Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-08 / 158. szám, kedd

Filmek a sárkány jegyében... Krakkói jelentés Amikor megszólaltak a januá­rok és a népviseletbe öltözött lányok, kezükben a díjakkal felvonultak a színpadra, a zsűri immár hatodszor készülődött a Krakkói Nemzetközi Rövidfilm­fesztivál díjainak az átadására. Mintegy kétszázötven külföldi vendég és kétszer annyi hazai szakember előtt vizsgáztak a rövidfilmek mesterei és az össz­benyomás — kedvező. Nem be­szélhetünk ugyan átlagszínvo nalú fesztiválról, de jól megcsi­nált és gyakran igen érdekes filmekkel találkozhattunk. Az idei krakkói fesztiválon, mely a nagydíjat jelentő „Wa• weli sárkány" jegyében f oly t. hiányoztak az igazán kiemelke­dő filmalkotások, és ezúttal el­ső ízben, még a fesztiválprogra mon kívül bemutatott filmek ja va része sem volt kiemelkedő al­kotás, pedig itt évről évre más Töoldfilmjeszt ivótok különböző díjnyerteseit mutatják be a program színesítése érdeké­ben ... Ami magát a versenyműsort illeti, abból legkevésbé a díj­nyerteseket lehet kiemelni. Ez alól talán az egyetlen kivétel a lengyelek „Operatlon V-Z" című dokumentumfilmje, mely a tele­víziók számára érdekes doku­mentáció a nácik csodafegyve­rének történetéről, számos ed­dig még nem ismert eredeti do kumentumfelvétellel. Ez a film a fesztivál második fődíját nyerte el. A „Wawel sárkányát" a szov­jet „Három lecke" nyerte el, egy meglehetősen közepes film, a városoktól messze került ta­nító munkájáról. A többi díjon szinte valamennyi részvevő or­szág osztozott s a díjak listája teljes újsághasábnyi helyet fog­lal el.. Végül is az összképet tekintve, a legerősebb mezőny, az ani­mált-filmesek körében gyűlt össze. A kanadaiak egy ötletes filmmel, a „Sétá"-val jelentkez­tek, a románok, bolgárok, a szovjet művészek, franciák, ola­szok, magyarok is egy-egy érde­kes produkciót mutattak be. A fesztivál egyik legnagyobb sike­rét a francia Longuine „Egy ha zardőr bombája" című rajzfilm­je aratta, amely később kategó­ria-díjat is kapott. A jugoszláv „Kitüntetések" című film is ki­vált versenytársai közül. A kisjátékfilm-kategóriában az öncélúság, tanácstalanság, remélytelenség „közepes" film­jeit láthattuk, amelyek közül nem érdemes egyet sem kiemel­ni. A dokumentumfilm-kategória 'érdekesebb alkotásai határozott szociális jelleggel rendelkeztek, vagy a dokumentum műfajához közeledtek, mint a vietnamiak versenyfilmje, vagy az NDK „Húsvét 69" című alkotása, mely egyébként meggyőzően ér­tékes agitációs hatással emel­kedett a mezőny átlaga fölé. Meglepetés volt, hogy a ha­gyományos rövidfilmes nemze­tek közül a magyarok, ango lok, franciák viszonylag gyen­gébb programmal szerepeltek. Feltűnő volt viszont az olaszok előretörése, igaz viszont, hogy ez elsősorban Pier Paolo Paso lini Indiáról szóló filmjén ke resztül volt elsősorban lemér hető. A csehszlovák szereplést il­letően: jifí Brdeöka nagy sikert aratott új rajzfilmjével, mely szellemes fordulatokkal gúnyol­ja ki a jósnőknek hitelt adók hiszékenységét. Pavel Sljkora egy szlovákiai női fegyházról készített filmet, „Vallomások" címmel, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott és amely egész közel állt ahhoz, hogy értékes díjat nyerjen, fan Schvankmayer „A lakás" című alkotása, a tőle már megszokott stílus újabb darabjaként érde­kes színfoltot jelentett, de kö­zel sem volt annyira meggyőző, mint a roppant tehetséges prá­gai rendező korábbi rövidebb lé­legzetű