Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-08 / 158. szám, kedd

Az NDK párt­ás kormányküldöttsége Moszkvában Moszkva — Az SZKP Köz­ponti Bizottságának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének és a szovjet kormány­naK a meghívására tegnap Moszkvába érkezett az NDK párt- és kormányküldöttsége Willi Stoplinak, az NSZEP Po­litikai Bizottsága tagjának, az NDK Minisztertanácsa elnö­kének vezetésével. A vnukovói repülőtéren Leo­nyid Brezsnyev, Alekszef Koszi­gin, Andrej Kirilenko, Jurij Andropov, Konsztantyin Katu­sev és más személyiségek üd­vözölték a vendégeket. Az NSZEP Politikai Bizottsá­gának vasárnapi ülésén Walter Ulbricht elnökletével megtár­gyalták a küldöttség feladatait és a szovjetunióbeli látogatásá­nak tervét. A küldöttséget ere­detileg Walter Ulbricht vezette volna, de betegsége miatt nem utazhatott el. néhány Folytatódnak az összetűzések a Szuezi-csatorna térségében Tel Aviv — Az elmúlt 48 órá­ban csaknem szünet n&lkül dö­rögtek az ágyúk a Szuezi-csa­torna térségében. Izraeli szóvi­vő kijelentése szerint a legna­gyobb harcok Kantorra térségé­ben folytak. Az izraeli hatóságok Tel Aviv­től 40 km-re illegális arab szer­vezetet lepleztek le. A fiatal arabok állítólag Gaza térségé­ben szabotázsakciókra készül­tek. Tegnap jordániai—izraeli ösz­szetüzés zajlott le a fegyver­szüneti vonal mentén, Damijá­tól 10 km-re északra. Jól tájékozott palesztinai kö­rök szerint vasárnap merényle­tet kíséreltek meg Jászir Ara­fat, az A1 Fatah palesztinai el­lenálló szervezet elnöke és ala­pítója ellen. Megfigyelők úgy vélik, hogy a kísérlet miatt tüntetések törnek ki Amman­ban és másutt. m, i ** - - | ŕ " s, - **Siv>!Äít* • • .i/tm < "Ä - - < ^ tj j * g Éj ' ij -V '< iŕ* - ' < • 4­m • m mm:i tiC' " """ " ~ ' #*M«är - '•í i >! Előkészületek az Apollo 11. felbocsátására 1969 VII. 8. A CSKP Központi Bizottságá­nak tanulmányi küldöttsége, melyet Ottó Ončák, a Központi Bizottság ideológiai osztályá­nak tagja vezetett, befejezte bulgáriai látogatását, és eluta­zott Szófiából. SZOVJET HADIHAJÓRAJ láto­gatást tesz a kubai forradalmi kormány meghívására július 20-tól 27-ig a havannai kikötő­ben. A hajók gyakorlaton vesz­nek részt az Atlanti-óceánon. U THANT ENSZ-főtitkár meg­betegedett és ezért lemondta párizsi látogatását, ahol fogad­ta volna őt Pompidou, az új francia elnök. DAR ES SALAAMBAN tegnap ünnepelték meg TANÚ tanzá­niai kormánypárt megalapításá­nak 15. évfordulóját. HAILÉ SZELASSZIÉ etiópiai császár 12 miniszter és tanács­adó kíséretében tegnap Was­hingtonba utazott, ahol tárgyal­ni fog Nixon amerikai elnök­kel. FELBOMLOTT az eddigi nyu­gatnémet diákszervezet, mivel a szervezetben a baloldaliak szerezték meg a többséget. A „mérsékelt" csoportok ezért önálló szervezetet alapítottak. CEAUSESCU fogadta Agostino Netot, az angolai Népi Felsza­badító mozgalom elnökét. Neto tájékoztatta Ceausescut a por­tugál gyarmati uralom ellen folytatott harcról. TOVÁBB FOLYTATÓDTAK a tárgyalások a metodista és ang­likán egyház egyesüléséről. A két egyház mai londoni, illet­ve birminghami tanácskozásán dönt, hogy eleget tesznek-e a hivők többsége követelésének, és egyesülnek-e. IVAN SZPIRIDONOV, a Szov­jetunió parlamenti csoportjának elnöke fogadta Vilém Novýt, az Interparlamentáris Unió cseh­szlovák csoportjának elnökhe­lyettesét. A szívélyes légkör­ben lefolyt beszélgetés során a két ország parlamentáris kap­csolatait vitatták meg. A BAD GODESBERG I SZO­CIOLÓGIAI INTÉZET ankétja szerint a nyugatnémet lakos­ságnak csupán 11 százaléka kí­vánja a Hallstein-doktrína ér­vényesítését, amely lényegében azt jelenti, hogy meg kell sza­kítani a diplomáciai kapcsola­tokat azokkal az országokkal, amelyek elismerték az NDK-t. KATUSEV, az SZKP Központi Bizottságának titkára saját ké­résére fogadta Teodor Marines­cut, Románia moszkvai nagykö­vetét. HAYDARABADBAN a rendőr­ség tüzet nyitott a tüntetőkre, akik azt követelték, hogy Te­lengan térségében önálló ál­lam alakuljon. Sokan megsebe­sültek. A GALLUP-INTÉZET közvéle­ménykutatása szerint az ameri­karak 63 százaléka támogatja Nixon elnök, politikáját és csak 16 százaléka ellenzi. Az ered­mények azt bizonyítják, hogy Nixon népszerűsége az utóbbi időben növekedett. Kennedy-jok — Armstrong, Aldrin és Collins űrhajósok teg­nap a Kennedy-fokra érkeztek, hogy megkezdjék át Apollo 11. űrhajó július 16-ra tervezett holdrepülése előtti kiképzés utolsó szakaszát. Az Amerikai Űrhajózási Hiva­tal (NASA) igazgatósága közöl­te, hogy az űrhajósok szimulá­torokban folytatják azon egyes manőverek gyakorlását, amelye­ket majd a Holdon kell megva­lósítaniok. Az űrhajósok szombati sajtó­értekezletükön bejelentették az Apolló 11. űrhajó végleges elne­vezését: a holdkomp a Sas (Eagle)', a parancsnoki űrhajó pedig a Columbia nevet kapta. Armstrong űrhajós idézett egy mondatot azon plakettre vésett üzenet tartalmából, amelyet az űrhajósok a Holdon hagynak: „A béke jegyében jöttünk az egész emberiség nevében." Ogv vélem, hogy ez pontosan kife­jezi nézeteinket — hangsúlyoz­ta. A plakettet az űrhajósok a holdkomp leszálló részének áll­ványán hagyják majd. A plakett a földgömb két felét ábrázolja a három űrhajós és Nixon el­nök aláírásával. A sajtóértekezleten mintegy 300 újságíró és fotoriporter vett részt. Armstrong űrhajós az egyik újságíró kérdésére -azt válaszolta, nincs meghatározva, milyen maximális távolságra hagyhatják el az űrhajósok a holdkompot. Azt mondotta azonban, hogy nem távoznak messzebb a tutajtól mint 15—21 méterre. Hozzáfűzte, hogy az űrhajósok kitűzik a Holdra az amerikai lobogót s ezenkívül a Holdon hagynak egy lemezt a vezető államférfiak jókívánsá­gaival. Rockefeller befejezte latin-amerikai körútját A bulgáriai Rodopiban nagy vízierőmft-rendszer épül. A Dosz­pat és Vacsa hegyi folyókat bonyolult csatornarendszerrel kö­tik össze és a síkságra vezetik, ahol a termékeny földeket fogja öntözni. Az egész rendszer 5 nagy duzzasztógátból és 7 vil­lanyturbinából áll, amelyek több mint 1 milliárd kilowatt villanyenergiát termelnek majd. Képünkön az Antonivanovecben épülő duzzasztógát. (BTA—CSTK felv.) W. Stoph és M. Spychalski látogatásának sajtovisszhangjía New York — Nelson Rocke­feller New York-i kormányzó, aki vasárnap este tért vissza New Yorkba dél-amerikai útjá­nak utolsó szakaszáról, a repü­lőtéren elmondott rövid nyilat­kozatában jellemezte az Egye­sült Államok és Latin-Amerika közötti válságos kapcsolatok fő okait. „E feszültség viharos tün­tetésekben nyilvánult meg, ame­lyeknek tanúja voltam utamon — mondotta —, s amelyek in­tenzitása és mérete meglepett engem." Rockefeller szerint Latin­Amerikában a legnagyobb prob­lémát a latin-amerikai országok és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi mérleg egyenlőt­lensége, valamint ezen orszá­gok egyre csökkenő dollárkész­Kommentárunk A nglia április óta súlyos poli­tikai válsággal küszködött, mely a sztrájkok korlátozására vonatkozó kormányjavaslattal kapcsolatban tört ki. A javas­lat, melyet Barbara Castle mun­kaügyi miniszter dolgozott ki, a jövőben kilátásba helyezte