Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

A politika és a tettek a döntők (Folytatás a 4. oldalról) Kommunista józansággal kell előkészíteni és következetesen megvalósítani terveinket, szilárd koncepciókkal kell rendelkeznünk, politikai és gazdasági kérdésekben határozott és energikus vezetőségnek kell lennie, mely e kérdéseket megvalósítja és a széles néprétegeknek bizalommal kell lenniük e vezetőség iránt. Tehát nem valamilyen visszatérésről van szó, hanem társadalmunk továbbfejlesztéséről mind politikai, mind gazdasági téren. A gazdasági kérdéseknek — a politikai kérdések mellett — most rendkívüli figyelmet kell szentelnünk. A párt elnöksége, a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok is a következő hónapokban rendszeresen foglalkoznak a gazdasági problémákkal. Azelőtt e kérdésekre kevés gondot fordítottak, úgyhogy lényegében széthullott a gazdaság központi irányítása és számos mutató ösztönösen kezdett fejlődni. Most mindenütt összpontosított figyelmet kezdenek szentelni a gazdasági kérdéseknek. Ezt el kell érnünk az egész pártban, egész társadalmunkban, a párt, az állami és a gazdasági csúcsszervektől kezdve minden egyes üzemig, munkahelyig. Nincs más segítség, ezt senki sem teszi meg helyettünk. Beszéltem már arról, hogy a kormányok most a stabilizációs intézkedések sorozatát dolgozták ki. Ezek szerint bizonyos mértékig szabályozni kell a béreket, árakat, beruházásokat, a külkereskedelmet, a leggyengébb pontokat, ahol az ösztönösség már veszélyeztetni kezdte a csehszlovák gazdaság egyensúlyát vagy elmélyítette az aránytalan kapcsolatokat. Ugyanakkor folyik a munka a távlati tervek, ä jövő évi és az ötéves terv kidolgozásán, amelynek stabilizációs intézkedései megalapozzák majd a csehszlovák gazdaság új fejlődését. Amint már mondottam, a helyzet nem jó. De nem is olyan rossz, mint ahogy egyesek Nyugaton és Idehaza el szeretnék hitetni velünk. Megismétlem: arra minden lehetőségünk megvan, hogy a csehszlovák gazdaságot nemcsak stabilizáljuk, hanem magas színvonalra emeljük. Az Önök kerületében is megdicsértem az eredményeket, főleg a szénbányákban és számos vállalatban elért eredményeket. Igaz, hogy a kerület számadatai egészben véve 1966 óta szintén csökkenő Irányzatot mutatnak. A termelés fokozatosan csökken, hanyatlik a munka termelékenysége és rendszeresen emelkednek a bérek. Ez általában így van országos méretben. A jól vezetett, technikai és gazdasági téren jól felszerelt és jó munkaerkölccsel bíró vállalatok mellett az üzemek többsége gyengíti gazdaságunkat. így természetesen nem lehet sokáig dolgozni. Nem élhetünk hitelre, nem lophatunk, legalábbis az állam nem lophat, habár az egyén itt-ott ilyen módon oldja meg problémáit; nekünk azonban az új értékeket kizárólag jól szervezett munkával kell létrehoznunk. Erről a munkáról bizonyára már sok sző hangzott el, úgy vélem azonban, hogy a probléma a munka szervezésében rejlik. A régi közmondás, amely szerint munka nélkül nincs kalács, úgy vélem ma ls érvényes. Tehát mindenütt — és szándékosan mondom: a csúcsszervektől egészen a munkahelyekig — törődni kell azzal, hogyan járulunk hozzá e közős kalács előteremtéséhez, amelyet azután a lakosság között eloszthatunk. Tegnap beszéltem Stoph elvtárssal, az NDK miniszterelnöHRTl kével. Azt mondotta, hogy JBJLJ 1961-ben ők is ilyen gazdasági pácban voltak, mint ml Gon,q

Rq dolkodtak, mérlegeltek, összedugták a fejüket, kidolgoztak VII. 5. egy tervet, erre összpontosították az egész pártot, az egész 5

