exportált, tavaly már 156 millió 800 ezer korona értékben. A tökéletesített HON-051-es rakodót ma 45 államban vásárolják. Tavaly számos nehézség ellenére sikerült 100 millió koronával növelniük a piaci termelést... SEGÍTETT A SZOCIOLÓGIA Nos, az említettek láttán valóban nehéz helyzetbe kerül az olyan, aki Ítéletet akar mondani egy-egy üzem sorsáról. A gazdasági élet nem olyan egyszerű, amilyennek első pillanatban látszik. A Detvai Gépgyár példája is mutatja, hogy a problémák sokkal bonyolultabbak, mint hittük volna. Volt Időszak, amikor sokan úgy véllek, hogy néhány leegyszerűsített adat alapján máris értik súlyos gazdasági helyzetünk mibenlétét és hajlamosak voltak egy elhamarkodott véleménynyel ítéletet mondani. A detvaiak így válaszolnak az elhamarkodott véleményekre: Ma már rendelkezésre áll annyi vezetéselméleti ismeret, hogy ne kelljen végig járni azt a göröngyös utat, amelyet mi végig jártunk. A legjobb vállalkozás is dugába dőlhet, ha a gyárban lazaságok vannak, ha a munkalehetőséget ajándéknak veszik. Ma már az üzemeknek nem szabadna beleesniük azokba a nehézségekbe, amelyekben ini öt teljes évig hánykolódtunk. Ésszerűség, céltudatosság mindennek az alapja. Apróságokon, belső szervezésen, emberek közti kapcsolatokon, felelős számításokon múlik minden. Nézzük, milyen problémáink vannak ma: Az üzemvezetésbe bevontuk a szociológiát, a vezetéselméletet. az emberek közti kapcsolatok kutatását. Az anyagmozgatásnál például állandó munkaerőhiánnyal küszködünk. A szerelők gyakran maguk járnak a fémmegmunkálókhoz az alkatrészekért és hordozzák őket. Néha a mesterek kénytelenek beugrani a géphez, mert hiányzik valaki és a szalagmunka nem állhat meg miatta. Nos, utána néztünk. Kitűnt, hogy a mesterek az idősebb munkásoknak rendszeresen jól fizető munkát osztanak ki, a többieknek pedig olyat, amin nehéz keresni. Mivel ez a gyakorlat rendszeres, valaki mindig ráfizetett, mígcsak el nem únta és odébb nem állt. így aztán egyre kevesebb az ember, a mestereknek nincs idejük foglalkozni beosztottjaikkal, mert maguknak is be kell ugraniok az emberhiány miatt. Ebben az elvarázsolt körben bolyonganának ma is, ha nincs szociológia. De ez megmutatta, hol a hiba és ma már tudjuk, hogy igazságos munkaszervezéssel és a mesterek jobb kiképzésével kijuthatunk ebből. Nos, hasonlóképpen van ez a többi problémával is. Idebenn, a gyárban, a magunk munkájában kell keresni a hibát. Ezeket a dolgokat senki sem oldja meg helyettünk. Ügyelni kell ezekre a látszólagos apróságokra új gyár üzembehelyezésénél, nehogy valaki azután rátok fogja: ostoba vállalkozás volt ez a gyár, szüntessétek meg. Könnyű azt mondani. Nehezebb a hibákat megtalálni és orvosolni. Mi ezt a második, nehezebb utat választottuk tíz évvel ezelőtt — és kifizetődött. VILCSEK GÉZA ... ...VI , - h • • ... «.?...-• • Ebben az országban semmi mást nem kellene tenni, csupán annyit, hogy munkahelyén mindenki azt tenné, amit tennie kell... M. SEDIÁKOVA. munkaügyi, és népjóléti miniszter v p nyilatkozata a rádióban — í *•• -- ^í " . I.:.'. : . " ; • ' ->. ÜRESJÁRAT A Z UTÓBBI IDŐBEN sok szó esik a meglazult munkaerkölcsről. S ha már miniszteri nyilatkozattal kezdtük, folytassuk is ezen a szinten. A cseh postaiigyi miniszter nemrégen kijelentette: a . postának minden feltétele adva van ahhoz, hogy köztársaságunkban a címzett egyik napról a másikra megkapja a levélküldeményt. Nincs okom kétségbe vonni a miniszter szavait. Éppen ezért nem tudok magyarázatot találni arra, hogy miért csak március 18-án kaptam meg azt az expres levelet, amelyet öt nappal előbb, 14-én adtam fel Prágában, családomat értesítvén, hogy 16-án érkezem ... Ugyancsak jómagam adtam fel egy lapot Prágában június 17-én, amit ugyancsak saját kezűleg vettem át Pozsonyban a levélkézbesítőtől 7 nappal később, azaz június 23-án, A gyors tájékoztatás a modern társadalomnak nemcsak egyik ismertetőjele, hanem követelménye is. A fenti adatok tükrében nem nehéz