Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-04 / 155. szám, péntek
r Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) (Folytatás a B oldalról) szövetség bizottságainak és szervezeteinek megalakulásáról. Ez év június 30-ig a kelet-csehországi kerületben 214. a közép-csehországi kerületben 220 és a dél-csehországi kerületben 168 előkészítő bizottság és szervezet alakult. Nehéz megállapítani a tagok létszámát, mivel a szövetség a kollektív tagság elvén alapul. A gottwaldovi járásban mind a 81 efsz tagja lett e szövetségnek. Komoly tény, hogy a parasztságnak nincs országos központja és a nemzeti szervezetek szövetségi kapcsolatának hiánya az államjogi rendezés lehetőségeivel szemben megnyilvánuló, egyre mélyülő szkepszisben tükröződik. A szövetség szervezetei követelik a parasztok szociális biztosításának megoldását, a parasztok bankjának és biztosítójának megalakítását. A svltavyí járásban és a közép-csehországi kerületben egyre nagyobb az aggodalom, nehogy a falvakon végrehajtott rehabilitáció behatoljon a mezőgazdaság szocialista lényegébe. IFJĎSÄGI SZERVEZETEK Az ifjúsági mozgalomban, különösen a cseh kerületekben még nem fejeződtek be a dezíntegrációs törekvések. A CSISZ keretében ténylegesen léteznek önálló ifjúsági tanácsok, amelyek a cseh és a morva területeken szervezetek és érdekkörök létesítését készítik elő. A következő szervezetek alakulnak: 1. Dolgozó Ifjúság Szövetsége, amely egyesíti az üzemekben dolgozó fiatalokat. 2. Középiskolások önálló Szervezete. Szervezője a CSISZ KB középiskolai tanácsa. javaslatot terjesztett elő a cseh —morva középiskolai ifjúság uniójának megalakítására, amely a kollektív tagság elvén jönne létre. (Eddig még nem tisztázódott, hogy az ipari tanulóifjúság ebben a szervezetben tömörül-e, vagy pedig a Dolgozó Ifjúság Szövetségében.) 3. A Cseh és Morva Főiskolai Diákok Szövetsége, amely Olomoucban alakult meg a májusi kongresszuson, csatlakozott az ENSZ Alapokmánya eszméjéhez és az Emberi Jogok Deklarációjához a szocialista társadalom alapelveinek tá mogatásával. Elhatározta, hogy a Nemzeti Front keretén kívül mint önálló szervezet lép fel, de nem zárkózik el az együttműködéstől. A részvételt a szövetségi ifjúsági szervezetekben elvileg nem utasítja el, ha az egység igénye az ifjúsági szervezetek természetes óhajából és közös akaratából fakad. 4. A Táborozó Unió, érdekköri szervezet, amely serkenteni akarja az ifjúság romantikus, igényes és célszerű természetjárását. Az „erdei bölcsesség mozgalom" és a vándormozgalmak hagyományaiból indul ki. Célja, hogy a táborozó klubok, települések és egyének választott tömörülése legyen. 5. Az Ifjúsági Klubok Szövetsége az önkéntesség alapján akarja egyesíteni a lakóhelyükön működő összes tevékeny klubokat és csoportokat (a falusi klubok bekapcsolása még megoldatlan kérdés). 6. A Katonaifjúság Szövetsége többnyire a tényleges szolgálatot teljesítő katonák szervezete. 7. A Csehszlovák Pionír. A Pionírszervezet Központi Tanácsa a szervezetet önálló gyermekszervezetté nyilvánította, és megváltoztatta elnevezését (azelőtt a CSISZ Pionlrszervezete). Egyidejűleg megalakult a cseh kerületek központi tanácsa is. 8. Szlovákiában megalakult a Szlovák Főiskolások Szövetsége. 9. Léteznek olyan törekvések, ameyek azt célozzák, hogy megalakujon az ukrán és magyar ifjúság szövetsége. Felújította tevékenységét a Lengyel Ifjúsági Szövetség, amely 1968 júniusában Český Téšínben tartotta kongreszszusát. Az ifjúsági szervezet megalakítására irányuló törekvések a CSISZ keretén kívül is megnyilvánulnak; a Junák felújította tevékenységét; az Orol felújítását kérik, a dél-csehországi kerületben törekvések észlelhetők katolikus cserkészcsapatok létesítésére. České Budéjovicén a Csehszlovák Szocialista Párt kerületi bizottságának hatáskörében megalakult a csehszlovák ifjúszocialisták klubja. Az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága arra figyelmeztet, hogy az egyház aktív tevékenységet igyekszik kifejteni az ifjúság körében, és gyakorlatilag felújítja a katolikus ifjúsági egyletet. A Művelődésügyi és Tájékoztatásügyi Minisztérium jelentése szerint az egyházak az YMCA és az YWCA (előkészítő bizottsága Hradec Královéban) tevékenységének felújítását kérik. Nyilvánvaló tehát, hogy egyes politikai áramlatok az ifjúság közvetlen befolyásolása feltételeinek megalapozására törekszenek. Az egyesítés erőteljesebb Irányzatai nyilvánulnak meg a szlovákiai ifjúsági mozgalomban. Itt fokozatosan a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség létesítésére törekszenek. Jövőbeni felépítését két változatban rögzítették: egységes ifjúsági szervezet a főiskolások autonóm szervezetével, vagy pedig néhány — szövetségbe társult — autonóm szervezet. A cseh országrészekben a közép-csehországi kerület funkcionáriusai körében nyilvánulnak meg egyesítési irányzatok, nemkülönben a CSISZ KB végrehajtó bizottságának oly értelmű törekvéseiben, hogy összehangolja az egyes ifjúsági tanácsok és szervezetek tevékenységét. Elhangzik továbbá az a követelmény is, hogy hozzá kellene látni olyan minisztérium vagy más állami szerv létesítéséhez, amely az ifjú nemzedék problémáival foglalkozik. Az ifjúsági szervezetek szövetsége létesítésének egyik akadálya, hogy mindeddig nem rögzítették részletesen a közös igényekkel és érdekekkel összefüggő problémákat, amelyek az ifjúságot összefogó tényezőkként szerepelnének. Kérdés azonban, hogy az ifjúság jelenleg milyen mértékben érzi ezeket a valóságosan létező szükségleteket E téren is kétségkívül hatással van a differenciálódásnak egész társadalmunkban végbemenő folyamata. Ami pedig a CSKP és az ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatokat illeti, ez év első hónapjaihoz viszonyítva bizonyos változások következtek be: míg korábban a CSISZ közvetlen pártirányításának módszereit bírálták, most szembetűnő az átmenet annak bírálatára, hogy sok kommunista pártszervezet közömbös az ifjúsági szervezetek igényeivel és követelményeivel szemben. A további fejlődés folyamán bizonyára anyagi jellegű kérdések is felvetődnek. A köztársaságunkban élő nemzetiségek problémái A cseh országrészekben lengyel nemzetiségű polgártársaink (59 000) és német nemzetiségű polgártársaink (134 ezer) élnek. Ez a két .nemzetiségi csoport lényegesen különbözik egymástól. A lengyel csoport lényegében két járásban összpontosul és egy község kivételével lengyelekből áll a lakosság felénél kisebb része. A német csoport nem él összpontosulva, ellenkezőleg, teljesen szét van szóródva és a német polgártársaink csak 21 községben alkotják a lakosságnak több mint a felét, de az általuk lakott legtöbb községben a lakosságnak csak 10 százalékánál kisebb része német nemzetiségű. Ezenkívül az jellemző a német lakosokra, hogy magas az átlagos életkoruk és így nagymérvű az elhalálozás. A lengyel és a német lakosságra egyaránt jellemző a nagyfokú ipari érdekeltség (a lengyelek 63 százaléka s a németek 83 százaléka munkás). Az e két nemzetiséghez tartozó polgártársaink bírálatának politikai éle nem veszélyes. Szlovákiában élnek magyar polgártársaink (513 000) és ukrán polgártársaink (31 800). Mind a két esetben területileg kompakt nemzetiségi egységekről van szó. A magyarok 453 községben a lakosságnak több mint a felét alkotják, és az elsősorban két járásban összpontosult ukránokból áll 45 község lakosságának több mint a fele. A magyar és az ukrán lakosság túlnyomórészt a mező- és erdőgazdaságban dolgozik (a mezőgazdaságban a magyarok 42 százaléka s az ukránok több mint 34 százaléka). A magyarok 40 százaléka egységes földművesszövetkezetek tagja, ezzel szemben az