Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiriíl (1968. augusztus) (A közlemény első felét csütörtöki és pénteki számunkban közöltük.) A Nemzeti Front Általában fokozódott a politikai pártok, szervezetek és polgártársaink éjdeklődése a Nemzeti Front tevékenysége iránt; ezt bizonyítja a Nemzeti Front alsó fokú szerveinek létesítése és megújulása. Fokozatosan megalakulnak a Nemzeti Front benešovi járási bizottsága határozatot hagyott jóvá, melynek értelmében a járás 176 községe közül 100 községben meg kell alakítani a Nemzeti Front helyi bizottságait. A CSKP járási bizottsága arról tájékoztatott, hogy az említett járásban a szóban forgó bizottságok létesítésével kapcsolatban a Csehszlovák Néppárt új szervezetei nagyobb aktivitást fejtenek ki, mint a CSKP szervezetei. Nyilatkozataiban minden politikai párt hangsúlyozza, hogy a Nemzeti Front mellett foglal állást. Problematikusabb egyes újonnan létesülő szervezetek állásfoglalása. (Lásd a Cseh- és Morvaországi Főiskolai Diákok Szövetségének állásfoglalását.) A dél-csehországi kerületben bizonyos érdekszervezetek nem értettek egyet azzal, hogy a Nemzeti Front második kamarájának tagjai legyenek. Figyelemreméltó az az irányzat, miszerint az üzemekben Is ki kell eszközölni a Nemzeti Front szerveinek létesítését. E szándéknak keresztülvitele annyit jelentene, hogy az üzemekben automatikusan kitárnák az ajtót a néni kommunista politikai pártok és egyéb szervezetek előtt. A Nemzeti Front alapelve az üzemekben éles ellentétbe kerülne az önigazgatás elvével, amelynek támasza a gazdaság egységes szakszerű irányítása. Ezen az a tény sem változtat, hogy eddig a vállalati önigazgatás alapelveit sem tisztázták. Helytelen lenne, ha az önigazgatást a jelenleg előkészített vállalati tanácsokkal azonosítanánk, amelyekben csak a demokratizálás elemét kell látnunk. Ezek a kérdések gyors megoldást igényelnek. Nyilván logikus azonban, hogy á politikai pártokat ki kell zárni az üzemekből, és be kell vezetni az önigazgatást, mert máskülönben az önigazgatásnak nincs értelme. Ennek monolit elvét ugyanis nem lehet a Nemzeti Front pluralitásos elvével azonosítani. Ami pedig a dolgozók tanácsait illeti, a CSKP járási bizottságairól érkezett •tájékoztatások arra utalnak, hogy csak lassan haladnak az előkészületek e tanácsok megalakítására. Egyes járásokban átlag 1—3 üzemben léteznek ilyen előkészítő bizottságok. Az e téren általában fennálló helyzetre vonatkozó tájékoztatások nem elegendők. Befejező megjegyzések: a) A rendelkezésre álló anyag alapján megállapítható, hogy a pártszervezeteknek nincs kellő áttekintésük a hatáskörükben kialakult politikai kapcsolatokról. Az ezzel összefüggő tájékoztatás egyelőre nem teljes, és sok esetben nem is fontos. Ez csak bizonyos általános elgondolásokat tesz lehetővé, nem pedig a jelenlegi helyzet, az egyes jelenségek időrendi előfordulása s a lehetséges fejlődési irányzatok mélyebbreható elemzését. b) Javasoljuk, hogy tartalmi szempontból elemezni kell egyes politikai pártok, társadalmi szervezetek programnyilatkozatait, valamint dokumentumait ... Ennek értelmét abban látjuk, nogy felfigyelhetnénk azokra a problémákra, s követelményekre, amelyek később betölthetnék az egyesítő és aktivizáló tényező szerepét. c) Egyes politikai áramlatok programnyilatkozatai s képviselőik beszéded arra utalnak, hogy a jövőben — a politikai pártok s egyes társadalmi szervezetek kongresszusainak megtartásával, valamint a választások előkészítésével kapcsolatban — nemcsak az említett áramlatok további differenciálódására s jellegük kikristályosodására számíthatunk, hanem a közvélemény támogatására törekvő fokozott aktivitásukra is; egyben fokozódhat az állami s a pártszervekre gyakorolt nyomás is. A politikai pártok egyes képviselőinek nyilvános fellépése is azt bizonyltja, hogy nagy az aktivitásuk, amely különösen a képviseleti szervek megválasztásának előkészítése idején fokozódik. A választások idején feltételezhetően alkalom adódik az egyes pártoknak arra, hogy bebizonyítsák akcióképességüket és létjogosultságukat. d) A CSKP funkcionáriusainak törzsaktívája 1968 januárja után teljesen új feltételek előtt állt. Ez még most is megnyilvánul .az egyes politikai áramlatok aktivitásával, különösen pedig á poitikai pártok s az egyházak tevékenységével szemben tanúsított magata* fásban észlelhető bizonyos mérték'ű tanácstalanságban. Panaszok hangzanak el, hogy a felső pártszervek tájékoztatá'sa nem kielégítő. A CSKP znojmói jé'rási bizottsága arra figyelmeztet, hogy,a Csehszlovák Szocialista Párt képviselői sokkal konkrétabban tájékoztatják pártjuk tagijait a Csehszlovák Szocialistá Párt Központi Bizottsága, a Nemzetgyíilés és a kormány tanácskozásairól. e) Tagadhatatlan az a tény, hogy a választásokat tartják a pártok a köztársaságunkban folytatott hatalmi küzdelme eldöntése színterének. Ezt ä tényt tükrözik minden bizonnyal a szélsőséges politikai erők ősszel várható támadásai, amikor az lesz a céljuk, hogy: — ellenszenvet keltsenek a Szovjetunióval — pártunk szerepének nemzetközt támaszával — szemben; — szétbomlasszák a párt szerepét belső hatalmi eszközökkel biztosító népi milícia törvényességét és akcióképességét; — a CSKP belső ellentéteit s a vezetőségében helyet foglaló ún. személyiségek, tehát egyének ellentéteire való serkentéssel és ennek kihasználásával, hogy a választások előtt gyöngítsék, s megoszlásra késztessék a pártot, valamint akcióképességét; — elsősorban a szociáldemokráciának, ittint politikai pártnak porondra jutásával bomlasszák a munkásosztály egységéi; — megszervezzék a valóban ellenzéki erőket abban a szervezetben, amely az adott időben erre legalkalmasabbnak mutatkozik; — tekintélyét csorbítsák mindazoknak az erőknek, amelyek elkötelezetlen ellenakciókba lépnek. A kommunista párt mint az adott helyzet megoldásának döntő fontossági, szubjektív komponense. A kommunista párt tagjait és szervert az ez év első felében lezajlott események teljesen új, különös helyzet elé állították. Egyidejűleg kell megoldaniuk több hosszabb ideje ható probléma öszszességét, e — sok esetben ellentétes — problémák megoldására az egész előző idő folyamán nem voltak felkészülve. Elsősorban arról van szó, hogy folyamatos az átmenet a szocialista rendszer hosszú ideig tartó szilárdságának időszakába, amikor szabályszerűen működik a jogi, a társadalmi, az állami, és a nemzeti rendszer minden szerve. Átmenetről van továbbá szó a marxizmust dogmatikusan magyarázó időszakból abba az időszakba, amikor sor került sokoldalú alkotó jellegű hasznosítására, olyan átmenetről van szó, amely egybe lesz kötve a nemzedékek átcsoportosításával, mivel a politikai élet porondjáról távozik pártunknak az a része, amely részt vett a tőkésuralom megdöntéséért folytatott küzdelemben, s ugyanakkor porondra lép a kommunisták teljesen új nemzedéke, de a párt ezt a nemzedéket mindeddig nem tudta teljesen magába olvasztani, és számára nem tett szabaddá elegendő párton belüli, sem pedig társadalmi teret (ennek szembeszökő bizonyítéka az a tény is, hogy a kongreszuson nem vesz részt egyetlen 25 éven aluli küldött sem). Egyidejűleg sor kerül azonban olyan lényegesebb folyamatokra is, amelyeknek alapján az említett változások végbemennek. Ezek a folyamatok a közgazdaság, a technika s a tudomány terén mennek végbe, színleg feltűnés nélkül hódítanak tért társadalmunk életében, de ennek ellenére mélyrehatók, és állandó következetességgel tükröződnek a kulturális élet, a szakképzettség és a műveltség színvonalán, s megnyilvánulnak a társadalom élgárdájaként szereplő párt helyzetében (az erre vonatkozó komplett statisztikai adatok a XIV. pártkongresszus anyagához tartoznak). A társadalom s a párt e bonyolult átalakulásával elválaszthatatlanul öszszefügg az a mélységesen válságos helyzet, amelybe a pártapparátus jutott. A működésnélküliség s a célszerűtlenség légüres tere vette körül, és egyidejűleg rádöbbent eddigi szakképzettségének s az e szakképzettség elérése érdekében kifejtett erőfeszítéseknek, különösen pedig a párt szellemében elnyert képzettségének célszerűtlenségére is. E folyamat bonyolultsága egyben arra vezethető vissza, hogy az említett tényekkel párhuzamosan előtérbe lép egy teljesen új, Csehszlovákiában mindeddig teljesen szokatlan probléma, a nemzetközi 3 a nemzeti ^kapcsolatok, a köztársaságon beltHi kapcsolatok, valamint kommunista partunk s a kommunista viiágmozgalom kapcsolatainak, államunk s a szocialista világrendszer kapcsolatainak a problémája. .

%Ha ezeket a hosszan tartó folyamaitokat kiegészítjük azzal a ténnyel, tíogy az adott problémák megoldása olyan helyzetben van folyamatban, amikor állandóan s egyre újabban nyílt probléma, hogy a párt felelős-e a múltban elkövetett bűntettekért, amikor állandóan s egyre nyílt probléma a párt vezető személyiségeinek erkölosi hanyatlása, így már úgyszólván teljes képet alkothatunk a létező nézeteltérésekről és viszályokról. Ea természetesen csak a párt belső egységének a bomlását, a pártaktíván belül a bizalom elvesztését eredményezheti, és azt is, hogy a párt porondra lépő új nemzedéke bizalmatlan a kommunisták idősebb nemzedékéhez, s a párttagok tömegei alsóbb fokon bizalmatlanok a párt vezető személyiségeivel szemben. Ez a nézőpont meghatározott jellegű, amikor mérlegelni kell a pártba vetett bizalom, s a pártfunkcionáriusok iránti bizalom mérvadó megnyilvánulásait: Amikor tanúi vagyunk annak, hogy a pártba vetett bizalom a legutóbbi három hónapban túlszárnyalta csúcspontját, s e bizalom mellett foglalt állást a lakosság csaknem 80 százaléka, s amennyiben bebizonyíthatjuk, hogy minden közvéleménykutatás eredményei szerint csak kommunista funkcionáriusok valók az állam és a társadalmi szervek vezető helyeire, nem lehet, s különösen egyes esetekben nem lehet ezt általánosan tartós szilárd tényezőkre alapozott jelenségnek minősíteni. Ellenkezőleg, tanúi lehetünk a gyors ingadozásnak, a felemelkedéseknek és a gátlásoknak, és mindez részbeni, csak ideiglenesen ható komponensekre vezethető vissza. Meg kell mondanunk, hogy a kommunista pártba vetett bizalom