elképzelni, mit jelent a termelésben, az egészségügyben, a romlandó árukat továbbító kereskedelemben és életünk sok-sok más szakaszán a levélben küldött sürgős tájékoztatások, megrendeléseik késése. Mit ér, ha a gyorsaság feltételei csak adva vannak? NÉLKÜL 1 De ki va.gy mi akadályozza, hogy ki is legyenek használva? A LEHETŐSÉGEK életünk számos más szakaszán is adva vannak. Ezt a tényt megállapítjuk, tudomásul vesszük és minden megy úgy mint eddig. Évekkel ezelőtt a pozsonyi nagypiacon szemtanúja voltam, amikor az állami zöldségkereskedés boltjának fehér köpenyes elárusítónője is a bolgároktól vásárolta a zöldséget, ahol az áru friss, tiszta. Míg az üzletben fonnyadt, sáros, hervadt. Azóta hányszor és hányan állapították már meg, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Leszögezték azt ls, hogy a zöldségüzletek jobb ellátása csupán szervezés kérdése. Áru van, sőt a szövetkezetek arra panaszkodnak, hogy termékeiket a felvásárló szervek nem veszik át. Tehát a feltételek itt ís adva lennének. Évek múltán, a múlt hó közepén ugyanazon a piacon, ugyanabban az állami üzletben ugyanilyen esetnek voltam a szemtanúja. Az állami zöldségüzlet elárusítója a bolgártól vásárolt zöldséget. Az ok ugyanaz, mint évekkel szelott volt. És a szövetkezetek továbbra is panaszkodnak, hogy árujuk értékesítése nehézségekbe ütközik. B IZALMASAN árulta el egy taxisofőr, hogy valamelyik vállalat dolgozóit vidékre vitte, egy nap alatt ötszáz kilométert tett meg, de a ,',megrendelő" nagylelkűen hétszázat írt alá neki. Bélyegezzük meg a gépkocsivezetőt, aki az ajánlatot pirulás nélkül elfogadta? írjuk az esetet az öntudat, a szocialista erkölcs hiányának rovására? Talán nem itt és nem ezzel kellene kezdenünk. Mert annyit papoltak m5r illetékesek ' és illetéktelenek az anyagi érdekeltség elvének érvényesítéséről, de egy vállalat dolgozója mégis közel ötszáz koronát könnyedén, lelkiismeretfurdalás nélkül utal át a gépkocsivezetőnek borravalóul. Nem a sajátjából adott — mondhatná valaki. Valóban! Aligha érezheti sajátjának a vállalat pénzét, különben nemcsak a koronát, de a fillért is megbecsülné. Ha ez így van, akkor nem csupán az „adakozóban" a hiba. Az ok mélyebben, abban a rendszerben kereshető, amelyben ez a magatartás, a közös tulajdonnal szemben tanúsított közöny gyökerezik. N EMRÉGEN a pozsonyi rádió szlovák adása a tátrai Nemzeti Parkról közvetített műsort. Védett területről lévén szó, az építkezés itt -jóformán tilos. Ennek ellenére — a riporter megállapítása szerint — gombamódra nőnek a magánnyaralók. Nem is ideiglenes faépítmények, hanem kőházak. Egy-egy területet méhes berendezése céljából bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére, akik mit sem törődve a tilalommal, méhes helyett házikókat építettek. Az illetékesek siránkoznak. Nem tudják, mitévők legyenek. A Nemzeti Park nem kimondott nyaralóhely, a víkendházak zavaróan hatnak. De már állnak ... Habár senki sem engedélyezte felépítésüket. Mégis bontassák le őket? Vesszen kárba a sok befektetett munka? Az ember érthetetlenül áll. Egy jogállamban az illetékes szervek nem képesek érvényt szerezni a törvényeknek. A törvények a társadalom tagjai magatartásának, viselkedésének szabályait határozzák meg. De lehet-e szabályról beszélni, ha betartását a társadalom nem biztosítja? S milyen tekintélyt élvezhet az a szerv, amely saját rendelkezéseinek nem tud érvényt szerezni? Végül pedig az utolsó kérdés: Meddig tűrheti a társadalom saját szerveinek tehetetlenségét, ami biztonságának alapjait ássa alá? A puszta megállapítás édeskevés. A munka fegyelem betartására tett sorozatos felhívás akkor sem kecsegtet eredménnyel, ha ez miniszteri szinten hangzik el. Tényleges intézkedés, felelősségrevonás nélkül a hibák ismétlődő ostorozása nem több az üresjáratnál: valami ugyan történik, de a dolgok csak nem jutnak előbbre. KALÁSZ LÁSZLÓ •rBrut^ri^.jvgyc..,. - ffi^i fE roffljCTfÍM liii'ai ro-irof^ ^ 'nÉľl íiri 'ií i lB ňii ttr