minden nem hivatalos sztrájk, vagyis az olyan sztrájkok be­tiltását, amelyekkel az illeté­kes szakszervezeti szervek elő­zőleg nem értettek egyet. A ja­vaslat értelmében a tilalom megszegőit pénzbírsággal sújt­hatják, s a bírság nagyságáról különleges bíróságok hivatottak dönteni. A kormányjavaslat a szakszervezetek kötelességévé tette, hogy vetessék magukat nyilvántartásba, s feljogosította a kormányt a készülő sztrájk 28 napi elhalasztására, hogy közben az alkalmazottak tár­gyaljanak a munkaadókkal. A szakszervezeti szövetségek határozottan szembehelyezked­tek a munkáspárti kormányja­vaslattal, s a Munkáspártot a szakadás veszélye fenyegette. Több mint ötven labourista kép­viselő kifejezésre juttatta, hogy a javaslat ellen fog szavazni. Áz angol szakszervezetek a Munkáspárt természetes táma­szai. A kiéleződött konfliktus a Wilson-kormány puszta létét fe­nyegette. A szakszervezetek visszautasították a sztrájkban való részvételért kiróható pénz­bírság bevezetésének szorgal­mazását, valamint olyan törvé­nyes intézkedések elfogadtatá­sát, amelyek lehetővé tennék a kormánynak sztrájkok betlltá­lete okozza, ami egyrészt adós­ságokba sodorja ezeket az or­szágokat, másrészt pedig ame­rikai védnökségi politikához vezet. A fiatal amerikaiak vasárnap a Kennedy repülőtéren hasonló fogadtatásban részesítették a visszatérő New York-i kormány­zót, mint amilyen fogadtatásban dél-amerikai körútja során volt része. A fiatalemberek, nagy­részt diákok, transzparensekkel vonultak a repülőtérre ilyen feliratokkal: „Rockefeller gyil­kos" és tiltakozó jelszavakat kiáltoztak. Rockefellernek csak a rendőrség segítségével sike­rült a helikopterbe szállnia, amely vidéki házába szállította őt. Berlin — A Tribüné, az NDK szakszervezeti lapja hétfőn a következő címmel kommentálja Willi Stoph miniszterelnök csehszlovákiai látogatását: „Prágai eredmények". A cikk­ben a következőket írja: „Megelégedéssel vettük tudo­másul azokat az eredményeket, amelyeket Willi Stoph, a mi­nisztertanács elnöke Oldfich Cerník miniszterelnökkel és más csehszlovák vezetőkkel folytatott tárgyalásai során el­ért. A tárgyalások szocialista államaink közötti kapcsolatok SZÖULBAN a diákok folytat­ják tüntetéseiket az alkotmány­módosítás ellen. A rendőrök és a diákok között összetűzések voltak. 1949 ÓTA a franciák vásárló­ereje kétszeresére növekedett. Hivatalos adatok szerint húsz év alatt a reáljövedelem 120 százálékkal emelkedett. minden pontjára kiterjedtek. Azt óhajtjuk, hogy a tárgyalá­sok eredménye hozzájáruljon a csehszlovák szocialista társada­lom és a szocialista államhata­lom konszolidációs folyamatá­nak elősegítéséhez. Valamennyi lengyel lap első oldalon közli a hírt Marian Spychalskinak, a Lengyel Ál­lamtanács elnökének Ludvík Svoboda elnökkel és más cseh­szlovák vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. A Trybuna Ludu és inás napilapok is hangsú­lyozzák, hogy a látogatás igen szívélyes légkörben folyt le, és rendkívül hasznos volt Cseh­szlovákia és Lengyelország szo­ros együttműködésének további fejlődése szempontjából. A la­pok arról is tudósítanak, hogy Svoboda elnököt meghívták Lengyelországba. A lapok rész­leteket közölnek abból az inter­júból is, amelyet Spychalski a Csehszlovák Televíziónak és az Obrana lidunak adott. sát. A szakszervezetek vezető­sége ellenjavaslatot terjesztett be a kormány elé, s ebben szor­galmazta a szakszervezetek jo­gainak olyan kibővítését, hogy a szakszervezetek maguk száll­Wilson kompromisszuma hassanak szembe a nem hivata­los, „fekete" sztrájkokkal. A