legutóbbi időben észlelt gyors fokozódása kizárólag külső indikáló megnyilvánulásokon alapszik, támaszai azok az irányzatok, amelyek szorosan függnek öszsze a párt szuverenitásával, az ország szuverenitásával, aminek, néhol szovjetellenes színezete Is lehet. Ha a szovjet politika olyan bölcs lesz, hogy megtűri pártunk önálló eljárását, úgy a Szovjetunió azok között lesz, akik megértést tanúsítanak kommunista pártunk iránt, abban a helyzetben, amikor külső nyomás abban az irányban hat, hogy mindjobban elmélyítse a párttal szembeni differenciálódást és bizonytalanságot. Hasonlóképpen jellegzetesek egyes funkcionáriusok népszerűségének indikáló jelei. is. Amennyiben tartós és állandó megnyilvánulásnak tarthatjuk a köztársasági elnök iránti tiszteletet, tekintettel korára, érdemeire és népszerűségére, úgy a kommunista funkcionáriusok többségének esetében (Dubček elvtárs kivételével) olyan népszerűségről van szó, amely külső megnyilvánulásokon, külső fellépéseken alapszik, s nem ered az egyének évek hosszú során át kifejtett tevékenységének, s e tevékenység reális eredményei értékelésének tudatából. Előfordul az Is, hogy a népszerűség kizárólag a tömegtájékoztatási eszközökben dolgozók akaratától függ. Ezeket az indikáló jeleket szem előtt tartva feltételezhetjük, hogy bármilyen eltolódás, bármilyen sikertelenség hirtelen megszüntetheti egyes funkcionáriusok népszerűségét. Le kell tehát szögeznünk, hogy 'a párt és funkcionáriusai népszerűségének jelenlegi kérdése nagyon is kétes kérdés, a gyorsan egyipást követő eltérések és változások — amelyek a politikai helyzet állaudó, hosszan tartó komponensei — érvényesülésének következményeit tükrözi. Kommunista pártunk jellemző vonása az a tény, hogy tömegalapjában rejlenek, és a legkirívóbban meg is nyilvánulnak a társadalmunkban észlelhető ellentétek. Különösen erősen érzi a társadalom konzervatív irányzatait, amelyek összefüggnek a párt hatalmi tevékenységével, de ugyanakkor benne rejlenek a politikai befolyásolás és az eszmei nézetek legszélsőségesebb elemei is. Ha ez egyrészt annak a ténynek az eredménye, hogy a pártban egy olyan nemzedék szerveződött, tehát olyan emberek csoportja, akik a tőkés állapotokkal és a fasizmussal szembeszállva küzdelmeket éltek át, úgy másrészt ez a tény juttatja kifejezésre azt ls, hogy a párt nem tudta magával ragadni a porondra lépő ifjú nemzedéket, nem tudta magába olvasztani és soraiba beleilleszteni. Éppen ezért mindkét részről állandó szélsőséges nyomásoknak lesz kitéve a párt zöme, amely a legmunkaképe sebb korosztályokba tartozó kommur Bisták nemzedékéből áll, és magas 3 szakképzettségi színvonala is. Ez kü^ lönösen kirívóan észlelhető azokon a területeken, ahol eddig nem érvénye, sült elegendő mértékben a párt befo. lyása, tehát főleg a lakóhelyeken, átiol rendkívül nagymérvű a párt sov r-ainak felaprózottsága és állandósult, ságuk hiánya. Ezzel szemben a pár( befolyása legkiegyensúlyozottabb és legerősebb a termelés terén, tehát »z üzemekben, ahol az ipari munkások és a műszaki értelmiségiek — habár jelenleg széteső — aránylag egyöiite tű rétege a legfőbb támasza. Ebben i* egyik okát kell látnunk a párt bizony, talan egyensúlyának, mert habár erő. sen s tartósan gyökeret vert az üze. mekben, ott jelenleg nem folynak po. litikai harcok, ezenkívül nincsenek szilárd gyökerei a lakóhelyeken, ahová most a