gazdasági és állami apparátust és ma, a kemény munka évei után, rendkívüli eredményekkel dicsekedhetnek. A munka termelékenységének évi növekedése náluk átlagosan 8—9 százalék, a termelés növekszik, főként a progresszív ágazatokban emelkedik figyelemre méltóan. Így azután javíthatják a fizetéseket, emelhetik az életszínvonalat. Az előfeltétel azonban a becsületes, kemény munka. Stoph élvtárs elmondotta, hogy amikor ők 1961-ben ezt a munkát megkezdték, a minisztériumoktól kezdve az üzemekig mindenütt kitűzték a jelszót: „Ahogy ma dolgozol, úgy fogsz holnap élni". Megfordítani ezt nem lehet. Ma jól élni és holnap dolgozni — ez nem megy. Nekünk is flyen módon kell fontolóra vennünk a dolgokat. Fellazítottuk a régi direktív irányítási rendszert a gazdaságban, s e rendszerhez senki sem akar visszatérni. A vállalatok nagy jogokat kaptak. Mit láttunk azután a gyakorlatban? Egyes vállalatokban olyan önzést, annyi ár- és egyéb spekulációt láttunk, hogy amikor az eredményeket nézzük, ez nagyon szépen fest, a tervet teljesítik, túlteljesítik — főként a béreket, és lehet, néhol papíron a termelést is. Ha azonban közelebbről megnézik a helyzetet, kiderül, hogy számos esetben ez árspekuláció, csalás a számokkal, mert a tényleges termelés csökken. Ennek meg kell nyilvánulnia a piacon, meg kell éreznie az embereknek. Azért van elégedetlenség, azért nincS a piac megfelelően ellátva, mert a termelés ezt elégtelenül biztosítja. Ugyanaz az ember, aki d gyárban vagy más munkahelyen termelő, és aki valamilyen okból elégtelenül járul hozzá a termeléshez, a választék és a minőség javításához, az üzletben mint vásárló szidja a rendetlenséget, az áruhiányt, a rossz minőséget. Ha saját gyárának termékeiről van sző, akkor valószínűleg azt mondja, hogy ez a Jani vagy Józsi gyatrán dolgozott, de ha más gyár termékéről van szó, akkor azt mondja, milyen ez a szocializmus. Mindig az emberektől füg — az Igazgatótól kezdve a dolgozókig — hogy elegendő termék és jó minőségű termék legyen, hogy a piac el legyen látva és jobban élhessünk. Senkinek sem repül a sültgalamb a szájába sem a kapitalizmusban, sem a szocializmusban. Egyesek például veszik a kapitalizmust, a Nyugatot és arról beszélnek, mennyi ott az autó és minden egyéb árucikk. Természetesen a legközelebbi ötéves tervben mi Is a termelés jelentős növelésére fogunk törekedni, hogy embereinknek ne kelljen szégyenkezniük az osztrákok előtt. Egy dologban azonban turistáink nem vesznek példát, mégpedig a munkaerkölcs, a munkaidő betartása tekintetében. Néhány nappal ezelőtt tért vissza Genfből Štancel népjóléti miniszter. Elmondotta, hogy Svájcban megtekintett egy építkezést. Elmondotta, hogy hétkor kezdik a munkát. Nem kezdték egy perccel sem hét előtt, de egy perccel sem hét után. És az építkezésen élénk munka folyt addig a percig, amikor negyedórás szünet kezdődött, s a munka pontosan abban a percben fejeződött be, amikor véget ért a munkaidő. Nézzék meg a mi építkezéseinket, nézzenek körül máshol és azután hasonlítsák össze a helyzetet. Ebből született az a vicc is, hogy sok ember a szocializmusban szeretne dolgozni és a kapitalizmusban szeretne élni. Csakhogy Lenin már 50 évvel ezelőtt megmondta, hogy a kapitalizmus felett végeredményben csak a munka magasabb termelékenységével győzhetünk. Nekünk tehát a kapitalizmust gazdasági téren kell legyőznünk. És sajnos, a világ már olyan, hogy becsületes munka nélkül ez nem megy. Senki sem gondolt ki jobb módszert. Ezekre a kérdésekre kell majd összpontosítani figyelmünket. Mezőgazdasági titkárunk (ugyancsak a világot járja) elmondotta, milyen fejlett a mezőgazdaság Dániában. És valóban nagyon fejlett. Amikor ott jártak, megvizsgálták a paramétereket, utána elmentek a mi állami gazdaságainkba s elmondották, milyen kiváló a dánok tej, hústermelése stb. Azután elrňondották nekik, hogy Dániában egy ember hány tehenet gondoz és hányat gondoz nálunk, hány tyúkot gondoz ott egy ember, és hányat nálunk. ÉS megmondták nekik, ha tl ls annyi állatot gondoznátok, nálunk is olyan fizetések lennének, mint Dániában. Csóválták a fejüket az emberek, és azt mondták: miért tennénk ezt, hisz így is jól élünk. Igaz, hogy a kapitalista vállalat nem kérdezi a munkástól: jól él-e? Kifacsarja őt vagy kiteszi az utcára. Természetesen mi ezeket a módszereket elutasítjuk. Ezért más módszereket, más eljárást kell keresnünk, másként kell megszerveznünk a munkát, hogy magasabb fokot érjünk el. A pánikkeltők azzal ijesztgetnek minket, és most erre összpontosítja tevékenységét a Szabad Európa is —, hogy gazdasági katasztrófa fenyeget bennünket. Meg kell nyíltan mondani, nem vagyunk olyan rossz helyzetben, nem kell ettől félnünk. Szó sincs valamilyen pénzreformról. Ezt a hazai vagy külföldi pánikkeltők gondolják ki. Akad ember, aki felül nekik, összevásárol mindenféle öreg fazekat. A kereskedelem néha örül is, hogy megszabadul a régi, elfekvő készletektől, de általában ez nem tesz jót a piacnak. Ebben a kerületben is az utóbbi Időben a vásárlások 20—30 százalékkal növekedtek. Az embernek lehet otthon egy kiló sója tartalékban, de tíz kiló felesleges. A halmozás miatt azután hiánycikké válhat a gyufa, a só, stb. Természetesen a tervezők normális fogyasztással számolnak, de azzal nem, hogy az emberek néha megvadulnak, felesleges pánik keletkezik. Azt mondom, nem kell semmilyen pánikhírt terjeszteni, hanem neki kell gyürkőzni a munkának, kezdve a legmagasabb tényezőktől, akik a minisztériumokban szintén csak szunyókáltak egészen lentig. Jobban ismerik ezeket a dolgokat mint én, nem akarok erkölcsi kioktatást adni, csupán arra szeretnék emlékeztetni, hogy nincs más út, mint becsületesen mindenütt elgondolkodni e kérdések felett és becsületes bérért rendes munkát követelni. Csak így juthatunk tovább, és meggyőződésem, hogy tovább Is jutunk. Engedjék meg, hogy legalább néhány szót szóljak a mezőgazdászokról, akik mindig a szememre vetik, hogy az iparról és minden másról beszélünk, csak a parasztokról nem. Beszéltem itt egy Ostrava környéki EFSZ elnökével. Űgy vélem, mezőgazdászainkat meg kell dicsérni. Jelenleg ez konszolidált terület — nemcsak politikailag, hanem ezekben a válságos időkben figyelemre méltóan emelkedik a termelés és figyelemre méltó a munkaerkölcs is. Ezért engedjék meg, hogy legalább néhány szóval köszönetet mondjak mezőgazdasági dolgozóinknak a derekas munkáért, a termelés növeléséért, azért, hogy gondoskodnak népünk ellátásáról. BIZTONSÁGUNK ALAPKÖVE Az utóbbi másfél év alatt igen kétséges és sokat vitatott terület volt külpolitikai kapcsolataink. Különböző erők, amelyek olyan reformokra gondoltak, hogy ebből az államból valószínűleg semmi sem maradt volna, a bírálat kereszttüzét irányították külföldi kapcsolatainkra, a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő szövetségünkre. E kapcsolatokat annyira bírálták, liogy mindenféle konfliktust váltottak ki és tudják, hogy a dolgok hova fejlődtek. Ezek az erők még ma is szovjetellenes hangulatot terjesztenek, egyes emberek még ma is erre spekulálnak. Miben rejlett e hangulatok gyökere? Egyesek azt mondják, hogy augusztusban. De hisz mi mindnyájan itt éltünk és tudjuk, ml volt augusztus előtt, tudjuk, milyen kampányok voltak, mit csináltak egyes emberek a sajtóban, a televízióban é's a különféle gyűléseken. A gyökerek a régi imperialista játékban rejlenek, amely megkísérli belülről gyengíteni a szocialista tábort, meggyengíteni valamelyik országot, kiragadni azt a szocialista országok közösségéből és rendszeresen ebben az irányban hatni propagandájával. És nálunk Itthon elegendő készséges hallgatóra találtak az ilyen nézetek, olyan hallgatókra, akik minden fogyatékosságért a Szovjetuniót hibáztatták, akár a politikai perekről, a deformációkról legyen szó, mindenért a felelősséget a Szovjetunióra hárították, kompromlttálással meg akarták gyengíteni kölcsönös kapcsolatainkat, sőt egyes helyeken a semlegesség követelése ls elhangzott. Pártunk Központi Bizottsága szavakkal már régebben is, ez év áprilisától pedig tettekkel is igen világosan kifejtette véleményét ebben a kérdésben. Internacionális elveink szellemében az SZKP-hez és a testvéri országok kommunista és munkáspártjaihoz fűződő elvtársi kapcsolatainkat a legközvetlenebb testvéri kapcsolatnak tartjuk. Ha meg akarjuk őrizni szabadságunkat és függetlenségünket, akkor sorsunk a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országgal való szövetséghez van kötve. Ez az alapköve az állam, nemzeteink biztonságának. Néhány szót mondottam e kérdésről tegnap az újságírók értekezletén. A München előtti köztársaság burzsoá vezetősége, Beneš elnök bizonyára nem volt kommunistabarát. Amikor azonban a cseh és a szlovák nemzet sorsát, az állam biztonságát mérlegelték, akkor már 1935-ben szükségesnek tartották szövetségi szerződés megkötését a Szovjetunióval. És a háború alatt, amikor megszűnt állami és nemzeti függetlenségünk, minden reményünk a Szovjetunióhoz és hadseregéhez fűződött. 1943-ban megkötöttük az államaink szövetségéről szóló szerződést. És a munkásosztály, amely győzött, a kommunista párt, amely internacionalista elveken áll, ma ne legyen olyan megfontolt, mint annak idején Beneš és a csehszlovák burzsoázia? A nemzetközi munkásmozgalom moszkvai tanácskozásain, amelyeken részt vettünk, láttuk milyen nehéz feltételek között dolgozik a munkásmozgalom a világ országainak többségében, milyen elnyomás, osztályüldözés alatt áll. Beszélgettem brazil elvtársakkal. Negyvennyolc éve létezik a Brazil Kommunista Párt, ebből két évig volt legalitásban. És az illegalitás súlyos feltételeinek, a brutális diktatúrának e 46 évében emberek élnek, csodálják a szocialista államokat, arra vágynak, hogy ilyen társadalmi rendjük legyen, csodálják a Szovjetuniót, mint a szocialista pártok fő erejét. Nálunk is emlékeztetni kell az embereket e tapasztalatokra, emlékeztetni kell arra, min mentünk át a háború előtt, a háború alatt, és senkinek sem szabad megengednünk, hogy kockáztassa nemzeteink szabadságát, államunk függetlenségét. Ezért igen világosan és nyíltan megmondjuk, hogy nemzeteink jövőjét és távlatait munkásmozgalmunk, államunk jövőjét csupán a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi testvéri országával való szilárd szövetségben látjuk biztosítottnak. Elutasítunk minden szovjetellenességet mint burzsoá propagandát, amely árt nekünk, veszélyezteti céljainkat, érdekeinket. Az áprilisi és a májusi plénum óta eltelt két és fél hónap alatt megfigyelhettük, hogy az emberek többsége, » józanul gondolkodó emberek mind a pártban, mind a társadalomban támogatják a