Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-08 / 158. szám, kedd

RUDÍPm fXffi tri buna £23333 íkffíMéMzrtmu/ vsm Megkezdődhet a hatánnenti árucsere-forgalom Václav Vales szövetségi miniszterelnök-helyettes nyilatkozata az Új Szónak £ Újabb csehszlovák—magyar együttműködési lehetőségek d A határmenti árucsere mindkét fél számára előnyös 0 Nem bűn kontingens nélkül kereskedni $ Az egyezmény tartalma Az elmúlt héten a cseh lapok nagy teret szenteltek a kommunista újságírók aktíváján és az ostravai nagygyűlésen elhangzott beszédeknek, amelyekben Husák, Kempny és Strougal elvtársak nyíltan kifejtették nézetüket a jelenlegi politikai helyzet időszerű kérdéseiről. A cseh közvélemény ugyancsak nagy érdeklődéssel fogadta a Tribunában és a Rudé právoban megjelent, az 1968 augusztusában a pártvezetés elé terjesztett jelentést az akkori politikai helyzetről. A kisebbségi nézetek propagálása — frakciós tevékenység Közismert tény, hogy az elmúlt időszakban számos pártszervezetben és újságcikkben szóba került a többség nézetétől eltérő kisebbség nézetének sorsa is. Sokak számára nem volt irányadó a demokratikus centralizmus elve, amely szerint a CSKP-ban a vita a határozat elfogadásig folytatható, s a határozat jóváhagyása után a párttagság köteles a többség által jóváhagyott én helyesnek tartott döntést támogatni és végrehajtani. Ezzel a kérdéssel a Rudé právo július 5-t számában Miroslav Sole foglalkozott. A cikkíró azokkal a kísérletekkel foglalkozik, amelyek tavaly azt szorgalmazták, hogy a part alapszabályzatában rögzítsék a kisebbségeknek azt a jogát, hogy nézeteit közzé tehesse, és támogatására további kommunistákat és pártszervezeteket nyerhessen meg. E követelmények megvalósítása a gyakorlatban kétségkívül frakciók alakulásához, a pártegység szétzúzásához, a párt akcióegységének gyengüléséhez és állandó konfliktus-helyzethez vezetne. Erről meggyőztek bennünket az elmúlt idők tapasztalatai, amikor egyének és csoportok a párton belül a pártpolitikával ellentétes nézetekkel léptek fel. Előnyök — tagság nélkül? A cseh szakszervezetek napilapjában, a Práceban érdekes vitacikk jelent meg arról, hogy helyes-e a szakszervezeteken kívül álló dolgozók kizárása a szakszervezeti tagsággal járó előnyökből? Egy üzemi szakszervezeti bizottság így állította fel a kérdést: ha valaki nem tagja a szakszervezetnek, ak kor ne is élvezze a tagságból járó előnyöket. Érdekesek a Práceban érkezett válaszok. A levélírók többsége amellett száll síkra, hogy elsősorban a szakszervezetek munkáját kell javítani, mindenki számára vonzóvá tenni Nem helyes, ha eleve kizárunk valakit a szervezet nyújtotta előnyökből. A cikkíró ellenben azt is leszögezi. hogy ha valaki élvezni kívánja a szakszervezeti előnyöket, akkor a tagság között a helye. Nálunk is lesz Coca-Cola A világ 134 országában iszszák már a Coca-Colát, négy éve már Bulgária is gyártja, isszák a magyarok is, és a legutóbbi hírek szerint a lengyelek is megveszik a gyártási licencet. A Mladá fronta július 4-i számából megtudhatjuk, hogy nálunk három Coca-Cola üzem van születőben. Egy Csehországban, egy Morvaországban és egy Szlovákiában. Az első Coca-Cola üzemet Brno közelében, Mod Picén építik fel. A jelenlegi árkalkulációk szerint negyed liter Coca-Cola 2,50 koronába kerül majd. A Sumava problémái A Lidova demokrace 20. vasárnapi mellékletében F.va Evanová Csehország egyik szép természeti tájegységével, a Sumava hegység sorsával foglalkozik. Egész falvak estek itt a buldózerek áldozatává. Vandalízmus? Hiszen 10—15 év alatt sem akadt olyan ember, aki itt akart volna letelepedni és gazdálkodni. Az a maroknyi ember, akik 1945 után az elhagyott német telepeken kezdtek gazdálkodni, azzal a tudattal jöttek ide, hogy a sajátjukon fognak gazdálkodni. A későbbiek során odafent elhatározták, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása ezen a vidéken is meghozza a gyümölcsét. A szántóföldeket összeszántották, az állatállományt a közösbe adták — és ezen a vidéken a nemtörődömség lett úrrá. A megműveletlen, parlagon heverő szántóföld újabb száz, meg ezer hektárokkal növekedett ... Az emberek a Sumava falvaiban meg sem melegedtek, máris odébb álltak. A cikkíró a továbbiakban a Sumava mai igényeit ecseteli. Megírja, hogy ezen a híres szénatermő vidéken tavasszal szénahiánv van, aminek oka elsősorban a vízlevezető-rendszer elhanyagolása A surnavaj mezőgazdaságnak jelenlegi 3000 új lakásra van szüksége, hogy a telepeseket kielégíthesse. Problémák vannak az idegenforgalommal, az úthálózattal és az egészségügyi ellátás terén is. A dél-csehországi építőipari vállalatok ahelyett, hogy a sumavai üdülőhelyeket hozták volna rendbe, messze vidékre, pl. Prágába mentek építkezni. E. Evanová véleménye szerint ez a vidék néhány év alatt megtéríthetné — még pedig kemény valutában — a befektetett pénzt. (sm I Június 19 én életbe lépett a csehszlovák és 3 magyar Külkereskedelmi Minisztérium egyezménye a határmenti árucsere-forgalomról és gazdasági együttmüködésröl. Csehszlovákiának ez az első ilyen jellegű egyezménye, amely kezdetét jelentheti a szomszédos országok közötti rugalmasabb árucserének, s amely megfelel a KGST-országok integrációs törekvéseinek is. Az egyezmény gyakorlati megvalósítása kedvezően hathat a határmenti járások gazdasági fejlődésére is. A csehszlovák—magyar gazdasági együtt mükö— Budapesti megbeszéléseink során megvitattuk az együttműködési bizottság munkáját, s meghatároztuk a soron levő, októberi ülésszak napirendjét. Tehát a találkozón főleg szer vezési kérdésekről volt sző, ami érthető is, mivel a bizottság mindkét részében — főleg nálunk — több személyi változás történt. A találkozó jó alkalomnak bizonyult a kapcsolatok felvételére, elmélyítésére is. Megvitattuk egyrészt az 1970 utáni időszakra vonatkozó nép gazdasági tervek helyzetét, s az abból az együttműködési bizottság számára adódó felada tokát — pl. a vegyipar, építő ipar stb. terén. Ahogy azt a kooperációs megbeszélések és a dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettessel folytatott tárgyalások is bizonyítják — ezeken a területeken mindkét fél szempontjából megvannak az együttműködési lehetőségek. A csehszlovák és a magyar gazdasági szervezetek közötti együttműködés tapasztalatainak elemzése alapján felszínre jutottak a kölcsönös fizetési kap csolatok és kereskedelmi megállapodások, valamint a szabad kereskedelem rugalmasabb fejlesztésével, elmélyítésével kapcsolatos követelmények is. E kérdések érdemi megvitatására az együttműködési bizottság következő ülésszakán kerül sor. A határmenti árucsere-forgalmi egyezménnyel kapcsolatban ValeS miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a meghatározott járásokra vonatkozik a csehszlovák —magyar határ mentén. Az árucserét nem korlátozzák limitek, csak a mindkét fél részéről elfogadott alapelvek, amelyek a többi között leszögezik, hogy ez a csere nem történhet az állami kötelezettségek rovására. Az árucsere az érvényben levő általános rendelkezésekkel, ármegállapításokkal és fizetési feltételekkel összhangban történhet. Arról van szó, hogy a két félnek lehetősége nyíljon azoknak a természetes forrásoknak a kiaknázására, amelyeket a szomszédság ténye nyújt, pl. a szállítási költségek megtakarítása stb. A szolgáltatások terén is észszerű javaslatokról van szó, teVACLAV VALES MINISZTER hát olyan egyezmény ez, amely lényegesen nem változtathatja meg az eddigi együttműködés jellegét, de ugyanakkor ösztönzően hathat a kapcsolatok fejlődésére - állapította meg V. Vales. Arra a kérdésre, minek tulajdonítható, hogy ilyen egyezmény éppen Magyarországgal jött létre, a miniszterelnök-helyettes így válaszolt: — A csehszlovák és a magyar gazdasági feltételek több szempontból hasonlóságot mutatnak, a magyar gazdasági reform