Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

A politika és a tettek a döntők Gustáv Husák elvtárs beszéde az észak-morvaországi kommunisták ostravai értekezletén Tisztelt Elvtársak, Tisztelt Barátaim, engedjék meg először is, hogy a CSKP KB Elnöksége nevében megköszönjem kerületük meghívását. Engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket, üdvözöljem az észak-morvaországi kerület ostravai üzemeinek dolgozóit, kommunistákat és mindazokat, akik igyekeznek államunk, népünk és szocialista társadalmunk érdekeit szolgálni. Engedjék meg, hogy megköszönjem az ostravai üzemek, az észak-morvaországi kerület üzemei becsületes mun káját, főként azokét, amelyek — amint erről Štrougal elvtárs sal együtt rövid idő alatt meggyőződhettem — példás gazdasági eredményeket érnek el, és mintaszerűen gondoskodnak az emberekről. Ma az egész országban példát mutatnak, hogyan kell eljárni a gazdasági kérdésekben, a politikai munkában, hogyan kell gondoskodni az emberekről. (Taps.) Ezekben a napokban és hónapokban, amelyeket átélünk, nálunk sokan valahogy elvesztették a hitüket, vagy ahogy a biblia mondja — kishitűekké váltak abban, vajon kikerülünk-e ebből a bonyolult helyzetből. melyet Csehszlovákiában politikai, gazdasági és minden egyéb területen tapasztalhatunk. Amikor az ember egy napra elszakad — talán egyesek szerint a bürokratikus munkától és Prágából lejön az üzemek dolgozói közé, az itt látottak alapján méltán mondhatja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjában, államunkban elegendő egészséges politikai erő, elegendő megfontolt és becsületes ember van, hogy le tudjuk küzdeni nemcsak ezt a helyzetet, hanem ennél akár százszor rosszabbat is. (Taps.) Pártunk fennállásának 50 éve alatt sok mindenen átment. Itt is találkoztam régi elvtársakkal, akik 1921 óta dolgoztak a mozgalomban, bányászokkal, munkásokkal és másokkal, s amint azt már az idősebbeknél szokás, visszaidéztük a múltat. Hogyan volt az Lariséknál, Guttmanéknál és Rotschildéknál, a párt hogyan élt és dolgozott, a kommunista párt tagjainak mennyi nehézséggel kellett megküzdeniük. Ennek ellenére pártunk győzelmes utat tett meg, mentesültünk a Lariséktól, a Guttmanéktól, a Rotschildéktól, valamennyi kizsákmányolótól, legyőztük a reakciós erőket és, a párt hoszszú éveken át sikeresen vezette társadalmunkat. Ez a nagy harci út, amely óriási tapasztalatokat ad nekünk egyúttal megmutatja, hogy a párt, ha helyesen jár el és egységes, képes legyőzni a társadalom ban felgyülemlett minden akadályt. Ezzel a hittel, ezzel a derűlátással és ezekkel a tapasztalatokkal kezdi meg a párt mostani vezetősége a felgyülemlett problémák megoldását Általánosságban súlyos válsághelyzetről beszélünk államunkban, válsághelyzetről politikai, gazdasági téren és a nemzetközi kapcsolatokban is, amelyek ilyen kis állam számára, mint mi vagyunk, nem jelentéktelenek. Az utóbbi fél év alatt szövevényessé váltak a válságmozzanatok. A fogyatékosságoknak mély gyökerük van. Ezeket pártunk Központi Bizottsága ez év májusaban" és részben már azelőtt is elemezte. Gyökerei egészen az ötvenes—hatvanas évekbe nyúlnak vissza, amikor a szocialista építés igen pozitív eredményei mellett, az ipar nagyarányú fejlődése, mezőgazdaságunk kollektivizálása és sikerei mellett, a kultúra, a szociális és életszínvonal fejlődése, a szocialista építés kétségtelen pozitívumai mellett nemcsak deformációkra került sor, hanem bizonyos megmerevedésre is a gondolkodásban, a gazdaság és a társadalom Irányltásanaii. Mondhatjuk, sor került bizonyos elkorcsosulásra is, ami megállította a társadalom fejlődésének természetes mozgását. Ennek következtében a válságok fő gyökerei is ezekben az években rejlenek, amikor a felgyülemlett problémákat nem oldották meg, vagy csak elégtelenül, sőt néha helytelenül oldották meg. Az a nagy szelep, amely 1968 januárjában megnyílott, s amely valamennyi párttag, az egész lakosság nagyarányú elkötelez zettsége közepette lehetővé tette a hibák, a torzulások kiküszöbölését és a felgyülemlett problémák pozitív megoldását, ez a lehetőség nálunk nagy mértékben meghiúsult, mégpedig az ellenzéki, felforgató, antiszocialista erők bűnéből, akik ma ezért a felelősséget másra akarják hárítani. Meg kell mondani, hogy az 1968-as év nagy történelmi esély, nagy lehetőség volt pártunk és egész népünk számára. Egyrészt lehetővé vált, hogy megszabaduljunk mindattól, ami nem volt jó, másrészt, hogy fejlesszük, ami pozitív volt, mégpedig új, szabadabb, demokratikusabb módon fejlesszük. S e pozitívumok társadalmunkban többségben voltak. Természetesen minden ilyen társadalmi mozgást valakinek vezetnie és szabályoznia kell. Mivel pedig kommunisták vagyunk, e mozgást marxista—leninista szellemben kell irányítani mind hazai, mind külföldi viszonylatban. Az ellenséges, antiszocialista erők, nem beszélve a nyugati burzsoá külföldről, amely ugyancsak befő lyásolta a fejleményeket, valamint a különféle opportunista elemek is nemcsak lefékezték a fejlődést, hanem lényegében meghiúsították ezt a nagy történelmi esélyt, amellyel népünk és pártunk rendelkezett. Társadalmunkat válságokba, Katasztrófákba és viharokba sodorták, amelyek csaknem másfél évig tartottak. Ma igyekszünk a bűnöst valahol másutt keresni. Ha a történelem részletesen megvonja majd e másfél év és népünk nagy lehetőségeinek mérlegét, ezek az emberek a szó politikai értelmében a vádlottak padjára kerülnek. A helyzet azonban úgy fejlődött, ahogyan fejlődött, az eseményeket visszaforgatni nem tudjuk. Tény, hogy a tavalyi év felkorbácsolt politikai hullámai és a belpolitikai küzdelem abba a kísérletbe torkollott, hogy felforgassák ennek az államnak szocialista jellegét, megdöntsék a munkásosztály vezető helyzetét, megdöntsék a kommunista párt vezető szerepét társadalmunkban, és szétzúzzák pártunknak és államunknak a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő nemzetközi kapcsolatait. Tehát ezek az erők okozták a válsághelyzeteket, ezek az erők fékezték társadalmunk fejlődését, és sodortak bennünket abba a helyzetbe, amelyben vagyunk. Pártunk Központi Bizottsága végre sok habozás és ingadozás után ez év áprilisában erőt vett és elszánta magát a válsághelyzet megoldására. A Központi Bizottság májusi plénumán kitűztük a koncepciót, rámutattunk a válságból kivezető útra, meghatároztuk az egyes területeken azokat az utakat, amelyeken pártunk és társadalmunk kijuthat a válsághelyzetből, és a felgyülemlett problémákat fokozatosan kedvezően megoldhatja. Nem fogom megismételni a közzétett dokumentumokat, amelyeket ismernek, s a pártszervek már megtárgyalták vagy most fogják megtárgyalni őket az alapszervezetekben. AZ EGYSÉG NEM LEHET FORMÁLIS Igaz, a nálunk kibontakozott belpolitikai küzdelmet nem lehet átugorni. Nem elégedhetünk meg valamilyen formális egységgel, azzal, hogy formálisan magunkénak valljuk ezt az utat. Amennyiben nyugodt és normális napokat akarunk elérni, végig kell harcolnunk a politikai küzdelmet az antiszocialista és jobboldali erőkkel. Azokat az embereket, akik aktívan fellépnak a párt platformja