Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

A politika és a tettek a elöntők (folytatás az 5. oldalról 1) akarták forgácsolni úgy, hogy ne maradjon belőle semmi szo­cialista. A legyőzöttek általá­ban elégedetlenek a helyzetük­kel. Ezért a mi esetünkben is viharos, dühödt reagálásuknak vagyunk tanúi. Észrevehették, hogy a nyugati burzsoá propa­ganda, mindenekelőtt a „Sza­bad Európa" és más ügynöksé­gek is tavaly igen dicsérték Csehszlovákiát. Milyen megha­tódottan írták a német, francia, angol, amerikai burzsoá lapok arról, hogy Csehszlovákia prog­resszív úton halad, hogyan szurkoltak neki, hogyan tetszett nekik az emberi arculat Cseh­szlovákiában! Szörnyen remél­ték, hogy ez a fejlődés oly mesz­szire megy, míg teljesülnek ter­veik. Annyi rokonszenvet mint a múlt évben, nem tudom mikor ért meg Csehszlovákia. Kinek a részéről? A burzsoá lapoktól, a burzsoá kormányoktól, a kü­lönféle burzsoá köröktől, és a burzsoá újságíróktól. Ebben van valami furcsa. Kiadták kü­lönféle tényezőink könyveit. Nemrégen egy osztrák kijelen­tette, hogy a nagy októberi for­radalom óta a Prágai Tavasz volt a világtörténelem második legnagyobb eseménye. Ha ez Csehszlovákiában az ő terveik szerint sikerült volna, állítólag alapos felfordulást okozott volna a világban. De nem sike­rült nekik. Most látják: ugyan­az a „Szabad Európa", a Deut­sche Welle s mindazok az állo­mások, amelyek naponta 167 órán át sugároznak — úgy tet­szik nekik a cseh és a szlovák nyelv, hogy erre 167 órát ál­doznak — azt mondják, hogy nálunk felfordulás, terror és diktatúra van, sőt még engem is belekevernek ebbe. Štrougalt még inkább — a begyükben fekszik. Kijelentik, hogy Štrou­gal el akart kergetni engem á funkciómból és a helyembe akart lépni. Naponta elvtársia­san és barátian intézzük az ügyeket. !gy megmondtam ne­ki, mikor történik meg ez, hi­szen szeretnék már megpihen­ni. Kigondolnak mindenféle le­gendát, bedobják az emberek közé, hogy Svoboda nyugdíjba megy, hogy Husák kerül a he­lyébe, Strougal pedig Husák he­lyére, és azután nem tudom még hogyan kombinálnak. Vé­gül gondolom mind a hárman a fenébe megyünk és valaki más jön. IGAZSÁGGAL AZ ELLENSÉGES PROPAGANDA ELLEN Tegnap az újságírók értekez­letet tartottak. Nem csináltunk ebből titkot és miért is tartot­tuk volna titokban, hogy 500 kommunista újságíró összejött? A nyugati sajtó azt írta, hogy akció készül, amelynek során feloszlatják az Újságíró Szövet­séget, likvidálják az utolsó li­berális publicistákat Csehszlo­vákiában. Egyszóval borzalmas program készül. így az értekez­let elején azt mondottam nekik: ha netán ti valamilyen prog­ramra készültök, mondjátok meg nekünk, mert mi ilyesmire nem készülünk. Minden csalás, minden koholmány jó a nyuga­ti propaganda számára, hogy rámutasson, milyen borzalmas helyzet keletkezett Csehszlová­kiában akkor, amikor nem si­kerültek a burzsoá, imperialis­ta és antiszocialista erők ter­vei. Onnan származnak a totá­lis felfordulásról szóló hírek, ezért fújnak fel minden osto­baságot, minden röplapocskát. Mutattak nekem valamilyen röplapot. Meggyőződésem, hogy ez is európai szenzációként azonnal a nyugati rádiókba, saj­tóba kerül. Az egyik prágai üzemben megkíséreltek valamit, valami­lyen tiltakozást, vagy ehhez ha­sonlót, s a nyugati propaganda rögtön azt mondta: „A cseh­szlovák munkásság szembe­szállt Husák rendszerével." Kriegel is beszél az emberek körében és a Nyugat azonnal idézi. Egyszóval kifejezetten el­lenséges propagandát folytat­nak ellenünk, hogy az embere­ket dezorientálják, pártunk el­len, a vezetőség ellen uszítsák. A múlt év tele volt csupa di­csérettel, most meg csupa szi­dalom. Mit jelent ez? A válasz igen egyszerű. Tavaly