alkotásai. Nagyon tet­szett viszont mindenkinek a versenyen kívül bemutatott „Svätopluk fiai" című prágai bábfilm. Ennyi történt a sárkány je­gyében. s a rövidfilmműfajt kedvelők nevében csak azt saj­nálhatjuk, hogy a derék krak­kói „bestia" ez idén kénkő és tüznyaláb helyett csak meleg vizet és párát lehelt... FENYVES GYÖRGY Néhány gondolat az országos dal- és táncünnepély kapcsán Derű és ború Gombaszögön i. Befejeződött a CSEMADOK KB legnagyobb tömeget vonzó rendezvénye, a gombaszögí dal­és táncünnepély. Lássuk először a tényeket: két nap alatt a kedvezőtlen időjárás ellenére szerény becslések szerint mint­egy 35 ezren látogattak el Gombaszögre. A műsornak az idén is elsősorban szórakozta­tó Jellege volt, a rendezők igye­keztek úgy összeállítani, hogy lehetőleg mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfe­lelő programot. Sajnos, hívat­lan vendég, éspedig az eső is ellátogatott, méghozzá sűrűn a Rozsnyó mellett festői környe­zetben fekvő szabadtéri szín­padra, s ez a tény erősen rá­nyomta bélyegét különösen a vasárnapi műsorra. Egyrészt kurtább lett a program, más­részt viszont a közönség — ezt nem rosszmájúságból, hanem csupán a légkör illusztrációja­ként említem — legalább any­nyiszor tekintgetett fel az ég­re, mint a színpadra és így nem tudott teljes értékű szemlélője lenni az egyes műsorszámok­nak. Az időjárás okozta kelle­metlen körülmény ellenére ls úgy érzem, hogy az idei ren­dezvényről több olyan tapaszta­latot szűrhetünk le, amely ve­rőfényes napsütés esetén ugyanúgy feltűnt volna, mint most. 2. A közönség sokrétű műsort láthatott, tapsolt ls eleget, ha csak nem kellett éppen az eser­nyővel, vagy az esőkabáttal bí­belődnie. Mindannyiunknak tet­szett a szabadtéren is jól érvé­nyesülő Magyar Állami Opera­ház előadása. Több színvonalas táncszámot láttunk a népi együttesektől, különösen a nyit­rai Pedagógiai Fakultás tánc­csoportja, azután a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, valamint a lévaiak, színaiak és a féllek arattak közönségsikert. A va­sárnap délutánt rövid műsor még az összes zavaró körül­mény ellenére sem volt rossz. Tehát a kétnapos rendezvény­nek több érdekes műsorszáma akadt. Csakhogy a gombaszögi ünnepségeket országos jellegű­nek hirdetik, márpedig, ha ez így van, akkor annak megfelelő rangjának és kiegyensúlyozott színvonalának kell lennie. Ezt a természetes követelményt húzza alá az ünnepségek ha­gyománya is. Négy évtizeddel ezelőtt, az akkori hazai fiatal magyar haladó értelmiség ma­roknyi csoportja többek közölt fel akarta térképezni az itt élő magyarság kulturális értékeit, és ez a célkitűzésük ma is olyan Időszerű feladat, amely­nek megvalósítására kellene felépülnie a gombaszögi rendez­vény koncepciójának. Gyakran hangoztatjuk, hogy kulturális életünk gazdagodott, sokrétűbb lett. Ha ez így van — és való­ban így van — akkor ne kés­lekedjünk a bizonyítással. Nem tudom, mi akadályozza meg azt, hogy a táncdalénekeseink­hez hasonlóan a legjobb népi együttesek, népdalénekesek és énekkarok is fellépjenek Gom­baszögön. Néhány hónappal ez­előtt még a -következő években megvalósítható tervnek létszott hazai magyar színészeink gom­baszögi bemutatkozása, ma már ez a sokak által táplált remény különböző okok miatt egyre re­ménytelenebbnek tűnik. Félre­értés ne essék: amikor ezeket javasoljuk, egy pillanatra sem vagyunk a külföldi művészek vendégszereplése ellen. Sőt mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a következő évek­ben is idelátogassanak különbö­ző neves magyar színházi tár­sulatok, tánczenekarok .