viszonyaink irányvonalát, támogatják pártunk Központi Bizottságának állásfoglalását, hogy kiküszöbölje közéletünkből a zavaró jelenséget, hogy létre jöjjenek a problémák megoldásának előfeltételei. Valamennyi kerületi Járási és üzemi bizottság ülése, a különféle értekezletek igen világosan megmutatták, hogy a kommunisták óriási többsége ezt az irányvonalat támogatja. Tudjuk, hogy a pártonkívüliek is, a becsületes dolgozó emberek is támogatják ezt a politikát. Igaz, hogy a küzdelem ezzel még nem ért véget, és bizonyos ideig eltart, míg az embereket politikailag meggyőzzük, újabb és újabb érvekkel megnyerjük, főként az ingadozókat, akik még tájékozatlanok. De kétségtelen, hogy egyre több ember támogatja a kommunista párt irányvonalát. Ezáltal létrejönnek a feltételek más problémák megoldásához is, kialakulnak a feltételek a társadalmunkban levő válságjelenségek gyors leküzdéséhez. Meg kell mondani, hogy vannak más erők is, hogy a múlt évi és az egész kezdeti fejlődés folytatásaként megnyilvánulnak ellenzéki erők és egyes felforgató csoportocskák is. Ezek szeretnék a válsághelyzetet elmélyíteni, szeretnének valamilyen módon újabb válságot előidézni. Az osztálypolitikai küzdelem a munkásság és a dolgozó nép erőinek a burzsoá erőkkel vívott küzdelme ebben az államban 1948 februrájában eldőlt. Kimondom itt, és ezt megmondtuk a Nemzeti Front szervezeteinek, a többi politikai pártnak is, megmondtuk ezt különféle más címekre is: mi 1948. február előtti időkhöz semmiképpen sem térünk vissza. Tavaly és ez év elején egyes antiszocialista és opportunista erők újból hatalmi-politikai fordulatot kíséreltek meg, különféle hamis magyarázattal újból megkísérelték korrigálni 1948 februárjának eredményeit. Ha a szocializmus fogalmát nagyon leegyszerűsítjük, ez először is a termelőeszközök kisajátítását, s ezáltal a termelés szocialista alapon történő új fejlesztésének lehetőségét jelenti. Másodszor a hatalom a munkásosztály és a dolgozó nép kezében van. Ezt a másik részét a szocializmusnak, a dolgozó nép hatalmát mint a szocializmus fejlesztésének biztosítékát tavaly és az idén is nagyon takargatták, nem ismerték el, fel akarták számolni annak minden következményével együtt. Ebből származott az a kísérlet, hogy felforgassák nálunk a helyzetet, hatalmi politikai fordulatot érjenek el. Ma igen nyíltan meg kell mondani, hogy ez a kísérlet nem sikerült, hogy ez a belpolitikai küzdelem már eldőlt, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma nálunk ismét szilárd és nincs más út, mint a szocialista társadalom további fejlesztése pártunk irányelvének alapján. A munkásosztály további győzelme, a dolgozó népnek, a kommunista pártnak, azoknak a becsületes kommunistáknak a győzelme ez, akilc nem hagyták magukat megtéveszteni tavaly sem, és mindennek ellenére kitartottak. Sokat közülük leköpdöstek é9 szidalmaztak, de kivártuk azokat a napokat, amikor nem kell titkolózni, vagy amint Itt délelőtt mondták nekem az elvtársak, nem kell illegalitásba menni kommunista nézeteinkkel, amikor nem kell szégyenkezni azért, hogy valaki a kommunista pártban van, vagy szégyenkezni a Szovjetunió iránt érzett barátságért. A ml győzelmünk i Csehszlovákiához fűzött Imperialista tervek vereségét jelenti. Ez nyilvánvaló vereség, mert Csehszlovákiát el akarták szakítani a szocialista tábortól, ki akarták onnan ragadni, meg akarták gyengíteni e tábort. Az antiszociallsta erők veresége ez, a külnféle jobboldali opportunisták veresége, akik a szocializmust szét (Folytatás a 8. oldalon)