Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) (folytatás a 8. oldalon) íróik ilyen egyéniségei mindemre kész vetélkedés közepette formá­lódnak, de ez a vetélkedés túlkapások­hoz, kilengésekhez vezet, és ezt számí­tásba kell venni. Ez a vetélkedés ezen­felül szorosan összefügg az újságírók szakmai együvétartozásával, különösen akkor, amikor a politikai vezetőséggel szemben, de méginkább ennek egyes funkcionáriusaival szemben tanúsított magatartásról van szó. Ez pedig nem­csak a tömegtájékoztató eszközök terén ténykedő egyénekkel kapcsolatban ve­zet szélsőséges állásfoglalásokra, ha­nem šok esetben becstelen, kulisszák mögötti irányzatok kialakulásához is. Egyelőre e téren sem lehet sző igazi demokratizmusról. A tömegtájékoztató eszközök szélsőséges részrehajlásának külön fejezete a tőlük eredő tájékozta­tás módja is. Egyrészt látnunk kell, hogy az újságírókat nem tájékoztatják eléggé tárgyilagosan a pártszervek s a kormány tárgyalásairól, csekély az új­ságírók tevékenysége iránti bizalom, másrészt és ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy maga a tájékozta­tási rendszer — például a rádióé és a televízióé — okozza a szerkesztőségek dolgozóinak egyoldalú tájékozottságát. A csehszlovák televízió címére ez év május l-e és június 19-e között érke­zett levelek számának összegezése azt bizonyítja, hogy a televízió címére 21 ezer 329 levél érkezett. Közülük 10 396 levelet küldtek a csehszlovák televízió politikai szerkesztőségének címére. A levélírók közül 3459-en foglalkoztak sa­játosan politikai kérdésekkel. A televí­zió vezető dolgozói az említett levelek­ről összeállított kimutatás alapján 110 levelet tartottak tipikusnak és használ­tak fel, ami más szóval annyit jelent, hogy a televízió vezetősége, s a szer­kesztőségek vezetősége e kimutatás alapján csupán 0,007 százalékát kapják fiz említett levéltömegnek, ami tehát semmiképpen sem lehet jellemző az összességre. A sajátosan politikai kér­désekkel foglalkozó leveleknek pedig csupán 3;2 százaléka jut kezükhöz. A televízió emellett egyáltalán nem elemzi a levélírók szociális vagy más rétegeződését, tehát nem állapíthatja meg, hogy a közönség milyen csoport­jairól van szó, s a leveleket kizárólag a bennük megnyilvánuló szélsőséges ál­lásfoglalások szerint választja ki. Mi­vel mindenkor egyes műsorokra való reagálásról van szó, az említett tájé­koztató kimutatásokban elsősorban a politikai élet képviselőinek fellépése elleni élesen bíráló állásfoglalások sze­repelnek, továbbá a kiéleződött és a vitás problémákat érintő kérdések, s a televíziót bíráló levelek közül gyakran azokat választják ki, amelyek nevetsé­gessé teszik a levélírókat, vagy egyéb­ként csorbát ejtenek rajtuk. A tájékoz­tatások feldolgozásának ilyen módja nem vezethez máshoz, mint ahhoz, hogy előidézi a televízió munkájának ered­ményeivel kapcsolatos tájékozatlansá­gon alapuló irányzatokat. A rádióban — ahol lényegesen töké­letesebb s hagyományosabb a levelek feldolgozásának s a levelezőkkel való együttműködésnek módja — ugyancsak észlelhetők egyesek az előbb említett mozzanatok közül. A Csehszlovák Rá­dió címére május l-e és június 30-a között 74 753 levél érkezett. Közülük automatikusan kiselejteződtek mindazok a levelek, amelyek versenyekre vagy hasonló adásokra vonatkoznak s e le­veleknek száma összesen 57 354 volt. a fennmaradó 17 399 levél közül 2755­öt, tehát a levelek 15,7 százalékát dol­gozták fel. Ez az összefoglalás lénye­gében többet mutat, a kimutatásban fel­tüntetett leveleknek a fele vonatkozik arra a viszonyra, amelyet a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság belpoliti­kai helyzete és külpolitikai irányvéte­le keltett. A rádióban témakörök sze­rint osztályozzák a leveleket, majd az egyes szerkesztőségeknek továbbítják, hogy ennek alapján lépjenek kapcso­latba a