és szó­lóénekesek. A felvetett elkép­zeléssel azt szeretnénk szor­galmazni, hogy a gombaszögi találkozó hazai magyar kultú­ránk méltó és valós tükörképe legyen. Ha ezt sikerülne elér­nünk, akkor a magyarországi vendégszereplőkkel együtt — és velük egyenrangúan — a hazai közreműködők is biztosí­tékai lennének a tartalmas és változatos szórakoztató műsor megfelelő színvonalának és úgy hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy a gombaszögi találkozó így teljesítené maradéktalanul legfontosabb küldetését. tér és az ország valamennyi magyarlakta vidékéről idese­reglett közönség érdeklődéssel és egyetértéssel hallgatta meg az ünnepi szónokok, Róbert Ha­renCár mérnök és Dobos László miniszter beszédét. Többször felmerült bennem az a gondo­lat, hogy ha a múltban akadtak vagy még ma is vannak olyan egyének, akik kételkednek a csehszlovákiai magyarság poli­tikai és hazafias meggyőződésé­ben, azokat Gombaszögre kelle­ne elhozni, ahol teljes mérték­ben megbizonyosodhatnak az it­teni magyarság józan politikai nézeteiről. Az ünnepélyes nagy­gyűlés kapcsán elmondhatjuk, hogy a résztvevők méltóképpen megemlékeztek a Szlovák Nem­zeti Felkelés 25. és a CSEMA­DOK megalakulásának 20. év­fordulójáról, kifejezték óhaju­kat, hogy hazánk többi nemze­tiségeivel tovább erősítik az egymást összekötő szálakat. 4. 3. A gombaszögi ünnepségnek elsősorban kulturális jellege van, de minden esztendőben és különösen az idén a politi­kai jelentősége is számottevő. Vasárnap délután a szemerkélő eső ellenére is megtelt a néző­Végezetül nem lehet szó nél­kül elsiklani a rendezés fölött sem. El tudjuk képzelni, meny­nyi fáradságos munkával jár egy ilyen nagy tömeget vonzó ünnepség előkészítése. Éppen ezért bosszankodtunk, hogy a sok munka ellenére többen mégis enyhén szólva vegyes ér­zésekkel távoztak Gombaszög­ről. Nem érdemes ezt részle­tezni, az illetékesek úgy is tudják, miről van szó, s így csupán annyit jegyzünk meg, hogy a jövőben a hivatalos ven­dégeknek jóval nagyobb és megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, nehogy ismét olyan kínos pillanatoknak le­gyünk tanúi, mint idén. Ez kü­lönben már évről évre vissza­térő krónikus hiányosság, pedig csak valamivel több körültekin­tés szükséges felszámolásához. összegezve benyomásainkat megállapíthatjuk, hogy nem­csak az időjárás, hanem a két­napos rendezvény is szolgálta­tott derűs és borús pillanato­kat egyaránt. A gombaszögi ün­nepségeknek hírneve van és ez kötelez. A jövőben még tartal­masabbá, rangosabbá kell ten­ni. Ez reális követelmény, mert Dobos László szavaival élve: „Tudunk teremteni, dolgozni, képesek vagyunk alkotni." SZILVÁSSY JÓZSEF Jegyzetek a tévéfesztiválról Olvasóink a rádióból, televí­zióból és sajtóból már értesül­tek, hogv a Prágában megtar­tott VI. Nemzetközi Televízió Fesztivál „Arany Prága" nagy­díjával a „Nyár dala" című BBC produkciót és a „Vinohradi Lady Macbeth" című cseh fil­met jutalmazták. Emellett azon­ban szeretnénk részletesebben ismertetni a kisebb értékű, de mégis előkelő különjutalmak­kal kitüntetett alkotásokat is. A fesztivált június 17—25-én tartották meg a Valdštejn-palo­ta barokk falai között. A pálya­műveket — mint azt már elő­zetes jelentésünkben is közöl­tük — két csoportba sorolták. Az első csoportba tartoztak azok, amelyek művészi eszkö­zökkel ábrázolják a nemzeti hagyományokat, vagy e hagyo­mányokra épülnek, a második csoportba pedig a művészi szín­vonalú kaland- vagy dokumen­tatív jellegű alkotások. Ez a csoportosítás nem volt a leg­szerencsésebb, mert több érté­kes művet nem sikerült sem az egyik sem a másik csoportba besorolni és ezért ezeket az es­ti órákban, versenyen kívül, mutatták be. Az első csoportba tartozó „Nyár dala" című angol film Frederick Delius (1862— 1934) angol származású német zeneszerző művészi és emberi sorsát mutatja be. A művész megvakult és Erei Fenby fiatal orgonaművész jó lelkének kö­szönhető, hogy vállalta nehéz sorsát és olyan nagyszerű alko­tásokkal gazdagította a zene világát, mint amilyen többek között a film névadó zeneműve is. A második csoportba sorolt cseh film egy detektívtörténet, amely ellenállhatatlan varázsú prágai szín- és hangfestéssel mutatja be a vinohradyi gyil­kosnő figuráját. Minden kategóriának külön zsűrije volt, az elsőben a szov­jet televízió képviselője, a má­sodikban egy francia elnökölt. Mindkét kategóriában összesen 43 filmet mutattak be, 33 or­szág produkcióját, emellett ver­senyen kívül az ENSZ 23 műso­rát és 5 filmet a fejlődő orszá­gokból, összesen tehát 71 alko­tást, ami tiszteletre méltó meny­nyiség és így bemutatása is ne­héz feladatot jelentett. A har­madik zsűri a tévénézők nagy­díját volt hivatva odaítélni. Ez­zel a díjjal a nyugat-berlini Berlini Antigoné cítnű, a náci „igazságszolgáltatás" borzal­mait bemutató és „Az utolsó földi út" című angol produkciót tüntették ki. A legjobb forgatókönyvért és a legjobb női és férfi színészi alakításért is számos kitünte­tést és elismerő oklevelet osz­tottak ki. A színésznők között az első kategóriában a legjobb teljesítményért Viera Strnisko­vát jutalmazták a Szlovák Tele­vízió „Anya" című filmjének Címszerepéért. A film az anyai szeretet költeménye és bemutat­ja, hogy egy anya saját élete árán békít ki két testvért. A Szlovák Televízió nagy sikert aratott a versenyen kívül be­mutatott Maroskó-val, ami Mar­tin Rázus elbeszélése alapján mutatja be egy falusi fiú. szomo­rú-vidám történetét. Egy „felesleges" budapesti ember tragikus sorsát ábrázolja a Mocorgó című magyar alko­tás, amelynek hatását még fo­kozta a zenei aláfestés Josef Suk Szent Vencel koráljának Fantázia-variáció ja. A bemutatott alkotások több­sége tragikus, szomorú alaphan­gú volt, ezért jelentett felüdü­lést a sportkörnyezetben leját­szódó „Német mester" című humoros nyugatnémet film. Si­kert aratott a brit televízió „Ha nem lennének négerek, ki kel­lene őket találni" című tragiko­mikus szatírája is. A két alko­tást különös elismerésben ré­szesítették. Számos alkotás mutatta be a gyártó ország művészeti, törté­nelmi és népművészeti gazdag­ságát. Ezen a téren ötletes tel­jesítményt nyújtott a Szlovák Televízió „Az ember és a já­ték" című alkotása, amely a Magas Tátra-i környezetben ját­szadozó gyermekek lírai ábrázo­lása és azt mutatja be, hogy a gyermekek már játék közben ls a munkás életre készülődnek. A díjakat a Cernín-palotában osztották ki, ahová meghívták dr. Jaroslav Havelka minisztert, a Szövetségi Sajtó- és Tájékoz­tatásügyi Bizottság elnökét és dr. Jaroslav Kuhnt, a nemzetkö­zi fesztivál igazgatóját is. Végül elmondhatjuk, hogy a fesztivál teljes mértékben össz­hangban állt a verbális emblé­mával: „A képernyő a nemze­tek kölcsönös megismerésének és megértésének szolgálatá­ban." Dr. KAMIL SLAPÁK Megalakult a műkedvelő színjátszók szervezete Igló (Spišská Nová Ves), a régi szepességi város immár ki­lencedszer fogadta Szlovákia legjobb műkedvelő színjátszó együtteseit. 