Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-08 / 158. szám, kedd

EGY TUDÓS — KÖZELRŐL Milyen lesz a holnap varosat A régebbi térképeken pontok jelzik a városokat. Ha híven tüntetnék fel az egyes települések körvonalait, mikroszkópra lenne szükség, hogy az áttekintő térképeken megtaláljuk őket. Az utóbbi húsz évben azonban ezek a pontok egyre növekednek. Mind több város terjeszkedik olyan mértékben, hogy a térkép jelentős kicsinyítése ellenére is pontosan ábrázolható területet ragad el a környező vidékből. A bratislavai Komensky Egyetem fennállásának 50. évfordulója alkalmából tizenöt külföldi és hazai tudóst, valamint kulturális dolgozót avattak az egyetem díszdoktorává. Egyikük dr. Krompecher István, a debreceni egyetem tanára. Krompecher professzor hoszszú ideig Lenhossek professzor munkatársa volt a budapesti Anatómiai Hisztológiai Embriolőgiai Intézetben, majd a heidelbergi, romániai és különböző magyarországi egyetemeken működött. A neves tudós szakterülete a szövetek kauzális hisztológiája és hisztogenézise. Nemcsak a szövetek szerkezetét és fejlődését vizsgálta, hanem sikerült megvizsgálnia azokat az okokat is, amelyek bizonyos szövetfajták differenciálódását idézik elő. Bebizonyította, hogy a forma és a funkció minden élő anyagban elválaszthatatlan egységet képez. A funkció nióBicegő Kis János nyolcvanöt esztendős parasztember fekszik a mentőautóban, keskenyre nyesett tatár szeme néha kinyílik és végtelen nagy szeretettel nézi a kis ülésen mellette görnyedő fiát. Soha nem volt szópergető ember, szűkre mérte a mondanivalót, most is jó idő eltelik, amíg cserepes ajka jelhasad és halkan megszólal. — Te gyerek ... köszönöm ... A gyerek már maga is deresedő ember — a beteg fölé hajol. — Mit, édesapám? — llút azt, hogy nem hagytál ott. Hiszen nem mondhatok semmit, jó volt ott hozzám mindenki... dehát úgy illik, hogy az ember elbúcsúzzon saját portájától, mielőtt elindul a nagy útra. A fia szó nélkül hallgatja. Már nincs ereje válaszolni, hazudni, már nem tudja az apját ámítani. Ott a kórházban, amikor az öreg azt mondta, haza akar menni, mert még látni akarja a ház fölé magasodó diófát, a tavaszi vágytól rügyeket szülő bokrokat, még próbálta rábeszélni, maradjon, majd az orvosok meggyógyítják és milyen jó lesz, milyen szép lesz még néhány évig szemlélődni, gyönyörködni unokák, füvek növekedésében. De az orvos kihívta a kórteremből és megmondta, hogy nincs remény, még egy-két nap és az öregember útja végéhez ér. Bicegő Kis János végtelenül nagy békességet érez, amikor hosszú hetek után ismét a saját ágyában fekszik. Remegő, erőtlen keze átcsúszik a módosításával számos szövetben sikerült elérnie az élő szervezet szerkezetének minőségi változását. A csontalakulás területén végzett kutatásaival nemzetközi tekintélyt vívott ki. Tudományos munkáját öt monográfiában foglalta össze, amelyeknek nagyobb része Németországban jelent meg. Nagy érdeme, hogy saját tudományos iskolát teremtett, amelynek munkássága világhírű. Dr. Krompecher a Magyar Tudományos Akadémia, a Német Tudományos Akadémia és a milánói Accademie Medica Lombaida tagja. Kölcsönös kapcsolatai a csehszlovákiai, különösen a szlovákiai anatómiai és hisztológiai munkahelyekkel hagyományosak. A Komensky Egyetem megtisztelőnek tartotta, hogy Krompecher professzort az egyetem fennállásának 50. évfordulója