ostobán jártunk el, az Idén pedig józa­nul fogtunk dologhoz. Valami­kor hatvan évvel ezelőtt Bebel, a német szociáldemokrácia öreg vezére azt mondta: ha az ellenség dicsér, akkor biztos rosszul teszel valamit. Mi azon­ban ezt tavaly nem eléggé szív­leltük meg. Látni kell az elle­nünk irányuló burzsoá propa­gandát, le kell leplezni az em­berek körében, meg kell az em­bereknek magyarázni. Az embe­rek hallgatják e propagandát. Hallgasson mindenki amit akar, de nekünk ezt meg kell magya­ráznunk a sajtónkban, tömegtá­jékoztatási eszközeinkben, meg kell mutatnunk nekik, hol az igazság. Erről beszéltünk tegnap az újságírókkal ls, és beszéltünk róla természetesen egymás kö­zött is. Az ellenség e propagan­dát igen körmönfontan, igen ha­tásosan igyekszik csinálni. Erre számos tudományos intézet is van, akadt elég csehszlovákiai szökevény is, mindenféle Vol­nýk, Stefanok, Mňačkók, Lőblök, Wmterek s mindenféle más ka­landorok, akik ott jobb foglal­kozást találtak, habár pártunk tagjai voltak. Most jobban tet­szik nekik ez a dollárral fize­tett marxizmus — ég velük, ma­radjanak csak ott, de ne gon­dolják, hogy az imperialista propagandának e szolgái nélkül a csehszlovák nép nem tud megélni, nem tudja dolgait rendbehozni. Igaz, hogy ezek az erők Itthon is szárnyakat kap­tak, s ezt felülről is lehetővé tették számukra, sőt szárnyai­kat még kissé meg is erősítet­ték. És most az új helyzetben azt kiabálják: a szabadság ve­szélyben forog, a január utáni politika megsemmisült! Terjesz­tik ezt az emberek között, úgy beszélnek, mintha újabb fehér­hegyi vereség következett vol­na be. Remélem, hogy az em­berek ebből kijózanodnak. Bi­zonyos, hogy egyes embereket, akik tavaly túlságosan kompro­mittálták magukat, akik ezt az akciót szervezték, ezeket az em­bereket a közéletben nem tűr­hetjük meg többé, ezt bocsássák meg nekünk. Ki korlátozza az emberek széles rétegeinek, a munkásság, a parasztság, az ér : telmiség tömegeinek a szabad­ságát? Mi nem, ellenkezőleg, mi e szabadságot szavatolni, bővíteni és megszilárdítani akarjuk. Természetesen más a munkások, parasztok, az értel­miség milliós tömege — és má­sok a Pachmanok és a Kriege­lek. Vannak csoportok, akik ak­tív ellenállást kísérelnek meg, valamilyen részleges akciókat igyekeznek szervezni. Ide, Ost­rava vidékére is eljött önökhöz Pachinan és mások is, Kriegel is ide készül. Ki akarták ok­tatni az ostravai munkásságot, hogyan kell helyesen értelmez­nie a szabadságot. Természete­sen hogyan is érthetne az ost­ravai munkás a politikához? Ide kell jönnie Pachmannak, a sakkozónak, hogy ezt megma­gyarázza neki. Amint hallottam, maguk ennek a sakkozónak ala­pos mattot adtak, úgyhogy má­sodszor valószínűleg már nem lesz kedve idejönni és meggyőz­ni az ostravai munkásságot és dolgozókat. Mindenféle rafinált formákat választ. Ha már Pach­manról beszélek, tegnap olvas­tam a hírt, hogy Kladnóba ment szimultán sakkot játszani. Ez a szimultán játszma, legalábbis annak lényeges része azonban politikai provokációkban folyt le. Dicsőítette a Szabad Euró­pát, dicsőítette Volnýt, miért is ne dicsérte volna őt, hiszen egyforma gondolkodású cimbo­rák. Látják tehát, hogy a sakk körül is lehet politikát csinálni. Én nem ismerem az ő sakkozói pályafutását, tudom, hogy nagy­mester, csak azt mondanám, ha olyan gyatrán sakkozna, mint ahogy politizál, akkor nem sok­ra vinné. Visszaélnek az FSZM egyes szervezeteivel is, az FSZM egyes pozícióit bizonyos szak­szervezetekben különféle akci­ókra igyekeznek felhasználni. Tavaly abban a megújhodási fo­lyamatban — a nagy lelkese­dés, a mindenféle megmámoro­sodás közepette — mindenféle emberek kerültek az FSZM funk­cióiba is. A becsületes emberek, kommunisták mellett, a derék dolgozók mellett bekerül­tek oda különféle elemek is egészen a KAN és a K-231 Klub volt tagjaiig, és ma kijelentik: minket demokratikusan válasz­tottak meg, mi a munkásságot képviseljük. Egyszóval ugyan­csak igyekeznek a vizet zavar­ni. Hasonlóképpen lépnek fel a diákok, az értelmiség köré­ben is. Egy ideig tehát eltart, legalábbis míg a türelmünkből futja, hogy próbálkoznak. Mi­lyen programmal jönnek ezek a külső, vagy hazai ellenzéki erők? Mit javasolhatnak a gaz­daságban, mit kínálnak a többi területen? Azt, amit Kriegel? El a Szovjetuniótól és a szocia­lista államoktól? De ha el a Szovjetuniótól, akkor hová? Nyugat-Németországhoz, Ame­rikához, Izraelhez, vagy hová? Hol van ez a program? Milyen programmal lép fel? Beszédét röplapon terjesztik. Hősként lép fel. Az egyedüli, aki fel meré­szelt szólalni. És miért ne me­részelt volna felszólalni? Fel­ment az emelvényre és beszél­hetett, akár tíz órán át annyit, amennyit akart, és nagyon jól tudta, hogy szabad emberként távozik, hogy a helyzet nem olyan, mint akkor volt, mikor ő volt funkcióban és amikor másokat ilyen beszédekért be­börtönöztek. Ezeknek a csopor­toknak és embereknek nincs programjuk, puszta avanturiz­musból és tagadásból igyekez­nek meghosszabbítani a válság­helyzeteket, felizgatni az em­bereket és nacionalista szen­vedélyeket szítani. Most röpla­pokat osztogatnak. Hatszázadik születési évfor­dulója lesz Ján Húsnak, aki a cseh nemzet körében — de nemcsak a cseh nemzet köré­ben, hanem világszerte — óriási tiszteletnek örvend. Hus a vi­lágtörténelem nagy forradalmi személyisége. Most vissza akar­nak vele élni, röplapokat oszto­gatnak arról, mit tegyenek az emberek a Hus-évfordulóval kapcsolatban. Azt mondják: Ne vásároljon újságot, utasítják őket, hova járjanak és hova ne. Hasonló provokációkra ké­szülnek az augusztusi esemé­nyek évfordulójával kapcsolat­• ban, a „Szabad Európa" erről csaknem minden nap beszél. A nyugati sajtó erről ír és ezeket a híreket terjesztik nálunk is ezek a „nagy hazafiak". Mutattak nekem is egy ilyen géppel írt röplapot: újságot ne vásároljatok, a munkába járja­tok gyalog és még nem tudom én, mi állt rajta. Aki akar jár­jon gyalog a munkába, azt mondják ez egészséges, nekem is szükségem volna rá. Egysze­rűen politikai provokációkat ké­szítenek elő augusztussal és más dolgokkal kapcsolatban. Jelentéktelen, tanácstalan kis csoportok ezek, de arra számí­tanak, hogy megtéveszthetik az embereket, hogy nacionalista érzéseket felszítva ártatlan em­bereket ilyen akciókba sodor­hatnak. Ezért is beszélek erről nyilvánosan, hogy mindenki tudja, ez egybe van hangolva a nyugati burzsoá propagandá­val. Nem véletlen, hogy az egyik nap Kyncl felszólal a vá­rosi pártbizottságban, ahol po­litikailag két vállra fektettük, ahol vereséget szenvedett a jobboldali csoport, és ahol a vá­rosi bizottság új, progresszív vezetőséget választott. Ennek ellenére, beszédét e legyőzött emberek kiadják mint röplapot, s két nap múlva ez a röplap a nyugati rádióállomások, a nyu­gati lapok kezében van. így az­után egy Kyncl-ből, akit senki sem ismert és akit ott az elv­társak alaposan „megmosdat­tak" olyan hős lesz, aki ezt ak­kor is meg merte mondani. Ezek az erők elvesztették ná­lunk befolyásukat a tömegtájé­koztatási eszközökre, s most he­lyettük a pót-garnitúra, — va­lóságban a tulajdonképpeni gar­nitúra — működik: a nyugati burzsoá rádióleadók és a nyu­gati sajtó. Ez megmutatja, mi­lyen urakat és milyen erőket szolgálnak. Kriegel, akinek fel­szólalását Nyugaton azonnal közzé tették, sohasem küldött semmilyen tiltakozást, hogy nem ért egyet a „Szabad Euró­pával". Mindenki olyan erőket szolgál, amilyeneket akar. Ne­künk azonban kötelességünk igen nyíltan megmondani embe­reink millióinak az igazságot. Azt, hogy ki kicsoda, ki kit szolgál és hova kell mennie. Ez is fogyatékosság volt, hogy az embereket egyáltalán nem tájé­koztattuk. Mindezek az erők ma sokat beszélnek a január utáni politikáról is. Nézzük az egyiket, a másikat, a harmadi­kat, hol voltak, amikor szolgál­tak. Hisz az, ami előtt nálunk január teret nyitott, nem ke­letkezett csupán január után — ezt igen jól tudják. Azt mondot­ták nekem itt, a Csehszlovák Hadsereg Bányában is, már jóval január előtt bíráltunk számos dolgot, az akkori rezsim számos fogyatékosságát, az elvtársak sok helyen tiltakoztak — s ha kissé személyes lehetek — 1984­ben az egész bratislavai városi konferencia szembehelyezkedett a Novotný-rezsim helytelensé­geivel. És hol voltak akkor Kriegelék, hol voltak Kynclék? Novotný szolgálatában álltak, azokban a funkciókban, amelye­ket Novotný ajánlott fel nekik. És ma az egész nemzetet ki akarják oktatni a szabadságról és a demokráciáról, tanácsokat akarnak adni neki, hogy ilyen módon megzavarják. E kérdé­sekről azért beszélek, mert na­ponta találkozunk velük a „sut­togó propagandában" mindenfé­le röplapokon. Fennáll a jobb­oldali erők jelentős mértékben megszervezett hálózata, ők na­gyon jól tudják, hol van üzemi bizottsági elnökük, hol van em­berük. E dolgokról tudunk, e kérdéseket nyugodtan figyeljük. Tudjuk, hogy nincs szó valami­lyen nagy társadalmi erőkről ebben az államban, s csak ak­kor játszhatnának valamilyen szerepet, ha visszaélhetnének a rádióval, a televízióval és az új­ságokkal. Mihelyt ezeket az esz­közöket elvesztették — és soha többé már nem kapják vissza őket — elszórt csoportokká vál­tak, amelyek ilyen akciókkal próbálnak még egy kissé provo­kálni. Természetesen ezt nem akarom lebecsülni, tudjuk, hogy az összpontosított nyugati pro­paganda és az itt folyó „suttogó propaganda" különböző helye­ken még megtévesztheti az em­bereket és főként visszaélhet nemzeti érzéseinkkel. Ami a szakszervezeti mozga­lom egyes dolgozóit illeti, ugyancsak világosan állást kell foglalni. Melyek ma a fő prob­lémák az üzemekben? Beszél­tünk erről a gazdasággal kap­csolatban. Az, aki valóban a munkásság képviselője, a dolgo­zók képviselője, annak elsősor­ban üzeme fő problémáit köll szem előtt tartani, mert az üzem problémái azonosak az emberek problémáival, a terme­lés problémáival, a szociális problémákkal. Egyesek közülük .azonban ma kifejezetten magas politikát folytatnak, mintha az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek közgyűlésében ülnének. Mi­kor távoznak a csapatok? Mi­kor lesznek választások? Kong­resszusok? Tegnap is megkísé­relték egyesek ezt mondani Prá­gában az egyik tanácskozáson. Miért oszlatták fel a főiskolá­sok szövetségét? „Magas politi­kát" csinálnak — és meg kell mondani, hogy pártunkkal szem­beni ellenzéki politikát. Üze­meinkben egy kissé munkálkod­nunk kell, tisztázni kell, milye­nek a munkásságnak és a dol­gozóknak ezek a képviselői, kit szolgálnak ezek az emberek és kissé rendet kell teremteni kö­rülöttük, Tiszteletben tartjuk a szakszervezeti mozgalmat a ma­ga szakaszán. Természetesen mindenki számára kell hogy vi­lágos legyen, nem engedhetjük meg, hogy bárki is a szakszer­vezeti mozgalomból ellenzéki politikai pártot csináljon ebben az államban. Tehát semmilyen torzulásról, semmilyen törvény­sértésről nincs szó, mert senki sem akar igazságtalanságot el­követni, ezt nem is engedjük. Igaz, hogy a törvényeket min­den állampolgárnak be kell tar­tani. És aki a törvényt megsér­ti, számolnia kell azzal, hogy ezért valamilyen módon bűn­hődnie kell. Ezen a téren is vol- * tak nálunk eddig gyengeségek, vagy ha ügy akarják, bizonyos benevolencia. Sokszor halogat­tuk a dolgokat, nem akartuk,, hogy beavatkozásra kerüljön sor, bár a törvényt gyakran megszegték. Ha azonban egye­sek újból megkísérelnék, hogy államunkból őserdőt csinálja­nak, megkísérelnék, hogy vál­sághelyzetbe sodorjanak, akkor visszatérünk Gottwald elvtárs régi jelszavához, amelyet vala­mikor 1946-ban mondott: „A köztársaságot ilyen elemektől felforgatni nem hagyjuk!" Ez nem gyengeségünk kérdése, ha­nem feltartóztatna bennünket utunkon, az előttünk álló ptobr lémák megoldásában. Természer tesen a munkásosztály türelmé­nek is van határa. Ezért újból figyelmeztetjük a különféle lei­forgató elemeket, szüntessék be az ilyen akciókat. Ha valaki is ilyen akciókat akar előidézni, ha azt gondolja, hogy augusztus alkalmából, vagy más alkalom­ból itt provokációkat idézhet elő és meg akarja zavarni az emberek tömegeit, akkor vegye tudomásul, elsöpörjük, mint szennyes habot a politikai élet­ből. Nyugalomra szólítjuk fel az embereket, munkára, a prob lémák megoldására hívjuk fel őket, munkára hívunk minden agyat és kezet. Ha azonban var laki harcot akar, ném félünk tőle, de azután ne sírjon, ha két vállra fektetjük. Válság he lyett békés munkát, felfordulás helyett konszolidációt, hazánk felvirágzását akarjuk. Amire az embereknek az utóbbi fél évben a legnagyobb szükségük van, az a biztonság érzése. Minden e-m­ber biztonságot akar — szemé­lyes jogaiban, foglalkozásában a pénz és gazdasági ügyekben, biztonságot akar a maga szá­mára, gyermekei számára, hogy ne éljen egyik napról a másik­ra, hogy ne kelljen arra gon­dolnia, mire ébred holnap, ne kelljen idegeit rongálnia e kér­dések miatt És nekünk, elvtársak, minden feltételünk megvan ahhoz, ho»y e biztonságot megadhassuk az emberek millióinak. Igaz, ennek feltétele az, hogy az embermH­liók békés élete érdekében, 8 problémák megoldása érdeké­ben ezeket a felforgató eleme­ket elhallgattatjuk és kire­kesztjük a politikai életből. Szavaimat azzal zárom, hogy nagyra becsüljük az észak-mor­vaországi kerület pártszerveze­teinek állásfoglalását. Munkás­és kommunista mozgalmunkban mindig történelmi szerepet, for­radalmi szerepet játszott Ostra­va, az ostravai bányák, vasmű­vek mindig a munkás- és kom­munista mozgalom bástyái vol­tak. 1945 és 1948 után újból nagy szerepet játszottak nem­csak az iparban, hanem politi­kai mozgalmunkban is. örülünk, hogy most is, ebben az évben és főként most április 17^e után az ostravai munkások, dol­gozók, kommunisták és nem kommunisták hathatósan támo­gatják konszolidációs folyama­tunkat. Ezért újból szívem mé­lyéből, a párt elnöksége nevé­ben köszönetemet fejezem ki nekik. Bízunk dolgozó népünk szé­les rétegeiben, ismerjük lehe­tőségeit, jellemességét, bátor­ságát és szorgalmát, bízunk a munkásosztályban, a parasztság­ban, az értelmiségben és ezzel a bizalommal, ebben a hitben látunk hozzá további terveink­hez is. Együttműködésre szólítunk fel minden becsületes embert, kommunistát és nem kommu­nistát, akiknek érdekük álla­munk, hazánk felvirágoztatása, akiknek érdekük gazdaságunk virágzása, akiknek érdekük kul­túránk, gazdaságunk fejleszté­se. Senki elé sem állítunk fa­lat, nem vagyunk szűk szekta, amelynek nincs szüksége az embermilllők együttműködésé­re. Ellenkezőleg! Nagyra be­csüljük az idős és fiatal mun­kások és értelmiségiek együtt­működését, nagyra becsüljük az összes derék ertlbert, akik se­gíteni akarják a szocialista tár­sadalom építését. Éljen a Cseh- víl. 5. szlovák Szocialista Köztársa­ság! Éljen Csehszlovákia Kom- m munista Pártjai Éljen Csehszlo­vákia dolgozó népei ^^ ÖED 1969.

Next

/
Oldalképek
Tartalom