1969. június 12-től 18-ig tartott a műkedvelő szín­játszók IX. szlovákiai fesztivál­ja. A seregszemle csúcspontját a szlovákiai műkedvelő színját­szók alakuló konferenciája je­lentette, ahol a küldöttek jóvá­hagyták a szlovákiai műkedvelő színjátszók szervezetének alap­szabályzatát. Ezzel megalakult egy új szervezet, amely széle­sebb mozgási lehetőséget, jog­kört, önállóságot, önigazgatást biztosít a színjátszó együttesek­nek. A konferencia titkos sza­vazással megválasztotta a szer­vezet központi bizottságát. Szólni kell arról, hogy ez az újonnan alakult szervezet szá­mol-e a magyar színjátszó együttesekkel, biztosítja-e a szervezet alapszabályzatában lefektetett alapelvek demok­ratikus betartását, s végül, mit ad a szervezet a magyar szín­játszóknak. A konferencián vendégként há­rom magyar és egy ukrán küldött képviselte a nemzetiségeket. Kértük, hogy az alapszabályzat­ban egy pont foglalkozzon a nemzetiségi színjátszó együtte­sekkel. A felvetett kérdésre azt a választ kaptuk: „A szervezet alapszabályzata nemzetiségi megkülönböztetés nélkül Szlo­vákia valamennyi színjátszójára vonatkozik. Számolunk Szlová­kia magyar és ukrán színját szóival ls. Ezt a sajátos problé­mát a szervezeten belül magyar és ukrán tagozat formájában oldjuk majd meg. A szekció megalakulása attól függ, meny­nyi magyar és ukrán színjátszó kapcsolódik be a mozgalomba." A másik gondolat, hogyan biztosítják a szervezet alap­szabályzatában lefektetett alap­elvek betartását. A szervezet felépítését a következőképpen oldják meg: körzeteket hoznak létre, s minden körzetnek kon­ferenciája által választott ve­zetősége lesz, amelyben a tag­létszámnak megfelelő képvise­letet nyernek a magyar és uk­rán színjátszók is. S ez érvé­nyesül majd a központi szinten is. Sajnos, az alakuló konferen­cián csak egy kerület javasolt magyar képviselőt a központi bizottságba, a nyugat-szlovákiai Riedl Sándort. A konferencia elfogadta a javaslatot s meg­választotta őt. Arra a kérdésre: Mit adhat a szervezet a magyar színját­szóknak, aligha mondhatunk mást, mint azt: szeretnénk re­mélni, hogy a csehszlovákiai magyar színjátszók segítségére lesz; metodikai tanácsokkal lát­ja majd el az együtteseket, se­gít a kellékek beszerzésében, a kosztümök kölcsönzésében és hozzájárul a színháztermek használati díjának csökkentésé­hez. Azzal a céllal vetettem papír­ra az Iglón tapasztaltakat, hogy tájékoztassam a csehszlovákiai magyar színjátszókat erről az eseményről. A szervezet önkén­tes, de ajánlatos, hogy színját­szó együtteseink kísérjék figye­lemmel, s tanijlmányozzák a szervezet küldetését, hogy ne maradjanak kihasználatlanok az általa nyújtott, a hazai ma­gyar színjátszás ügyét is segítő lehetőségek. FARKAS VERONIKA Kulturális hírek • Két holland — Peter van der Aa és Gerard van Zyl — neve kezdi meg és fejezi be a most megjelent Meyers élet­rajzi lexikont. Az 1500 oldalas műben a világ neves emberei­nek 40 ezer életrajza található. • LONDONBAN bemutatták a japán Momoko Hosokava új ba­lettjét, amelynek sajátossága, hogy a táncosok meztelenül je­lennek meg a nézők előtt. Min­den várakozás ellenére az elő­adás a lehető legsimábban, rend­zavarás nélkül zajlott le, bár az angol hatóságok attól tartottak, hogy a bemutató botránvba ful­lad. 1HH9 VII. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom