Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

A politika és a tettek a elöntők (folytatás az 5. oldalról

1) akarták forgácsolni úgy, hogy ne maradjon belőle semmi szocialista. A legyőzöttek általában elégedetlenek a helyzetükkel. Ezért a mi esetünkben is viharos, dühödt reagálásuknak vagyunk tanúi. Észrevehették, hogy a nyugati burzsoá propaganda, mindenekelőtt a „Szabad Európa" és más ügynökségek is tavaly igen dicsérték Csehszlovákiát. Milyen meghatódottan írták a német, francia, angol, amerikai burzsoá lapok arról, hogy Csehszlovákia progresszív úton halad, hogyan szurkoltak neki, hogyan tetszett nekik az emberi arculat Csehszlovákiában! Szörnyen remélték, hogy ez a fejlődés oly meszszire megy, míg teljesülnek terveik. Annyi rokonszenvet mint a múlt évben, nem tudom mikor ért meg Csehszlovákia. Kinek a részéről? A burzsoá lapoktól, a burzsoá kormányoktól, a különféle burzsoá köröktől, és a burzsoá újságíróktól. Ebben van valami furcsa. Kiadták különféle tényezőink könyveit. Nemrégen egy osztrák kijelentette, hogy a nagy októberi forradalom óta a Prágai Tavasz volt a világtörténelem második legnagyobb eseménye. Ha ez Csehszlovákiában az ő terveik szerint sikerült volna, állítólag alapos felfordulást okozott volna a világban. De nem sikerült nekik. Most látják: ugyanaz a „Szabad Európa", a Deutsche Welle s mindazok az állomások, amelyek naponta 167 órán át sugároznak — úgy tetszik nekik a cseh és a szlovák nyelv, hogy erre 167 órát áldoznak — azt mondják, hogy nálunk felfordulás, terror és diktatúra van, sőt még engem is belekevernek ebbe. Štrougalt még inkább — a begyükben fekszik. Kijelentik, hogy Štrougal el akart kergetni engem á funkciómból és a helyembe akart lépni. Naponta elvtársiasan és barátian intézzük az ügyeket. !gy megmondtam neki, mikor történik meg ez, hiszen szeretnék már megpihenni. Kigondolnak mindenféle legendát, bedobják az emberek közé, hogy Svoboda nyugdíjba megy, hogy Husák kerül a helyébe, Strougal pedig Husák helyére, és azután nem tudom még hogyan kombinálnak. Végül gondolom mind a hárman a fenébe megyünk és valaki más jön. IGAZSÁGGAL AZ ELLENSÉGES PROPAGANDA ELLEN Tegnap az újságírók értekezletet tartottak. Nem csináltunk ebből titkot és miért is tartottuk volna titokban, hogy 500 kommunista újságíró összejött? A nyugati sajtó azt írta, hogy akció készül, amelynek során feloszlatják az Újságíró Szövetséget, likvidálják az utolsó liberális publicistákat Csehszlovákiában. Egyszóval borzalmas program készül. így az értekezlet elején azt mondottam nekik: ha netán ti valamilyen programra készültök, mondjátok meg nekünk, mert mi ilyesmire nem készülünk. Minden csalás, minden koholmány jó a nyugati propaganda számára, hogy rámutasson, milyen borzalmas helyzet keletkezett Csehszlovákiában akkor, amikor nem sikerültek a burzsoá, imperialista és antiszocialista erők tervei. Onnan származnak a totális felfordulásról szóló hírek, ezért fújnak fel minden ostobaságot, minden röplapocskát. Mutattak nekem valamilyen röplapot. Meggyőződésem, hogy ez is európai szenzációként azonnal a nyugati rádiókba, sajtóba kerül. Az egyik prágai üzemben megkíséreltek valamit, valamilyen tiltakozást, vagy ehhez hasonlót, s a nyugati propaganda rögtön azt mondta: „A csehszlovák munkásság szembeszállt Husák rendszerével." Kriegel is beszél az emberek körében és a Nyugat azonnal idézi. Egyszóval kifejezetten ellenséges propagandát folytatnak ellenünk, hogy az embereket dezorientálják, pártunk ellen, a vezetőség ellen uszítsák. A múlt év tele volt csupa dicsérettel, most meg csupa szidalom. Mit jelent ez? A válasz igen