szakszervezetek képviselői több­ször is találkoztak a kormány vezetőivel, de nem tudtak meg­állapodni. Barbara Castle azzal fenyegetőzött, hogy lemond, ha változtatnak, főként enyhítenek javaslatán, a szakszervezetek viszont általános válsággal fe­nyegetőztek abban az esetben, ha a törvényjavaslatot eredeti formájában fogadják el. A szak­szervezeti vezetők sürgetésére összehívták a brit szakszerveze­tek rendkívüli kongresszusát, hogy szabjon irányt további te­vékenységüknek. A Júniusi croydoni szakszer­vezeti kongresszus küldöttei elvben ugyan magukévá tették, hogy korlátozni kell a nem hi­vatalos sztrájkokat, ám vissza­utasították azt a követelést, hogy pénzbírsággal sújthassák a sztrájkok részvevőit, a szak­szervezetek pedig kötelesek le­gyenek magukat nyilvántartás­ba vetetni. A kongresszus leszö­gezte, hogy a szakszervezetek nem képviseltetik magukat a pénzbírságok kiszabására hiva­tott különleges bíróságokban, s visszautasította a kormánynak olyan rendelkezések életbe lép­tetésére irányuló igyekezetét, amelyek alapján elrendelhetné valamilyen sztrájk négy héttel való elhalasztását. Noha a kongresszuson elvetették a kor­mányjavaslat teljes elutasításá­ra vonatkozó javaslatokat, még­is világos volt, hogy ha a kor­mány nem változtat javaslatán, nyílt konfliktus tör ki közte és a szakszervezetek között. Wilson miniszterelnök még a szakszervezeti kongresszus után ls hangoztatta, hogy a kor­mánynak ragaszkodnia kell a „fekete" sztrájkokban való részvétel bírságolásához, s ez­zel kevés kilátást hagyott a megállapodásra. A szakszerve­zetek és a kormány képviselői újból többször is találkoztak, de nem sikerült áthidalniuk a nézeteltéréseket. Június köze­pén Londonban olyan hírek ke­ringtek, hogy a kormány mégis hajlandó engedményeket tenni, csakhogy elkerülje a válság ki­éleződését. Valóban rövidesen kompromisszumos megállapo­dás született. A kormány meg­ígérte a szakszervezeteknek, hogy a készülő törvényből ki­hagyja a pénzbírságra vonatko­zó rendelkezést. Ebből kitűnik, hogy rendkívüli bíróságok sem lesznek. A kormány ugyanak­kor azt is megígérte, hogy a jelenlegi választási időszakban más olyan törvényjavaslatot sem terjeszt elő, amely a sztráj­kokban való részvételt pénzbír­sággál sújtó rendelkezést tar­talmazna. A szakszervezetek vi­szont a maguk részéről meg­ígérték a kormánynak, hogy erejüktől telhetően mindent megtesznek a nem hivatalos, „fekete" sztrájkok megakadá­lyozására. Elmondhatnánk, győztek a szakszervezetek. A brit lapok többsége a szakszervezetek előtti meghódolásnak minősíti a munkáspárti kormány dönté­sét. Jellemző, hogy a munkás­párti képviselők az alsóházban nagy ünneplésben részesítették Wilsont, amikor tájékoztatta a parlamentet a kormány dönté­séről. Ha nem került volna sor a szóban forgó megállapodásra, fennállt volna az a veszély, hogy elkerülhetetlenné válik a parlament feloszlatása és új vá­lasztások kiírása. A legutóbbi pót- és községtanácsi választá­sok viszont arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a munkáspár­tiak vereséget szenvednének parlamenti választásokon, s is­mét ellenzékbe kerülnének. E veszély láttán Wilson inkább meghátrált. A válságot tehát el­kerülték, ám okai — Anglia rossz gazdasági helyzete — megmaradtak. Ezért egyáltalán nem lesz meglepő, ha a jövőben újabb súrlódások támadnak a kormány és a szakszervezetek között, különösen akkor, ha a szakszervezetek képtelenek lesznek megakadályozni a „fe­kete" sztrájkokat. Baa^^B JÁN BLANSKÝ

Next

/
Oldalképek
Tartalom