ukránok 11,2 százaléka egyénileg gazdálkodik. Szlovákiában fokozódó a nemzetiségi viszályok és követelmények irányzata és e téren a kulturális egyesületek fontos szerepet töltenek be. Számítani kell tehát a nemzetiségi autonómia s a saját politikai képviselet követelményének lehetőségével is. Az állam föderatív átszervezése létrehozza a nemzetiségi egységek tevékenységének új feltételeit. Aggodalmak észlelhetők amiatt, hogy a kisebbségek szempontjából milyenek lesznek a föderalizálás következményei. Ez a tény — amellett, hogy sokan egyáltalában kételkedéssel gondolnak a föderatív kapcsolatok megoldásának lehetőségére — minden téren élesebb nacionális tónusban nyilvánul meg. A kisebbségek a szövetségi állam keretében helyzetük teljes egyenjogúsítását követelik. Képviseleteik konkrét követelményekkel lépnek fel és javaslatokat tesznek a kölcsönös kapcsolatok megoldására. a] MAGYAR KISEBBSÉG A CSEMADOK elnöksége a következőket javasolja: — a Szövetségi Parlament hatáskörében nemzetiségi bizottságot kell létesíteni, amely a kisebbségek képviselőiből, valamint cseh és szlovák képviselőkből állna. A központi kormányban államtitkár vezetésével titkárságot kell létesíteni a nemzetiségi kisebbségek számára; — magyar nemzetiségi tanácsot és a Szlovák Minisztertanács keretében minisztériumot kell létesíteni az említett nemzetiségi kisebbség számára az illetékes főosztályokkal egyetemben; — hatálytalanítani kell a magyar nemzetiségű polgárokat érintő, az 1945 —1949 években jóváhagyott hátrányos megkülönböztető intézkedéseket, törvényeket és rendeleteket. b) UKRÁN KISEBBSÉG E kisebbség javaslatait a Szlovák írószövetség ukrán tagozata a következőkben juttatta kifejezésre: — Medzilaborce és Snina székhellyel hagyományosan ukrán járásokat kell létesíteni; — meg kell alapítani a csehszlovákiai ruszinok (ukránok) tanácsát, mint az említett kisebbség politikai szervét. E tanács elnökének az SZNT képviselőjének, ugyanakkor a Szlovák Minisztertanács egyik alelnökének kellene lennie; — az Ukrán Dolgozók Kulturális Egyesületét kulturális-népművelési és tudományos-kutató intézményeknek kell tekinteni. C) A NÉMET KISEBBSÉG A nemzeti bizottságoknak német polgártársaink körében tevékenykedő különbizottságai a következőt kérik: — a német kisebbség arányos képviseletét a képviseleti szervekben; — a német polgártársaink körében működő bizottságok hatáskörét ki kell terjeszteni, s a németek azonos arányban legyenek képviselve, úgy mint most a cseh polgártársaink; — kulturális-népművelési szervezetet kell létesíteni, amely kiadói tevékenységre is jogosult lenne; — a Volkszeitung című lapot napilapként kell kiadni; — a német nyelvet kötelező tantárgyként kell tanítani; — a nemzeti bizottságokon folytatott nyilvános tanácskozásokkal kapcsolatban meg kell oldani a kétnyelvűség kérdését. d) A LENGYEL KISEBBSÉG •— nemzeti tanácsokat kell létesíteni a szövetségi és a nemzeti szervekben, valamint a vegyes lakosságú járásokban a járási nemzeti bizottságokon Is; — a nemzeti kormány hatáskörében nemzetiségi kisebbségi államtitkárságot kell létesíteni; — a területi átszervezés során figyelembe kell venni az etnikai szempontokat is; — a lengyel kisebbség által lakott területen be kell vezetni a kétnyelvűséget, éspedig oly mértékben, hogy e kisebbség tagjai mindenütt megértethessék magukat; — a volt lengyel szervezetek vagyonát vissza kell származtatni, illetve á mostani lengyel szervezetek (kultúrházak, kiadóvállalatok és könyvkereskedések) tulajdonába kell adni. e) CIGÁNYSZÁRMAZÁSÜ POLGÁRTÁRSAINK E csoport sajátossága a mennyiségi gyarapodás (a születések számaránya évente állandóan 20 százalék), nemkülönben az értelmiségiek számának növekedésében megnyilvánuló differenciálódási folyamat. A lakosság e csoportjának konkrét követelményeit S cigány származású