egyszerű. Tavaly ostobán jártunk el, az Idén pedig józanul fogtunk dologhoz. Valamikor hatvan évvel ezelőtt Bebel, a német szociáldemokrácia öreg vezére azt mondta: ha az ellenség dicsér, akkor biztos rosszul teszel valamit. Mi azonban ezt tavaly nem eléggé szívleltük meg. Látni kell az ellenünk irányuló burzsoá propagandát, le kell leplezni az emberek körében, meg kell az embereknek magyarázni. Az emberek hallgatják e propagandát. Hallgasson mindenki amit akar, de nekünk ezt meg kell magyaráznunk a sajtónkban, tömegtájékoztatási eszközeinkben, meg kell mutatnunk nekik, hol az igazság. Erről beszéltünk tegnap az újságírókkal ls, és beszéltünk róla természetesen egymás között is. Az ellenség e propagandát igen körmönfontan, igen hatásosan igyekszik csinálni. Erre számos tudományos intézet is van, akadt elég csehszlovákiai szökevény is, mindenféle Volnýk, Stefanok, Mňačkók, Lőblök, Wmterek s mindenféle más kalandorok, akik ott jobb foglalkozást találtak, habár pártunk tagjai voltak. Most jobban tetszik nekik ez a dollárral fizetett marxizmus — ég velük, maradjanak csak ott, de ne gondolják, hogy az imperialista propagandának e szolgái nélkül a csehszlovák nép nem tud megélni, nem tudja dolgait rendbehozni. Igaz, hogy ezek az erők Itthon is szárnyakat kaptak, s ezt felülről is lehetővé tették számukra, sőt szárnyaikat még kissé meg is erősítették. És most az új helyzetben azt kiabálják: a szabadság veszélyben forog, a január utáni politika megsemmisült! Terjesztik ezt az emberek között, úgy beszélnek, mintha újabb fehérhegyi vereség következett volna be. Remélem, hogy az emberek ebből kijózanodnak. Bizonyos, hogy egyes embereket, akik tavaly túlságosan kompromittálták magukat, akik ezt az akciót szervezték, ezeket az embereket a közéletben nem tűrhetjük meg többé, ezt bocsássák meg nekünk. Ki korlátozza az emberek széles rétegeinek, a munkásság, a parasztság, az ér

: telmiség tömegeinek a szabadságát? Mi nem, ellenkezőleg, mi e szabadságot szavatolni, bővíteni és megszilárdítani akarjuk. Természetesen más a munkások, parasztok, az értelmiség milliós tömege — és mások a Pachmanok és a Kriegelek. Vannak csoportok, akik aktív ellenállást kísérelnek meg, valamilyen részleges akciókat igyekeznek szervezni. Ide, Ostrava vidékére is eljött önökhöz Pachinan és mások is, Kriegel is ide készül. Ki akarták oktatni az ostravai munkásságot, hogyan kell helyesen értelmeznie a szabadságot. Természetesen hogyan is érthetne az ostravai munkás a politikához? Ide kell jönnie Pachmannak, a sakkozónak, hogy ezt megmagyarázza neki. Amint hallottam, maguk ennek a sakkozónak alapos mattot adtak, úgyhogy másodszor valószínűleg már nem lesz kedve idejönni és meggyőzni az ostravai munkásságot és dolgozókat. Mindenféle rafinált formákat választ. Ha már Pachmanról beszélek, tegnap olvastam a hírt, hogy Kladnóba ment szimultán sakkot játszani. Ez a szimultán játszma, legalábbis annak lényeges része azonban politikai provokációkban folyt le. Dicsőítette a Szabad Európát, dicsőítette Volnýt, miért is ne dicsérte volna őt, hiszen egyforma gondolkodású cimborák. Látják tehát, hogy a sakk körül is lehet politikát csinálni. Én nem ismerem az ő sakkozói pályafutását, tudom, hogy nagymester, csak azt mondanám, ha olyan gyatrán sakkozna, mint ahogy politizál, akkor nem sokra vinné. Visszaélnek az FSZM egyes szervezeteivel is, az FSZM egyes pozícióit bizonyos szakszervezetekben különféle akciókra igyekeznek felhasználni. Tavaly abban a megújhodási folyamatban — a nagy lelkesedés, a mindenféle megmámorosodás közepette — mindenféle emberek kerültek az FSZM funkcióiba is. A becsületes emberek, kommunisták mellett, a derék dolgozók mellett bekerültek oda különféle elemek is egészen a KAN és a K-231 Klub volt tagjaiig, és ma kijelentik: minket demokratikusan választottak meg, mi a munkásságot képviseljük. Egyszóval ugyancsak igyekeznek a vizet zavarni. Hasonlóképpen lépnek fel a diákok, az értelmiség körében is. Egy ideig tehát eltart, legalábbis míg a türelmünkből futja, hogy próbálkoznak. Milyen programmal jönnek ezek a külső, vagy hazai ellenzéki erők? Mit javasolhatnak a gazdaságban, mit kínálnak a többi területen? Azt, amit Kriegel? El a Szovjetuniótól és a szocialista államoktól? De ha el a Szovjetuniótól, akkor hová? Nyugat-Németországhoz, Amerikához, Izraelhez, vagy hová? Hol van ez a program? Milyen programmal lép fel? Beszédét röplapon terjesztik. Hősként lép fel. Az egyedüli, aki fel merészelt szólalni. És miért ne merészelt volna felszólalni? Felment az emelvényre és beszélhetett, akár tíz órán át annyit, amennyit akart, és nagyon jól tudta, hogy szabad emberként távozik, hogy a helyzet nem olyan, mint akkor volt, mikor ő volt funkcióban és amikor másokat ilyen beszédekért bebörtönöztek. Ezeknek a csoportoknak és embereknek nincs programjuk, puszta avanturizmusból és tagadásból igyekeznek meghosszabbítani a válsághelyzeteket, felizgatni az embereket és nacionalista szenvedélyeket szítani. Most röplapokat osztogatnak. Hatszázadik születési évfordulója lesz Ján Húsnak, aki a cseh nemzet körében — de nemcsak a cseh nemzet körében, hanem világszerte — óriási tiszteletnek örvend. Hus a világtörténelem nagy forradalmi személyisége. Most vissza akarnak vele élni, röplapokat osztogatnak arról, mit tegyenek az emberek a Hus-évfordulóval kapcsolatban. Azt mondják: Ne vásároljon újságot, utasítják őket, hova járjanak és hova ne. Hasonló provokációkra készülnek az augusztusi események évfordulójával kapcsolat• ban, a „Szabad Európa" erről csaknem minden nap beszél. A nyugati sajtó erről ír és ezeket a híreket terjesztik nálunk is ezek a „nagy hazafiak". Mutattak nekem is egy ilyen géppel írt röplapot: újságot ne vásároljatok, a munkába járjatok gyalog és még nem tudom én, mi állt rajta. Aki akar járjon gyalog a munkába, azt mondják ez egészséges, nekem is szükségem volna rá. Egyszerűen politikai provokációkat készítenek elő augusztussal és más dolgokkal kapcsolatban. Jelentéktelen, tanácstalan kis csoportok ezek, de arra számítanak, hogy megtéveszthetik az embereket, hogy nacionalista érzéseket felszítva ártatlan embereket ilyen akciókba sodorhatnak. Ezért is beszélek erről nyilvánosan, hogy mindenki tudja, ez egybe van hangolva a nyugati burzsoá propagandával. Nem véletlen, hogy az egyik nap Kyncl felszólal a városi pártbizottságban, ahol politikailag két vállra fektettük, ahol vereséget szenvedett a jobboldali csoport, és ahol a városi bizottság új, progresszív vezetőséget választott. Ennek ellenére, beszédét e legyőzött emberek kiadják mint röplapot, s két nap múlva ez a röplap a nyugati rádióállomások, a nyugati lapok kezében van. így azután egy Kyncl-ből, akit senki sem ismert és akit ott az elvtársak alaposan „megmosdattak" olyan hős lesz, aki ezt akkor is meg merte mondani. Ezek az erők elvesztették nálunk befolyásukat a tömegtájékoztatási eszközökre, s most helyettük a pót-garnitúra, — valóságban a tulajdonképpeni garnitúra — működik: a nyugati burzsoá rádióleadók és a nyugati sajtó. Ez megmutatja, milyen urakat és milyen erőket szolgálnak. Kriegel, akinek felszólalását Nyugaton azonnal közzé tették, sohasem küldött semmilyen tiltakozást, hogy nem ért egyet a „Szabad Európával". Mindenki olyan erőket szolgál, amilyeneket akar. Nekünk azonban kötelességünk igen nyíltan megmondani embereink millióinak az igazságot. Azt, hogy ki kicsoda, ki kit szolgál és hova kell mennie. Ez is fogyatékosság volt, hogy az embereket egyáltalán nem tájékoztattuk. Mindezek az erők ma sokat beszélnek a január utáni politikáról is. Nézzük az egyiket, a másikat, a harmadikat, hol voltak, amikor szolgáltak. Hisz az, ami előtt nálunk január teret nyitott, nem keletkezett csupán január után — ezt igen jól tudják. Azt mondották nekem itt, a Csehszlovák Hadsereg Bányában is, már jóval január előtt bíráltunk számos dolgot, az akkori rezsim számos fogyatékosságát, az elvtársak sok helyen tiltakoztak — s ha kissé személyes lehetek — 1984ben az egész bratislavai városi konferencia szembehelyezkedett a Novotný-rezsim helytelenségeivel. És hol voltak akkor Kriegelék, hol voltak Kynclék? Novotný szolgálatában álltak, azokban a funkciókban, amelyeket Novotný ajánlott fel nekik. És ma az egész nemzetet ki akarják oktatni a szabadságról és a demokráciáról, tanácsokat akarnak adni neki, hogy ilyen módon megzavarják. E kérdésekről azért beszélek, mert naponta találkozunk velük a „suttogó propagandában" mindenféle röplapokon. Fennáll a jobboldali erők jelentős mértékben megszervezett hálózata, ők nagyon jól tudják, hol van üzemi bizottsági elnökük, hol van emberük. E dolgokról tudunk, e kérdéseket nyugodtan figyeljük. Tudjuk, hogy nincs szó valamilyen nagy társadalmi erőkről ebben az államban, s csak akkor játszhatnának valamilyen szerepet, ha visszaélhetnének a rádióval, a televízióval és az újságokkal. Mihelyt ezeket az eszközöket elvesztették — és soha többé már nem kapják vissza őket — elszórt csoportokká váltak, amelyek ilyen akciókkal próbálnak még egy kissé provokálni. Természetesen ezt nem akarom lebecsülni, tudjuk, hogy az összpontosított nyugati propaganda és az itt folyó „suttogó propaganda" különböző helyeken még megtévesztheti az embereket és főként visszaélhet nemzeti érzéseinkkel. Ami a szakszervezeti mozgalom egyes dolgozóit illeti, ugyancsak világosan állást kell foglalni. Melyek ma a fő problémák az üzemekben? Beszéltünk erről a gazdasággal kapcsolatban. Az, aki valóban a munkásság képviselője, a dolgozók képviselője, annak elsősorban üzeme fő problémáit köll szem előtt tartani, mert az üzem problémái azonosak az emberek problémáival, a termelés problémáival, a szociális problémákkal. Egyesek közülük .azonban ma kifejezetten magas politikát folytatnak, mintha az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésében ülnének. Mikor távoznak a csapatok? Mikor lesznek választások? Kongresszusok? Tegnap is megkísérelték egyesek ezt mondani Prágában az egyik tanácskozáson. Miért oszlatták fel a főiskolások szövetségét? „Magas politikát" csinálnak — és meg kell mondani, hogy pártunkkal szembeni ellenzéki politikát. Üzemeinkben egy kissé munkálkodnunk kell, tisztázni kell, milyenek a munkásságnak és a dolgozóknak ezek a képviselői, kit szolgálnak ezek az emberek és kissé rendet kell teremteni körülöttük, Tiszteletben tartjuk a szakszervezeti mozgalmat a maga szakaszán. Természetesen mindenki számára kell hogy világos legyen, nem engedhetjük meg, hogy bárki is a szakszervezeti mozgalomból ellenzéki politikai pártot csináljon ebben az államban. Tehát semmilyen torzulásról, semmilyen törvénysértésről nincs szó, mert senki sem akar igazságtalanságot elkövetni, ezt nem is engedjük. Igaz, hogy a törvényeket minden állampolgárnak be kell tartani. És aki a törvényt megsérti, számolnia kell azzal, hogy ezért valamilyen módon bűnhődnie kell. Ezen a téren is vol- * tak nálunk eddig gyengeségek, vagy ha ügy akarják, bizonyos benevolencia. Sokszor halogattuk a dolgokat, nem akartuk,, hogy beavatkozásra kerüljön sor, bár a törvényt gyakran megszegték. Ha azonban egyesek újból megkísérelnék, hogy államunkból őserdőt csináljanak, megkísérelnék, hogy válsághelyzetbe sodorjanak, akkor visszatérünk Gottwald elvtárs régi jelszavához, amelyet valamikor 1946-ban mondott: „A köztársaságot ilyen elemektől felforgatni nem hagyjuk!" Ez nem gyengeségünk kérdése, hanem feltartóztatna bennünket utunkon, az előttünk álló ptobr lémák megoldásában. Természer tesen a munkásosztály türelmének is van határa. Ezért újból figyelmeztetjük a különféle leiforgató elemeket, szüntessék be az ilyen akciókat. Ha valaki is ilyen akciókat akar előidézni, ha azt gondolja, hogy augusztus alkalmából, vagy más alkalomból itt provokációkat idézhet elő és meg akarja zavarni az emberek tömegeit, akkor vegye tudomásul, elsöpörjük, mint szennyes habot a politikai életből. Nyugalomra szólítjuk fel az embereket, munkára, a prob lémák megoldására hívjuk fel őket, munkára hívunk minden agyat és kezet. Ha azonban var laki harcot akar, ném félünk tőle, de azután ne sírjon, ha két vállra fektetjük. Válság he lyett békés munkát, felfordulás helyett konszolidációt, hazánk felvirágzását akarjuk. Amire az embereknek az utóbbi fél évben a legnagyobb szükségük van, az a biztonság érzése. Minden e-mber biztonságot akar — személyes jogaiban, foglalkozásában a pénz és gazdasági ügyekben, biztonságot akar a maga számára, gyermekei számára, hogy ne éljen egyik napról a másikra, hogy ne kelljen arra gondolnia, mire ébred holnap, ne kelljen idegeit rongálnia e kérdések miatt És nekünk, elvtársak, minden feltételünk megvan ahhoz, ho»y e biztonságot megadhassuk az emberek millióinak. Igaz, ennek feltétele az, hogy az embermHliók békés élete érdekében, 8 problémák megoldása érdekében ezeket a felforgató elemeket elhallgattatjuk és kirekesztjük a politikai életből. Szavaimat azzal zárom, hogy nagyra becsüljük az észak-morvaországi kerület pártszervezeteinek állásfoglalását. Munkásés kommunista mozgalmunkban mindig történelmi szerepet, forradalmi szerepet játszott Ostrava, az ostravai bányák, vasművek mindig a munkás- és kommunista mozgalom bástyái voltak. 1945 és 1948 után újból nagy szerepet játszottak nemcsak az iparban, hanem politikai mozgalmunkban is. örülünk, hogy most is, ebben az évben és főként most április 17^e után az ostravai munkások, dolgozók, kommunisták és nem kommunisták hathatósan támogatják konszolidációs folyamatunkat. Ezért újból szívem mélyéből, a párt elnöksége nevében köszönetemet fejezem ki nekik. Bízunk dolgozó népünk széles rétegeiben, ismerjük lehetőségeit, jellemességét, bátorságát és szorgalmát, bízunk a munkásosztályban, a parasztságban, az értelmiségben és ezzel a bizalommal, ebben a hitben látunk hozzá további terveinkhez is. Együttműködésre szólítunk fel minden becsületes embert, kommunistát és nem kommunistát, akiknek érdekük államunk, hazánk felvirágoztatása, akiknek érdekük gazdaságunk virágzása, akiknek érdekük kultúránk, gazdaságunk fejlesztése. Senki elé sem állítunk falat, nem vagyunk szűk szekta, amelynek nincs szüksége az embermilllők együttműködésére. Ellenkezőleg! Nagyra becsüljük az idős és fiatal munkások és értelmiségiek együttműködését, nagyra becsüljük az összes derék ertlbert, akik segíteni akarják a szocialista társadalom építését. Éljen a Cseh- víl. 5. szlovák Szocialista Köztársaság! Éljen Csehszlovákia Kom- m munista Pártjai Éljen Csehszlovákia dolgozó népei ^^ ÖED 1969.