levelezőkkel. Viszont a rádió­nak sincs áttekintése levelezői szociá­lis rétegeződéséről, arról sem, hogy kit képviselnek, úgyhogy a rádió — egyes szerkesztőségein kívül, amelyek állan­dóan együttműködnek a hallgatóság bi­zonyos körével — következtetései csak véletlenszerű reagálások, s azoknak a reagálása alapján vonja le következte­téseit, akik hajlandók az együttműkö­désre. Kivételnek kell tekintenünk az Elkötelezetten Gondolgozók Klubja ne­vű szervezetet, amelynek azonban sa­játos a tagoltsága és irányítása is. A tömegtájékoztató eszközök tevé­kenységének külön fejezete az anyag biztosítása. Elsősorban arról van szó, hogy rendezni kellene a kiadók és a szerkesztőségek közötti kapcsolatokat, amelyhez, illetve az ezzel kapcsolatos feltételekhez nincs hasonló sem a tő­kés sajtó rendszere szempontjából, sem a szocialista sajtó szempontjából. A kiadók — legyen bár az államról, vagy társadalmi és egyéb szervezetekről szó — gyakorlatilag nem jogosultak arra, hogy tartalmi kérdésekben beavatkoz­zanak a szerkesztőségek tevékenységé­be, és úgyszólván semmiképpen sein befolyásolhatják az újságírók tevékeny­ségét. Ez a maga nemében eléggé rend­ellenes állapot. Így azután a demokrá­cia örve altt előfordul, hogy az adott szerkesztőség kiadójának politikájával merőben ellentétes politikát folytat. A papír árának, nemkülönben a nyomda­ipari munka árának emelésével kap­csolatban egyre inkább lép homloktérbe az a kérdés, vajon á sajtó pénzügyileg az olvasóktól, vagy pedig a kiadótól, s a lapokban hirdetéseket közlőktől függ. Le kell szögeznünk, hogy a kiadó, s az illetékes állami szervek sem élnek e téren azzal a lehetőséggel, hogy nem adminisztratív jellegű, hanem gazdasá­gi-anyagi jellegű befolyást gyakorolja­nak az egyes folyóiratok politikájának kikristá 1 yosodásá ra. E tények alapján a következőket foglalhatjuk össze: — a politikai stratégia és taktika formálása — a közvélemény isme­retében — a társadalmi tudat követ­kezetes elemzésétől, a tartós érvényű tanácsok és a közvélemény reprezen­tatív eredményei felhasználásától, a társadalmi felépítés tökéletes ismere­tétől függ; — a tömegtájékoztató eszközök csak akkor befolyásolhatják a társadalmi tu­datot és a közlemény, az állami és a pártpolitikával összhangban, a saj­tó-, és a szólásszabadság megőrzése mellett, ha a kormány és a párt Köz­ponti Bizottsága rendelkezni fog álta­lános hatásuk mélyreható elemzésével, az egyes szervek elemzéseivel és tá­maszkodhat a tényekhez szigorúan ra­gaszkodó szociológiai kutatómunkára, amely feltárja hatásuknak valódi kö­vetkezményeit; — nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tömegtájékoztató eszközök a hatalom gyakorlásának nagyon'hatásos láncszemei. Ez megköveteli az újság­írók maradéktalan együttműködését, bizalmát, a szocialista állam és a párt­politika igényeiről való minél átfo­góbb tájékoztatásukat. Ez egyben meg­kívánja az olyan politikai tevékeny­séget, amely a belső politikai harcban képes áthidalni a tömegtájékoztató eszközök szélsőséges résrrehajtását és amely egész társadalmunk igazi demokráciájának tárgyilagos eszközei­vé avatja őket; — végül, tekintettel arra, hogy a to­vábbiakban sem zárhatjuk ki a tömeg­tájékoztató eszközök, valamint a párt és az állam vezetői közti konfliktuso­kat, el kell sajátítanunk a nem admi­nisztratív ráhatás más eszközei, pél­dául a gazdasági és a szolgáltatási eszközök alkalmazásának módját, bele­értve a kiadók lehetőségeinek kiakná­zását a szerkesztőségek politikájának formálásában. A párt határozatainak tettekkel adjunk súlyt Ľubomír Strougat elvtárs beszéde az észak-morvaországi kommunisták ostravai értekezletéi; 1989 VII. 5. Elvtársak, engedjék meg, hogy egyes kérdések­kel kapcsolatban kifejtsem véleménye­met. Mindenekelőtt kötelességemnek, pártos felelősségemnek érzem, hogy — csatlakozva Husák