ellen, marxizmus-leninizmus platformja ellen, le kell lepleznünk és el kell őket távolítanunk a politikai életből. Ezért politikai küzdelemről van szó. Mi ezt a küzdelmet nem idéztük elő, de kötelesek vagyunk végigharcolni, hogy a nép nyugalomban élhessen, nyugodtan és szabadon oldhassa meg problémáit, anélkül, hogy minden pillanatban valaki dinamitot helyezzen el a politikai vagy gazdasági élet egyik vagy másik helyére. Mi a célunk elvtársak? Ezt már kifejtettük a Központi Bizottságban a májusi ülésen és más alkuimakkal is. Mindenekelőtt világosan, marxista módon akarjuk megmondani hol állunk, mik vagyunk, mit akarunk, milyen utat követünk politikai téren. Mindenekelőtt pártunkban kell tisztáznunk a helyzetet. Egyesek úgy összekevertek mindent, hogy az ember tulajdonképpen nem tudja, mit értenek a szocializmus fogalma alatt. Elképzeléseikben már oda jutottak, hogy a szocializmus alatt az osztály nélküli kispolgári elméletnek valamilyen szociáldemokrata kotyvalékát, mindenféle elit újságírói vagy tudom is én milyen elitrétegek kialakítását, a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok megszakítását, a proletár internacionalizmusnak, a párt vezető szerepének a tagadását stb. értették. Ebből a zűrzavarból világos platform mellett kell kikerülnünk, amelyet a Központi Bizottság májusi plénuma határozott meg. Ehhez minden egyes tagnak becsületesen állást kell foglalnia. Küzdeni fogunk minden egyes párttagért, azokat, akik megtévedtek meggyőzzük, megnyerjük. De természetesen annak, aki nem akarja elfogadni a mi alapvető marxista—leninista álláspontjainkat, annak nincs helye pártunkban és meg kell válnunk tőle. (Taps.) Néhány megtévedt ember miatt az ötvenéves Csehszlovákia Kommunista Pártját nem fogjuk átépíteni valamilyen kispolgári csoportocskára, nem engedjük, hogy isten tudja milyen nemzeti szocialista és egyéb vizekre tereljenek egyes emberek bennünket. Munkáspárt vagyunk és az is maradunk. Ez a párt így alakult meg, az emberek ezrei így harcoltak és küzdöttek érte, ós ez a párt győzött államunkban. Ezen az úton akarja népünket további győzelmekre vezetni. Ez a második feladat, amelyről Központi Bizottságunk májusban beszélt. Ki vezetné politikailag ezt á társadalmat, ha nem a kommunista párt? Nem valamilyen törvény alapján teszi ezt, de aki csak egy kissé is ismeri a történelmet, munkásosztályunk, kommunista pártunk történetét, az tudja, hogy a kommunista párt az antifasiszta küzdelemben és a felszabadulás után elnyerte a nép bizalmát és jogosan vált a fő politikai erővé ebbe« az államban. Nem szándékszunk semmiben sem visszatérni az 1948 februárja előtti időkhöz. A politikai hatalmat, amelyet a munkásosztály és a dolgozó nép a CSKP vezetésével éveken át kivívott, és a győzelmeket, amelyek februárban tetőződtek be, semmiképpen nem adjuk ki a munkásosztály kezéből. Erről senki se tápláljon illúziókat. Hasonlóképpen tavaly minden módon gyengítették a szocialista állam, az állami, gazdasági és egyéb szervek helyzetét, sőt a katonai és biztonsági szervek, az egész államapparátus, egész társadalmi rendszerünk szétbomlasztására törekedtek. Megmondottuk, hogy ennek is véget kell vetni és meg kell szilárdítani a szocialista hatalom, a szocialista állam helyzetét. Tömören szólva: elsősorban a rövid időszakra szóló, átmeneti konszolidációs intézkedésekről, a helyzet megnyugvásáról, a válságjelenségek leküzdéséről van szó. E téren néha rendkívüli intézkedéseket is alkalmaznunk kell, például a sajtó, a tömegtájékoztató eszközök területén stb. Stabilizálnunk kell