politikai tevékenység eltoló, dott. Mindez feltárta a pártpolitika gyönge és érzékeny pontjait, s mindeddig nem került sor az ezzel összefüggj problémák megoldására. Ezt különösen a közeledő választásokai kapcsolato. san kell tudatosítani, amikor az em. lített tények legszembeszökőbben a pártpolitikai küzdelemben jutnak majd kifejezésre. Tipikus az utcai szervező, tek helyzete, mivel jelenleg ezekbe a szervezetekbe tartozik a párttagok 23 százaléka, de e párttagoknak csaknem 85 százaléka betöltötte 60. életévét. A kommunisták életét erősen befo« lyásolja az a tény, hogy a pártnak nincsenek egyértelmű politikai néző. pontjai, habár akcióprogramját áttalá. ban egyetértéssel fogadták, s azt a pártszervezetek több mint 55 százaléka részletesen feldolgozta, mégis az a tényállás, hogy konkrét valóra váltása néhány koncepciózus megoldást tesz szükségessé, és vitás kérdések merülnek fel a párton belül is. Nyilvánvaló, hogy a párt nem látje világosan Csehszlovákia gazdasági helyzetének konkrét megoldását. Ez a tény rövid időn belül egyre erősebben nyilvánul meg a lakosság politikai magatartásában. A politikai rendszer általános érvényű fogalmát nagyon különféleképpen értelmezik a párt soraiban. Különféle a politikai rendszer és a Nemzeti Front pluralitásának az elképzelése, különféle a szocializmus önkormányzati rendszerének az elkép. zelése, eltérők az elképzelések kölcsönös összefüggésükről, s teljesen visszásak az ezzel kapcsolatos megoldásokra vonatkozó elgondolások. Ami pedig a párt helyzetét, fejlődésének távlatait és saját tevékenységének jö--' vöjét illeti, nagyon eltérők a vélemé. nyek. Mindez természetesen tevőlege. sen serkenti az elméleti kutatást és az elméleti tevékenységet, amelyet a múltban — különösen e téren — gyakorlatilag nem fejtettek ki. Másrészt lehetetlen nem látnunk, hogy ez az akciótevékenység terén félreértésekre, kételkedésekre és habozásra ad okot. A párton belüli politikai helyzet megnyilvánulására a fokozatosság jellemző. Kezdetben bizonyos fáradtság, mélységes lehangoltság volt észlelhető, a figyelem kizárólag a múlt negatív jelenségeire, s a párt csúcsszervei becsületének a visszaállítására irányult, továbbá a párt részbeni rehafc;litására a lakosság előtt, a lakossággal folytatott párbeszéd felújítására. A párttagok kedvezően fogadták a rendkívüli kongresszus összehívásával kapcsolatos határozatot, majd úgyszólván kialakult a teljes egység a párton belül, csaknem teljes volt az azonosulás a nemzettel. Ez olyan folyamat, amelyben nagyfokú elővigyázatossággal kell mind a válságos depresszív állapot csúcspontját, mind pedig a sikerek tetőpontját elbírálnunk, s az eddiginél sokkal fokozottabb gondot kell összpontosítanunk arra a tulajdonképpeni irányzatra, amely az említett csúcspontokon belül van folyamatban. A párt fejlődésének belső irányzataira viszont az jellemző, hogy megszűnnek a már említett szélsőséges irányzatok, fokozatosan előtérbe lép a párt szilárd belső zöme, és jelentős mértékben fokozódik a pártaktíva öntudata. Ez azonban lassú folyamat, amely sok váratlan fordulaton és buktatón megy keresztül, amelyek még nagyon sok esetben, ha rövidebb időre is, de lényegesen megváltoztathatják a helyzetet mind a párton belül, mind pedig a pártnak társadalmunkban betöltött szerepét. A párt járási és kerületi konferenciái bebizonyítot(Folytatás a 8. oldalon.)