alkalmából díszdoktorává avathatta. JOZEF MALACKY sik ágy duzzadó párnái közé. Azt a másik ágyat már öt éve nem vetették meg, akkor halt el mellőle az asszony. Az öregember jóízű örömöt érez, mert hogy olyan szép sírkövet csináltatott az asszonynak. Fekete kőből. Aranyozott betűkkel vésték rá, hogy itt nyugszik Kis Jánosné, született Kaszás Rozália. Most majd csak az ő nevét kell rávésni, aztán pihenhetnek együtt a Rozival, hiszen itt fent úgyse nagyon pihenhettek. Akik meg arra járnak, elolvassák, hogy Kis /ános, meg Kis Jánosné ... mert a ,,bicegő" csak amolyan ragadványnév, a falu adta, amikor 1917-ben a talján golyó olyan kárt tett benne. ~ Az öreg paraszt nyitott szemekkel fekszik, a szája mozog, de hangtalanul. Udvarló szavakat suttog maga elé ... Rozikával állnak régmúlt májusi esteken a kiskapuban ... a férfivágy becéző szavait dadogja a nász izzó perceiben, aprócska fiának mesél a mesebeli kis kanászról, aki legyőzte az óriást, a tenyerében szétmorzsolt áldott rögnek beszél, meg lányosan szűk kalászt biztat növekedésre. Az utcában csénd van. Traktorok, szekerek elkerülik az akácsort, futó gyerek is viszszafogja léptét, mert szélszállt a hír: Jani bácsi útra készül. Bicegő Kis János már nem látja a jelent, csak a múltat. Aztán egy mélyet sóhajt és két szemében kialszik a fény. Az ablak előtt őrt álló akác remegő ágán szomorú dalba kezd egy feketerigó. PÉTERFI GYULA A területi terjeszkedésnél is jelentősebb a városok népességének növekedése. A világstatisztika adatai ijesztőek: 150 évvel ezelőtt az emberiségnek mindössze 3 százaléka lakott városokban, ma pedig már a Föld össznépességének 35 százaléka városlakó. (A fejlett iparral rendelkező országokban ez a szám eléri az 50, 60, sőt a 80 százalékot is!j Nagy-Párizsnak mintegy 8 millió, Londonnak és elővárosainak pedig körülbelül 10 millió lakosa van. Ugyanakkor a vidéki városok egész sora válik metropolissá. A Szovjetunióban például 1926-ban csak 31 város lakosságának népessége haladta túl a 100 000 főt, manapság pedig több mint százötvené ... Toulouse lakosságának létszáma 20 százalékkal, Grenoble-é 36 százalékkal növekszik évente. A nagyvárosok azonban nemcsak az egyes oda költözőket szívják magukba, hanem olykor egész településeket is. A szomszédos metropolisok elővárosai nemegyszer összeépülnek: így jött létre az Atlantióceán partján a Bostontól Washingtonig terjedő, ezer kilométer hosszú, kb. 100 km széles alakulat, amely — New Yorkkal a közepén — negyvenmillió lelket számlál. A városok rohamos növekedése korunk ugyanolyan jellemző sajátsága, mint az atomkutatás vagy az űr meghódítása; a technikai fejlődés alapjaiban változtatja meg az emberi élet formáit. ÁLMOK ÉS UTÓPIÁK Városaink antik, középkori és kapitalista alapokon épültek. Ehhez igazodott a város alaprajza, az utak hálózata, a középületek elhelyezése stb. Az egyre rohamosabban fejlődő élet követelményeinek azonban a zárt formák már nem felelnek meg. A megfelelő alaprajz célszerű elrendezése fejtörést okozott már az ókor, majd a korai újkor városrendezőinek is. A legváltozatosabb utópisztikus építészeti és szervezési elképzeléseket hagyták ránk. Valamennyi elképzelés megegyezik egyben: Platón Atlantiszától Giorgio Vasari eszményi városáig valamennyi kör vagy sokszög alaprajzú, könnyen áttekinthető, szimmetrikus. A XX. század elején a városrendezés gondolata kilépett az utópiák sorából. 