a viszonyokat gazdasági téren. Ugyanakkor távlatilag fel kell készülnünk problémáink megoldására. Néhány hazai és külföldi jóakarónk azzal vádol bennünket, hogy viszsza fogunk térni az ötvenes évekhez és még nem tudom mihez. Senki sem tervez ilyesmit. De ha tervezne is, ez a legnagyobb ostobaság volna, amit tehetne. Mint ahogy nem lehet egy húszéves embert ötévesre zsugorítani vagy ehhez hasonlót tenni, úgy a társadalomnak is politikai rendszerét, gazdasági alapját azon a fokon kell építenie, amelyet gazdasági és politikai fejlődése során elért. Politikai téreri tanaink alapelveiből kiindulva távlatilag olyan politikai rendszeri kifejlesztésére fogunk törekedni, amely megfelel nemzeteink kulturális fejlettségének, gazdasági bázisunknak úgy, hogy ebben az államban valóban minden dolgozó ember államának szabad polgára legyen és demokratikus módon kivehesse részét az állam ügyeinek intézésében. Ebben nem szorulunk sem Kriegel, sem mások tanácséra, sem példájára. A kommunista mozgalom és tanítás Marx és Engels kora óta kidolgozta azt a gondolatot, hogy a szocialista államban a munkásnak, a dolgozó embernek maximális szabadsággal kell rendelkeznie, hogy élhessen és a szocialista társadalom fejlődhessen. Ebből a tanból indulunk ki, fogjuk továbbfejleszteni. De meg kell mondani, hogy mi, kommunisták a szabadság és a demokrácia kérdésére nem tekintünk elvontan nem osztozunk e kérdés körül folytatott burzsoá csalásokban. Erre a kérdésre osztályszeinpontból tekintünk. Az osztályszempontból értelmezett szabadság azt jelenti, hogy látjuk mi történik a világban, mi történik körülöttünk, tudatosítjuk, hogy az imperialista tábor határán élünk. A kérdést így állítjuk fel: a dolgozó emberek, az állam becsületes polgárai számára, akik a szocializmust építeni és segíteni akarják, legszélesebb körű szabadságot biztosítunk, de nem engedélyezünk semmilyen szabadságot az állam ellenségei, rosszakarói számára. Ebben az irányban a múlt évi fejlődés túlságosan sok embert megzavart. Ma nehézségeink vannak gazdasági kérdésekben is, éš mi nem titkoljuk ezeket. Szerencsére vannak olyan példák, mint itt az észak-morvaországi kerületben is, amelyekből a továbbiak során kiindulhatunk. Stabilizálnunk kell a gazdaságot. Ennek az államnak távlatilag nagy lehetőségei vannak, azt mondanám minden lehetősége megvan, hogy igen fejlett, gazdaságilag progresszív állam legyen. ÖSZTÖNÖSSÉG HELYETT CÉLTUDATOSSÁGOT Az embereknek álmaik és vágyaik is vannak — szeretnék megvalósítani a földi paradicsomot. Karel Gott dalolhat arról, milyen jó volna a földi paradicsom. Nekem is tetszett e dalocska, meghallgattam a Bratislavai Lírában. Csakhogy nekünk, kommunistáknak e földi paradicsomot fel kell építenünk, és ez mindig sokkal bonyolultabb, mint álmodozni vagy énekelni róla. Ez azt jelenti, hogy lépésről lépésre, fokozatosan előre kell haladnunk. Mivelhogy e paradicsomba nem álmokon vagy szép melódiákon keresztül jutunk el, hanem igen kemény munka árán. Csehszlovákiában már jelentős sikereket értünk el, habár még sok elégedetlenség tapasztalható az emberek körében. Ebben nem kételkedünk, tudunk is róla, sok mindennel elégedetlenek vagyunk magunk is. A szocializmus építésének húsz éve alatt sok mindent elértünk, de mindez még kevés az emberek szükségleteinek és igényeinek kielégítéséhez. Jobban akarunk élni, mindnyájan kultúráltabban akarunk élni. Ez azt jelenti, hogy jobban kell fejlesztenünk gazdaságunkat, jobban kell dolgoznunk, jobban kell a dolgokat megszervezni. IFolytatás az 5. oldalon.) 19H9 VII 5.