Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Párt|a tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) (Folytatás a 7. oldalról) ták egész pártunk meggyőződését, hogy meg tudja oldani az adott problémákat, meg tudja találni a kiutat abból a helyzetből, amelybe a párt S az egész ország jutott. Jelenleg azonban minden jel arra mutat, hogy a párton belül, de különösen a párt elkötelezett részében bizalmatlanság jelentkezik, és állandóan terjed a pártépítés jelenlegi rendszerével szemben, a pártirányítás eddigi módjával szemben, nemkülönben a pártmunka belső módszereivel szemben is. Az e nézőpontokra alapozott bírálat hovatovább erőteljesebben irányul magára a pártra, a pártszervek munkájával kapcsolatos problémákra, a pártapparátusra, s a pártvezetőség egyes képviselőire is. Ez abban is megnyilvánul, hogy a kommunisták a pártfeladatok sorrendi fontosságát szem előtt tartva elsősorban a káderproblémák megoldását tartják szükségesnek minden pártszervben, és csak azután gondolnak a párt taktikájával s magatartásával összefüggő kérdésekre. Ezt az irányzatot nemcsak a vélemények elemzésének eredményei igazolják, hanem a tájékoztatások' folyamatosságának elemzése is, mert többnyire ezzel összefüggésben hangzanak el követelmények a pártmunka módjának tisztázására, valamint arra, hogy a párton belüli irányítás is megfelelő legyen. A párt fejlődése csehszlovákiai folyamatának rendkívüli és különleges jellegzetessége az a tény, hogy alig telt el egy fél év, és kicserélődött a pártvezetőségnek nemcsak bizonyos része, hanem gyakorlatilag egész garnitúrája is. Míg a többi kommunista pártban rendszerint csak néhány egyént váltottak le, s a Központi Bizottság többi része megmaradt, Csehszlovákia Kommunista Pártjának ezzel ellenkező irányzat nyilvánul meg, éspedig abban, hogy a pártvezetőség zömének csekély részén kívül gyakorlatilag az egész Központi Bizottság kicserélődik. Ugyanakkor további és nagyon fontos tény, hogy az esetek túlnyomó többségében politikai téren ismeretlen emberek kerülnek a párt vezetőségébe, olyan emberek, akik csak rövid ideje vállaltak elkötelezettséget politikai téren. Az új feltételek között ez a tény is teljesen különleges helyzetet Idézhet el6, amelynek számos, ma még áttekinthetetlen mozzanatai lehetnek. A párt föderális szervezetei, valamint az egész párt rendszerében, összetételében sorra kerülő módosítások az eddigi hivatásos aktíva feloszlatásához, lényeges megváltoztatásához és egyéb eltolódáshoz vezet, de ma még nem lehet előre látnunk, hogy ez a változás milyen irányban és milyen következményekkel befolyásolhatja a párt tevékenységét. Reálisan számítanunk kell azonban arra, hogy a változás érinteni fogja a párt bizonyos részét, a párt hatalmi szerveit, és az így érintett kommunisták soraiban most s a közeljövőben is aggasztó reminiszcenciákat idéz elő pártunkkal szemben. Ha minden szempontból elemezzük Csehszlovákia Kommunista Pártjának helyzetét, meg kell állapítanunk,, hogy jelenlegi állapotában nincs kellőképpen felkészülve, s mindeddig nem képes arra, hogy teljes terjedelmükben megoldja mindazokat a problémákat, amelyek politikai s gazdasági téren, nemkülönben társadalmi életünk más szakaszain sorra kerülő változások s folyamatok következtében adódnak. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy ez irányban folyamatban van a párt sorainak s a pártszerveknek előkészítése s átformálódása, s eza folyamat nagyon erőteljes, de képtelenek vagyunk arra, hogy felmérjük tartalmát, a káderek elhelyezését, sőt azokat a következményeket, amelyekkel az Ilyen jellegű változás pártunk politikájában járhat. A pártnak — mivel túl kevés idő áll rendelkezésére — mindeddig nem volt lehetősége olyan aktíva összeválogatására, képviselőinek olyan összeállítására, hogy azok a párt politikájának és képviselőinek hosszabb Időre állandósító irányát meghatározhatnák. Ez aggodalmakra ad okot, vajon nem kerül-e sor hatalmi küzdelmekre magában a párt vezetőségében, továbbá olyan aggodalmakra ls, hogy ezek a küzdelmek ne sodorják a pártot súlyos nehézségekbe s ne torzítsák el politikáját. A párton belüli folyamatok kicsúcsosodása a rendkívüli XIV. kongresszuson A jelenleg előkészítés alatt álló rendkívüli XIV. pártkongresszusra az jellemző, hogy gyakorlatilag ott éri el tetőpontját az előző fejlődés, de különösen az a fejlődés, amelynek a legutóbbi fél évben voltunk tanúi. Ezt a tényt igazolják a kongresszusra jelölt küldöttekre vonatkozó statisztikai adatok is: Küldöttek: csehek szlovákok mások munkások parasztok mérnökök, műszaki és gazdasági dolgozók politikai dolgozók fegyveres erők tagjai nők férfiak 25 éven aluliak 30 éven aluliak 50 éven aluliak 50 éven felüliek főiskolát végeztek középiskolát végeztek alapiskolát végeztek 78,6% 19,4% 2,07% 17,4% 6,7% 32,2% 22,7% 6,0% 6,2% 93,8% 2,3% 86,4% 10,6% 45,2% 34,2% 20,5% Ha szem előtt tartjuk, hogy a küldöttek többsége új ember a politikai életben, s a kongresszuson részt vevő küldöttek összetétele merőben más, mint bármelyik előbbi kongresszuson volt, úgy elsősorban le kell szögeznünk, hogy a kongresszusi tanácskozás eredményeit nem lehet előre pontosan meghatároznunk és nem lehet pontosan előrelátnunk a tanácskozás folyamatát sem. A kongresszusra javasolt küldöttek körében végzett szociológiai kutatás eredményei még arra mutatnak, hogy — ami a különböző nézeteket illeii — a küldöttek egyes csoportjai élesen elhatároltak. Egyrészt arról van szó, hogy a kongresszusi küldöttek több mint tíz százaléka a legutóbbi félévben folytatott politikáról alkotott, nagyon kiforrt nézetekkel, elsősorban a párt múltjának s a társadalmunkban megnyilvánuló kommunistaellenes irányzatoknak bírálata ellen irányuló nézetekkel érkezik a kongresszusra. Másrészt tény az is, hogy a küldötteknek mintegy 10 százaléka nagyon radikális, s ami a pártpolitika megváltoztatását illeti, gyakran szélsőséges nézeteket vallva jön a kongresszusra. A küldöttek e csoportja nyilván fokozottan átütő erejű, s jelentős műveltségét latba vetve lép fel, hogy a kongresszus tanácskozásán érvényt szerezzen nézeteinek. Magában véve ez a tény is szükségszerűen előidézi azt a pszichológiai veszélyt, hogy ezeknek az áramlatoknak a szembehelyezkedése kerül a kongresszusi tanácskozás homlokterébe, és elnyomja azoknak a küldötteknek mennyiségileg tetemes, csaknem 80 százalékos csoportját, amely tárgyilagos, progresszív, de egyben a jelenlegi helyzettel, a párt politikájával s a további kilátásokkal szemben tanúsított reális magatartással lép fel a kongresszuson. .A jelenlegi helyzet bonyolult volta ezenfelül azzal is összefügg, hogy a radikalizáló nézetek elsősorban két kerületi küldöttségben — Prága városa s az ostravai kerület küldöttségében — nyilvánulnak meg, s ezzel szemben kizárólag a szlovákiai kerületekből érkező küldöttségekben összpontosulnak az inkább konzervatív nézetek, ami oda vezethet, hogy az említett két síkon megnyilvánuló eszmei viszályok, nemzeti és nemzetiségi viszályokká fajulhatnak el, s így a kongresszusi tanácskozás során súlyos nehézségeket okozhatnak. Ez a feltételezés természetesen előzetes mérlegelésen alapszik. Az állásfoglalások részletes ismeretét csak a kongresszusra javasolt küldöttek körében rendezett, szeptember elején lezáruló ankét nyújthatja, s pontosan utalhat az említett változások határozott irányára, nemkülönben tartalmi célzatosságára ti. Ezzel egyidejűleg alapjában véve fogalmat alkothatunk egyes küldöttel? magatartásának határozottságáról A. Ezekre, a tényekre hivatkozva újfent figyelm'iítetni szeretnénk arra, hogy a kongresszusra előirányzott választási rendszer pszichológiai hatása a mostani életünkben szerepet betöltő, eddig közismert politikai személyiségekre összpontosítja a küldöttek figyelmét. Amennyiben 150 nevet feltüntető jelölőlistát teszünk a küldöttek elé azzal, hogy húzzák át azoknak az elvtársaknak a nevét, akiknek a jelölésével nem értenek egyet, arra kell számítanunk, hogy a jelölőlista átgondolására meghatározott rövid idő alatt azoknak az elvtársaknak a nevét húzzák át, akiknek közéleti tevékenységéről tudomásuk van, s akik iránt ilyen vagy amolyan ellenszenvet éreznek. Gyakorlatilag elenyészően csekély mértékben húzzák majd át a Központi Bizottság újonnan javasolt tagjainak nevét, mivel nem ismerik őket, tehát nem érzik annak szükségességét, hogy nyilatkozzanak róluk. E helyzetben arra kell számítanunk, hogy a mostani CSKP KB tagjai ama 30 százalékának, amelynek eddigi pártvezetőség folytonosságát kellene biztosítania, megközelítőleg egyharmada nem juthat át a titkos választások rostáján, s ez természetesen a KB elnökségének s a CSKP KB titkárságának eddigi tagjaira is vonatkozik. Egyidejűleg arra is figyelmeztetünk, hogy az ilyen választások esetén a jelölőlistán feltüntetett sorrend lesz döntő befolyású. Abban az esetben, ha a választásokat nem a jelölőlistán feltüntetett sorrend alapján, hanem a leadott szavazatok száma szerint hajtanák végre, figyelmeztetnünk kell annak lehetőségére is, hogy a KB elnöksége s titkársága jelenlegi tagjainak számánál — Dubček elvtársat is beszámítva — több szavazatot kaphatnak a KB újonnan javasolt, teljesen ismeretlen tagjai, mivel nem lesznek ellenük semmilyen ellenvetések. Nagyon józan megfontolások — még ha számításba vesszük a népszerűségnek a legutóbbi időben észlelhető minden eltolódását is — nyilvánvalóan arra utalnak, hogy a Központi Bizottság mostani elnöksége s titkársága minden tagjának számolnia kell a nemleges szavazatok legalább 5 százalékával. E helyzetben az hozhat megoldást, ha a választás folyamata hosszabb ideig tartana, azzal a követelménnyel, hogy gyakorlatilag minden küldött külön javasolja az egész Központi Bizottságot, ami annyit jelent, hogy e feladatnak eleget téve neki magának kellene kiszemelnie a KB valamennyi, tehát 120 tagját, vagyis azokat, akiket ő maga szeretne látni a párt új veze-tőségében. Ez azonban csak azzal a feltétellel válhatna lehetővé, hogy minden küldött hosszabb időre rendelkezne a jelölőlistával, hogy ily módon lehessen a választást végrehajtani. Ha nem kerül sor e kérdések részletes elbírálására, beszámolónkban le kell szögeznünk, hogy nem teljesen biztos az eddigi pártvezetőség folytonossága, s a központi szervek jövője, valamint káderösszetétele nagyon homályos, s azt az adott tények alapján nem lehet pontosan meghatározni. Egyidejűleg figyelmeztetnünk kell arra is, hogy a Cseh Kommunista Párt alakuló kongresszusának tanácskozása folyamán még kritikusabb légkör alakul ki a párt eddigi képviselői körül, mint az országos pártkongresszuson. Ez pedig azt eredményezheti, hogy egyes elvársak, akikkel mint a Cseh Kommunista Párt vezetőségének tagjaival számolunk, a Cseh Kommunista Párt kongresszusán sorrakerülő választásokon még nehezebb helyzetbe juthatnak. A beszámoló e részének befejezéseként leszögezhetjük: — a párt teljes egészében és minden tagjával mindeddig nem jutott ki fejlődésének válságos helyzeteiből, nem hozta létre szilárd szerveit és ezeket a szerveket nem tudta ellátni állandó káderekkel, úgyhogy ezeket a feladatokat csak a rendkívüli XIV. kongresszus után oldhatja meg; — nem remélhetjük, hogy a párt közvetlenül a kongresszus után szilárdan, összeforrottan, egységesen s szerveinek, intézményeinek és apparátusának jólműködő rendszerével léphet a bonyolult őszi, valamint a választások előtti időszakba, hanem ellenkezőleg, feltételezhető, hogy legalább ez év végéig eltarthat a párt előbb említett megszilárdulásának folyamata; — a párt még mindig abban az időszakban él, amelyre a múlt teljes elutasítása jellemző, nagyon nehezen találja meg a folytonosságot, s ez egyaránt vonatkozik a politika tartalmi kérdéseire, tevékenységének szervezési formáira és felépítésére, valamint a párttevékenységnek biztosítására szükséges káderek által; — a párt tevékenységének pozitív programja csak általában van körvonalazva, nincsenek rögzítve az általános elgondolásokkal összefüggő konkrét megoldások, s egyben meg kell mondanunk, hogy ezeken az általános elgondolásokon belül többféle ellentmondó elképzelések léteznek a konkrét valóraváltásról, ezenkívül többféle tényleges ellentétek és nézeteltérések, melyek az említett elgondolásokkal függnek össze; — amennyiben a párton belül felvetett minden probléma valóban megbízható megoldását s ezzel egyidejűleg a párt által a társadalomban kifejlett tevékenység kiegyensúlyozottságát várjuk, úgy a pártnak ehhez nyugalomra s időre van szüksége. Nyilvánvaló azonban, hogy a nemzetközi nyomás, de manapság elsősorban a belső szélsőséges erők nyomása nem ad sem időt, sem nyugalmat, és gyakorlatilag meggátolja a szükséges feladatok teljesítését. A tömegtájékoztatási eszközök szerepe A csehszlovákiai helyzetre az a különös tény jellemző, hogy a Központi Sajtó és Tájékoztatásügyi Hivatal megszüntetése után a földkerekség két országa körül hazánk az egyik, amelynek kormánya nem elemzi a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységét, s ilyen elemzésből nem von le következtetéseket sem. Annak ellenére, hogy részletesen ismerjük a sajtó, a rádió és a televízió pszichológiáját, és szociológiáját, a párt gyakorlatilag nem gyümölcsözteti ezeket a tudományágakat. Ez természetesen abban nyilvánul meg, hogy a párt és a kormány szervei mindeddig nem rendelkeznek a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységének jellegét ismertető analitikai-szintetikai anyaggal, s még kevésbé tájékozottak árról, hogy ez a tevékenység mennyire hatja át a lakosság nézeteit, s milyen a tömegtájékoztató eszközök tevékenységének hatása az emberek politikai cselekedeteire. Márpedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 779 időszaki sajtótermék jelenik meg, közülük 57 a tömegsajtó terméke, nem is beszélve a rádióról és a televízióról. A tájékoztatási- és tervezési-irányítási osztály véleménye szerint ez a helyzet tarthatatlan. Tárgyilagos elemzés híján eleve veszteségnek kell tekinteni minden olyan nézeteltérést, amelyre a tömegtájékoztató eszközök dolgozóival sor kerülhet. Ez pedig következményeiben oda vezet, hogy a hatalmi szféra a tájékoztató eszközöknek lesz alárendelve, hogy egyre kisebbek lesznek a lehetőségek ezeknek az eszközöknek hasznosítására, úgyhogy ez összhangban legyen a politikai vezetőség szükségleteivel, hanem ellenkezőleg, gyakran akaratlanul is alárendeli magát az említett eszközök befolyásának. Tudatosítanunk kell, hogy a párt és az állam vezetősége is annak a lakosságnak a része, amelyre az említett eszközök hatást gyakorolnak. Egyben érvényes az az elv is, miszer rint az újságírói hivatás olyan jellegű, hogy kikényszerítheti minden határ átlépését, ha az olvasók elégedettségéről van szó, és szükségszerűen kapcsolatba lép minden világirányzattal, minden politikai irányzattal és oda vesz irányt, ahol visszhangot kelt, ahol támogatásban részesül saját tevékenysége érdekében. Jelenleg az újságírók egész csoportjainak a tőkésállamok sajtóattaséi s dolgozói nyújtanak legszélesebbkörű tájékoztatást, viszont a szocialista országokban ellentétek léteznek a sajtó dolgozói között, elzárkózottság észlelhető náluk, úgyhogy a tájékoztató eszközök tartalmi irányzata is ezt a tényállást tükrözi. Befolyásolja a helyzetet az a természetes törekvés is, hogy minden újságíró ki akar jutni a nagyvilágba, világhírnévre akar szert tenni, amivel az adott helyeken a lehető legnagyobb mértékben visszaélnek. Az említett kapcsolatok terjedelme már tárgyilagosan ls bebizonyosodott. Tömegtájékoztató eszközök realitását abban is látnunk kell, hogy mindeddig nem léteznek azon újságírók a szó szoros értelmében vett típusai, akiknek egyénisége minden téren kezeskedne a teljes megbízhatóságról, tárgyilagosságról, politikai megfontoltságról, és széles politikai látókörről ls. Az újság(Folytatás a 8. oldalon.) 1969. VII. 5. 8