1928-ban Svájc Sarraz nevű városában találkokoztak a világ minden tájáról összegyűlt építészek, s megalapították a C. I. A. M. (Congrés internalioneaux d'architecture moderne) szervezetét, 1933-ban pedig Le Corbusier szerkesztésében megjelent a Charte d'Athénes. A rozettaalaprajzú városálmok kora lejárt, helyette egy vékony kis kötet foglalta össze a haladó építészek elképzeléseinek legfontosabb tanulságait. A város nem lehet többé az épületek véletlenszerű halmaza. A régebbi megfogalmazás így hangzott: a város egymás mellé épült házak utcákkal tagolt összessége. A Charte d'Athénes szerint azonban olyan gazdasági, társadalmi és politikai egység, amely szerves része környékének. Legfőbb feladata, hogy kielégítse az ember igényeit. El kell tehát különíteni egymástól a városi ember életének négy legfontosabb tényezőjét. A városlakó először is — lakik. Ezenkívül dolgozik, szórakozik, végül pedig közlekedik is. A különféle tevékenységek céljait szolgáló intézmények nem keverhetők öszsze a város területén — a gyárakat például a modern település tervezőinek külön zónákba kell helyezniük. A gyalogosok és a járművek útjait is el kell választani egymástól, s végül a lakónegyedeket nem összefüggő épületsoronként, hanem egymástól zöld területekkel elválasztott sejtek alakjában célszerű felépíteni. A több mint harminc éve megjelent könyv ma is hasznos útmutató minden város tervezéséhez. De csak a legfontosabb elméleti irányelveket adja meg, szabályain belül tág tér nyílik az egyéni elképzeléseknek. A SZOMSZÉDSÁGI EGYSÉGEK A lakókörzetek a „szomszédság-egységek" első megvalósítása Clarence Stein nevéhez fűződik. Úgy építette fel az Egyesült Államok Radburn nevű városát, hogy bármelyik lakásból bármelyik gyermek elérhesse az iskolát anélkül, hogy közúton kellene átmennie. Az egyes szomszédság-egységek külön-külön iskolákkal rendelkeztek, s csak gyalogosok közlekedhettek utcáikon. Valamennyi egységnek saját parkja, áruháza, uszodája volt — egyszóval a mindennapi élet valamennyi szükségletéről gondoskodott a sejt. Három lakókörzet közös középiskolát, színházat, kereskedelmi központot kapott. Az egyes egységekben 2—3000 ember lakhatott. Ez a sejtrendszer bevált és elterjedt Európában is. Svédországban a Stockholm melletti Vallingby és Farsta épült így, s Moszkva egyik kísérleti negyede és Cseljabinszk szintén sejtszerkezetű. Valószínű, hogy a „szomszédság-egységek" maradandó megoldást jelentenek. A zöld területekkel átszőtt lakónegyed könnyen elválasztható a gyárzónától. Kérdés azonban, hogy a gyárak hová kerüljenek? A holnap városában a gyárak telepítését a táj alakulása, az uralkodó széljárás szabja majd meg, ez viszont a tömegközlekedési eszközök vonalának kijelölését befolyásolja majd. S minthogy a földrajzi adottságok változók, nem kell félnünk az egyhangúságtól. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a város nem öncélú és nem önellátó. Összeköttetésben kell lennie környezetével. A nagyforgalmú országutak, s a vasútvonalak azonban nem haladhatnak át rajta, ezeket a lakatlan területeken vezetik. A HOLNAP VÁROSA A zónákra osztott, gondosan méretezett útvonalakkal ellátott városok alaprajza egészen más lesz, mint például a mai Pozsony vagy Prága térképe. A holnap városa elsősorban abban különbözik majd minden más önműködő szervezettől, hogy elemei — a lakósejtek — nem uniformizálhatok. A városok lakónegyedei mind méretükben, mind pedig kivitelezésükben lényegesen különböznek majd egymástól. Stein 2— 3000 embert befogadó „szomszédság-egységei"-től Paul Maymont 15—20 ezres toronyvárosaiig sok elképzelés született már, s egyikük sem megvalósíthatatlan. Megfelelő körülmények között még az egyedi házakból álló, laza szerkezetű villanegyedek is beilleszthetők a modern város automatizmusába, de elképzelhetők szalagrendszerű, gomba alakú kisebb-nagyobb lakósejtek is. Az sem kötelező, hogy az utak, a középületek, a vásárlónegyedek csak a föld felszínén kapjanak helyet. A föld alá sülylyesztett autóutaktól a három emelet magasságban elhelyezett üzletsorokon át a lakóházak tetején létesített parkírozóhelyekig bármi megépíthető, amire a városnak szüksége van, ha ezt a földrajzi körülmények, a meteorológiai és a talajviszonyok kívánatossá teszik. Nyilvánvaló, hogy sziklás talajon másfajta házakat és utakat építünk, mint mocsaras folyódelták vidékén. Az örök jég és félesztendős éjszaka birodalmában például valószínűleg tető alá kerül majd az egész lakózóna. Nyáron az átlátszó tető üvegházszerűen csapdába ejti a kevéske napmeleget, télen viszont a mesterséges fény és hőforrások tartják életben a növényzetet. A Szovjetunióban már felépült az első „sarkköri melegház", és az eredmények biztatók. De természetes, hogy ez a megoldás egyelőre csak kis települések klímáját biztosíthatja. Merőben másfajta problémákkal küzdenek Párizs átrendezői. A legtöbb világvárosban sikerült épségben megőrizni azt a kis jnagot, amely a történelmi múltat idézi. Ezeket a negyedeket természetesen bűn lenne lerombolni, de nincs is rá szükség. Egyelőre elég, ha a művészi értéket nem képviselő bérháznegyedeket alakítjuk át. Párizs belterülete azonban csaknem teljes egészében műemlék. Egyetlen kerületét sem lehetne nyugodt lelkiismerettel pusztulásra ítélni, de ugyanakkor egyetlen olyan kerülete sincs, amely egészséges életkörülményeket biztosítana lakóinak. A tervezők egy része úgy véli: leghelyesebb lenne sorsára hagyni Párizst, s valahol másutt felépíteni az ország vadonatúj, egészséges fővárosát. Mások amellett törnek lándzsát, hogy a régi Párizs fölé kell felépíteni az újat, óriás pilléreken álló szigetek, s az ezeket összekötő magasvasutak formájában. Az új város alatt pedig tovább gyönyörködtetheti a turistákat a gondosan karbantartott óváros... Nyugati közgazdászok arra számítanak, hogy 2ÜOO-re a fejlett államok népesságének 9(1 százaléka lesz városlakó. Mi úgy véljük, hogy a szocialista országok csaknem valamennyi dolgozója részesülhet addigra a városi életforma előnyeiben A várostervezők már ma sem csupán az elenyésző kisebbség gondjaival foglalkoznak tehát, hanem az egész emberiség civilizációjának kereteit alakítják ki. (ah) <MJ[MESAÜTHIM!" . F^I NEM, EZ LEHETETLEN! MEGFOGADOM A TANÁCSÁT, BÁTVÁMURAM.AZ ÜGYVÉDI PÁLYÁT IS ELHAQYOM.BÍRÓ! HIVATALT VÁLLALOK. FELEJTEN/. JOBB,F/A NEM IS MARADSZ PESTEN. MENJ HAZA ARADRA. kér HÉTTEL kés ÓBB NAGY POM PÁVAL VÉGBEMEGY BÁRÓ HÁTSZEG! LENARD ÉS lAPUSSA HENRIETTE MENYEGZŐJE. NEMCSAK A MENYASSZONY SZÉPSÉGE KELT CSODÁLATOT, MINDEN kl ELRAGADTATÁSSAL FIGYELI A VŐLEGÉNYT IS.DERÉkSZAL FÉRFI MÁGNÁS- M/RES GAVALLÉR EMBER. CS. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE H SEBÜK IMRE RAJZA HAZATÉRÉS