értelmiségiek bratislavai és brnói csoportja a következőkben juttatta kifejezésre: — a cigányokat nemzetiségnek kell elismerni; — engedélyezni kell egy cigány, magyar és szlovák nyelvű folyóirat kiadását; — biztosítani kell a cigányok arányos képviseletét a képviseleti szervekben; — meg kell alapítani a Cigányok — Romák Szövetségét. A kisebbségek együttvéve arra törekednek, hogy az eddiginél nagyobb mértékben biztosítsák kulturális életük lehetőségeit, és jelenleg azzal a követelménnyel lépnek fel, hogy időnként á tömegtájékoztatási eszközökben — főleg a rádióban, a televízióban is szerepelhessenek. Ezek a követelmények együttvéve arra utalnak, hogy minden nemzetiségi kisebbségben fokozott mértékben nyilvánulnak meg a nemzeti szervek és intézmények létesítését célzó irányzatok, úgyhogy ezek a szervek és intézmények érdekeik politikai tolmácsának szerepét töltenék be. A képviseleti testületek A közelmúltban új járások létesültek a kelet-szlovákiai kerületben (a Stará Lubovňa-i, a svidníki és a vranovi járás) és a közép-szlovákiai kerületben (a nagykürtösi járás). A kelet-csehországi kerületben is gyakran hangzanak el oly értelmű követelmények, hogy fel kell újítani a volt járásokat (Hlinsko, Ledec nad Sázavou, Lytomyšl, Dvúr Králové, Turnov, Polička, Žamberk, Chotébor, Vysoké Mýto, Broumov, Vrclilabí, Járomé?, Nova Paka és Nový Bydžov). Ezzel egyidejűleg javaslatok hangzanak el a kerületek határainak megváltoztatására (ilyen követelmény, hogy M. Trebovát a dél-morvaországi kerülethez kell csatolni). Az erre vonatkozó határozatok arra utalnak, hogy a területi átszervezést 1960-ban nem hajtották végre demokratikusan, sőt sok esetben megbontották a természetes területi összefüggéseket, rámutatnak továbbá a volt járási székhelyek miná gazdasági, mind kulturális elmaradottságára. A volt járások felújítását célzó irányzatok visszhangja nem mindig kedvező. A JaroméFi Jnb felújítását szorgalmazó felhívás eddig csak gyönge visszhangot keltett. A hnb-k tartózkodó magatartást tanúsítanak a Nový Bydžov-i Vnb javaslatával szemben. Ami a nemzeti bizottságok tevékenységét illeti, aggasztó a helyzet. A CSKP dél-morvaországi járási bizottságai túlnyomórészt figyelmeztetnek a nemzeti bizottságok csökkenő aktivitására. A képviselők közül többen nem teljesítik a funkciójukkal járó kötelességeket, nem működnek a plénumok és a szakbizottságok sem. Brno-vidéke járás hét községében a legutóbbi hét hónap alatt a helyi nemzeti bizottságok egyetlen plenáris ülést sem tartottak. A gottwaldovi Járásban a nemzeti bizottsági funkcionáriusok közül sokan egyre kevesebb hajlandóságot mutatnak a nyilvános elkötelezettségre. Ezért szükséges, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell tartani a képviseleti szervek választását; meg kell fosztani képviselői megbízásuktól azokat a nemzetgyűlési képviselőket, akik rossz hírbe keveredtek és gyakorlatilag ma már senkit sem képviselnek. A Litoméŕicei Járási Ügyészség és Bíróság a Nemzeti Front Központi Bizottsága Elnökségének címére közös rezolúciót küldött, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy Jan Šejna volt nemzetgyűlési képviselő távozása után mindeddig nem került sor pótválasztásra, ami összeegyeztethetetlen a választójogi törvénnyel. Egyes járásokban mindeddig élénk az érdeklődés a cseh nemzeti tanácsi választások végrehajtási módja iránt. A Libereci Jnb rendkívüli ülésén olyan vélemények hangzottak el, hogy nem hajtották végre demokratikusan a cseh nemzeti tanácsi választásokat; többen rámutattak arra, hogy a Cseh Nemzeti Tanács képviselője címnek nincs jogalapja. Ebben a kérdésben is bebizonyosodik az a következtetés, miszerint ellentétek nyilvánulnak meg a régi és az új politikai rendszer kölcsönhatásaiban és egymásba fonódásában. (Folytatás lapunk holnapi számában)