több intézkedése nagyon közeli a mi elképzeléseinkhez, amiből az következik, hogy az egymással folytatott kereskedelem terén könnyebb az elszámolás. Rájöttünk már arra is, hogy nem vétek előre meghatározott kontingensek nélkül kereskedni. E körülményeknek és eddigi tárgyalásainknak tulajdonítható, hogy az egyezmény megkötéséhez megfelelő légkör alakult ki. Hasonló egyezmény megkötéséről a lengyel elvtársakkal is folytattunk megbeszéléseket, azonban még nem jutottunk el addig, mint a szóban forgó csehszlovák —magyar árucsereforgalmi egyezmény esetében. A többi szomszédos országgal is tárgyalunk hasonló lehetőségekről, de ezek az előzetes tárgyalások még nem jutottak 1988 VII. 8 Hát igen, ezek tarkítják napjaklkat. Néha már természetesnek tartjuk azt, ami eleve természetellenes, vagyis rendellenes. S ezt akkor tudatosítjuk leginkább, amikor kihúzzuk lábunkat újdonsült fővárosunkból, Pozsonyból. Mert mi tagadás, például Csehországban — hogy a külföldet ne is említsem — ilyen jelenségekkel csak elvétve találkozhatunk. Példaként egy napot említek a sok közül. Reggel kezdődött. Miután előző nap nagytakarítást végeztem, tizenhat különböző üveget szedtem Össze, s az üzletbe igyekeztem velük. Meglepetés várt: tatarozás miatt zárva. Mi más maradt hátra, mint hogy terhemmel a következő boltig kutyagoltam. Persze, ha előző nap már ott látom a cédulát, akkor az üvegeket vagy otthon hagyom, vagy apránként viszem máshova. Visszafelé jövet megalltam a zöldségesnél. Paradicsomot vásároltam, s az egy kilóba az elárusító három romlott, elfu kadt, összenyomorított darabot is belecsempé szett. Amikor arra kértem, hogy vegye ki, azt felelte: — Nekem minHonnan tudjam, hogy most váltotta? — szólt. S számon kérte, miért nem ellenőriztem rögtön a megváltásnál. Mese nincs — harminc korona öntötte, majd dolgavégeztével elment. Valószínű leg együttérzésből tűrték meg ezt a jelenetet, én mégis úgy gondolom, hogy inkább a fizető venBosszantó apróságok dent el kell adnom! Mivel vagy húsz ember várakozott mögöttem, nyeltem egyet, majd otthon kidobom — gondoltam. Felszállok a villamosra, a csomagot a térdemre büntetés. Ismét egy ta dégekkel kellene a felpasztalattal gazdagodtam, szolgálóknak együttérezigaz, harminc koronámba niük. teszem, — mert hova is vissza egy fél óra múlva, tehetném máshová —, s mikor leszállok, látom, hogy az összenyomott paradicsom bepecsételte a ruhámat. Nem sokat meditáltam felelte, mert befutott az autóbusz, amelyre át kellett szállnom. A következő megállónál jött az ellenőr. Nyújtom a jegyemet s nagy meglepetésemre közli, hogy érvénytelen. — Hiszen most váltottam. — Az lehet, de ezen a jegyen Csodák csodája, fél óra múltán már csak tíz percet kellett várnom és kaptam knédlit. Most már két szatyorral felpaLeöblítem mérgemet egy kolva a villamosmegállókávéval — gondoltam, s" hoz mentem. Négy egyes került. A félkészáru-üzletben megtudtam, hogy knédlit még nem kaptak, jöjjek betértem egy közeli presszóba. Itt minden rendjén lett volna, ha be nem állit egy cigányaszszony. Vizet kért a feljött, egyre többen lettünk, a türelmünk meg kevesebb, amikor húsz perc elteltével egy kalauz közölte, hogy a töbszolgálónőtől, majd lete- bi villamos nem jár. Vol- lepedett az egyik asztal- tam olyan bátor és meghoz, elővette a baba-üve- kérdeztem, hogy ezt get, a Sunárt és mérics- miért nem közölték kélt. Közben természete- előbb, vagy miért nem írsen a tejport szanaszét ták ki. A felelet: ha lászórta, méltatlankodott, tom, hogy semmi sem hogy a víz nem elég me- jön, mire várok, senki egyetlen lyukasztás sincs, leg, a felesleget a földre sem marasztalt, már dés néhány időszerű kérdéséről, közöttük a ha• tármenti árucsere-forgalomról prágai szerkesztőnk Václav V a l e S szövetségi miniszterelnökhelyettessel, a csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki együttműködési bizottság elnökével, aki június elején magyar partnerével, dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettessel találkozott — valamint TomáS Návrattal, a Külkereskedelmi Minisztérium magyar előadójával beszélgetett. A szövetségi miniszterelnök-helyettes budapesti megbeszéléseiről így nyilatkozott: olyan stádiumba, hogy egyezményben szögezzük le. Mivel olvasóink zöme éppen a határmenti járásokban él, bizonyára nem lesz érdektelen, ha a Külkereskedelmi Minisztériumban kapott információk alapján közelebbi tájékoztatást nyújtunk az egyezményről. Az egyezmény nemcsak a közszükségleti áruk cseréjét teszi lehetővé a határmenti járások között. Megfelelő alapot nyújt a szóban forgó járások közötti gazdasági együttműködésre a különféle szolgáltatások és a termelési kooperáció terén, továbbá lehetővé teszi, hogy ezekben a járásokban az üzemek és a vállalatok előnyös árucsere-forgalmat és gazdasági tevékenységet bonyolítsanak le. Hogy konkrétan milyen árucikkekre és szolgáltatásokra vonatkozik majd az egyezmény, azt az aláírás napjától (1969. június 17. j számított három hónapon beiül a Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériuma és a Magyar Népköztársaság Kül kereskedelmi Minisztériuma állapítja meg. A magyar fél előterjesztett javaslatából kitűnik, hogy a piacigény kielégítésére pl. zöldség- és gyümölcskonzervet, friss zöldséget és gyümölcsöt, bort és egyéb szeszes italt, frissítő italokat, szifonpatront, gyógyszert, cukor-, sütő- és papíripari cikkeket, irodaszert, zsebkendőt, gumilábbelit, mezőgazdasági gépeket, háztartási cikkeket, rádiókészülékeket stb. szállítana. A magyar javaslat szerint a kölcsönös áruszállítás keretében tejtermékeket, baromfit, konfekciót, kötöttárut, harisnyát és zoknit, bőrdíszmű* árut, zománcozott árut, építkezéshez szükséges anyagot (ablaküveget, parkettát, oltott meszet, kavicsot, beton épületelemeket, cement- és azbesztgyártmányokat, vetőmagot stb.) forgalmaznának a határmenti járásokban. A szolgáltatások terén lehetőség nyílik mezőgazdasági és bányagépek, valamint szezonmunkákra »(aratás, folyamtisztítási munkálatok) szállítóeszközök és kihasználatlan munkaerő kölcsönzésére is. Amint látjuk, a magyar javaslat számos érdekes tételt tartalmaz. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériuma is rövidesen elkészíti azoknak az árucikkeknek, illetve szolgáitatásoknak a jegyzékét, amit mi javaslunk az árucsere lebonyolítására a határmenti járásokban. Az egyezményben az alábbi csehszlovák járások szerepelnek: Bratislavavidéki, dunaszerdahelyi, komáromi, lévai, érsekújvári, zólyomi, losonci, rimaszombati, rozsnyói, kassai, terebesi, nagymihályi. Magyar részről: csornai, győri, komáromi, tatai, tatabányai, dorogi, szentendrei, szobi, váci, rétsági, balassagyarmati, szécsényi, pásztói, salgótarjáni, egri, miskolci, edelényi, encsi, ózdi, sátoraljaújhelyi, szerencsi és kisvárdai járás. Ezekben a járásokban színesebb, bővebb lesz az áruválaszték. A szomszédos városok és járások gazdasági szervezetei is megkezdhetik együttműködésüket —* ami mindkét nép számára előnnyel járhat. SOMOGYI MÁTYÁS előbb is elmehettem volna. Lehel, kérem, ilyen érv ellen opponálni? A Tempó előtt egy nénike cseresznyét és virágot árult. Közben banánt fogyasztott. A héját, minden gátlás nélkül a járda közepére dobta, s egy másik nénike azonmód elcsúszott rajta. Többen is rátámadtak a cseresznyésre, de az nyugodt maradt, valami olyasmit motyogott, hogy miért nem vigyáz — már mint az a másik. Végre hazaértem. Nagy sietve fel akartam tenni az ebédet, de a vízcsapból csak furcsa hangok jöttek. így aztán nem maradt más hátra, minthogy bejöttem a szerkesztőségbe és megírtam ezt a néhány sort. Ki tudja, van-e értelme? Pedig hát lényegében ezek az apró boszszúságok keserítik meg az életünket. S mivel a nap még nem ért véget, remélem, hogy különösebb bonyodalmak nélkül hajthatom nyugalomra fejemet... OZORAI KATALIN