elvtárshoz — köszönetemet fejezzem ki önöknek, az észak-morvaországi kerületi pártszer­vezet aktívájának, a becsületes pártta­gok ezreinek és tízezreinek, akik ab­ban az időben, amikor pártunk vezető­sége nem állott helyzete magaslatán, nem váltak dezorientáltakká, nem ke­rültek a kispolgári eszmék hatása alá, hanem a pártpolitika marxista—leni­nista alapelveit védelmezték. Igyekez­tek megszilárdítani a párt vezető sze­repét, nem süllyedtek kispolgári na­cionalizmusba, hanem védelmezték a proletár internacionalizmus, a Szovjet­unióval való barátság gondolatát. Kö­szönetemet fejezem ki az elvtársak­nak, akik olyan feltételeket alakítot­tak ki, hogy a kerületi bizottság veze­tőségét a cseh kerületek élenjáró párt­szervezetei közé sorolhatjuk, és hogy itt példamutatóan láthatunk hozzá an­nak a politikának a megvalósításához, amelynek realizálására a párt új ve­zetősége április óta törekszik. Az új vezetőség — folytatta beszédét Štrougal elvtárs —, amelyet az áprilisi plénum választott, ma többségében szi­lárdan a párt vezető szerepének el­vein, a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű érvényesítésének elvein áll. Hűséges a proletár internacionalizmus gondolataihoz, és gyakorlati lépéseket tett a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való barátság és szö­vetség megszilárdítására. Ez a vezető­ség munkájában már jelentős pozitív eredményeket ért el. A köztársaság­ban nyugalom, rend uralkodik, az em­bereknek — bár egyesek nem értenek egyet velünk. — el kell ismerniük, hogy e társadalmat kivezetjük a vál­ságból. Štrougal elvtárs beszéde további ré­szében a népgazdaság problémáival foglalkozott, majd így folytatta. Ismeretes, hogy népgazdaságunk nagy lehetőségekkel bírő gazdaság, amely meglevő struktúrájával is jelentő­sen növelni képes hatékonyságét, és hozzájárulhat népünk életszínvonalá­nak emeléséhez. Természetesen teljesí­teni kell két alapvető feltételt: a po­litikai konszolidációt, valamint a nép­gazdaság irányítása gyakorlati színvo­nalának az emelését. Sokan azzal vátlolnak bennünket, hogy lemondunk a gazdasági reform­ról. Nincs visszatérés, de reálisabban kell tekintenünk erre a reformra. Ki kell küszöbölnünk számos torzulást, számos hibát, amelyeket a tapasztala­tok szerzése közben követtünk el, a reformnak végleges távlati formát kell adnunk, hogy a vállalatok és a dolgo­zók hosszú időre biztosak, legyenek abban, milyen kritériumokhoz és sza­bályokhoz kell igazodniuk. A politikai stabilitással összefüggés­ben káderkérdéseket is meg kell olda­ni. Tudják, hogy köztársaságunkban számos személyi változásra kerül sor a kerületi, a járási pártszervekben, néhol az alacsonyabb szinteken is. Ar­ról van szó, hogy vezető párttisztsé­gekben. a pártszervekben olyan elv­társak legyenek, akik helyesen, érté­kelték a politikai helyzetet, akik nem féltek elkötelezni magukat a párt mar­xista—leninista politikája mellett, akik igyekeztek harcolni az országunkban permanens válságokat okozó jobboldali és antiszocialista elemek ellen. Tehát arról van szó, hogy e szervek élén olyan emberek álljanak, akik politi­kailag tisztán látnak, akik tiszta állás­pontot foglalnak el az adott irányvo­nalhoz és képesek azt megvalósítani. (Taps.) Ebben igen következeteseknek kell lennünk, mert másként a vezető­ség nem volna vezetőség, s csupán azt bizonyítaná, hogy nem veszi elég­gé őszintén és következetesen az adott irányvonalat, ha nem valósítana meg igen elvhű káderpolitikát nemcsak a pártban, hanem az államban, a társa­dalmi szervekben és szervezetekben, egyszóval az egész társadalomban is. (Taps.) Štrougal elvtárs beszéde további ré­szében a tömegtájékoztatási eszközök helyzetével foglalkozott. A pártban, az országban bonyolult a helyzet, sok ember dezorientált, so­kan ellentétes pozíciókon állnak. Ezen nem csodálkozhatunk. Hisz 16 hónapon át az emberek lejébe valamennyi tö­megtájékoztatási eszköz útján olyan eszméket igyekeztek bevinni, amelyek ellentétben állanak a párt politikájá­val, ellenkeznek a proletár internacio­nalizmussal. És milyen fejlődést láthatunk április óta? Egyes párt lapok kivételével a tö­megtájékoztatási eszközök még mindig nem támogatnak aktívan bennünket a pártpolitika védelmezésében, kiharco­lásában és fejlesztésében. Tehát min­denekelőtt meg kell nyernünk a ma­gunk számára a tömegtájékoztatási eszközöket. E dolog nem egyszerű, de nem is irreális. A tegnapi aktíva ezt megmutatta. Az egybegyűlt 500 kom­munista újságíró néhány szavazat ki­vételével elfogadta a határozatot, amely a pártpolitika aktív támogatá­sát irányozta elő. Hisszük, hogy foko­zatosan bővülni fognak azon újságírók sorai, akik segítenek a pártnak aktí­van kiharcolni a bonyolult helyzetből kivezető utat. Ez nem megy személyi változások nélkül, nem megy bizonyos beavatko­zások nélkül, amelyeket kénytelenek vagyunk néha megtenni. Amikor a te­levízióban még mindig olyan műsoro­kat látunk, mint amilyen a Bratislavai Líra volt, világos, hogy egyes emberek nem akarnak felhagyni a provokációk­kal, s a párt- és az államvezetőség kötelessége a televízió működését irá­nyítani. (Taps.) Szeretnék néhány szót szólni az is­kolaügyben dolgozó kommunistákhoz is: Nyíltan megmondom, nem nézhet­jük tétlenül, ami egyes iskolákban fo­lyik. (Taps.) Nagyrészt jó tanítóink vannak, sok jó iskolánk van, de nem kevés az olyan tanító is, közöttük, sajnos, kommunisták is, akik gyerme­keinkbe az antiszovjetizmus, a nacio­nalizmus mérgét plántálják, segítik befeketíteni a CSKP-t és általában a szocialista eszméket. Erről nem hall­gathatunk! (Taps. ľ Az iskolaügyben dolgozó kommunis­ták munkáját a minisztertől kezdve igen bírálóan kell megítélnünk, és eb­ből mielőbb konkrét következtetéseket kell levonnunk. E problémák komoly, politikai, hu­mánus megoldását akarjuk, de az elv­társaknak tudomásul kell venniük, hogy a marxizmus—leninizmus nem­csak a CSKP ideológiája, ez a szocia­lista csehszlovák állam ideológiája, és ennek a politikának, ennek az ideo­lógiának a vonalán és szellemében fo­lyik majd az oktatás iskoláinkban. (Taps.) Néhány szót szeretnék szólni a szo­cialista törvényesség érvényesítéséről. Egyes emberek dezorientáltak — nem­csak a pártban, hanem az egész társa­dalomban is. Ezeket az embereket meg fogjuk győzni. Egyesek azonban ellen­séges pozíciókon állnak, és kisebb csoportok megkísérlik, hogy szerve­zetten működjenek a párt ellen, a szo­cialista állam törvényeivel ellentétben. Érthető, hogy ezekkel az emberek­kel nem fogunk politikailag tárgyalni. A szocialista törvényesség megtartá­sa mellett vagyunk, de ezt tiszteletben kell tartani azoknak is, akik minden­féle módon igyekeznek különféle ak­ciókat előkészíteni, s akikről Husák elvtárs is beszélt. Itt valóban utat kell engedni a szocialista törvényes­ségnek, ha nem szüntetik be az ilyen tevékenységüket. Ez minden szerve­zett államban érvényes. (Taps.) Elvtársak, a ránk váró munka igen bonyolulr lesz. Nagy türelmet, nagy szorgalmat, nagy kezdeményezést fog követelni tőlünk, nemcsak azt, hogy szavakkal harcoljunk, hogy csak meg­győzzük a kommunistákat és a nem kommunistákat, hanem, hogy o párt határozatainak gyakorlati tettekkel ad­junk súlyt. Vissza kell adnunk a kommunista jó hírnevét és azt a tulajdonságát, hogy nemcsak a politikai harcban a legöntudatosabb, legjellemesebb és leg­bátrabb, hanem a munkahelyen is a legpéldásabb dolgozó. (Taps.) Ha így járunk el, akkor nem kételkedem abban, hogy a párt rövid időn belül kivezeti államunkat a válságokból, és hogy a kommunisták politikájuk szá­mára megnyerik a nemzet többségét. Ettől függ a további sikeres szocialista fejlődés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom